Heraldikai lexikon/Lótakaró
Névváltozatok:
dorſualia: barom' pokrótza, tzafrang (Pápai/Bod 212.), ephippium: nyereg, és minden lóra terítö́ pokrótz (uo. 236.), hippopera: lovag táska, turba (uo. 305.), stratum: ágy, ágy lepel, pokrótz, nyereg tzafrang, nyereg párna (uo. 583.), nacchus, nacus: nyereg-boritó veres poſztó (uo. 670.)
http://mek.oszk.hu/09100/09175/html/39.html
Egy 600. körüli bizánci katonai kézikönyv (Sztrategikon), melyet Maurikios, valószínűleg maga Maurikios bizánci császár (582—602) szerkesztett, azt olvassuk, hogy a császári lovasságnál az avarok mintájára "... (6) Kell, hogy a lovak, elsősorban a vezetők és a válogatott harcosok lovai... legyenek felszerelve vasból vagy nemezből készült szügyvérttel, avagy avar mintára legyen takarva szügyük és nyakuk, különösképpen az első harcvonalba állítottaké. (7) ... A nyereghez tartani kell két vaskengyelt ... (8) A felsőruha legyen bő és végigérő, az avaroké mintájára szabott, tehát övvel leszorított akár lenből, akár kecskebőrből, akár sima szőrtelenített bőrből való, éspedig úgy, hogy lovaglás közben takarja a térdet s viselője csinosnak lássék benne. ... (10) Jó, ha a sátrak az avarokéinak a mintájára készülnek, mert ezek mutatósak is, meg praktikusak is." (ArchÉrt. 1981. 81-82. [1])
Pierre Choque beszámolt Candalei Anna 1502-es Magyarországra érkezéséről. Ezt írja: "Az egész csapatot megviselték a hosszú út fáradalmai, ennélfogva Zágrábban pihenőt tartottak. Innen elindulva a Magyar és Horvátországot elválasztó Dráva folyóhoz érkeztek, itt már Perényi Imre (Emeric Perigny) várt reájuk a király levelével, a menyasszonynak pedig három remek kivitel és dúsan aranyozott hintót ajándékozott a király nevében. Ezek a királyné és udvarhölgyei számára küldettek, az egyik dúsabban volt aranyozva mint a másik kettő, mivel az a királynénak volt szánva, mindegyik hintóba nyolcz, különféle szinü pompás paripa volt fogva. A lovakat a király országainak és tartományainak czímerei, aranynyal átszőtt csótárak díszítették; ezenkívül négy, szintén aranyozott hintó jött Perónyi, Csáky (Jacquy) és Szentgyörgyi úrhölgyekkel.
A menyasszony átkelt a folyón és midőn kiszállt a hajóból, megjelent előtte a már említett Perényi, átadta a király levelét, azután hódolatát fejezte ki és a király nevében az ország szokása szerint üdvözölte, beszédét azonban francziára fordítva is elmondták a fölséges hölgynek, ennek befejezése után a főúri hölgyek rangfokozat szerint fejezték ki hódolatukat. Végre mindnyájan kocsira és lóra ültek."
Székesfehérvárra érve: "A menetben óriási embertömeg vett részt, a több mint négyezer ló közül legalább is négyszáz aranyozott szerszámot, bársonycsótárt, ezüst és arany csengetyűket, kagylókat, drágaköveket és gyöngyöket viselt. Jelen volt a zsidók herczege (prince des juifz) is, díszbe öltözött zsidók kíséretében. A menetet tárogatók, a különböző országok zászlóinak és czímereinek vivői nyitották meg. A város előtt a lelkészek várakoztak egy gyönyörűen hímzett palásttal, a menyasszony azonban a király jelenléte miatt, nem akarta felölteni, mit bölcseségének és alázatosságának tulajdonítottak. A város kapuja előtt lovagjátékokat tartottak." 134., 137.
Gróf Nádasdy Ferenc (1605-1667) sárvári kincstárának leírása szerint a pompás lószerszámok külön szekrényt foglaltak el. Az egyik lótakaróról azt mondja a leltár, hogy az egész lovat befödi, arany és ezüst fonállal volt kihímezve (auro et argento scofio acupictum vulgo Baucsika nuncupatum1). [1 A lószerszámok között csupán drága takaró (seu czafrag) 18 darab volt. Szebbnél szebb kantárt húsznál többet sorol fel a leltár. Az egyikről megjegyzi, hogy fehér anyagból készült s arany fonalakkal volt átszőve, arany rózsákkal [boglárokkal], rubinokkal és smaragdokkal díszítve.] 126.