A sózó edényeket, nagy gonddal tisztítsuk meg. Legjobb a vörösfenyőből vagy tölgyből készült kád, teknő. Használat előtt 3%-os meleg lúgoldattal kisúrolva, tiszta vízzel mossuk ki, néhányszor öblítsük át, majd szárítsuk ki.
A sózáshoz előkészítjük a finomra tört, darált sót, a konyhasóval kevert salétromsót (konzervsót), attól függően, hogy szalonna vagy húsféle sózásához vagy pácolásához használjuk.
A szalonnához mindig csak konyhasó, a húsfélékhez konyhasón kívül salétromsót is használhatunk.
Konyhasóval a szalonnafélék színe fehér, vagy halvány-rózsaszín marad, míg a salétromos konyhasókeverék a húsfélékben rögzíti a piros színű izom- és vérfestéket.
Elkészítés:
10 kg szalonna sózásához - minőségtől függően - 1-1.5 kg só kell. A hús rövidebb idejű tárolásakor az előbb említett sómennyiségnél kevesebb is elég: a hús súlyának 3%-a.
Csak kihűlt húst sózzunk! Ügyeljünk arra is, hogy a helyiség hőmérséklete 3 C°-nál ne legyen kevesebb, mert ha a sós lé hőmérséklete fagypontra süllyed, lassítja a hús konzerválását, érését.
A helyiség hőmérséklete 7-8 C°-nál több ne legyen, mert a páclé romlani kezd, a hús rossz szagot kap.
A sózandó húst, különösen a csontokat és a bőrös részeket, az előkészített sóval jól bedörzsölve, kádba téve, lenyomatjuk. Ez azért kell, hogy a pácléből a hús ne látsszon ki, a lé mindenütt egyaránt érje.
A hús 1-2 nap alatt annyi levet enged, amennyi teljesen ellepi. Mivel az oldat töménysége nem egyenletes, a húsokat, szalonnát időnként áthelyezzük: a felsőket alulra, az alsókat felülre. Ezután ráöntjük az elkészített sós vagy főzött páclevet.
A húsvéti sonkát két hétnél tovább nem szabad sóba tartani mert főzéskor nagyon száraz, szálkás lesz.
