Történelmi fogalomszótár/I
- idea – Platón (Kr.e. 427–347) görög filozófus szerint: fogalom, alak, eszmény, minta kép, prototípus, tehát a létezők elvonatkoztatása.
- idealista filozófia – az ideát létezőnek tekintette, s nem csupán az elme elvonatkoztató tevékenységének.
- imám – mohamedán egyházi v. világi fejedelem; a próféta utóda – 2. mohamedán pap, aki a mecsetben az imaszolgálatot vezeti; előimádkozó – 3. nagy tekintélyű mohamedán vallástudós.
- imperializmus lsd. monopolkapitalizmus
- impérium – (’legfőbb hatalom’) 1. a legmagasabb tisztségviselőket (consul, dictator, praetor) esetenként megillető főhatalom az ókori Rómában. – 2. a legfőbb hatalmat gyakorló tisztségviselőnek alárendelt terület. – 3. a Római Birodalom (Imperium Romanum) szokásos elnevezése. – 4. a középkorban az uralkodók, főként a német-római császárok birodalma.
- impérium militare – katonai főhatalom az ókori Rómában.
- impluvium – medence, amely az átrium tetején levő ablak alatt volt és ebbe folyt az esővíz.
- in – honfoglaláskori közrendű szegények.
- independensek – (függetlenek): a puritanizmus baloldali irányzata a 17. sz.-i Angliában. A Hosszú Parlamentben a presbiteriánusokkal szemben az egyházközségek függetlenségét és autonómiáját követelték. Egyik szárnyuk a levellerek teljes lelkiismereti és vallásszabadságot követeltek.
- index – a katolikus egyház által tiltott könyvek jegyzéke.
- induktív – Szókratész (Kr.e. 469–399) görög filozófus módszere: mindig konkrét esetekből kiindulva jut el az általánosításig.
- in medias res – a dolgok közepébe vágó kezdet (görög dráma eposzi kelléke).
- insula – bérház (ókori Róma).
- Intercisa – Dunaújváros
- Internacionálé – több Nyugat-európai nemzetközi jellegű munkásmozgalmi szervezet.
- interregnum – törvényes uralkodó nélküli időszak. Általában az uralkodó halála, lemondása, trónfosztása után akkor következik be, amikor a következő uralkodó valamilyen ok miatt nem foglalhatja el a trónt.
- interrexek – az ókori Rómában az államvezetést a király halála és az új király megválasztása között a senátorok – 5 naponként váltva egymást – látták el mint interrexek.
- intervenció – 1. beavatkozás, közbelépés, közbenjárás. – 2. harmadik fél részéről általában erőszakkal v. megfélemlítéssel járó beavatkozás valamely állam belügyeibe, ill. két állam viszályába.
- invesztitúra – valamely tisztségbe v. birtokba való beiktatás a középkorban.
- invokáció – segélykérés (görög dráma eposzi kelléke).
- ión oszlop – alépítmény (lábazat), karcsú, magasabb oszlop, fejezetén csigavonalas dísszel (ókori görög építészeti elem).
- ’Ipse dixit’ – „Ő mondta”: Arisztotelész
- ironside – az angol polgári forradalomban Oliver Cromwell által alapított új típusú hadsereg elitalakulata a puritán vasbordájú lovasság.
- ispán lsd comes
- iszlám – a mohamedán vallás, amelyet az arab legendák szerint Mohamed az i.sz. 7. század elején alapított.
- iszonomia – törvény előtti egyenlőség az ókori Athénban. Minden polgár egyenlő jogokat élvez.
- ítélőmester – (protonotarius) az országos hatáskörű bírák (nádor, országbíró, kancellár, személynök) mellett működő írástudó, jogban jártas személy a feudális Magyarországon. Feladata volt az ítéletek és egyéb bírói határozatok megszövegezése 1868-ig.
- iugerum – római hold (területmérték)
- iurisdictió – szenátusi jogszolgálati hatalom az ókori Rómában.
- ius – erkölcsi szabályokból jogi normákká vált, írásba foglalt jogszabályok az ókori Rómában.
- ius cum populo agendi – szenátusi törvényjavaslatok benyújtása az ókori Rómában.
- ius cum senatu agendi – a szenátus összehívása és tanácsának kikérése az ókori Rómában.