Tudjuk, hogy a háromszor osztott (H) címer fő címermezőjének egyféle (E) borítású alapján a fő mesteralak (M) pólya (pó). Az utolsó (V.) lépésben azt kell eldöntenünk, hogy a keresett címerben a pólya főtípusa (Ft), szokványos alakja található-e vagy pedig a pólya további megkülönböztető jegyekkel (Mj) is rendelkezik-e.
V. lépés: A háromszor osztott (H) címer fő címermezőjében a pólya (pó) főtípusa (Ft) vagy megkülönböztető jegyekkel (Mj) kiegészített változata található
Step V: The type of (main) charge(s) in the (main) field can be
A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke A │ B │ C │ Cs │ D │ E │ F │ G │ Gy │ H │ I │ J │ K │ L │ Ly │ M │ N │ Ny │ O │ Ö │ P │ Q | R │ S │ Sz │ T │ Ty │ U │ Ü │ V │ W │ X │ Y │ Z │ Zs
Szerezz gyakorlatot a címerhatározásban! Példaképpen megadunk egy-egy osztatlan, illetve osztott címert, valamint gyakorlásképpen két másik címercsoportot, melyekről nem közlünk semmi közelebbit. Ezeket neked kell meghatároznod (megállapítanod a címerviselő személyét). Kövesd végig a határozói kulcsokat, hogy megtalálhasd a címerek végső helyét a Címerhatározóban. Vissza←
A példaként megadott kezdeti címerek egyike sem tartozik ebbe a kategóriába.
A Címerhatározó összes olyan címere, mely OSZ/H/E-alapon a pólya valamelyik főtípusát (Ft) vagy megkülönböztető jegyét (Mj) tartalmazza. (A címerábrák ABC-sorrendjében.)
Step V: List of the escutcheons' main devices (the Hungarian heraldic terms alphabetically)
Ebben a lépésben mindössze kétféle szempontot veszünk figyelembe: 1. az adott mesteralak a főtípust (Ft) képviseli-e, vagy 2. bármilyen tekintetben eltér-e a főtípustól, tehát rendelkezik-e valamilyen megkülönböztető jeggyel (Mj).
A mesteralak főtípusa (általában) egyenes osztóvonallal van megrajzolva (a főtípushoz számítjuk a mesteralak dimimutíváit és szélesebb változatait is), (általában) a pajzs közepén helyezkedik el és (általában) érinti a pajzs (valamelyik) szélét. Bármilyen másféle ábrázolásmód, amely ettől eltér, a mesteralak megkülönböztető jegyét képviseli (másféle mint egyenes osztóvonal, a középtől feljebb vagy lejjebb stb. található, nem érinti a pajzs szélét, tehát lebeg, csonka, lékelt, kihegyezett stb. stb.).
Nem számítanak megkülönböztető jegyeknek a mesteralakok diminutívái, száma, díszítése, borítása. Ezeket nem vesszük figyelembe sem a főtípus sem a megkülönböztető jegyek tulajdonságai között.
Nem megkülönböztető jegyek (főtípusok):
Diminutívák: A mesteralakok főtípusainak keskenyebb (kisebb) vagy nagyobb (szélesebb) változatai nem megkülönböztető jegyek, hanem mindannyian főtípusok. (Ilyen pl. a pólya szélesebb változata, a széles pólya és keskenyebb változata, a csík.)
Szám: Nem számít megkülönböztető jegynek, ha egy mesteralak (főtípusa) csak egyszer vagy többször fordul elő a pajzsban, illetve a mezőben.
Díszítés: A más címerábrákkal díszített mesteralakok nem megkülönböztető jegyek (pl. gyűrűkkel díszített pólya, oroszlán a harántpólyán stb.).
Szín: Különféle borítású címerábrák (egyféle borítású [E] és többféle borítású [T]) színezése nem képez megkülönböztető jegyet.
Megkülönböztető jegyek:
Külön jegyek: Olyan megkülönböztető vagy járulékos jegyek, melyek a közönséges alakhoz képest valamilyen különleges változatot jelentenek. Ide tartoznak a különféle osztóvonalakkal megrajzolt mesteralakok stb.
Helyzet: A mesteralak olyan helyzete, mely nem a szokásos pózban vagy helyen (általában a pajzs közepén) található, hanem ahhoz képest eltérő pózban vagy irányban helyezkedik el (pl. felső helyzetű, alsó helyzetű, jobbra tolt mesteralak, alsópólya, felsőpólya, ferde pajzsfő/pajzstalp). A két járulékos jegy egymással is kombinálódhat (pl. felső helyzetű hullámos mesteralak).
Kiegészítő jegyek: Olyan jegyek, melyek a külön jegyekhez képest a mesteralakot további járulékos tulajdonságokkal ruházzák fel. A mesteralak lehet pl. az egyik végén csonka, kihegyezett, lebegő, a pólya lékelt, szegett, valamint a hullámos pólya lehet csonka is.
A megkülönböztető jegyek egymással is kombinálódhatnak (pl. hullámos jobbra tolt kihegyezett cölöp).
Finally, in step V. we have to decide, whether the (principal) charge(s) in the (main) field represents the
Regular type (Ft) or
it has some special Attribute (Mj)
The regular type of an ordinary (usually) being drawn by straight lines of partition, (usually) they are located in the middle of the field, (usually) touching the field's edge by their ends.
Any other representation forms some special attribute of the given ordinary (other than a straight line of partition, the ordinary dislocated from the central area, a floating, pierced, wavy, attriubute etc. etc.).
We do not take into account as a special attribute the diminutives, the number, the decoration (ordinaries loaded with other charges), and the coloring (tinctures) of the ordinary.
Regular types (not attributes) (Ft):
Diminutives: are the narrower, or broader versions of a regular ordinary. (For example, the dimimutive of fess [1/3rd of the field's height] was barulet, the half of the fess' width [1/6th of the field], but both are regular types, including the barulet.)
Number: We do not differentiate, whether in the field there is only one (main) ordinary, or to be seen more of them. (For example, one fess or three fesses in a field are both regular types, not specific attributes.)
Decoration: We do not look at the decoration of an ordinary, as well. For example, a fess decorated by roundlets or a lion passant was still the same regular type of a fess, as like as the single colored undecorated fess. (Furthermore, the role of the principal charge always belongs to the decorated fess, not the roundlets, or the lion passant, respectively, placed above the fess, because the geometry of the fess was decisive to the attributes, i. e. position, size, and number of the roundlets or lion pessant. So it is the geometry of the fess, which enables some attributes for roundlets, or the lion passant, and not vice versa. See step III.)
Coloring: We also do not take into consideration the type of coloring of a charge, whether it was single colored (E), or multicolored (T).
Attributes (Mj):
Attitudes: or specific properties are distinctive or accessory characteristics that represent a special variety in comparison to the regular type. This includes ordinaries drawn with non-straight lines of partition (like a fess wavy, embattled etc.).
Property: or position was an attribute when an ordinary being placed not in the usual central place of the field, but moved to a different (upper, lower, right, left etc.) pose or direction. (For example, a fess lowered.). These attributes may even be combined within the same ordinary. (For exaple, a fess embattled lowered.)
Appendages: or additional properties are characteristics that add some further feature(s) to the ordinary, compared to the attitudes, or specific properties. The ordinary can be, for example, pierced, floating, sharpened at the end etc. These three properties may also be combined within the same ordinary. (For example, a fess embattled lowered pierced.)
See the pictures above and below
Példák
Az alábbi képek az egyszerű címereknél (EGY) alkalmazottak átvételei, de ugyanez vonatkozik az osztott és egyesített (OSZ) címerek fő címermezőjére is.
Ikerpólya (ez a kétmázú alapok közé is besorolható). Az ikerpólya és a nagyobb számú pólyáknál nem szükséges feltétel, hogy a pajzs magasságának 1/3-át vagy 2/7-ét tegyék ki.
Három ezüst pólya (ez is besorolható a kétmázú alapok közé)
A hozzáadott jegyek a számmal és díszítéssel egymás között is kombinálódhatnak. Készíhető pl. két vörös, aranyliliomokkal bevetett, lékelt hullámos lebegő felsőpólya is.
A különféle vonalakkal megrajzolt lehetséges pólyákra lásd az osztóvonal címszót.
Hullámos pólya (de: Wellenbalken)
talpas pólya (de: Prankenbalken), a végei kifelé kiszélesednek
Sarkos pólya (Nagy Ivánnál a háromsarkú pólya neve "három fogú gerenda": IX. 283., a Stummer család címerében: "szögletesen vont ezüst szelemen" (Nagy Iván X. 386.), r.de: dreimal gebrochenen, spitzweise gezogenen Balken) (de: eckig gezogen, [Gatterer])
Sarkos ikerpólya
Három sarkos pólya
Rutapólya. Kilenc rutának is tekinthető (fr: fasce de neuf fusées, de: Weckenbalken)
Cölöpös pólya (fr: D'or, au mur palissadé de cinq pals aiguisés de sable)
Ellencölöpös (vonallal megrajzolt) pólya
Lépcsős pólya (fr: fasce peronnée, de: Stufengiebelbalken)
Három ormós pólya (ha mindkét oldalon ormós lenne: ellenormós pólya, ha alul lenne ormós: alul ormós pólya, ha az alsó és a felső ormók egymáshoz képest elcsúsznának: csúsztatott-ormós pólya -- lásd az evet nevezéktanát)
Két csúsztatott-ormós pólya
Pénzes pólya (mindkét oldalán háromnegyed-kör alakú kitüremkedés van) (de: Pfropfbalken)
A pólya speciális esete, függőpólya, az ún. hamaïde (fr., hamayde, de: Hamaïde), melynek végei nem érintkeznek a pajzs szélével, azaz lebegnek és általában három fordul elő egy pajzsban; egyik német Längerhölzer neve a hordók alá helyezett lecekre utal
Jobboldalt csonka pólya
Baloldalt hegyes pólya
(fent) Bemetszett pólya (de: angehackter Balken)
Szétvágott pólya (de: ausgeschnittener Balken)
Lékelt pólya (az alap színe a léken áttetszik)
(jobbra) Széttolt pólya (de: [rechter] Kantenbalken), ha nem a sarkak érintkeznek, félig széttolt pólya (de: Halbkantenbalken)
Jobbra félig széttolt pólya (de: rechten Halbkantenbalken), ha a jobb fél van magasabban
Balra félig széttolt pólya (de: linken Halbkantenbalken), ha a bal fél van magasabban
Kétszer széttolt pólya
(ötször tagolt) Kockapólya (de: Kanterwinkelbalken), a többször széttolt pólya változata, általában 5, a sarkukkal érintkező négyzetbőll áll
Aranyliliomokkal bevetett kék alapon hermelines pólya. A fő címerábra a pólya, nem a liliomok. Ezek csak az alap díszítését képezik (nem dominánsak) és a pólya geometriája a meghatározó. (A hermelinpólya [de: Hermelinbalken] főleg az angol heraldikára jellemző mesteralak.)
Arany darabokkal bevetett kék alapon ezüst-vörös sakkozott pólya (de: Schachbalken)
Az ellendarabolt ikerpólya fölött fekete csillagok (a pajzsban mellék-címerábrák is találhatók; sakkozott pólya, a fő címerábra potenciális kétmázú alapnak is tekinthető)
A fő mesteralak a hullámos ikerpólya
A fő címerábra az ikerpólya, nem a rigók (alkalmazkodnak a pólyák geometriájához)
A fő címerábra az ikerpólya
Rutákkal díszített ikerpólya (a fő címerábra az ikerpólya, mert ez a domináns és a ruták -- a mellék-mesteralakok -- a pólya geometriájához alkalmazkodnak, azaz a ruták megkülönböztető jegyeit az ikerpólya megkülönböztető jegyei -- nagysága -- határozza meg)
Pólya (fő mesteralak, mert középen található) és két szarufa (mellék-címerábrák)
A fő mesteralak a pólya, a sarlók mellék-címerábrák
A fő mesteralak a pólya, nem a hármas halom (a pajzstalp)
A fő címerábra a sarkos pólya, mert ez van középen, a tornagallér a mellék-címerábra, mert nem domináns és különben is általában csak a címertörést szolgáló mellékjegy, nem valódi mesteralak.
A fő mesteralak a pólya, nem a fölötte levő sarkos pólya
A fő mesteralak a pólya. Rajta az ékek csak a díszítés funkcióját töltik be
A fő mesteralak a sakkozott pólya, az oroszlán a mellék-címerábra (egyrészt mert nem középen, a legelőkelőbb helyen található, másrészt mert az alakja alkalmazkodik a mesteralak, a fő címerábra geometriájához)
Ugyanaz az eset
Arany alapon kék oroszlán, azon vörös pólya. Itt az oroszlán a fő címerábra, mert ez van domináns helyzetben, annak ellenére, hogy alul található, hiszen az alakja nem alkalmazkodik a pólya geometriájához. Ezért ez a címer nem a fő mesteralakok, hanem a fő címerképek kategóriájába tartozik
Ugyanaz az eset tornagallérral (fonállal)
A fő mesteralak a pólya. A ráma csak kiegészítő (mellék-) címerábra -- nem vonatkozik rá a színtörvény sem (valószínűleg a rokoni heraldika kezdte használni a
A fő mesteralak a három hármas fonál (fr: trois tierces), nem a pajzsfő
A fő mesteralak a három arany pólya, nem az ugyanolyan színezetű pajzsfő
A fő mesteralak a három arany ikerfonál (fr: trois jumelles d'or), nem az ugyanolyan színezetű pajzsfő
A fő mesteralak a pólya (a harántpólya valózínűleg csak mellékjegy)