Címerhatározó/Bucsányi címer
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Bucsányi családok címerével foglalkozik.
Bucsányi
[szerkesztés]
A Hont-Pázmány nemzetségből származó család.
- Irodalom:
Külső hivatkozások:
Bucsányi alias Monoszlay
[szerkesztés]
,_nyitrai_p%C3%BCsp%C3%B6k_(1607-1608)_c%C3%ADmere.jpg)
Szuhay István (1551-1608), váci (1593–1598), egri püspök (1598–1616), címzetes kalocsai érsek (1607) és nyitrai püspök (1607–1608), II. Rudolf diplomatája, teljes címerének leírása megtalálható az esztergomi káptalan hiteles helyi levéltárának címeres levelében, melyben II. Rudolf Prágában 1592. április 3-án megerősíti Szuhay István, sasvári arcidiakónus nemességét és kibővíti címerét. [Archivum Primatiale Esztergom, az esztergomi káptalan hiteles helye, 10. számú protokollum (1594-1603), 17-23. lap] Az oklevelet rajta kívül az anyja, Borbála, valamint nővérei, Dorottya és Klára, továbbá az unokatestvére, Szuhay (de Szuha) Kristóf és fiai, György és János, valamint a sógorai, Bucsányi alias Monoszlay (Buchány alias Monoslay) István és Hakhell György részére adta ki. Az oklevél szövege szerint Szuhay István nemesi szülőktől származott, nagyapja, Markraff István I. Ferdinánd szolgálatában állt.
A javított címer meglehetősen bonyolulttá vált. A mezőt hullámos pólya (folyó) osztja ketté, a felső mezőben vörös alapon a hullámos pólyából hármas szikla emelkedik ki, mely fölött koronás arany kétfarkú oroszlán látható, mely a bal hátsó lábával a folyóban áll, a jobb hátsóval a hármas hegyre támaszkodik. Nyaka körül zöld babérkoszorút visel, farkát a lábai között felfelé fordítja. Első lábaival pálmaágat tart, mely fölött a jobb felső sarokban vörösen ragyigó arany csillag van. Az oroszlán előtt jobbra lent ezüst liliom, a háta mögött fent ezüst rózsa található. Az oroszlán feje fölött latin majuszkula VICIT felirat olvasható. Az alsó mezőben kék alapon zöld hármas halmon arany kereszt található. A sisakdísz koronás kétfarkú oroszlán, mely a bal első lábával vörös ékköves arany gyűrűt, a jobbal zöld pálmaágat tart. A sisaktakaró kék-arany és vörös-ezüst.
- Irodalom:
Frederik Federmayer: Erb Štefana Suchaia. Genealogicko-heraldický hlas (9) 1999/2. 34-35.
- Külső hivatkozások:
Lásd még: