Történelmi fogalomszótár/A

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez


A lap mérete: 12808 bájt

Történelmi fogalomszótár

A


  • abszolút predestináció – eleve elrendeltetettség, a református egyház elvének középpontjában áll
  • absztrakció – a létezők elvonatkoztatása (Platon)
  • Ad Flexum – Magyaróvár
  • Ad Mures – Ács
  • Ad Statuas – Vaspuszta
  • aedicula – az ókori Rómában a templomon belüli timpanonnal lezárt kagylós félfülke
  • aedilis curulis – az ókori Rómában és a birodalomban a gabonaellátást, a köztulajdont, a piacot, az árakat, a közbiztonságot, a fürdőket és a közerkölcsöket ellenőrző városi tisztviselő. Számuk eredetileg 2, utóbb 4, majd Julius Caesar korától 6 volt.
  • ager publicus – közföldek, amelyeket a patríciusok közösen birtokolnak az ókori Rómában.
  • agón – (görög) vita, versengés (ókori görög színjátszás).
  • agora – az ókori Görögország poliszainak főtere, piac- és vásártere, a népgyűlések, a hadi gyülekezések és a törvénykezés színhelye. A városállam (polisz) politikai, társadalmi és vallási életének a központja, amelyet díszes középületek, szentélyek és oszlopos csarnokok vettek körül.
  • agrárolló – a mezőgazdasági és ipari áruk közötti árarány (árolló), amikor is valamely bázisidőhöz képest az árarányok a mezőgazdasági termelők számára kedvezőtlenül alakulnak (az ipari árszínvonal jobban emelkedik, ill. kevésbé csökken, mint a mezőgazdasági). Agrárolló keletkezik pl. gazdasági válság időszakában (Magyarországon 1929–33-as válság idején).
  • akantusz – (görög) a korinthoszi oszlopfők akantuszlevelekkel díszítettek; növény.
  • akció – színészi cselekvés (ókori görög színház)
  • akidzsi – csak háború idején, zsold nélkül harcoló, önkéntesekből álló csapatok a régi török hadseregben. Katonai felderítők voltak, s a fősereget kísérve fosztogatásaikkal és pusztításaikkal rettegésben tartották a lakosságot.
  • Akropolisz – athéni fellegvár, három oldalról meredek sziklák ill. fal vette körül, a negyedik oldalon vezetett fel az oszlopokkal gazdagon díszített márványlépcső
  • „Alea iacta est” – „A kocka el van vetve”; a Rubicon határfolyón átkelve mondta Caesar.
  • Alisca – Öcsény
  • allódium – majorság: a földesúr saját kezelésében tartott és jobbágyi robottal műveltetett földje a feudalizmus korában. Nyugat-Európában az allódium jelentősége és elterjedtsége csekély volt, mert az árutermeléssel foglalkozó parasztság adói fedezték a földesurak idényeit. – Magyarországon a földesúri allódiumokat kezdetben a rab állapotú szolgák, később a jobbágyok művelték. Az allódiumokhoz tartozott szántóföld, rét, legelő, kert, erdő, szőlő és halászóhely. A szétszórtan fekvő allódiumok elsősorban a földesúri háztartás céljaira termeltek.
  • Altinum – Mohács
  • amfiteátrum – gladiátorküzdelmek, egyéb események helyszíne az ókori Rómában
  • amphiktüónia – az önálló görög poliszok vallási szövetsége.
  • amphora – (görög) tárolóedény
  • anabaptisták – újrakeresztelők: a reformáció egyik radikális népi irányzata. Elvetették az egyházi dogmákat, a gyermekkeresztséget, újrakeresztelték a felnőtteket. Elfordultak a romlottnak tartott világtól, és várták a Bibliában megjövendölt ezeréves boldog birodalom eljövetelét, amelyben Jézus Krisztus a hatalmasokat megalázza, a szegényeket felmagasztalja. Vagyonközösséges hirdettek. Tanaikból bontakozott ki Münzer Tamás (1480?–1525) antifeudális parasztmozgalma (1524) Németországban. Az anabaptistákat mindenütt üldözték. A 16. sz.-ban egy részük a Felvidéken és Erdélyben telepedett meg, ők voltak a habánok (ügyes mesteremberek, többnyire fazekasok). A 18. sz.-ban erőszakkal katolikus hitre térítették őket. Az anabaptizmus mérsékeltebb formában élt tovább a baptista felekezetben.
  • ancien regime – (régi rendszer): 1. az 1789. évi forradalom előtti francia abszolutizmus társadalmi és kormányzati rendszere.
  • anexió – (hozzácsatolás): valamely állam területének, ill. idegen területnek erőszakos bekebelezése más állam által. Az annexió a nemzetek önrendelkezési jogának megsértése. A 19–20. sz.-ban számos ország, ill. terület vált annexió áldozatává (pl. 1908-ban Bosznia-Hercegovina, melyet az Osztrák-Magyar Monarchia annektált).
  • annualitas – magisztrátusok évenkénti választása az ókor Rómában a Kr.e. III. sz.-ban.
  • Anschluss – (csatlakozás): Ausztria Németországhoz csatolását szorgalmazó politikai mozgalom. A 19. sz.-ban keletkezett irányzat az I. világháború (1914–18) után megerősödött. 1933-tól a hitleri Németország nyíltan törekedett az Anschlussra, amely Ausztria bekebelezésével 1938-ban valósult meg.
  • antant – entente (egyezmény): az ún. központi hatalmak, főként Németország ellen irányuló hatalmi csoportosulás, katonai blokk (1904–23). Alapja az 1904. évi entente cordiale (szívélyes egyezség), a Nagy-Britannia és Franciaország közötti szövetségi szerződés, melyhez Oroszország (1907), majd az I. világháború (1914–18) idején további államok (pl. Belgium, Japán, Görögország, Szerbia, USA) csatlakoztak. Tágabb értelemben ezt a háborús koalíciót is szokás antantnak nevezni. Az antantból 1917-ben kivált a forradalmi Oroszország. Az I. világháborúban győztes koalíció a francia–angol–amerikai ellentétek kiéleződése miatt az 1920-as évek elején széthullott.
  • anthropiszmosz – (görög) latin fordításban: humanizmus
  • antiklerikalizmus – az egyházak politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális befolyásának ellenzése, az ezzel való szembefordulás, amely erőszakos vagy békés formában egyaránt megnyilvánulhat.
  • antropomorf – (ókori görög) emberszerű
  • apeiron – ősanyag, a végtelen és a meghatározhatatlan anyag; Anaximandrosz (Kr.e. 610–547) ión természetfilozófus szerint.
  • apella – az ókori Spártában a népgyűlés elnevezése, havonta üléseztek és igen-nem szavazattal döntöttek a geruszia (Vének Tanácsa) javaslatairól (háború, béke, helóták ügyei); tagjai 30. életévüket betöltött teljes jogú spártai férfiak.
  • apokrifek – nem kanonizált szent iratok
  • apológia – védőbeszéd, dicsőítés (ókori görög színjátszás).
  • apóriák – nehéz kérdések; Zénon (Kr.e. kb. 490–430) az eleiai iskola filozófusa szerint.
  • apszis – az ókori Római templom bejáratával szemben félkör alaprajzú fülke, melyben az istenszobor állt
  • aquaductusok – árkádos, magasban vezetett vízvezetékek (ókori Róma)
  • Aquincum – Óbuda
  • arcus triumphalis – diadalív (ókori Róma)
  • areiosz pagosz – (gör. ’Árész dombja’): törvénykezési testület az ókori Athénban. Az Árész hadisten dombján ülésező, volt arkhonokból álló testület hatalmát Szolón (Kr.e. 640?–560?), Kleiszthenész (Kr.e.6.sz.) és főként Ephialtész (Kr.e. 5.sz.) reformjai erősen korlátozták.
  • aristoi – az ókori Athénban a nagybirtokos, vagyonos arisztokrácia elnevezése
  • arkhé – az anyagit és a szellemit egyaránt magába foglalja; Anaximandrosz (Kr.e. 610–547) ión természetfilozófus szerint.
  • arkhón – (gör. ’vezető’): a legfőbb állami tisztviselők neve az ókori Athénban. Kr.e. 683-tól évenként 9 ~t választottak, akik az államigazgatás különböző területeit irányították. A hellenisztikus kortól csak megtisztelő cím volt.
  • arkhón polemarkhosz – az ókori Athénban a hadsereg feje, leghíresebb közülük Periklész volt (Kr.e. 493–429), alárendeltjei: 10 sztratégosz (hadvezér), akik vezették a phüle(körzet)-ezredet.
  • Arrabona – Győr
  • as – súly- és pénzegység az ókori Rómában. Mint súlyegység 1 római fonttal (libra=kb. 300g) és 12 unciával volt egyenlő. A pénzegység értéke és súlya a Kr.e. 4. sz-tól fokozatosan csökkent. A Kr.u. 3. sz. derekán kivonták a forgalomból.
  • assignata – (utalvány): a francia forradalom idején forgalomban volt papírpénz. 1789-ben állami kötvény formájában bocsátották ki, melynek fedezetéül a forradalom alatt elkobzott földbirtokok szolgáltak. 1790-ben hivatalos fizetési eszköz lett. Mértéktelen kibocsátása miatt rövid idő alatt elértéktelenedett. 1796-ban földvásárlásra jogosító utalványokra cserélték át. A teljesen elértéktelenedett assignatákat 1797-ben végleg kivonták a forgalomból.
  • ataraxia – Epikurosz (Kr.e. 341–270) görög filozófus: az emberi élet véső célja a fájdalomtól és a zavaroktól való tartózkodás.
  • athnamé – beiktató ünnepélyes okirat, amellyel az 1570-es speyeri egyezmény után Erdély önálló állam területén fejedelmi ranggal a szultán hűbérese uralkodik.
  • atomosz – oszthatatlan; a mindenség láthatatlan és oszthatatlan részecskékből áll, amelyek minőségileg azonosak egymással, de alakjuk, helyzetük különböző: keveredésükből – és mozgásából – lett/alakul az élet; Leukipposz (Kr.e. V.sz.) görög atomista filozófus szerint.
  • augur – papi testület az ókori Rómában. Az ~ok a madarak repüléséből, énekéből és viselkedéséből jósoltak. Az auspicium v. augurium (madárjóslás) a latinoknál alakult ki. Az ~ testületét a hagyomány szerint Róma egyik legendás megalapítója, Romulus hozta létre. Nagy pompával avatták fel őket, jelvényük a bíborszegélyű ruha és egy csomótlan, görbefogantyús hosszú bot volt. Tisztségük életük végéig tartott. A császárok, hadvezérek gyakran fordultak hozzájuk, hogy az előjelek alapján az események várható alakulását kipuhatolják. Nagy politikai befolyással rendelkező testületük a 4.sz-ig működött.
  • augustus – felséges.
  • autodafé – az inkvizíció által halálra ítélt kivégzése máglyán egyházi ünnepek alkalmával.
  • axióma – (görög) alaptétel, amely nem szorul bizonyításra.
  • aviticitas – ősiség: a nemesi birtok nemzetségen, ill. családon belüli öröklését biztosító szokásjog. 1351-ben I. (Nagy) Lajos király (1342–82) az ősiséget törvénybe iktatta, mely szerint a család kihalása esetén a közös nemzetségi ős más családbeli leszármazottjai örökölték az elhaltak vagyonát. Az ősiség a 19. sz. elejétől már akadályozta a hitelszerzést, ezért a liberális nemesség szorgalmazta a megszüntetését (gróf Széchenyi István Hitel c. művében). 1848-ban formálisan eltörölték, de a gyakorlatban csak az 1852. évi császári pátens számolta fel.
  • Azaum – Dunaalmás.
  • állammonopolista kapitalizmus – (állami monopolkapitalizmus): a tőkés termelési viszonyok megjelenési formája a fejlett tőkés országokban a 20. sz. második felében. A kapitalista állam és a monopóliumok összefonódása, és az államnak a gazdasági életbe való jelentékeny beavatkozása jellemzi. A monopolkapitalizmusból kifejlődött állammonopolista kapitalizmus főként a II. világháború után szilárdult meg. Rendszerré válása jelentős változásokat eredményezett az elosztási, az áru- és pénzviszonyokban , a tulajdonviszonyokban stb.
  • állásháború – (állóháború): a hadviselés egyik formája, összefüggő merev arcvonalakon és a kiépített állás- és erődítményrendszerekben folyó haditevékenység. Nem képes eldönteni a háborúk végleges sorsát, ezért a hadviselő felek általában az állásrendszer áttörésére törekszenek. A 19. sz. második felében alkalmazták először, jelentős szerepe volt az I. világháborúban (1914–18).
  • árforradalom – az árszínvonal rendkívüli mértékű emelkedése Európában a 16–17. sz.-ban. India és Amerika felfedezése, majd gyarmatosítása után z Európába áramló nagy mennyiségű nemesfém erősen csökkentette az ezüst- és aranypénzek vásárlóerejét, ugyanakkor 200–300%-kal megnövelte az áruk árát. Végül a spanyol és a portugál világhatalom összeomlását eredményezte.
  • átrium – felűről megvilágított, zárt előtér, (ókori Rómában).