Kertészet/Tünethatározó/Burgonyavész
- Tünethatározó Nem fertőző betegségek Baktériumos betegségek Fitoplazmás betegségek Gombabetegségek Peronoszpórafélék Fitoftorás betegségek Pythium nemzetség A vírusos betegségekről Vírusos betegségek Kártevők
Burgonyavész
- (Phytophthora infestans, Syn: -) (Gombabetegség)
A burgonya legjelentősebb betegsége. Járvánnyá alakulhat.
Tünetek
- - Alulról, a levéllemez szélétől vagy csúcsától induló, szabálytalan, barnuló, vizenyős, majd beszáradó foltok, sárgás udvarral.
- - A foltok fonákán fehér bevonat található.
- - A levélnyélen és a száron is megjelenhetnek.
- - A gumók héján a foltok besüppedők, kemények, ólomszürkék.
- - A foltok alatt a gumószövet vörösesbarnán rothad.
- - A tárolás során a gumó teljes rothadása is bekövetkezhet.
- - Párás környezetet kedvel.
Terjedés: növénymaradványokban, talajban
- A termésveszteség elérheti a 80–100%-ot is, a teljes lombvesztés és a súlyos gumófertőzés következtében. A XIX. század közepére zajlott le az első világméretű elterjedése Dél- és Közép-Amerika hűvös, csapadékos hegyvidékéról (Chile, Peru, Ecuador, Mexikó). Ez a kórokozó okozta az írországi a nagy éhínséget az 1800-as évek közepén. Hazánkban minden évben számolhatunk kártételével.
- A betegség tünetei a lombozaton a levéllemez szélétől vagy csúcsától kiinduló, szabálytalan alakú, barnuló, vizenyős, majd beszáradó foltok. A foltok szegélye sárgás, klorotikus udvarral határolt. Ennek fonáki részén található a fehér penészgyep, amely a sporangiumtartók és sporangiumok tömegéből áll.
- A levélnyélen és a száron is megjelenhetnek a tünetek hosszú, barnásfekete foltok alakjában, felületükön a sporuláló gombával. A fertőzött lomb néhány nap alatt teljesen elhalhat.
- A fertőzött gumók héja kissé besüppedő, kemény tapintású, ólomszürke színű foltokkal. Ezek alatt a gumószövetek vörösesbarna száraz, illetve nedves rothadása látható.
- A tárolás folyamán a gumó teljes rothadása is bekövetkezhet.
- A gomba áttelelésének többféle lehetősége van. Magyarországon az 1990-es évekig a gumóban főként micélium formájában telelt át.
- A gumók az ültetés után a táblában, a tárolóhelyek környékén, a prizmahelyeken és a meg nem semmisített hulladékhalmokban lehetnek potenciális primer fertőzési források. Ivaros szaporodása is lehetséges, amióta az A1-es párosodási típus után az A2-es is bekerült hazánkba. Az így kialakuló oospóra több évig életképes, és fertőzőképes maradhat a talajban. A fertőzött gumóból a micélium felnőhet a szárban, majd sporulál, sporangiumokat képez. A gumó felületén sporuláló gomba sporangiumait a kapilláris víz a talaj felületére emelheti, innen a szél tovább terjeszti. A fertőzés gyakran a légáramlatokkal érkező sporangiumok közreműködésével történik. A növény zöld részeire került sporangiumokból két flagellummal ellátott zoospórák szabadulnak ki, és aktív módon „úsznak” el a sztómákig. Itt becisztálódnak, majd fertőző micéliumot fejlesztve jutnak a növénybe.
- Magasabb hőmérsékleten a sporangiumok közvetlenül micéliumot fejlesztve fertőznek. A vegetációs időszakban több ivartalan generációja fejlődhet a gombának. A gumók fejlődése időszakában az eső a sporangiumokat a talajra, majd a gumók felületére mossa, a zoospórák a lenticellákon át jutnak a gumóba.
- A gombának a hűvös, csapadékos, nagy páratartalmú időjárás kedvez, hómérsékleti optimuma 16–22 oC. A zoospórák fejlődéséhez a 12–15 oC az optimális. A járványok kialakulásában fontos szerep jut az esőnek és a szélnek (a légáramlatokkal 50–60 km-re eljuthatnak a sporangiumok), helytelen tároláskor pedig hajlamosít a nagy páratartalom és a kondenzvíz.
- Hazánkban gyakori a betegség kétcsúcsú járványgörbe szerinti fellépése. Az első a lombzáródást követően (július eleje, közepe), a második a nyári aszályokat követően, szeptember hónapban várható (a gumókárosítás ekkor nagyobb mértékű). A járványok kialakulására akkor kell számítani, ha a havi csapadékösszeg eléri a 120 mm-t, az átlaghómérséklet pedig 20 oC körüli.
- Az inkubációs ideje (4–8 nap) főként a hőmérséklettől függ. A fertőzéshez elegendő lehet a hajnali harmat mennyisége is. A vizekkel és erdőkkel határolt területek kedvező klimatikus viszonyokat teremtenek a kórokozó számára.
- A meteorológiai adatok (hőmérséklet, csapadék, relatív páratartalom) segítségével kiszámítható a lappangási idő és a fertőzés bekövetkezte is. Fontos tudni a védekezés elhagyása miatt, hogy mikor nem szükséges védekezni (negatív előrejelzés).
- Hazánkban a burgonyán kívül rendszerint a paradicsomot támadja meg. A kártétel mértékét több tényezô, így pl. a tápanyagellátás és a gumósérülés mértéke is befolyásolja.
Védekezés
agrotechnikai:
- – 4–5 éves vetésváltás. Kerüljük a mély fekvésű, nedves, köd-járta területeket, a kötött, repedésekre hajlamos talajokat.
- – A tárolókat, prizmahelyeket telepítsük távol a burgonyatáblától. Ezeket rendszeresen fertőtlenítsük, a hulladék prizmákat takarjuk le földdel.
- – Harmonikus tápanyagellátásról gondoskodjunk (kerüljük a N bőséget). Csak egészséges, fém-zárolt vetőgumót ültessünk.
- – A fogékony fajták mellé lehetőleg csak ellenálló fajtákat ültessünk. Az ültetés 8 °C feletti talajhőmérsékleten kezdődjön, a sorok az uralkodó széliránnyal párhuzamosan fussanak. Semmisítsük meg az árva keléseket.
- – A betakarítás előtt legalább 2 héttel szártalanítsunk a gumók beparásodása végett, az érett gumókat minél előbb, és minél kisebb mechanikai sérüléssel takarítsuk be, betárolás során távolítsuk el a fertőzött gumókat.
- – A burgonyatételeket korszerű tárolókban, szakszerűen tároljuk.
kémiai:
- – kontakt, mély hatású és szisztemikus fungicidek előrejelzésen alapuló, vagy programszerű alkalmazása.
- – Hatóanyag-rotáció betartása a rezisztencia kialakulásának megelőzésére.
Lásd még: Burgonya- paradicsom fitoftóra
