Állatok/Boglárkalepkék/Szilvafalepke

Állatok

Szilvafalepke

---

Szilvafalepke

Szilvafalepke

(Satyrium pruni, Syn: -)

Más neve(i): Szilvafalepke, szilva-farkincásboglárka, szilva-farkincás

A szilva-farkincásboglárka a rovarok osztályának a lepkék rendjébe, ezen belül a valódi lepkék alrendjébe tartozó boglárkalepkefélék családjába a farkincás-rokonúak (Eumaeini) nemzetség egyik faja.

Egyes források szilvafalepkének nevezik. A Magyar Természettudományi Múzeum nyilvántartásában egyszerűen „szilva-farkincás” néven szerepel.

Eurázsiai faj; Anglia déli és Spanyolország északi részétől a Csendes-óceán partvidékéig megtalálható. Magyarországon általában ritka; csak ritkán tömeges. A Kárpát-medencében főleg annak déli részén él; észak felé jelentően megritkul.

A két nem meglehetősen hasonló, de a hím első szárnyán nincs világos folt.

Szárnyának fesztávolsága 26–30 mm; a szárny fonákja bronzfényű barna. Felül mindkét ivar szárnya barna, a halvány narancsszínű szegélyfoltsor főként a hátsó szárny anális részén látható jól. Az első szárny fonákjának fehér harántvonalát belül rendkívül finom, kékesfekete harántvonalak szegélyezik. A külső szögletben a szegélyfoltsor jól látható. A hátsó szárny fonákján a szegélyfoltsor igen erős, a belső ívfoltok kerek pettyek, a narancsszínű szalag az egész szárnyon végigfut. A felszíni narancssárga foltok mérete változhat.

A hím első szárnyának felső szegélye 15–17 mm hosszú; rajta kerek, sötét illatfolt fejlődött ki. A hátsó szárny belső szögletében és a faroknyúlvány fölött nincs narancssárga folt. A nőstény mindkét szár­nyának szegélyterét narancssárga foltok díszítik, belső és külső peremü­kön fekete pontokkal, amelyek mérete a belső szöglet felé nő.

A zöld hernyó hátoldalán sötét csík fut végig, és azt két oldalról barna bibircsek szegélyezik.

Egy nemzedéke repül májustól július végéig. Ligetes, bokros helyeken, fölhagyott szőlők­ben és gyümölcsösökben, erdőszéleken él. Kis területen mozognak, és azt nem hagyják el. Hím sokkal több van, mint nőstény, és a hímek őrzik területüket.

Az imágók szívesen szívogat­nak a fagyal (Ligustrum spp.) és a bodza (Sambucus spp.) virágán. A legtöbbet akkor láthatjuk, amikor a fagyal virágzik. Délután általában leveleken sütkéreznek, ritkábban kerülnek szem elé.

A nőstények petéiket egyesével helyezik kökény (Prunus spinosa), besztercei szilva (Pru­nus domestica) vagy kék ringló (Prunus insititia) virágrügyes ágaira. A her­nyók ezeken a növényeken táplálkoznak.

Nagy ritkán egy-egy nőstény szárnyának fonákján a fehér csík és a szegélytér narancssárga szalagja közötti tér fehér — Satyrium pruni f. albofasciata

Növények Termesztett gyümölcsök Vadgyümölcsök Déligyümölcsök Gabonák Zöldségfélék Ehető gombák Fűszerek Gyógynövények Fogyasztható növények Dísznövények Ipari növények Festőnövények Védett növények

Tünethatározó Baktériumos betegségek Gombabetegségek Fitoplazmás betegségek Peronoszpórafélék A vírusos betegségekről Vírusos betegségek Nem fertőző betegségek Férgek Csigák Rovarok Lepkék Kétéltűek Emlősök

Növényvédők Adalékok Csávázószerek Gombaölő szerek Gyomirtó szerek Lemosó szerek Rovarölő szerek Talajfertőtlenítő szerek Vadriasztó szerek Egyéb szerek Permetezési napló Permetlé töménysége

Naptár Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December Gyomnövények

Magyar Wikipédia:Szilvafalepke

Forrás: Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935

{{{2}}}