Címerhatározó/Deák címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Deák családok címerével foglalkozik. (Vö. Literatus címer)


pécsi Deák[szerkesztés]

Pécsi Deák.JPG

Pécsi Deák Boldizsár 1549. október 26., Prága I. Ferdinánd nemesség és címer általa: testvérei János, Máté, Márton, Mihály és unokaöccse Tamás

R 64

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[1]


szikszói Deák[szerkesztés]

Szikszói Deák Imre címere 1568.png

1.1. Törzsszám : HU MNL OL F 21
1.1. Jelzet : S 19
1.1. Raktári szám:
1.1. Raktári egység : boríték
1.2. Restaurált : IGEN
1.2. Formátum : lap (kiterített)
1.2. Állapot : foltos, hiányos
1.2. Magasság (cm) : 53,5
1.2. Szélesség (cm) : 67,5
1.3. Nyelv : latin
1.4. Irattípus : adománylevél
1.5. Tárgy : címer, magyar nemesség
1.6. Fennmaradási forma : eredeti
1.7. Kapcsolódó jelzet :
Kiadó - Miksa - király - - Maximilianus -
Adományos - Szikszói Deák Imre - egri tiszttartó - - Emericus Literatus Zykzoy -
alkancellár - Liszthy János - veszprémi püspök, Veszprém vármegye örökös főispánja, tanácsos - - Joannes Listhy - Eredeti kiállításának helye - Bécs
Eredeti kelte - 1568.07.07
magyar királyi nagyobb titkospecsét

Címerleírás: Scutum videlicet militare rubeum, fundum viridi colore habens delinitum, cui duo homines cristati, alter turcicam, alter vero Christiani speciem representantes atque hic viridi, ille autem caesia vestibus amicti, ambo evaginatis gladiis insistere, ac Christianus quidem turcam sibi terga dantem collotenus sinistra manu correptum, directo in lumbos gladio transverberasse conspicitur. Scuto insistit galea militaris craticulata seu aperta, insignioris virtutis specimen, et equestris ordinis ornamentum, tectum corona regia, ex qua alter miles, priori caesio panno amicti, dimidiatus prodiisse et gladium minitabundus versare cernitur. A summitate galeae hinc fuluo et caesio, illinc vero fuluo et rubro coloribus variegatis laciniis seu ramusculis in utramque scuti partem defluentibus, ... - Van címerfestmény - - -

Címerszőnyeg: emberalakos oszlopok
Címerszőnyeg: díszes keret
Pajzs: - Reneszánsz pajzs - Vörös - - - -
Címerkép: zöld mező
Címerkép: török vitéz
Címerkép: keresztény vitéz
Címerkép: tőr
Címerkép: zöld ruha
Címerkép: szürkéskék ruha
Sisak: rostélyos sisak - korona
Sisakdísz elem: növő ember
Sisakdísz elem: szürkéskék ruha
Sisakdísz elem: kivont tőr
Sisaktakaró: arany-kék
Sisaktakaró: arany-vörös [2]

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:


Deák 1580[szerkesztés]

Szakmári Kovács.JPG

Szakmári Kovács György 1580. november 6., Prága I. Rudolf nemesség és címer általa: felesége Sára, gyermekei István, Judit, atyafia Deák Menyhért

R 64

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[3]


gundakeri Deák[szerkesztés]

Gundakeri Deák címer, 1587.png

Az oklevélben már korábban is nemesnek mondott Gundakeri Deák (Literati de Gundakér) Vidnek, általa feleségének Szabó Margitnak és leányuknak Borbálának 1587. január 4-én Prágában I. Rudolf címereslevelet adományozott, amit még ugyanebben az évben Bihar vármegye törvényszékén kihirdettek.* [* MUO 46. Régi jelzet: Bihar megyei törzsanyag 51/LXII.-1929. …]

Az oklevelet* [* 590x715/137/120x110 mm.] – melynek pecsétje sajnos mára elveszett – I. Rudolf és Herresinczy Péter zágrábi püspök, valamint Himmelreich Liburtius hitelesítette aláírásával.

Aranykeretben damaszkolt vörös szőnyegre festették a címerképet: „Álló, égszínkék színű katonai pajzs, melynek alját zöldellő háromhalmú hegy foglalja el, ezen egész[alakos] oroszlán arany színben, szája nyitva, nyelve kinyújtva, kétfelé ágazó farka felemelve és oldalát a pajzs jobb oldala felé fordítja, hátsó lábain támaszkodva, mellső balját pedig felemeli, kinyújtott jobbjában három zöld babérágat tartani látszik. A pajzsra királyi koronával díszített zárt katonai sisak támaszkodik, tetejéről vagyis a sisak ormáról mindkét oldalon sisaktakarók vagy foszlányok arany és égszínkék színben a pajzs oldalait körülfolyják és illően díszítik.”* [* „Scutum videlicet militare erectum caelestini coloris, cuius fundum trijugis viridis collis occupat, cui integer leo aurei coloris, ore patulo, lingva exerta, caudaque bifurcata erecta, ac in dextrum scuti latus conversus, posterioribus pedibus dispositis innixus, anterioribus vero levis protenso dextro tres ramos lauri virides tenere cernitur. Scuto incumbentem galeam militarem clausam regio diademate ornatam. A summitate vero sive cono galeae laciniis seu lemniscis utrinque aurei et caelestini colorum in scuti oram fluitantibus illudque decenter exornantibus.”]

Az ízlésesen megfestett címerkép igényes festıre utal. Ezzel az armálissal 1728-ban egy Vida nevű család igazolta nemességét, azzal a magyarázattal, hogy a latin Vitus név változott magyar családnévvé.* [* „sed Ungarico idiomate nomen Vitti in cognomen Vida transmutatum”. HBML IV. A. 1/j. 1. k. 46., 205.] A család későbbi sorsáról közelebbi információ jelenleg nem áll rendelkezésre, az oklevél 1886-ban mindenesetre már Bihar vármegye levéltárában volt.* [* Schönherr Gyula: Bihar vármegye levéltárában ırzött czímeres nemeslevelek. Turul, 1888. 4. 179.]

  • Irodalom:

Szálkai Tamás: Armálisok és armalisták a kora újkori Biharban. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemeslevelei (1535-1811) és nemesi iratai alapján. Debrecen, 2010. 48-49. (PhD értekezés) [4]


  • Külső hivatkozások:



Deák 1665[szerkesztés]

Deák Pál.JPG

Deák Pál 1665. május 2., Laxenburg I. Lipót nemesség és címer általa: felesége Judit, gyermekei Pál, István, Mihály, Anna, Katalin

R 64

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[5]


kehidai Deák[szerkesztés]

Deák Ferencz czimere.jpg

Deák Ferenc címere‎

A Hertelendy vagyonba beházasodó Deák Gábor pecsétje (1760)
Idősebb Deák Ferenc táblabíró arcképe (a Vasárnapi Újság nyomán)
Idősebb Deák Ferenc, valamint felesége, Sibrik Erzsébet kézjegye és pecsétje a Hertelendy Annával Kehida átadásáról 1795-ben kötött szerződésen
A Deák család reformkori pecsétje
Deák Ferenc pecsétje

Kehida másik földesúri famíliája, a Deák família a XVIII. században még egyáltalán nem rendelkezett a Hertelendyekhez hasonlítható múlttal és tekintéllyel. Tagjai pénzükre támaszkodva indultak meg a jogi-társadalmi felemelkedés útján, amikor a XVII. században szinte tömeges lehetőség nyílt a nemesi kiváltságok megszerzésére. Feltörekvésük dinamizmusa a következő század generációit is jellemezte.

A zsitkóci Deák Péter és testvére, Mihály 1665 decemberében háromszáz ezüsttallért kölcsönzött földesurának, gróf Nádasdy Ferenc országbírónak. A kölcsönért cserébe Nádasdy 1665 decemberében zálogjogon a településhez tartozó Cseterten házat és ahhoz tartozó tizenhét hold földet adományozott a testvérpárnak, két – későbbi fogalommal élve – felszabadított jobbágyának. A Deák testvérek ezután máig ismeretlen körülmények között, a zálogjogú adományt követő hihetetlen gyorsasággal, még 1665. december 22-én Bécsben, I. Lipót által kiállított armálist, azaz nemesi címereslevelet nyertek.

A második generáció, Deák I. Péter fia, II. Péter jó stratégiával, a vármegyei tisztikarba lépve építette tovább a család tekintélyét és vagyonát. Az 1719 decemberi tisztújításon a kapornaki nagyobb járás alszolgabírójává választották, majd jó másfél évtizednyi szolgálat után, 1735-ben főszolgabíró lett ugyanott. Hivatali pályafutása az 1744. augusztus 21-i tisztújításon zárult le. Bár alispánságra és tisztében történő megerősítésre egyaránt jelölték, egyik pozíciót sem nyerte el. Csekély vigasz lehetett számára, hogy gróf Althan Mihály János örökös főispán a vármegye táblabírói karába emelte.

Deák II. Péter birtokszerzéseivel és a szomszédos Vas vármegyére is átnyúló kölcsönügyletei segítségével – hivatali tevékenységével párhuzamosan – építette a családi vagyont és presztízst. Az ősi zsitkóci javak, valamint a petánci, orokláni és vörösfalui szerzemények mellett a legismertebb birtoka Tárnok volt. 1732-ben a vasvár-szombathelyi társas káptalannál vallotta fel, hogy szerzeményi birtokait – Tárnok, valamint a szentgyörgyi, vörösfalui, felső- és alsóorokláni birtokrészek – Málik Ferenctől vásárolta meg háromezer forintért.

Deák II. Péter elsőszülött fia, Gábor az apa szívós építkező munkájának köszönhetően fölöttébb sikeresnek ígérkező házasságot kötött. 1757. augusztus 28-án Kehidán – Tárnok földesuraként – feleségül vette Hertelendy Gábor nemrég árvaságra jutott egyetlen leányát, Hertelendy Annát. E frigy Deák Gábort vitathatatlanul a megye nemesi elitjéhez kapcsolta, és az egyetlen leányörökös révén Kehida, valamint a kiterjedt Hertelendy-uradalom törvény szerinti földesurává tette. Ugyanakkor azonban e házasság mindkét félnek sok bajt, pört és szerencsétlenséget hozott.

A később óriási adósságai és botránygyanús magánélete miatt elhíresült Hertelendy Anna 1768-ban vagyoni elválasztást, illetve házasságbontást kezdeményezett férjével szemben. Deák Gábor és Hertelendy Anna, tekintettel a közöttük fennálló házassági problémákra, 1768. november 26-án Kehidán Forintos Gábor, Zala vármegye alispánja és Hertelendy György főszolgabíró előtt meg is egyeztek a birtokok szétválasztásáról. A kehidai, kustányi, koppányi, orbányosfai, forintosházi, nemesapáti és benkeházi jószágok az asszony tulajdonába kerültek, míg a söjtöri, tófeji, hahóti javak a muraközi szőlővel és a koppányi Kozári-féle malommal egyetemben, 11 226 forint ellenében – amely összeget Hertelendy Gábor adósságainak kifizetésére fordítottak –, a tárnoki birtokára visszavonuló Deák Gáboréi lettek.

Időközben meglepő események történtek. Deák Gábor az asszony rendezetlen magánéletére hivatkozva pert kezdett az elveszett kehidai birtokok visszaszerzéséért Hertelendy Anna ellen. A konfliktus elmérgesedését jelzi, hogy miközben 1773 áprilisában Balogh László tanácsos, királyi biztos széles körű vizsgálódásba kezdett Hertelendy Anna és Uzovics Ferenc botrányos kapcsolatáról, Uzovics Ferenc maga és az asszony becsületének védelme érdekében kezdeményezett hasonlóan kiterjedt körű vizsgálatot. Valószínűleg ennek, a legfelsőbb fórumokat is érintő ügynek köszönhető, hogy 1773. október 1-jén Mária Terézia királynő az udvari kancellárián keresztül elrendelte Hertelendy Anna tiszttartója számadásainak Zala megye általi felülvizsgálatát. Az asszony költséges életvitele miatt egész sor adóssági per is indult.

Több részbirtok eladását követően, 1795. május 20-án megegyezett fiával, Deák Ferenccel, aki feleségével, Sibrik Erzsébettel közösen magára vállalta Hertelendy Anna immár hetvenkétezer forintra rúgó adósságát, így az anyai birtokok az ő tulajdonába mentek át. Hertelendy Anna a továbbiakban gyermekeitől külön élt Kehidán, egészen 1803-ban bekövetkezett haláláig.[6]

Irodalom:

Külső hivatkozások:

[7]

[8]

Lásd még: Hertelendy címer


Rövidítések

Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs