Történelmi fogalomszótár/Sz
- szakrális tevékenység – a keresztény egyház által végzett tevékenység: térítés, keresztelés, bérmálás, áldozás, gyóntatás, esketés, temetés, misék, egyházi ünnepek stb.
- szarkofág – (görög) „húsevő”, egy személy részére készült, rendszerint láda formájú kő- vagy terrakotta koporsó.
- szeiszakhteia – terhek lerázása. Szolón arkhón (Kr.e. 594.) törvényei közül az adósrabszolgaság eltörlése.
- szekularizáció – 1. az egyházi javak kártérítés nélküli elvétele, lefoglalása a világi hatalom (az állam által). A szekularizációra való törekvés határozott formában először a huszitizmusban jelentkezett, s általánossá vált a reformáció valamennyi irányzatánál. A teljes szekularizációt elsőként a francia forradalom (1789-99) akarta megvalósítani, de erre először az 1917. évi bolsevik forradalom győzelme után Oroszországban került sor. – Magyarországon az 1919-es proletárdiktatúra alatt, majd később 1945 után teljes szekularizáció.
- szeminárium – papnevelde
- szenátus – (’öregek tanácsa’) 1. az ősi nemzetségek idősebb tagjainak gyülekezetéből kialakult legfőbb kormányzati testület az ókori Rómában. 300, később 600 tagját a cenzor jelölte ki a már hivatalt viselt személyek közül. Ellenőrizte a magistratusokat, irányította a külügy- és pénzügyeket, minden kérdésben javaslattevő joggal rendelkezett. A császárság időszakában befolyása fokozatosan csökkent. – 2. egyes államok (pl. Franciaország, USA) törvényhozásának felsőháza. – 3. a Rákóczi-szabadságharc (1703–11) idején II. Rákóczi Ferenc (1676–1735) fejedelem tanácsadó testülete.
- Szent Szövetség – az Osztrák Császárság, Oroszország és Poroszország 1815-ben létrehozott szövetsége az európai forradalmak elleni közös fellépésre és a korabeli politikai viszonyok fenntartására. I. Napóleon francia császár (1804–15) bukása után csatlakozott hozzá Franciaország is. Az Európa-szerte erősödő forradalmi mozgalmak és a nagyhatalmak közötti ellentétek gyengítették a Szent Szövetséget, de még így is jelentős szerepet játszott az 1848-49. évi forradalmak, főként a magyar forradalom és szabadságharc leverésében.
- szerviens – (szolgák) közvetlenül a király szolgálatában álló udvari vitézek legfelső rétege a 11-13. sz.-i Magyarországon. Birtokaikat katonai szolgálatuk révén tovább gyarapíthatták, közvetlenül királyi bíráskodás alá tartoztak. A 13. sz. elejétől, a királyi birtokok eladományozása következtében addigi kiváltságos helyzetük veszélybe került, ezért jogaik megvédése érdekében élére álltak az Aranybulla kiadását eredményező mozgalomnak. A 13. sz.-ban fokozatosan renddé szerveződtek s a kialakuló köznemesség gerincét alkották.
- szimónia – a szentségek, bűnbocsánat, valamint az egyházi javak és tisztségek pénzért v. anyagi ellenszolgáltatásért való megszerzése, ill. az ezekkel való üzérkedés. A középkorban igen elterjedt és az egyházellenes és az egyházon belüli reformmozgalmak is egyaránt felléptek ellene.
- szindikátus – a monopóliumok egyik, a kartellnél fejlettebb formája. A szindikátusban a vállalatok önállóságukat megtartják, de közös szervezetet hoznak létre a termékértékesítésre, a nyersanyagbeszerzésre, a nyersanyagelosztásra stb.
- szkeptikus iskola – az ataraxia elvét állítja középpontba: az emberi élet végső célja a fájdalomtól és a zavaroktól való tartózkodás.
- szofizma – (görög) üres szócséplés, furfangos szócsavarás, a hamisról is az igaz kimutatása lesz.
- szpáhi – (lovas): 1. kivételezett helyzetű zsoldos lovas katona az oszmán-török hadseregben. – 2. katonai szolgálataiért adománybirtokkal jutalmazott hűbéres lovaskatona a Török Birodalomban. A szpáhik sohasem tudták, hogy meddig birtokolhatják a szolgálatuk fejében kapott javakat, ezért igyekeztek a törvényes adóknál jóval többet behajtani a rájáktól. Ez a birtoklási rendszer a 19. sz. közepén szűnt meg.
- sztadion – (görög) stadion, sportversenyek helyszíne; távolságmérték: Olümpiában (192.27m).
- sztaszimon – álló dal, a darab során lehangzó kardalok (a hagyományos attikai tragédiában).
- sztélé – (görög) hely megjelölésére szolgáló kőlap; sokszor sírok fölött emelték, s akkor felirattal látták el és/vagy díszítették, de határkőként is használták, sőt szentélyekben is.
- sztoikus filozófia – az athéni Sztoa poikilé (képekkel díszített ún. Tarka Csarnok) elnevezéséből. Ott hirdette tanait egy idegen bevándorolt, ciprusi származású (polgárjogot nem kért, így se házat, se földet nem vehetett Athénban), természetes életet hirdető bölcs; (Zénon, Kr.e. 336–264).
- sztratégosz – (gör. főparancsnok): 1. politikai hatalommal is rendelkező katonai főparancsnokok az ókori gör. városállamokban. – 2. a hellenisztikus államokban a tartományok elöljáróinak címe. – 3. a Bizánci Birodalomban a katonai körzetek parancsnoka.
- szubjektív idealizmus – Platon (Kr.e. 427–347) görög filozófus: a valóságnak mintegy az árnyékát tartja felfoghatónak, megismerhetőnek (tűz, árnyék a barlang falán).
- szümmakhia – a szabad görög városállamok politikai szövetsége (pl. peloponnészoszi (Kr.e. 530 körül), déloszi (Kr.e. 478) szövetség).
- szúra – a Korán versszakának elnevezése.
- szürma – a színészek hosszú, földi érő ruhája a tragédiákban (ókori görög színjátszás).
- szüsszition – görög férfiak közös étkezése a dór városokban (mindenki hozott a közösbe, aki nem tette, azt ebből kizárták, s jogait elvesztette).