Kertészet/Tünethatározó/Peronoszpóra

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap mérete: 8099 bájt

Növények

Peronoszpóra

Allergén növényekDísznövényekEhető növények Élvezeti növények Festőnövények Fűszerek Gabonák Ehető gombák Gyógygombák Gyógynövény lista Növények gyógyhatása Gyógyteák Illóolajok Zsíros olajok Gyomnövények‎ Gyümölcsök Hiperakkumulátor növények Húsevő növények‎ Ipari növények Légtisztító növények Mérgező növények Mézelő növények Parazita növények‎ Pszichoaktív növények Zöldségfélék Védett növények Vizinövények Inváziós fajokFajtalistákMit-mihez használunk

Nem fertőző betegségek Baktériumos betegségek Fitoplazmás betegségek Gombabetegségek
Peronoszpórafélék Fitoftorás betegségek A vírusos betegségekről Vírusos betegségek Kártevők



A Peronospora potentillae ivartalan spórái
Peronoszpóra

A legtöbb gombafaj beltéri termesztése sterilizált vagy pasztörizált táptalajt igényel, mivel benti körülmények között könnyen elszaporodhatnak a nem kívánt gombafajok is, például a különböző penészfajták. Ha egy idegen faj is bekerül valahogy a táptalajba (süteménybe), ott optimális körülményeket találva, és versenytársak hiányában, könnyen elhatalmasodhat a termeszteni kívánt gombafajtán.

Mivel sok agresszívan terjedő penészgomba és baktériumfajta optimális életkörülményei megegyeznek a termesztett gombákéval, ez gyakran és könnyen megtörténhet.

Peronoszpóra[szerkesztés]

Nemzetközi szó az újkori latin Peronospora nyomán, a görög peroné (tű, csat, kapocs) és szpora (mag, sarj) elemekből, a névadás indoka tisztázatlan. A kertek gombakártevői közül ez a legveszedelmesebb. kultúrnövényeken, főleg a szőlőn élősködik. Komoly károkat okoz azonban a paradicsom és az uborka növényén is.

A peronoszpóra szabad szemmel nem látható gombabetegség. Úgy károsítja meg a növényeket, hogy kis gombafonalai behatolnak a levelek, a zöld bogyók belsejébe, és ott élősködnek. A megtámadott növényi rész menthetetlen. A levelek elszíneződnek, vagy elszáradnak. A fürtök bogyói leperegnek, vagy összeszáradva a fürtön maradnak.[1]
A fertőzött leveleken eleinte rendszerint világos, áttetsző vagy sárgás foltok láthatók, amelyek fokozatosan megbarnulnak, majd elszáradnak. A micéliumok a gazdanövény belsejében, a sejt közötti járatokban fejlődnek és a sejtekbe szívó hifákat (hausztórium) bocsátanak. A felszínre (pl. a levélfonákon) a légzőnyílásokon át konidiumtartókat fejlesztenek, amelyeken szaporító sejtek (konidium) keletkeznek. A konidiumok a tartókról egyesével fűződnek le és vagy rajzóspórákat hoznak létre, ill. csíratömlővel csíráznak. A konidiumok az ivartalan szaporodási alakot biztosítják. Az ivarszervek a gazdanövény belsejében keletkeznek és az ivarsejtek egybeolvadása után létrejön az oospóra, aminek az áttelelésben van szerepe.


A peronoszpóra félék életciklusa az ivaros úton keletkezett és jellegzetes megjelenésű oospórával kezdődik. Ez a fajtól függően rövidebb-hosszabb ideig a talajban elfekvő vastag falú kitartó spóra kedvező körülmények között csirázik és sporangiumot vagy csíratömlőt fejleszt. Az előbbi a rajzóspórás fajokra (Plasmopara, Pseudoperonospora), az utóbbi a mozgó spóraalak nélküli fajokra (Bremia, Peronospora) jellemző. Az oospórák élettartama fajtól függően változó. Rövidebb életű a borsó peronoszpóra (Peronospora viciae f.sp.pisi) oospórái, hosszabb ideig életképes a napraforgó peronoszpóra (Plasmopara halstedii) kitartó spórái (6-8 év).
A növénybe történő behatolás közvetlenül a kutikulán át vagy természetes testnyílásokon (sztómákon) keresztül. A peronoszpóra félék egy része erősen kötődik a gazdanövényhez (faj specializáció), a többségük növénynemzetségek, sőt családok számos faját parazitálja. A kórokozók életük során erősen kötődnek a vízhez és járványos terjedésük csak nedves, csapadékos időjárás esetén lehetséges.

A peronoszpórafélék kártételének lényege az, hogy intercelluláris micéliumukkal behálózzák a zöld szöveteket és hausztórumaikkal kiszívják a gazdanövény sejtjeiből a tápanyagot.

A petespórás gombákhoz (Oomycota) tartozó fajok egy része ősi vízi szervezet, amely zoospórákkal szaporodik. Másik része erősen specializált szárazföldi, parazita gomba. Ez utóbbiak aplanospórákkal szaporodnak, amelyek másodlagosan, zoosporangiumokból jönnek létre. Életmódjuk változatos: a szaprobiontáktól az obligát parazitákig sokféle szervezet fordul elő közöttük.

A petespórás gombák két legfontosabb rendje:

  • a halpenészfélék (Saprolegniales) és
  • a peronoszpórafélék (Peronosporales)
A peronoszpórafélék több szempontból is jelentős csoport. Oogámiás típusúak, ivartalan szaporodásuk a szárazföldre való áttérést tükrözi. A sporangiumtartók a gazdanövény felszínén nyílnak, könnyen leválók, a víz és a szél egyaránt terjesztheti (szárazföldi adaptáció).

Micéliumuk fonalszerű, gazdagon elágazó. Magas fejlődési szintet elért petespórás gombák, amelyek körében a szárazföldi életmódra való fokozatos áttérés figyelhető meg.

Az ősibb nemzetségek (Phytophthora, Pythium) még zoospórákat képeznek, amelyek kiszabadulva vízben úszva terjednek. Átmeneti típusoknak tekinthetők a Plasmopara és a Pseudoperonospora nemzetségek, amelyeknek sporangiumaiból esős, nedves időben zoospórák, száraz, napos időben pedig hifatömlők fejlődnek. A hifatömlők kialakításával ezek a gombák a szárazföldi életmódhoz való alkalmazkodás első lépését tették meg. A száraz körülményekhez teljes mértékben alkalmazkodott nemzetségek (Bremia, Peronospora) fajai már kizárólag úgy hatolnak be a gazdaszervezetbe, hogy sporangiumuk tömlőt hajt. Ez esetben a sporangiumok konídiumoknak tekinthetők. Ezzel párhuzamosan az oogóniumban a petesejtek száma is - sok esetben egyre - redukálódik.
Az idetartozó fajok többsége virágos (kultúr- és vadon termő) növények parazitája. Micéliumukat a gazdanövények sejt-közötti járataiban fejlesztik ki, ahonnan a sejtekbe a nemzetségekre jellemző alakú szívófonalakat (haustorium) bocsátanak. A sporangiumok a növény felszínén, a gázcserenyílásokon kinyúlva fejlődnek ki.

Védekezés[szerkesztés]

- szőlősorok szélirányba telepítése, hogy a szél csökkentse a páratartalmat
- Kerülni a ködös, mély fekvésű területeken történő szőlőtermesztést
- Növényi maradványok megsemmisítése, hogy ne tudjon a gomba áttelelni
- Az ültetvény gyommentesen tartása, mert ez is párás mikroklímát okozhat
- w:Vegyszeres védekezés nélkül a termesztés lehetetlen. Az első kezelést 4-6 leveles állapotban kell elvégezni. Kritikus időpont a virágzás és a fürtzáródás között van. Csapadékos időszakban 8-10 kezelés (1 hetes permetezési forduló), szárazabb időben 4-6 kezelés (10-14 napos permetezési forduló) elegendő. Az első két kezelésre elegendő a kontakt[2] hatóanyagú készítmény, a virágzástól a fürtzáródásig tartó időszakban 3-4 alkalommal felszívódó készítményt kell alkalmazni, míg az utolsó 2-3 alkalommal szintén kontakt készítménnyel kell védekezni.
- nagy permetlémennyiség a jó fedettség miatt, mert a kontakt szerek csak ott hatnak, ahol beborítják a növényt
- azért, hogy elkerüljük a kórokozók gombaölő szerekkel szembeni ellenállóságának kialakulását a készítményeket váltva alkalmazzuk.
- Jég után azonnal permetezzünk.
- 25°C felett ne permetezzünk, mert perzselhet
- fontos, hogy a szőlő jó kondícióban legyen, ehhez pedig jó tápanyag ellátottság szükséges. A w:nitrogén és w:foszfor mellett nagyon fontos a kálium, mert a szőlő kálium igényes. Valamint a mikroelemekről se feledkezzünk meg. Legjobb, ha megvizsgáltatjuk a talajunkat, hogy azokban milyen tápelemek elérhetőek a szőlő számára.
A védekezés legeredményesebb módja a megelőző permetezés.
  1. Eső után támad a szőlőben a peronoszpóra
  2. Kontakt = érintkezés, érintés, vagy erre utaló dolgot jelöl