Címerhatározó/Jánoki címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Jánoki család címerével foglalkozik.
.jpg)
A czímernek legfőbb érdekessége a szép szerkezeten kívül abban van, hogy oly családok részére szól, melyek kétségtelenül egy régi elterjedt nemzetségnek, a Huntpázmánoknak leszármazottai. A Vajdai és Jánoki rokoncsaládoknak a nemzetségbeli Ders, ki 1266–1272. táján élt, volt a törzsatyja. A czímerszerző Vajdai György ágazata már a XV. század végén unokáiban kihal; a másik kitüntetettek, a Jánokiak a XVIII. század közepéig folytatják a családot és fiágon 1740. táján halnak ki Jánoky Lászlóban.
Ahogy a Chapiak és rokonaik elhagyják 1418-ban a Boksa-nemzetség ősi czímerét, a hogy a Kisfaludyak 1418-ben Zsigmond király czímeradománya alapján új czímert viselnek a Csák-nemzetségnek őket megillető oroszlánya helyett: úgy cselekesznek a Vajdaiak és Jánokiak is. Ennek oka kétségtelenül abban a heraldikai érzékhiányban keresendő, mely a magyar köznemességet a középkorban jellemzi. Ennek az érzékhiánynak tulajdoníthatjuk, hogy régi hírneves nemzetségekből eredő oly családok, melyek a czímeradományok korában, a XV. században nem töltöttek be előkelő szerepkört, nem viseltek országos méltóságokat, csakhamar megfelejtkeznek a nemzetségi összetartozást jelző ősi czímerről; a nemzetségi kapocs lazulásával feledésbe ment az a jelvény is, mely e kapocsnak volt kifejezője. Az ily családok azután könnyen cserélik fel az elfeledett ősi czímert, melynek értelmét, jelentését nem tudják, olyannal, melyet a király ad és melynek többnyire általuk kért képében a czímerszerzőre és utódaira nézve van értelem, van jelentés.
A Huntpázmán nemzetség czímerét az újabb heraldikai kutatások pontosan megállapították. Tudjuk, hogy a teljes czímer fekvő holdsarló ölében csillag. A Huntpázmánok némely leszármazottai előszeretettel használják a csillagot (pl. a Szentgyörgyi és Bazini grófok), mások (pl. a Forgáchok ősei) a félholdat czímerűl; sok családi czímerben pedig a két czímerkép együtt fordúl elő, így a Bucsányiak, Korláthkőyek, a régi Fancsikaiak czímerében. Igy használta azt Jánoki és Vajdai Demeter, 1389–1391. közt veszprémi püspök, a czímerszerző nagyatyja nagyatyjának, Vajdai Istvánnak testvére is. Mily okok miatt hagyták el ősi czímeröket és miért választottak annak helyébe ily ártatlan és békés jellegű czímert, nem tudjuk.
(Fejérpataky László és Áldásy Antal : Magyar címeres emlékek; Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság (1901, 1902, 1926))
Jánoky. Régi kihalt család a Huntpázmán-nemzetségből. Zsigmond 1431. nov. 1-én adta Vajday Györgynek s László testvérének, Jánoky Lászlónak, Mihálynak, Dersnek, a nevezett László fiának, valamint Tamásnak és Pálnak, Vajday György unokatestvéreinek és osztályos atyafiainak a czimerlevelet.
Czimere: kék pajzsban aranyleveles koronából két - könyökeikkel kifelé fordult - hajlott, fehér (ezüst) mezbe öltözött kar nyulik ki, markaikban három-három veres rózsát tartva, melyeknek leveles szárai a koronán áthúzva, e fölött egymást keresztezik. Sisakdísz a pajzsalak; takarók: kék-ezüst.[1]
A Huntpázmán nemzetség számos kihalt ága – a Zovárdffy, osgyáni Bakos, Jánoki címer, Korláthkeőy stb. családok – tökéletesen hasonló czimert használt; csak a sisakdisz pávatoll forgója – melyet pedig az ugyanezen genusból származó Szentgyörgyi grófok czimerében feljebb megtaláltunk – hiányzik.
Ghyczy Pál: Gelre herold czimerkönyve. Turul 1904/1. 10.
- Irodalom:
A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
Lásd még: