Állatok/Levéltetvek/Valódi levéltetűfélék
< Állatok | Levéltetvek
Állatok
Valódi levéltetűfélék
Valódi levéltetűfélék
- (Aphididea, Syn: -)
- Más neve(i): valódi levéltetvek
- A valódi levéltetűfélék a rovarok osztályába és a félfedelesszárnyúak öregcsalád, ezen belül a levéltetvek öregcsaládjának névadó családja.
- Kozmopolita taxon; fajai megtalálhatók mindenütt, ahol edényes növények élnek. Magyarországon több mint hetven fajuk károsítja a lombos-, illetve tűleveleket.
- A 2020-as évek elejéig több mint 4000 fajukat írták le; közülük mintegy 1350-et Észak-Amerikából.
- Magyarországon több száz fajukat ismerjük: pusztán a különböző juhar fajokon (Acer spp.) 34 fajuk szívogat.
A legismertebb hazai fajok
- Aphis farinosa
- Bodza-levéltetű (Aphis sambuci)
- Brachycaudus lychnidis
- Csalán-levéltetű (Microlophium carnosum)
- Eperfa-levéltetű (Tetraneura ulmi)
- Eurázsiai ligetszépe-levéltetű (Aphis holoenotherae, Bursaphis holoenotherae)
- Fekete cseresznye-levéltetű (Myzus cerasi)
- Fűre váltó zöld almalevéltetű (Rhopalosiphum insertum)
- Gyapjas alma-levéltetű (Eriosoma lanigerum)
- Hamvas szilva-levéltetű (Hyalopterus pruni)
- Kajszilevéltetű (Myzus mumecola)
- Kései nyárfalevél-gubacstetű (Pemphigus spyrothecae)
- Labdarózsa-levéltetű (Aphis viburni)
- Levélpirosító alma-levéltetű (Dysaphis devecta)
- Levélpirosító ribiszke-levéltetű (Cryptomyzus ribis)
- Mandula-levéltetű (Brachycaudus amygdalinus)
- Myzus lythri
- Nagy bogáncs-levéltetű (Uroleucon cirsii)
- Oleander-levéltetű (Aphis nerii)
- Óriás fűzfa-levéltetű (Tuberolachnus salignus)
- Pterocomma pilosum
- Rózsa-kéregtetű (Maculolachnus submacula)
- Sárga szilva-levéltetű (Brachycaudus helichrysi)
- Szárnyatlan répalevéltetű Fekete levéltetű (Aphis fabae)
- Szürke alma-levéltetű (Dysaphis plantaginea)
- Szürke kéregtetű (Pterocomma salicis)
- Tarka dió-levéltetű (Panaphis juglandis)
- Tetraneura nigriabdominalis
- Tölgy-levéltetű (Lachnus roboris)
- Tulipánfa-levéltetű (Illinoia liriodendri)
- Tündérrózsa-levéltetű (Rhopalosiphum nymphaeae)
- Uborka-levéltetű (Aphis gossypii)
- Zöld alma-levéltetű (Aphis pomi)
- Zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae)
- Zöld rózsa-levéltetű (Macrosiphum rosae)
- Zselnicemeggy-levéltetű (Rhopalosiphum padi)
Megjelenésük, felépítésük
- Hosszuk általában 2–3 milliméter, de néhány fajuk nagyobb ennél. Minden fajnak van szárnyas (két pár szárnnyal) és szárnyatlan alakja is — ennek szaporodásuk ciklusában van jelentősége.
- Testük puha, körte alakú. Többnyire zöldek vagy sárgák, de vannak sötétebb fajok is, a vöröstől a feketéig. Apróságuk és rejtőszínük miatt a magányos tetveket nehéz lenne észrevenni, de többnyire csoportosan táplálkoznak, ami megkönnyíti észlelésüket.
- Szalmaszerű szájszervük szúró-szívó. Az antennájuk (csápjuk) öt vagy hat szakaszból áll; az utolsó szegmens vékony zászlóval végződik.
- Potrohukból egy pár, kipufogócsőhöz hasonló nyúlvány áll ki.
Életmódjuk, élőhelyük
- Növényi floémszövetekkel táplálkoznak — a cukros folyadékokat szívják ki a gazdanövény szállítószöveteiből. Hogy tűszerű szájszervüket megvédjék a sérülésektől, olyan folyadékot választanak ki, amely védőhüvellyé keményedik; csak ezután kezdenek szívogatni. A floémnedv sok cukrot tartalmaz, de kevés benne a nitrogén. Ezért sokkal több nedvet szívnak ki, mint amennyit ténylegesen hasznosítanak. A fölösleget édes (sok cukrot tartalmazó) váladék formájában választják ki — ez a mézharmat, aminek csöppjei növény felületén vagy lecseppenve száradnak be. A mézharmatot számos rovar gyűjtögeti — ilyenek például a hangyák és a darazsak. Egyes hangyák nemcsak gyűjtik a mézharmatot, de csiklandozva „fejik” is a tetveket. Sok hangyafaj szimbiózisra lép velük: őrzik tetveket, gondoskodnak fiasításukról stb.
- A legfiatalabb leveleket, a legpuhább hajtásvégeket kedvelik. Szívásuk nyomán a levél bepödrődik, a hajtás elsatnyul, a termés deformálódik, a levél megsárgul, elhal, lehullik.
- Többnyire különösebb rendszer nélküli csoportokban élnek; a legtöbb faj egy-két tápnövényre specializálódik. Vannak azonban szélsőségesen polifág fajok is, mint például a hazánkban is sokat károsító zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae), amelynek több mint 400 gazdanövénye van.[4] A többgazdás fajok fő gazdanövényükön (jellemzően gyümölcstermő növényeken) telelnek. Tavasszal néhány nemzedékük is ezeken károsít, majd átvonulnak nyári tápnövényeikre (főleg lágyszárú növényekre). A gyümölcsfélékre ősszel, peterakás céljából települnek vissza.
- A puha és lassú rovarok lévén sok ragadozó faj vadászik rájuk. Ezek ellen részben passzívan (a növényről lepottyanva), részben aktívan védekeznek: egyrészt rúgva, másrészt a potrohcsöveikből kinyomott viaszos lipidekkel vagy feromonokkal — előbbiek a támadó szájszervének eltömésére szolgálnak, utóbbiak elriasztásukra (Greelace).
- Sok növénybetegséget terjesztenek, így például vírusokat (vírusvektorok). Levéltetvek terjesztik a csonthéjasok legelterjedtebb betegségét okozó szilva-himlővírust (PPV) vagy a lágyszárú zöldség- és dísznövények legismertebb vírusát, az uborka-mozaikvírust (CMV)
Szaporodásuk
- Petéik telelnek át. A tavasszal kikelő első nemzedék szárnyas; ezek a környék tápnövényeit megszállva és azokon ivarosan szaporodva gondoskodnak a faj terjesztéséről. Az utánuk következő, szűznemzéssel létrehozott nemzedékek szárnyatlanok. Némelyik fajnak nyár végén egy második szárnyas nemzedéke is kifejlődik; ezek másik tápnövényre települnek át.
- Magyar Wikipédia:Valódi levéltetűfélék
