Ugrás a tartalomhoz

Állatok/Rovarok/Levéltetvek

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 10651 bájt

Növények

Levéltetvek

Fekete levéltetű
Levélpirosító ribiszke-levéltetű
Fekete cseresznye-levéltetű
Zöld levéltetű egy levelen
Zöld őszibarack-levéltetű
Tarka dió-levéltetű
Levéltetvek
(Aphidoidea, Syn: -)
Más neve(i): -


A világon mindenhol előfordulnak, a leggyakoribbak azonban a mérsékelt övben és a trópusokon. Magyarországon több mint hetven fajuk károsítja a lombos-, illetve tűleveleket.
Testük általában 2–3 milliméter hosszú. A test felépítése (valamint szaporodásuk módja) jelentősen eltér a többi rovarnál megszokottól.
A kifejlett, szaporodásra képes egyedek két formája közül az egyik szárnyatlan, a másik szárnyas:
- A szárnyatlan változat kitinburka vékony és ezért puha, testtájai nehezen különíthetők el. Színe a világoszöldtől a pirosas-barnán át a feketéig változhat. Több faj viaszport termel viaszmirigyeiben, és a testre rakódó viaszpor hamvassá teszi küllemüket.
- A szárnyas változat testtájai jobban tagolódnak, és színük is eltérő. A sötétebb árnyalatú tort jellegzetes rajzolatok díszítik.
Szúró-szívó szájszervük, a szipóka testükre merőlegesen, lefelé néz.
Többnyire különösebb rendszer nélküli csoportokban élnek.
A levelek, hajtások, virágok, termések nedveit szívogatják. A nitrogéngazdag tápanyagot keresik, ezért általában a növény fiatal részein telepszenek meg, és a növényfajok eltérő vegetatív ciklusa miatt időnként áttelepszenek egyikről az éppen hajtó másikra.
Kettős csatornájú szipókájukkal a sejtközi járatokból vagy egyenesen a szállítónyalábokból szívják fel a növényi nedveket. A szállítóedényekből táplálkozó fajok kevésbé specializáltak; szívásuk nyomán a hajtás elsatnyul, a termés deformálódik, a levél bepödrődik, megsárgul, elhal, lehullik. A szipóka ozmotikus hatását felhasználó fajok sokkal specializáltabbak; táplálkozásuk hatása torzulás vagy elszíneződés, a leveleken akár gubacsok is fejlődhetnek.
Sokkal több nedvet szívnak fel, mint amennyit meg tudnak emészteni, mivel ezekben a nedvekben sok a cukor, de kevés a fehérje. A táplálék meg nem emésztett, sok cukrot tartalmazó részét kiürítik. Ez a folyadék a mézharmat a fákról lecsöpögve az aljnövényzeten jellegzetes foltokat hagyva szárad be.
Tápnövényeiket kétféle módon károsítják:
- közvetlenül szívogatásukkal és a növény arra adott reakcióival,
- közvetetten kórokozók terjesztésével.
Sok növénybetegséget terjesztenek, így például vírusokat (vírusvektorok). A nem cirkulatív módon terjedő növénypatogén vírusok 90 %-át a levéltetvek terjesztik. Ide tartoznak a potyvírusok, carlavírusok, cucumovírusok, alfamovírusok, fabavírusok, closterovírusok és a sequivírusok (Eigenbrode et. al., 2018; idézi Szabó).
Mezőgazdasági kártevőként csak kis hányadukat tartják számon; a fajok többsége nem jelenik meg a termesztett növényeken.
Szekrétumuk, a nagy cukortartalmú mézharmat sok apró állat kiegészítő, illetve fő tápláléka. Egyes hangyák nemcsak összeszedik a mézharmatot, de csápjukkal csiklandozva meg is „fejik” őket, mások pedig egyenesen szimbiózisra lépnek velük: őrzik, terjesztik a levéltetveket.
Ősszel párzanak. Tavasszal és nyáron a nőstények szűznemzéssel, párzás nélkül is szaporodnak. A nyári családalapító anyák (meg nem termékenyített nőstények) egy-egy nap legfeljebb 20 petét raknak általában fásszárú növények rügyeire, kérgük repedéseibe.
A petékből tavasszal kikelő szárnyatlan „ősanyák” szűznemzássel ugyancsak szárnyatlan utódokat hoznak létre, és néhány ilyen nemzedék a fásszárú növényeken fejlődik. A nyár kezdetén megjelenő szárnyas alakok többnyire lágyszárú növényekre vándorolnak. Az ősszel kialakuló ivaros alakok visszarepülnek a fő tápnövényre, párosodnak és lerakják petéiket.

Az öregcsalád két recens családja:

- Valódi levéltetűfélék (Aphididae)
- Gubacstetvek (Eriosomatidae)

A legismertebb hazai fajok:

  1. Fekete levéltetű (Aphis fabae)
  2. Tarka dió-levéltetű (Panaphis juglandis)
  3. Alma levéltetű
  4. Almalevéltetű
  5. Aphis farinosa
  6. Bodza-levéltetű (Aphis sambuci)
  7. Brachycaudus lychnidis
  8. Csalán-levéltetű (Microlophium carnosum)
  9. Csíkos burgonya-levéltetű
  10. Eperfa-levéltetű (Tetraneura ulmi)
  11. Eriosomatinae alcsalád
  12. Eurázsiai ligetszépe-levéltetű (Aphis holoenotherae, Bursaphis holoenotherae)
  13. Fekete bükkönylevéltetű
  14. Fekete cseresznye-levéltetű
  15. Fekete foltos pince-levéltetű
  16. Fekete répalevéltetű
  17. Fekete szilva-levéltetű
  18. Foltos burgonya-levéltetű
  19. Fűre váltó zöld almalevéltetű (Rhopalosiphum insertum)
  20. Gyapjas alma-levéltetű (Eriosoma lanigerum)
  21. Hamvas őszibarack-levéltetű
  22. Hamvas szilva-levéltetű
  23. Kajszilevéltetű (Myzus mumecola)
  24. Káposzta levéltetű
  25. Káposzta-levéltetű
  26. Kései nyárfalevél-gubacstetű (Pemphigus spyrothecae)
  27. Labdarózsa-levéltetű (Aphis viburni)
  28. Levélpirosító alma-levéltetű
  29. Levélpirosító almalevéltetű (Dysaphis devecta)
  30. Levélpirosító ribiszke-levéltetű (Cryptomyzus ribis)
  31. Lisztes káposzta-levéltetű
  32. Lisztes szilva-levéltetű
  33. Kertészet/Levéltetvek/Mandula-levéltetű (fekete mandula-levéltetű, feketefoltos mandula-levéltetű, Brachycaudus amygdalinus)
  34. Myzus lythri
  35. Nagy bogáncs-levéltetű (Uroleucon cirsii)
  36. Oleander-levéltetű
  37. Óriás fűzfa-levéltetű (Tuberolachnus salignus)
  38. Pterocomma pilosum
  39. Rózsa-kéregtetű (Maculolachnus submacula)
  40. Sárga szilva levéltetű
  41. Kertészet/Levéltetvek/Sárga szilva-levéltetű (Brachycaudus helichrysi)
  42. Sárga szilva-levéltetű
  43. Szárnyatlan répalevéltetű
  44. Szürke almalevéltetű
  45. Szürke kéregtetű (Pterocomma salicis)
  46. Tetraneura nigriabdominalis
  47. Tölgy-levéltetű (Lachnus roboris)
  48. Tulipánfa-levéltetű (Illinoia liriodendri)
  49. Tündérrózsa-levéltetű (Rhopalosiphum nymphaeae)
  50. Uborka levéltetű
  51. Uborka-levéltetű (Aphis gossypii)
  52. Szárnyatlan répalevéltetű
  53. Vértetű (Eriosoma lanigerum)
  54. Zöld alma-levéltetű (Aphis pomi)
  55. Zöld levéltetű
  56. Zöld őszibarack-levéltetű
  57. Zöld rózsa-levéltetű (Macrosiphum rosae)
  58. Zöld sárgarépa levéltetű
  59. Zöldborsó levéltetű
  60. Zöldfoltos burgonya levéltetű
  61. Zselnicemeggy-levéltetű (Rhopalosiphum padi)


Termesztett gyümölcsök
Vadgyümölcsök
Déligyümölcsök
Gabonák
Zöldségfélék
Ehető gombák
Fűszerek
Gyógynövények
Fogyasztható növények
Dísznövények
Ipari növények
Festőnövények
Védett növények
Baktériumos betegségek
Gombabetegségek
Fitoplazmás betegségek
Peronoszpórafélék
A vírusos betegségekről
Vírusos betegségek
Nem fertőző betegségek
Férgek
Csigák
Rovarok
Lepkék
Kétéltűek
Emlősök
Adalékok
Csávázószerek
Gombaölő szerek
Gyomirtó szerek
Lemosó szerek
Rovarölő szerek
Talajfertőtlenítő szerek
Vadriasztó szerek
Egyéb szerek
Permetezési napló
Permetlé töménysége
Január
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Gyomnövények

Forrás:

Magyar Wikipédia:, Levéltetvek, 2011. március 1., 06:31 (CET)

A Wikimédia Commons tartalmaz Levéltetvek témájú médiaállományokat.