Növények/K/Keserűfűfélék
Latin • Növények listája • Allergén növények • Dísznövények • Ehető növények • Élvezeti növények • Fák - Cserjék • Festőnövények • Fűszerek • Gabonák • Ehető gombák • Gyógynövények • Gyomnövények • Gyümölcsök • Hiperakkumulátor növények • Húsevő növények • Ipari növények • Kártevőriasztó növények • Légtisztító növények • Mérgező növények • Mézelő növények • Parazita növények • Pszichoaktív növények • Zöldségfélék Védett növények • Vízinövények • Inváziós fajok • Fajtalisták • Mit-mihez használunk • Tanácsok
[[Fájl:|bélyeg|jobbra|200px|]]
Keserűfűfélék
- (Polygonaceae, Syn: )
- Más neve(i): sóskafélék
- A keserűfűfélék a szegfűvirágúak rendjének keserűfűfélék alrendjébe tartozó növénycsalád. Névadó nemzetsége a Polygonum (keserűfű). Ismertebb nemzetségei még a Fagopyrum (hajdina), Rumex (sóska) és Rheum (rebarbara). A család neve a fajok megduzzadt szárcsomóiból származik („poly” = sok, „goni” = térd vagy ízület), bár egyes értelmezések szerint itt a „goni” magot jelent, és így a csoport neve arra utal, hogy sok magot termő növények tartoznak ide. Az előbbi változattal összhangban régi, illetve népies magyar nevei is a tagolt szárra utalnak: szárbütykűfű, göcsfű, sok térdű fű, száz bötköjű fű.
- A Királyi Botanikus Kertek adatbázisa szerint a család 43 nemzetséget és mintegy 1100 fajt számlál. Fajszám szerint a legnagyobb nemzetségek az Eriogonum (250 faj), Polygonum (200 faj), Rumex (200 faj), Coccoloba (120 faj) és Calligonum (80 faj).
- A család kozmopolita elterjedésű, de biodiverzitásának csúcsát a mérsékelt égöv alatt éri el. A család jól meghatározott, és a legtöbb rendszertani leírásban szerepel, de rendszertani pozíciója kevésbé egyértelmű. Például a Cronquist-rendszerben saját rendet kapott (Polygonales), újabb rendszerekben, mint az APG a Caryophyllales részeként kezelik. A Plumbaginaceae testvércsoportja.[1]
A keserűfűfélék két alcsaládra oszthatók
- Polygonoideae, mintegy 28 nemzetséggel és 800 fajjal. Jellemző rájuk a fészekpikkelyek (involucre) hiánya és a pálhakürtő (ochrea) jelenléte. Fontos nemzetségei a Polygonum, a Rumex és a Calligonum.
- Eriogonoideae, mintegy 330 fajjal. Kizárólag az Újvilágban találhatók meg, jellemző rájuk a fészekpikkelyek (involucre) jelenléte, a bogas virágzat és a pálhakürtő (ochrea) hiánya. Fontos nemzetségei az Eriogonum és a Coccoloba.
- A legtöbb keserűfűféle lágy szárú, évelő növény, de kisebb cserjék (pl. Coccoloba) és kúszónövények (pl. Antipogon) is vannak köztük. Száruk jól láthatóan részekre tagolt, duzzadt szárcsomókkal.
- Egyszerű, váltakozó állású leveleik mellett egyedi a családban a pálhakürtő előfordulása. Azokon a fajokon, ahol a szárat nem övezi pálhakürtő, a virágzat bogas. Lepelszerű, apró virágaik ritkán színesek, általában kétneműek és aktinomorfak. A lepel két-, három- vagy öttagú, egy- vagy kétkörű. Virágzás után a csészelevelek gyakran hártyaszerűen körülveszik a fejlődő termést. A porzót 3-8 szabadon álló, vagy tövüknél összenőtt porzólevél alkotja. A magház felső állású, alapi placentációval, 2-4 bibével.[3] A termés egymagvú makkocska. Szélmegporzáson kívül rovarmegporzás is előfordul a családban.
Ismertebb magyarországi fajok
- Ártéri japánkeserűfű (Fallopia japonica, Reynoutria japonica)
- Baracklevelű keserűfű (Persicaria maculosa)
- Hajdina ~ pohánka, (Fagopyrum esculentum)
- Fodros lórom (Rumex crispus)
- Juhsóska (Rumex acetosella)
- Keserű pacsirtafű (Persicaria amara)
- Kígyógyökerű keserűfű ([[Polygonum bistorta]) Persicaria bistorta
- Lapulevelű keserűfű (Persicaria lapathifolia)
- Vadsóska| ~ paréjlórom ~ angol sóska ~ lósóska, (Rumex patientia)
- Madárkeserűfű (porcsinkeserűfű, ([[[Polygonum aviculare]])
- Mezei sóska (Rumex acetosa)
- Pulykaorrú keserűfű (Persicaria orientalis, Polygonum orientale)
- Szulákkeserűfű (Fallopia convolvulus)
- Magyar Wikipédia: Keserűfűfélék
- ↑ Podani, János (2003. november 7.). 10, A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (magyar nyelven). Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 147. oldal. ISBN 9634636322.