Heraldikai lexikon/Élő heraldika

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Jump to navigation Jump to search

Az élő heraldika (klasszikus heraldika, de: lebenden Heraldik) a címerhasználatnak az a korszaka, amikor a címereket a pajzson, a sisakdíszen, a lótakarón, stb. még ténylegesen is használták a csatában, így annak védelmi, használati és jelképi funkciója is volt. Magyarországon az élő heraldika korát 1526-ig szokás vezetni.

Névváltozatok:
a czímer fénykora (Bárczay 4.), jó heraldica kora (Csergheő ArchÉrt. 1888/2. 131.[1]), heraldica fénykora (Uo. 131.), modern vagyis classicus heraldica, élő heraldica (Csoma, Magyar sírkövek Turul 188/3.[2])
Rövidítések

A címerhasználat három korszakra osztható.: 1. a címerhasználat kialakulása (kb. a 12. századtól a 13. század végéig), amikor csak a pajzson látható jelképek alkották a címert. 2. A pajzs és annak díszei jellemezték a címerhasználatot (kb. a 13. századtól a 15. század végéig). Ebben a korszakban a ténylegesen használt pajzs heraldikai jelképpé vált, de a lovagi tornákon és a csatában még mindig használtak címeres pajzsot. 3. A heraldikai jelképpé vált pajzsot már nem használták a csatában (a 15. század végétől). Ez már az ún. hanyatló vagy holt heraldika korszaka.

Az élő heraldika akkor ért véget, amikor a nehéz fegyverzetű páncélos lovasság többé nem vett részt a hadviselésben. A flamand gyalogság már 1302-ben megverte a francia lovagokat, a svájci 1339-ben, majd 1476-ban a burgundi lovagokat. Egyes vélemények szerint a lovagság jelentőségének csökkenésével, azaz a szervezett zsoldosseregek, a tűzfegyverek fejlődésével az élő heraldika kora is véget ért. A lovagi eszme azonban egy ideig még a csatatéren és a lovagi tornákon is tovább élt. Ezt igazolják egyes középkori ábrázolások és krónikák (pl. a Froissart krónika 1470 körüli miniatúrái), ahol a címeres fegyverzet használata még a 15. század közepén is élő valóság. I. Ulászló király a lovagok rohama közben esik el 1444-ben Várnánál, a százéves háborút lezáró 1453-as castilloni csatában még a heroldok is jelen voltak, a vértbe öltözött Miksa császár („az utolsó lovag") pedig egy 1518-ban a róla készült metszeten még az osztrák sisakdíszt hordja, noha ő a gyalogság megszervezésének egyik fő híve.

Irodalom[szerkesztés]

Csoma József: A magyar heraldika korszakai. 1913

Lásd még:[szerkesztés]

holt heraldika, heraldika