Kertészet/Tünethatározó/Kajszi sztigminás betegség
(Stigmina carpophila szócikkből átirányítva)
- Tünethatározó Nem fertőző betegségek Baktériumos betegségek Fitoplazmás betegségek Gombabetegségek Peronoszpórafélék Fitoftorás betegségek Pythium nemzetség A vírusos betegségekről Vírusos betegségek Kártevők
.jpg)
.jpg)
Kajszi sztigminás betegség
Kórokozó
- (Stigmina carpophila, Syn: -)
- A levélen, a hajtáson, és a vesszőn, valamint a gyümölcsön figyelhetők meg a tünetek.
- A betegséget a levéltünetek alapján levéllyukasztó, ill. levéllikasztó betegségnek hívták.
- E betegséget a kórokozó korábbi neve (Clasterosporium carpophilum) alapján klaszterospóriumos betegségnek is nevezték.
- Először 1843-ban, Franciaországban jegyezték fel a betegséget, de 1894-ben az amerikai földrészen, az USA-ban is észlelték.
- Hazánkban a betegséget 1933-ban közölték, a régebbi tünetleírások alapján azonban korábbi előfordulása valószínűsíthető.
- Magyarországon a betegséget mint súlyos károk előidézőjét említik, mivel az élettelen, nem fertőző okok, valamint más kórokozó gombák által okozott tüneteket is – a tünethasonlóság alapján – e betegségnek tulajdonítják.
- A betegség a kajszin elsősorban a gyümölcsöt, kisebb mértékben a levelet károsítja.
- Őszibarackon főképpen a levélen és a hajtáson, ritkán a gyümölcsön jelentkezik.
- Különösen a magról kelt, termesztési szempontból értéktelen őszibarackfákon gyakori.
Gazdanövényei
- A termesztett és vadon előforduló csonthéjas gyümölcsfajok.
- A betegség a mandulán, a cseresznyén és a meggyen, valamint a szilván szórványosan figyelhető meg.
Tünetek
- - A levélen 2–3 mm átmérőjű, kerek, sárgászöld, majd barna foltok láthatók.
- - A foltokat keskeny, barna szegély határolja. (A cseresznye és a meggy foltszegélye liláspiros.)
- - A foltok legtöbbször meddők, esetenként azonban közepükön 1–2 fekete pontszerű konídiumtartó nyaláb figyelhető meg.
- - Később a foltok közepe kiesik, a foltok parás szegélye azonban megmarad.
A betegség lefolyása
- - A hajtáson rendszerint a rügyek körül 5–10 mm hosszú, ovális, barna foltok alakulnak ki.
- - A nyár vége felé a folt közepe fokozatosan kiszürkül.
- - Az elhalt epidermisz fölrepedezik.
- - A vesszőn az 5–10 mm hosszú, ovális foltok szürkék és barna vagy liláspiros, elmosódott szélű udvarral határoltak, az epidermisz pedig repedezett.
- - A foltok felületén elszórtan fekete pontszerű konídiumtartó nyalábok láthatók.
- - A rügyek nem hajtanak ki.
- - Ha a folt a vesszőt körülölelte, akkor a vessző elszárad.
- - A gyümölcsön először 1–2 mm átmérőjű, kerek liláspiros foltok jelennek meg.
- - Később a folt közepe kiemelkedik, elparásodik, szélét pedig liláspiros udvar övezi. (A mandula termésén a parás foltokon mézgacseppek jelennek meg.)
- - A foltok legtöbbször meddők, konídiumtartó nyaláb ritkán képződik.
Védekezés
}