Állatok/Lepkefélék/Vörös rókalepke

A lap mérete: 3337 bájt

Kártevők

Vörös rókalepke

---

[[Fájl:|bélyegkép|jobbra|200px|Vörös rókalepke]]

Vörös rókalepke

([[]], Syn: -)

Más neve(i): -

Védett rovar! - Eszmei értéke:0 000,- Ft. ^(2016.)

A rovarok osztályának a lepkék rendjéhez, ezen belül az tarkalepkefélék családjához tartozó faj.

Magyar Wikipédia: Vörös rókalepke

Növények Termesztett gyümölcsök Vadgyümölcsök Déligyümölcsök Gabonák Zöldségfélék Ehető gombák Fűszerek Gyógynövények Fogyasztható növények Dísznövények Ipari növények Festőnövények Védett növények

Tünethatározó Baktériumos betegségek Gombabetegségek Fitoplazmás betegségek Peronoszpórafélék A vírusos betegségekről Vírusos betegségek Nem fertőző betegségek Férgek Csigák Rovarok Lepkék Kétéltűek Emlősök

Növényvédők Adalékok Csávázószerek Gombaölő szerek Gyomirtó szerek Lemosó szerek Rovarölő szerek Talajfertőtlenítő szerek Vadriasztó szerek Egyéb szerek Permetezési napló Permetlé töménysége

Naptár Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December Gyomnövények

vörös rókalepke

A vörös rókalepke (Nymphalis xanthomelas), régies néven ligeti szöglenc a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez sorolt tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjában a rókalepke (Nymphalis) nem egyik faja.

Eurázsia középső, illetve délebbi részein él. Elterjedési területének központja Nyugat-Szibéria, ahonnan keletnek Japánig, nyugatnak hozzávetőleg a árpát-medencéig nyúlik, jelentős és meglehetősen gyors fluktuációkkal. Így például az 1950-es – '60-as években stabilnak tűnő állományai éltek Magyarországon és szórványos, elkóborló példányai előkerültek még nyugatabbra (Ausztria, Szlovénia, Bajorország) is. Az 1970-es évekre azonban Magyarországról gyakorlatilag eltűnt, csak szórványos egyedek kerültek elő az ország délnyugati–nyugati részéről. Németországból és Csehországból is teljesen kipusztult.

Mintegy húsz év elteltével újra megjelent Magyarországon, és jelenleg is terjed: a Beregi-sík, a Zempléni-hegység és az Aggteleki-karszt után megjelent a Bükk-vidéken és a Mátrában is.

A nagy termetű rókalepkék közé tartozik, de rokonától, a nagy rókalepkétől jól megkülönböztethető. Szárnyának alapszíne élénkvörös, illetve mélyvörös; az áttelelt példányok némileg fakóbbak. A szárnycsúcs foltja vakító hófehér, a nagy rókalepkéénél keskenyebb és hosszabb, elválasztja az elülső szegély menti sötét foltot a külső, fekete szegélytől. Hátsó szárnyának külső szegélye fekete, benne sötétkéken csillogó foltokkal. A szárny fekete szegélye igen széles; fokozatosan mosódik bele a szárny alapszínébe. A szárnyak fonákja tarka, barnás vagy feketés.

Teste fekete, lábai okkerbarnák, illetve sárgásbarnák.

Nappal, főleg napos időben aktív. Az imágó telel át. A lepkék állati tetemekről, illetve ürülékről szívogatnak; a vizet nedves földfoltokról veszik fel.

A nőstény szinte kizárólag a fűz (Salix spp.) — főleg a kecskefűz (Salix caprea) — víz fölé nyúló ágaira rakja petéit, és a hernyók bábozódásukig a szabad vízfelület fölött táplálkoznak.

Forrás: Vörös rókalepke

Homonnay Ferenc, Szentesi Árpád, Bürgés György:A növényvédelmi állattan kézikönyve Akadémiai Kiadó (Budapest), 1993. ISBN:963-05-5740-1 , A magyarországi molylepkék gyakorlati albuma], Növényvédelem 2005 különszám, Budapest: Agroinform. ISSN 0133-0839., Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935