Állatok/Szenderfélék
< Állatok
A lap mérete: 4918 bájt
Kártevők
Szenderfélék
Szenderfélék
- (Sphingidae, Syn: -)
- Más neve(i): -
- A szenderfélék a valódi lepkék alrendjébe tartozó Heteroneura alrendág Sphingoidea öregcsaládjának családja. Mintegy 800 fajt magában foglaló lepkecsoport.
- A magyar „szender” nevet a nyelvújítás elemeként alkotta meg Frivaldszky Imre; a családot mások „zúgólepkéknek” nevezték. A „szender” szó egyszerre utalhat arra, hogy a legtöbb fajuk akkor kezd repülni, amikor a természet elcsöndesedik, elszenderedik — de arra is, hogy fajaik többsége nappal szendereg.
- Megjelenésük hasonlít a bagolypillékhez. A nyúlánk testű, karcsú, erőteljes lepkéket sűrű sötétszürke szőrzet borítja. Az első szárnyaik keskenyek és hosszabbak, mint a hátsók. A mellékszemek[3] hiányoznak. A pödörnyelv (szívóka) rendszerint jól kifejlődött, néha feltűnően hosszú. A csáp az európai fajokon legtöbbnyire orsóidomú, a végén gyakran finom kampócskával. A csáp felső része pikkelyes, alsó része szőrös, a hímé csomósan álló szőrpillákkal borított.
- A hengerded, tizenhat lábú, rendszerint rikító színű szenderhernyók az utolsó előtti testszelvény háti részén hátrafelé görbült (néha csak gombszerű, tompa kiemelkedéssel helyettesített) „farszarvat” viselnek.
- A trópusokon, ahol a szenderek a legnagyobb formagazdagságot érték el, feltűnően nagy fajaik is akadnak, például a brazíliai Cocytius antaeus.
- Nappal rendszerint fatörzsön vagy más alkalmas rejtekhelyen mély „szenderben” (szenderegve[5][6]) pihennek és az esti szürkülettel élednek fel, de akadnak nappali lepkék is közöttük. Repülésük gyors, sajátos, surrogó hangot hallatnak közben. Hosszú pödörnyelvüket kinyújtva táplálkoznak néhány pillanatig lebegve egy-egy virág előtt.
- A lepkék (Lepidoptera) között szokatlan módon bábozódni többnyire a földbe húzódnak, kis üreget simítanak ki maguknak. Néha a kis odút szövedékkel bekárpitozzák. Csak kivételesen a bábozódnak a föld felett, a gazdanövényre erősített laza gubóban — ilyenek például az amerikai Madoryx nem fajai.
- Jól ismert módon a talajba ássa magát például a fagyalszender (Sphinx ligustri).[7] Sok virágot a szenderek poroznak be.
- Kiváló röpképességük miatt több fajuk nagy területen terjedt el, így egy-egy faj néhány egymáshoz közelálló alfajával éppúgy lehet honos Amerikában, mint Ausztráliában, Ázsiában, Afrikában vagy Európában.
Magyarországon is előforduló fajok:
- Dongószender (Hemaris fuciformis)
- Esti pávaszem (esti pávaszemes szender, (Smerinthus ocellatus)
- Fagyalszender (Sphinx ligustri)
- Fenyőszender (Sphinx pinastri)
- Folyófűszender (Agrius convolvuli)
- Halálfejes lepke (Acherontia atropos)
- Hársfaszender (Mimas tiliae)
- Kacsafarkú szender (Macroglossa stellatarum)
- Kutyatejszender (Hyles euphorbiae)
- Nyárfaszender (Laothoe populi)
- Oleanderszender (Daphnis nerii)
- Piros szender (Deilephila porcellus )
- Pöszörszender (Macroglossa stellatarum)
- Sávos szender (Hyles livornica)
- Szőlőszender (Deilephila elpenor)
- Tölgyfaszender (Marumba quercus) stb.
- Magyar Wikipédia: Szenderfélék
Forrás: Homonnay Ferenc, Szentesi Árpád, Bürgés György:A növényvédelmi állattan kézikönyve Akadémiai Kiadó (Budapest), 1993. ISBN:963-05-5740-1
A magyarországi molylepkék gyakorlati albuma, Növényvédelem 2005 különszám, Budapest: Agroinform. ISSN 0133-0839.
Forrás: Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935
