Ugrás a tartalomhoz

Állatok/Szenderfélék

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
A lap mérete: 4918 bájt

Kártevők

Szenderfélék


Szenderfélék
Szenderfélék
(Sphingidae, Syn: -)
Más neve(i): -


A szenderfélék a valódi lepkék alrendjébe tartozó Heteroneura alrendág Sphingoidea öregcsaládjának családja. Mintegy 800 fajt magában foglaló lepkecsoport.
A magyar „szender” nevet a nyelvújítás elemeként alkotta meg Frivaldszky Imre; a családot mások „zúgólepkéknek” nevezték. A „szender” szó egyszerre utalhat arra, hogy a legtöbb fajuk akkor kezd repülni, amikor a természet elcsöndesedik, elszenderedik — de arra is, hogy fajaik többsége nappal szendereg.
Megjelenésük hasonlít a bagolypillékhez. A nyúlánk testű, karcsú, erőteljes lepkéket sűrű sötétszürke szőrzet borítja. Az első szárnyaik keskenyek és hosszabbak, mint a hátsók. A mellékszemek[3] hiányoznak. A pödörnyelv (szívóka) rendszerint jól kifejlődött, néha feltűnően hosszú. A csáp az európai fajokon legtöbbnyire orsóidomú, a végén gyakran finom kampócskával. A csáp felső része pikkelyes, alsó része szőrös, a hímé csomósan álló szőrpillákkal borított.
A hengerded, tizenhat lábú, rendszerint rikító színű szenderhernyók az utolsó előtti testszelvény háti részén hátrafelé görbült (néha csak gombszerű, tompa kiemelkedéssel helyettesített) „farszarvat” viselnek.
A trópusokon, ahol a szenderek a legnagyobb formagazdagságot érték el, feltűnően nagy fajaik is akadnak, például a brazíliai Cocytius antaeus.
Nappal rendszerint fatörzsön vagy más alkalmas rejtekhelyen mély „szenderben” (szenderegve[5][6]) pihennek és az esti szürkülettel élednek fel, de akadnak nappali lepkék is közöttük. Repülésük gyors, sajátos, surrogó hangot hallatnak közben. Hosszú pödörnyelvüket kinyújtva táplálkoznak néhány pillanatig lebegve egy-egy virág előtt.
A lepkék (Lepidoptera) között szokatlan módon bábozódni többnyire a földbe húzódnak, kis üreget simítanak ki maguknak. Néha a kis odút szövedékkel bekárpitozzák. Csak kivételesen a bábozódnak a föld felett, a gazdanövényre erősített laza gubóban — ilyenek például az amerikai Madoryx nem fajai.
Jól ismert módon a talajba ássa magát például a fagyalszender (Sphinx ligustri).[7] Sok virágot a szenderek poroznak be.
Kiváló röpképességük miatt több fajuk nagy területen terjedt el, így egy-egy faj néhány egymáshoz közelálló alfajával éppúgy lehet honos Amerikában, mint Ausztráliában, Ázsiában, Afrikában vagy Európában.

Magyarországon is előforduló fajok:


Termesztett gyümölcsök
Vadgyümölcsök
Déligyümölcsök
Gabonák
Zöldségfélék
Ehető gombák
Fűszerek
Gyógynövények
Fogyasztható növények
Dísznövények
Ipari növények
Festőnövények
Védett növények
Baktériumos betegségek
Gombabetegségek
Fitoplazmás betegségek
Peronoszpórafélék
A vírusos betegségekről
Vírusos betegségek
Nem fertőző betegségek
Férgek
Csigák
Rovarok
Lepkék
Kétéltűek
Emlősök
Adalékok
Csávázószerek
Gombaölő szerek
Gyomirtó szerek
Lemosó szerek
Rovarölő szerek
Talajfertőtlenítő szerek
Vadriasztó szerek
Egyéb szerek
Permetezési napló
Permetlé töménysége
Január
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Gyomnövények
Magyar Wikipédia: Szenderfélék

Forrás: Homonnay Ferenc, Szentesi Árpád, Bürgés György:A növényvédelmi állattan kézikönyve Akadémiai Kiadó (Budapest), 1993. ISBN:963-05-5740-1

A magyarországi molylepkék gyakorlati albuma, Növényvédelem 2005 különszám, Budapest: Agroinform. ISSN 0133-0839.

Forrás: Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935

A Wikimédia Commons tartalmaz Szenderfélék témájú médiaállományokat.