Állatok/Boglárkalepkék/Nagyfoltú hangyaboglárka
Állatok
Nagyfoltú hangyaboglárka
.jpg)
Nagyfoltú hangyaboglárka
- (Phengaris arion, Syn: Maculinea arion)
- Más neve(i): nagyszemes boglárka, sokpettyes boglárka, pontozott azúrkék hangyaboglárka, nagypettyes hangyaboglárka
- Védett rovar! - Eszmei értéke:50 000,- Ft. (2016.)
- A nagyfoltú hangyaboglárka a rovarok osztályának a lepkék rendjébe, ezen belül a valódi lepkék alrendjébe tartozó boglárkalepkefélék családjába tartozó faj.
- A Pireneusoktól a Csendes-óceánig, északon a Brit-szigetek, valamint Skandinávia, délen Törökország és a Kaukázus. Magyarországon az Alföld kivételével sok helyen megtalálható volt, különösen Budapest környékén és az Északi-középhegységben. Mára már csak kis populációi élnek a középhegységben és a dombvidékeken, valamint teljesen izoláltan a Beregi-síkon, a barabási Kaszonyi-hegyen. Vélhetően erős, hazai populációk találhatóak a Bakonyban, a Bükkben, Mecsekben, valamint kiemelt jelentőségű állomány a Kishartyáni Kőlyukban. Van ahonnan viszont már teljesen eltűnt (pl. gyöngyösi Sár-hegy).
- Déli fekvésű domb- és hegyoldalak dolomit és mészköves sztyeppvidékein, rövid-füves, meleg legelőkön, erdei utak rézsűin, magashegységi sziklalejtőkön, ahol tápnövényeit is megtalálja él. A hegyekben 2.600 m-ig található meg.
- Korábbi élőhelyein sem gyakori már az intenzív gyűjtése, élőhelyeinek eltűnése (beépítések, a legeltető állattartás megszűnésével a nem használt rétek beerdősülése) miatt, valamint mert léte, szaporodása szorosan összefügg tápnövényétől, és meghatározott hangyafajának jelenlététől. Nagy-Britanniából 1979-re kipusztult, igaz Svédországból hozott példányokkal sikerült visszatelepíteni, de rendkívül ritka fajnak számít ott is, fokozott védelmet élvez. Helyzetük nem csupán Nagy-Britanniában aggasztó, az utóbbi évtizedekben számuk Európa szerte is drasztikus csökkenést mutat, főként a fejlett mezőgazdasággal rendelkező nyugat-európai országokban, mint például Hollandia.
- Taxonómiai helyzete jelenleg még nem teljesen tisztázott. Úgy tűnik, a faj imágóinak két típusa létezik, (kétalakú fajként él a köztudatban is), melyeknek színe, rajzási ideje, valamint a nőstények peterakási szokásai eltérnek.
- Az egyik, a korai alak, tavasszal, és kora nyáron repül, alapszíne sötétkék, a fonák oldalon szürke, a nőstényei általában kakukkfűfélékre helyezik petéiket, míg a másik típus a nyár közepén repül, alapszíne világosabb, ragyogó azúrkék, a fonák oldalon fehér, vagy világosszürke, ezek nőstényei pedig a szurokfűfélékre rakják petéiket. A két típus akár ugyanazon az élőhelyen, egymás mellett is élhet.
- A nőstények 42-52-, a hímek 38-48 mm nagyságúak. Mindkét ivar alapszíne kék, ami a világostól a sötétkékig terjed. A hímek általában színesebbek, mint a nőstények.
- Szárnyait széles fekete sáv szegélyezi. Felszíni foltjaik mérete, formája igen változatos, általában megnyúlt tojás alakúak, de van mikor egészen apró foltocskák. A nőstény lepkéken többnyire nagyobbak, majdnem összeérnek. A szárny fonák oldalának alapszíne a világos fehérestől, a sárgásszürkétől, egészen a sötét barnásszürkéig változhat, töve csillogó, zöldeskék színű. A fonák rajzolata alapján többnyire egyszerű meghatározni ezt a fajt.
- A nőstény lepkék petéiket tápnövényeik virágaira, hajtásaira helyezik. A kikelt hernyók főként a fejlődő magokat, ritkábban a pollent[16] vagy a növény lágyszöveteit fogyasztják. A nőstény csak a kakukkfű- és szurokfűfélékre petézik, mert a hernyók nem esznek más növényt.[14] A fejlődő hernyók a kisebb testvéreiket megeszik, hogy több élelemhez jussanak, valamint később nagyobb eséllyel találjanak hangyagazdát maguknak.
- Néhány hét táplálkozás után, június második fele környékén a hernyó kibújik, vagy kirágja magát a virágból és a földre esik. Ekkor még csupán néhány milliméter hosszúságúak és néhány gramm tömegűek, mégis ez a fejlődési ciklusuk legveszélyesebb és legsorsdöntőbb része, mert a ragadozók is könnyen zsákmányul tudják ejteni ilyenkor őket, valamint nagyon fontos, hogy legyenek a közelben potenciális hangyagazda fajok, akik rövid időn belül rátalálva, beviszik őket a hangyabolyba, különben elpusztulnak.
- Potenciális hangyagazda fajai a Myrmica scabrinodis, Myrmica sabuleti, Myrmica schencki, Myrmica specioides. Ezek közül a leggyakoribb a Myrmica scabrinodis (94%). A hangyákat mézmirigyeikből kiválasztott édes nedvvel vonzzák oda. Ha szerencséjük van és a megfelelő fajú hangyák rájuk találnak, jellegzetes rituálé után, becipelik a hangyabolyba.
- A nagyobb és külsőleg is teljesen különböző hernyó kémiai anyagok kibocsátásával gondoskodik arról, hogy ne tekintsék ellenségnek és ne pusztítsák el, sőt a hangyák még etetik is őket, bár táplálékának jelentős részét a hangyatojások és a hangyalárvák teszik ki, amiből akár 500 darabot is megehet, míg a bolyban van.
- A hernyó életciklusa legnagyobb részét, 9 hónapot, augusztustól májusig tölti itt, valamint testtömeg gyarapodásának 98-99%-át is itt éri el. Itt bábozódik be, telel át, és a következő évben itt kel ki a kifejlett lepke is. A bábból kikelő lepkére ismét veszély vár, mert az eddig védelemül szolgáló anyag már nem termelődik a kifejlett lepkén, ezért a lehető legrövidebb időn belül ki kell menekülnie a bolyból különben ellenségként érzékelve a hangyák elpusztítják.
- A felnőtt lepkék körülbelül öt napig élnek. A túlélésüket befolyásoló tényezők eltérőek lehetnek, ezek esélyei életkoruk növekedésével csökken. A nemek között nem figyelhető meg számottevő életkor különbség.
- Életben maradása, megóvása nagyon nehéz, mert élete szorosan összefügg környezetétől, tápnövényeitől, szaporodása pedig meghatározott fajta hangyáktól. A hangyákkal való kapcsolatát már régen megfigyelték a természetvédők, viszont speciális hangyafajtól való függését, csak az 1970-es évek vége felé fedezte fel Jeremy Thomas.
- Szokatlan életciklusának nagy ára van, mert bármilyen apró változás képes a lepke pusztulását okozni. Ha őket védeni akarjuk, védeni kellene a hangyagazdáit, a tápnövényeit, melyek egyike sem védett külön-külön, ezért a védelmük egyedüli megoldása, ha élőhelyüket helyezzük védelem alá.
- Számuk világszerte csökken, globálisan veszélyben vannak. A még megmaradt kis méretű populációi is a kihalás szélén állnak, ennek fő oka az élőhelyének elvesztése, ami vagy a mértéktelen legeltetés, vagy a legeltetés teljes hiánya miatt kialakult bozótosodás.
- Magyarországon az összes hangyaboglárka közül ennél a fajnál tapasztalták a legdrasztikusabb állománycsökkenést. Magyarország számos sziklagyepein dolgoznak önkéntesek, ahol a bozótost irtva egyre nagyobb területeket tisztítanak meg, hogy biztosítsák a megfelelő életteret a védett fajok számára. Számos új területet nyilvánítanak védetté. A kisgyőri résznek a Bükki Nemzeti Parkhoz való csatolásán kívül, mintegy 280 hektáros rész lett természetvédelmi terület, a Tardtól északra lévő (Bála-völgy, Meggyes-oldal) gyepterületein. Ez a terület közvetlenül érintkezik a park fokozottan védett Kő-völgyi területéhez.
- Magyar Wikipédia:Nagyfoltú hangyaboglárka
Forrás: Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935
{{{2}}}