Kertészet/Tünethatározó/Burgonya- paradicsom fitoftóra
- Tünethatározó Nem fertőző betegségek Baktériumos betegségek Fitoplazmás betegségek Gombabetegségek Peronoszpórafélék Fitoftorás betegségek Pythium nemzetség A vírusos betegségekről Vírusos betegségek Kártevők
- (Phytophthora infestans, Syn: -) (Gombabetegség)
A fonalas telepszerveződése alapján hagyományosan gombaként rendszerezett kórokozó heterotallikus szervezet, ivaros szaporodása csak akkor lehetséges, amikor egymással kompatibilis két párosodási típus (A1 és A2) térben és időben egyszerre van jelen.
A valódi gombáktól eltérően vegetatív életciklusára a diploid (2n) állapot jellemző. Ivaros szaporodáskor a meiózis az ivarszervekben (oogónium, anterídium) következik be, így csak az ivarsejtek haploidok. Az ivaros kölcsönhatás végterméke a vastag falú oospóra (petespóra), amely a talajban áttelelve évekig megőrizheti életképességét. Vegetatív úton micéliummal, sporangiummal és rajzóspórákkal terjed, mely képletek a terjedést, ill. - ivaros folyamat hiányában - a faj fennmaradását szolgálják.
A betegség kialakulása, tünetei
A kórokozó a burgonya és a paradicsom levélzetét, hajtásait néhány nap leforgása alatt leszárítja, de súlyosan károsítja a burgonyagumót és a paradicsombogyót is. A burgonya fitoftórás betegsége Európa országaiban több évszázada ismert, esetenként rendkívüli járványokat, nyomában éhínséget, emberek százezreinek halálát okozta. Az 1800-as évek közepén Írországban kitört járvány következtében több millió lakós maradt élelmezés nélkül, akik az éhínség elől vándoroltak ki Amerikába.
A burgonyavész első magyarországi megjelenése 1846-ra tehető (Szepes vármegye), amikor Tognio Lajos pesti orvostanár felszólítást kapott a Magyar Királyi Helytartótanácstól a "Magyarhonban mostanában uralkodó burgonyabetegség" tanulmányozására.
A betegség paradicsom- és burgonyavész elnevezése a kórokozó agresszív voltára, a növényeken előidézett gyors lefolyású, súlyos kártételre utal. Továbbá a kórokozó a tojásgyümölcs- és petúniakultúrákat is károsítja. A paradicsom és burgonya leveleken nagy, 10-20 mm-t is gyakran meghaladó méretű, sárguló, majd szürkésbarnán elhaló foltokat okoz. A foltok a levél szélétől kiindulóak. Nedves időben az elhaló foltok rohadnak.
A barna és sárga részek határán a levélfonákon fehér színű penészbevonat jelenik meg magas légköri páratartalomnál. A gyorsan elhaló levélzet lekonyuló, lógó állapotban a száron marad. A levélnyélen, a hajtáson, a száron a levélhez hasonló színű, de megnyúlt foltok jelzik a kórokozó fertőzését. Néhány nap leforgása alatt a burgonya és /vagy a paradicsom növények elvesztik lombjukat, az állomány úgy néz ki, mintha leforrázták volna.
A lombról lemosódó sporangiumok a talajban megfertőzik a burgonyagumókat is azon szürke, besüppedt később ráncosodó foltok jelennek meg, a fertőzött folt alatt a gumóhús rozsdabarnára színeződik. A tárolóban a fertőzött burgonyagumók megpuhulnak, elrohadnak. A zöld paradicsombogyón jellegzetes tüneteket okoz: a fertőzött bogyók kocsánya körül, több centiméteres, barna, márványozott, gyakran zónázott elszíneződést. A barnulás a gyümölcs húsába bemélyed és kemény.
A fertőzött burgonya gumók héja esetenként barnább, gödrösebb, ráncoltabb lehet, mint az egészségeseké. A gumót keresztülvágva a gumó húsa barnás tarka, az elszíneződés a héj alól indul ki és terjed befelé, szélei nem élesek. Az elszíneződés tarka, gyakran nem folytonos, sosem képez a héjtól elkülönült gyűrűt a gumó húsában. A kórokozó fertőzött burgonyagumókban micéliummal telel, de fennmarad a talajra lehullott fertőzött növényi maradványokon is. A fertőzött gumók kiültetése után a lombon megjelenő sporangiumtartókon lefűződő sporangiumok, azokból képződő sporangiospórák(zoospórák) fertőzik a burgonya, majd onnan a paradicsom növényeket.
A sporangiumok légáramlással, széllel terjednek. A sporangiospórák fertőzéséhez több óráig tartó nedves növényi felületre van szükség.
Lásd még: Burgonyavész -
