Heraldikai lexikon/Antiheraldikus

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Névváltozatok: gáncsos czímer (Csoma József Turul 1896/1. 13.[1]), aheraldikus (Szemán 2000)[2]
de: unheraldisch, cs: antiheraldický
Rövidítések

Kék alapon sötétkék sasszárny a Kajdachy család címerében. A címerrajz antiheraldikus színezése valószínűleg az eredeti címeres levél|armális megkopott festésének félreértésével és a hiányos címertani ismeretek következtében alakult ki. A kérdést az eredeti armális megtekintése döntheti el
A brit JAG osztott címere, a mezőkben a tengerészet, a hadsereg és a légierő címereivel. Mivel osztott címerről van szó, a tengerészet és a légierő címerének egymástól eltérő tengerészkék, illetve égszínkék mezője nem számít antiheraldikusnak.

Az antiheraldikus vagy nemheraldikus összefoglaló elnevezés minden olyan címertani termékre vagy szemléletre, mely egyszerre vét a heraldika szabályai és a jó ízlés, illetve a címertan hagyományai és a korai heraldika elvei ellen.

A heraldika és a címertani ábrázolás tehát nem szabadon formálható diszciplína. Csak az olyan címertani produktumok elfogadottak, melyeket annak szabályai és elvei szerint hoztak létre. A helyes heraldikai ábrázolásmód mindig stilizált, egyszerű és szabályos.

Antiheraldikus lehet egy szín, színösszetétel, ábrázolásmód, címerleírás és címer.


Az antiheraldikus címerek példái[szerkesztés]

A heraldika szabályai ellen vétő címerek példái azok, melyek vétenek 1. a színtörvény, 2. az egyszerű ábrázolásmód elve ellen.


A színtörvény kimondja, hogy a.) fémre fém és színre szín nem helyezhető, b.) nem használhatók ugyanazon szín árnyalatai egyazon pajzson belül. (A megengedőbb álláspont szerint ugyanazon szín árnyalatai szerepelhetnek az osztott pajzs külön mezőiben. Lásd erre a mellékelt címert.)

Az egyszerű ábrázolásmód elve értelmében a.) a címerábrákat síkban, nem térben kell ábrázolni, b.) nem szabad túlzsúfolni a pajzsot címerábrákkal (a legkorábbi címerekben az alapon általában csak egy címerábrát helyeztek el), c.) el kell kerülni a természetes ábrázolásmódot (pl. a természeti jeleneteket természethű színekkel).

A jó ízlés ellen vétő címerek példái nagyban összefüggnek az előző feltétel megsértésével. Ilyenek a.) a címerábrákkal túlzsúfolt pajzsok (ilyenkor az egyes címerábrák nehezen felismerhetők), b.) a címerábrák térbeli ábrázolása vét az élő heraldika korai funkciója ellen, amikor a pajzsokat a harcban egy személy identifikálására használták, c.) a természethű ábrázolás esetén a címer elveszíti szimbolikus funkcióját és leíró funkciót kap.

Az élő heraldika korában az, aki nemheraldikus címert viselt, a köznevetség tárgya volt és kivívta a heroldok megvetését.

Vannak nemheraldikus színek, nemheraldikus szerkesztési módok (pl. lebegő sisakdísz a pajzs fölött), nemheraldikus jelvények (pajzs nélküli ábrák), nemheraldikus címerábrák (ugyanazon szín több színárnyalatát tartalmazó ábrák) stb. A színtörvény ellen vétő címereket a régi német heraldikai irodalomban hamis címernek (de: falsche Wappen) nevezték.

A nemheraldikus színek az élő heraldika kora után jöttek létre. Mára nagyrészt elfogadottá váltak, amit egyes nyelvekben a pótlólagos színek (lásd pl. en: additional tinctures) kifejezés is szemléltet.

A heraldika mélypontja[szerkesztés]

Siófok antiheraldikus címere (1974-1989)
Zalaegerszeg antiheraldikus címere (1974-1989)

Az antiheraldikus címerek nagyrésze a szakszerűtlen eljárás vagy a hiányos ismeretek és természetesen a rossz ízlés eredményei. Mindezeknek jellegzetes példája a címertan mesterséges háttérbe szorításának korszakában, a kommunizmus idején létrehozott "címerek" a szocialista országokban, melyek egyszerre ormótlanok, túlzsúfoltak, ideologizáltak, szakszerűtlenek, ízléstelenek. Ez a megállapítás nagyrészt érvényes az olyan országokra is, ahol a címertannak nincsenek hagyományai. Ilyen pl. az Egyesült Államok heraldikája is.

Magyarországon a heraldika mélypontjának korában, a szocializmus éveiben, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus foglalkozott a címerek jóváhagyásával. Több város esetében megtagadta azok hagyományos címerének felújítását. Baja 1696-os címerét, mely Ádám és Éva megkísértését ábrázolta, 1975-ben teljesen antiheraldikus módon szerkesztették át. Dunaújváros és Kazincbarcika címere vétett a térbeli ábrázolás tilalma ellen, más városok pedig telezsúfolták a pajzsot címerábrákkal és szinte elhagyhatatlan volt a vörös csillag pajzsra vitele. Egyes laikus szerzők népszerűsítő tanulmányaikban új, modern, "szocialista heraldikáról" értekeztek, mely elveti a címertan hagyományos elveit.

Ilyen kirívó példa Zalaegerszegnek az 1980-as években használatba vett címere, melyben a Zala folyót és a zalai dombokat a kék szín öt, egyre sötétebb változatával ábrázolták a címerpajzson és Siófok is világoskék zászlót helyezett kék pajzsfőjébe, valamint a pajzs ezüst mezőjébe arany keresztet. Korunkban ilyen Kisoroszi címere, mely háromszorosan is antiheraldikus: 1. természethű ábrózolásmódra való törekvés, 2. az alapnak és a Duna ágainak a kék szín két eltérő árnyalatával való ábrázolása és 3. szakszerűtlen címerleírás.


Kisoroszi címerének szakszerűtlen leírása[szerkesztés]

"Állított, ovális, kék gyöngysorral övezett pajzsban, csücskös talpú pajzson - kék háttér előtt - jobbra ugró arany színű szarvas, két hátsó lába a Duna két ága által határolt - a szarvassal megegyező színű - szigeten áll.

Az ovális és csücskös talpú pajzs között, a csücskös talpú pajzs jobb oldali felső csúcsától a bal oldali felső csúcsáig terjedően CIVUM o KISOROSZI o OROZI felirat, a latin felirat archaizált betűformával. A felirat és a csücskös talpú pajzs között - mindkét oldalon - arany kikerics virág látható, fekete inda motívummal összekötve.

A címeren a szarvas feje fölött, illetve a jobb és a bal oldalán, a csücskös talpú pajzson kívül, annak bemélyedéseiben, három, napot szimbolizáló arany kör található. A kikerics két virága között egy nagyobb és egy kisebb, nyolcágú arany csillag és baloldalon egy kék színű kontúrral ábrázolt, emberarcú, álló helyzetű holdsarló látható." [1]

A helyes címerleírás[szerkesztés]

"Kék alapon kék-arany folyószigeten ugró aranyszarvas."

A helyes címerleírás tehát egyszerű, akárcsak a szakszerű ábrázolás. A leírást a pajzs alapjának színével kezdjük, majd megnevezzük a fő címerábrát. Ez maga a címer, tehát mindaz, ami a pajzsban látható. A leírásban csak akkor kell megemlíteni, hogy merre ugrik a szarvas, ha az balra ugrik. Az "ugró szarvas" kifejezés ugyanis a címerleírás szabályai értelmében azt jelenti, hogy a szarvas szabályos módon ugrik, azaz jobbra. A pajzson kívüli részek nem tartoznak a címerhez, ezért a címerleírásban sem említjük meg. Érdektelen, hogy milyen a pajzs formája, hogy milyen címerkép (gyöngysor) van a pajzs körül (semmi esetre sem állhat a leírás első helyén). Érdektelen a körirat (ez csak kiegészítő információként szolgál) és annak betűformája, valamint a pajzs körüli ábrák is legfeljebb a kiegészítő címerrészek funkcióját töltik be, de a leírás szempontjából ugyancsak érdektelenek.



Kivételek[szerkesztés]

Mint mindenhol, itt is vannak kivételek már a heraldika őskorában is. Ilyen Jeruzsálem gyakran felhozott címere, melyet már az első heraldikusok is kivettek a nemheraldikus címerek közül, és ilyen a Vatikán zászlója is. Amennyiben egy címer nem vét az egyik fenti feltétel, a jó ízlés ellen, ezen címerek is elfogadhatók.

A magyar címerek jelentős része, melyeknél pl. kék alapon a címerábra valamilyen szín, szintén nemheraldikus lenne, mert vétenek a színtörvény ellen, de mivel nem vétenek a jó ízlés és a magyar heraldikai hagyományok ellen, elfogadhatók.

Lásd még[szerkesztés]

címerleírás, heraldika, címerművészet, címerkritika, nemheraldikus színek

  1. A címert tervezete és leírást írta Korga György festőművész.