Történelmi fogalomszótár/K
- kádi – a vallási törvények és a szokásjog alapján ítélkező bíró a mohamedán országokban. Főként egyházi, családi és örökösödési ügyekben illetékes. – A magyarországi hódoltság (16–17. sz.) idején a kádik a keresztények felett nem ítélkeztek.
- kagán – szakrális méltóság, fejedelmi cím a türköknél, majd a kazároknál, az araboknál és egyes török népeknél.
- kalé – (görög) „szép”, „csinos”, főleg a fiatal lányokra.
- kalifa – a próféta utóda; egyes mohamedán uralkodók és egyházfők címe.
- kalosz – (görög) „szép”, „csinos”, főleg az ifjakra
- kamara – 1. a középkori uralkodók palotájának a fejedelem lakóhelyéül szolgáló belső része, ahol a kincstár található. – 2. a királyi javak (regálé) tárolóhelye és az e javakat kezelő szervezet a középkori Magyarországon. Károly Róbert (1308–42) korában területi felosztás alapján 10 kerületre oszlott, melyek élén a 15. sz. elejéig a többnyire idegen bérlők közül kikerülő kamaraispánok álltak. 1526 után szerepüket a Magyar Kamara vette át.
- kámeák – két, vagy több rétegű színes nemeskőből (onix v. kalcedon főleg) készült, domborműves díszítéssel ellátott dísz az ókori Rómában.
- kancellária – rendszeres oklevél-kiállítással foglalkozó központi állami hivatal a feudalizmus korában. Az uralkodón kívül a királynénak, a főpapoknak és az országos főméltóságoknak (nádor, erdélyi vajda stb.) is volt kancelláriájuk, melyek jogi-igazgatási feladatokat láttak el. Magyarországon III. Béla király (1172–96) állította fel a királyi kancelláriát, amely 1526-ig működött. Szerepét az Udvari Kancellária vette át.
- kanonizál – törvényesít, kötelező szabállyá változtat
- kapituláció – (megadás): a háborúban vesztes fél feltétel nélküli megadására vonatkozó és az ellenségeskedések befejezését is kimondó megállapodás (pl. Németország és Japán feltétel nélküli fegyverletétele a szövetségesek előtt 1945-ben).
- karbonárik – titkos forradalmi mozgalom tagjai a 19. sz.-i Itáliában. Terrorcselekmények elkövetésével és összeesküvések szervezésével igyekeztek a különböző fejedelmi családok hatalmát megdönteni és ezáltal Itália egységét megteremteni. 1820–21-ben és 1831-ben sikertelen felkeléseket robbantottak ki. Tagjainak nagy része később csatlakozott a G. Mazzini (1805–1872) vezette mozgalomhoz.
- kard nemessége – született nemesség, arisztokrácia.
- kariatidák – az athéni Akropolisz Erekhteion csarnokának tetőgerendáit tartó hat kőből faragott nőalak. (Karüai spártai településről kapták nevüket.)
- Karoling-minuszkula – a Karoling reneszánsz kisbetűs írása
- kartell – a piac felosztásában és a piaci verseny korlátozásában megegyező, de szervezeti, pénzügyi és jogi önállóságukat megtartó vállalatok monopolegyesülési formája. Megállapodásaik szerint többféle (ár-, bér-, termelési-, nyereségelosztó) kartell jöhet létre.
- karthauzi-rend – Ordo Carthausianorum: Szt Bruno (1030?–1101) által Chartreuse (Cartusium, innen a nevük) erdőségében 1084-ben alapított katolikus szerzetesrend. Különálló házikóikban élő tagjai vasárnap kivételével teljes hallgatást fogadtak (néma barátok), a húsevéstől tartózkodtak. Házimunkával, könyvmásolással és egyházi tudományokkal foglalkoztak. Magyarországon IV. Béla uralkodása (1235–70) alatt telepedtek le. Kolostoraik a 16. sz.-ban megszűntek.
- katarok – (tiszta) aszketikus eretnekmozgalom a középkori Európában. Feltehetőleg a Balkán-félszigeten keletkezett és innen terjed el a 12. sz.-ban. Tanításaik a bogumilok elveivel mutatnak rokonságot. A világ bűneit aszkézissel vélték megváltani, elvetették az egyház és a pápaság világi hatalmát. Az inkvizíció kegyetlen üldözése ellenére mozgalmuk több helyen (Franciaországban mint albigensek) a 14. sz.-ig fennmaradt.
- katekézis – kérdés-felelet.
- kende (kündü) – a magyar törzsszövetség főfejedelme a 9–10. sz.-ban. Tisztsége a magyarok vándorlása során kazár és türk mintára alakult ki, de a tényleges hatalom – a gyula kezében volt. Méltósága a honfoglalás (895–896) időszakában szűnt meg.
- kerekfejűek – (roundheads): a parlament híveinek gúnyneve az angol polgári forradalom (1640–1649) idején. A puritanizmus követőinek számító kerekfejűek nevüket rövidre nyírt hajuk után kapták.
- khász birtok – a Török Birodalom által meghódított föld szultáni 1/5 része .
- khitón – könnyű anyagból készült, földig érő öltözék ( a váll és szoknya szabása bő volt, a vállon és karokon fibulával tűzték meg).
- kiadási rendszer – (Verlagsystem) dolgoztatási rendszer a korai kapitalista viszonyok között. A manufaktúra egyik előzménye. Létrejöttének előfeltételei a kézműipari újítások elterjedése, a felhalmozódott kereskedelmi tőke, valamint a helyi igényeket meghaladó piaci kereslet. A kiadási rendszerben a kereskedő a tulajdonában levő nyersanyagot kiadja feldolgozásra a munkásoknak, akiktől azután a készterméket megvásárolja. A fejlődés újabb fokán már a munkaeszközt is a kereskedő adja, s a késztermékért már csak munkabért fizet a dolgozónak. A bedolgozók többnyire a bérmunka-megbízástól függő céhmesterek, céhlegények és falusi háziiparosok voltak. – Magyarországon a kiadási rendszer a 15. sz.-tól terjedt el a 18. sz.-ig főként a textilgyártásban játszott jelentős szerepet.
- kiszmet – a mohamedán vallás tanítása szerint a kikerülhetetlen, megváltoztathatatlan sors, végzet.
- klérosz – az ókori Spártában az évente újrasorsolt állami földek, a rajtuk élő helótacsaládokkal együtt.
- klérus – katolikus papság, a katolikus papok összessége.
- kodifikáció – valaminek a törvénybe foglalása.
- kolhoz – (kollektyivnoje hozjajsztvo ’közös gazdaság’): a mezőgazdasági termelőszövetkezetek elnevezése a volt Szovjetunióban. Az erőszakos kollektivizálás eredményeként jöttek létre az 1920-as évek végétől. A magyarországi termelőszövetkezeteket 1948 után többnyire a kolhozok mintájára szervezték meg.
- kollegalitás – magisztrátusoknál a legalább két – egymást is ellenőrző – fő megbízása a Kr.e. III. századi Rómában.
*Komintern – (Kommunista Internacionálé, III. Internacionálé): a kommunista pártok nemzetközi szervezete. 1919-ben alakult Moszkvában. Fő célja a marxista–leninista típusú és ideológiájú pártok létrehozása, a munkásmozgalom más irányzatai (főként a szociáldemokrácia) elleni küzdelem. Hirdette a proletárdiktatúra megteremtésének szükségességét. Tevékenységének első időszakában Lenin (1870–1924) irányította.
- kommosz – panaszdal; a kar és a szereplők lírai párbeszéde (a hagyományos attikai tragédiában).
- kommün – (község): 1. a párizsi községtanács neve a francia forradalomban (1789–99) idején. – 2. az 1871. évi munkásfelkelés után felállított hatalmi szerv (kormány) Párizsban. – 3. a Magyarországi Tanácsköztársaság (1919) főképpen régebben használt elnevezése.
- kompozit oszlop – az ion és a korinthoszi oszlop keveréke az ókori Rómában.
- komszomol – 1936 után a Szovjetunióban az ifjúkommunisták szervezete.
- koncepció – felfogás, elgondolás, nézőpont, vélemény.
- konkordátum –(egyezmény) a Vatikán és valamely állam kétoldalú, az illető állam és a pápaság, ill. az illető ország területén működő egyház viszonyát szabályozó szerződése.
- konszern – jogi önállóságukat megtartó, főként pénzügyileg egymáshoz kapcsolódó, különböző tevékenységet folytató vállalatokat összefogó monopolszervezet. Általában piramisszerűen egymásra épülő vállalatok (anya-, leányvállalat stb.) rendszere, melyek csúcsán egy ellenőrző társaság áll.
- konzisztórium – 1. különböző gyülekezetek és tanácsok neve a középkorban. – 2. a bíborosokból álló és a pápa elnökletével ülésező tanács a római katolikus egyházban.
- konzol – falba befogott, arra merőleges tartóelem (kőből, fából stb.) (ókori görög építészeti elem).
- Korán – a mohamedánok szent könyve.
- koré – (görög) lány.
- korinthoszi oszlop – rovátkolt törzsű, fejezetén akantuszlevelekkel (ókori görög építészeti elem).
- kormányszék – (dicasterium): az uralkodónak alárendelt, nem rendi jellegű központi államhivatal, kormányszerv a 16–19. sz.-i Magyarországon. A Habsburg-uralom alá került Magyarországon is szerveztek kormányszékeket, egyes hivatalok (Udvari Kamara, Magyar Kamara, Udvari Kancellária stb.) Bécsben, mások (Helytartótanács, főkormányszék stb.) Magyarországon, ill. Erdélyben működtek. 1848-ban és 1867-ben megszűntek.
- koronázási hitlevél – a koronázás előtt írják alá az uralkodók és tesznek rá esküt, majd a koronázás után hirdetik ki a népnek.
- korporáció – az azonos foglalkozású társadalmi rétegek esetében a munkáltatók és munkavállalók közös érdekképviseleti szerve. A korporációkon alapuló politikai rendszert korporativizmusnak nevezik.
- kothornosz – magasított lábbeli tragédiák előadásánál (ókori görög színjátszás).
- kozmogónia – (ókori görög) a filozófia nagy kérdései közé tartozott: a világegyetem keletkezése
- kozmopolita – (gör. ’világpolgár’): főként az értelmiség körében ható, egyetlen közösség (haza stb.) helyett az emberiség iránti politikai elkötelezettség. Általában a hazafiság ellentétének tekintik. A 19. sz. nemzetállamok megalakulása óta negatív, elítélő jelentést kapott.
- központosítás – (centralizáció): a helyi szervek tevékenységének egy központi szerv alá rendelése. A feudalizmus idején a központosítás eredményeként létrejött abszolút monarchiák elősegítették a gazdasági-társadalmi fejlődést, ugyanakkor az új- és legújabb korban sok helyütt kialakult túlzott központosítás a fejlődés gátjává vált.
- kratér – (görög) bor és víz keverésére szolgáló edény
- kratia – (görög) erő, hatalom.
- „kristályéjszaka” – 1938. november 9-én a nácik által a zsidó üzletek kirablása, betörése, majd a károk kifizettetése a tulajdonosokkal. A zsidók elhurcolásának, megsemmisítésének kezdete.
- krüpteia – az ifjak beavatási szertartása az ókori Spártában. A katonai kiképzés és nevelés fontos eleme volt; ennek során egy késsel és kevés élelemmel felszerelve „el kellett ejteniük” minél több helótát, amivel az uralom gyakorlására való képességüket igazolták.
- külix – (görög) ivócsésze
- kultúrharc – (kulturkampf): Otto von Bismarck (1815–1898) kancellár által az egyház világi befolyásának megtörésére indított küzdelem Németországban a katolikus egyház és az őt támogató politikai erők ellen. 1872-ben, a jezsuita rend betiltásával kezdődött. 1873-ban állami ellenőrzés alá vonták az egyházi oktatási intézményeket, és bevezették a polgári házasságot. Miután Bismarck politikai ellenfeleivel kiegyezett, az egyházellenes rendeletek többségét hatályon kívül helyezték, ezzel a kultúrharc véget ért (1878).
- kulturkampf lsd. kultúrharc
- kündür hákán – tényleges katonai-politikai cím a türköknél, majd a kazároknál, az araboknál és egyes török népeknél.
- kurosz – (görög) ifjú
- kvártély – a parasztok számára kötelező természetbeni hadiadó a katonák elszállásolása.
- kvóta – az Osztrák-Magyar Monarchiában Magyarország hozzájárulásának aránya a közös ügyek költségeihez