Növények/K/Kerti kakukkfű

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Növények‎ | K
(Thymus vulgaris szócikkből átirányítva)
A lap mérete: 4699 bájt

Növények

Kerti kakukkfű

Kerti kakukkfű
Párnás kakukkfű
Citromillatú kakukkfű
Mezei kakukkfű
Hegyi kakukkfű
Kerti kakukkfű
(Thymus vulgaris, Syn: -)
Drog Thymi vulgaris herba,
Más neve(i): balzsamfű, démutka, kakucskafű, kerti kakukkfű, mezei kakukkfű, timián, tömjénfű, töményfű vagy vadcsombor.
A Kerti kakukkfű, az árvacsalánfélék családjába tartozó növénynemzetség. Kb. 350 örökzöld, talajtakaró vagy boltozatos alakú cserje, félcserje, vagy fásodó tövű, fűszeres illatú évelő faj, hibrid faj összefoglaló neve. Európa, Ázsia és Észak-Afrika mérsékelt övi területein honosak.
Már az egyiptomiak és a görögök is használták, de ma már minden konyhában nélkülözhetetlen. Különösen a franciák és bolgárok kedvelik.
Szárazságtűrő, fényigényes. Egyes fajok 20–50 cm hosszúra növő hajtásai elfekvők, mások félgömb alakú bokrokká fejlődnek. A hajtások elágazók, a fekvő részeken legyökeresednek. Virágos hajtásain átellenesen helyezkednek el elliptikus levelei. Apró, ajakos, egyes fajokon lilás rózsaszínű, másokon rózsa-vörös virágai az ágak végén nyílnak. Magja nagyon apró.

Fajai

(Thymus vulgaris, Syn: -)
Magyarországon főleg a mészkőhegységekben és a szárazabb, füves réteken nő, de a kertekben termesztett is könnyen elvadulhat.
Jellegzetes illatát követve a réteken, erdők szélén könnyen megtalálhatjuk.
(Thymus caespititius, Syn: -)
Lazán párnás félcserje, vékony, fás szárain apró, szőrös, középzöld levelekkel. Kicsiny, halvány lilásrózsaszín virágai nyáron nyílnak rövid fürtökben, tömött örvökben.
(Thymus carnosus, Syn: -)
védett elhelyezést kíván.
(Thymus citriodorus, Syn: -)
Mintegy 10 cm-esre növő, terjeszkedő törpecserje. Jól bírja a hideget, fagyot. Aranysárga levelei aprók, tojás vagy kerekdedek, összedörzsölve rendkívül illatosak.
(Thymus serphyllum, Syn: -)
Más neve(i): Keskenylevelű kakukkfű, északi kakukkfű, vadkakukkfű;
Mint gyűjtött gyógynövényt, Magyarországon ezen a néven foglalják össze az alábbi hazánkban honos kis-fajokat:
(Thymus pulegioides, Syn: -)
(Thymus praecox, Syn: -)
(Thymus degenianus, Syn: -)
A legjobban a tápdús, közömbös kémhatású talajkeverékekben fejlődik. Sziklakertekben, rézsűkön, kővályúkban, tipegők közt és kőfalakon is nevelhetjük. Napfényt, nedves, de jó vízvezető talajt kíván. Télálló. Magvetéssel, félfás dugványozással és tőosztással egyaránt szaporítható. Magját tavasztól nyár közepéig vethetjük pohárba vagy más, kisebb edénybe, 0,3–0,5 cm mélyre. Egy gramm magból 400–500, 5–8 cm-es palántát nevelhetünk; ezek gyökereztetésére a május-júniusban szedett, 8–10 cm-es, alsó részükön fásodó hajtások a legalkalmasabbak. A palántákat 20 cm tőtávolságra ültetjük.
Tőosztással a legjobban márciusban vagy szeptemberben szaporíthatjuk.
A legjobb fűszert vagy gyógytea-alapanyagot (herbát) a virágzáskor szedett hajtásokból kaphatjuk.
Hajtásait mindig a fás részek fölött vágjuk le; itt vágás után újra hajt, így egy évben többször is vágható. A virágos-leveles hajtásokat szárítjuk, morzsoljuk, majd a szárrészektől megtisztítva aromaőrző csomagolásban tároljuk.

Lásd még: Kerti kakukkfű

Magyar Wikipédia: Kerti kakukkfű
A Wikimédia Commons tartalmaz Kerti kakukkfű témájú médiaállományokat.