A paránypillefélék családját (Nepticulidae) a korszerű rendszertanok a valódi lepkék alrendjének Heteroneura alrendágába sorolják. A hagyományos felosztás szerint – amint erre a törpemolyok stb. névváltozatok is utalnak – a molylepkék (Microlepidoptera) közé tartoznak.
A család fajai az egész Földön elterjedtek. Közép-Európában több mint 180, Magyarországon 118 fajuk ismert
E család tagjai a legkisebb termetű lepkék: szárnyaik fesztávolsága mindössze 3–10 mm. Fejükön, tarkójukon a szőrzet bojtként kiemelkedik. Szárnyaik hosszúkásak, hegyesek, a szegélyükön hosszú rojtokkal. Az egyes fajok imágói annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy biztosan csak a hernyók aknái alapján lehet őket meghatározni (Mészáros, 2005).
A hernyók monofágok, és legtöbbjük levelekben, néhányé termésben, illetve kéregben aknázva él, ahol kanyargós járatokat, illetve kisebb-nagyobb foltokat rág ki – de a legtöbb faj hernyója az aknán kívül, a növényen bábozódik.
Legfontosabb gazdanövényeik az alábbi fák:
alma (Malus sp.),
galagonya (Crataegus sp.),
nyírfa (Betula sp.),
fűzfa (Salix sp.),
tölgy (Quercus sp.) – a tölgyeken több mint harminc fajuk él (Mészáros, 2005).
Az aknában mindig van ürülék. A levélakna lehet:
kígyóakna,
foltakna,
vegyes akna.
A lepkék nappal a fák törzsén, a levelek fonákján vagy egyéb növényrészek között rejtőznek, és csak alkonyatkor, illetve a kora esti órákban röpülnek. A mesterséges fényforrások nem vonzzák őket.
Sok faj tartozik a családba, és a rendszerezés nehézségeit jelzi, hogy két nemét (Artaversala, illetve Sinopticula) nem sikerült alcsaládba sorolni.
Hársaknázó törpemoly (Stigmella tiliae) – első szárnya fényes zöldesbarna; a töve és a csúcsa kék. Hernyói a hárs leveleiben rágják kanyargós aknáikat.
Homonnay Ferenc, Szentesi Árpád, Bürgés György:A növényvédelmi állattan kézikönyve Akadémiai Kiadó (Budapest), 1993. ISBN:963-05-5740-1 , A magyarországi molylepkék gyakorlati albuma], Növényvédelem 2005 különszám, Budapest: Agroinform. ISSN 0133-0839., Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935