Heraldikai lexikon/Halom
Névváltozatok:
1653: fundum illius viridi occupante monticulo: [a pajzs] alját kis zöld hegy foglalja el (Szálkai 2010. 92-93.), zödel pasitos (Karácsony 1606/1620), emelvény (Forgon 643.), domb (Sváby Frigyes Turul 1889/3. 123., Barna-Sümeghy 62.), gyeptalaj (Gudenus I. 274.), orom (Éber László ArchÉrt. 1905. 195.[1]), halom, töltés (Tóth I. 1909. 474.), honorarius tumulus: tiſzteſségnek okáért tsináltatott halom (Pápai/Bod 306.), tumulus: domb, temetési domb, sír, verem, tumulus honorarius: valaki' tiſzteſségére hányt halom, temetéſi domb (uo. 630.)
de: Berg
Abnóba: Német Orſzág' hegye, a' hol Dunának az eredete (Pápai/Bod 4.), acclivus: hágó, vontató, acclivum jugum: bértz, menedékes hágó (Pápai/Bod 10.)
Rövidítések
A halom a magyar heraldika egyik jellegzetes címerképe. Mesteralaknak (azaz ívelt tetejű pajzstalpnak) és címerképnek is tekinthető (ha természeti tárgyként értelmezzük; ebben az esetben a színe zöld vagy természetes színezetű, illetve természetes módon van ábrázolva). Ha lebegő, minden esetben címerkép. A magyar nemesi heraldikában a halom jóval gyakoribb, mint legismertebb formája, a hármas halom.
További változata a szikla (de: Felsen) vagy bérc, mely általában természetes módon ábrázolt, magas csúcsos forma. A színe is ezüst, illetve fehér vagy természetes színezetű. A régebbi heraldikában ritkán fordul elő. A modern heraldikában gyakoribb és sokszor természetes módon vagy egy konkrét hegyet ábrázolnak, de ez nem heraldikus.