Kertészet/Tünethatározó/Kajszi sztigminás betegség

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 3185 bájt

Kertészet

Kajszi sztigminás betegség

Tünethatározó Nem fertőző betegségek Baktériumos betegségek Fitoplazmás betegségek Gombabetegségek Peronoszpórafélék Fitoftorás betegségek Pythium nemzetség A vírusos betegségekről Vírusos betegségek Kártevők



Kajszi sztigminás betegség


Kórokozó

(Stigmina carpophila, Syn: -)
A levélen, a hajtáson, és a vesszőn, valamint a gyümölcsön figyelhetők meg a tünetek.
A betegséget a levéltünetek alapján levéllyukasztó, ill. levéllikasztó betegségnek hívták.
E betegséget a kórokozó korábbi neve (Clasterosporium carpophilum) alapján klaszterospóriumos betegségnek is nevezték.
Először 1843-ban, Franciaországban jegyezték fel a betegséget, de 1894-ben az amerikai földrészen, az USA-ban is észlelték.
Hazánkban a betegséget 1933-ban közölték, a régebbi tünetleírások alapján azonban korábbi előfordulása valószínűsíthető.
Magyarországon a betegséget mint súlyos károk előidézőjét említik, mivel az élettelen, nem fertőző okok, valamint más kórokozó gombák által okozott tüneteket is – a tünethasonlóság alapján – e betegségnek tulajdonítják.
A betegség a kajszin elsősorban a gyümölcsöt, kisebb mértékben a levelet károsítja.
Őszibarackon főképpen a levélen és a hajtáson, ritkán a gyümölcsön jelentkezik.
Különösen a magról kelt, termesztési szempontból értéktelen őszibarackfákon gyakori.

Gazdanövényei

A termesztett és vadon előforduló csonthéjas gyümölcsfajok.
A betegség a mandulán, a cseresznyén és a meggyen, valamint a szilván szórványosan figyelhető meg.

Tünetek

- A levélen 2–3 mm átmérőjű, kerek, sárgászöld, majd barna foltok láthatók.
- A foltokat keskeny, barna szegély határolja. (A cseresznye és a meggy foltszegélye liláspiros.)
- A foltok legtöbbször meddők, esetenként azonban közepükön 1–2 fekete pontszerű konídiumtartó nyaláb figyelhető meg.
- Később a foltok közepe kiesik, a foltok parás szegélye azonban megmarad.

A betegség lefolyása

- A hajtáson rendszerint a rügyek körül 5–10 mm hosszú, ovális, barna foltok alakulnak ki.
- A nyár vége felé a folt közepe fokozatosan kiszürkül.
- Az elhalt epidermisz fölrepedezik.
- A vesszőn az 5–10 mm hosszú, ovális foltok szürkék és barna vagy liláspiros, elmosódott szélű udvarral határoltak, az epidermisz pedig repedezett.
- A foltok felületén elszórtan fekete pontszerű konídiumtartó nyalábok láthatók.
- A rügyek nem hajtanak ki.
- Ha a folt a vesszőt körülölelte, akkor a vessző elszárad.
- A gyümölcsön először 1–2 mm átmérőjű, kerek liláspiros foltok jelennek meg.
- Később a folt közepe kiemelkedik, elparásodik, szélét pedig liláspiros udvar övezi. (A mandula termésén a parás foltokon mézgacseppek jelennek meg.)
- A foltok legtöbbször meddők, konídiumtartó nyaláb ritkán képződik.


Védekezés


Termesztett gyümölcsök
Vadgyümölcsök
Déligyümölcsök
Gabonák
Zöldségfélék
Ehető gombák
Fűszerek
Gyógynövények
Fogyasztható növények
Dísznövények
Ipari növények
Festőnövények
Védett növények
Baktériumos betegségek
Gombabetegségek
Fitoplazmás betegségek
Peronoszpórafélék
A vírusos betegségekről
Vírusos betegségek
Nem fertőző betegségek
Férgek
Csigák
Rovarok
Lepkék
Kétéltűek
Emlősök
Adalékok
Csávázószerek
Gombaölő szerek
Gyomirtó szerek
Lemosó szerek
Rovarölő szerek
Talajfertőtlenítő szerek
Vadriasztó szerek
Egyéb szerek
Permetezési napló
Permetlé töménysége
Január
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Gyomnövények
A Wikimédia Commons tartalmaz Kajszi sztigminás betegség témájú médiaállományokat.

}