Címerhatározó/Bakos címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Bakos, családok címerével foglalkozik.


osgyáni Bakos[szerkesztés]

A Hont-Pázmány nemzetségből származó család.

Bakos Gábor halotti címere, Csetnek
Bakos Gábor halotti címere, Csetnek, Evangélikus templom

Osgyáni Bakos cs. czímere.PNG

A Huntpázmán nemzetség számos kihalt ága – a Zovárdffy, osgyáni Bakos, Jánoki címer, Korláthkeőy stb. családok – tökéletesen hasonló czimert használt; csak a sisakdisz pávatoll forgója – melyet pedig az ugyanezen genusból származó Szentgyörgyi grófok czimerében feljebb megtaláltunk – hiányzik.

Ghyczy Pál: Gelre herold czimerkönyve. Turul 1904/1. 10.

  • Irodalom:

A Magyar Országos Levéltár címereslevelei. Szerk.: Kollega Tarsoly István–Nyulásziné Straub Éva. CD-ROM. Budapest, 2000.

  • Külső hivatkozások:

A csetneki mecénás, Bakos Gábor élete és végrendelete

Jankovics József

Új adatok a csetneki templom történetéhez

Aki már megcsodálta az impozáns csetneki evangélikus templom szemkápráztató gótikus–reneszánsz–barokk szakrális és művészi alkotásait, eredeti falfestményeit, síremlékeit, orgonáját és keresztelőkútját, s felfedezte a falon Bakos Gábor halotti címerét, s hozzá még a főoltárról is tudja, hogy az ő megrendelésére készült 1636-ban,{1} abban rögtön felébred a kíváncsiság, hogy e 17. századi gömöri nemesúrnak mi köze volt a templomon kívül még a barokk költő Gyöngyösi Istvánról is elhíresült egykori bányászvároskához?

Érdeklődése még jobban felcsigázódik, ha még arról is értesül, hogy egyéb, a templomhajóban és a kápolnában nem látható relikviákat, irodalmi és képzőművészeti alkotásokat is őriz a Bakos családról az épület. Ugyanis ezt az evangélikus templomot jelölte ki végső nyughelyéül Bakos Gábor, akinek első felesége és kisfia is itt van eltemetve, s mindhármuk életének és halálának kőbe vésett latin nyelvű sírvers állít emléket. Az epitáfium-költeményeket a Gömör múltját oly tiszteletreméltó szorgalommal, fáradhatatlanul kutató Bartholomeidesz László jegyezte le, és adta ki Csetnek és vidékemonográfiájában.{2}

Bakos Gábor neve a kortársak között korántsem volt ismeretlen, hiszen viselője Felső-Magyarország katonai elitjéhez tartozott. Fiatal korában megfordult Bethlen Gábor udvarában, volt füleki alkapitány, Ónod, majd később – immár IV. Ferdinánd oldalán – Szendrő kapitánya is. Korábban, Rákóczi híveként egyik vezetője lett a svédekkel a Habsburgok ellen szövetkező I. Rákóczi György vezette háborúnak. 1645-ben Kemény János vezetése alatt eljutottak a morvaországi Brünnig, ahol Torstensson svéd hadvezér csapataival egyesültek. Kemény önéletírásában többször is találkozhatunk nevével, mint harcos katonáéval, ám a nagy tapasztalatú katona, a későbbi fejedelem szerint nem volt igazán alkalmas hadvezető: nem sokat kockáztatott, gyakran kerülte a csatát. Rákóczi fejedelem egyenesen megbízhatatlannak tartotta, embereit pedig állhatatlanoknak ítélte az erdélyi hadvezetés.{3}

Bakos Gábor II. Bakos János és Dersfi Borbála fiaként született 1607-ben. Lőcsén kezdte tanulmányait, majd Besztercebányára, onnan Pozsonyba ment át latin és német nyelvismerete elmélyítésének érdekében. Erdélyi kapcsolatai részint Bethlen Gábor révén, később pedig valószínűleg azáltal erősödtek meg, hogy rokonságban volt Lorántffy Zsuzsannával, I. Rákóczi György feleségével.

Háromszor nősült. Először Bornemisza Máriát vette feleségül, 1631. február 3-án a kassai Nagytemplomban, ahova János fiukat 1645-ben temették. Még három lányuk született: Borbála, akit Máriássy Imre vett nőül; Mária, ő Vér Ferenc házastársa lett, de hamarosan elhunyt, s 1672-ben Csetneken helyezték örök nyugalomra. Legifjabb lányuk, Zsuzsánna a későbbi nádor, Wesselényi Ferenc első fiához, Lászlóhoz ment nőül.

Bornemisza Mária 37 éves korában, 1651. december 10-én halt meg, s a csetneki sírboltba temették. Bakos Gábor három év özvegység után vitte házához az új asszonyt, Dothai Pál özvegyét, Kökényesdi Borbálát, akivel hét évet tölthetett együtt, s aki Mózes, Éva és Judit nevű gyermekeit szülte, s aki 1660. augusztus 19-én hunyt el. Ez a nap azonban kétszeres tragédiát jelentett a család életében: kisfiuk, Mózes, anyja halálát látván mély bánatba esett, s néhány hét múlva, 1660. szeptember 4-én követte őt a túlvilágra, s anyjával együtt tették a család nyughelyére, a csetneki evangélikus templomba, 1660. november 14-én. Éva nevű lányuk Szatmár várában született, és ott is halt meg 10 hónapos korában; a várbéli templomban temették el. Judit lányuk ugyancsak fiatalon távozott az élők sorából.

Bakos Gábor harmadik feleségével, Perényi Judittal 8 nap híján 5 évig tartó házasságban élt. 1662. július 16-án holtan jött világra egy fiúgyermekük.

Bakos az evangélikus vallás erős védelmezője volt Gömör vármegyében. Bizonyára okkal idézték tőle halotti búcsúztatójában a rá jellemző, alább olvasható mondását. Mecenatúrájáról nemcsak a csetneki evangélikus templom főoltára és az itt közölt végrendelet adatai tanúskodnak, hanem az a három művet – vitairatot, szentírás-magyarázatot és erkölcsi tanítást – tartalmazó kolligátum is, amelyet Király Jakab (1623–1690) fordított, illetve szerzett. Király 1652-től osgyáni, 1656-tól rozsnyói evangélikus lelkész, gömöri esperes – mely posztjáról 1669-ben elűzetett, s 1671-től Csetneken, majd a protestáns lelkészek ellen indított pozsonyi törvényszéket megúszva, több gömöri településen töltött be papi hivatalt. A Bakosnak ajánlott mű Kassán jelent meg 1654-ben, tartalmazza a Mise-nem-mise, azaz a miséről való tudománynak ostromlása, meghamisítása és elrontása című katolicizmus-ellenes vitairatot, melyet Aegidius Hunniustól fordított. Ehhez csatlakozik még egy saját szerzeményű szentírás-magyarázat, illetve egy erkölcsi tanítás, amelyben az emlékezetre méltó bibliai különlegességeket magyarázza meg. Az ajánlás felsorolja a mecénás hivatalait, saját státusát: Kálló főkapitánya, a Szabolcs vármegyében lévő hajdúságnak generálisa, a szerző fő patrónusa, egyben komája, azaz keresztapatársa.{4}

Nem lehet véletlen, hogy éppen ezt a kötetet dedikálta neki Király Jakab. Bakos Gábor oly meggyőződéssel és buzgósággal szerette és követte vallását, hogy a felette elmondott halotti beszéd tanúsága szerint gyakran mondogatta: Ha csak két lutheránus lenne a világon, akkor ő hozzájuk csatlakozna harmadikként.

A Balassi családhoz fűződő rokonsága esetleg irodalmi olvasmányélményeihez is alapul szolgálhatott. Tudhatott I. Balassi Bálint (1554–1594) verseiről, akár olvashatta is őket, vagy azok egy részét. E végrendelet írásakor pedig már meggyőződhetett II. (gróf) Balassi Bálint (1626–1684) versszerző képességeiről – amelyek nem értek fel a Júlia-dalok költőjének tehetségével: gróf Balassi 1643-ban már írt verseket, s Bakos Gábor még két évtizedet élt végrendelete elkészítése után. E második, szintén mostoha sorsú Balassi Bálintról (aki Balassi Andrásnak és Bakos Máriának volt fia, s anyja a szülés után hamarosan meghalt) annak gyermekkorában is igyekezett gondoskodni Bakos: az otthonról elszökött fiú apjától kérte, hogy engedje oda hozzá, „s mindjárást az erdélyi fejedelmi úrfiak mellé vinné tanításra, és mint édes öccsének viselné gondját”.

S hogyan és mikor halt meg az 1646-os végrendelet írását követően Bakos Gábor?

Erről is Király Jakab rozsnyói lelkész temetési beszédéből értesülhetünk: a szendrői kapitányság tisztét néhány évig viselvén, felment Bécsbe a császárhoz, és Pálffy Pál nádor közbenjárása révén elbúcsúzván uralkodójától, az osgyáni kastélyában tért pihenőre. Itt betegségeknek és minden nyomorúságoknak alávetve, május 28-án állapota rosszabbra fordult, s Csetnekre vitette magát. Június 2-án úrvacsorával élt, s papjával a halálhoz készíttette magát. Egy idő után már nem tudott beszélni, csak fohászkodott. Halála órájáig tudatánál volt, s kezével intette a szintén jelen levő másik lelkészt – aki nem lehetett más, mint a felette ugyancsak halotti búcsúztató beszédet tartó Sinapius (Horcsicska) Dániel –, hogy még tovább imádkozzék vele.

Végül az 1666-os év Szentiván – június – havának ötödik napján reggel négy órakor „az ő lelkét testéből szép csendesen és boldogul kibocsátotta”, s világi életének 59. esztendejében, 8. hetében és 3. napján lelkét visszaadta teremtőjének. Sinapius Dániel latin gyászbeszéde 1667. október 17-én hangzott el, Bakos Gábort valószínűleg ekkor helyezték végső nyugalomra.

JEGYZETEK
{1} Galavics 1975.
{2} Bartholomaeides 1799.
{3} Windisch 1959.
{4} RMK 2522.

IRODALOM Galavics Géza (szerk.) 1975: Magyarországi reneszánsz és barokk. Művészettörténeti tanulmányok. Budapest, 327–369.

Bartholomaeides, Ladislaus 1799: Memorabilia Provinciae Csetnek, Neosolii,. 229–253. Genealogia et vita Gabrielis Bakos desumta ex sermone funebri per Jakobum Regium Rosnaviensem Ev. Ministrum in exequiis ejus dicto. Illetve Panegyricus, Gabrieli Bakos a Daniele Sinapio Eccl. Köviensis Pastore, anno 1667. 17. oct. Dictus.

V. Windisch Éva 1959: Kemény János önéletírása és levelei. (Válogatta, sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmány és a jegyzeteket írta.) Budapest, 237–293.

Bakos Gábor végrendelete
Ez Testamentumomat holtom napjáig senki ne merészelje felszakasztani, átok alatt, hanem az után az Testamentáriusok{a} és elöl megírt Tutorok.{b} Die 20. Decembris, 1646. Bakos Gábor, manu propria.{c}

Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében, Amen.

Én, Bakos Gábor, esmérvén magamot halandó embernek lenni, és most is súlyos keze alatt az Úr Istennek, betegágyamban feküvén, teszek ilyen Testamentomat Isten őfelsége és emberek előtt: Elsőben ajánlom az én üdvezülendő lelkemet az én Teremtő Istenemnek, és megváltó JESUS Christusomnak kezében, az ki az ő érdemes és ártatlan szent teste taglásával,{d} kínt szenvedésével és szent vére kiontásával eleget tett az én bűneimért, kinek keziből, tudom, soha senki ki nem ragadhatja, hanem megtartja énnekem őtet az örök életre. Testemet penig ajánlom az ő anyjának, az földnek, kiből vétetett volt, honnét várom az utolsó étélet napján minden választatokkal örvendetes feltámadásomat. Annakutána akarván elmém és eszem helyén lévén, ingó és ingatlan jószágim és marháim{e} felől szerelmes{f} feleségem, Bornemisza Mária, gyermekim és több atyámfiai, azkiket ez Testamentumom concernálna{g} ilyen dispositiót{h} tenni.

1. Fő Tutorul vallom szerelmes házastársomnak és gyermekimnek az egy élő, mindenható, teremtő és mindenekkel bíró teljes Szentháromságot: Atyát, Fiút és Szentlélek Úr Istent; világi emberek közől penig az méltóságos, tekintetes és nagyságos Rákóczi György mostani erdéli fejedelmet, őnagyságát, és őnagysága után szerelmes két fiait, őnagyságokat, megtekintvén és megemlékezvén őnagyságok boldog emlékezetű Lórántfy Mihály uram árva leányinak, Istenben elnyugodt Bakos János atyám uram dicséretes gondviselésekről és tutorságokról. Annakutána gróf Pálffi Pál, gróf Wesselényi Ferenc uramékat, őnagyságokat, nemzetes szendrei Bornemisza János atyám uramat, polthári Sós István, Máriássi István és Bodoni Mihály uramékat, őkegyelmeket. Kérem az Istenért is őnagyságokat és őkegyelmeket, legyenek minden jóakarattal, oltalommal és segétséggel szegény özvegy feleségemnek és árva gyermekimnek. Az édes feleségemet penig Istenre kínszerítvén, kérem, hogy az egyszer megesmért igaz Evangelica hitben és vallásban állhatatosan és tökéletesen{i} megmaradjon, nem gondolván ez világ háborgatásával, hanem megtekintvén az egy igazságra és örök életre vezérlő Istennek szent igéjét, ki nélkül nincsen üdvösség, eddig való istenes életében és sok szegény özvegyekkel, árvákkal és több szűkölkedőkkel jótételében hátra ne álljon és meg ne lankadjon, szerelmes megnevezett leányimat penig isteni fél{el}emben nevelje, és isteni szent igéjére oktassa, tanétsa, és ha Isten arra juttatja őket, Evangelica hitemen való embereknek, ha szegény legények lesznek is, házasságra adja. Maga is penig az édes házastársom, megtekintvén az én igaz hitemet és vallásomat, böcsületes híremnevemet, azon hiten és valláson lévő emberhez igyekezzék férhez menni, ha Istennek úgy fog tetszeni, hogy az én nevemet megváltoztassa. Aki szegény árvákat penig oltalmunk alá vettünk, szegény Trombitás György és Botha Márton jámbor szolgáinknak árváit, azokra szorgalmatos gondot viseljen, és Trombitás György gyermekének Istenben elnyugodot Bakos István bátyám uram Osgyánban egy házhelyet kötett summában, in suo vigore{j} maradjon, sőt ha emberkort érnek, szerelmes feleségem és gyermekim ötven-ötven magyari forintot, készpénzt adjanak nekiek. Botha Márton fiának penig, amikor arra való lészen, meglovasítsák,{k} és magok mellé vegyék. Ennekutána kérem azon is szerelmes házastársomat, az régi jámbor szolgákat, azkiket gondol, sőt még másokat is, kerestessen, szörözzen és tarcsa, azkik mind az én híremet-nevemet holtom után, s mind penig az ő özvegyi és gyermekim árvai állapatjokat előttek viselvén, böcsületesen szolgálhassák, mivel az Úr Isten ő szent fölsege, az igaz özvegyeknek bírája, árváknak atyja és gonoszoknak étélője és büntető Istene.

2. Tudván, hogy az osgyáni kastély és jószág leány ágat nem illeti, de méglen az én szerelmes házastársom, nemzetes Bornemisza Mária, az én holtom után való özvegységében az én nevemet fogja viselni, de még ha megváltoztatná is, méglen szerelmes hajadon leányimat, Bakos Borbálát, Máriát és Zsuzsannát, Isten éltetvén őket, férnek nem adja, és ki nem házasétja, szabadon mindaddig bírhassa, mivel fiú ágak addig benne, sőt ezek mind meglevén is, mivel az én házastársom, Bornemisza Mária engem holtomnapig mint igaz hitvestárs, megböcsült és meg nem keserített, de még annakfelette sok szép vele hozott javait, arany, ezüst, köves marháit{l} velem közlette,{m} kiket én sokrendbeli szükségemben elkültettem, megtekintvén annakokáért mind házasságbéli igaz társaságát, és meggondolván elkültett javait, nem akarván holtom után is kárt tenni neki és panaszt venni magamra, kötöttem az osgyáni kastélt jószágostól neki húsz ezer magyari forintban, jó elkelő pínzben, kiről ezelőtt egyníhány esztendővel nemes Egri Káptalanban tett fassionális{n} levelem bizonságot tészen, hogy soha senki, akire szállandó volna az osgyáni jószág, avagy impetrálna{o} is Őfölségétől, sem penig az őfölsége Fiscusa{p} kölömben hozzá ne juthasson és ne nyúlhasson, ha feleségem nevemet megváltoztatná és leányimat kiházasétaná is, hanem letevén totaliter simul et semel{q} felől megnevezett húsz ezer magyari forintot in bona moneta,{r} maradékinak és legatariusinak.{s}

3. Azmi penig az anyai jószágokat illeti, kik akármely vármegyében legyenek is, azkik engem illetnek, azokat szabadon, mind feleségem, gyermekim bírhassák. Az minemő anyai részjószága volt eddig nálam Balassi Bálint öcsémnek, kihez noha én sok fáradságommal és költségemmel jutottam, hogy eddig nem tápláltam belőle, maga volt az oka, mivel engem, azki legközelebb való atyjafia és jóakaró bátyja anyja után voltam volna, megvetett, és meg nem keresett, mindazonáltal az édes feleségem és gyermekim az ő rata portióját{t} adják ki, azmint az divisionális{u} is dictálja és mutatja, sőt ha valamely része másnál volna zálagban, magáéval is az feleségem kiváltsa és kezébe bocsássa. De az Csetnek városában való szabad házunkhoz semmi közi nincsen, noha erővel megosztották volt, ki ellene én contradicáltam.{v}

4. Sós István uramnál és másoknál való zálagos jószágot, mikor hozzá juthatnak, szabadon kiválthassa mind feleségem, s mind gyermekim.

5. Az Pozsony vármegyei Csarlóközben való nagybári udvarháznak és jószágnak, aki azon kévöl más falukban is vagyon, kit most Eszterhasi Judit húgom asszony bír, arról Rozs{nyai} György uram tud információt adni.

6. Máriássi István, Petneházi János sógor uraméknak és Balassi Bálint öcsémnek egy-egy köntest adjon az feleségem.

7. Minden ingó-bingó és ingatlan, őstől maradott és magam acquiráltam{w} arany, ezöst, köves marhákat, jószágokat, mint az alsóbátki jószág is, és minden egyéb majorságbeli gabonák, barmok, és akármi néven nevezendő jószágim legyenek is azok, feleségemet és gyermekimet illetik, de úgy, hogy ha Istennek úgy fog tetszeni, hogy feleségem nevemet megváltoztassa, azokat mint édesanya, mostani szerelmes gyermekitől és gyermekimtől el ne idegenítse, kiváltképpen az többi között egy aranyas medencét mosdóstól, egy arany láncot, és egy arany diamantos{x} gyűrőt, kiket a svét generálok{y} {z} énnekem adtak volt. Ezek az megnevezett háromrendbeli arany, ezöst és köves marhák megböcsültetvén, amellik drágább leszen, a kisebbik leányomé, Bakos Zsuzsannáé legyen, a két rendbeli pedig az két nagyobb leányomé legyen. Az több arany, ezöst mível egyaránt osztozzanak. Holy penig felesegem, gyermekim, kit Isten távoztasson, decedálnának,{aa} minden ingó-bingó marháim és anyai jószágim Máriássi Istvánné, Szentiváni Anna és Petneházi Jánosné, Szentiváni Judit húgom asszonyomékra szálljon.

8. Minden adósimat comperta rei veritate{bb} feleségem contentáljon,{cc} hasonlóképpen jámbor szolgáimat igazán contentáljon fizetésekről, sőt régtől fogva mellettem tűrt, szenvedett szolgáimat kit-kit érdeme szerint fegyveremben, ruháimban tegye részessé, az szegény árvákat, kiket most tart, tisztességessen kiházasétsa.

9. Az aranyas kannát, azkin tizenkét apostol képe vagyon, hagyom az kassai templomhoz. Más fejír ezöst örög czapás{dd} kannát hagyom az csetneki templomhoz. Item az itt való csetneki parókiára hagyok száz forintot és scholára. Ugyan csetneki ispitályra{ee} huszonöt forintot és huszonöt szapu{ff} búzát. Az rimaszombati ispitályra is huszonöt forintot és huszonöt szapu búzát. Rozsnyai szentegyházra, parókiára és scholára száz forintot. Ugyan rozsnyai ispitályra huszonöt forintot és huszonöt szapu búzát. Az osgyáni templomra is száz forintot.

10. Az fejedelem őnagysága jámbor szolgálatomért adós még enníhány száz forinttal, azt sollicitáltassa{gg} a feleségem.

11. Magam teste temetésének és étélet napig nyugovásának rendeltem Csetneken az templomban délyről való oldalának kápolnájában, hogy ott csináltasson a feleségem oly bótot,{hh} azkiben mind feleségem, s mind gyermekim, ha Istennek úgy fog tetszeni, férhessenek, holy penig az csetneki templomban nem lehetne az török miatt, kassai templomban szörözzen és impetráljon oly helt.

Mind ez felől megnevezett személyeket kérem az Istenre, hogy ez Testamentumat in suo vigore megtartsák, sőt átkozott legyen, kik ez ellen cselekednek.

Ezeknek utána ajánlom szerelmes házastársomat, gyermekimet az élő Istennek oltalma és gondviselése alá, kívánván, hogy az örök életben is az élő Istennek örökké való hosiannát és alleluját mondhassak velek együtt, Amen.

Mely Testamentumat töttem egyházi, nemes és nemtelen, alol subscribált{ii} és pecsítelt személyek előtt. Actum in Castello Csetnekiensis, die 20. Decembris, Anno 1646.{jj} Osgianj Bakos Gabor manu propria

Coram me, Matthia Remenikio, pro tempore Ecclesiae Czetnekiensi Ministro immerito manu propria;{kk} Coram me, Johanne Murányi, pro tempore Diacono Ecclesiae Czetnekiensi, manu propria; Coram me, Joanne Badanj, Rectore Scholae Csetnekiensis manu propria; Coram me, Stephanus Pat…(?) manu propria; Coram me, Nicolao Pelsőczi, manu propria; Georgio Roga, manu propria, Coram me, Andrea Lebur (?), pro tempore Judice Czitnekiensi manu propria, Coram me, Nicolao Lukas manu propria

JEGYZETEK
A végrendeletet a Magyar Országos Levéltár őrzi: Benyovszky család levéltára, P 47, XI. C.
{a} a végrendelet végrehajtói
{b} gyámok
{c} saját kézzel
{d} verésével
{e} értékeim, vagyonom, kincseim
{f} szeretett
{g} érintene, illetne
{h} rendelkezést, végzést
{i} híven
{j} hagyott egy összegben, érvényben
{k} adjanak neki egy lovat
{l} ékköves ékszereit
{m} megosztotta
{n} nyilatkozat
{o} megszerezne, elnyerne
{p} államkincstára {q} az egészet egyszer, egy összegben
{r} jó pénzben
{s} a végrendeletben megnevezett örökösöknek
{t} az őt megillető részt
{u} osztálylevél
{v} ellentmondtam, tiltakoztam
{w} szereztem
{x} gyémántos
{y} svéd tábornokok
{z} ha
{aa} meg halnának
{bb} a dolog valóságának kiderítése után
{cc} elégítsen ki
{dd} szemcsés felületűre megmunkált
{ee} ispotály, kórház
{ff} gabonamérő faedény, 2 véka, kb. 50–60 liter
{gg} szorgalmazza megadását
{hh} temetkező helyiséget
{ii} aláírt
{jj} Készült a csetneki kastélyban, 1646. december 20-án.
{kk} Előttem, Remenyik Mátyás, a csetneki eklézsia ez idő szerint érdemtelen lelkésze, sk., Murányi János, jelenleg a csetneki eklézsia diakónusa, sk., Badányi János, a csetneki iskola rektora, Pat…(?) István, sk., Pelsőczi Miklós, sk., Roga György, sk., Andrea Lebur(?), csetneki ítélőmester (?), sk., Nicolaus Lukas, sk. (Remenyik Mátyás 1645 és 1661 között volt a csetneki evangélikus egyház lelkésze, Murányi János 1646-tól 1652-ig diakónus, Badányi János pedig a csetneki iskola rektoraként működött 1645 és 1648 között. )

Gömörország, 2009/02 [1]

Rövidítések






































































































































sarkadi Bakos[szerkesztés]

Sarkadi Bakos.JPG

Sarkadi Bakos Tamás 1650. július 20., Gyulafehérvár II. Rákóczi György nemesség és címer általa: felesége Sándor Margit, gyermekei Pál, János, István

R 64

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[2]

Rövidítések


Bakos 1668[szerkesztés]

magyar nemesség, címer, hitelesített másolat Adományozó - I. Lipót - magyar király - - - Adományos - Bakos Péter - - - - Adományos által - Huszár Anna - - - - felesége Adományos által - Bakos Tamás - - - - fia Adományos által - Bakos István - - - - fia Adományos által - Bakos János - - - - fia Adományos által - Tóth Mátyás - - - - unokatestvére Adományos által - Tóth Pál - - - - unokatestvére Tóth Mátyás fia Adományos által - Tóth Mihály - - - - unokatestvére Tóth Mátyás fia Ellenjegyző - Szegedy Ferenc - váci püspök, kancellár - - - Ellenjegyző - Orbán István - - - - Hitelesítő - Szatmár vm. - - - - Eredeti kiállításának helye - Ebersdorf Hitelesítés helye - Nagykároly Eredeti kelte - 1668.09.12 Hitelesítés dátuma - 1726.09.07

Címerleírás: Scutum videlicet militare erectum coelestini coloris, fundum illius viridi campo late interoccupante, super quo hinc quidem leo inde vero tigris divaricatis posterioribus pedibus ad invicem sibi oppositi luctantium similes sursum erecte stare, oribus patulis ac linguis rubicundis exsertis, caudisque ad dorsum elevatis, anteriorum porro pedum sinistris ad rapiendum protensis, dextris autem nudas frameas vibrantibus, dimicantium seu concertantium similes cernere visuntur. Scuto incumbentem galeam militarem cratisulatam sive apertam, regio diademate, ex eoque alterum leonem inferiori per omnia conformem inguinetenus eminentem, proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeae laciniis seu lemniscis, hinc flavis et caeruleis, illinc autem candidis et rubris in scuti extremitates sese diffundentibus, scutumque ipsum decenter exornantibus. - Nincs címerfestmény - - -

Megjegyzés : Az eredeti címereslevél a nyilvántartások szerint nem található a levéltár [Országos Levéltár] őrizetében. [3]

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Bakos[szerkesztés]

Bakos István.jpg

Bakos István nemességét Bocskai Istvántól kapta, akinek leszármazottai ma is Hajdúbagoson élnek

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


pákai Bakos[szerkesztés]

20px‎

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs