Állatok/Madarak/Pelikán
.jpg)
Pelikán
- (Pelecanus, Syn: -)
- Más neve(i): -
- A gödényfélék, hétköznapi nevükön pelikánok a madarak osztályának és gödényalakúak rendjének a névadó családja.
- Ebbe a családba 1 madárnem és 8 recens faj tartozik.
- A gödény szó az ótörök kutan rokona, ugyanúgy mint a hattyú szónak. (Az oszmán-törökben a borzas gödény neve kutan, míg a csagatáj török nyelvben a kotan szó „hattyút” jelent. A kutan ótörök szóalakja eleve a hattyú származéka, amely quɣu a jenyiszeji ótörök feliratokban. A karluk és szibériai török nyelvek többségében a hattyút és a pelikánt ugyanaz a szó jelöli. A hattyút két ugor nyelvben hasonló szavak jelölik: hanti köteng, manysi kotang, ezek török átvételek. A pelikán szó eredete az azonos jelentésű ógörög πελεκανος, pelekanosz. A név hangutánzó eredetű, a πελεκαω, pelekaó („fejszével vág”) származéka, a πελεκυς, peleküsz („fejsze”) szó alapján.
- Trópusi, szubtrópusi és mérsékelt öveken élnek. Előfordulnak minden földrészen. A Duna-delta két gödényfaja a rózsás gödény és a borzas gödény.
- Mivel táplálékukként sok hal szükséges, és nem tudnak víz alá merülni, inkább a sekély tavaknál élnek. Több fajt is találtak a sós vízen, és amelyekről bebizonyosodott, hogy kitelelnek a nyílt vízen is.
- A pelikánok nagy vízi madarak, közülük is a legnagyobb a borzas gödény, amelynek testhossza 180 centiméter, testtömege 13 kilogramm, szárnyfesztávolsága 3,45 méter. A legkisebb a barna gödény, melynek szárnyfesztávolsága 2 méter, testtömege 4 kilogramm. A legszembetűnőbb a 25–47 centiméteres csőrük, közülük is az ausztrál pelikánnak a leghosszabb: a kifejlett példányoké elérheti a 34-47 centimétert. Csőrük alatt akár 13 literes torokzacskó található, amely a táplálkozásban segíti őket. Szárnyaik hosszúak és szélesek. A pelikánok akár 5000 kilométeren keresztül tudnak repülni megállás nélkül, 56 km/h sebességgel és 3000 méteres magasságban. Lábujjaik között úszóhártya található, lábaik távol vannak egymástól. Tollazatuk minden fajnál fehér és a szárnyuknál fekete, kivéve a barna pelikánt, amelynek a neve árulkodik a színéről.
- Táplálékuk szinte kizárólag halakból áll. Naponta testtömegük 10%-ának megfelelő tömegű táplálékot fogyasztanak el, ez körülbelül 1,2 kg halat jelent. Főleg csoportokban vadásznak, így bekerítik a halakat, és azok a sekély vízben nem tudnak a mélységbe menekülni, így könnyen el lehet kapni őket.
- A pelikánok telepekben fészkelnek. Szaporodási időszakuk tavasszal kezdődik, az Észak-Amerikában élő fajoknál áprilisban. A trópusi klímákban nem rögzített, mivel egész évben lehetséges. Fészeképítésük nagyon eltérő, egyes fajnál csak egy mélyedésből áll, más fajoknál ágakból és levelekből áll, melynek átmérője 75 centiméter, magassága 30 centiméter. Fészekaljuk általában két tojásból áll, melyet 30–36 napon belül kiköltenek.
A családba az alábbi 1 madárnem és 8 faj tartozik:
- - Pelecanus Linnaeus, 1758 – 8 faj
- - ausztrál pelikán (Pelecanus conspicillatus) Temminck, 1824
- - borzas gödény (Pelecanus crispus) Bruch, 1832
- - orrszarvú pelikán (Pelecanus erythrorhynchos) Gmelin, 1789
- - barna gödény (Pelecanus occidentalis) Linnaeus, 1766
- - rózsás gödény (Pelecanus onocrotalus) Linnaeus, 1758 - típusfaj
- - foltoscsőrű gödény (Pelecanus philippensis) Gmelin, 1789
- - vörhenyes gödény (Pelecanus rufescens) Gmelin, 1789
- - déli gödény (Pelecanus thagus) Molina, 1782
- Korábban a nyolc élő fajt két csoportra osztották, a nagyjából fehér tollazatú, talajon fészkelőkre (ausztrál pelikán, borzas gödény, rózsás gödény és orrszarvú pelikán) és a szürke vagy barna tollazatú, fákon (vörhenyes gödény, foltoscsőrű gödény és barna gödény), illetve sziklákon fészkelőkre (déli gödény). A nagyjából tengeri életmódot folytató barna gödényt és déli gödényt, korábban ugyanannak a fajnak vélték.[4] Néha ezt a kettőt a nemen belül a Leptopelicanus alnembe sorolják, azonban ennek nincsen alapja. Valójában a fészkelési szokások alapján sem lehet csoportosítani őket, mivel a talajon fészkelők is építhetnek fészket a fára, vagy fordítva a fákon fészkelő kiköltheti tojásait a talajon.
- A mitokondriális és nukleotid DNS-vizsgálatok végeztével, egy egészen más kép alakult ki e madárfajok csoportosításáról. A kutatásból kitudódott, hogy három főág van: az Újvilágban kettő; az egyik az orrszarvú pelikán, míg a másikat a két barna gödényfaj alkotja; a harmadik főágat az Óvilágban levő öt másik faj képezi. Az óvilági ágon belül a borzas gödény, a foltoscsőrű gödény és a vörhenyes gödény közelebbi rokonságban állnak egymással, mint a többiekkel. Hozzájuk az ausztrál pelikán van a legközelebb. A rózsás gödény is ennek az óvilági ágnak a képviselője, azonban jóval hamarább levált a közös ősről; a kutatások szerint a rózsás gödény a testvértaxonja lehet a másik négy faj közös ősének. Úgy tűnik, hogy a gödényfélék az Óvilágban jelentek meg először, később telepedtek le az Amerikákba; és a fészkelési szokásaikat nem a genetika, hanem csupán a madarak testmérete határozza meg.
Magyar Wikipédia:Pelikán
Forrás: Magyar Wikipédia Pelikán
Papp László Zootaxonómia. (1996).,
Peterson, Mountfort & Hollom: Európa madarai. Gondolat, Bp. (1977)
