Címerhatározó/Opole címere

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Címerhatározó(Opole címere szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként részeként Opole (de: Oppeln) címerével foglalkozik.


Opole címere Gelre herold címerkönyvében
László, oppelni herceg lovaspecsétje
Opuliai László herceg, nádor lovaspecsétje, 1378
Opuliai László herceg pecsétje, 1379

0504 Opole.PNG

A sziléziai Opole hercegség előfordul a Habsburg uralkodók címerének részeként és egyes erdélyi fejedelmek címerében.

"Horwat azonban azt a lehetőséget sem vetette el teljesen, hogy a hercegnő [Viola opolei hercegnő] III. Béla király (1172–1196) és második felesége, Margit leánya, vagyis Imre testvére lett volna. Margit, mint ismert, VII. Lajos francia király (1137–1180) lánya és Henrik választott angol király (1170–1183) özvegye volt, amely körülménnyel Horwat az opolei címer máig meglévő jellegzetességét igyekezett megmagyarázni. A sárga sas kék háttér előtt ugyanis a francia heraldikában gyakori elemnek számított." (Barabás Gábor: Viola opolei hercegnő és Kálmán szlavón herceg. Egy historiográfiai vita margójára Világtörténet, 5. (37.) évfolyam 2015/1. 17-18.)[1]

---

László, opuliai herczeg, Magyarország nádora 1369-től. Az országos levéltár diplomatikai osztályában 5787. szám alatt őrzött oklevélen függő egykorú lovaspecsét...

Ez alakban Nagy Lajos király egyik leghívebb hős hadvezérét látjuk teljesen korhű öltözetben. László oppelni herczeg nemcsak minden hadjáratában követte a nagy királyt, de legkényesebb diplomatikai megbízatásaiban is járt el. Így például, mikor a lengyelek anyja kormányát nem akarták tűrni, László herczeget küldte oda kormányzónak. A lengyelek azonban őt sem tűrvén meg maguk között, csakhamar visszahivatott. Nagy része volt benne, hogy Lajos leányát Máriát IV. Károly császár fia Zsigmond vegye el. Lajos halála után Hedvignek és Zsigmondnak tett nagy szolgálatokat a lengyel ügyekben. E közben Gara Miklós nádorral ellenségeskedésbe keveredett. Lengyelországban a hires Csenstochovai klastromot építtette a paulinusok számára, melynek templomába a boldogságos szűznek egy igen drága képét helyeztette el. 1396-ban a lengyel király által csaknem minden birtokától megfosztatott.

Pecsétjén kora teljes lovagi díszében látjuk megjelenni, úgy amint könnyebb harczjátékokhoz is fölvonulni szoktak. A lovat teljesen borítja a gazdag lecsüngő lepel, mely bizonyára a vas vértet is takarja. A leplet a ló első lapoczkái fölött és farán a herczeg czímere, háromszög paizsba zárt egyfejű sas díszíti. A feltűnő mély nyeregben ül a lovas teljes vértezetben, jobbjában egyenes olasz forma pallost és baljában czímerével ékített paizsát tartva, míg fejét úgy látszik a már csúcsosodni kezdő tetejű sisak födi, tetején sisakoromdísz gyanánt czímere repülő sasával. Jellemző, hogy a kard mellvértjére van lánczczal akasztva. A korhatározó hasonló emlékeket már fölsoroltuk István erdélyi herczegnek e korból való pecsétje ismertetésénél. Itt még csak megemlítjük, hogy a bécsi képes krónika lovagalakjai és a veleméri falfestmény lovasainál látjuk az itt rajzolt lófölszerelést.

(Rajzban kiadva dr. Csánki Dezső: «Az országos levéltár pecsétei». IV. tábla, 13. ábra. Lásd még Budai Ferenc:: «Polgári Lexikon». Pest, 1866. I. k. 361. l.) (Szendrei János szerk.: Magyar hadtörténelmi emlékek az ezredéves országos kiállításon. Budapest, 1896. 185-187.[2])

  • Irodalom:

A tartomány címerének ábrája a Címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások: [3] [4]

Rövidítések

Lásd még: