Állatok/Rovarok/Kabócák/Mannakabóca
Mannakabóca
- (Cicada orni, Syn: -)
- Más neve(i): -
- A mannakabóca a rovarok osztályának fél-fedelesszárnyúak rendjébe, ezen belül a kabócák alrendjébe és az énekeskabóca-félék családjába tartozó faj.
- A mannakabóca széles körben elterjedt Dél- és Közép-Európában, valamint a Közel-Keleten és Észak-Afrikában.
- E fél-fedelesszárnyú testének a hossza körülbelül 25 milliméter, szárnyfesztávolsága 70 milliméter. Testszíne a barnától a szürkéig változik, mindig az élőhelyének megfelelően, mivel e rovarfaj legfőbb védekező módja az álcázás, rejtőzködés. Potrohán vöröses szelvénynek vannak. Fején két nagy összetett szem és három kis pontszem (ocelli) látható. A csápjai rövidek, a szívó-szájszerve azonban hosszú; ezzel szívja ki a növények nedveit. A szárnyai átlátszóak, de erek és fekete foltok is találhatóak rajtuk.
- A felnőtt mannakabócát főleg nyáron lehet látni, miközben szúró-szívó szájszervének segítségével a fák és bokrok nedveit szívja.
- Csak a hímek adják ki e fajra jellemző hangokat. A hangot a potrohukon levő hártyák rezegtetésével okozzák. A hang a nőstényeket hivatott odacsalogatni. Az „éneklés” csoportban, a napsütötte ágakon történik. Amikor a nőstény egy hímhez közeledik, az utóbbi udvarolni kezd neki. : Az udvarlás a lábak érintésével és a rovarok ölelkezéséből áll. Ha az udvarlás megfelelt a nősténynek, akkor a kabócák párosodnak.
- A mannakabóca nyáron az úgynevezett mannakőris (Fraxinus ornus) ágaira rakja le petéit. A lárvák késő nyáron vagy ősszel kelnek ki. Ezután a lárvák bebújnak a talajba és a fa gyökeréből szívják a nedveket. Lárvaállapotuk több évig is tarthat, azonban felnőttként csak másfél hónapig élnek.
Forrás:
Magyar Wikipédia:, Mannakabóca