{{Drog|Trifolii arvensis herba et flos,|Lagopi herba et flos)
Más neve(i): -
A tarlóhere a hüvelyesek rendjébe, ezen belül a pillangósvirágúak családjába tartozó faj.
A melegkedvelő tarlóhere csaknem egész Európában gyakori. Takarmánynak nem alkalmas, mivel keserű ízű, de meglehetősen kemény is, csak a juh legeli. Afrikában, a Szahara északnyugati részétől Etiópiáig, míg Ázsia mérsékelt övi részein Törökországtól Iránig fordul elő. Betelepítették az Azori-szigetekre, Ausztráliába, Új-Zélandra, Hawaiiba és a kontinentális USA-ba is.
A tarlóhere felálló, felemelkedő szárú, 10-30 centiméter magas, borzas szőrű, egyéves növény. Hármasan összetett levelei szürkészöldek, levélkéi szálas hosszúkásak, 2-4 milliméter szélesek. A virágok először fehérek, később pedig halványpirosak. A murvalevelek hónaljából eredő fejecskevirágzatok, 1-2 centiméter hosszúak. A csésze sűrűn bozontos szőrű, a virágtakaró leveleknél hosszabb.
Tartalmaz:→ kb. 5% cserzőanyag, flavonoidok, kávésav
Gyógyhatása(i): korábban népgyógyászatban hasmenés ellen, gyomorgyengeségre, hólyag- és epepanaszok esetén. Homeopátia használja.
A tarlóhere száraz rétek, legelők, fenyérek, tarlók, homokpuszták lakója. Mészkerülő; főleg száraz, laza, gyengén savanyú homoktalajokon nő.
A virágzási ideje májustól szeptember végéig tart.
Lásd még: Mit-mihez
