Állatok/Madarak/Szajkó
(Garrulus glandarius szócikkből átirányítva)
Védett madarak
.png)
.jpg)
Szajkó
- (Garrulus glandarius, Syn: -)
- Más neve(i): európai szajkó, mátyásmadár vagy mátyásszajkó, mátyás, illetve matyimadár
- A szajkó, a madarak osztályának verébalakúak rendjébe és a varjúfélék (családjába tartozó faj.
A szajkó hangja
- Európában, Ázsiában és Afrika északnyugati partvidékén fészkel. Lombos, elegyes és tűlevelű erdőkben, parkokban él. Kimondottan erdei madár. A hegység, dombvidék és síkság erdős részein országszerte megtalálható, ahol kisebb és közepes nagyságú lombos- vagy fenyves erdők vannak. Megtalálható a nagy kiterjedésű erdőkben is, ezeket azonban kevésbé szereti, mint a ligetes, mezőgazdaságilag művelt területekkel és tisztásokkal megszakított kisebb erdőket. Fátlan területeken nem él meg, lételeme a tölgy vagy a bükk jelenléte.
- Testhossza 34-35 centiméter, szárnyfesztávolsága 52-58 centiméter, testtömege 140-180 gramm. A tojó kisebb, mint a hím. Rövid, erős csőre van. A Magyarországon élő varjúfélék között a legkisebb. Tollazata rózsaszínes világosbarna. Farka fekete, míg farkcsíkja és alsó farkfedői fehérek. Feketés szárnyán a széles fehér folton kívül szembetűnő bélyeg a fekete vonalas égszínkék szárnytükör. A szép fedőtollak gyakran díszítik a vadászok kalapját is. Izgalmi állapotban gyakran felmereszti fekete-fehér vonalkázású fejtollait. Szeme világoskék. Hangja messze hangzó, éles „sksék”. Éneke nagyon változatos, érdes, nyávogó, fütyülő hangok keveréke. Kitűnő hangutánzó, élethűen utánozza az egerészölyv nyávogás-szerű kiáltását, a holló mély korrogását, a varjak károgását és a fácánkakas kakatolását is. Nemcsak más madarak hangját, hanem például a szekérnyikorgást, a kutyaugatást is híven utánozza („szajkózza”). Éles, riasztó hangjára az erdő minden vadja figyel.
- A lehetőségeken belül szinte mindent megeszik. Nyáron inkább rovarokkal táplálkozik, de a fészekrablástól sem riad vissza. Elkapja a gyíkokat, a békákat, az apró rágcsálókat és a csőrével agyonveri őket. Ősszel áttér a növényi táplálékra. Télen táplálkozásában a növényi eredetű anyagok dominálnak. Ilyenkor „előveszi éléskamráiból” az ősszel szorgalmasan begyűjtött és eldugdosott, főleg makkból álló csemegéit. Ám a rejtekhelyeket – például fatuskók, avar – nem mindig találja meg, s ezzel mintegy erdőgazdasági tevékenységet folytat, biztosítva a magok kikelését, ily módon elősegítve a természetes erdőfelújítást. Tölgymakk, bükkmakk, kukorica, gabonafélék magvai, dió, mandula, alma, szőlő, barack, erdei gyümölcsök egyaránt szerepelnek az étlapján.
- Tavasszal és nyáron ritkán hagyja el az erdőt, de ősztől tél végéig nyíltabb tájakon, szőlőkben, gyümölcsösökben is megfordul. Ilyenkor laza csoportokban található. Bizalmatlan, óvatos, mozgékony madár. Hangos riasztása miatt a cserkelő vadászok nemigen kedvelik. Ilyenkor ugyanis az erdő őreként az összes vad figyelmét felhívja a közeledő veszélyre. Vadgazdálkodási szempontból kártétele elenyésző, állományának apasztása elsősorban az énekesmadarak védelme érdekében szükséges. Hazai állománynagyságáról pontos adatok nincsenek. Alkalmas területen 3-6 pár is költhet tízhektáronként. Védettséget nem élvez, állományának gyérítése egész évben lehetséges.
- Májusban költ. Fészekalja 5-6 tojásból áll, melyen 16-17 napig kotlik. A kikelés után a fiókák, még 19-21 napot töltenek a fészekben, és azt gyakran még teljes röpképességük elérése előtt elhagyják. Elsősorban lomberdőkben költ, különösen kedveli a tölgyeseket, de a gyertyánosokban, fenyvesekben, esetleg tujasorokban is megtalálhatjuk fészkét. Gallyfészkét gyökerekkel, növényi szálakkal béleli.
- Magyarországon rendszeres fészkelő. Állandó madár, bár a költési időszak után csapatokba verődve nagyobb távolságokra is elkóborolhat.
- Magyarországon nem védett. Vadászható július 1. és február utolsó napja között. Az apróvadas vadászterületeken, az apróvad szaporodási időszakában a vadászati hatóság külön engedélyével gyéríthető.
- A szajkó elterjedési területe, mintegy 21 800 000 négyzetkilométer. Európai populációja mintegy 6 000 000 és 13 000 000 költőpárra, azaz mintegy 18 000 000-39 000 000 egyedre tehető. Európai állománya a világ szajkópopulációjának 25-49 százalékát képezi. A világon a becslések szerint egyedszáma 36 700 000 és 156 000 000 közé tehető. Állománya stabil, ezért a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján a nem fenyegetett fajok közé sorolták.
Forrás: Magyar Wikipédia Szajkó
Papp László Zootaxonómia. (1996).,
Peterson, Mountfort & Hollom: Európa madarai. Gondolat, Bp. (1977)
