Címerhatározó/Bakos címer

Ch

Hat. kulcsok

EGY (I.)

OSZ (I.)

Mutató

---

---

Ez az oldal a Címerhatározó kulcsának részeként a Bakos, Bakoss, családok címerével foglalkozik.

---

osgyáni Bakos

A Hont-Pázmány nemzetségből származó család.

Ch→

Ch→

Bakos Gábor halotti címere, Csetnek

Bakos Gábor halotti címere, Csetnek, Evangélikus templom

A Huntpázmán nemzetség számos kihalt ága – a Zovárdffy, osgyáni Bakos, Jánoki címer, Korláthkeőy stb. családok – tökéletesen hasonló czimert használt; csak a sisakdisz pávatoll forgója – melyet pedig az ugyanezen genusból származó Szentgyörgyi grófok czimerében feljebb megtaláltunk – hiányzik.

Ghyczy Pál: Gelre herold czimerkönyve. Turul 1904/1. 10.

++++++++++

Kempelen:

Bakos (osgyáni).
Kihalt gömörmegyei család. – Vö. NI . I/105–6.; Forgon I/58–60.; Siebm. 28., pk. 11.[1]

Forgon:

A csalás ősi címere (Bogus mester szepesi alispán és várnagy 1346-os pecsétje alapján): sisak, melynek dísze felfelé fordított holdsarló, ráillesztett hatágú csillaggal. Később pedig a következő címert használja a család: kékben szőlőtőre ágaskodó bakkecske; sisakdísze: a pajzsalak; itt a szőlőtövön levő koronára második sisakdíszül páncélos kar van illesztve, markában függőleges rövid pallossal, a könyökhajlásban cölöpösen állított, jobbra fordult holdsarló, benne csillag.5 [5 Csoma: Nemzetségi címerek: 103.]

Siebmacher:

Bakos I. v. Osgyán.

Wappen: Linksgekehrter wilder Ziegenbock auf gr. Hügel, gegen einen gepflockten g. gekrönten, mit Früchten u. Blättern behangenen Rebenstock anspringend. – Kleinod: Der Bock, mit dem gekrönten Rebenstocke, auf welch’ letzterem, mit dem Ellbogen gestützt, ein geharnischter gebogener Arm, in d. Faust ein Schwert mit Parirstange aufrecht haltend, – und begleitet v. einem Halbmonde und v. einem sechseckigen Sterne.

(Wappenzeichnung, nach Bartholomaeides Memorabilia Provinciae Csetnek).

Vornehmes altes Adelsgeschlecht, aus Osgyán im Gömörer Comitate stammend, – erloschen am 7. April 1607 mit Gabriel dieses Namens.

(Siehe: N. J. I. l05 u. 106).

Siebmacher-kiegészítés:

Bakos I. v. Osgyán.

Kleinod: Mit einem sechsstraligen Sterne besteckte, mit d. Hörnern nach aufwärts strebende Mondessichel.

(Siegel d. d. 1346 des Mgr. Bogus de Osgan, Vicecomes et Castellanus de Scepus. Máriássy Archiv, im Nat. Mus. BPesth).

Dieses alte erloschene Geschlecht, stammte vom Genus Hunt-Pázmán ab, gemeinsam mit den: Bucsányi, † Csalomyai, † Csery, Forgách, † Földémesy, † Jákófy, † Jánoky v. Vajda, † Karláthkeöy v. Bucsány, † Kóváry, † Péterdy, † Szegy, † Szent-Györgyi et Bazin, † Ujhelyi v. Tisza Ujhely, † Vajday, † Zóvárdffy ec.

Dasselbe veranderte dann später, im Laufe der Zeiten, das angestammte Wappen (wie dasselbe in dieser seiner neuen Form. Im vorliegenden Werke auf Pag. 28, Taf. 21 veröffentlicht wurde), welches neu aufgenommene, die Bakos, dann fortab in gleicher Weise führten gemeinsam, mit den gleichfalls vom Genus Hunt-Pázmán abgestammten: Darvas, Farkas v Szkáros, Hamvay, Sóldos v. Runya ec.

Der Artikel Bakos v. Osgyán (Pag. 28), ist zu ergänzen.

• Irodalom:

Bárczay Oszkár. A heraldika kézikönyve. Műszótárral. Budapest, 1897. 11. l.

Forgon Mihály: Gömör-Kishont vármegye nemes családai. Kolozsvár, I-II. 1909. reprint: Somorja, 1997. 58-60.

Siebmacher: Wappenbuch Der Adel von Ungarn [Magyarország] [2]

Siebmacher: Wappenbuch Der Adel von Ungarn (Supplementband.) [Magyarország, kiegészítés] [3]

• Külső hivatkozások:

A csetneki mecénás, Bakos Gábor élete és végrendelete

Jankovics József: Új adatok a csetneki templom történetéhez

Aki már megcsodálta az impozáns csetneki evangélikus templom szemkápráztató gótikus–reneszánsz–barokk szakrális és művészi alkotásait, eredeti falfestményeit, síremlékeit, orgonáját és keresztelőkútját, s felfedezte a falon Bakos Gábor halotti címerét, s hozzá még a főoltárról is tudja, hogy az ő megrendelésére készült 1636-ban,{1} abban rögtön felébred a kíváncsiság, hogy e 17. századi gömöri nemesúrnak mi köze volt a templomon kívül még a barokk költő Gyöngyösi Istvánról is elhíresült egykori bányászvároskához?

Érdeklődése még jobban felcsigázódik, ha még arról is értesül, hogy egyéb, a templomhajóban és a kápolnában nem látható relikviákat, irodalmi és képzőművészeti alkotásokat is őriz a Bakos családról az épület. Ugyanis ezt az evangélikus templomot jelölte ki végső nyughelyéül Bakos Gábor, akinek első felesége és kisfia is itt van eltemetve, s mindhármuk életének és halálának kőbe vésett latin nyelvű sírvers állít emléket. Az epitáfium-költeményeket a Gömör múltját oly tiszteletreméltó szorgalommal, fáradhatatlanul kutató Bartholomeidesz László jegyezte le, és adta ki Csetnek és vidékemonográfiájában.{2}

Bakos Gábor neve a kortársak között korántsem volt ismeretlen, hiszen viselője Felső-Magyarország katonai elitjéhez tartozott. Fiatal korában megfordult Bethlen Gábor udvarában, volt füleki alkapitány, Ónod, majd később – immár IV. Ferdinánd oldalán – Szendrő kapitánya is. Korábban, Rákóczi híveként egyik vezetője lett a svédekkel a Habsburgok ellen szövetkező I. Rákóczi György vezette háborúnak. 1645-ben Kemény János vezetése alatt eljutottak a morvaországi Brünnig, ahol Torstensson svéd hadvezér csapataival egyesültek. Kemény önéletírásában többször is találkozhatunk nevével, mint harcos katonáéval, ám a nagy tapasztalatú katona, a későbbi fejedelem szerint nem volt igazán alkalmas hadvezető: nem sokat kockáztatott, gyakran kerülte a csatát. Rákóczi fejedelem egyenesen megbízhatatlannak tartotta, embereit pedig állhatatlanoknak ítélte az erdélyi hadvezetés.{3}

Bakos Gábor II. Bakos János és Dersfi Borbála fiaként született 1607-ben. Lőcsén kezdte tanulmányait, majd Besztercebányára, onnan Pozsonyba ment át latin és német nyelvismerete elmélyítésének érdekében. Erdélyi kapcsolatai részint Bethlen Gábor révén, később pedig valószínűleg azáltal erősödtek meg, hogy rokonságban volt Lorántffy Zsuzsannával, I. Rákóczi György feleségével.

Háromszor nősült. Először Bornemisza Máriát vette feleségül, 1631. február 3-án a kassai Nagytemplomban, ahova János fiukat 1645-ben temették. Még három lányuk született: Borbála, akit Máriássy Imre vett nőül; Mária, ő Vér Ferenc házastársa lett, de hamarosan elhunyt, s 1672-ben Csetneken helyezték örök nyugalomra. Legifjabb lányuk, Zsuzsánna a későbbi nádor, Wesselényi Ferenc első fiához, Lászlóhoz ment nőül.

Bornemisza Mária 37 éves korában, 1651. december 10-én halt meg, s a csetneki sírboltba temették. Bakos Gábor három év özvegység után vitte házához az új asszonyt, Dothai Pál özvegyét, Kökényesdi Borbálát, akivel hét évet tölthetett együtt, s aki Mózes, Éva és Judit nevű gyermekeit szülte, s aki 1660. augusztus 19-én hunyt el. Ez a nap azonban kétszeres tragédiát jelentett a család életében: kisfiuk, Mózes, anyja halálát látván mély bánatba esett, s néhány hét múlva, 1660. szeptember 4-én követte őt a túlvilágra, s anyjával együtt tették a család nyughelyére, a csetneki evangélikus templomba, 1660. november 14-én. Éva nevű lányuk Szatmár várában született, és ott is halt meg 10 hónapos korában; a várbéli templomban temették el. Judit lányuk ugyancsak fiatalon távozott az élők sorából.

Bakos Gábor harmadik feleségével, Perényi Judittal 8 nap híján 5 évig tartó házasságban élt. 1662. július 16-án holtan jött világra egy fiúgyermekük.

Bakos az evangélikus vallás erős védelmezője volt Gömör vármegyében. Bizonyára okkal idézték tőle halotti búcsúztatójában a rá jellemző, alább olvasható mondását. Mecenatúrájáról nemcsak a csetneki evangélikus templom főoltára és az itt közölt végrendelet adatai tanúskodnak, hanem az a három művet – vitairatot, szentírás-magyarázatot és erkölcsi tanítást – tartalmazó kolligátum is, amelyet Király Jakab (1623–1690) fordított, illetve szerzett. Király 1652-től osgyáni, 1656-tól rozsnyói evangélikus lelkész, gömöri esperes – mely posztjáról 1669-ben elűzetett, s 1671-től Csetneken, majd a protestáns lelkészek ellen indított pozsonyi törvényszéket megúszva, több gömöri településen töltött be papi hivatalt. A Bakosnak ajánlott mű Kassán jelent meg 1654-ben, tartalmazza a Mise-nem-mise, azaz a miséről való tudománynak ostromlása, meghamisítása és elrontása című katolicizmus-ellenes vitairatot, melyet Aegidius Hunniustól fordított. Ehhez csatlakozik még egy saját szerzeményű szentírás-magyarázat, illetve egy erkölcsi tanítás, amelyben az emlékezetre méltó bibliai különlegességeket magyarázza meg. Az ajánlás felsorolja a mecénás hivatalait, saját státusát: Kálló főkapitánya, a Szabolcs vármegyében lévő hajdúságnak generálisa, a szerző fő patrónusa, egyben komája, azaz keresztapatársa.{4}

Nem lehet véletlen, hogy éppen ezt a kötetet dedikálta neki Király Jakab. Bakos Gábor oly meggyőződéssel és buzgósággal szerette és követte vallását, hogy a felette elmondott halotti beszéd tanúsága szerint gyakran mondogatta: Ha csak két lutheránus lenne a világon, akkor ő hozzájuk csatlakozna harmadikként.

A Balassi családhoz fűződő rokonsága esetleg irodalmi olvasmányélményeihez is alapul szolgálhatott. Tudhatott I. Balassi Bálint (1554–1594) verseiről, akár olvashatta is őket, vagy azok egy részét. E végrendelet írásakor pedig már meggyőződhetett II. (gróf) Balassi Bálint (1626–1684) versszerző képességeiről – amelyek nem értek fel a Júlia-dalok költőjének tehetségével: gróf Balassi 1643-ban már írt verseket, s Bakos Gábor még két évtizedet élt végrendelete elkészítése után. E második, szintén mostoha sorsú Balassi Bálintról (aki Balassi Andrásnak és Bakos Máriának volt fia, s anyja a szülés után hamarosan meghalt) annak gyermekkorában is igyekezett gondoskodni Bakos: az otthonról elszökött fiú apjától kérte, hogy engedje oda hozzá, „s mindjárást az erdélyi fejedelmi úrfiak mellé vinné tanításra, és mint édes öccsének viselné gondját”.

S hogyan és mikor halt meg az 1646-os végrendelet írását követően Bakos Gábor?

Erről is Király Jakab rozsnyói lelkész temetési beszédéből értesülhetünk: a szendrői kapitányság tisztét néhány évig viselvén, felment Bécsbe a császárhoz, és Pálffy Pál nádor közbenjárása révén elbúcsúzván uralkodójától, az osgyáni kastélyában tért pihenőre. Itt betegségeknek és minden nyomorúságoknak alávetve, május 28-án állapota rosszabbra fordult, s Csetnekre vitette magát. Június 2-án úrvacsorával élt, s papjával a halálhoz készíttette magát. Egy idő után már nem tudott beszélni, csak fohászkodott. Halála órájáig tudatánál volt, s kezével intette a szintén jelen levő másik lelkészt – aki nem lehetett más, mint a felette ugyancsak halotti búcsúztató beszédet tartó Sinapius (Horcsicska) Dániel –, hogy még tovább imádkozzék vele.

Végül az 1666-os év Szentiván – június – havának ötödik napján reggel négy órakor „az ő lelkét testéből szép csendesen és boldogul kibocsátotta”, s világi életének 59. esztendejében, 8. hetében és 3. napján lelkét visszaadta teremtőjének. Sinapius Dániel latin gyászbeszéde 1667. október 17-én hangzott el, Bakos Gábort valószínűleg ekkor helyezték végső nyugalomra.

JEGYZETEK
{1} Galavics 1975.
{2} Bartholomaeides 1799.
{3} Windisch 1959.
{4} RMK 2522.

IRODALOM Galavics Géza (szerk.) 1975: Magyarországi reneszánsz és barokk. Művészettörténeti tanulmányok. Budapest, 327–369.

Bartholomaeides, Ladislaus 1799: Memorabilia Provinciae Csetnek, Neosolii,. 229–253. Genealogia et vita Gabrielis Bakos desumta ex sermone funebri per Jakobum Regium Rosnaviensem Ev. Ministrum in exequiis ejus dicto. Illetve Panegyricus, Gabrieli Bakos a Daniele Sinapio Eccl. Köviensis Pastore, anno 1667. 17. oct. Dictus.

V. Windisch Éva 1959: Kemény János önéletírása és levelei. (Válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmány és a jegyzeteket írta.) Budapest, 237–293.

Bakos Gábor végrendelete
Ez Testamentumomat holtom napjáig senki ne merészelje felszakasztani, átok alatt, hanem az után az Testamentáriusok{a} és elöl megírt Tutorok.{b} Die 20. Decembris, 1646. Bakos Gábor, manu propria.{c}

Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében, Amen.

Én, Bakos Gábor, esmérvén magamot halandó embernek lenni, és most is súlyos keze alatt az Úr Istennek, betegágyamban feküvén, teszek ilyen Testamentomat Isten őfelsége és emberek előtt: Elsőben ajánlom az én üdvezülendő lelkemet az én Teremtő Istenemnek, és megváltó JESUS Christusomnak kezében, az ki az ő érdemes és ártatlan szent teste taglásával,{d} kínt szenvedésével és szent vére kiontásával eleget tett az én bűneimért, kinek keziből, tudom, soha senki ki nem ragadhatja, hanem megtartja énnekem őtet az örök életre. Testemet penig ajánlom az ő anyjának, az földnek, kiből vétetett volt, honnét várom az utolsó étélet napján minden választatokkal örvendetes feltámadásomat. Annakutána akarván elmém és eszem helyén lévén, ingó és ingatlan jószágim és marháim{e} felől szerelmes{f} feleségem, Bornemisza Mária, gyermekim és több atyámfiai, azkiket ez Testamentumom concernálna{g} ilyen dispositiót{h} tenni.

1. Fő Tutorul vallom szerelmes házastársomnak és gyermekimnek az egy élő, mindenható, teremtő és mindenekkel bíró teljes Szentháromságot: Atyát, Fiút és Szentlélek Úr Istent; világi emberek közől penig az méltóságos, tekintetes és nagyságos Rákóczi György mostani erdéli fejedelmet, őnagyságát, és őnagysága után szerelmes két fiait, őnagyságokat, megtekintvén és megemlékezvén őnagyságok boldog emlékezetű Lórántfy Mihály uram árva leányinak, Istenben elnyugodt Bakos János atyám uram dicséretes gondviselésekről és tutorságokról. Annakutána gróf Pálffi Pál, gróf Wesselényi Ferenc uramékat, őnagyságokat, nemzetes szendrei Bornemisza János atyám uramat, polthári Sós István, Máriássi István és Bodoni Mihály uramékat, őkegyelmeket. Kérem az Istenért is őnagyságokat és őkegyelmeket, legyenek minden jóakarattal, oltalommal és segétséggel szegény özvegy feleségemnek és árva gyermekimnek. Az édes feleségemet penig Istenre kínszerítvén, kérem, hogy az egyszer megesmért igaz Evangelica hitben és vallásban állhatatosan és tökéletesen{i} megmaradjon, nem gondolván ez világ háborgatásával, hanem megtekintvén az egy igazságra és örök életre vezérlő Istennek szent igéjét, ki nélkül nincsen üdvösség, eddig való istenes életében és sok szegény özvegyekkel, árvákkal és több szűkölkedőkkel jótételében hátra ne álljon és meg ne lankadjon, szerelmes megnevezett leányimat penig isteni fél{el}emben nevelje, és isteni szent igéjére oktassa, tanétsa, és ha Isten arra juttatja őket, Evangelica hitemen való embereknek, ha szegény legények lesznek is, házasságra adja. Maga is penig az édes házastársom, megtekintvén az én igaz hitemet és vallásomat, böcsületes híremnevemet, azon hiten és valláson lévő emberhez igyekezzék férhez menni, ha Istennek úgy fog tetszeni, hogy az én nevemet megváltoztassa. Aki szegény árvákat penig oltalmunk alá vettünk, szegény Trombitás György és Botha Márton jámbor szolgáinknak árváit, azokra szorgalmatos gondot viseljen, és Trombitás György gyermekének Istenben elnyugodot Bakos István bátyám uram Osgyánban egy házhelyet kötett summában, in suo vigore{j} maradjon, sőt ha emberkort érnek, szerelmes feleségem és gyermekim ötven-ötven magyari forintot, készpénzt adjanak nekiek. Botha Márton fiának penig, amikor arra való lészen, meglovasítsák,{k} és magok mellé vegyék. Ennekutána kérem azon is szerelmes házastársomat, az régi jámbor szolgákat, azkiket gondol, sőt még másokat is, kerestessen, szörözzen és tarcsa, azkik mind az én híremet-nevemet holtom után, s mind penig az ő özvegyi és gyermekim árvai állapatjokat előttek viselvén, böcsületesen szolgálhassák, mivel az Úr Isten ő szent fölsege, az igaz özvegyeknek bírája, árváknak atyja és gonoszoknak étélője és büntető Istene.

2. Tudván, hogy az osgyáni kastély és jószág leány ágat nem illeti, de méglen az én szerelmes házastársom, nemzetes Bornemisza Mária, az én holtom után való özvegységében az én nevemet fogja viselni, de még ha megváltoztatná is, méglen szerelmes hajadon leányimat, Bakos Borbálát, Máriát és Zsuzsannát, Isten éltetvén őket, férnek nem adja, és ki nem házasétja, szabadon mindaddig bírhassa, mivel fiú ágak addig benne, sőt ezek mind meglevén is, mivel az én házastársom, Bornemisza Mária engem holtomnapig mint igaz hitvestárs, megböcsült és meg nem keserített, de még annakfelette sok szép vele hozott javait, arany, ezüst, köves marháit{l} velem közlette,{m} kiket én sokrendbeli szükségemben elkültettem, megtekintvén annakokáért mind házasságbéli igaz társaságát, és meggondolván elkültett javait, nem akarván holtom után is kárt tenni neki és panaszt venni magamra, kötöttem az osgyáni kastélt jószágostól neki húsz ezer magyari forintban, jó elkelő pínzben, kiről ezelőtt egyníhány esztendővel nemes Egri Káptalanban tett fassionális{n} levelem bizonságot tészen, hogy soha senki, akire szállandó volna az osgyáni jószág, avagy impetrálna{o} is Őfölségétől, sem penig az őfölsége Fiscusa{p} kölömben hozzá ne juthasson és ne nyúlhasson, ha feleségem nevemet megváltoztatná és leányimat kiházasétaná is, hanem letevén totaliter simul et semel{q} felől megnevezett húsz ezer magyari forintot in bona moneta,{r} maradékinak és legatariusinak.{s}

3. Azmi penig az anyai jószágokat illeti, kik akármely vármegyében legyenek is, azkik engem illetnek, azokat szabadon, mind feleségem, gyermekim bírhassák. Az minemő anyai részjószága volt eddig nálam Balassi Bálint öcsémnek, kihez noha én sok fáradságommal és költségemmel jutottam, hogy eddig nem tápláltam belőle, maga volt az oka, mivel engem, azki legközelebb való atyjafia és jóakaró bátyja anyja után voltam volna, megvetett, és meg nem keresett, mindazonáltal az édes feleségem és gyermekim az ő rata portióját{t} adják ki, azmint az divisionális{u} is dictálja és mutatja, sőt ha valamely része másnál volna zálagban, magáéval is az feleségem kiváltsa és kezébe bocsássa. De az Csetnek városában való szabad házunkhoz semmi közi nincsen, noha erővel megosztották volt, ki ellene én contradicáltam.{v}

4. Sós István uramnál és másoknál való zálagos jószágot, mikor hozzá juthatnak, szabadon kiválthassa mind feleségem, s mind gyermekim.

5. Az Pozsony vármegyei Csarlóközben való nagybári udvarháznak és jószágnak, aki azon kévöl más falukban is vagyon, kit most Eszterhasi Judit húgom asszony bír, arról Rozs{nyai} György uram tud információt adni.

6. Máriássi István, Petneházi János sógor uraméknak és Balassi Bálint öcsémnek egy-egy köntest adjon az feleségem.

7. Minden ingó-bingó és ingatlan, őstől maradott és magam acquiráltam{w} arany, ezöst, köves marhákat, jószágokat, mint az alsóbátki jószág is, és minden egyéb majorságbeli gabonák, barmok, és akármi néven nevezendő jószágim legyenek is azok, feleségemet és gyermekimet illetik, de úgy, hogy ha Istennek úgy fog tetszeni, hogy feleségem nevemet megváltoztassa, azokat mint édesanya, mostani szerelmes gyermekitől és gyermekimtől el ne idegenítse, kiváltképpen az többi között egy aranyas medencét mosdóstól, egy arany láncot, és egy arany diamantos{x} gyűrőt, kiket a svét generálok{y} {z} énnekem adtak volt. Ezek az megnevezett háromrendbeli arany, ezöst és köves marhák megböcsültetvén, amellik drágább leszen, a kisebbik leányomé, Bakos Zsuzsannáé legyen, a két rendbeli pedig az két nagyobb leányomé legyen. Az több arany, ezöst mível egyaránt osztozzanak. Holy penig felesegem, gyermekim, kit Isten távoztasson, decedálnának,{aa} minden ingó-bingó marháim és anyai jószágim Máriássi Istvánné, Szentiváni Anna és Petneházi Jánosné, Szentiváni Judit húgom asszonyomékra szálljon.

8. Minden adósimat comperta rei veritate{bb} feleségem contentáljon,{cc} hasonlóképpen jámbor szolgáimat igazán contentáljon fizetésekről, sőt régtől fogva mellettem tűrt, szenvedett szolgáimat kit-kit érdeme szerint fegyveremben, ruháimban tegye részessé, az szegény árvákat, kiket most tart, tisztességessen kiházasétsa.

9. Az aranyas kannát, azkin tizenkét apostol képe vagyon, hagyom az kassai templomhoz. Más fejír ezöst örög czapás{dd} kannát hagyom az csetneki templomhoz. Item az itt való csetneki parókiára hagyok száz forintot és scholára. Ugyan csetneki ispitályra{ee} huszonöt forintot és huszonöt szapu{ff} búzát. Az rimaszombati ispitályra is huszonöt forintot és huszonöt szapu búzát. Rozsnyai szentegyházra, parókiára és scholára száz forintot. Ugyan rozsnyai ispitályra huszonöt forintot és huszonöt szapu búzát. Az osgyáni templomra is száz forintot.

10. Az fejedelem őnagysága jámbor szolgálatomért adós még enníhány száz forinttal, azt sollicitáltassa{gg} a feleségem.

11. Magam teste temetésének és étélet napig nyugovásának rendeltem Csetneken az templomban délyről való oldalának kápolnájában, hogy ott csináltasson a feleségem oly bótot,{hh} azkiben mind feleségem, s mind gyermekim, ha Istennek úgy fog tetszeni, férhessenek, holy penig az csetneki templomban nem lehetne az török miatt, kassai templomban szörözzen és impetráljon oly helt.

Mind ez felől megnevezett személyeket kérem az Istenre, hogy ez Testamentumat in suo vigore megtartsák, sőt átkozott legyen, kik ez ellen cselekednek.

Ezeknek utána ajánlom szerelmes házastársomat, gyermekimet az élő Istennek oltalma és gondviselése alá, kívánván, hogy az örök életben is az élő Istennek örökké való hosiannát és alleluját mondhassak velek együtt, Amen.

Mely Testamentumat töttem egyházi, nemes és nemtelen, alol subscribált{ii} és pecsítelt személyek előtt. Actum in Castello Csetnekiensis, die 20. Decembris, Anno 1646.{jj} Osgianj Bakos Gabor manu propria

Coram me, Matthia Remenikio, pro tempore Ecclesiae Czetnekiensi Ministro immerito manu propria;{kk} Coram me, Johanne Murányi, pro tempore Diacono Ecclesiae Czetnekiensi, manu propria; Coram me, Joanne Badanj, Rectore Scholae Csetnekiensis manu propria; Coram me, Stephanus Pat…(?) manu propria; Coram me, Nicolao Pelsőczi, manu propria; Georgio Roga, manu propria, Coram me, Andrea Lebur (?), pro tempore Judice Czitnekiensi manu propria, Coram me, Nicolao Lukas manu propria

JEGYZETEK
A végrendeletet a Magyar Országos Levéltár őrzi: Benyovszky család levéltára, P 47, XI. C.
{a} a végrendelet végrehajtói
{b} gyámok
{c} saját kézzel
{d} verésével
{e} értékeim, vagyonom, kincseim
{f} szeretett
{g} érintene, illetne
{h} rendelkezést, végzést
{i} híven
{j} hagyott egy összegben, érvényben
{k} adjanak neki egy lovat
{l} ékköves ékszereit
{m} megosztotta
{n} nyilatkozat
{o} megszerezne, elnyerne
{p} államkincstára {q} az egészet egyszer, egy összegben
{r} jó pénzben
{s} a végrendeletben megnevezett örökösöknek
{t} az őt megillető részt
{u} osztálylevél
{v} ellentmondtam, tiltakoztam
{w} szereztem
{x} gyémántos
{y} svéd tábornokok
{z} ha
{aa} meg halnának
{bb} a dolog valóságának kiderítése után
{cc} elégítsen ki
{dd} szemcsés felületűre megmunkált
{ee} ispotály, kórház
{ff} gabonamérő faedény, 2 véka, kb. 50–60 liter
{gg} szorgalmazza megadását
{hh} temetkező helyiséget
{ii} aláírt
{jj} Készült a csetneki kastélyban, 1646. december 20-án.
{kk} Előttem, Remenyik Mátyás, a csetneki eklézsia ez idő szerint érdemtelen lelkésze, sk., Murányi János, jelenleg a csetneki eklézsia diakónusa, sk., Badányi János, a csetneki iskola rektora, Pat…(?) István, sk., Pelsőczi Miklós, sk., Roga György, sk., Andrea Lebur(?), csetneki ítélőmester (?), sk., Nicolaus Lukas, sk. (Remenyik Mátyás 1645 és 1661 között volt a csetneki evangélikus egyház lelkésze, Murányi János 1646-tól 1652-ig diakónus, Badányi János pedig a csetneki iskola rektoraként működött 1645 és 1648 között. )

Gömörország, 2009/02 [4]

Ch→

miskolczi Bakos

Siebmacher-kiegészítés:

Bakos II., v. Miskolcz.

Wappen: In geteiltem Schilde oben eine Adlerkralle sammt aufwärts strebenden Federn, ein Schwert mit Parirstange hatend; unten ein gegen einen gepflockten Rebenstock aufspringender Bock. – Kleinod: Geharn. Mann mit Stahlhelm wachsend, in d. erhobenen Rechten ein Schwert, in d. Linken einen ovalen Schild haltend.

NB. Das untere Feld hier, zeigt das „neuere” Wappen der Bakos de Osgyán de Genere Hunt-Pázmán. Vergl. Bakos I., v. Osgyán.

(Grabsteinwappen d. d. 1642 in d. Kirche v. Miskolcz, des Balázs Bakos).

• Irodalom:

Siebmacher: Wappenbuch Der Adel von Ungarn (Supplementband.) [Magyarország, kiegészítés] [5]

• Külső hivatkozások:

Rövidítések

---

Bakos 1552

Ch→

Siebmacher:

Wappen: Gebogener Arm aus dem rechten Seitenrande wachsend, in der Faust einen Krummsäbel haltend. – Kleinod: Doppeladler.

Adeliges (erloschenes?) Geschlecht aus dem Bereger Comitate, v. welchem Mathias, 1552 Stadtrichter v. Munkács.

(Siegel d. d. 1707 des Stefan v. Bakos).

• Irodalom:

Siebmacher: Wappenbuch Der Adel von Ungarn [Magyarország] [6]

• Külső hivatkozások:

---

kakuthi Bakoss

Ch→

Kempelen:

Bakoss (kakuthi).
Czímeres nemeslevelet 1601. ápr. 2. B. Bálint s gyermekei: Ferencz, Gergely, János és Margit kaptak. (Nyitram. lt.) – Czímer: hasitott paizs; elől vörös mezőben koronán fekete szárnyas sasláb; hátul kék mezőben két fekete jobbharánt pólya, a kék részekben egy-egy csillag; sisakdísz: két szárny; takarók: kék-aranny-vörös-ezüst. (Siebm. pk. 128.) – Vö. Rexa 141.

MCK:

Bakoss de Kakuth. 52. T. 4. B. Bálint felesége Pap Katalin de Keér fiai: Ferenc, Gergely és János; leánya: Margit, Barány Mártonné, 1601. IV. 2. Rudolf királytól kaptak c. n. l. – Kihird: 1607. Nyitra vm., 1628. Deésen. – Hit. másolat Nyitra vm. lt. Nob. fasc. II. 99.

• Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet[7]

Magyarország címeres könyve (Liber armorum Hungariae) I. kötet (A-C). szerk. Alapi Gyula. Budapest, 1913. 31.[8]

• Külső hivatkozások:

Lásd még: Bárány címer

---

thuróczi Bakoss

túróci Bakos címer, 1618

Címeres levél: Magyarul:

Mi, Mátyás, Isten kegyelméből a rómaiak örökké felséges választott császára, Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária stb. királya, Ausztria főhercege, Burgundia, Brabant, Stájerország, Karintia, Krajna hercege, Morvaország őrgtófja, Luxemburg, Alsó-és Felső Szilézia, Württemberg és Teck hercege, Svábország fejedelme, Habsburg, Tirol, Ferrete, Kyburg és Görcz grófja, Elzász tartománygrófja, a Szent Római Birodalomnak őrgrófja az Enns feletti Burgauban, Felső- és Alsó Lausitzban, a Szlavón Hatrárőrvidék, Pordedone és Salina ura stb. Ezen oklevelünk tartalmával emlékezetére bízzuk értésére adva mindazoknak akiket illet, hogy amint a drágakövek közt a kígyókő, a legértékesebb kövek közt. a gyémánt és maga az arany, valamint a legfényesebb Nap a többi csillagoknál előbbre való, s ragyogó sugarainak fényessége által tündöklőbb, s első helyet követel magának, megvilágítva fényével a világ ezen igen kiterjedt szerkezetét, és keringése által a Föld legrejtettebb részeit körüljárva tápláló életet és fennmaradást éraszt messze mindenfelé az egész emberi nemnek, a többi élőlénynek és a dolgoknak; így uralkodik a leghíresebb királyoknak és fejedelmeknek a méltóság legkiemelkedőbb fejdíszével megalapozott, valamint könyörületességgel és szelídséggel övezett trónusa a leggazdagabb országokon és a legszélesebb területeken át, hűséges alattvalóinak erényeit és érdemeit az egyenlőség helyes mérlegével méri, mérlegeli, becsüli, ügyeikről és megmaradásukról gondoskodik, és akik valamilyen jeles tettel igyekeznek magukat próbára tenni s a hazának- amelynek mindennel adósak- a megsegítésére törekednek, méltó jutalomban részesülnek, nevüket és jelvényekkel, igazoló okirattal ékesített kiváló tetteiket az utódaikra hagyják: hogy egyrészt erényeiknek a fejedelmek tanúsítványával igazolt fényé megőrizze ékességét, másrészt az utódok száméra az elődök mintakép-utánzásának sarkantyúja és mindennapi ösztönzése ne hiányozzon. Amely példát, mint más, a legjobb fejedelemhez méltó erényekben, úgy e tekintetben is szintén szívesen követjük.

És emiatt megfigyelvén hívünknek a túróci Bakos Ádámnak hűségét és hűséges szolgálatainak érdemeit, melyeket először is királyságunk, Magyarország Szent Koronájának, azután felségünknek változatos helyeken és időkben a serénységére bízott hivatalban és ügyintézésekben hűségesen és kitartóan tanúsított és nyújtott, és ígéri, hogy ezután is hasonló ügyességgel és kitartással akar tanúsítani és nyújtani, ezen túróci Bakos Ádámot és általa nőági rokonait, Krachun Éliást és Jónást császári és királyi hatalmink teljességénél fogva említett királyságunk, Magyarország és a hozzá tartozó részek igazi és kétségtelen nemeseinek közösségébe és rendjébe soroltatjuk, felvetetjük s hozzáíratjuk. Jóváhagyva, s biztos tudomással és megfontolt lélekkel engedélyezve, hogy Ők innentől fogva az eljövendő időkben mindörökre mindazokat a kegyeket, kiváltságokat, kedvezményeket, tisztségeket, szabadságokat, jogokat, előjogokat és mentességeket, amelyekkel királyságunk, Magyarországunk és a hozzá tartozó Részek többi igazi és kétségtelen nemesei eddig bármilyen módon jog vagy szokás alapján használtak s élveztek, használnak s élveznek, azokat használhassák, élvezhessék és bírhassák, s mindkét nembeli összes örököseik és utódaik élvezhessék és bírhassák. Ezen irántuk tanúsított kegyelmünk, jóakaratunk és nagylelkűségünk bizonyságául az igazi és teljes nemesség jeleként ezt a címert, avagy nemesi jelvényt adományozzuk s engedélyezzük kegyesen ezen túróci Bakos Ádámnak és fent említett nőági rokonainak s mindkét nembeli összes örököseiknek s utódaiknak:

Egyenesen álló vörös színű hadipajzsot, alján elhelyezkedő hármas zöld dombbal, amelyen egy természetes, a felrepülőhöz hasonló sólyom három aranyló szálú búzakalászt tart a csőrében. A pajzs felső sarkaiban két arany csillag látszik sárgállani vagy vörösleni; a pajzson elhelyezkedő nyílt katonai sisakot királyi koronával díszítve. amelyből az előzőhöz mindenben hasonló, a csőrében három búzakalászt vivő sólyom magasodik ki. A sisak csúcsáról avagy tetejéről egyik oldalt kék és arany, másik oldalt pedig vörös és ezüst színű foszlányok azaz szalagok omlanak le a pajzs széle felé, magát a pajzsot illően ékesítve, miként mindez jelen oklevelünk elején, azazkezdetén a festő kezével és művészete által saját színekkel világosan megfestve látható. Biztos tudomással helyeselve s megfontolt lélekkel engedélyezve akarjuk, hogy ő mostantól ezután az eljövendő időkben mindörökre ezt a címert, avagy nemesi jelvényt említett királyságunk, Magyarország s a hozzátartozó Részek régi nemeseinek módjára ugyanazokkal a jogokkal, előjogokkal, engedményekkel, szabadságokkal és mentességekkel, amelyeket azoktermészettől fogva vagy ősi szokás szerint használtak s élveztek, használnak s élveznek, mindenütt a csatákban, harcokban, kopjatörésekben, lovagi tornákon, bajvívásokban, párviadalokban és más bármilyen katonai és nemesi gyakorlatokban, valamint pecséteiken, függönyeiken, kárpitjaikon, szőnyegeiken, gyűrűiken, zászlóikon, pajzsaikon, sátraikon, házaikon és síremlékeiken, általában pedig bármilyen fajta tárgyaikon és kiadmányaikon viseljék és hordják, s ezeket használhassák, élvezhessék s örüljenek azoknak, s mindkét nembeli összes örököseik és utódaik is ezt tehessék az igazi és hamisítatlan nemesség címén, mely által felékesítettnek mondja, nevezze, tartsa és számítsa őket, s mindkét nembeli összes örököseiket és utódaikat bárki, bármilyen állapotú, rangú, sorsú és méltóságú is legyen. Sőt, ezen dolog örök emlékezetére és érvényesítésére jelen oklevelünket kettős hiteles függő pecsétünkkel megerősítve, amelyet mint Magyarország királya használunk, ezen túróci Bakos Ádámnak és nőági rokonainak, s az ő összes, mindkét nembeli örököseiknek és utódaiknak kegyesen adományozzuk s engedélyezzük.

Kiadatott számunkra őszintén kedvelt hívünk, a Krisztusban igen tisztelt atya, Pázmány Péter úr, az esztergomi érseki székesegyháza érseke, ugyanezen hely örökös ispánja, Magyarország prímása, született legfőbb pápai követ, titkos kancellárunk és tanácsosunk keze által prágai királyi várunkban a, Úr 1617. évében, október hónap 31. napján, római királyságunk ötödik, magyarországi s más országokbeli uralkodásunk kilencedik, csehországi királyságunknak pedig a hatodik évében, amikor Isten egyházait szerencsésen kormányozzák ezen főtisztelendő és Krisztusban tisztelt atyák: ugyanezen Pázmány Péter úr az esztergomi, Náprágyi Demeter a kánonjogilag egyesített kalocsai és bácsi egyházak érsekei, monyorókeréki Erdődy János gróf választott egri, Domitrovith Péter zágrábi, Thelegdy János váradi, Piber János pécsi, Ergely Ferenc veszprémi, az említett Náprágyi Demeter győri adminisztrátor, Almásy Pál választott váci, Lépes Bálint nyitrai, Hierovith Mátyás választott csanádi, Majthényi László választott szerémi, Balásffy Tamás választott boszniai, Dávid Pál választott tinnini, fráter Alfonso de Requesens risano-i és fráter Ioannes Baptista Agalich választott zenggi és modrusi püspökök, az erdélyi püspöki szék üresedésben lévén.

Továbbá ezen tekintetes és nagyságos urak vannak Magyarországon hivatalban: ghimesi Forgách Zsigmond gróf, királyi országbírónk, monyorókeréki Erdődy Tamás gróf tárnokmester, Batthyány Ferenc gróf főlovászmester, nagylucsei Dóczy András főkamarásmester, rimaszécsi Széchy Tamás főasztalnokmester, homonnai Drugeth György főpohárnokmester, Révay Péter főudvarnokmester és hetesi Pethe LászIó királyi főajtónállómester, a nádori és a báni tisztségek üresedésben lévén, valamint erdődi Pálffy István pozsonyi ispán, sokan mások pedig királyságunk vármegyéinek irányítói s egyéb tisztségeinek betöltői.

balra: Mátyás király jobbra: [Pázmány Péter] esztergomi érsek alatta: Ferenczffy Lőrincz s.k.

Az oklevél alsó szegélyén középen és jobbra: Turóci Bakos Ádám címere és nemesítése. Érdemteljes személy és a nagyszombati érseki udvar prefektusa

Plicáján jobb oldalon:

Az Úr 1618. évében a Judica vasárnapot követő 2.hétköznapon (március 23-án, hétfőn) a Pozsony megyei főpapok, főnemesek és nemesek általános és szokásos közgyűlésén Somorja mezővárosban jelen oklevél visszaadatott, ünnepélyesen kihirdettetett és közzététetett általam, Haditrus György az említett Pozsony vármegye felesküdött jegyzője által.

Latinul:

Nos MatthiaslDei gtat\a electus Romanorum Imperator semper Augustus ac Germaniae, Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Crotiae, Sclauoniae, Ramae, Seruiae, Gallitiae, Lodomeriae, Cumaniae, Bulgariae etc Rex, Archidux Austriae, Dux Burgundiae, Brabantiae, Styriae, Carinthiae, Camíolae, Marchio Morauiae, Dux Lucembu rgae, ac superioris et inferioris Silesiae, Wierthembergae et Thekae, Princeps Sueuiae, Co/mes Habspurgi, Tyrolis, Ferreti, Kyburgi et Goritiae, Landgrauius Alsatiae, Marchio Sacri Romani Impery Supra onasum Burgouiae ac superioris et inferioris Lusatiae, Dominus Marchiae sclauonicae portusA{avonis et salinarum etc, Memoriae commendamus tenore praesentium significantes quibus expedit universis Quemadmodum inter gemmas ophytes et lapides preciosissimos Adamas atque aureuslíIle et lucidissimus Sol prae caeteris Syderibus Praestantior et scintillantium radiorum claritate fulgentior, primum locum sibi vindicat patentissimamque hanc mundi Machinam lumine suo illustrans etlPer circuitum abditissimas terrae partes gyrans vitam nutrimentam et conservationem toti humano generi reliquisque animantibus et rebus longe lateque infundit, Ita Thronus clarissimorum Regum et prirrcipum eminentissimo dignitatis a Pice constitutus ac misericordia et lenitate cinctus opulentissimis Regnis et latissimis Regionibus perdominatur, fideliumque subditorum virtutes et merita directa aequiltatis lance ponderat librat et metitur rebusque et permansiont eorum prospicit et qui insigni aliquo facinore se ipsos probare conantur aut patriae cui omnia debent iuvandae incumbunt condignys praemys affrciuntur nomenque suum et illustri a facáinsignibus literarum monimentis decorata ad posteritatem transmittunt: ut et virtutis eorum splendor Principum testimonys illustratus Suum decus retineat et poste/ris maiorum suorum imaginis exprimendae calcar et quotidianum incitamentum non desit. Quod sicuti in alys optimo Princi Pi dignis virtutibus, ita hac quoque in attendentes fidem et fidelium parte et nos libenter imitamur, Et propterea servitiorum merita fidelis nostri Adami Bakos hurocziensis quae ipse Sacrae primum Regni nostri Hungarire Coronre et deinde Maiestati nostrre pro locorum et temporum vicissitudine in officio et negotys industriae suae commissis fideliter et constanter exhibuisse ac impendisse ac deinceps quoque pari dexteritate et constantia se exhibere et impendere velle pollicetur. Eundem Adamum Bakos Thurocziensem ac per eum Eliam et Ionam Krachun Thuroczienses Sororinos de Caesareae et Regiae potestatis nostrae plenitudine in coetum et ordinem verorum ac indubitatorum dicti Regni nostri Hungariae partiumque ei subiectarum Nobilium duximus aggregandum annumerandum atque adscribendum. Annuentes et ex ceríanostra scientia animoque deliberato concedentes út ipsi a modo imposterum futuris semper temporibus omnibus illis gratys privilegys indultis honoribus libertatibus iuribus praerogativis et immunitatibus quibus caeteri veri ac indubitati dilcti Regni nostri Hungariae partiumque ei subiectarum Nobiles hactenus quomodolibet de iure vel consuetudine usi sunt et gavisi, utunturque et gaudent, uti, frui et gaudere possi(n)t ac valeant haeredesque et posteritates ipsorum utriusque sexus universaelvaleant atque possint. In cuius quidem nostrae erga ipsum exhibitae gtatiae et clementiae ac liberalitatis testimonium, veraeque et perfectae nobilitatis signum haec Arma sive nobilitatis Insignia; Scutum videlicet militare erectum rubri coloris tryugi Viridi monticulo in fundo stratum in quo naturalis Falco subvolanti similis tres spicas triticeas flavescente arysta rostro tenere.In superioribus autem Scuti angulis duae aureae stellae flavescere seu rutilare conspiciuntur. Scuto incumbentem Galeam militarem apertam Regio Diademate priori per omnia conformem falconem tres spicas triticeas rostro asportantem producente omatam. A summitate vero sive cono Galere lacinys seu lemniscis, hinc caelestini et aurei illinc rubri et albi colorum in Scuti oram fluitantibus, illudque apprime exomantibus: prout haec omnia in capite seu principio prresentium literarum nostrarum pictoris manu et artificio proprys suis coloribus recte depicta a se cernuntur: eidem Adamo Bakos Thurocziensi et supra recensitis Sororinis suis heredibusque et posteritatibus utriusque sexus universis, gratiose danda duximus et conferenda. Decernentes et ex certa nostra scientia animoque deliberato concedentes, ut ipse a modo inposterum futuris semper temporibus/eadem Arma sive nobilitatis Insignia instar altorum dicti Regni nostri Hungariae partiumque ei subiectarum Nobilium sub ysdem iuribus, prarogativis, indultis, libertatibus et immunitatibus, quibus ydem natura vel ex consuetudine usi sunt et gavisi utunturque et gaudent, ubique in praeliis, certaminibus, hastiludys, torneamentis, duellis, monomachys, ac alys omnibus et quibusvis exercitys militaribus et nobilitaribus, necnon sigillis, velis, corthinis, aulreis, annulis, vexillis, clypeis, tentorys, domibus, sepulchris, generaliter vero in quarumlibet rerum expeditionum generibus, sub merae ac syincere nobilitatis titulo, quo eos ac hreredes ipsorum utriusque sexus universos ab omnibus cuiuscunque status, dignitatis, conditionis et prreeminentiae existant homines insignitos dici, nominari, haberique et reputari volumus ferre, gestare, illisque uti, frui et gaudere possint ac valeant hreredesqure et posteritates ipsorum utriusque sexus universae valeant atque possint. Imo damus et elargimur prresentium per vigorem. In cuius rei memoriam firmitatemque perpetuam praesentes literas nostras duplicis et authentici Sigilli nostri munimine quo ut Rex Hungarire utimur impendenti communitas Eidem Adamo Bakos Thurociensi et Sororinis suis ipsorumqueftreredibus et posteritatibus utriusque sexus universis, gratiose dandas duximus et concedendas. Datum per manus fidelis nostri nobis syncere dilecti Reverendissimi in Christo patris domini Petri Pazmany Archiepiscopi Ecclesiae Metropolitanae Strigoniensis, locique eiusdem comitis perpetui, Primatis Hungariae, legati nati summi et Secretary Cancellary et Consiliary nostri in Arce nostra Regia Pragensi Tricesima die mensis octobris Anno Domini Millesimo sexcentesimo decimo septimo Regnorum nostrorum Roma/ni quinto Hungaria et reliquorum nono, Bohemiae vero anno sexto. Reverendissimis et venerabilibus in christo patribus dominis eodem Petro Pazmany Strigoniensis et Demetrio Napragy Colocensis et Bachiensis Ecclesiarum canonice unitarum Archiepiscopis comite Ioanne Erdeody de Moniorokerek electo Agriensis, Petro Domitrovith Zagrabiensis, Ioanne Thelegdy Waradiensis, Ioanne Piber Quinqueecclesiensis, Francisco Ergelio Vesprimiensis, praefato Demetrio Napragy Administratore lauriensis, Paolo Allmasy electo Vaciensis, Valentino Leepes Nitriensis, Mathia Hierovitio electo Chanadiensis, Ladislao Maythiny electo Sirmiensis, Thoma Balasffu electo Boznensis, Paulo David electo Tininiensis, fratre Alfonso de Requesens Rosonensis et fratre Ioanne Baptista Agallich electo Segniensis et Modrusiensis Ecclesiarum Episcopis ecclesias Dei feliciter gubernantibus. Transsylvaniensi Cathedrali Sede vacante. Item Spectabilibus et Magnificis Comite Sigismundo Forgach de Ghymes Judice Curire nostrre Regiae, Comite Thoma Erdeody de dicta Moniokerek Thavernicorum, Francisco de Batthian Agazonum, Andrea Doczy de Nagy Luche Cubiculariorum, Thoma Szechy de Rimaszech Dapiferorum, Georgio Drugeth de Homonna Pincernarum, Petro de Rewa Curiæ nostræ et Ladislao Pethe de Hethes ianitorum nostrorum Regalium Magistris, Palatinali et Banali honoribus vacantibus ac Stephano Palffo de Erdeod Comite Posoniensis caeterisque quamplurimis Regni nostri Comitatus tenentibus et honores.

balra: Matthias rex

jobbra: [Petrus Pazmany] Archiepi scopus Strigoniensis

alatta: Laurentius Ferenczffy m. p.

Az oklevél alsó szegélyén középen és jobbra:

Arma et nobilitatio Adami Bakos Thurocziensis Est benemerita persona ac praefectus Curiae Archiepiscopalis Tyrnaviensis

Plicáján jobb oldalon:

Anno domini millesimo sexcentesimo Decimo Octavo feria 2da proxima post dominicam Judica, in generali ac frequenti congregatione dominorum praelatorum, magnatum et nobilium Comitatus Posoniensis, in oppido Samarya rehibitae sunt praesentes, solemniterque proclamatae et publicatae, per me Georgium Haditrum antelati Comitatus Posoniensis Juratum notarium H.m.p.

Kempelen:

Bakos (thuróczi).
Czímeres nemeslevelet 1617. okt. 30. B. Ádám kapott. (OL.: 1185/1896. és Nyitram. lt.)

A címer ábrája a Címerhatározóban még nem szerepel.

• Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 1. kötet[9]

• Külső hivatkozások:

---

pákai Bakos

Téren oroszlán [?] oszlopot [?] tart. [Sz. L.]

Kempelen:

Bakos (pakai).
Címereslevelet 1619. febr. 23. B. János, gyermekei és testv. kaptak. (B. József tulajd. Bp.);

A címer ábrája a Címerhatározóban még nem szerepel.

• Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Pótlék[10]

• Külső hivatkozások:

---

Bakos 1638

Kempelen:

Bakos.
Aradmegyében 1638. János fordul elő. – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeirásban ugyanezen megyében találjuk Jánost. (Márki II/177.)

• Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok 1. kötet[11]

• Külső hivatkozások:

---

Bakos 1647

Forgon:

III. Ferdinánd 1647. május 16-án nemességet adományozott Bakos Mihálynak és gyermekeinek, Jánosnak, Zsuzsánnának és Annának, valamint testvérének, Bakos Mihálynak. Nemeslevelüket 1650-ben hirdették ki megyénkben.[Gömörben] Ezzel az armálissal igazolta származását a fenti Bakos János fia, Bakos Márton, aki 1735-ben Rozsnyón lakott.1 [1 Csoma: id. m.: 67.]

A címer ábrája a Címerhatározóban még nem szerepel.

• Irodalom:

Forgon Mihály: Gömör-Kishont vármegye nemes családai. Kolozsvár, I-II. 1909. reprint: Somorja, 1997. 61.

• Külső hivatkozások:

---

sarkadi Bakos

Ch→

Sarkadi Bakos Tamás 1650. július 20., Gyulafehérvár II. Rákóczi György nemesség és címer általa: felesége Sándor Margit, gyermekei Pál, János, István

R 64

++++++++

II. Rákóczi György, erdélyi fejedelem, erdélyi nemesség, címer, sarkadi Bakos Tamás, valamint a felesége, Sándor Margit, és a fiai, Bakos Pál, Bakos János, Bakos István részére, Gyulafehérvár, 1650. 7. 20. Kihirdetése: Bihar vármegye, ismeretlen helyen, 1650. 4. 4.

Címerleírás: Scutum videlicet militare coelestini coloris, in cuius campo sive area brachium humanum humerotenus resectum, gladium evaginatum tenere conspicitur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam contegit diadema regium, gemmis et unionibus decenter exornatum. Ex cono vero galeae taeniae sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes, utrasque oras sive margines ipsius scuti pulcherrime ambiunt et exornant.

MNL OL, R 64, Jelzet : 1_0430[12]

++++++++

Siebmacher-Magyarország:

Wappen: In B ein r. bekleideter gebogener Arm mit g. Aermelaufschlage, in der Faust einen Krummsäbel haltend. – Kleinod: Keines verliehen. – Decken: 1. Dipl. Text, – unbestimmt.

Adels- u. Wappenbrief v. Georg Rákóczy II. Fürst v. Siebenbürgen, d. d. Gyulafehérvár, 20. Juli 1650 für Thomas Bakos v. Sarkád als Haupterwerber u. für seine Ehefrau Margarethe Sándor, sowie für die Söhne Johann u. Stefan als Nebenerwerber.

(Leg. C. Ctt. A. Bihar).

Siebmacher-Erdély:

Bakos v. Sarkad.

Wappen: In B. ein r. bekl. geb. Arm mit g. Aermelaufschlage, einen Krummsäbel mit g. Parirstange in d. Faust haltend. – Kleinod: Nicht verliehen. – Decken: bg. – rs.

Adels- u. Wappenbrief v. Georg Rákóczy, d. d. Gyulafehérvár, 20. Juli 1650 für Thomas Bakos v. Sarkad, für seine Ehefrau Margarethe Sándor u. für d. Söhne: Johann u. Stefan.

(Orig., Ctts A. Bihar).

Kempelen:

Bakos (sarkadi).
Czímeres nemeslevelet II. Rákóczy Györgytől 1650. jul. 20. B. Tamás s felesége, Sándor Margittól szül. gyermekei: Pál, János és István kaptak. (M. N. Muz. lt. és Biharm. lt.) Kihirdette 1651. ápr. 4. Biharm. – Czímer: kék paizsban zöld halmon könyöklő kar kardot tart; takarók: különböző szinek. – Vö. Áld. 192.; Siebm. 28. erd. 116.

• Irodalom:

Áldásy I. No. CCCXXIII.

Nyulásziné No. 852

A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.

Siebmacher: Wappenbuch Der Adel von Ungarn [Magyarország] [13]

Siebmacher: Wappenbuch Der Adel von Siebenbürgen. [Erdély] [14]

Kempelen Béla: Magyar nemes családok 1. kötet[15]

• Külső hivatkozások:

[16]

Rövidítések

• Vö. Címerhatározó/Bakó címer

---

Bakoss 1655

Ch→

Kempelen:

Bakoss.
Czímeres nemeslevelet 1655. ápr. 12. B. András, felesége Simoni Anna s testvérei B. Miklós és István nyertek. (Abaujm. lt.) Kihirdette 1656. ápr. 3. Abaujmegye. – Czímer: kék paizsban hármas zöld halom középsőjén körtefa érett körtékkel, melyre fekete medve ágaskodik; sisakdisz: növekvő medve körtefaágat tart körtével; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. – Vö. Csoma 64.

• Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok 1. kötet[17]

• Külső hivatkozások:

---

remetei Bakos

Kempelen:

Bakos (remetei).
Czímeres nemeslevelet 1703. ápr. 20. B. István és András kaptak. (LR. erd. V/104.)[18]

Bakos (remetei).
Székely család; lófőséget 1655. jun. 28. B. András és István nyertek. (Gyfv. LR. XXVI/580.)[19]

A címer ábrája a Címerhatározóban még nem szerepel.

• Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok 1. kötet[20][21]

• Külső hivatkozások:

---

miskei Bakos

Kempelen:

Bakos (miskei).
Czímerlevél kelt 1656. márcz. 29. (Aradm. lt.) – Hamis!

A címer ábrája a Címerhatározóban még nem szerepel.

• Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok 1. kötet[22]

• Külső hivatkozások:

---

Bakos alias Palozosi

Kempelen:

Bakos (alias Palozosi).
Czímeres nemeslevelet B. András vagy János, fiai: Mátyás és István, testvére István nyertek. Kihirdette 1660. máj. 10. Tornamegye. (T K. I/66.)

A címer ábrája a Címerhatározóban még nem szerepel.

• Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok 1. kötet[23]

• Külső hivatkozások:

---

Bakos 1668

Ch→

Kempelen:

Bakos.
Czímeres nemeslevelet Lipóttól 1668. szept. 12. B. Péter, felesége Huszár Annától szül. fiai: Tamás, István és János s Tóth Mátyás kaptak. (Szatmárm. lt.) Kihirdette 1668. Szatmármegye. – A család Mátészalkán lakott. (Gorzó 12.)

++++++++

magyar nemesség, címer, hitelesített másolat
Adományozó - I. Lipót - magyar király - - -
Adományos - Bakos Péter - - - -
Adományos által - Huszár Anna - - - - felesége
Adományos által - Bakos Tamás - - - - fia
Adományos által - Bakos István - - - - fia
Adományos által - Bakos János - - - - fia
Adományos által - Tóth Mátyás - - - - unokatestvére
Adományos által - Tóth Pál - - - - unokatestvére
Tóth Mátyás fia
Adományos által - Tóth Mihály - - - - unokatestvére
Tóth Mátyás fia
Ellenjegyző - Szegedy Ferenc - váci püspök, kancellár - - -
Ellenjegyző - Orbán István - - - -
Hitelesítő - Szatmár vm. - - - -
Eredeti kiállításának helye - Ebersdorf
Hitelesítés helye - Nagykároly
Eredeti kelte - 1668.09.12
Hitelesítés dátuma - 1726.09.07

Címerleírás: Scutum videlicet militare erectum coelestini coloris, fundum illius viridi campo late interoccupante, super quo hinc quidem leo inde vero tigris divaricatis posterioribus pedibus ad invicem sibi oppositi luctantium similes sursum erecte stare, oribus patulis ac linguis rubicundis exsertis, caudisque ad dorsum elevatis, anteriorum porro pedum sinistris ad rapiendum protensis, dextris autem nudas frameas vibrantibus, dimicantium seu concertantium similes cernere visuntur. Scuto incumbentem galeam militarem cratisulatam sive apertam, regio diademate, ex eoque alterum leonem inferiori per omnia conformem inguinetenus eminentem, proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeae laciniis seu lemniscis, hinc flavis et caeruleis, illinc autem candidis et rubris in scuti extremitates sese diffundentibus, scutumque ipsum decenter exornantibus. - Nincs címerfestmény - - -

Megjegyzés : Az eredeti címereslevél a nyilvántartások szerint nem található a levéltár [Országos Levéltár] őrizetében. [24]

• Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok 1. kötet[25]

• Külső hivatkozások:

---

benedeki Bakos

Kempelen:

Bakos (benedeki).
Nemességét 1682-ből l. Gyfv. kpt. Prot. Ne quid nimis 3.

A címer ábrája a Címerhatározóban még nem szerepel.

• Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok 1. kötet[26]

• Külső hivatkozások:

---

Bakos 1699

Kempelen:

Bakos.
Czímeres nemeslevelet 1699. jan. 19. B. András nyert. (LR. erd. II/23.)

A címer ábrája a Címerhatározóban még nem szerepel.

• Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok 1. kötet[27]

• Külső hivatkozások:

---

deési Bakos

Kempelen:

Bakos (deési).
Belső-Szolnokmegye 1716. évi nemesi összeirásában találjuk Mártont. (Szolnok-Dobokam. monogr. VII/382.)

A címer ábrája a Címerhatározóban még nem szerepel.

• Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok 1. kötet[28]

• Külső hivatkozások:

---

Bakos 1716

Ch→

Bakos István nemességét Bocskai Istvántól kapta,[? - Sz. L.] akinek leszármazottai ma is Hajdúbagoson élnek

+++++++

Siebmacher-Magyarország:

Wappen: In B. über gr. Boden auf w. Rosse mit überworfener gr. Decke sprengend, ein Ungar in r. Rocke, gr. Kucsma mit Pelzbesatz und g. Stiefeln, in der erhobenen Rechten eine zweizipflige rw. getheilte Fahne an g. Stange, mit der Linken die Zügel haltend. – Kleinod: R. bekleideter gebogener Arm, in der Faust einen Krummsäbel mit g. Kreuzesgriffe haltend. – Decken: rs. – bg.

Adels- u. Wappenbrief v. König Karl III. d. d. 1717 für Paul Bakos

(L. R.)

Siebmacher-Horvátország:

Bakos.

Wappen: In B. über gr. Boden auf w. Rosse mit überworfener gr. Decke sprengend ein r. gekleideter Krieger mit gr. Mütze mit Pelzbesatz und g. Stiefeln, in der erhobenen Rechten eine zweizipflige rw. getheilte Fahne an g. Stange, mit der Linken die Zügel haltend.

Kleinod: r. gekleideter, gebogener Arm, Krummsäbel haltend. Decken: rs. – bg.

Adels- und Wappenbrief von König Karl III. d. d. Wien, 1. Dezember 1716 für den Fähnrich Paul Bakos, dessen Frau Maria Nagy, und Kinder Ladislaus und Anna.

(Legal. Copie im kroat. Landesarchive.)

Kempelen:

Bakos.
Czímeres nemeslevelet 1716. decz. 1. B. Pál s felesége Nagy Máriától szül. gyermekei: László és Anna kaptak. (LR. XXXI/273., Hevesm. lt.) – Czímer: kék paizsban zöld halmon fehér lovon ülő vörös ruhás és zöld kalpagos vitéz kezében görbe karddal; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. – Vö. Orosz 13.; NI . I/106.; Siebm. 28.; horv. 9.; NIf. II/7.

• Irodalom:

Siebmacher: Wappenbuch Der Adel von Ungarn [Magyarország] [29]

Siebmacher: Wappenbuch Der Adel von Kroatien und Slavonien. [Horvátország és Szlavónia] [30]

Kempelen Béla: Magyar nemes családok 1. kötet[31]

• Külső hivatkozások:

---

Bakos alias Balás

Ch→

Kempelen:

Bakos (alias Balás).
Czímeres nemeslevelet 1717. decz. 20. B. János nyert. (LR. erd. VI/502.) – Czímer: kék paizsban sárga ruhás ember a liliom-virágos földről liliomot szed; zárt sisak; sisakdisz: kiemelkedő kar felfelé liliom-galyat tart; takarók: kék-arany, vörös-ezüst. (NIf. II/58.) János gyalui (Kolozsm.) lakos.

• Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok 1. kötet[32]

• Külső hivatkozások:

---

felsőszálláspataki Bakos

Kempelen:

Bál (alias Bakos, felsőszálláspataki).
Nemességét 1784. Demeter (Hunydm.) legfelsőbb helyen is igazolta (LR. LIII/112.).

A címer ábrája a Címerhatározóban még nem szerepel.

• Irodalom:

Kempelen Béla: Magyar nemes családok 1. kötet[33]

• Külső hivatkozások:

---

Lásd még:

• Címerhatározó