Szerkesztő:KeFe/Minták/Gyógy

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

HAZAI GYÓGYNÖVÉNYEINK RÉSZLETES ISMERTETÉSE


Acsalapu[szerkesztés]

Közönséges acsalapu, kalaplapu, nagy szattyú. Petasites hybridus Sch. (Petasites officinalis Fészkesvirágzatúak családja (Compositae) Hegyvidéki patakok mentén, forrásos, vizenyős helyeken termő, kétlaki, évelő növény. Gyökértörzse hengeres, helyenként csomós, amely gyakran üreges, fás, kívül barna, belül fehéres színű; belőle hosszú, egészen ujjnyi vastag tarackszerűen kúszó gyökerek erednek. Szára tőkocsányszerű, csak pikkelylevelek vannak rajta. Virágzata a levelek megjelenése előtt fejlődik. Termős virágzata a nyílás kezdetén 20—30 cm magas, majd termésérésig a szára a méterig is megnyúlik. Csúcsán a fészkes virágzatok nagy fürtben állnak; a virágok hússzínűek. A porzós virágzat az előbbinél kisebb termetű; virágai többnyire fehérek. A levelek tőállásúak, nyelük 50—70 cm hoszszú; lemezük kerek, szív alakú, átmérőjük gyakran a fél métert is meghaladja, szélük egyenlőtlenül fogazott, felszínük sötétzöld, fonákuk szürkésmolyhos, erezetük tenyeres, nyelükbe három főér fut össze. A levélnyél belső oldala mélyen csatornás. Március—április a virágzás ideje. A növény legfeljebb 5 cm-es hosszú nyélrésszel gyűjtött fejlett, ép levdei (Petasitidis fólium), valamint az ősztől tavaszig gyűjtött gyökérzete (Petasitidis radix) adják a drogot. A friss levelekből kb. 6 kg, gyökérzetből pedig kb. 5 kg szükséges 1—1 kg száraz áru előállítására. A gyökérdrog kb. 3% inulint, 2% pektint, kolint, egy glikozidát, keserűanyagot, nyálkát, csereanyagot, kevés illóolajat, zsírt és szénhidrátot tartalmaz. Hatása nyálkiválasztást elősegítő, izzasztó és köhögéscsillapító. Teáját légzőszervi megbetegedések ellen, főleg pedig asztmás bántalmak enyhítésére, a légzés könnyítésére használják eredménnyel. Főzetét külsőleg torokgyulladás ellen öblögetőül is alkalmazzák. A levéldrog a gyökérdrogét megközelítő hatóanyagokon kívül főleg sok nyálkát tartalmaz. Teája köptető, izzasztó, ideges fejfájást, migrént szüntető háziszer. A friss leveleket a népi gyógyászatban gyulladások és kelések borogatására is használják. Az acsalapu nem tévesztendő össze a martilapu és a bojtorjánlapu gyógynövényekkel.


Aggófű[szerkesztés]

Közönséges aggófű, pihésfű. Senecio vulgáris L. Fészkesvirágzatúak családja (Compositae) Erős hatású! Nitrogéndús, általában kövér talajon, kertekben, kapásokban, tarlókon, ugarokon termő, fiatalon pelyhes-szőrös, később kopasz, dús virágzatú, igen lágy szárú, egy- vagy kétéves növény. Szára egyszerű vagy bokros, egyenes vagy hajladozó, 20—40 cm hosszú. Levelei 3—7 cm hosszúak, hosszas fordított tojásdad kerületűek, öblösen durván fogasak, kékeszöld színűek, az alsók nyelesek, a felsők ülők. A virágfészkek kicsinyek, elnyílásuk előtt henger alakúra keskenyedők, fészekpikkelyeik közül a külső örvben elhelyezkedők fekete osúosúak. A virágok sárgák, gyorsan elvirítók. A termések fehér bóbitásak. Tavasztól őszig virágzik. A növény egész föld feletti, virágzása kezdetén gyűjtött része (Senecionis herba) szolgáltatja a drogot. Kb. 7 kg friss anyagból kapunk 1 kg szárazat. A gyűjtött anyagot jól bemelegedő padláson minél gyorsabban kell megszárítani. A későbben, a teljesen kinyílt virágzásban gyűjtött vagy lassan szárított hajtásokon a virágzatok a száradás folyamán elnyünak, a fészkekben a termések megérnek, fehér szőrbóbitásak lesznek. A sok szőrbóbita az áru tetszetősségét nagymértékben csökkenti. (A fészkes virágzatú gyógynövényekre jellemző, hogy virágos hajtásukon begyűjtésük után is a virágok még tovább nyílnak, ejlődnek, sokszor még el is virítanak. Ezért szükséges a fészkesvirágzatúak hajtásait a virágzás kezdetén gyűjteni.) A drog összesen 0,5% szenecionin- és szenecin-alkaloidát, rutint, C-vitamint stb. tartalmaz. (A szenecionin májméreg!) Hatása görcsoldó, vérnyomáscsökkentő, rendellenes havivérzéseknél vérzéscsillapító, fájdalomenyhítő. Gyógyszerkészítményeket az ipar állít elő belőle. Házszerként erős hatása miatt csak külsőleg szabad használni : érzékeny, vérző foghús öblögetésére, valamint fájdalmas aranyeres bántalmak esetén ülőfürdőként vagy borogatóul.


Akácfa[szerkesztés]

Fehér akác. Robinia psevdoacacia L. A hüvelyesek (Leguminosae) családjába tartozó, Észak-Amerikából származó közismert fa, amely nálunk is kisebbnagyobb erdőségeket alkot, utak mellé és házak köré is szívesen ültetik. Fája sokféleképpen hasznosítható, májusban nyíló illatos virágai pedig nem csupán jó méhlegelőként, hanem gyógyteaként is megbecsültek. Az akácvirágot üde nyílásban, a fürtöktől lefosztva kell gyűjteni. Csakis a fáról szedett és gondosan megszárított, eredeti fehér színű virágokból álló áru értékesíthető. Az elnyílottan lehullott, a fák alól felsepert virágok értéktelenek, mert illatukat és tetszetős színüket már elveszítették. Kb. 5 kg frissen gyűjtött, fürtjeiről lefosztott virágból lesz 1 kg száraz áru. A drog (Robiniae vagy Acaciae flos) robinin- és akaciinglikozidát, robigenin-kámfort, kevés illóolajat, heliotropint, linaloolt és még többféle aromás anyagot tartalmaz. Az akácvirág teája köhögéscsillapító, enyhe hashajtó, a túlzott gyomorsavképzést megakadályozó hatású. Teakeverékekben íz javítóul is alkalmazzák. Aromás anyagait az illatszer ipar hasznosítja. Az akácfa kérgének főzetét helyenként gyomorsavtúltengés, székrekedés, gyomor- és bélfekély ellen használják. A kéreg alkalmazásában óvatosság ajánlatos, mert robin és fazin nevű mérgező fehérjéket is tartalmaz!


Angyalfű[szerkesztés]

Angyalgyökér, orvosi angyélika. Angelica archangelica L. (Archangelica officinalis Hoffm. Az ernyősvirágzatúak (Umbelliferae) családjába tartozó, Európa magasabb hegyvidékein, alhavasi tájain honos, nálunk is termesztett, minden részében felhasználható, illatos kétéves növény.

Az első évben csupán szárnyalt dús tőlevélzete fejlődik; a második évben jelenik meg erőteljes szára, amely gyakran 2 méternél is magasabb, egyenes, csöves, a tetején elágazó. Szárlevelei közül az alsók két-három arasznyi hosszúak, széles, tojás kerületűek, kétszer, háromszor szárnyaltak; alapjuk hüvelyszerű, felfúvódott. A szár felsőbb levelei kisebbedők. A levélkék hosszúkás tojásdadok, 5—15 cm hosszúak, kétszer fűrészelt élűek, a végső levélke karéjos vagy hasogatott. Virágzata gömb alakú, 20—40 cm átmérőjű, 20—40 sugarú, sárgászöld virágú összetett ernyő; az emyőcskék sokvirágúak. Gallérka levelek az ernyőcskék tövében vannak. Gyökere az első évben répaszerű, egy-két ujjnyi vastag; a második évben a gyökértörzs kisebb ökölnyire is fejlődik, ebből több, kisujjnyi vastag, 10—30 cm hosszú járulékos gyökér ered. A gyökérzet kívül szürkésbarna, belül szennyesfehér színű, kellemes, jellemző szagú, csípős, fűszeres, kesernyés ízű. Kettöskaszat termése 6—8 mm hosszú, elliptikus, lapos, kopasz, könynyű, fakósárga színű, a résztermés hátán három kiálló borda van, szélein szárnyasán szegélyes. A növény május—júniusban virágzik; termése augusztusban érik. Drog előállítására felhasználható részei: az első év őszén vagy a második év tavaszán kiásott gyökérzete (Angelicae rhizoma et radix), a levél (Angelicae folium), valamint a termése (Angelicae fructus). A gyökérzet kb. 5:1, a levél 6:1, a termés pedig 2:1 arányban szárad be. A gyökérdrog tartalmaz: 0,5-1,0% illóolajat, 0,3% angelikasavat, angelicint, gyan tát, viaszt, 23% különféle cukrot, cseranyagot, pektint, keserűanyagot, keményítőt, különféle aromásanyagot és szerves savakat. Használják teakeverékben: étvágyjavító, emésztést serkentő, vizelethajtó, vértisztító, szélhajtó, nyálkaoldó, idegerősítő, izzasztó, felfúvódást szüntető szerként, továbbá gyomor- és epebántalmak ellen. Szeszes kivonatát reuma elleni bedörzsölőkhöz adják. A szesziparban a gyomorkeserű likőrök készítésénél gyakran alkalmazott alkotórész. Illóolajat is állítanak elő a drogból, amelyet a likőr-, az illatszer- és a cukorkaipar használ fel. Az angyalgyökérdrogot jól megszárítva, raktári rovarkártevők ellen védve kell tárolni. A levéldrog kb. 0,1% illóolajat, keserűanyagot, cseranyagot stb. tartalmaz,. Használják fűszerül, vizelethajtó és erősítő teák készítésére. Az északi országokban a fiatal leveleket salátának és főzeléknek elkészítve is fogyasztják. Húsos levélnyelét pedig cukrozottan csemegézik. Az idősebb leveleket takarmányozzák, mert tej szaporító hatása is ismert. A termésdrog 0,5—1,5% illóolajat, kb. 15% zsírosolajat, gyantát, keserűanyagot, aromás anyagokat stb. tartalmaz. Étvágyjavító, vizelethajtó, gyomor- és bélhurut, epe- és idegbántalom elleni teához keverik. A drogot a likőripar is használja. Az illóolajat, a likőriparon kívül, az illatszer-, a kozmetikai és a cukoripar is alkalmazza. Termesztése. Az angyalfű mélyrétegű, nyirkosabb, tápdús talajban mindenütt termeszthető. Mivel a magja rövid idő alatt elveszíti csírázóképességét, a vetését éréskor azonnal még júliusban vagy augusztusban szabadágyakban el kell végezni. A következő óv tavaszán a palántákat 70 X 80 cm távolságban állandó helyükre át kell ültetni. A növény gyökérzetét ősszel, vagy a következő év koratavaszán, még a virágszár megjelenése előtt kell kitermelni. A következő évre csak annyi tövet kell szárbaszökósre meghagyni, amennyi magra a továbbszaporítás céljából szükség van. A gyökereket célszerű felhasogatva zsinegre felfűzni és úgy megszárítani. Terméshozam: kb. 10 q száraz gyökér vagy 4 q érett termés kat. holdanként.

Ánizs[szerkesztés]

Közönséges ánizs, illatos ánizs. Pimpinella anisum L. (Anisum vvlgare Hqffm.). Az ernyősvirágzatúak (Umbelliferae) családjába tartozó, a Földközi-tenger mellékéről származó, nálunk termesztett, egyéves, illatos növény. Szára 30—50 cm magas, egyenes, a virágzatban elágazó, gyér levelű. Alsó levelei hosszúnyelűek, kerek vese alakúak vagy széles tojásdadok, mélyen fűrészesek, a középsők hármasak, a felsők szálasán három részre hasadtak. Virágzata összetett ernyő; a virágok aprók, fehérek. Termése kettőskaszat, amely éretten 4—5 mm hosszú, körte alakú, szürkészöld vagy szürkésbarna színű, rövid serteszőrökkel sűrűn borított. A két résztermeske ritkán válik szét, gyakran pedig a kocsányrész is rajtuk marad. 5—5 hosszanti bordájuk alig kiemelkedő, inkább csak világos csíknak látszik. A drog (Anisifructus) kellemes jellemző illatú, édeses fűszeres ízű. A növény júliusban virágzik, termése augusztusban, szeptemberben érik. Tartalmaz: 2 - 5% (80- 90% anetoltartalmú) illóolajat, 10—30% zsírosolajat, kolint, 20% fehérjét, cukrot stb. Emésztést serkentő, étvágyjavító, szélhajtó, nyálkaoldó, görcsoldó, epekiválasztást elősegítő és nyálkaoldó hatású teakeverékek gyakran alkalmazott alkotórésze. Csecsemők szélhajtó teája. Háztartási és ipari fűszer. Likőrök és cukorkák ízesítésére használják. Gyógyszerekhez ízjavító-ként is adják. Szoptató anyák a tejszaporító hatását dicsérik. Az illóolaját a likőr- és cukoriparban, valamint a kozmetikai iparban főleg szájápolók, szájvizek és fogkrémek ízesítésére használják. Tetű elleni bedörzsölőszerekhez és háziállatok férgeit űző szerekhez is adják. Az ánizsolaj tetemes anetoltartalmánál fogva 15 °C körüli hőmérsékleten megdermed; hidegebb helyen fehér, kristályos tömeggé fagy. E tulajdonságánál fogva az előállítást is kellő óvatossággal végzik, a lepárlásnál a hűtővizet megfelelő hőmérsékletűre állítják be, nehogy az olaj a hűtőcsőben megdermedjen, aminek következtében a magas gőznyomás a lepárló üstöt szét is vetheti. Régebben az erősen mérgező hatású foltos bürök (Conium macvlatum L.) kettőskaszat termése is drog volt, amely külsőre majdnem összetévesztésig hasonlít az ánizs termésére. Felületes kezeléssel előfordult, hogy a büröktermés az ánizshoz keveredett, sőt még ánizstermés helyett is kiadták. A bürök ikerkaszatja kopasz, bordái erősen kiemelkedők ós hullámos lefutásúak. Olajtartói nincsenek, összedörzsölve — konintartalmánál fogva — kellemetlen „egérszagú". Termesztése. Az ánizs melegigényes, ezért hazánk déli határaitól a Tiszántúlon és a Duna—Tisza közén legfeljebb Mezőtúr—Kecskemét vonaláig elterülő, jó táperőben levő talajokon termeszthető sikerrel. A magot április második felében 25—30 cm sortávolságban sor jelző vei kell elvetni. Aratását a főernyők teljes érésekor és a mellékernyők érésének kezdetekor kell végezni. Az anyagot utóérlelni, majd cséplése után szárítani is kell. Kat. holdanként 4—5 q termés várható.


Anyarozs[szerkesztés]

Rozsanya, varjúköröm Erősen mérgező! Az anyarozs (Secale cornutum) a Claviceps purpurea Tul. (Hypocreaceae család) nevű, kalászos növényeken, főleg pedig a rozs kalászain élősködő gomba áttelelő alakja, szklerociuma. A drog általában 1—3 cm hosszú (néha 5—6 cm is), 2—5 mm vastag, lilás vagy szürkés-feketés-barna színű, egyenes vagy hajlított orsó alakú, hosszant barázdás, sima vagy repedezett felületű, tömör állományú, frissen puha, megszárítva kemény, szaruszerű, keresztmetszetben tompa-háromszög alakú, fehéres színű, enyhén gomba szagú és ízű. Az anyarozs úgy szaporodik, hogy a talajra kerülve ott áttelel, majd tavasszal több, apró, 1—2 mm átmérőjű, ibolyás-piros, nyeles gömböcske alakú spóratermő testecske hajt ki belőle. A spórák a rozs virágzásával egyidőben megérnek, felrepedt tokjukból a szél segítségével a kalászok bibéire kerülnek. A spórák csírázásnak indulnak, fonalaik a magházba hatolnak, kifelé pedig „mézharmatnak" nevezett édes, ragadós nedvet fejlesztenek. A mézharmatos állapotot régebben külön gombafajnak vélték (sphacelia). A spóráknak a magházra jutása után 10—14 napra fejlődik ki, ami tulajdonképpen egy második spóraképződési folyamat. A mézharmatot a rovarok szívesen felkeresik, széthordják, segítségükkel tehát további, még nem « fertőzött rozskalászokra is kerülnek. Ez a folyamat az un. másodlagos (szekundér) Anyarozs fertőzés, amelyhez az éppen uralkodó széljárás is hozzásegít. A fejlődés folyamán a gombafonalak a magházat tömören beszövik, amíg létrejön a kalászokból kiemelkedő, a gomba áttelelő képlete: az anyarozs. Az anyarozs június második felében, a rozs beérése előtt már teljesen kifejlődik, akkor már gyűjteni is kell. Lehetőleg még a rozs learatása előtt kell a kalászokból kiszedegetni. Ha ezt elmulasztották, ki kell szedegetni a keresztekbe rakott kévék kalászaiból; ki lehet válogatni cséplésnél az ocsúból vagy a magtárakban a rozs tisztításakor, végül pedig a malmokban a garat elé helyezett rosta segítségével. Közben, de különösen szeles, zivataros időjáráskor sok anyarozs hullik ki a kalászokból, azokat a talajról kell felszedegetni. Az anyarozs népegészségi és népgazdasági értéke számunkra rendkívül fontos, ezért arra kell törekednünk, hogy minden szemét megmentsük. A frissen gyűjtött anyarozsot mielőbb 1—2 ujjnyi vékony rétegben, tiszta szellős helyen — akár napra is — kiterítve keményre, pattanó törésűre meg kell szárítani. A kellően megszárított anyarozsszemen a rányomott köröm nyoma már nem látszik meg. Beszáradási aránya kb. 1,2:1. A jó minőségű anyarozsáru egészséges, penésztől, rovaroktól — molytól, atkától — mentes, ép, nem töredezett, idegenanyagot és 8%-nál több nedvességet nem tartalmazó szemekből áll. Az árut az elszállításig háromrétegű nátronpapírzsákba csomagolva, száraz, hűvös helyen kell tárolni. A kellően meg nem szárított vagy megszárítás után mégis nyirkos helyen tárolt anyarozsáru megmolyosodik vagy megatkásodik. Mindkét kártevő jelentősen ronthatja a minőséget. Az áru elszállításakor a papírzsákos csomagolást még jutazsákba is célszerű bebújtatni, hogy az esetleges útközi elszóródás ellen is biztosítsuk az anyagot. Vagyonbiztonsági szempontból célszerű a zsákokat fémzárral is ellátni. Vasútra való feladáskor a szállítmányt hivatalosan mérlegeltet ni kell! Az anyarozsnak világszerte nagyon megnövekedett a gyógyászati jelentősége, s már közel sem elég az a mennyiség, amely vadon, magától megterem. Ezért már két évtizede, fokozatosan mind nagyobb területű rozsvetések (több ezer kat. hold) mesterséges beoltásával, országosan termesztjük. A hazai termesztési eljárás kidolgozása és a gyakorlati termelés megindítása dr. Békésy Miklós Kossuth-díjas kutatónk nevéhez fűződik. A termesztési eljárás lényege az, hogy mesterségesen juttatjuk be a rozs magházába a laboratóriumokban kitenyésztett gombaspórákat. Mind a beoltást, mind a drog begyűjtését gépi-erővel végzik. Az anyarozs számos alkaloidát tartalmaz, amelyeket három csoportba sorolnak: 1. ergotamin; 2. ergotoxin; 3. ergometrin. A drognak legalább 0,2% „ergotoxin" bázisban kifejezett összalkaloidát kell tartalmaznia. Tartalmaz továbbá aminosavakat, szénhidrátokat, 20—40% zsírosolajat, színanyagokat, fehérjét, szterineket stb. Az ipar méhvérzést csillapító, valamint vérkeringési zavarok elleni gyógyszereket készít a drogból. Az eredeti érszűkítő hatása ellenkezőjére változtatható, és erős értágító vegyületté alakítható át, s ezért a vérnyomás csökkentésére is alkalmassá válik. Bégen, amikor még nem ismerték az anyarozs mérgező hatását, beleőrölték a lisztbe, sőt szegényebb vidékeken még örültek is a nagyobb anyarozstermésnek, mert szaporította a lisztjükét és ízletesebbé tette a kenyerüket. Az ilyen kenyér huzamosabb fogyasztásának következményeként járvány szerűen lépett fel az ergotizmus, amely sokszor halált is okozott, merevgörcsszerű tünetekkel és a perifériás testrészek (orr, fül, ujjak) üszkösödésével és lehullásával. Az anyarozst már több mint száz éve kezdték gyógyszerként használni. Neve is innen származik: azt hitték, hogy az is rozs, de mivel nagyobb a többi rozsszemnél, bizonyára az anyjuk lehet. Anyarozstermesztés. A tenyésztéséhez szükséges oltóanyagot a Phylaxia Vállalat állítja elő. Egyliteres, lapos üvegben kb. 1 cm-nyi rétegben elhelyezett kocsonyás táptalajra az anyarozsgombát ráoltják, majd az üveget lezárják és sterilezik. 3—4 hét alatt a táptalajon 1—2 mm-es nemezszerű, fehéres vagy barnás színű telep képződik, amely nagy tömegű, oltásra alkalmas anyarozsspórát tartalmaz. A termelők a rendelkezésükre bocsátott oltóanyagot közvetlenül a felhasználás előtt készítik el, ami abból áll, hogy a táptalajon levő gombaszövedékből álló bevonatot megfelelő mennyiségű vízzel hígítják és szűrik. (Az oltóanyag tárolására, előkészítési és felhasználási módjára vonatkozóan a termelők pontos utasítást kapnak a termeltető vállalattól.) A rozsvetés beoltása általában április végétől május közepéig tart, a déli tájakon korábban, majd észak felé haladva későbben — valamint a vidék fekvésének, az időjárásnak, és a rozsvetés fejlettségének megfelelően. Az oltást már akkor elkezdik, amikor a kalász még „hasban" van, hogy a műveletet legkésőbb a rozs virágzása alatt be lehessen fejezni. Az oltóanyagot, az oltógépeket, valamint az anyarozsszedő gépet is díjtalanul bocsátják a termelők rendelkezésére. Kisebb területű rozsvetések beoltására a hagyományos kézi, un. „tapogató" eszközök is rendelkezésre állnak még. Az oltógépek, valamint a szedőgépek is traktoros vontatásúak. Az oltógépen az oltóanyag tartályban van elhelyezve, amelyből szórófejen át permetezik az oltóanyagot a rozsra. A megpermetezett kalászok forgó tű- és gumihengerpárok közé kerülnek, a tűk a kalászokat megszúrják, s eközben a spórákat bejuttatják a rozskalászok magházába.


Apróbojtorján[szerkesztés]

Párlófű. Agrimonia eupatoria A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, nagyobb tömegekben inkább a felvidéki vármegyékben, erdők szélén, vágásokban, cserjés-füves helyeken, árokpartokon termő, évelő növény. Szára egyenes, 1 méternél magasabbra is megnő, egyszerű, szőrös. Levelei 10—20 cm hosszúak, lándzsás kerületűek, szaggatottan szárnyaltak. A levélkék ülők, 1—3 cm hosszúak, hosszúkás tojásdadok, durván fogasszélűek, felszínükön sötétzöldek, fonákukon sárgászöldek, sűrűn molyhosszőrösek. A virágok a szár felső részén 20—30 cm hosszú, nyúlánk füzérben állnak; a vacok kemény, kehelyszerű; a virágszirmok sötétsárgák. Érett termései horgas sertéikkel ruhára, állatok szőrére kapaszkodnak. Virágzása júniustól augusztusig tart. A növény szárának felső, legfeljebb 50 cm hosszú, virágos, leveles része, valamint a szár alsóbb részéről gyűjtött levelek szolgáltatnak árut. 3—4 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz. A drog (Agrimoniae herba) glikozidaszerű keserűanyagot, 12% kovasavat, kevés illóolajat, cserzőanyagot, különféle savakat tartalmaz. Teáját légzőszervi, gyomor-, epe-, máj- és vesebántalmak, továbbá gyomor- és bélhurut ellen használják. Külsőleg toroköblítőnek, kelések és gyulladások borogatására alkalmazzák. Az apróbojtorján-tea kitűnő ízű üdítő ital.


Aranyvesszőfű[szerkesztés]

Magas aranyvessző, jágerkender, aranyos istápfű, aranyos ruta. Solidago gigantea Ait. (Solidago serotina) A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, Észak-Amerikából származó erdők szélén, vizek mentén, ligetekben, sokfelé nagy tömegekben termő, évelő növény. A Dunántúlon általában, de Somogy, Zala és Vas megyében különösen elterjedt. Dísznövényként kertekben és parkokban is ültetik. Szára egyenes, 1 méternél magasabbra is megnő, egyszerű, csak a virágzatban elágazó. Levelei szórt állásúak, kb. 10 cm hosszúak, lándzsásak, fűrészes szélűek. Virágfészkei egyoldalú, bugásán álló ívesen hajló, sűrű fürtökben állnak. A virágok sárgák; kertekben már júniustól, a szabadban pedig júliustól egészen őszig nyílnak. Gyűjtendő a növény szárának felső 40—50 cm hosszú része. Gyűjtésével nem szabad késlekedni, a munkát a virágzás kezdetekor nyomban meg kell kezdeni, mert a teljes virágzásban gyűjtött szárakon a virágzatok a szaradás alatt még tovább fejlődnek, s amikorra a száradás befejeződik, helyükön csak sűrű fehér szőrbóbita marad. A virágok nyílásának kezdetén gyűjtött hajtásokon a szárítás folyamán a virágok éppen kellően kinyílnak, az árunak a tetszetős külseje nem változik meg. 4 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. A megszáradt áru bezsákolásánál ajánlatos szem-, orr- és szájvédőt viselni, mert az arra érzékenyebbeknek kellemetlen nyálkahártya- és fogínygyulladást okoznak a levegőben szálló, belélegzett szőrbóbiták. A drog (Solidaginü herba) szaponint, cseranyagot, rutint, keserűanyagot, nikotinsavat és kevés illóolajat tartalmaz. Teáját magas vérnyomás, epe-, vese-, hólyag-, májbántalmak, nehéz havivérzés, szamárhurut, reumás és ízületi fájdalmak ellen, továbbá izzasztóul, vizelethajtóul, külsőleg pedig toroköblítőül használják.

Régebben az erdei arany vesszőt (Solidago virga-aurea L.) gyűjtöttük, amelyről azonban azóta már kiderült, hogy benne a hatóanyagok mennyisége és minősége az előbbi mögött van.

Articsóka[szerkesztés]

Cynara scolymus L. A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, a Földközi-tenger mellékén honos, Dél-Európában és Nyugaton, pl. Franciaországban is nagyban, nálunk azonban csupán elvétve, kertekben termesztett, évelő növény. Virágzatának húsos fészekpikkelyeit salátának vagy főzeléknek elkészítve fogyasztják. A növény leveleiből (Cynaraefolium) készült teát epe-, májbajok, magas vérnyomás, érelmeszesedés, cukorbetegség, veseés hólyagbántalmak ellen használják. Antibiotikumként is ismert. Tartalmaz: cynarin-keserűanyagot, cseranyagot. A-, B- és C-vitamint, nyálkát, oxidáz fermentet, flavonglikozidákat.

Rokonfaja a kardi (Cynara cardunculus L.). Indiában honos, külföldön szintén többfelé termesztett főzeléknövény. Húsos levélbordáit használják táplálékul. Háziszerként ugyanarra a célra használják, mint az előbbi fajt.


Bab[szerkesztés]

Paszuly. Phaseolus vulgáris L. Hüvelyesek (Leguminosae). A kívül tarkázott hüvelyű veteménybabok kivételével, bármej fehéres-színű babhüvely drogként felhasználható. Miután a kinyűtt babnövényt utóérlelésre kiterítették, majd belőle a szemet is kicsépelték, a szárakról az ép, egészséges, üres hüvelyeket le kell szedegetni. Az anyag akkorra már kellő száraz is. Az áru nem tartalmazhat szárrészeket, gombás és penészfoltos hüvelyeket. A drog (Phaseoli légiimen) trigonellint, kolint, aszparagint, izovaleriansavat, aminosavakat, kovasavat, cellulózt, káliumot, foszfort, C-vitamint, kevés kéksavat stb. tartalmaz. Teája vércukorcsökkentő, vérnyomáscsökkentő, szívműködést serkentő, vese- és hólyagbántalmak esetén alkalmazott vizelethajtó hatású. Magában vagy hasonló célú teakeverékekben is alkalmazzák. A fehér babot (babmag, Phaseoli semen, Faba alba) gyulladásokra, kelések érlelésére háziszerként borogatóul használják. Kb. 50% keményítőt, gumit, dextrint stb. tartalmaz.

A bablisztet bakteriológiai táptalajként is alkalmazzák a külföldi származású agar-agar (tengeri moszat) növényi nyálka pótlására.


Bábakalács[szerkesztés]

Száratlan bábakalács, földi rózsa, vad articsóka. Carlina acaviis L. A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, sovány hegyi réteken, köves talajokon élő, évelő növény. Európa magasabb hegyvidékein fordul inkább elő, nálunk szórványosan a Mátrában és a Bükkben található. Szára igen rövid (1—2 cm), rajta egyetlen, 5—10 om széles fészekvirágzat fejlődik. A fészekpikkelyek sugarasan állók, fénylő fehérek. A párta pirosló. A levelek átlag arasznyiak, tőrózsában állók, a talajon elterülők, keskeny, tojásdad kerületűek, tüskésen hasogatottak. Gyökere karó alakú, arasznyi hosszú és hüvelykujjnyi vastag; enyhe, jellemző szagú és ízű. A növény gyökere (Carlinae radix) 1—2% (80% kariinaoxidtartalmú) illóolajat, cseranyagot, gyantát, sb. 20% inulint, labenzimet stb. tartalmaz. A karlinaoxid baktériumölő hatású. A friss gyökér beszáradási aránya 4—5:1. A drog vizelethajtó, izzasztó, nyálkaoldó és menstruációt elősegítő, bélféregűző hatású.


Bakfű[szerkesztés]

Betonikafű, orvosi tisztesfű. Stachys officinalis Trev. ([[Betonica officinalis]]) Erdei tisztásokon, cserjésekben, hegyi réteken élő, évelő növény. Szára egyenes, 50—70 om magas, egyszerű, négyszögletű, gyér-levelű, szőrös. Tölevelei hosszúnyelűek, lemezük 20 cm hosszú, hosszas tojásdadok, csipkésen fogasszélűek, borzasszőrűek. A szárlevelek kisebbek, a felsők ülők. A virágok bíborvörösek, a szár végén 5—10 cm hosszú tömör fürtben csoportosulnak; júliustól őszig nyílnak. A növény virágzó hajtásait kell gyűjteni a tőlevelek hozzászedésével. Kb. 4 kg frissen gyűjtött anyagból kapunk 1 kg szárazat. A drog (Betonicae herba) cseranyagot, kovasavat, szaponint, kolint, keserűanyagot, egy glikozidát, kevés illóolajat stb. tartalmaz. Teáját asztmás és hurutos bántalmak ellen használják. A népi gyógyászatban epilepszia ellen is alkalmazzák.


Bazsalikom[szerkesztés]

Németbors, királyfű. Ocimum basüicum Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó, Ázsia, Amerika és Afrika melegebb vidékein honos, sokfelé — nálunk is — nem csupán kertekben, hanem nagyobb területeken is termesztett, kellemes jellemző illatú, egyéves fűszernövény. Szára fél méternél is magasabb, négyoldalú, bokrosán elágazó. Levelei nyelesek, lemezük 4—5 cm hosszú, széles vagy keskenyebb tojásdad, hegyes, húsos, gyéren fogacskás szélű, kanalasán behajtott. Virágai laza állfüzérben állnak, pártájuk fehér; júniustól nyílnak. A növény virágos, leveles hajtásai adják a drogot; fűszer céljára a szárakról a virágot és a levelet lemorzsolják. Beszáradási aránya kb. 5:1. A drog (Basilici herba) 0,02-0,5% illóolajat, 5% cseranyagot, egy glikozidát, szaponint és keserűanyagot tartalmaz. Teáját köhögés csillapítására, idegnyugtatóul, étvágyjavítóul, szélhajtóul, tejszaporítóul, vizelethajtóul iszszák. Külsőleg toroköblítőül és kelések érlelésére is használják. A bazsalikom háztartásokban is. Bazsalikom ismert fűszer, amelyet pástétomok, mártások és saláták ízesítésére használnak. A külföldi konzerv és likőr ipar egyre nagyobb mennyiségben vásárolja a magyar bazsalikomfűszert. Illóolaját az élelmiszeriparon kívül az illatszeripar is felhasználja. Termesztése. Nálunk a bazsalikom zöld színű, kislevelű fajtája ismert; illata, zamata kellemesebb más rokonfajokénál. Kertszerűen megművelt, tápanyagokban gazdag talajt igényel. Magját április első felében 40—50 cm sortávolságban vetik állandó helyére. Aratása júliusban, virágzása kezdetén történik kb. 10 cm tarló meghagyásával. A kellően megszárított szárakról a virágot és a levélzetet 3—4 mm lyukbőségű rostán lemorzsolják. A lemorzsolt anyaghoz került szártörek kiválogatása céljából az anyagot ismételten átrostálják. A növény rendszerint másodszor is aratható.


Beléndek[szerkesztés]

Bolondító csalmatok, büind, disznóbab, csábítófű. Hyoscyarnus niger Erősen mérgező! A burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó, legelőkön, szennyes, trágyás helyeken, egy- és kétéves fajtaváltozatban termő, minden részében erősen mérgező, ragadós mirigyszőrökkel borított, kellemetlen szagú, szürkészöld színű növény. Gyökere karó alakú, fehéres színű, egészen arasznyi hosszú. A kétéves változata az első évben csupán tőálló leveleket fejleszt, amelyek 15—35 cm hoszszúak, hosszúnyelűek, hosszas tojásdad kerületűek, durván, majdnem karéjosan fogasak, húsosak, rövid szőrökkel borítottak; fonákukon a főerek szélesek, fehéresek, kiemelkedők. Szára a második évben 50—80 cm magas, elágazó. A szárlevelek is öblösen fogasak, az alsók nyelesek, 20 cm hosszúak, a felsőbbek kisebbedők, majd ülők, kissé szárra futók. Virágai rövid kocsányúak, lilás erezettel piszkossárga színűek, nagy murvalevelek hónaljában ülnek. Termése 15—20 mm hosszú, hasas bögre alakú, éréskor leváló kupakkal fedett tok, amelyet öt szúrós fogú csésze vesz körül. A magok mákszemnyiek, vese alakúak, szürkésbarnák, bibircsesek. A beléndek egyéves faj változata tőrózsában álló leveleket nem hoz, szára alacsonyabb, egyszerű, levelei kisebbek. Virágzási idejük május—június; termésük júniusban, júliusban érik. Gyűjtendők: rövid nyélrésszel lecsípve a kifejlett tőlevelek, valamint a szár levelei. Beszáradási arányuk kb. 6:1. A tőlevelek gyakran az eső által felvert talajtól szennyezettek, ezért ezeket a leveleket még frissen vízzel le kell öblíteni, majd zsinórra felfűzve kell megszárítani. A drog (Hyoscyami folium) fő hatóanyaga a hioszciamin, amely a szárítás alatt nagy részben atropinná alakul át, továbbá a szkopolamin. összalkaloid-tartalma 0,06—0,17%. Tartalmaz még kolint, egy glikozidát, cseranyagot és nyomokban illóolajat. A gyökérben kb. 0,08%, a magban pedig 0,05% alkaloida található. A beléndeklevelet — maszlag- és nadragulyalevéllel együtt — asztmás köhögési rohamok csillapítására, füstölőporok és cigaretták, valamint fájdalomcsillapító és bódító hatású gyógyszerek készítésére használják. Bégebben a patikáink tartották a reumás fájdalmak elleni bedörzsölőszerül használt „beléndekolajat", amely táblaolajban kifőzött beléndeklevelekből készült. Vattába itatva fájós, odvas fogakba is helyezték. A lókupecek beléndekmagot adtak be a lovuknak, hogy legalább az eladás alatt leplezzék a kehességüket. A vevők még meg is futtatták a lovat anélkül, hogy kehességük megmutatkozott volna. A középkorban boszorkánykenőcsöt és bájitalt készítettek beléndekből. A beléndekmag mákhoz keveredve már gyakran okozott súlyos mérgezést. Mivel a mezőgazdasági kultúránk fejlődésével a beléndek is kiveszőfélben levő gyom lett, időnként termesztéssel fedezzük szükségletünket. Termesztése. Tápanyagokban, gazdag, nyirkosabb, középkötött talajt igényel. A kétéves fajváltozatát érdemes termeszteni, mivel lényegesen több levéltermést ad, mint az egyéves. Magját télen ki kell fagyasztani, majd tavasszal 35—40 cm sortávolságban állandó helyére el kell vetni. Megfelelő időben kb. 30 cm tőtávolságra ki is kell egyelni. Célszerű sorjelzővel (pl. mustárral) vetni. Az első évben a kifejlett tőleveleket kell gyűjteni, amelyek nagyok, dohánylevél módjára zsinegre felfűzve is megszáríthatok. A második évben a növény dúsan hoz lombleveleket.


Benedekfű[szerkesztés]

Áldottfű, áldott bogáncs, keserű bogáncs. Cnicus benedvUus L. Fészkesvirágzatúak (Compositae) A Földközi-tenger mellékéről származó, nálunk vadon nem termő, minden részében rendkívül keserű ízű, egyéves növény. Nagyban termesztjük. Szára jó talajban 1 méterig is megnő, elágazó, ötszögletű, tövén 1—2 ujjnyi vastag, szívós, alul sertés, felül ragadós, mirigyes szőrökkel borított. Levelei szórt állásúak, 10—30 cm hosszúak, molyhos—szőrösek, hosszas, lándzsás erületűek, öblösen fogasak vagy hasogatottak, a fogak szúrós hegyűek, a felsők a száron röviden lefutók. Virágfészkei a hajtások végén állnak, tojás alakúak, 3—4 cm szélesek gallérleveleik szúrósak. A virágok sárgák; júniustól nyílnak. Kaszattermései kb. 8 mm hosszúak, hengeresek, görbültek, sűrűn mély bordájúak, serteszőrű bóbita mellett még keskeny, fogas élű koronáeska is szegélyezi csúcsukat. A növény hajtásának felső, 30—40 cm hosszú virágos, leveles részeit, valamint az oldalhajtásait kell begyűjteni. Learatása után még dús sarjúhajtásokat fejleszt. Szigorúan árnyékos helyen szárítandó, mert napfényre rendkívül érzékeny, hamar kifakul. Kb. 5 kg frissből lesz 1 kg száraz áru. A drog (Cardui benedicti herba) knicin glikozidikus keserűanyagot, sok nyálkát, 8% cseranyagot, gyantát, nyomokban illóolajat, nikotinsavat stb. tartalmaz. Fontos likőripari nyersanyag. Teája étvágyjavító, emésztést serkentő, epehajtó, sárgaság elleni hatású. A termése 25% — szappangyártásra alkalmas — zsírosolajat tartalmaz. Termesztése. A benedekfű termesztésére laza homoktalajon kívül minden másfajta, jó erőben levő talaj megfelel. Magját április elején 60 cm sortávolságban állandó helyére vetik, majd a növénykéket 30 cm tőtávolságokra egyelik. A magokról a szőrbóbitákat elvetésük előtt le kell koptatni. A növényt virágzása kezdetén kell learatni, majd szigorúan napfény kizárása mellett kell megszárítani, ősz felé rendszerint másodszor is aratható.


Berkenye[szerkesztés]

Madár berkenye. Sorbus aucuparia A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, hegyvidékeinken tölgyesekben, fenyvesekben, bükkösökben, cserjésekben, tisztásokon élő cserje vagy fa. Sokfelé dísznövényként és utak szegélyezésére is ültetik. Levelei szárnyaltak; a levélkék lándzsásak, 5—6 cm hoszszúak, hegyesek, szélük a csúcstól kb. a lemez közepéig sűrűn fűrészes. Virágai kicsinyek, fehérek, sátorozó dús fürtben csoportosulnak. Termése bogyószerű csontár, kb. 1 om átmérőjű, sárgásvörös színű, fanyar, édeses—savanykás ízű. Májusjúniusban virágzik; termése ősz felé érik be. A berkenye érett termését a fürtről le kell szedni, majd akár napra is kiterítve, keményre meg kell szárítani. Kb. 3 kg friss termésből lesz 1 kg száraz áru. A drog (Sorbi fructus) szorbinsavat, szorbitot, almasavat, cseranyagot, pektint, karotint, C-vitamint tartalmaz. A magokban — zsírosolajon kívül — kevés amigdalin is van. A friss gyümölcsöt vitamin pótlására fogyasztják. Készítenek belőle szörpöt, gyümölcslét és pálinkát is. A megszárított termés főzetét vesekőképződés és általában a húgyutak megbetegedései esetében fogyasztják. A gyümölcsből kivonható szorbitot C-vitamin előállítására, valamint a cukorbetegek cukorpótszereként használják. Szorbit még sok más gyümölcsben is található, de szintetikusan is előállítják. A berkenyevirágból enyhe hashajtó és vizelethajtó hatású tea készíthető. A berkenyefa levele teaként, az „orosztea" (gyarmati tea) pótlására is használható.


Bodza[szerkesztés]

Fekete bodza, fái bodza. Sambucus nigra A bodzafélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó, mindenhol elterjedt, helyenként nagy állományban termő cserje vagy néha fa. Levele páratlanul szárnyasán összetett, rendszerint 5 levélből áll. A levélkék hosszas tojásdadok, kb. 10 cm hosszúak, kihegyezettek, fűrészes fogúak. Virágzata az ágak végén álló, szétterült, dús virágzatú bogernyő. A virágok aprók, sárgásfehérek, jellemző, kellemes illatúak; május—júniusban nyílnak. Termése 6—8 mm átmérőjű, gömbölyű, feketés-lila színű, lilásvörös vagy zöld nedvű, három csontáru bogyó. íze édes-savanykás. A bodzának üdén nyíló virágzatát és az érett termését kell gyűjteni. A bodzavirág gyűjtését és megszárítását nagyon gondosan kell végezni, hogy az eredeti szép világossárga színét megőrzött áru váljék belőle. A virágzatokat a legrövidebb kocsányrésszel kell gyűjteni, nehogy az úgyis felesleges, hosszú kocsányok még a megszárítást is hátráltassák. Tehát közvetlenül az elágazások kezdeténél kell a virágernyőket a kocsányról lecsípni. A virágzatokat minél rövidebb időn belül meg kell szárítani, mert ez a biztosítéka az eredeti világos színük megőrzésének. A friss virágot nem szabad a gyűjtőzsákba erősen begyömöszölni, mert összezúzódik, s amikorra megszárad, már meg is barnul. A huzamosabb ideig zsákban vagy halomban tartott, befülledt virágokból sem lehet már szép, világos színű árura számítani. A szárításra tágas és jól bemelegedő padlásokat kell kiválasztani. A padlásteret jól ki kell használni, ezért célszerű egymás mellé és egymás alá sűrűn kifeszített dróttal vagy zsineggel behálózni, s majd a virágzatot azokra felaggatni. így szárítható meg a bodzavirág a legrövidebb idő alatt és a legjobb minőségben. A padlás padozatára, valamint szárítókeretekre is lehet teríteni, de sohasem rétegesen, hanem a virágzatokat szétterülten egymás mellé helyezve. A virág akkor kellően száraz, ha a próbánál a vastagabb kocsányok is pattanva eltörhetők. Kb. 6 kg friss virágból lesz 1 kg száraz. A drog (Sambuci flos) izzasztó glikozidát, rutint, kevés illóolajat, quercetint, nyálkát, cukrot, cseranyagot, gyantát, kolint, szambunigrin kéksavglikozidát, emulzinenzimet tartalmaz. Teája hűléses betegségekben használt izzasztó, vizelethajtó, köhögéscsillapító, vértisztító és enyhe hashajtó hatású. A bodzavirágtea sok embernek mindennapi reggeli vagy üdítőitala is, mert íze kellemes, még melegít is. A bodzavirág borban áztatva annak muskotályszerű ízt kölcsönöz. A bodzabogyót érett állapotban kell gyűjteni. Szintén fürtösen kell szedni és ugyancsak felaggatva megszárítani. Szárítható napon is; nagyobb arányú gyűjtésnél pedig téglagyári szárítót célszerű igénybe venni. A bogyót „borsszárazra" kell szárítani, majd a kocsányokról lemorzsolni. A bogyókhoz hullott kocsánytöreket többszöri átrostálással lehet eltávolítani. Kb. 5 kg fürtösen szedett friss bogyóból lesz 1 kg száraz, kocsányaitól megtisztított áru. A drog (Sambuci fructus v. bacca) gyümölcssavakat, C-, C2-(I), és A-vitamint, cukrot, 3% cseranyagot, nyomokban illóolajat, valamint antociánfestékeket tartalmaz. A friss bogyóból készült lekvárt, kipréselt nedvet vagy a száraz termésből készült teát enyhe hashajtóként, izzasztóként és vizelethajtóként használják. A bogyókból bort és pálinkát is készítenek. A bodzacserje levele (Symbuci folium) cseranyagot, gyantát, szambucin-alkaloidát, szambunigrin kéksavat, valamint A-provitamint tartalmaz. Teáját reumás bántalmak ellen, továbbá vizelethajtónak, izzasztónak, és lázcsillapítónak használják. Koszorúér-betegségben szenvedők időnkénti légszomjának csillapítására is ajánlják.


Bojtorján[szerkesztés]

Közönséges bojtorján, lapu, bogáncs, ragadvány, útszéli vagy keserűlapu. — Nagy bojtorján (Arctium lappa). — Kis bojtorján (Arctium minus Bernh.) — Pókhálós bojtorján (Arctium tomentosum Mül.) A bojtorjánnak mindhárom felsorolt faja gyógynövény. A fészkesvirágzatúak (Composüae) családjába tartoznak, házak körül, utak mentén, parlagokon, televényes helyeken, erdők szélén, helyenként nagy csoportokban teremnek, kétnyáriak. Gyökerük karó alakú, 1—2 arasznyi hosszú, 1—2 ujjnyi vastag, alig elágazó, kívül szürkésbarna színű, belül piszkosfehér; szagtalan, fanyar, undorító ízű. Az elsőéves növények gyökerei tömörek, húsosak, virágzásuk alatt szivacsosak, majd egész üregesek, pudvásak lesznek. A virágfészkek gömbösek, a virágok pirosak, a fészekpikkelyek horgas csúcsúak, amellyel ruhára és az állatok szőrébe kapaszkodnak. Az első évben csupán nagy, egészen 60 cm átmérőjű, hosszúnyelű tőlevelei fejlődnek; a második évben jelenik meg erőteljes, virágzó száruk. Az elsőéves, tehát virágzó szárat még nem hajtott növények gyökerét kell gyűjteni. A szárat fejlesztett növények pudvás gyökerei gyógyászati célokra nem alkalmasak. A gyökerek a rájuk tapadt talajszennyeződéstől és a gyökérfejen pókhálósnak tűnő levélalapmaradványtól megtisztítandók, s csupán a vastagabbakat kell szárításra hosszában felhasogatni. 4—5 kg friss gyökérből nyerhető 1 kg száraz áru. A drog (Bardanae radix) kevés illóolajat, cseranyagot, gyantát, szterineket, 20—50% inulint, nyálkát, zsírt, cukrot, szerves savakat és keserűanyagot tartalmaz. Főzetét magában vagy teakeverékekben vizelethajtónak, izzasztónak, epe- és vesekóoldónak, vértisztítónak, epehajtónak használják. Külsőleg különféle bőrbajok — sömör, ekcéma, ótvar — ellen öblögetőnek, torokgyulladás ellen gargarizmának alkalmazzák. Mint hajápoló szer is megbecsült. Főzetét haj mosó víznek használják hajhullás, korpásodás és hajzsírosodás ellen. A bojtorjángyökér-olajként (Klettenwurzelöl) kapható hajkenő olyan oliva-, esetleg paraffinolaj, amelyben bojtorjángyökeret főztek ki. A hajkenőt a túlzott kozmetikázástól élettelenné, törékennyé vált haj kezelésére, valamint hajhullás és korpaképződés ellen használják. A lapulevél (Bardanaefolium) nyálkát, cseranyagot, inulint és nyomokban illóolajat tartalmaz. Hatása epeműködést serkentő, vizelethajtó és vértisztító. Bőrbajok és daganatok gyógyítására használt népies szer. A lapu magja (Bardanae semen) arktinglikozidát, kb. 15—20% zsírosolajat, egy glikozidikus keserűanyagot, sárga festéket, gyantát és viaszt tartalmaz. A népi gyógyászatban epeés vesebántalmak ellen használják. Madáreledelnek is gyűjtik.

Boróka[szerkesztés]

Közönséges boróka, gyalogfenyő, borovicskafenyő. Juniperus communis

A ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó, 2—4 m magas, örökzöld, kétlaki cserje vagy fa. A Duna—Tisza köze homokbuckás területein, Bugac, Soltvadkert és Örkény környékén számottevő erdőket alkot, ahová annak idején a futóhomok megkötésére telepítették. Ezeket a borókásokat ma védett területté nyilvánították. Még említést érdemlő kisebb elterjedési területei: a Bükk a Mátra és az Abaúj -Tornai hegyek vidékei. A boróka levelei ár alakúak, igen szúrósak, 1—2 om hosszúak, az ágakon hármas örvökben állnak. Virágai kicsinyek, a porzósak barkaszerűek, a termősek gömbölydedek. Április—májusban nyílnak. Termései tobozbogyók, amelyek két évig fejlődnek, s a második évben augusztus—szeptemberben érnek meg. Éretlenül zöldek, 4—5 mm átmérőjűek, kemények. Éretten az ujjak között könnyen összeroppanthatók, 5—10 mm átmérőjűek, barnásfeketék, kékes-hamvas bevonatuk alatt fényesek, héjuk vékony, bőrnemű, belsejük lágy, szivacsos, kevés nedvű, három magvú. Szaguk enyhe, terpentinre emlékeztető; ízük édeskés, aromás, kesernyés. A borókabogyót gyűjtők mindkét kezükben bottal látnak a munkához. Az egyik bottal a szúrós ágakat felemelik, a másikkal pedig leverik a bogyókat a bokrok alá helyezett kosárba vagy kiterített ponyvára. A gyűjtést óvatosan végzik, hogy minél kevesebb hulljon le az éretlen bogyókból. A gyűjtött anyagot a hozzá hullott éretlen termésektől, levelektől és ágrészektől szelelőrostával megtisztítják, majd szárításra, 2—3 ujjnyi rétegben padláson vagy magtárban kiterítik. A kiterített anyagot naponta átforgatják, majd 4—6 hét elmúltával már megszáradva felszedik. Kb. 1,5 kg frissen szedett bogyóból lesz 1 kg tisztított és megszárított bogyóáru. A drog (Juniperifructus v. bacca) kb. 1% illóolajat, kb. 30% invertcukrot, juniperinglikozidát, egy flavonglikozidát, kb. 10% gyantát, oseranyagot, gumit, viaszt és pektint tartalmaz. A friss bogyóban C-vitamin is van, amely azonban a drogban a tárolás folyamán elbomlik. Hatása vizelethajtó (vesebajokban vigyázat!), szélhajtó, étvágyjavító és emésztést serkentő, vese- és epekőoldó. Gyakori alkotó része a húgyutakat fertőtlenítő, a légzőszervi és a reumás megbetegedések elleni teakeverékeknek. Lekvárnak elkészítve is tartják a háztartásokban, amelyből naponta 1—2 kávéskanállal fogyasztanak vizelethajtóul, epeserkentőül vagy a vesétől származó vízkór ellen. A borókát ipari és háztartási fűszerül is használják, különösen húsok pácolására és halkészítmények ízesítésére. A borókából illóolajat és pálinkát is állítanak elő. Tulajdonképpen borókapálinka az angolok „gin" nevű itala is. A borókaolajnak is sokrétű a felhasználási lehetősége. Egykét cseppjét cukorral bevéve ugyanolyan bántalmak ellen használják, mint a teáját. Alkalmazzák továbbá fürdősók ülatosítására, valamint hörghurut és tbc elleni vízgőzös belélegzésre (inhalálásra). Reumás és ízületi fájdalmak csillapítására bedörzsölőszerekhez is adják az olajat. A borókaolaj a borovicska pálinka készítésénél melléktermékként jelentkezik, a pálinka tetején úszik, onnan gyűjtik össze. Egy másik gyártási mód szerint az illóolaj lepárlása után visszamaradó anyagot cefrézik, és abból készítik a pálinkát. A kereskedelem időnként a borókafa levelei és a kérgüktől megtisztított ágai iránt is érdeklődik.

Bors[szerkesztés]

Borsikafű, pereszlén, hurkafű, csombord. Saiureja hortensis Az ajakosvirágúak (Lahiatae) családjába tartozó, a Földközitenger mellékéről származó, nálunk nagyban, de sok helyen házi kertekben is termesztett illatos, egyéves növény. Szára 30—50 cm magas, elágazó, tövén elfásodó. Levelei szálas lándzsásak, 1—2 cm hosszúak, épszélűek. Virágai kicsinyek, egyoldalú füzérben állnak, pártáik fehérek vagy rózsásak; egész nyáron át nyünak. A növény virágos, leveles hajtásait kell learatni az alsó, elfásodott szárak nélkül. Az áru jelentős részét pedig a szárakról lemorzsolt virágokból és levelekből kell előállítani. A frissen learatott anyagból 6—8 kg szükséges 1 kg száraz, lemorzsolt áru előállítására. A száras árut gyógynövényként, a lemorzsoltat pedig fűszerként használják. A drog (Saturejae herba) 0,5—2% illóolajat, cseranyagot, nyálkát, gyantát, keserűanyagot stb. tartalmaz. Teáját alacsony vérnyomás, bélhurut, felfúvódás és köhögés ellen isszák. Ipari és háztartási fűszer. Illóolaját a konzerv- és a likőripar használja. Termesztése. Középkötött, tápdús, kertszerűen előkészített talajba kell a magját március végén vagy április elején 40 cm sortávolságban és 1,5 cm mélyen elvetni, majd 15—20 cm távolságra egyelni. A növény föld feletti részét a legalsó elágazás alatt levágva kell betakarítani. Rendszerint második termést is ad. A borsfüvet árnyékos helyen kellően meg kell szárítani, majd 3—3,5 mm-es lyukbőségű rostán a szárakról a virágokat és a leveleket le kell morzsolni. A morzsolásnál átkerülő szártörektől az anyagot ismételt rostálással meg kell tisztítani. Kát. holdanként 4—5 q morzsolt anyag nyerhető.

Bors menta[szerkesztés]

Borsmenta. Mentha piperita Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó, vadon nem termő, nálunk is több száz kat. holdnyi területen termesztett, jellemző illatú, évelő növény. A vízi menta (Mentha aquatiea L.) és a zöld menta (Mentha viridis L.) kereszteződéséből előállított hibrid. Gyökértörzse vékony, elfásodó, feketés-barna színű; belőle a talajban nem mélyen kúszó, hosszú, fehér, majd ibolyás színű, húsos tarackok, valamint a talaj felszínén futó indák fejlődnek. Célszerűen ezekkel szaporítják a növényt. Szára 60—80 cm magas egyenes, elágazó, négyoldalú, zöld vagy pirosló, gyéren szőrös. Levelei keresztben átellenesen állnak, nyelük kb. 1 cm hosszú. Lemezük 2—8 cm hosszú, lándzsa alakú, hegyes, fűrészes szélű, szíves vagy lekerekített vállú, fonákán az erek mentén gyéren szőrösek, sötétzöld színűek. Virágzata álörvökbol összetett tömör füzér. A virágok kicsinyek, pártájuk kékes- lila; júliustól nyílnak. A növény minden részében kellemes, jellemző illatú, hűsítő ízű (mentol). A borsmentát levéldrog és illóolaj előállítására termesztik. Levéldrognak a növényt még virágzás előtt learatják; a leveleket a szárakról lefosztják és gondosan megszárítják. A leveleket— méretük és épségük szerint — három minőségi osztályba sorolják: a nagyobbak az értékesebbek. A szár és a levél mennyiségi aránya hozzávetőlegesen 60—50%. Kb. 5 kg friss levélből lesz 1 kg száraz. A levéldrog (Menthae piperitae folium) 1,5—2% (50—60% mentoltartalmú) illóolajat, 5— 10% cseranyagot, keserűanyagot, nikotinsavat, kávésavat, klorogénsavat stb. tartalmaz. Teája mindennapi reggeli vagy üdítő italként, de gyógyszerként is egyaránt értékes. Használ-ható magában vagy teakeverékekben, étvágygerjesztőnek, szélhajtónak, epeműködést serkentőként, idegnyugtatónak, görcsoldónak menstruációs zavarok esetén, az emésztőcsatorna és a húgyutak fertőtlenítésére, gyomor- és bélhurut, fejfájás, pekőkólika ellen. Torokbántalmak és rekedtség ellen gargarizmaként, gyulladásokra borogatóként alkalmazzák. A levéldrogot likőrök készítésére is használják. Illóolaj előállítására a borsosmentát virágzása kezdetén aratják, a növény akkor tartalmazza a legtöbb és a legjobb minőségű illóolajat. Az egész föld feletti hajtását levágják, és az illóolaját azonnal frissen vagy megszárítás után vízgőz átáramoltatásával vonják ki. A mentaolaj felhasználásának szintén igen tág tere van. A legnagyobb felhasználója a kozmetikai ipar, amely fog- és szájápoló szerek — fogkrémek, fogporok, szájvizek — ízesítésére és illatosítására alkalmazza. Sokat használ fel belőle a gyógyszeripar is fájdalomcsillapító bedörzsölőkhöz, gyógyszerek íz- és szag javítására, hányinger elleni, idegnyugtató, köhögéscsillapító szerek készítéséhez. Használja az édesipar is „erős" cukorkák és rágógumik ízesítésére. Az illóolaj kikristályosítható alkotórésze a mentől, amely a borsmentadrogokban az íz- és az illatkarakter hordozója. Mentollal nátha elleni orrcseppek, hűsítő krémek, sósbor szeszek, rovarcsípés elleni szerek, fejfájás elleni, homlokot bedörzsölő rudacskák stb. készülnek. A mentolcigaretta is ezért kapta a nevét. A borsmenta termesztését hazánkban már több évtizede végzik. A legintenzívebben Szabolcs megyében termesztik a termelőszövetkezetek, a tagságra szétparcellázva. A termés egy évben kétszer aratható, a hozam pedig kat. holdanként 4—6 q száraz levéláru vagy 10—15 q „mentaszéna". Termesztése. Napos fekvésű, tápanyagokban dús, lazább, nyirkosabb talajt igényel. Szaporítása gyökérsarjakról célszerű, mivel a növény nem hoz magot, ősszel a mélyen szántott talajban 60—70 cm távolságban kihúzott, kb. 10 cm mély barázdákba fektetik a sarjakat zsinórszerűen, hogy végükkel egymáshoz érjenek. A sarjakra földet rá kell húzni, majd a talajt lehengerelni. Száraz időben öntözni kell. A borsosmenta egyébként is meghálálja az öntözést és a műtrágyázást, elsősorban pedig a szerves trágyázást. Levéláru előállításához a növényt virágzása kezdetén kell levágni, majd a szárakról a leveleket még a növény friss állapotában kell lefosztani. A fosztásnál külön-külön kell tenni a nagyobb, valamint a kisebb, végül a csoportos csúcsleveleket. A leveleket gondosan tapasztott, tiszta padláson, kiterítve kell törékenyre megszárítani. Könnyű zsákokban szállítják az átadási helyre. Illóolaj előállítására a menta növényt virágos állapotában kell learatni; ennek az árutípusnak „mentaszéna" a neve. A levágott anyagot szintén napfény kizárása mellett kell megszárítani, gondosan ügyelve arra, nehogy az anyag értékes levélzetéből bármi is elkallódjék. A borsosmenta évente rendszerint kétszer aratható. Fagyérzékeny, ezért a telepítést télen szalmástrágyával be kell hinteni és a talajt rászántani. A terméseredmény érdekében a mentát 3—4 évenként tanácsos más területre áttelepíteni. Tavasszal fogasolni és sorolni kell.

Borvirág[szerkesztés]

Uborkaszagú fű, borecs. Borago officinalis A Földközi-tenger mellékéről származó, nálunk kertekben termesztett, néha elvadulva is előforduló, dúsan serteszőrös, egyéves fűszer- és dísznövény. Az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozik.

Szára egyenes, 50—70 cm magas, húsos. Levelei közül az alsók hosszú nyelűek, széles kerülékesek, ép szélűek, 5—15 cm hosszúak; a felsőbbek keskenyedők, ülők. Virágai égszínkékek, 2—3 cm szélesek, kunkorban állnak; május—júniusban nyílnak. A növény virágos, leveles hajtásai (Boraginis herba) adják a drogot. Zsírosolajat, szaponint, gyantasavakat, cseranyagot, nyálkát, nyomokban illóolajat, pentozánt, hamujában pedig jelentős mennyiségben különböző ásványi sókat tartalmaz. Konyhafűszerként mártások és savanyú főzelékek ízesítésére, savanyítandó uborka eltevéséhez használják. Fiatal leveleiből salátát készítenek. Teáját vizelethajtónak, vese- és hólyagbántalmak, valamint hasmenés ellen használják. Külsőleg toroköblítőként és kelések érlelésére borogatónak használják.


Búzavirág[szerkesztés]

Kék vagy vetési búzavirág. Centaurea cyanus A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, Dél-Európából származó, nálunk különösen búza- és rozsvetések szélén, parlagokon, szárazabb réteken mindenfelé elterjedt, közismert, egyéves növény. Szára lehet fél méter magas, elágazó, rövid szőröktől szürkészöld. Levelei közül az alsók három keskeny szeletre osztottak, a felsőbbek egyszerűbbek, végül szálasak, keskeny lándzsásak. Virágfészkei sátorozok, gömbösek, kb. 1 cm vastagok. A virágok élénkkékek, csövesek, pártájuk mélyen hasogatott; májustól virágzik. Üdén nyíló virágait a fészekből kicsipegetve kell gyűjteni. Feltétlenül árnyékos helyen kiterítve kell megszárítani, mert napfényen a virágok elvesztik eredeti szép kék színüket, kifakulnak, árujuk értéktelenné válik. Kb. 5 kg frissen gyűjtött virágból kapunk 1 kg drogot. A drog (Cyani flos) centaurin (knicin) keserűanyagot, cichoriinglikozidát, antociánfestéket, cseranyagot, ásványi sókat stb. tartalmaz. Forrázatát külsőleg szemgyulladás borogatására és toroköblítőül használják. Teáját magában nem fogyasztják, a drogot étvágyjavító, görcsoldó és erősítő teakeverékekhez adják. Alkalmazzák teakeverékek díszítésére is. Régebben a „füstölővirág- Búzavirág keverék" alkatrésze is volt.


Cickafarkfű[szerkesztés]

Közönséges cickafark, orvosi cickafark, egérfarkúfű, ezerlevelűfű Achillea millefolium A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, legelőkön, réteken, utak mentén, parlagokon az ország minden részén, sok helyen tömegesen előforduló jellemző illatú, szőröktől szürkészöld évelő növény. Szára egyenes, 30—60 cm magas, egyszerű vagy elágazó. Tőlevelei 20—30 cm hosszúak, nyelesek, lándzsás kerületűek, 2—4 cm szélesek, 2—4-szer szeldeltek; a levélszeletkék porcos szálkahegyűek. A szár levelei felfelé kisebbedők, az alsók rövid nyelűek, a felsők ülők, 2—3-szer szeldeltek. Virágzata 3—5 mm átmérőjű fészkekből összetett sátorozó buga. A fészkekben szürkésfehér korong virágok és fehér pártáj ú karimavirágok vannak; júniustól őszig virágzik. A cickafarknövényből háromféle drogot kell előállítani: virág- (Millefolii flos), fű- (Millefolii herba) és levéldrogot (Millefolii folium). A cickafarkvirágot üde nyílásban kell gyűjteni: a virágzati ernyőket úgy kell szárukról lecsípni, hogy tetejüktől számítva, szárrészükkel együtt ne haladják meg az 5—6 cm hosszúságot. Fűárunak a növény virágzó, leveles szárai legfeljebb 30—40 cm hosszúságban vághatok el. A levélárut a tavaszi tőle vélek gyűjtésével állítják elő. A friss anyagok beszáradási aránya 3,5-4:1. A cickafarkvirág több, a cickafarkfű kevesebb kék színű, azuléntartalmú illóolajat tartalmaz (0,1—0,5%). A drogokban van továbbá achillein glukoalkaloid, keserűanyag, cseranyag, konitsav, aszpargin, egy glikozida, zsírosolaj, gyanta, szénhidrát stb. A levéldrog kékolajat, illetve azulént nem tartalmaz. Csakis az orvosi cickafark és az alakkörébe tartozó, morfológiailag egymástól többé-kevésbé eltérő, de mindig fehérvirágú fajok tartalmaznak azulénes kékolajat: cickafarkolajat. Ezért gyógynövényként a sárgás, rózsás vagy lilás színű virágú cickafarkok egyikesem használható. Az illóolaj 8—10% azulént tartalmaz. A cickafarkolajjal gyulladást megszüntető kenőcsök készülnek, pl. a szem kezelésére, valamint arckrémek, bőrápolók. Az azulénes kenőcs a gyulladást nem fojtja el, hanem a lefolyást gyorsítja. A cickafark drogjai, teái étvágyjavítók, emésztést serkentők, görcsoldók, epe- és májműködést elősegítők, menstruációs zavarokat megszüntetők, húgyszervi és légzőszervi bántalmakat gyógyítók, vérnyomáscsökkentők. Visszértágulás, gyomor- és bélhurut, valamint prosztatabántalmak ellen is ajánlják. Főzete külsőleg fogíny-, szem- és általában gyulladásokra öblögető és borogatószer. A cickafark drogját magában vagy más, hasonló célú gyógynövényekkel keverékekben használják.


Citromfű[szerkesztés]

Orvosi citromfű, citromszagú melissza, méhfű, mézfű. Melissa officinalis Az ajakosvirágúak (Lábiatae) családjába tartozó, nálunk vadon csak szórványosan előforduló, jellemző, kellemes, citromra emlékeztető illatú, évelő növény. Gyógynövényként nagyobb területeken, mézelőként pedig sok helyen kertekben termesztik. Gyökértörzse elfásodó, tarackok erednek belőle, amelyekből végükön föld feletti hajtások fejlődnek. Szára 1 méter magasságot is elérő, bokrosán elágazó, négyoldalú. Levelei keresztben átellenesen állnak, nyelük kb. 2 cm hosszú, lemezük 2—6 cm hosszú, széles vagy keskeny tojásdad, hegyes, durván csipkésfogas, válluk ék alakú vagy lemetszett, fonákukon, az erek mentén gyéren szőrösek. A virágok tízesével-húszasával álörvökben állnak, kicsinyek, pártájuk fehér; júniustól nyílnak. A makkocska termések kb. 2 mm hosszúak, tompán háromélűek, fénylők, barnák, alapjukon fehéren szegélyezettek. A növényből levélárut (Melissae folium) és száras (fű) árut (Melissae herba) kell előállítani. Beszáradási arányuk kb. 5:1. A hajtásokról az ép és egészséges leveleket kell lefosztani. Herbának pedig a virágos, leveles, 4 cm-nél nem hosszabb hajtásokat kell levágni. A drogok illóolajat (0,02—0,3 százalék) cseranyagot, keserűanyagot, nyálkát, kávésavat stb. tartalmaznak. Teájuk ideg- és szívnyugtató, idegerősítő, görcsoldó, emésztést serkentő, szélhajtó, izzasztó, epeműködést elősegítő. Külsőleg pépes borogatóul, fürdőkhöz, bedörzsölőkhöz használják. Salátákat és mártásokat is ízesítenek citromfűlevéllel. A drogokat a likőripar is gyakran alkalmazza. Dióolaját az illatszeripar használja. Mivel a tiszta citromfűolaj igen drága volna, citromhéj - olajjal együtt, lepárlással szokták előállítani. Az így nyert illóolajának kereskedelmi neve: Citromfű Oleum melissae citratum. Termesztése. Meleg fekvésű, széltől védett, tápdús talajt igényel. Magvetéssel és tőosztással szaporítható magja lassan csírázik, ezért legalább 20 órai időtartamra langyos vízben áztatni kell. Magját márciusban melegágyban, vagy áprilisban langyoságybankell egészen felszínesen elvetni, majd a talajba nyomkodni. A kellően fejlett palántákat 60—70 cm sor, és 35—40 cm tőtávolságban kell kiültetni. Levéláru előállítására a növényt virágzása kezdetén kell learatni, a leveleket lefosztani és gondosan megszárítani. Száras áru (fű, herba) céljára pedig virágzó állapotában kell a citromfüvet levágni. A növény évente kétszer is aratható. Terméshozam: 4—5 q levél, vagy 8—10 q száras áru.


Csalán[szerkesztés]

Csípős osalán, nagy csalán, kétlaki csalán, osólyány. Urtica diaica A csalánfélók (Urticaceae) családjába tartozó, az ország egész területén előforduló, sokszor erdők aljnövényzeteként is nagy tömegekben élő, kétlaki, évelő növény. Minden szerve fullánkszőrökkel borított, ha testhez ér, égető, viszkető fájdalmat okoz. Oyőkértörzse hosszú, kúszó, elágazó, hengeres, barázdált, barnássárga. Szára 1 méternél magasabbra is megnő, egyenes, egyszerű, négyélű. Levele nyeles, lemeze szíves tojásdad vagy lándzsás, hosszan kihegyezett, durván fűrészes szélű, szíves vállú. Virágzata füzérszerű. A csalánnak a leveleit és a gyökérzetét kell gyűjteni. A levélgyűjtést célszerűen úgy végzik, hogy a szárat az alján két ujj közé fogják, és felfelé irányulóan lehúzzák róluk a leveleket. A gyűjtők kesztyűs kézzel dolgoznak, s ujjaikra kívülről vastagabb puha drótspirált tekernek. A drót megvédi a kesztyűt a gyors elkopástól, és a leveleknek a szárról való leszakítását is könnyíti. A levelekhez szárrész nem kerülhet, legfeljebb csak a csúcslevelekkel leszakadó, mintegy 5 cm-es rész gyűjthető az áruhoz. A csalánlevél nagy tömegét a lakott helyektől távol, az erdőkben gyűjtik, ahol padlások, fedett szárítóhelyek nem állnak rendelkezésre. Ezért kivételesen meg van engedve a levelek napfényre kiterített szárítása is. A leveleket tisztára feltakarított helyre kell kiteríteni, száradás közben gyakran átforgatni, s majd homoktól és minden más idegen anyagtól megtisztítva kell bezsákolni. Ponyvákat is kéznél kell tartani, hogy az éjjeli harmat, valamint az eső ellen védeni lehessen. Beszáradási aránya kb. 5:1. A drog (Urticae folium) glikozidákat, cseranyagot, egy gyantaszerű anyagot (csalánméreg), hangyasavat, ecetsavat, hisztamint, B- és C-vitamint, viaszt, cukrot, klorofillt (növényi zöld) szerves savakat, sárga színanyagot, glükokinint (vércukorszintet csökkentő anyag), ásványi sókat stb. tartalmaz. A csalánlevél drogjának nagyobb tömegét klorofill előállítására dolgozzák fel, de igen jelentős a gyógyteaként való felhasználása is. Teáját reuma, köszvény, cukorbaj, vízkór, csalánkiütés, hólyaghurut, magas vérnyomás, gyomor- és bélhurut, bőrkiütések, vesehomok ellen, valamint vértisztítóként, vizelethajtónak, általános erősítőnek, gyomor- és bélvérzés, köhögés csillapítására stb. isszák. Külsőleg aranyeres bántalmak ellen ülőfürdőként, bőrkiütésekre borogatóként, hajhullás és korpaképződés, valamint hajzsírosodás ellen mosóvízként, torokgyulladás ellen gargarizmaként használják. Hajvizet is készítenek belőle. A fiatal csalánlevélből főzeléket készítenek, valamint fiatal állatokkal — malacokkal, baromfiakkal stb. — is etetik, mivel vitaminokat és a szervezet számára szükséges sókat stb. tartalmaz. Beumás bántalmak gyógyítására a fajdalmas végtagokat friss csalánhajtásokkal megcsapkodják. A klorofill ártalmatlan színezőanyag, az ipar — likőr-, cukorka-, gyógyszer-, élelmiszer-, fa-, papír-, üdítőszer- stb. ipar — igen gyakran használja. Régebben a csalán szárát a kenderrost pótszereként használták. A csalán gyökérzetét (Urticae radix) ősszel vagy tavasszal kell gyűjteni, a korhadt részektől, mellékgyökerektől és a szárcsonkoktól meg kell tisztogatni. Beszáradási aránya kb. 3:1. Cseranyagot, hamujában pedig 10% meszet tartalmaz. Főzetét bélhurut ellen isszák, külsőleg pedig hajmosásra használják, hullás és korpásodás ellen. Reuma elleni fürdőket is készítenek vele.

Csarab[szerkesztés]

Seprővirág. Calluna vulgáris A hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó, tömegesen Zala, Vas és Sopron megye területén, ritkás erdőkben, kiszáradó lápokon, tőzegeken, savanyú talajokon, erdei fenyvesekben élő, 30—40 cm magas félcserje. Előfordulása a Balatonig terjed. Szára fás, heverő vagy felegyenesedő, seprősen elágazó, vörösesbarna. Levelei kb. 2 mm hosszúak, pikkely alakúak, alsó végükön két szarvacskában végződnek. 3—4 sorban állnak, fedelékesen borítják egymást. Virágai egyoldali füzéres fürtben állnak, 3—4 mm vastagok, a csészecimpák a pártánál hosszabbak, ibolyásrózsásak, selymesen fénylők, maradók. Nyár vége felé virágzik. A növénynek legfeljebb arasznyi hosszú virágos leveles hajtásait kell gyűjteni, az alsó, csupasz, vastagabb ágrészek nélkül. A drog (Callunae herba v. Ericae herba) 0,3—0,9% arbutint és hasadási termékként hidrochinont, egy alkaloidát, flavonglikozidát, enzimet, fumársavat, 7% cseranyagot, szaponint, keményítőt, gumit, gyantát, eirkolint, zsírt, nyálkát, nyomokban illóolajat tartalmaz. Teája vese- és hólyagbajokban vizelethajtó és vizeletfertőtlenítő, bélhurut ellen összehúzó, továbbá erősítő, nyugtató, vértisztító, izzasztó és lázcsillapító hatású.


Cseresznye[szerkesztés]

Meggy (Prunus avium L.) (Prunus cerasus L.) A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartoznak. A gyümölcsök kocsányait külön-külön össze kell gyűjteni és gondosan megszárítani. Nem lehet az áru gyümölcshússal, maggal vagy levéllel szennyezett. Az áruk nagybani előállítására a konzervgyárainkban van nagy lehetőség. A drogok iránti nagy keresletre való tekintettel, a háztartásokban és az iskolákban is meg kell szervezni a gyümölcskocsányok összegyűjtését. 3—4 kg friss gyümölcskocsányból lesz 1 kg drog. A konzervgyárak ajánlják fel gyümölcskocsány-készletüket a helyi szövetkezetnek, akik az anyagot megszárítják, majd az illetékes szakvállalathoz továbbítják. A drogok (Pruni avii és Pruni cerasi stipes) nyálkaoldó, vizelethajtó, szívműködést serkentő stb. hatású anyagokat tartalmaznak. A valódi tea pótszereként is fogyasztják. A meggyszárteának fogyasztó, elzsírosodást meggátló hatását is említik. A szívműködést serkentő hatóanyagok felderítése Králik Lajos drogista mester nevéhez fűződik.


Cserszömörce[szerkesztés]

Szömörcefa, cserzőfa, szumák. Cotinus coggygria Scop. (Ehus cotinus A szömörcefélék (Anacardiaceae) családjába tartozó, a Bükk, a Mecsek, valamint a Bakony karsztos területein kisebb-nagyobb állományokban vadon termő és termesztett nagyobb cserje vagy fa. A növény ipari bőrcserzőanyagot, de sárga festékanyagot is ad. Fája régi népies kelmefestőszer volt, amely „magyar sárgafa" néven a kereskedelemben is szerepelt. Levelei 5—8 cm hosszúak, széles oválisak, vagy fordított tojásdadok, ép szélűek, tompa csúcsúak, kopaszok, esetleg csak a fonákukon pelyhesedők; ősszel rendszerint megpirosodnak. Virágzata dús, terebélyes, bugájú. A virágszirmok sárgák; a meddő kocsányok 1—5 cm hosszúak, tollas szőreik lilásak vagy sárgák. Csontártermése borsónyi, tojás alakú. Drog céljára a kifejlett, zöld nyári leveleit kell gyűjteni ágrészek nélkül. Kb. 4 kg friss levéből lesz 1 kg száraz áru. A levéláru (Cotini folium) 10—30% (ellagsavban gazdag) cseranyagot tartalmaz. Főzetét belsőleg gyomor- és bélvérzés, valamint makacs bélhurut ellen használják. Külsőleg fogínysorvadás és torokbántalmak ellen öblögetőnek, vérző aranyér esetén pedig ülőfürdőnek alkalmazzák. Izzadó testrészeket is kezelnek a főzettével.

Csikófark[szerkesztés]

Bogyópikk, pikkelybogyó. Ephedra vulgáris Rich. (Ephedra distachya

A csikófarkfélék (Gnetaceae) családjába tartozó, a Földközitenger mellékén honos, nálunk sziklákon, homokos talajon szórványosan előforduló, zsurlóformájú kétlaki, alacsony cserje. Szára fél méter hosszúra is megnő, heverő vagy felemelkedő, dúsan ágas, zöldesszürke színű. Ágai átellenesek, 1 mm vastagok. Levelei 1—2 mm hosszúak, alul rövid csővé összenőttek. A porzós virágok rövid barkában állnak; a termős virágzat rendszerint kétvirágú. Termése álbogyó, 6—7 mm hosszú, gömbölyded, vörös színű; kora tavasszal virágzik. A gyógyszeripar a növény egész föld feletti részét feldolgozza. Teázásra nem használható, mert erős hatású anyagokat (efedrin és pszeudoefedrin alkaloidákat) tartalmaz. A drogból előállított efedrin-alkaloidával vérkeringési zavarok elleni gyógyszer készül.

Csikorka[szerkesztés]

Csikorgófű. Oratiola officinalis Mérgező hatású! Mocsarakban, ártereken, vizek mellett, nyirkos réten termő, évelő növény. Gyökere rövid tarackos. Szára egyenes, 20—30 cm magas, egyszerű. Levelei 4—6 cm hosszúak, félig szárölelők, lándzsa alakúak, finoman furészes szélűek, mirigyesen pontozottak. Virágai levélhonaljból erednek, 1—2 cm hosszúak, fehérek vagy piroslók. A növény föld feletti részét kell gyűjteni virágzáskor. Kb. 4 kg frissből lesz 1 kg száraz. A drog gracitoxin digitáliszszerű glikozidát, graciozid (graciolin) glikozidát, graciolontriterpén-származékot, illóolajat, keserűanyagot tartalmaz. A drog (Qratiolae herba) erélyes, sőt mérgező hatású is lehet, ezért háziszerként teázni nem tanácsoljuk. Jelentősége inkább export viszonylatban van, valószínűleg csakis az állatgyógyászatban. Régebbi szakkönyvek a drogból készült forrázatok hatását a következőkben jellemzik: szívműködést serkentő, izomerősítő, hashajtó, epehajtó, vizelethajtó, végtag zsibbadását megszüntető, valamint reuma, ízületi bántalmak, gyomorhurut, vese- és hólyagbántalmak elleni szer.

Csillagpázsit[szerkesztés]

Daruláb, kutyapázsit. Cynodon dactylon A pázsitfüvek (Oramineae) családjába tartozó, szárazabb, homokos, szikesedő talajon, töltéseken termő, kellemetlen, évelő tarackos gyom. Oyökértörzse messzire kúszó, elágazó, átlag 5 mm vastag, szívós állományú, szalmasárga színű, ízeit; a csomókon gyökerezik és szárat hajt. Szára 10—30 cm magas, vékony, felemelkedő. Levelei a szártól elállók, szálasak, 5—15 cm hosszúak, 2—4 mm szélesek, érdes szélűek. Virágzata 3—4 ernyőben álló kalász; a füzérkék ibolyásak, 2 mm hosszúak. Gyűjtendő a tarackos gyökértörzse, melyet a föld feletti részek maradványaitól, a hártyás allevelektől, valamint a drótszerű járulékos gyökerektől, a rátapadt talajtól meg kell tisztítani. 2—3 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. A drog (Qraminis italici rhizoma) szaponint, nyálkát, keményítőt, cukrot stb. tartalmaz. Vértisztító és vizelethajtó teakeverékek alkotórészeként használják. A csillagpázsit nem tévesztendő össze a tarackbúzával, amelynek a gyökértörzse szintén gyógynövény. Fontos, hogy a kétféle drog ne keveredjen egymással. A kétféle növény gyökértörzse, habár egymáshoz nagyon hasonló, mégis könnyűszerrel megkülönböztethető egymástól. Szaga, valamint különösebb íze egyik drognak sincsen. A két drogot egymás mellett vizsgálva feltűnik, hogy a tarackbúza gyökértörzse puhább állományú, vékonyabb, sötétebb sárgaszínű, a világos szalmasárga keményebb állományú és vastagabb csillagpázsit gyökértörzs mellett. Végül is a jódpróba dönti el biztosan a vizsgálódást, mert a közönséges jódtinkturával meg-

CsMagpázsit érintett tarackbúza-gyökértörzs

csupán sárgára színeződik; a csillagpázsit gyökértörzse törésfelületén a jódtinkturától kékesfekete színűvé válik keményítőtartalma miatt. A tarackbúza gyökértörzse keményítőt nem tartalmaz. Általában egyazon célra használják mindkét drogot, az országok gyógyszerkönyvei azonban egyedül a tarackbúza drogjának alkalmazását engedélyezik.

Csipkerózsa[szerkesztés]

Csipkerózsa gyűjtőnéven foglaljuk össze mindazokat a vadon élő (újabban kultúrákban is termő) rózsafajokat, amelyeket vadrózsának, gyepűrózsának, ebrózsanak és még több más néven is ismerünk; bogyóra emlékeztető termésüket pedig csipkebogyónak, csipkének, hecsedlinek, bicskének, csitkenyének nevezzük. Mind a nálunk legjobban elterjedt vadrózsafajta (Rosa canina L.), mind pedig annak rokonfajai hegyvidékeink kopáros, cserjés domboldalain, erdők szélén, legelőkön élnek; más vidékeken pedig sövénynek is ültetik. Jelentősebb tömeges termőhelyei: Hegyalja, az Abaúj-Tornai hegyvidék, a Bükk, a Mátra, a Cserhát, a Börzsöny, a Pilis, a Bakony és a Balaton-felvidék. Ezeken a hagyományos termőhelyeken, de az ország más vidékein is (pl. a Hortobágyon) már több csipkerózsa- kultúra létesült. A cserjék 2—3 m magasak, ágaik ívesen hajlók, tüskések. Leveleik 5—7 levélkéből összetetten szárnyasak. Virágaik 3—4 cm átmérőjűek, szirmuk fehér vagy halványan pirosló; májusa-júniusban nyílnak. Álbogyótermésük — amelyeket közönségesen „bogyónak" nevezünk — megközelítően tojás, körte vagy gömb alakú, gyakran pedig ovális, 1,5—3 cm hosszú, húsos falú, kevés nedvű, éréskor kezdetben világos, Csipkerózsa majd egészen meggypiros színű, jellemző savanykás, aromás ízű. Belsejében több, búzaszemnyi aszmagtermés — közönségesen „mag" — foglal helyet, amelyeket merev, szúrós hegyű szőrök vesznek körül. A csipkebogyó augusztus végétől pirosodik, illetve érik. A csipkebogyó már régen magára vonta az emberek érdeklődését. Az ókori népek is nagyra becsülték, de nemcsak mint ínyenc készítményekhez való gyümölcsöt, hanem mint többféle, különösen a sorvadásos betegségek hatásos gyógyszerét is. A csipkebogyó igazi értékét a modern tudomány kutatta fel, kimutatva, hogy több C-vitamint tartalmaz, mint bármely más vad vagy kerti gyümölcs, valamint bármelyik főzeléknövény. Még a tetemes C-vitamin-tartalom hírében álló citroménál is tízszerte több a csipkebogyó C-vitamin-tartalma. A C-vitamint szervezetünk nem nélkülözheti, mert hiánya legyengülést, betegségekkel szembeni fogékonyságot és skorbutot okoz. Járványok idején, különösen influenza ellen a szervezet ellenállóképességét C-vitamin fogyasztásával eredményesen fokozhatjuk. A csipkebogyó különösen télen — amikor nem juthatunk friss gyümölcshöz és főzelékhez — érdemel nagy megbecsülést, mert akkor szinte egyedüli C-vitamin-forrásunk. A csipkebogyónak nem csupán a 0,5— 1,0%-ot kitevő Cvitamin-tartalma jelenti egyedüli értékét, mert ezenkívül még más olyan anyagokat is tartalmaz, amelyeket az ember szervezete szintén kitűnően hasznosít: 10—20% cukrot, 10% pektint, 3% alma- és citromsavat, vasat, magnéziumot, meszet, illó- és zsírosolajat, cseranyagot, nyomokban pedig még A-, B-, K- és P-vitamint is. A csipkebogyó drogja kétféle alakban kerül a kereskedelembe: egészben egyszerűen megszárítva (Cynosbati fructus cum séminibus), valamint felhasítva, magvaitól, szőreitől megtisztítva „csipkehúsként" (Cynosbati frudus sine seminibus). A csipkehús árunak azért megfelelően magasabb is az ára, hiszen az a magvaktól és a kellemetlen szőröktől megtisztított, hatóanyag-tartalomban megközelítően még egyszer olyan dús. A vásárló dolga, hogy milyen célú felhasználásra, melyik árufajtát kéri. A csipkebogyó felhasználási céljának és módjának igen tág tere van. Gyakran teaként fogyasztják, de készítenek belőle ízt, bort, pálinkát, likőrt, mártást és levest is. A csipkebogyó-készítmények azonban nem csupán erősítő, üdítő és élvezeti célokat szolgálnak, hanem gyógyítanak is, különösen vese- és hólyagbajokat. Említik még jó hatását magas vérnyomás, bélhurut, hörghurut, epe- és májzavarok esetében is. Az ipar, a csipkebogyó célszerűbb és változatosabb felhasználhatósága érdekében, cukorral dúsított szörpöt gyárt belőle. A csipkeszörpöt a gyógynövény-szaküzletek és az élelmiszerüzletek hozzák forgalomba. Viroma néven magnéziummal dúsított diétás csipkeszörp is kapható az üzletekben, amelyet az érrendszeri megbetegedésben szenvedők használhatnak jó eredménnyel. Ugyanez a készítmény cukorbetegek által fogyasztható változatban is van forgalomban. A csipkeszörp sportolóknak is igen hasznos. A csipkeszörp szikvízzel, de kútvízzel is kitűnő erősítő és üdítő ital. Csipkeszörpöt meleg vízhez adva, perceken belül jó csipketeát nyerünk. 2—3 pohárnyi csipkefröccs vagy 2—3 csészényi csipketea fedezi a napi C-vitamin-szükségletet. A csipketeát vagy a csipkeszörpöt számos ipari üzemben védőitalként is fogyasztják a dolgozók, öregkorban az állandó jó közérzetet a csipketea vagy a csipkeszörp elősegíti. A csipkebogyó fejlődésekor kezdetben zöld, majd sárga, később világos- és végül sötétpiros színűvé válik. Gyűjtése rendszerint augusztus vége felé kezdődhet, mert akkor már sok bokron egyöntetűen világospiros bogyó található. A bogyók ilyenkor még kemények, tulajdonképpen még csak félérettek. Ebben a kezdeti érettségi állapotukban tartalmazzák a legtöbb C-vitamint, valamint ekkor dolgozhatók fel hasított, magtalanított, majd megszárított csipkehússá. Később, az erősebben érett, esetleg már puhulni is kezdő bogyó hasításra már nem alkalmas, azt egészben kell megszárítani. Mivel a csipkebogyóáru értékét hatóanyag-tartalma, tetszetős színe és alakja szabja meg, gyűjtését, feldolgozását, szárítását, csomagolását a legnagyobb gondossággal és szakszerűséggel kell végezni. A vidéki felvásárlóknak jól kell megszervezni a munkát, hogy a szükséges időre a gyűjtők rendelkezésre álljanak. Ki kell oktatni őket, hogy csakis a már megpirosodott, ép, egészséges bogyókat gyűjtsék, mégpedig kocsány nélkül. A gyűjtött csipkét lehetőleg hátikosárban szállítsák az átvevőhelyekre, mert abban nem zúzódik, nem törődik meg, mint a zsákban. A friss bogyót az átvevőhelyen nem szabad huzamosabb ideig zsákokban tárolni, sőt még nagyobb halmokban sem, mert a gyümölcs bepárásodik, bemelegszik, megpuhulhat; hasításra már alkalmatlanná válhat. Különösen azoknak a felvásárló szerveknek kell jól felkészülni nagyobb tömegű friss bogyó tárolására, akik nyers állapotban fogják a feldolgozó üzemekbe elszállítani. Hűvös raktárban vagy pincében, legfeljebb tenyérnyi rétegben kiterítve, naponta legalább egyszer óvatosan átforgatva tárolják az elszállításig. A zsákokba való csomagolásnál, a kocsin való szállításkor is kíméletesen kell eljárni, hogy ne törődjön a gyümölcs, mert sérülten útközben megcefrésedhet, de meg is penészedhet. Csipkehús előállításával ez idő szerint még csak néhány szövetkezet foglalkozik, nagy részük frissen vagy egészben megszárítva adja át a bogyót. Mivel a húsáru előállítása jövedelmezőbb az egész bogyóáruéval szemben, egyre több szövetkezet igyekszik megfelelő hasítógépet beszerezni. A gépek munkájával szembeni követelmény, hogy hosszában hasítsák ketté a bogyót, valamint a magoktól is tökéletesen megtisztítsák anélkül, hogy a termésfelek összetöredeznének. A csipkehúst gondosan kell megszárítani, mert ez döntően befolyásolja az áru minőségét. Szellős, tiszta padláson kell szárítani, az anyagot legföljebb 1—2 ujjnyi vékony rétegben kiterítve. Nem szabad a padlás padozatára teríteni akkor, ha az nincsen kifogástalanul letapasztva, mert a poros padozattól az áru bevonódik, teljesen értéktelenné is válhat. Ha a padlás poros, okvetlenül papírt vagy ponyvát kell teríteni. Kora őszszel, amikor a csipkehús készül, még a nap melegét is jól fel lehet használni szárításra. Ehhez megfelelő mennyiségű szárítókeretre van szükség. Kb. 4 kg friss bogyóból lesz 1 kg száraz húsáru. Hozzávetőlegesen egyforma a gyümölcshús és a mag súlyaránya.

A csipkehúsból kirostált mag (Cynosbati semen) is értékesíthető, azért a szőröktől és a gyümölcstörmeléktől meg kell tisztítani és szintén megszárítani. A csipkemag a növény szaporítására, valamint összezúzva állati takarmányként is értékesíthető; főleg sertésekkel etetik. Tartalmaz: 0,3% illóolajat, 8% zsírosolajat, lecitint, vanillint, cukrot, E-vitamint. Főzetét gyógyszerként hólyagbántalmak ellen ajánlják. A feldolgozás folyamán fémekkel, a legvalószínűbben pedig vassal érintkezik a bogyó, pedig a vas oxidja erősen bontó hatású a C-vitaminra. Ezért igen fontos, hogy a gép hasítókése a legjobb minőségű rozsdamentes acélból készüljön; a szárítókeretek drótfonata pedig szigetelőül vízüveggel legyen bevonva. Az egész bogyót ugyanolyan gondosan kell megszárítani, amint azt a csipkehúsnál leírtuk. Vékony rétegben kiterítve — szinte bogyót bogyó mellé helyezve— heteken belül megszárad, míg vastagabb rétegben kiterítve a száradás hónapokra is kinyúlhat, közben pedig az árut a megromlás veszélye fenyegeti. Különösen jelentős a veszteség, ha a megszáradás a tél beálltáig nem fejeződhetett be; a bogyót akkor már csak a tavasz melege fogja megszárítani. Időközben a bogyó megfagyhat, de a cserepek között a padlásra behatoló hó is belepheti. Ezeknek a kedvezőtlen körülményeknek következményei: az áru megpenészedése, tetszetős színének az elveszítése lehet. Ahol lehetséges; a késő őszi időkben gyűjtött bogyónak mesterséges szárításáról kell gondoskodni. Szárítás céljára jól megfelel a Farmer terményszárító, esetleg fűthető helyiség, ahol ugyancsak keretekre kiterítve lehet szárítani. Kb. 2 kg friss gyümölcsből lesz 1 kg száraz bogyóáru. Termesztése. Az érett vadrózsatermésekből kigyűjtött aszmagokat azonnal, még ősszel el kell vetni. Vagy szabadágyba 40 cm sortávolságban, vagy pedig ládába nedves homokkal rétegezve, a szabad földbe süllyesztve a fagynak kitenni, s majd csak tavasszal elvetni. A tavasszal kicsírázott magvakból őszig már állandó helyükre ültethetők a növénykék. A kiültetés 3 m növénytávolságban történjék, hogy a kultúra művelhető, majd 4—5 év múlva pedig a termés könnyen szedhető legyen. Más növényekkel nem hasznosítható területeken, illetve talajokon is jól megél a csipkerózsa.


Csombormenta[szerkesztés]

Mocsárimenta, polyákmenta. Mentha pvlegium Az ajakosok (Labiatae) családjába tartozó, árterületeken, mocsaras helyeken, árokparton, nyirkos réteken termő, évelő, illatos növény. Szára felemelkedő, 15—40 cm magas, egyszerű vagy elágazó, tompán négyélű. Levelei 1—2 cm hosszúak, tojásdadok, nyélrefutók, tompa hegyűek, ép szélűek vagy finoman fogazottak. Virágai levélhónalji örvökben állnak, kicsinyek, bíborlila színűek, júniustól őszig nyílnak. A növény illata a borsosmenta és kakukkfű keverékére emlékeztető. A növény föld feletti hajtásait kell gyűjteni virágzáskor. Kb. 4 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. A drog (Pvlegii herba) 1—2% illóolajat, keserűanyagot, heszperidin flavonglikozidát, diozmint, gyantát s cseranyagot tartalmaz. Teája szélhajtó, görcsoldó, bélféregűző, epekiválasztást serkentő hatású. Sárgaság ellen is fogyasztják. Óvatosan használandó, mert a drog erősebb hatásúnak ismert! Vidéken a friss növényt bolhák ellen a szalmazsákba teszik. A csombormenta illóolaját asztma ellen inhalálásra, reuma elleni bedörzsölök készítésére, valamint az illatszeriparban is alkalmazzák.

Csüngőbelénd[szerkesztés]

Szkopoli füve, farkasbogyó. Scopolia carniolica Jacq. Erősen mérgező! Egész Európa magasabb hegyvidékein termő, nálunk a Bükk, a Mátra és Börzsöny bükköseiben, sziklás völgyekben előforduló, a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó, évelő növény. Gyökértörzse kúszó, arasznyi hosszú, 1—2 ujjnyi vastag, elágazó, lapított, húsos, kívül szürkésbarna párával borított, belül szennyesszürke színű, felső felületén az elmúlt évek hajtásainak helyén gödörkés, az alján pedig vékony járulékos gyökerek erednek. Szagtalan, undorító ízű. Szára egyenes, 20—40 cm magas, lágy. Levelei a szár tetején sűrűn állnak, 10—15 cm hosszúak, elliptikusak vagy tojásdadok, lágyak, ép szélűek, legfeljebb a csúcsok felé van egy-két durva fogazatuk. Virágai a levelek hónaljában egyesével állnak, lecsüngők, a párta kb. 2 cm hosszú, hengeres alakú, kívül barnáslila, belül zöldes színű. Termése gömbölyű, kb. 6 mm átmérőjű, csészébe zárt, kétrekeszű, tetején kupakkal nyíló tok. A növény áprilisban virágzik. A csüngőbelénd ősztől tavaszig gyűjtött gyökértörzse adja a drogot. A gyökértörzsekről a szármaradványokat s a mellékgyökereket maradéktalanul el kell távolítani, s akár napra is kiterítve, gyorsan meg kell szárítani, mert könnyen megpenészesedik. Beszáradási aránya 5—6 :1. A drog (Scopoliae rhizoma) 0,4% hioszciamin-, atropin-, szkopolamin-, antropinalkaloidát, kolint, betaint és szkopoletint tartalmaz. Gyógyszerkészítményekben alkalmazzák vagy alkaloidáinak előállítására használják fel. Készítményeit nyugtalan idegbetegek erős csillapítójául használják. A növény leveleiben is a gyökértörzséhez hasonló alkoloidák vannak, sok helyen a nadragulyalevél helyett használják.


Diófa[szerkesztés]

Kulcsos dió. Juglans regia L. Diófafélék (Juglandaceae). A diófa egyike azoknak az értékes növényeknek, amelynek minden részét hasznosítjuk. Nem csupán a termése és a fája hasznos, hanem a levele (Juglandis folium), a termésének külső, húsos burka (Juglandis nucis pericarpium), valamint a termésben levő kemény hártyás képződmény: a „közfal" (Juglandis nucis dissepimentum) is. Levélzetének egy részét le lehet szedni akkor, amikor a termések kb. fele nagyságukat már elérték. Természetesen gondosan kell szedni a leveleket a zöld termések, valamint a faágak megóvásával. Csakis a fáról gyűjtött ép, egészséges levelek értékesíthetők, mégpedig a közös levélgerinoről „szárról" lefosztva. A levelet szellős padláson, 1—2 ujjnyi vékony rétegben elhintve kell megszárítani. A vastagabb rétegben terített anyag, különösen, ha időnként még át sem forgatják, megbarnul és értéktelenné válik. Beszáradási aránya kb. 4:1. A levéldrog 5% csersavat, galluszsavat, ellagsavat, inozitot, kevés illóolajat, juglon keserűanyagot, juglandin^alkaloidát, színanyagot, kevés C-vitamint stb. tartalmaz. Teáját gyomor-bélhurut, magas vérnyomás, bélférgek ellen, továbbá vértisztítónak, ót vágyjavítónak isszák. Forrázatát külsőleg bőrkiütések, kelések, fagyások borogatására, aranyérbántalmakban ülőfürdőként, torokgyulladás ellen pedig gargarizálónak használják. Bőrkiütések ellen fürdőket is készítenek a diólevélből. Ajánlják borogatóként szemgyulladás és hályogképződés ellen is. A likőripar is alkalmazza. A diótermés külső húsos burokját, a diókopácsot diószüretkor össze kell gyűjteni, és vékony rétegben, akár napra is megszárításra kiteríteni. A már esetleg megromlott, megpenészedett vagy megfeketedett részeket az anyagból gondosan, ki kell válogatni. Beszáradási aránya 4—5:1. A diókopács drogja hidrojuglonglikozidát, juglon-aglukont, csersavat (az éretlen zöldben többet), C-vitamint stb. tartalmaz. Főzetét belsőleg izzadás, gyomor- és bólhurut, valamint étvágytalanság ellen használják. Barna fapácot és olívaolajban kifőzve pedig hajkenőt is készítenek belőle, amelyet „dióolajként" árusítanak.


Ebnyelvűfű[szerkesztés]

Cynoglossum officináié L. Az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozó, szárazabb, homokos talajon termő, kétéves növény. Gyökere karó alakú, arasznyi hosszú. Szára 40—60 cm magas egyszerű. A tőlevelei és a szár alsó levelei hosszúnyelűek, simán molyhosak, fodros élűek; a szár felső levelei lándzsásak, hosszúkásán kihegyezettek. Virágai pirosak, majd kékek; kunkorban állnak. A növény gyökere (Cynoglossi radix) alkaloidát, glukoalkaloidát, keserűanyagot, kolint, cseranyagot stb. tartalmaz. A levél (Cynoglossi folium) cseranyagot, nyálkát, nyomokban illóolajat és baktériumölő hatású anyagot tartalmaz. A gyökeret népi gyógyászatban vérhas, vese-és hólyaghurut ellen; a levelet nehezen gyógyuló sebek kezelésére használták.


Ebszőlő[szerkesztés]

Piros ebszőlő, édes-keserű csucsor. Solanum dulcamara Erős hatású! A burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó, nyirkos helyeken, árokparton, füzesekben élő, felkapaszkodó szárú cserje, Szára több méter hosszú is lehet, alul elfásodó, feljebb lágy, fűnemű, belül üreges; édes-kesernyés ízű, szagtalan. Levelei szórtak, nyelesek, 4—7 cm hosszúak, keskeny vagy szíves tojásdadok, kihegyezettek, épszélűek, vállukon gyakran egy cimpapár van. Virágai bogernyőben állnak, pártájuk lila színű, öt karéjú. Termése elliptikus, kb. 1 cm hosszú, éretten piros, sokinagvú bogyó. Gyűjtendő a növény elfásodott szára, levéltől, virágtól és terméstől megtisztítva, majd 1—2 arasznyira feldarabolva. Kb. 3 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru.


Édesgyökér[szerkesztés]

A drog (Dulcamarae stipes) szolanin-glikozidát, glikoalkaloidákat, szaponint, keserűanyagot, cseranyagot, cukrot, kolint stb. tartalmaz. A népi gyógyászatban vértisztítónak, idegnyugtatónak, lázcsillapítónak, reuma- és ízületi bántalmak, hólyaghurut, gyomor-és bélhurut ellen használták. Hideglelés ellen pálinkába áztatva készítettek gyógyszert belőle. Mivel kellemetlen mellékhatásokat okozhat, házi alkalmazásra a drog nem ajánlható. Az ipar fog előállítani belőle hormonzavarok elleni gyógyszereket.


Édesgyökér[szerkesztés]

Édesfa, igazi édesgyökér. Glycyrrhiza glabra A hüvelyesek (Leguminosae) családjába tartozó, régebben az Alföldön sokfelé elterjedt, ma már nagyobb tömegekben legfeljebb Békés és Csongrád megyében, kertekben, szántókon, parlagokon vadon élő, évelő növény. Afőgyökér karó alakú, hosszú, egészen karvastagságú, többágú, belőle 2—3 arasznyi mélységben vízszintesen és emeletesen indásan kúszó, több méter hosszú, 1—3 ujjnyi vastag tarackok erednek. Ezek húsos, rostos állományúak, kívül vörösesbarna, belül világossárga színűek, enyhe szagúak, émelyítőn édes ízűek. Szára egyenes, 1—2 m magas, ujjnyi vastag. Levelei szárnyasán összetettek, 5—8 pár levélkéjűek (az akácéra emlékeztető). Virágzata felálló fürt; a virágok vöröseslilák. Termésük 2—3 cm hosszú, lapos hüvely; június—júliusban virágzik. A növény gyökértarackjait, valamint a fiatalabb, még nem fásodott főgyökereit kell gyűjteni. Az édesgyökéráru hámozatlan és hámozott, egész rúd vagy kis kockákra felaprítva kerül forgalomba. Beszáradási arány kb. 3:1. A drog (Liquiritiae radix) glicirrhizint (a cukornál 150-szer édesebb), cukrokat, keményítőt, nyálkát, keserűanyagot, kevés illóolajat, aszpargint, cseranyagot, zsírt, gyantát, glikozidát stb. tartalmaz. Használják gyógyszerekben és teakeverékekben ízjavítónak, hatása nyálkaoldó, emésztést serkentő, vizelethajtó, vértisztító. Az édesgyökér besűrített vizes kivonata a „medvecukor" (Succus liquiritiae), amely tömbökben és 5—10 dekás rudakban kerül forgalomba. Használják gyógyszerek ízesítésére és színezésére, cukorkák (pl. szalmiákcukorka) barna sör, dohánypácok készítésére. Gyomor- és bélfekély gyógyítására is ajánlják.

Édesgyökerű páfrány[szerkesztés]

Kőmézgyökér, édespáfrány. Polypodium vulgare Hegyvidéki, árnyas erdőkben, sziklás, mohos helyeken élő páfrányfaj. Gyökértörzse kúszó, arasznyi hosszú, elágazó, ceruzavastagságú, vörösesbarna színű, édes-fanyar ízű, az elmúlt évek levélmaradványaitól sűrűn bemélyedt felületű. Levelei 10—30 cm hosszúak mélyen szárnyasán hasogatottak, lándzsás kerületűek. A drogot a növény gyökértörzse (Polypodii rhizoma) adja, amely keserűanyagot, gyantát, illóolajat, zsírosolajat, nyálkát, cseranyagot, cukrot, fehérjét, szaponint, keményítőt tartalmaz. Hatása nyálkaoldó, bélféregűző.

Édeskömény[szerkesztés]

Főnigli. Foenicidum vulgare Az ernyősvirágzatúak (Umbelliferae) családjába tartozó, a Földközi-tenger mellékéről származó, nálunk is termesztett, illatos, évelő növény. Szára egyenes, 1—2*m magas, elágazó, hengeres. Levelei többszörösen szárnyaltak, alapjukon nagy hüvelyűek. Levélkéi szálasak, szétállok. Virágzati ernyője rendszerint 15 virágból álló, ernyőcskékből összetett. A szirmok sárgák. Termése ikerkaszat, 4—7 mm hosszú, hosszúkás, hengeres, végei felé keskenyedő, 10 bordájú, zöldesbarna színű, kellemes, jellemző illatú, kissé csípős, édeses ízű. A termés gyakran két résztermésre esik szét. A drog (Foeniculifructus) 2—6% (50—60% anetoltartalmú) illóolajat, kb. 15% zsírosolajat, cukrot, fehérjét stb. tartalmaz. Az édeskömény hatása nyálkaoldó, szélhajtó, emésztést serkentő, étvágyjavító, görcsoldó, ízjavító, vizelethajtó, tejszaporító. Használják magában vagy hasonló célú teakeverékekben. Csecsemők szélhajtó teája. Torokgyulladás ellen öblögető, szemgyulladásnál borogató. Gyakran alkalmazotti likőr- és élelmiszeripari fűszer. Kenyérbe is sütik, péksüteményekre, teasüteményekre is hintik. Az édeskömény illóolaja (Foeniculi oleum) gyógyszerkészítményekben mint nyálkaoldó, szélhajtó, étvágyjavító, féregűző stb. hatású alkotórész szerepel. Fog- és száj ápolószerek, fogkrémek, fogporok elmaradhatatlan Ízesítője. A növény fiatal levélzetéből az olaszok salátát és főzeléket is készítenek. Termesztése. Édesköményt az ország melegebb vidékein érdemesebb termeszteni. Mélyrétegű, tápdús, nem száraz vályogtalajt igényel. Magját márciusban 40—50 cm sortávolságban kell állandó helyére elvetni. Késő ősszel is vethető úgy, hogy a magok ki ne csírázzanak. Már az első évben is ad némi termést, de zömében a második és a harmadik évben terem. Termése augusztusban kezd érni. Az első érésű ernyők terméseit kézzel le kell szedni, majd a mellékhajtásokon is beérett termések begyűjtésére az egész növényt le kell aratni, utóérlelni, majd kicsépelni és szárításra magtárba kiteríteni. Terméshozam az első évben 4—5 q, a második és a harmadik évben pedig már 6—7 q holdanként.

Erdei pajzsika[szerkesztés]

Erdei hímpáfrány, páprágy. Nephrodium filix (Aspidium vagy Dryopteris filix mos) Mérgező Árnyas, nyirkos erdőinkben élő páfrányfaj. Levelei 40—60 cm hosszúak, lándzsás kerületűek, egyszer vagy kétszer szárnyasán összetettek. A levélszárnyacskák fogasak vagy szárnyasán hasogatottak. Oyökértörzse, a levélnyél-maradványokkal együtt 1—2 arasznyi hosszú, hengeres, 5—10 cm átmérőjű, csúcsán erednek az új levélhajtásai, a végén elhaló, korhadó. A tulajdonképpeni gyökértörzs legfeljebb ujjnyi vastag, szabálytalanul szögletes keresztmetszetű, metszési felülete élénkzöld, benne szabálytalan kör alakban elhelyezett 8—12 fakóbb színű pontocska (edénynyaláb) látható. A gyökértörzsből számos levél ered, közöttük rozsdavörös pelyvaszőrökkel és drótszerű mellékgyökerekkel. A gyökértörzset (Filicis maris rhizoma) a nyár végén kell gyűjteni. El kell távolítani róluk a mellékgyökereket, az elvénhedt részt, valamint a talajszennyeződést. A levélmaradványok elkorhadt részeit késsel le kell vagdosni egészen addig, amíg zöld színű részük elő nem tűnik. A gyökértörzseket feldarabolás nélkül, zsinórra felfűzve célszerű megszárítani. Kb. 3 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. A drog csak addig hatásos, amíg belseje zöld..Tartalmaz floroglucin-származékokat, cseranyagot, keserűanyagot, illóolajat, zsírosolajat stb. A gyökértörzsből állatgyógyászati bélféregűző szereket állít elő az ipar. Népies fürdetőszer visszér-gyulladás és reuma ellen. Belsőleg mérgező hatása miatt nem használható! Erdei pajzsika

Ezerjólű[szerkesztés]

Százforintosfű, földepe, Növények/K/Kisezerjófű. Centaurium minus Növények/K/Keskenylevelű ezerjófű. Centaurium uliginosum Növények/C/Csinos ezerjófű. Centaurium pulchellum A tárnicsfélék (Centianaceae) családjába tartozó egy- vagy kétéves növények. A hazánkban termő mindhárom fajtája gyógynövény. Közülük a kisezerjófű fordul elő a leggyakrabban. A kisezerjófű ritkás tölgyesekben, erdőirtásokban, réteken terem. Szára 30—50 cm magas, egyenes, 2—3 mm vastag, csak a virágzatban elágazó. Tőlevelei rózsában állnak, fordított, keskeny tojásdadok, 3—4 cm hosszúak. Szárlevelei keresztben átellenesen állnak, hosszúkás tojásdadok, 3—5 cm hosszúak, hegyesek, épszélűek, ülők. Virágzata sátorozó bogernyő, pártája élénk rózsaszínű, 5 karéja szétterületen álló; júniustól augusztusig virágzik.

A keskenylevelű ezerjófű szárazabb réteken terem, az előbbinél alacsonyabb termetű, levelei keskenyek, szálasak, élükön érdes szőrűek.

A csinos ezerjófű lápos réteken terem, csupán kb. 10 cm magas, már az alján elágazó szárú, levelei tojásdadok. Az ezerjófüvek föld feletti részét kell gyűjteni, üdén, virágzáskor. A füvet már a gyűjtésnél 1—2 maroknyi csokrokba kell kötni. Kötözésre a saját szárát kell felhasználni. Szigorúan árnyékos helyen kell a füvet megszárítani, mert napfény hatására elveszíti a színét. A kötegeket — felbontva — egymás mellé kell elhelyezni a szárítás idejére, majd megszáradásuk után újrakötegelni. A kötegek felaggatva is száríthatok, de a növényeket naponta úgy kell átrendezni, hogy a belső részek kívülre is kerülhessenek. Ha az átrendezést elmulasztjuk, a csokrok közepe befülled. Az átrendezgetést a növény teljes megszáradásáig folytatni kell. Kb. 4 kg friss növényi részből lesz 1 kg drog. Az ezerjófűdrog (Centaurii herba) szagtalan, rendkívül keserű ízű. Tartalmaz: 3% eritaurin keserű glikozidát, gyantát, viaszt, illóolajat, nikotinsavat, oleanolsavat stb. Az ezerjófüvet magában vagy teakeverékekben étvágyjavítónak, emésztést serkentőül,peműködést előmozdítónak, vértisztítóul, továbbá bélrenyheség és májbántalmak ellen használják. Gyomorlikőröknek elmaradhatatlan alkotórésze. Olcsóbb sörök készítéséhez komló helyett is használják.

Falgyom[szerkesztés]

Falifű, romfű. Parietaria officinalis A csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozó, köves, sziklás, romos helyeken élő, évelő növény. Szára egyenes, 40—60 cm magas, egyszerű. Levelei lándzsa alakúak, hosszan kihegyezettek, ép szélűek, lágyak, kb. 10 cm hosszúak, pelyhesszőrűek, pontozottak, áttetszőek. Virágai egylakiak, aprók, örvösen bogernyőkben csoportosultak; júniustól őszig nyílnak. Leveles, virágos szárait kell gyűjteni. Kb. 4 kg friss hajtásból lesz 1 kg száraz áru. A drog (Parietariae herba) cseranyagot, keserűanyagot, egy glikozidát és gyantát tartalmaz. Teáját vese- és hólyagbántalmak ellen használják.


Farkasalma[szerkesztés]

Pipavirág. Aristolochia clematitis Mérgező! A farkasalmafélék (Aristolochiaceae) családjába tartozó, parlagokon, cserjés helyeken, vetések szélén élő, évelő növény. Gyökértörzse kúszó, elágazó, tagolt, ceruza vastagságú, sárgásbarna színű. Szára 40—60 cm magas, felálló, hajladozó. Levelei szórtállásúak, hosszúnyelűek; lemezük 10—15 cm hoszszú, tompa háromszög alakú, mélyen szíves vállú, ép szélű, kopasz, húsos. Virágai a levelek hónaljában csoportosan állnak, 2—3 cm hosszúak, világossárgák; a lepel az alján felfúvódott, cső alakú. Termése diónyi, lecsüngő, benne háromszög alakú nagy magokkal. Az egész növény jellemző, kellemetlen szagú, undorító, keserű ízű. Májustól virágzik. A növény kifejlett, ép, egészséges leveleit kell gyűjteni. Beszárad ás i arányuk 4—5:1. A drog (Aristolochiae folium) arisztolohiasavat, keserűanyagot, illóolajat, cseranyagot, gyantát, C-vitamint és baktériumölő anyagot tartalmaz. Belsőleg használni veszélyes, és semmiféle betegség ellen sem indokolt (a mai ismereteink szerint). Forrázatát külsőleg sömör, ótvar, ekcéma ellen, valamint nehezen gyógyuló sebek, gyulladásos testrészek borogatására használják. A gyökér (Aristolochiae vagy Saraceniae radix) 0,5—1,0% arisztolohiasavat (arisztolohia sárga), gyantát, keserűanyagot, cseranyagot és illóolajat tartalmaz. Fürdőt vagy borogatót készítenek belőle reumás és ízületi bántalmak kezelésére. Kehes lovakat is gyógyítanak vele.


Fátyolvirág[szerkesztés]

Buglyos dercefű, szappangyökér. Oypsophila panicidata A szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó, laza homokos talajban, vasúti töltésekben, gátakban, de a legnagyobb tömegben Bugac homokbuckáin élő, évelő növény. Gyökere 2 m hosszúra is megnő, 15 cm vastag is lehet, karó alakú, egyszerű, húsos, kívül világosbarna, belül sárgásfehér színű; keresztmetszetén sugaras szerkezetű; szagtalan, karcoló ízű. Vízzel rázva tartós habképző. A göcsös gyökérfejből több szár ered, amelyek 0,5— 1 m magasak, aljuktól dúsan gömbszerűen ágasak, ízeitek, az ízeknél könnyen eltörnek. A levelek keresztben átellenesen állnak, lándzsásak, kihegyezettek, ép szélűek, 3—6 cm hosszúak. Virágzata dúsan összetett bog. Virágai aprók, fehéres színűek; június-júliusban nyílnak. A virágzatot csokrok díszítésére használják, erre a célra a növényt kertészetekben és díszkertekben is termesztik. Gyűjtendő a gyökere, melyet kérgétől maradéktalanul meg kell tisztítani, majd kb. 0,5 cm vastag ferde korongokra „szalámi" módjára fel kell szeletelni, és akár napra kiterítve is, törékenyre meg kell szárítani. A gyökér feldolgozásakor ügyelni kell, nehogy bepiszkolódjék, eredeti szép fehéres színét megőrizze. A gyökér feldolgozásra nem alkalmas részei, valamint a lehámozott kéreg is értékesíthető. Kb. 3,5 kg friss gyökérből lesz 1 kg hámozott, szeletelt, megszárított áru. A drog a kereskedelemben „fehér magyar szappangyökér" néven (Saponariae álbae Hungaricae radix) kerül forgalomba. Tartalmaz: 10—20% szaponint. Erélyes nyálkaoldó (köptető) kanalas orvosság készül belőle. A háztartásokban mint a finom kelmék régi tisztítószerét ismerik. Főzetében a kelmét kimossák, a lé közben szappan nélkül is erősen habos lesz. A szappangyökérből előállított „szaponint" borotvaszappanok, mosdó- és mosószappanok, fogkrémek stb. habzókészségének növelésére használják.


Fecskefű[szerkesztés]

Vérehulló fecskefű, gödire, cinadón. Chelidonium május Erős hatású! A mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó. Általában nyirkosabb talajon, árokparton, akácosokban, erdők szélén, házak körül, csatornapartokon sokfelé tömegesen termő, évelő növény. Ha bármely részét megsértjük, narancssárga színű nedv csordul ki belőle. Oyőkértörzse húsos, később szivacsos állományú és göcsös, kívül-belül vörösesbarna színű. Gyökerei rostosak, 5—10 cm hosszúak. Szára 50—100 cm magas, elágazó, szögletes, csöves. Tőálló levelei hosszúnyelűek, szárlevelei rövidnyelűek, a felsők ülők. Levéllemezük szárnyasán szeldelt, a szeletek hosszas tojásdadok, durván csipkések, felszínükön világoszöldek, fonákukon kékeszöldek, finoman szőrösek. Virágai ernyőben állnak, a szirmok sötétsárgák. Termése hosszú, vékony tok; áprilistól egész nyáron virágzik. Gyűjtendő a növény föld feletti része virágzáskor, a szár alsó, vastagabb részei nélkül (Chelidcmii herba), valamint a gyökérzet (Chelidonii radix). A száras hajtás beszáradási aránya 5—6 : 1; a gyökéré pedig 4—5 : 1. A drog keserű, karcoló ízű, pora belélegezve heves köhögésre és tüsszentésre ingerlő. A megszárított anyag bezsákolásához megnedvesített kendőt ajánlatos kötni az orr és a száj elé. A drogok több alkaloidát, gyantát, kevés illóolajat, C-vitamint, nikotinsavat stb. tartalmaznak. A gyökér hatóanyagban dúsabb, mint a herba. Mindkét drogból epe-, májbajok, valamint gyomor- és bélhurut elleni gyógyszereket készít az ipar. Tisztán magukból a drogokból nem szabad teát készíteni; keverékekben való használatához is kikérendő az orvos tanácsa. A friss növény nedvével szemölcsöt és tyúkszemet irtanak.

Fehér árvacsalán[szerkesztés]

Fehér holtcsalán. Lamium album Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó, erdők szélén, kerítések mentén, árokpartokon élő, évelő növény. Szára 30—40 cm magas, egyenes, felemelkedő, négyoldalú, gyéren szőrös. Levelei keresztben átellenesen állnak, nyelesek: lemezük 3—7 cm hosszú, tojás-háromszög alakú, szíves vállú, durván fűrészes szplű, szőrös. Virágai álörvökben állnak, pártájuk fehér vagy gyengén sárgásfehér; áprilistól augusztusig virágzik. A növény kétféle drogot ad: az egyik a virág csészéiből kicsipegetett pártákból (Lamii albi flos), a másik pedig az egész föld feletti, leveles, virágos hajtásokból (Lamii albi herba) áll. A friss virág kb. 6: 1, a friss száras hajtás pedig kb. 4: 1 arányban szárad meg. A virágdrog nyálkát, 10% cseranyagot, illóolajat, glikozidát, szaponint; &fűdrog pedig nyálkát, szaponint, 14% cseranyagot, xantofillt tartalmaz. Teájuk légcsőhurut, bélhurut, hólyaghurut, álmatlanság ellen használatos. Külsőleg hüvelyhurut elleni öblögetőnek, gyulladásos testrészekre borogatónak használják.


Fehér fagyöngy[szerkesztés]

Fagyöngy, gyimbor, madárlép. Viscum album A fakinfélék (Loranthaceae) családjába tartozó, lombos fákon : akácon, nyárfán, hársfán, elhanyagolt alma- és körtefákon stb. élő, félélősködő, kétlaki, gömb alakú cserje. Szára fás, tömör, ízeit, többszörösen villásan elágazó; vastagabb részének kérge barna, a vékonyabbé pedig sárgászöld színű. Levelei átellenesek, zöldek vagy zöldessárgák, bőrneműek, 3—6 cm hosszúak, tompa csúcsúak, ép szélűek, kopaszok, áttelelők. Virágai aprók, a szárak elágazásainál csoportosan állnak. Termése borsónyi, éretten fehér színű, áttetsző, sűrű ragadós nedvű, kétmagvú bogyó. A növény vékonyabb leveles hajtásait ősztől tavaszig, általában a gazdafák lombfakadásáig kell gyűjteni. Az áruban ceruzánál vastagabb ágrészek nem lehetnek. Beszáradási aránya kb. 3: 1. A drog tartalmaz: kolint, acetilkolint, propionilkolin vérnyomáscsökkentő anyagot, szívre ható viszkotoxin proteint Fehér mályva savanyú szaponint, gyantaalkoholokat, mannitot, cukrot, inozitot, keményítőt, zsírsavakat, cerilalkoholt, oxidáz enzimet, csak a bogyóban viszcint: ragadós, lágy gyantát. Hatása: A fehér fagyöngydrog (Viscifrons v. Visci „herba") hatása vérnyomáscsökkentő, görcsoldó, belső (tüdő-, gyomor-, méh-, bél-) vérzéseket megszüntető, valamint szívműködést serkentő hatású. Az ipar gyógyszerkészítményeket állít elő a fagyöngyből. A termések ragadós nedvéből régebben légyfogót készítettek, de a madarászok még ma is csinálnak belőle madárfogó lépet. A fehér fagyöngy nem tévesztendő össze a tölgyfákon élő sárga fagyönggyel, a fakinnal (Loranthus europaeus L.), amelynek szára feketészöld, termése sárga színű, levelei ősszel lehullanak.


Fehér mályva[szerkesztés]

Bársonyos mályva, orvosi ziliz, ejbis. Althaea officinalis A mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó, folyók ártereiben, csatornák mentén, nyirkos réteken sokfelé előforduló évelő növény. Időnként termesztik is. Gyökere karó alakú, egyszerű, idősebb korában elágazó, gyakran fél méternél is hosszabb és a nyaknál 5—8 cm vastag, húsos, többfejű, kívül szürkésbarna, belül fehér, nyálkás nedvű, enyhe illatú, édeskés ízű. Szára 1—1,5 m magas, egyenes, egyszerű vagy a felsőbb részében elágazó, hengeres, sűrűn szőrös. Levelei szórt állásúak, nyelesek, lemezük 5—10 cm hosszú, széles vagy keskeny tojásdad, 3—5 karéjú, hegyes, fogas vagy csipkés, fűrészes szélű, szíves, egyenes vagy ékvállú, zöldesszürke vagy fehéres színű, mindkét lapján bársonyosan molyhos szőrű. Virágai a levelek hónaljában csomóban állnak. Csészéjük kettős, 5 szirmuk 1—2 cm hosszú, halvány rózsaszínű, kissé kicsípett végű. Termése karéjokra hasadó korong alakú; júniustól szeptemberig virágzik. A növény levelei (Althaeae folium) és gyökere (Althaeae radix) adják a drogot. A leveleit tisztán, virágok, termések és szárrészek nélkül kell gyűjteni. A gyökeret csak ősztől tavaszig (április végéig) szabad gyűjteni, mert a nyári gyökér hatóanyagokban szegény. A gyökeret gondosan meg kell hámozni, majd kb. 5 mm élméretű kockára fel is kell aprítani. A levél beszáradási aránya kb. 4:1; 4—5 kg frissen gyűjtött gyökérből állítható elő 1 kg száraz, kockára aprított áru. A levóldrog sok nyálkát és nyomokban illóolajat tartalmaz. A gyökérdrog 30% nyálkaanyagot, 30—40% keményítőt, 2% aszparagint, 5—10% cukrot, kb. 10% pektint, 2% cseranyagot, kb. 1% zsírosolajat, 7% foszfátban gazdag anyagot, lecitint stb. tartalmaz. Mindkét drogot nyálkás bevonóként alkalmazzák a légcső és az emésztőszervek hurutos megbetegedéseiben, különösen a gyermekgyógyászatban. Alkatrészei köhögés elleni teakeveréknek. Használják klisztérnek és lágyító borogatónak. Gyógycukorkák is készülnek fehérmályvagyökérrel. A fehérmályvagyökér feldolgozása. Nagyobb üzemű áruelőállítás esetén ősszel a gyökerek kiásására és elvermelésére kell több munkát fordítani. Feldolgozásukra a tél folyamán kerüljön sor. A veremből kiszedett gyökereket a talajszennyeződéstől gondosan meg kell mosni, majd a kérget éles késsel (nem kaparva) maradéktalanul le kell fejteni róluk. A meghámozott gyökereket hosszában kb. 7 mm vastag szeletekre fel kell hasogatni, majd a szeleteket zsinórra vagy drótra felfűzve megszárításra levegős helyen kiaggatni. Kedvezőtlen időjárás esetén fűtött helyiségben kell szárítani. A gyökereket megmunkálásuk közben azért kell megszárítani, mert bő nyálkatartalmuk nehezíti a feldolgozás későbbi folyamatait, és könnyen be is piszkolódnak. A gyökerek feldolgozása a szeleteknek pálcikákká való továbbbi felhasogatásából, majd a pálcikáknak 5 mm-es kockákká aprításából áll. Az e műveletek elvégzését megelőző napon a füzérekről leszedett száraz gyökérszeletekből annyit, amennyit egy nap alatt fel tudnak dolgozni, leterített ponyvára el kell helyezni, vízzel finoman megpermetezni, és megnedvesített zsákokkal letakarni. Másnapra a gyökér annyira megpuhul, hogy hasításra és kockázásra alkalmassá válik. A gyökérszeleteket kb. 6 mm vastag pálcikákká kell továbbiakban felhasogatni, belőlük egy maroknyit szorosan összefogni és — kaszából készített éles késsel — kockatészta-készítés módjára, megközelítően 5 mm-es egyenletes darabkákra felmetélni. A felkockázott gyökereket, tiszta helyen kiterítve, ismét tökéletesen meg kell szárítani. Akkor kellően száraz a fehérmályvagyökér kocka, ha körömmel a rostjai könnyen nem szétfejthetők. A gyökerek kockázását több helyen már — dohányvágó rendszerű — gépekkel végzik, amelynek az az előnye, hogy rövidebb idő alatt, kisebb fáradsággal, egyenletesebb idomokra aprítható fel az anyag. (A gyökerek gépi meghámozása újítási feladat.) Fontos minőségi követelmény, hogy a fehérmályvagyökér-áru eredeti szép fehér színű, minél egyenletesebben, megközelítően 5 mm élméretű kockákra aprított, tökéletesen megszárított darabokból álljon. A fehérmályvagyökér csupán meghámozva és megszárítva is értékesíthető. Ezt az árutípust „hámozott rúd"-ként ismerik a kereskedelemben. Termesztése. Nyirkosabb, mélyrétegű, tápdús, meleg fekvésű talajt igényel. Magját tavasszal állandó helyére vetik, vagy 50x50 cm távolságban fészkekben 3—4 mag behelyezésével, vagy pedig 60 cm sortávolságban vetve, majd később 35—40 cm tőtávolságra kiegyelve. A Tisza és a Körösök árterében jól termelhető, ahol célszerű a kultúrát bakhátakra telepíteni, hogy jól megmunkálható legyen és jó mélyre hatoló gyökerek fejlődjenek. A gyökerek esetleg már az első év őszén is kitermelhetők. Amennyiben gyökórtermelésre helyezzük a súlyt, levelet csak mérsékelt mennyiségben szedjünk a növényekről.


Fehér mustár[szerkesztés]

Angol mustár. Sinapis alba A keresztesvirágúak (Criiciferae) családjába tartozó, Európa délibb tájain honos, nálunk fűszeres magjáért nagyban termesztett, egyéves növény. Szára egyenes, fél méternél is magasabb. Levelei szórtak, nyelesek. Lemezük tenyérnyi nagy, tojásdad kerületű, általában hét részre szárnyasán szeldelt, durván fogas szélű. A felső levelek egyszerűbbek. Virágzata kezdetben sátorzó fürt, majd megnyalva terméses fürtöt alkot. A szirmok élénksárgák. Termése 3—4 mm vastag, 3—6 mm magvú beoő. A magok gömbölyűek, kb. 2 mm átmérőjűek, fakósárgák, szagtalanok, enyhén csípős ízűek. A növény júniusban virágzik; magja júliusban érik. A drog (Sinapis albae semen) 0,2—1,0% illóolajat, 2,5% szinalbinglikozidát, 25—30% zsírosolajat, fehérjét, nyálkát és mirozin enzimet tartalmaz. Ipari és házi fűszer. Savanyítandó paprikához, uborkához, halakhoz teszik. A húsokhoz fogyasztható mustárkrémet az ipar fekete és fehér mustármag keverékéből készíti, őrleményéből pépes borogatót állítanak elő reumás bántalmak enyhítésére. A fehér mustármagot mint modern háziszert különösen a nyugati államokban sokféle betegség ellen alkalmazzák. Használják érelmeszesedés, magas vérnyomás, anyagcserezavarok, epe- és máj bántalmak, emésztési panaszok, székrekedés, felfúvódás, reuma, isiász és bőrkiütések ellen, valamint vértisztítóul is. A magból naponta a három főétkezés előtt egy-egy csapott kávéskanálnyit szétrágás nélkül nyelnek le. Termesztése. Száraz homoktalajon kívül minden más, jó táperőben levő talaj megfelel a fehér mustár termesztésére. Márciusban vetik 40 cm-es sortávolságban. Nem fagyérzékeny. Későbbi vetése nem ajánlatos a földi bolha várható kártétele miatt. A vetést a növénykék 1—2 lombleveles korában merőlegesen járatott fogasolással egyelik. Július második felében érik, cséplése után még száradásra kiterítik, majd idegen anyagoktól és gyommagvaktól megrostálják. Terméshozama: 5—8 q kat. holdanként.

Fehér üröm[szerkesztés]

Artemisia ahsinihium A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, szárazabb legelőkön, köves talajokon sokféle tömegesen termő, évelő növény. Szára másfél méter magasra is megnő, erőteljes, egyenes, tetején elágazó, az alján egészen hüvelykujjnyi vastag, hengeres, szürkésen molyhos. Tőlevelei arasznyiak, hosszúnyelűek, háromszor szárnyasán szeldeltek, A szárlevelek kisebbek, az alsók nyelesek, kétszer szeldeltek, a felsők ülők, egyszer szeldeltek. Valamennyi levél szőröktől ezüstösen, fehéren molyhos. Fészkesvirágzatai a szár felső részén hosszú füzérekben állnak. A fészek 3—5 mm átmérőjű; a virágok sárgák. A növény jellemző kellemes szagú; minden részében igen keserű, fűszeres ízű; július—augusztusban virágzik. A fehér ürömből kétféle drogot kell előállítani; a tőlevelekből és a szárakról lefosztott levelekből állót: a „fosztott ürmöt", valamint a virágzásuk kezdetén vagy éppen üde virágzásukban gyűjtött, a szár felső, legfeljebb 50 cm hosszú részeiből állót: a „virágos ürmöt". A régebben „botos üröm"-ként gyűjtött, a növény egész föld feletti részéből álló áru már kiment a forgalomból. Az ürömlevél (Absinthii folium) száradási aránya 6—6 : 1 , a virágos ürömé kb. 2 : 1. A virágosüröm-áru 0,2—1,0% illóolajat, egy glikozidikus keserűanyagot, abszintin bódító anyagot, gyantát, cseranyagot C- és B„-vitamint, borostyánkősavat stb. tartalmaz. A levéláruban ezekből kevesebb van. Magukban vagy teakeverékekben étvágygerjesztő, emésztést serkentő, szélhajtó, bélféregűző, epeműködést serkentő teák készítésére használják. A virágos ürmöt a likőr- és a borászati ipar is kiterjedten alkalmazza ürmösborok és keserű likőrök készítésére. Különösen Franciaországban nagyon elterjedt az abszint ital; forgalomba hozatala az egész világon tiltva van, mert élvezete tönkretette az emberek ezreinek idegeit. A virágos ürömből vízgőzzel előállított illóolajat erősítő, görcscsillapító, bélféregűző gyógyszerek készítésénél alkalmazzák. Reuma elleni bedörzsölőszerhez is adják. A fűszer-, a likőrés a borászati ipar is felhasználja.

Fehér zászpa[szerkesztés]

+ Veratrum album Erősen mérgező! A liliomfélék (Liliaceae) családjába tartozó, nyirkos, lápos réteken termő, évelő növény. Gyökérzete a talajban függőlegesen elhelyezkedő, 5—8 cm hosszú, kb. 3 cm vastag gyökértörzsből és az abból eredő számos, 20—30 cm hosszú, 3—4 mm vastag, barnássárga színű járulékos gyökérből áll. A növény hosszú éveken át csupán toleveleket hajt, amelyek hüvelyei egymást szorosan átfogva szinte szárszerűek. A tőlevelek 20—30 cm hosszúak, elliptikusak, hegyesek, hosszukban redőzöttek, merevek. Szára 1,5 m magasra is megnő, egyenes, hengeres. A szárlevelek a tőleveleknél kisebbek, feKelé pedig kisebbedők. Virágai a szár végén fürtös füzérekben állnak, lepellevelük zöldesfehér színű; júniusaugusztusban virágzik. Gyűjtendő a növény egész gyökérzete a szár- és a levélmaradványoktól megtisztítva. A drog (Veratri rhizoma et radix) számos alkaloidát (germerin, jervin, protoveratrin, cevin stb.), gyantát, zsírt, glikozidát, keserűanyagot, szerves savakat stb. tartalmaz. A drog- nak szaga nincs, íze erősen karcoló, keserű; pora belélegezve heves tüsszentésre és köhögésre ingerel. Erősen mérgező hatása miatt az embergyógyászatban alig használják, újabban azonban vérnyomáscsökkentő gyógyszert

készít belőle a gyógyszeripar. Finomra megőrölt porával állatok részére bőrélősdiek elleni hintőporok és kenőcsök készülnek. Régebben haj szeszekhez is adták hajhagyma-erősítőnek. Alkalmazták tüsszentőporokba is. Magjától a baromfi elpusztul.


Fekete áfonya[szerkesztés]

Kukojsza. Vaccinium myrtillus A hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó, nagyobb tömegekben Sopron és Vas megye, kisebb állományokban a Mátrában, a Bükkben, a Hegyalján, valamint Zala és Somogy megye nyirkos, savanyú talajú erdőiben termő, 20—40 cm magas, dúsan elágazó cserje. Ágai szögletesek, zöldek. Levelei szórt állásúak, vékonyak, 2—3 cm hosszúak, ellipszis alakúak vagy tojásdadok, hegyesek, aprón fűrészfogasak. Virágai a levelek hónaljában egyenként fejlődnek, pártájuk gömbös, korsó alakú, vöröseslila színű, a partacimpák hátragörbültek. Bogyótermései borsónyiak, kékesfekete színűek, hamvasak, csúcsukon lapítottak, sokmagvúak, levük sötét bíborszínű. Izük kellemes, savanykásan édes. A cserje május—júniusban virágzik; termése augusztus folyamán érik. A növény legfeljebb ujjnyi hosszú leveles hajtásait, valamint az érett terméseit kell gyűjteni. A hajtások között vastagabb szárrószek nem lehetnek. Mindkét növényi rész beszáradási aránya kb. 4 : 1. A leveles drog (Myrtilli herba) arbutint, cseranyagot, glikozidákat, flavonokat stb. tartalmaz. Teája szélhajtó, vizelethajtó, bélhurutot szüntető, vese- és hólyagbántalmak elleni hatású. Cukorbaj elleni teakeverékek alkotórészeként is alkalmazzák. Az áfonyatea, kellemes ízénél fogva, mindennapi üdítő italként is fogyasztható. A termésdrog (Myrtülifructus vagy bacca) gyümölcssavakat, cukrot, pektint, cseranyagot, antociánglikozidát, A-, B- és C-vitamint tartalmaz. Lekvár, szörp, bor vagy tea alakjában bélhurut elleni háziszer. Az áfonyabor erősítő hatású, valamint az öregkori krónikus bélhurutos állapotot is kedvezően befolyásolja.

Fekete kömény[szerkesztés]

Szőrös kandilla. Nigelia sativa A boglárkafélék (Banuncvlaceae) osaládjába tartozó, illatos magjáért nálunk csak itt-ott, de Keleten nagyban termesztett, egyéves növény. A mag (Nigellae semen) 0,5—1,5% illóolajat, 35% zsírosolajat, szaponint, nigellin keserűanyagot és cseranyagot tartalmaz. A drogból készült főzet szélhajtó, vizelethajtó, étvágygerjesztő, emésztést serkentő, epehajtó, sárgaság elleni és nyalkaoldó hatású. Külföldön a fekete köményt péksütemények és teasütemények behintésére használják, mint nálunk a kömény- magot. Dióolaja illatszeripari készítményekhez használt. Indiában zsírosolaját étolajként használják.


Fekete mustár[szerkesztés]

Barna vagy francia mustár. Brassica nigra A keresztesvirágúak (Cruciferae) családjába tartozó, a Földközi- tenger mellékéről származó, fűszeres magjáért nálunk is termesztett, egyéves növény. Szára 1 métert is elérő, rendszerint elágazó. Az alsó levelei 1—2 tenyérnyi nagyok, szeldeltek, fogazott szélűek. A felsőbb levelek kisebbek, a legfelsők lándzsa alakúak, fogazott szélűek. Virágai a hajtások végén sátorozó fürtben állnak, terméséig a virágzati tengely megnyúlik. A virágok illatosak, szirmuk sötétsárga színű. Termése 1—2 om hosszú, 8—10 magvú beoő. Magja gömbölyű, kb. 1,5 mm átmérőjű, kívül sötét vörösbarna, belül világossárga színű; szagtalan, csípős ízű. Júniusban virágzik; termése július—augusztusban érik. A drog (Sinapis nigrae semen) tartalmaz 1—7% szinigringlikozidát, amely víz hatására a bekövetkező kémiai bomláskor illó mustárolajat ad. Továbbá tartalmaz 30% zsírosolajat, 18% fehérjét, szinapin keserűanyagot, 20% nyálkát, myrosin enzimet stb. Főzetét belsőleg étvágyjavítóul, vizelethajtónak, szélhajtónak isszák. Megőrölve pépes borogatónak használják; bőrizgatónak reumás bántalmak ellen. Az őrlemény papírra felragasztva „mustárpapír" néven patikákban is kapható. Ipari fűszer. A húsételekhez fogyasztható mustárkrém fehér és fekete mustármagból készül. Illóolaját reuma elleni bedörzsölőkhöz is adják; szeszes oldatát pedig régebben „tormaszesz" néven vattába beitatva fájós, odvas fogakba helyezték. Termesztési módja azonos a fehér mustáréval, azonban éréskor könnyen pereg.

Fekete nadálytő[szerkesztés]

Fekete gyopár. Symphytum officinák Az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozó, nyirkos réteken, ártereken, csatornák mentén élő, érdes, szúrós szőrökkel borított, évelő növény. Gyökérzete 1—3 ujjnyi vastag gyökértörzsből és az abból eredő, átlag ujjnyi vastag, arasznyi hosszú gyökerekből áll. A gyökérzet húsos, nyálkás, könnyen eltördelhető, kívül fénylő fekete, belül fehér; szagtalan, kellemetlen émelyítő. ízű. Tőlevelei hosszúnyelűek, lemezük 20—30 cm hosszú, lándzsa vagy tojás alakú, hegyes, hullámos élű. Szára 50—80 cm magas, egyenes, elágazó. Szarlevelei a tőleveleknél kisebbek, ülők, a száron a következő levélig lefutók. Virágzata 5—15 virágú kunkor, a párta harang alakú, 10—15 mm hosszú, ibolya- vagy rózsaszínű, néha sárgásfehér. A növény egész nyáron át virágzik. A fekete nadálytő levele, főképpen pedig a gyökere adja a drogot. A gyökereket általában tavasszal kell gyűjteni, később csak azoknak a növénypéldányoknak a gyökere gyűjthető, amelyek virágos szárat még nem hajtottak. A gyökereket a rájuk tapadó talajszennyeződéstől jól meg kell mosni és a korhadó részektől is megtisztítani. Jól bemelegedő padláson, rétegzés nélkül kell kiteríteni, hogy minél rövidebb idő alatt megszáradhasson, mert a gyökér csak úgy őrzi meg belső fehéres színét. A rosszul szárított, belsejében megbarnult gyökerekből álló áru értéktelen. A mesterséges szárításhoz alkalmazott hőmérséklet 50 °C-nál magasabb nem lehet. A gyökér beszar adási aránya 4—5: 1, a levélé kb. 5 : 1 . A gyökérdrog (Symphyti vagy Consolidae radix) 8—10% cseranyagot, glikozidát, kolint, cukrot, nyálkát, keményítőt, inulint, gumit, gyantát, aszparagint, nyomokban illóolajat tartalmaz. A gyökérből áztatással készült kivonat gyomor- és bélfekély ellen hatásos, valamint csonterősítő, a csonttörés hegképződését segíti elő. Zúzódásokra, sebekre, visszérgyulladásokra borogatónak használják. Ajánlják toroköblítőnek is. A levéldrog (Symphyti folium) sok cseranyagot, egy alkaloidát, egy glikozidát és kolint tartalmaz. Teáját légzőszervi és emésztőszervi megbetegedések ellen fogyasztják.

Fekete ribizli[szerkesztés]

Ribes nigrum A kőtörőfűfélék (Saxifragaceae) családjába tartozik. Nálunk vadon csak elvétve fordul elő, néhány év óta mi is sokfelé termesztjük. A cserje enyhén kellemetlen szagú; 1—2 m magas. Levelei széles tojásdadok, 6—10 cm hosszúak, 3—5 karéjúak; kétszer fűrészelt szélűek, fonákukon gyéren szőrösek és sárga olaj mirigyekkel pontozottak. Virágzata lecsüngő az a fürt. A virágok kívül zöldek, belül hússzínuek. Termése gömbölyű, 8—10 mm átmérőjű, dús nedvű, sokmagvú, nem kellemes mellékízű, édes bogyó. Áprilistól virágzik; termése augusztusban érik. A cserje ép, egészséges levelei szolgáltatnak drogot. Beszáradási aránya 3—4 : 1. A drog (Ribis nigrifolium) rutint, cseranyagot, C-vitamint, nyomokban illóolajat és egy vizelethajtó anyagot tartalmaz.

Teáját magas vérnyomás, vese- és hólyagbánt almák, reuma, izületi bántalmak, légzőszervi megbetegedések ellen és izzasztónak fogyasztják. A friss bogyóból szörpöt készítenek, amely sok C-, B-vitamint, gyümölcssavakat, cukrot, pektint, piros festéket tartalmaz. Megszárítva vesebaj elleni teát készítenek belőle.

Fekete üröm[szerkesztés]

Közönséges üröm. Artemisia vvlgaria A fészkesvirágzatúak (Compositoe) családjába tartozó, szenynyes, televényes helyeken, erdőszéleken, kerítések és utak mentén, parlagon sokfelé tömegesen termő, évelő növény. Szára erőteljes, 1—2 m magas, egyenes, elágazó, csíkolt. Az alsó levelei hosszúnyelűek, a felsők ülők, mind szárnyasán szeldeltek, felszínükön sötétzöldek, fonákukon fehéren molyhosak. Virágfészkei a szár felső részén dús füzérben helyezkednek el, a virágok sárgák, június—júliusban nyílnak. Virágzó hajtásának felső, legfeljebb 40 cm hosszú részét kell gyűjteni. Beszáradási aránya kb. 4 : 1 . A drog (Artemisiae herba) kevés illóolajat, keserűanyagot, gyantát tartalmaz. Teáját étvágyjavítónak, epeműködóst serkentőnek, bélféregűzőnek, görososUlapítónak, idegerősítőnek fogyasztják. Majoránna pótszereként, továbbá liba- és kacsahús fűszereként is használják. Külön kívánságra a gyökerét (Artemisiae radix) is szoktuk gyűjteni, amely 0,1% illóolajat, inulint, oseranyagot, gyantát tartalmaz. Főzetét a népgyógyászatban erősítőként, görcsoldóként, vitustáno, epilepszia és hisztéria ellen használják.

Festőbuzér[szerkesztés]

Krappgyökér. Rubia tinctorum L. A buzérfélék (Rvbiaceae) családjába tartozó, nálunk csak szórványosan termő, évelő növény. Bégebben festékanyagáért mi is termesztettük. Gyökere fás, vörösbarna színű. Szára egyenes vagy hajladozó, tüskés. Levelei rövidnyelűek, lándzsásak vagy a felsők elliptiku- sak, tüskés élűek, 1—3 cm szélesek, később merevek. A virágok gyér bogernyőben állnak, sárgák. A drog (Rubiae radix) alizarin nevű piros festéket, enzimet, glikozidát, cseranyagot, szerves savakat, pektint, cukrot, fehérjét stb. tartalmaz. Főzetét epekő- és vesekőképződés, epehajtónak, bélhurut és magas vérnyomás ellen használják.

Az ipar a gyökér alizarintartalmából festékeket és lakkokat állít elő; a festék gyapot festésére is alkalmas. A Földközi-tenger mellékének szőnyegszövéssel foglalkozó népei a fonalat festették a gyökérrel. Az alizarint ma már szintetikus úton is előállítják.

Festőmályva[szerkesztés]

Fekete mályvarózsa. Althaea rosea var. atropurpurea Cav. (Althaea rosea var. nigra ). A mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó, termesztett, évelő növény. Különféle színváltozatú virágait kertekbe és parkokba is ültetik. Szára erőteljes, a 2 méter magasságot is meghaladja, üreges. Levelei hosszúnyelűek, kerekek, 15—30 cm átmérőjűek, 3—7 karéjúak, ráncosak, csipkés szélűek, szőrösek. Virágai a szár felsőbb részén 1—3-asával állnak, 5—7 cm átmérőjűek, 5 sziromlevelük zsíros fényű, fekete-bíborszínű. Telt virágú változata is van. Termése cikkekre hasadó száraz korong; júniusjúliusban virágzik. A kinyílt virágok külön-külön csészével vagy csésze nélkül gyűjtve adják a drogot. Beszáradási arányuk kb. 5 : 1. A tiszta sziromlevelekből álló áru az értékesebb. A drog (Malvae arboreae flos) antocián festékanyagot, nyálkát, keményítőt, cseranyagot tartalmaz. Forrázata nyálkás bevonó köhögés és rekedtség ellen, a húgyutak és a bélcsatorna hurutos megbetegedései esetén. Külsőleg kelések és gyulladások borogatására használják. Mint festőszert, gyógyszerek, szörpök, likőrök színezésére alkalmazzák. Terme8zté8e. Legjobban középkötött, tápdús, meleg fekvésű talajban terem. Megérett magját júliusban azonnal hidegágyba elvetik, majd a palántákat legkésőbben október vége felé végleges helyükre 60x60 om távolságokban kiültetik. Virágja május—júniusban nyílik. Pártáját akkor gyűjtik, amikor már elvirágzófólben van ós kezd összesodródni. Megszárítását napfény kizárásával kell végezni. Terméshozama kb. 2 q kat. holdanként.


Festőrekettye[szerkesztés]

Oteniata tinctoria A hüvelyesek (Leguminosae) családjába tartozó, erdőszéleken, oserjós helyeken termő törpeoserje. Régen sárga kelmefestékként használták. Szára egyszerű, egyenes, szőrös. Levelei lándzsa alakúak. Virágai sárgák. Hüvelytermései kopaszak, 6—8 magvúak. A növény virágos, leveles, el nem fásodott hajtásait kell gyűjteni. A friss anyag beszáradási aránya kb. 4: 1. A drog (Oenistae herba) oitizinalkaloidát, egy flavonglikozidát, kevés illóolajat, oseranyagot tartalmaz. Teája osak keverékekben használható (mert erős hatásúi), vese- és epeműködést serkentő, vizelethajtó, hashajtó.


Fodormenta[szerkesztés]

Köményes menta, Kerti menta. Mentha crispa Az ajakosvirágúak (Lűnatae) családjába tartozó, kétféle fajtaváltozatban termesztett, évelő növény. Az egyik a vízimentának — kisebb értékű — fodros levelű változata (Mentha aquatica var. crispa); a másik pedig a zöldmentának ráncos levelű — értékesebb — változata (Mentha spicata var. erispata). A borsmentához hasonlóan szintén gyökér sarjakról szaporíthatok. A vízimenta-változat növényének szára 30—60 cm hosszú, négyoldalú, egyenes vagy felemelkedő, a csúcsa felé hajladozó, elágazó, szürkén szőrös. Levelei keresztben átellenesen állnak, rövidnyelűek. Lemezük 3—7 cm hosszú, széles tojásdad vagy kerekded, hullámos vagy durván ráncos, hegyes, fűrészes élű, kerek vállú, szőröktől szürkészöld színű. Virágzata álörvökből összetett; szaggatott füzér. A virágok kicsinyek, pártájuk lila színű; júliustól nyílnak. A zöldmenta-változat növényének szára 30—50 cm hosszú, egyenes, felálló, elágazó, négyoldalú, lila színű, kopasz. A levelek keresztben átellenesen állnak, nyeletlenek. Lemezük tojás alakú vagy lándzsás, sötétzöld színű, csak gyéren szőrös, durván fogazott szélű, ráncos. A virágok a szár végén, álörvökben összetett füzérekben állnak. Mindkét fajta növénynek a szárakról lefosztott levelei (Menthae crispae folium), valamint a virágzásuk kezdetén learatott föld feletti részeik (MerUhae crispae herba) adják a drogot. Mind a levelek, mind pedig a hajtások kb. 5 : 1 arányban száradnak meg. A drogok kellemes, konyhaköményre emlékeztető ízűek és illatúak. A zöld fodormenta levéldrogja 1—3% (50—70% karvontartalmú) illóolajat, glikozidákat, cseranyagot stb. tartalmaz. A szürke fodormenta drogja hatóanyagokban ennél szegényebb. Teáik szélhajtó, étvágyjavító, idegnyugtató, görcsoldó, epeserkentő és üdítő hatásúak. A fodormenta drogokat a likőripar is gyakran alkalmazza. A száras drogokból vízgőzlepárlással előállított illóolajat gyógyszerek, száj- és fogápoló szerek, oukorkák, rágógumik stb. ízesítésére használják. Termesztése mint a borsosmentáé.

Földibodza[szerkesztés]

Gyalogbodza, esete, borzang. Sawbwcus ebvlus L. Mint a fekete bodza, ugyancsak országosan elterjedt, utak és árkok mentén, szemetes, televényes helyeken, gyakran vetések szélén is nagy állományokban élő, évelő növény. (gyökérzete a talajban szertekúszó, 1—2 ujjnyi vastag, kívül világosbarna, belül sárgás színű, húsos-rostos állományú, puha belű vagy üreges, enyhe szagú, enyhén undorító ízű. Szára egyenes, szívós, 1—2 m magas, csöves, ősszel elhaló. Levelei szárnyasán összetettek, 5—9 levélkéből állók; a levélkék lándzsásak, hegyesek, fűrészes szélűek. Virágzata a fekete bodzáéra emlékeztető, a bogernyő azonban kisebb, domborúbb, szaga sajátságos, nem kellemes. A párta fehér vagy vöröses, a porzók sötét bíborszínnel tűnnek ki. Bogyótermése ugyancsak emlékeztet a fái bodzáéra, annál azonban valamivel kisebb; íze és szaga szintén jellemző, nem kellemes, némileg a macskagyökéréhez hasonló. Június-júliusban virágzik; termése augusztus—szeptemberben érik. A növény gyökérzete és az érett termése adja a drogot. A gyökér beszáradási aránya kb. 4 : 1. A földibodza bogyóáruját ugyanúgy kell előállítani, mint a fái bodzáét. A hozama is ahhoz hasonló. A gyökérdrog (Ebvli radix) keserűanyagot, szaponint, cseranyagot, glikozidát tartalmaz. Vizelethajtó, enyhe hashajtó, izzasztó hatású teakeverékek alkotórészeként szokták használni. Vesebetegségből származó vízkór ellen tisztán fogyasztják. A termósdrog (Ebvli fritctus vagy bacca) kevés illóolajat, keserűanyagot, cukrot, nyomokban kéksavglikozidát, lila festéket, míg a magjában zsírosolajat tartalmaz. Hatása enyhe hashajtó, vizelethajtó és izzasztó. Bőrfestésre is használták. Lekvár alakjában sokak által dicsért tbc-ellenes háziszer.


Földitök[szerkesztés]

Büdös gönye. Bryonia alba A tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozó, sokfelé előforduló, sövényekre, bokrokra, kerítésekre felkúszó szárú, évelő növény. Gyökértörzae vaskos, répaszerű vagy spárgatök alakú, gyakran 2—3 kg súlyú, kívül barnássárga, belül sárgásfehér színű, húsos, nyálkás, undorító ízű, frissen kellemetlen szagú. A levelek 5—8 cm hosszúak, széles tojás alakúak, 5 karéjra osztottak; a karéjok újból karéjosak, fénytelen sötétzöld színűek, szőröktől érdes tapintásúak. Virágai sátorozó fürtben állnak, pártájuk zöldesfehór. Bogyótermésük borsónyi, éretten fekete 4—6 magvú. A növény gyökértörzsét kiásása után a rátapadt talajtól kellően meg kell tisztítani, s majd kb. 1 cm vastag korongokra fel is kell szeletelni. Dús nyálkatartalmánál fogva könnyen megpenészedhet, azért gondosan, gyorsan kell megszárítani. 4—5 kg friss gyökérből lesz 1 kg száraz áru. A drog (Bryoniae radix) alkaloidákat, glikozidákat, nyálkát, cseranyagot, gyantát, keserűanyagot, keményítőt, zsírt, kevés illóolajat tartalmaz. Belsőleg kellemetlen mellékhatásai miatt az embergyógyászatban ma már nemigen alkalmazzák. Külsőleg más anyagokkal együtt reuma és ízületi bántalmak elleni bedörzsölő készítésére használják. Az állatgyógyászatban hashajtóknak és vizelethajtóknak alkalmazzák.

Földitömjén[szerkesztés]

Hasznos földitömjén. Pimpinella sazifraga Az ernyősvirágzatúak (Umbelliferae) családjába tartozó, szárazabb talajon, utak mentén, parlagokon termő, évelő növény. Gyökere arasznyi hosszú, 1—2 ujjnyi vastag, karó alakú, kívül szürkésbarna, belül fehéres színű, ragadós tejnedvtartalmú, petrezselyemre emlékeztető ízű és szagú. Tőlevelei arasznyi hosszúak, szárnyasán összetettek; a levélkék 2—3 cm hosszúak,

elliptikusak, fűrészesek, kemények. Szára 40—60 cm magas, egyenes, elágazó, gyér levelű. Virágzata sokvirágú összetett ernyő. A virágok aprók, fehérek vagy rózsásak; júliustól szeptemberig nyílnak. A növény gyökere gyűjtendő. Beszáradási aránya kb. 4: 1. A drog (PimpineUae radix) 0,4% illóolajat, 0,5% pimpinellint, azulént, umbelliferont, gyantát, cseranyagot, fehérjét, keményítőt, 1% szaponint stb. tartalmaz. Vese- és epekőoldat, vizelethajtó, étvágyjavító, görcsoldó, epehajtó, nyálkaoldó hatású teakeverékek alkotórészeként használják. A likőripar is alkalmazza. A földitömjént külföldön nagyban termesztik; kultúrában a növény gyökere a vadon termőével szemben jóval vaskosabb, hatóanyag-tartalomban dúsabb.


Füstikefű[szerkesztés]

Orvosi füstikefű. Fumaria officinalie A mákfélék (Papaveraceae) osaládjába tartozó, szárazabb talajon, szőlőkben, szántók szélén, kerítések mellett, romtalajokon előforduló, egyéves növény. Szára 20—40 cm magas, lágy, egyenes vagy hajladozó, elágazó. Levelei kétszeresen szárnyasán összetettek, vékonyak, lágyak; a levélkék szeldeltek. Virágzata sokvirágú fürt. Virágai kiosinyek, vöröses színűek. Termése kb. 1,5 mm átmérőjű, gömb alakú makkocska. Az egész növény hamvaszöld színű, szagtalan, keserű ízű. Gyűjtendő a növény egész föld feletti része virágzáskor. Beszáradási aránya kb. 6 : 1. A drog (Fumariae herba) tartalmaz: 0,13% fumarint (protopin) és még hatféle alkaloidát, kriptokarint, aurotenzint, fumársavat, gyantát, keserűanyagot, nyálkát. Teája étvágygerjesztő, emésztést serkentő, hashajtó, epehajtó, hatású. Sárgaság ellen csakis orvosi tanácsra használhatói A füstikefű teája egyébként is erős hatású, alkalmazásában óvatosság ajánlatos!


Füzény[szerkesztés]

Réti füzény. Lythrum scdicaria A füzényfélék (Lyihraceae) családjába tartozó, vizek mellett, nádasok szélén, nyirkos réteken termő, évelő növény. Szára egyenes, 60—80 cm magas, a tetején elágazó. Levelei 5—10 cm hosszúak, lándzsa alakúak, nyeletlenek. Virágai élénkpirosak, sűrű, tömött füzérben állnak. Gyűjtendő a növény hajtásának felső, legfeljebb 50 cm hoszszú, virágos része. Beszáradási arányuk kb. 4 : 1 . A drog (Salicariae herba) szalikarin-glikozidát, 5% csersavat, pektint, gyantát, kevés illóolajat és egy flavonszármazékot tartalmaz. Teáját bélhurut, vérhas és tífusz elleni háziszerként ismerik. Használják gyomor- és bélvérzós ellen; külsőleg pedig vérző aranyér kezelésére, valamint toroköblítósre is. A réti füzényt a vesszős füzénnyel (Lytkrum virgatum L.) együtt finom kesztyűbőrök kikészítésére használja a cserzőipar.


Fűzfa[szerkesztés]

Fehér fűz. Salix alba L. A fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó, vizek mellett, nedves, nyirkos helyeken mindenfelé termő, közismert fa. Lecsüngő ágú változatát, a szomorúfüzet, diszkertekben is ültetik. A fa levelét (Salicis folium) és vesszőinek a kérgét (Salicis cortex) gyűjtjük. A kérget kosárfonó üzemekben célszerű begyűjteni ott, ahol a vesszőket forró vízzel nem kezelik. A forró víz ugyanis sok hatóanyagot von ki a kéregből. A fűzfakéreg 0,6% szalicint és más glikozidákat, 5—10% katechin csersavat, gyantát, oxalátot, enzimet stb. tartalmaz. A drogok főzetét belső vérzések, bélhurut, reuma, ízületi bántalmak, gyomorhurut, hólyaggyulladás és láz ellen isszák; külsőleg pedig fagyott testrészek és aranyeres bántalmak kezelésére szolgál. A fűzfalevél főzetét láz és reumás fájdalmak csillapítására használják.


Galagonya[szerkesztés]

Cseregalagonya. Crataegus oxyacantha A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, legelőkön, erdők szélén, cserjésekben, sokfelé nagyobb állományokban is termő, 2—3 m magas, tövises ágú cserje vagy fa. Levelei szórt állásúak, nyelesek. A lemeze 2—5 cm hosszú, fordított tojás vagy romboid alakú, felső felében 3—5 karéjú, a karéjok legfeljebb a lemez közepéig érnek, szélük fűrészes. Virágai ernyős fürtben állnak; a sziromlevelek 5— S mm hosszúak, fehérek. Termése éretten majdnem gömbölyű, 10—12 mm hosszú, vörös színű, vékony húsú, szagtalan, lisztes ízű, belül két csontárral. A cserje május—júniusban virágzik. Lombleveleivel együtt gyűjtött, kinyílt virágai (Crataegi herba vagy summitas, Crataegiflos cumfoliis) és az érett termései (Crataegi fructus) szolgáltatnak drogot. A virágokból ós levelekből álló friss anyag beszáradási aránya kb. 4: 1, a terméseké pedig kb. 2: 1. Mindkét féle drog vérkeringési, szív- és órgyógyszer, különösen szívidegesség, elégtelen szívműködés, magas vérnyomás, érelmeszesedés, koszorúér-bántalom (angina pectoris) esetében ritkán magában, inkább más hasonló hatású gyógynövényekkel keverékben, tea formájában. A levelekből és virágokból álló drog tartalmaz: kratéguszszaponint, kratéguszlaktont, szitoszterint, adenozint, kolint, acetilkolint, guanint, biperozid fiavont, kvercetint, aminokat, vitexinramnozid glikozidát, 0,15% illóolajat stb. A termésdrog tartalmaz: krateguszsavat (szerves savkeverék), kvercetint, cseranyagot, szaponint, nyálkát, egy szívre ható anyagot, zsírosolajat, B- és C-vitamint, fia vonókat, kolint, sárga színanyagot stb. Gyűjthető az egybibés galagonyacserjék (Crataegus monogyna Jacq.) virága, levele, illetve termése is, mert a cseregalagonyáéhoz hasonló értékű drogokat adnak azok is. Ennek a cserjének a levelei mélyebben osztottak, a levélkaréjok csak a csúcsok felé fogazottak, fonákukon az érzugokban szakállasak. A termések egymagvúak, vékonyabb húsúak.


Gémorrfű[szerkesztés]

Bürök gémorr. Erodiwm cicutarium A gólyaorrfélék (Oeraniaceae) családjába tartozó, szárazabb réteken, utak mentén, árkok partján, ritkás erdőkben és cserjésekben élő egyéves vagy évelő növény. Szára 20—40 cm magas, felálló vagy lecsepült. Levelei 10—20 cm hosszúak, alsó részükben szárnyasán összetettek, felső részükben szeldeltek, szőrösek. A levélkék tojásdadok, szárnyaltak, fogas szélűek. Virágai 3—8-asával, hosszú kocsányokon, ernyőkben állnak. A sziromlevelek rózsás-ibolyás színűek. Termése 3—4 cm hosszú, osőr alakú; kora tavasztól virágzik Gyűjtendő a növény föld feletti része virágzáskor. Beszáradási aránya kb. 3 : 1 . A drog (Cicutariae herba) geraniin keserűanyagot, 5% cseranyagot, illóolajat és egy glikozidát tartalmaz. Forrázatát vizelethajtónak, menstruációs vérzések csillapítására, bélhurut, gyomorvérzés és bélvérzés ellen használják. Alacsony vérnyomás emelésére is ajánlják.


Gesztenye[szerkesztés]

Szelídgesztenye. Castanea sativa A bükkfafélék (Fagaceae) családjába tartozó, 20—30 m magasságot is elérő, terebélyes lombú fa. Termése jó csemege. Nagyobb állományú gesztenyéseink Nagymaroson, Kőszegen, Sopronban és a Mecsekben vannak. Kisebb telepítéseket sokfelé, pl. Zalában, Somogyban, a Bakonyban és az északi megyéinkben is létesítenek. Levele keskeny — lándzsás vagy hosszúkás, átlag 20 cm hosszú, egyenletesen szálkás, fogas szélű, kemény, alul szürkén finom molyhos, ritkábban kopasz. Virágzatai közül a porzós barkák igen vékonyak, 10—12 cm hosszúak. A termős virágok 2—3-asával állnak együtt, leplük jelentéktelen. Termése tövises kupacs, benne rendszerint két makkterméssel (gesztenye). A fának a leveleit kell gyűjteni. Beszáradási arányuk kb. 4 : 1. A drog (Castaneae folium) kb. 10% cseranyagot, gyantát, zsírt, inozitot, pektint, cukrot, alkaloidát tartalmaz. Teáját asztma, szamárköhögés és hörghurut ellen isszák. A gesztenye termése kb. 50% keményítőt, 20—30% szaccharozét, kb. 5% proteint, kb. 3% cseranyagot tartalmaz. Nyersen megszelve hasmenés elleni háziszerként használják.


Gímharaszt[szerkesztés]

*

Szarvasnyelvűfű. Phyllitis acolopendrium Newm. (Scolopendrium wlgare ). Hegyvidékeink árnyékos, hűvös erdőiben, sziklás helyeken — csak igen szórványosan élő haraszt. Levéllemeze 20—30 cm hosszú, nyelv alakú, ép szélű, állománya bőrnemű, zöld színű. Fonákán a spóratokcsoportok párhuzamos sávokban helyezkednek el. A friss levelek 4—5:1 arányban száradnak meg. A drog (Scolopendrii folium) teája köptető, vizelet hajtó és izzasztó hatású. Régebben borban kifőzve bélhurut, vérhas, máj- ós epebántalmak ellen használták. A teának a népi gyógyszerek között tbc-ellenes híre is van.


Gólyaorrfű[szerkesztés]

Nehézszagú gólyaorr. Geránium Bobertianum A gólyaorrfélék (Oeraniaceae) családjába tartozó, ritkás erdőkben, árnyas, köves talajokon élő, kellemetlen szagú és ragadós tapintatú, egyéves növény. Szára 20—30 cm hosszú, heverő vagy felemelkedő, szétágazó, a csomóknál törékeny. A levelek hosszúnyelűek, szőrösek, lemezük 3—5 szeldelt levélkéből ujjasán összetett. Virágai hosszú kocsányon párosan állók; a sziromlevelek kb. 1 cm hosszúak, világospirosak. Termésük 2 cm hosszú, csőr alakú. Egész nyáron át virágzik. Gyűjtendő a növény föld feletti része virágzáskor. Beszáradási aránya 4—5:1. A drog (Oeranii herba) keserűanyagot, cseranyagot, gyantát, illóolajat tartalmaz. Teáját bélhurut és aranyeres bántalmakgyomor- és bélvérzés, valamint pajzsmirigytúltengés ellen isz, szák.


Gombernyőfű[szerkesztés]

Sanicula europaea Az ernyősvirágzatúak (Umbeüiferae) családjába tartozó, magasabb hegyvidékeink bükköseiben élő, évelő növény. Szára 20—40 cm magas, egyenes vagy felemelkedő, lágy. Levelei féltenyérnyiek, osztottak, a hasábok rombos fordított tojásdadok, durván fűrészesek. A virágernyőcskék tömött gömb alakúak, kb. 5 mm vastagok. A virágok fehérek vagy piroslók; május—júniusban nyílók. A növény föld feletti részét kell gyűjteni virágzáskor. Kb. 5 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. A drog (Saniculae herba) szaponint, cseranyagot, keserűanyagot, illóolajat, C-vitamint és egy baktériumölő anyagot tartalmaz. Forrázatát belsőleg vérzések csillapítására, gyomor- és bélhurut ellen; külsőleg toroköblítőnek és bőrbántalmak borogatójának használják.


Görvélyfű[szerkesztés]

Göcsös görvélyfű. Scrophidarta nodosa A tátogatok (Scrophtdariaceae) családjába tartozó, nyirkos réteken és vizek mentén élő, évelő növény. Szára 60—80 om magas, egyenes, töve kissé gumós. Levelei szíves tojásdadok, durván fogas élűek. A párta bögre alakú, barnás színű. A növény leveles, virágos hajtásai adják a drogot. Kb. 5:1 arányban szárad be. A drog (Scrophídariae herba) szaponint, flavonglikozidákat, egy digitáliszszerű glikozidát stb. tartalmaz. Teája enyhe szívizgató, vizelethajtó, bólféregűző. Külsőleg bőrbántalmak ellen borogatónak használják. A friss növény nedvét ekcéma ellen alkalmazzák a népi gyógyászatban. Belsőleg óvatosan használandó, mert a drog erős hatású!


Gyapjas gyöngyajakfű[szerkesztés]

Gyapjas pesztercefű. Leonurus lanatus Spreng. (Ballota lanata) Az ajakosvirágúak családjába tartozó, Szibériában honos, nálunk termesztett, egyéves növény. Szára fél méter magasra is megnő, négyélű, fehéren gyapjas. Levelei szintén szőrösek, tojásdadok, tenyeresen hasogatottak. A virágok murvái szúrós hegyűek; a csésze is szúrós fogban végződik. A párta sárga. A növény egész föld feletti részét kell learatni virágzás kor. Beszáradási aránya kb. 5:1. A drog (Leonori lanati herba) keserűanyagot, 10% cseranyagot, kevés illóolajat, gyantát tartalmaz. Vizelethajtó és reuma elleni teák alkotórészeként alkalmazzák.


Gyermekláncfű[szerkesztés]

Pongyola pitypang. Taraxacum officinák A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, kora tavasszal nyíló, ősszel másodvirágzó, mindenfelé igen elterjedt, évelő növény. Gyökere 10—20 cm hosszú, 1—3 cm vastag, karó alakú, hengeres, többfejű, kívül szürkésbarna, belül fehéres színű, tejnedvet tartalmazó, szagtalan, kesernyés ízű. Levelei tőrózsában állók, 10—30 cm hosszúak, lándzsásak, hegyesek, szélük durván, szabálytalanul fogas, a fogak lefelé görbülök. Fészkes virágzatai 10—30 cm hosszú, csöves tőkocsányokon állnak, a virágok nagyszámúak, sárga színűek. Elvirításuk után a terméseken ernyőkben alakult, hosszú, fehér szőrbóbiták fejlődnek, amelyeket a szél könnyen elrepít. A növény minden részéből félsertéskor keserű ízű, ragadós, fehér tejnedv csordul ki. Gyűjtendő a növény gyökere (Taraxaci radix) ősszel vagy tavasszal, a levele (Taraxacifolium), valamint a gyökere, a rajta hagyott levelekkel együtt (Taraxaci radix cumfoliis). A gyökér beszáradási aránya kb. 5: 1, a levélé pedig kb. 6 : 1 . A drogok inulint, tarakszacin keserűanyagot, kaucsukot, viaszt, cukrot, zsírt, cseranyagot, illóolajat, kolint, szaponint, szerves savakat, nyálkát tartalmaznak; a gyökerekben tavaszszal 1—2%; ősszel 40% inulin; a virágokban és a levelekben B2- és C-vitamin van. Teáik étvágygerjesztők, emésztést serkentők, epeműködést elősegítők, vizelethajtók, vértisztítók, erősítők, májbajokat gyógyítók. Az őszi gyűjtésű gyökérből kávépótlószer is készül.


Gyömbérgyökér[szerkesztés]

Vadgyömbér, szegfűszagú gerely. Qeum urbanum A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, erdőkben, cserjésekben, ligetekben termő, évelő növény. Gyökértörzse kisujjnyi vastag, kívül sötétbarna, belül húsvörös színű; belőle számos, vékony járulékos gyökér ered. A gyökérzet szegfűszegre emlékeztető illatú. Szára 30—60 cm magas, egyenes, tetején elágazó, gyér levélzetű. Tőlevelei nyelesek, szaggatottan szárnyasak, 3—5 levélkójűek. Szárlevelei hármasak. Virágai hosszú kocsányon 2—3-asával fürtben állnak. Szirmuk száma 5, színük világossárga. Makkocska termései szőrös fejecskében állnak; májustól őszig virágzik. A növény gyökérzetét kell gyűjteni. 3—4 kg frissből lesz 1 kg száraz. A drog (Caryophyllatae radix) illóolajat, cseranyagot, gyantát,keserűanyagot, glikozidákat tartalmaz. Teáját bélhurut ellen isszák. A gyökeret likőrgyártásra is használják.


Gyöngyköles[szerkesztés]

Az érdeslevelűek (Boragxnaceae) családjába tartozó kőmagvú gyöngyköles (Lithospermum officináié L.). Szárazabb talajokon, erdők szólén, cserjésekben élő, évelő növény. Apró, kemény, fehér, selymes fényű makkterméskéjét (Milii solis semen), amely zsírosolajat, héjában pedig sok kovasavat és meszet tartalmaz, vese- és hólyagbántalmak ellen, általában pedig vizelethajtóként használják. A mezei gyöngyköles (Lithospermum arvense), vetésekben, utak mentén, legelőkön élő, egynyári növény. Virágzó föld feletti részéből (Lithospermi herba) szintén vizelethajtó hatású tea készíthető.


Gyöngyvirág[szerkesztés]

Májusi gyöngyvirág, Szentgyörgy virág. Gonvallaria majális Erősen mérgező A liliomfélék (Lüiaceae) családjába tartozó, erdőkben, ligetekben, cserjésekben sokféle tömegesen termő, illatos virágú, évelő növény. Gyökértörzse messzire kúszó, vékony, elágazó. Levelei párosan fejlődnek, a közös szártagukat hártyás hüvely veszi körül. Levéllemezük 10—15 cm hosszú, lándzsa alakú, hegyes, ép szélű, fénylő, élénkzöld színű. Virágocskái bókolok, 5—8-asával fürtben állnak. A lepel fehér, gömbölyded harang alakú. Termése 8—16 mm átmérőjű, nedvdús, édeses ízű, 4—10 magvú, kívül élénkpiros, belül narancsvörös színű bogyó. A mag tojás alakú 2—3 mm hosszú, kemény, halványsárga színű, sima felületű; májusban virágzik. A növény kifejlett, ép egészséges leveleit kell gyűjteni levélhüvely nélkül. A friss levelek kb. 5 : 1 arányban száradnak be. A gyöngyviráglevelet jól bemelegedő padláson, minél gyorsabban kell megszárítani, hogy eredeti zöld színűket megtartott levelekből álljon az áru. A megszáradt leveleket azonnal be kell zsákolni. Nem szabad időn túl a levegő és a fény hatásának kitéve a padláson hevertetni, ugyanis a levelek könnyen kifakulnak és hatóanyaguk elbomlik. A drog (Convallariae folium) szívre ható glikozidákat, szaponinokat, illóolajat, gyantát, aszparagint, kelidonsavat stb. tartalmaz. Hatóanyagait kivonva szívgyengeség, szívidegesség, koszorúérbántalmak, epilepszia, érelmeszesedéssel járó rossz közérzet gyógyítására gyógyszerkészítményéket állítanak elő belőle.


Gyújtoványfű[szerkesztés]

Közönséges gyújtoványfű, vadtátika. Linaria vulgáris A tátogatok (Scrophulariaceae) családjába tartozó, szárazabb réteken, köves helyeken, utak mentén sokféle közönségesen termő, évelő növény. Szára 20—40 cm magas, egyenes, egyszerű. Levelei sűrűn állók, keskeny szálasak. 3—7 cm hosszúak, ép szélűek. Virágai a szár végén sűrű fürtben állnak. A párta élénksárga, kétajkú (tátogató), sarkantyús; késő őszig virágzik. Gyűjtendő a növény föld feletti része virágzáskor. Kb. 4 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. A drog (Linariae herba) linarin és pektolinarin flavonglikozidákat, gyantát, nyálkát stb. tartalmaz. Teája hashajtó és vizelethajtó hatású.


Gyűszűvirág[szerkesztés]

Gyapjas gyűszűvirág. Digitális lanata ++ Piros gyűszűvirág. Digitális purpurea Erősen mérgezők! A tátogatok (Scrophulariaceae) családjába tartozó, kétéves növények. A gyapjas gyűszűvirág nálunk helyenként (pl. Dél- Baranya, Postavölgy, Budapest-Kevélyhegy) vadon is előfordul; a piros gyűszűvirág nálunk vadon nem terem, tetszetős virágjáért néhol parkokban, díszkertekben ültetik.


Gyapjas gyűszűvirág Piros gyűszűvirág A gyapjas gyűszűvirágot több száz kat. holdnyi területen, a piros gyűszűvirágot csak kis mennyiségben termesztjük. Az első évben csupán tőrózsában álló leveleket fejlesztenek, a második évben jelenik meg virágot is viselő hajtásuk. A gyapjas gyűszűvirág szára 50—80 cm magas, egyenes, egyszerű, a végén molyhos, szőrös. Tőlevelei hosszúnyelűek, 10— 30 cm hosszúak, keskeny lándzsa alakúak, hegyesek, gyengén fogacskás szélűek, kopaszok, csak a szélükön molyhosak. A szárlevelek kisebbek, az alsók nyelesek, a felsők ülők. Virágai a szár felső részén dús füzérben állnak. Pártájuk 15 mm hosszú, felfújt henger alakú, vörösesbarnán erezett, fehéres színű. A termése kb. 1,5 cm hosszú, tojás alakú, sokmagvú tok. A piros gyűszűvirág szára 50—70 cm magas, egyenes, egyszerű. Tőlevelei 20—40 cm hosszúak, hosszúnyelűek, hosszúkás tojásdadok. Lemezük húsos, szárnyasán nyélrefutó, ráncos, csipkés szélű, molyhos-szőrös, fonákán az erezet erősen, mozaikszerűen kiemelkedő. A szárlevelek kisebbek, az alsók rövidnyelűek, a felsők ülők. Virágai a szár végén fürtben állnak. A párta lecsüngő, 3—4 cm hosszú, hengeres, élénkebb vagy halványabb piros színű, néha fehér. A termés kb. 1,5 cm hosszú, tojás alakú, sokmagvú tok. Gyakorlatilag a gyűszűvirágok első évben fejlődött tőleveleit takarítjuk be. A növényeket a második évre csak olyan mértékben kell meghagyni, amennyi a vetőmag megszerzéséhez szükséges. A szárak levélhozama kevesebb, valamint a gyűjtésük is körülményesebb. A leveleket árnyékban kell megszárítani. Mesterséges szárítás esetén a friss leveleket előbb meg kell fonnyasztani, s csak azután a gépbe tenni. Az alkalmazott hőmérséklet 40—50 °C-nál magasabb nem lehet. Kb. 5 kg friss levélből lesz 1 kg száraz. A gyűszűvirág drogja (Digitális folium) szívműködésre serkentőleg ható és szaponinglikozidákat tartalmaz, amelyeket több csoportba sorolnak szerkezetük szerint. — A gyűszűviráglevelek háziszerként nem használhatók; az ipar állít elő belőlük pontosan adagolható, célszerű gyógyszereket: tablettákat, cseppeket és injekciókat. Számos belőlük készült gyógyszer van forgalomban. A gyapjas gyűszűvirág termesztése. Apró magvakhoz megfelelően jól előkészített, középkötött, tápdús, meszes talajba vetik késő ősszel, majd a vetést sekélyen, 1—1,5 cm talajréteggel takarják. Sorjelzőül mákot, vagy téli salátát alkalmaznak. Vetés előtt és utána is tömöríteni kell a talajt. A sűrű kelést 30x30 cm távolságra ritkítják. Vetőmagszükséglet 2—3 kg kat. holdanként. A telepítés fejlődésétől függően a levelek július—augusztusban 2—3 hetenként megismételve folyamatosan szedhetők. Kedvező időjárás esetén a levelek ősszel ismét megszedhetők. Csak a szélső érett leveleket szabad leszedni, a középső ún. szívleveleket a tövön meg kell hagyni. A levelek megszárítását napfénytől védett helyen kiterítve kell végezni.


Harmatfű[szerkesztés]

Kereklevelű harmatfű. Drosera rotundifolia A harmatfűfélék (Droseraceae) családjába tartozó, tőzeges lápjaink megszüntetésével nálunk kiveszőben levő, évelő, „rovarevő" kicsiny növény. Levelei hosszúnyelűek, kerekek, 6—10 mm átmérőjűek, hosszú, vöröses mirigyszőrökkel borítottak, szétterültén tőrózsában állók. Tókocsánya 5—10 cm hosszú, virágai fehérek, aprók, füzéres forgóban állnak. A növény teljes, föld feletti része adja a drogot. Beszáradási aránya 5 - 6 : 1. A drog (Droserae lierba vagy Rorellae herba) 1% plumbagint, nyomokban illóolajat és benzoesavat, többféle szerves savat, cseranyagot, galluszsavat, gyantát, C-vitamint, piros és sárga festékanyagot és fehérjét tartalmaz. Teáját asztma, hörghurut, szamárhurut, ideges szem- és arcfájás és reumás bántalmak ellen fogyasztják. Újabban paralízisben megbetegedett gyermekek utókezelésére is ajánlják. A Kárpátokban élő népek a friss harmatfű nedvével tyúkszemet és szemölcsöt irtanak. Óvatosan használandó, mert az erős hatású drogok közé tartozik.


Hárs[szerkesztés]

Szép koronájú, illatos virágú, nagy fák, sokfelé díszítik a parkokat, szegélyezik városok és falvak utcáit, országutakat A hársfákat drogértékük szempontjából két csoportba soroljuk

az orvosi és az ipari hársfavirágárukat szolgáltatókra.

Az orvosi hársfavirágot a kislevelű (Tilia cordata Mill. vagy Tűia parvifolia Ehrh.) és a nagylevelű (Tüia grandifólia Ehrh.), valamint a széleslevelű (Tilia patyphyllos Scop.) hársfák és fajtaváltozataik adják. Az ipari hársfavirágot az ezüst-, vagy molyhos levelű (Tilia argentea Desf. vagy Tilia tomentosa Münch.) és változataik szolgáltatják. A kis- és nagylevelű hársak virágait egymással akar össze is lehet keverni; közéjük azonban ezüst hársfavirág még nyomokban sem kerülhet. Ugyanis nem csupán az ezüst hársfavirágnak, hanem az ezüst hársfavirággal kevert orvosi hársfavirágnak is orvosi (patikai) célokra való felhasználása hivatalosan tiltott. (A népi gyógyászat ugyan az összes hársfajták virágait használja, megkülönböztetés nélkül.) Az ezüst hársfa virágait kizárólag külföld számára gyűjtik, főként zamat- és színanyagának különféle ipari (borászati) célokra való felhasználására. A felvásárlóknak és a gyűjtőknek a hársfafajtákat tehát jól kell ismerniük, nehogy a magasabb értékű orvosi hársfavirágokat az alacsonyabb értékű ezüst hársfa virágaival összekeverjék. Az ezüst hárs virágaival szennyezett orvosi hársfavirágáru csak az ezüst hársfavirág árában értékesíthető. A hársak fajtái a lombleveleik alapján is könnyen meghatározhatók már akkor, amikor azok még nem is virágoznak. A kislevelű hárs levelei kopaszok, felszínükön sötétzöldek, fonákukon kékeszöld színűek. A levelek fonákján, az erek elágazásánál vörösbarna szőrcsomók vannak. A nagylevelű hárs lomblevelei mindkét oldalukon csaknem egyformán zöldek, többé-kevésbé szőrösek vagy kopaszak, fonákukon, az erek elágazásainál, fehéres szőrcsomók láthatók. Az ezüstlevelű hárs lomblevelei felszínükön sötétzöldek, fonákukon azonban többé-kevésbé ezüstösen fehéren molyhosak. Az erek elágazásainál nincsenek szőrcsomók. A kislevelű hársak virágzatai 5—11 (és több) virágúak, szirmaik száma 5. A nyelv alakú murvalevelek vékonyak, hártyaneműek, kopaszok, hosszabb nyelűek; június második felétől nyílnak. A nagylevelű hársak virágzataiban 2—5 virág van, szirmaik száma szintén 5. A murvalevelek kopaszok, az előbbinél rövidebb nyelűek; május végétől nyílnak. Az ezüst hársak virágzatai 5—13 virágúak, az 5 kifejlett szirmuk még 5 korcs szirommal váltakozik. Murvaleveleik az előbbieknél vastagabbak, merevebbek, fonákukon molyhosak, majdnem ülők; június második felétől nyílnak. Az orvosi hársfavirágok illata enyhébb, de finomabb, kellemesebb, mint az ezüst hársak virágaié. Ez a jellemzőjük teáik ízében is kitűnik. Ha az ezüst hársfa lombleveleit vagy a virágzati murváit fonákukon legalább tízszeres nagyítóval megvizsgáljuk, megláthatjuk, hogy molyhosságukat sűrűn rányomott csillag alakú szőrök okozzák. Helyenként amerikai hársfákat (Tilia americana L.) is ültetnek, amelyeknek a lomblevelei fonákukon nem fehéren molyhosak, és legfeljebb csak az oldalerek elágazásaiban, alig észrevehetően szakállasak. Ha nagyítóval megnézzük, a levelek és a murvák fonákján ugyanolyan csillag alakú szőröket találunk, mint az ezüst hársén, csak sokkal gyérebben. Az amerikai hársfa virága a szőrözöttség miatt szintén csak ezüst hársfavirágként értékesíthető. A hársfavirágok gyűjtésének az idejét jól meg kell választani, hogy sem túl korán, sem pedig túl későn fogjanak a munkához. A hársfavirágáru nem tartalmazhat feltűnő mennyiségű bimbós virágot, de terméses virágokat sem. Akkor kell hozzáfogni a gyűjtéshez, amikor a virágzatokban a virágocskáknak legalább kétharmada kinyílt, a többi még csak feslőben van. Majd a száradás alatt a nyílásban még elmaradt virágok nagyrészt tovább fejlődnek. A teljesen kinyílt állapotban gyűjtött virágok a száradás alatt még fejlődve széthullanak; árujuk tetszetősségéből sokat veszít. Gyűjtésnél a fákat kímélni kell, róluk csak a virágzatokat viselő ágvégeket szabad gallyazóollóval levágni. Célszerű 5—6 tagú gyűjtőbrigádokat alakítani, ahol úgy osztják meg a munkát, hogy az egyik az ágvégek lemetszését, a többi pedig a virágoknak az ágaikról való lefosztását végzi. A virágot padláson, legfeljebb 2—3 ujjnyi vékony rétegben kell szárításra kiteríteni. A friss virág beszáradási aránya kb. 4:1. Az orvosi hársfavirág (Tüiae officinalis flos) tartalmaz 0,1%-ig (farnezoltartalmú) illóolajat, nyálkát (főleg a murvákban), heszperidin flavonglikozidát, szaponint, cukrot, cseranyagot stb. Teája a kamillavirág után a legnépszerűbb háziszer meghűléseknél izzasztásra, köhögéscsillapításra, idegerősítőnek, vértisztítónak, enyhe szívműködést serkentőnek; külsőleg bőrápoló kozmetikai szernek, toroköblítőnek, fürdőnek. Sokaknak a hársfavirág- tea mindennapi reggeli vagy üdítővitaluk. A tea melegítő hatása különösen télen érvényesül. Az ezüst hársfavirág kereskedelmi neve: Tüiae argenteaeflos. Az orvosi hársfafajták lombleveleit is gyűjtik, de jóval kisebb mértékben, mint a virágot. A levéldrog (Tiliae folium) C-vitamint, cseranyagot és két glikozidát tartalmaz. A gyarmati tea pótlására használják. A hársak fájából készült szenet (Carbo ligni tiliae) porítva fogporokhoz, sebgyógyító és bőrbajok elleni hintőporokhoz adják.


Homoki szalmagyopár[szerkesztés]

Sárga szalmavirág. Helichrysum arenarium A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, főleg a Duna—Tisza közének homokbuckás területein élő, fehéren molyhos, szőrös, évelő növény. Szára 15—30 cm magas, egyenes, a virágzatban elágazó, soklevelű. Az alsó levelei lapát alakúak, a felsők szálasak. Fészkes virázatai 10—20-asával tömött fürtben állnak. Virágai világossárgák, a fészekpikkelyek maradók, hártyaneműek, sötétsárgák; júniustól őszig nyílnak. A növény üdén nyíló fészekvirágzatait kell a szárakról lecsipegetve gyűjteni. Beszáradási arányuk kb. 3 : 1. A drog (Stoechados flos) keserűanyagot, cseranyagot, gyantát, nyomokban illóolajat, helikrizin színanyagot, fitoszterint stb. tartalmaz. Teája epére ható, vizelethajtó, összehúzó hatású. Használják gyomorsavhiány, anyagcserezavarok, sárgaság, reuma, ízületi bántalmak és érszűkület ellen. Bélféregűző hatása is ismert.


Homoktövis[szerkesztés]

Ezüsttövis, fűztövis. Hippophae rhamnaides L. ssp.fluvtatilis

Az ezüstfafélék (Elaeagnaceae) családjába tartozó, a Keletitenger partvidékén a homok megkötésére telepítették; Angliában, Franciaországban, a Kaukázusban, Elő-Ázsiában, KeletÁzsiában, Ázsia más vidékein is tömegesen termő; nálunk régebbi telepítések maradványaiként több helyen, pl. a Duna, a Dráva, a Balaton mentén, homokbuckás területeken kisebb állományokban még előforduló, 2—3 m magas, kétlaki, tövises cserje vagy fa. Itt-ott parkokban is ültetik. Március—április—májusban virágzik a lomblevelek megjelenése előtt. Virágai igen kicsinyek, barnák, fejecses füzérben állnak, a porzósak ülők. Levelei szórt állásúak, rövid nyelűek, keskeny lándzsásak, 2—4 cm hosszúak, hegyesek, ép szélűek, felső lapjukon sötétzöldek, fonákukon ezüstösszürkék; valamint a főér erősen kiemelkedő. Álbogyó termésük borsónyi, éretten narancssárga színű, húsos, egymagvú, savanyú ízű. A termések 100 g-onként 200—900 mg A-, C-, P-vitamint, almasavat, kvercetinglikozidát, xantofillt, fizalint, zsíros olajat, mannitot és peonin antooiánt tartalmaznak. A magban 12% zsírosolaj van, amely 40% olajsavat, 20% izolinolsavat, 15% linolensavat, 10% palmitin- ós sztearinsavat tartalmaz. A termésből szörpök, gyümölcslevek készülnek. Gyümölcskonzervek vitaminozására és ízesítésére, valamint erősítő gyógyszerek és tápszerek készítésére használják. Mártások is készülnek belőle éttermekben és háztartásokban. Fájából pipa és sétabot készül. A cserje leveléből készült teát magas vérnyomás csökkentésére isszák.


Hunyor[szerkesztés]

Berki hunyor, tárgyökér, kisvirágú hunyor. Helleborus dumetorum Igen mérgezőt A borlárkafélék (Banuncviaceae) családjába tartozó dunántúli erdőinkben gyakran található, évelő növény. Gyökérzete fekete, gyökértörzse szívós, belőle számos, 10—15 cm hosszú, vékony járulékos gyökér ered. Tőlevelei kéttenyérnyiek, lemezük szeletekre osztott, a szeletek keskeny lándzsásak, épek, csak az oldalsók tövig 2—4 szeletre osztottak, valamennyi finoman, kihegyezetten furészes szélű. Lepellevelei 1,5—2,5 cm hosszúak, zöldek. A növény gyökérzete (Hellebori rhizoma et radix) adja a drogot. Beszáradási aránya 3—4 : 1. A drog szívre ható helleboringlikozidát, szaponinglikozidát, akonitsavat, zsírosolajat, illóolajat stb. tartalmaz. A vékony járulékos gyökereket főzéssel megpuhítják, és lovak szügyébe vagy sertések fülébe fűzik tályog ellen. Alkalmazása előtt ajánlatos az állatorvos véleményét kikérni. Veszedelmes méreg, és emiatt a gyökeret ma már embergyógyászati célokra nem használják. Szívizgató, vizelethajtó, idegcsillapító, hánytató, hashajtó hatású. Nátha elleni szippantóporként is használták. Növényi kártevők elleni szer.


Ibolya[szerkesztés]

Erdei ibolya, illatos ibolya, márciusi ibolya. Viola odorata

Az ibolyafélék (Vioktceae) családjába tartozó, erdőkben, cserjésekben sokfelé előforduló, illatos virágjáért közkedvelt, évelő növény. Gyökérzete hosszú, vékony, messzire kúszó, barnássárga színű, szagtalan, émelyítő, karcoló ízű. Levelei hosszúnyelűek; lemezük kerekded, tompa csúcsú, lekerekített vagy csúcsosodó, válluk mélyen szíves öblös, szélük csipkés. Virágai hosszú kocsányon egyesével állók, kékek, sarkantyúsak. A termés három kopáccsal nyíló, sokmagvú tok; a magok mákszemnyiek, sárgák. Az erdei ibolyának a gyökérzetét (Violae odoratae radix), valamint a kifejlett leveleit (Violae odoratae folium) legfeljebb 3 cm hosszú nyélrésszel lecsípve kell gyűjteni. Mind a gyökér, mind a levél beszáradási aránya kb. 4 : 1 . A gyökérdrog szaponint, egy glikozidát, keserűanyagot, kevés (szalicilsav-metilészter-tartalmú) illóolajat, egy alkaloidát tartalmaz. A levéldrog fő hatóanyaga a szaponin, nyomokban illóolajtartalma is van. A drogoknak nyálkaoldó, izzasztó, vértisztító hatása ismert. Az ibolyavirág (Violae odoratae flos) szintén nyálkaoldó, de idegnyugtató és magas vérnyomást csökkentő is.


Iglic[szerkesztés]

Gilice tövis, tövises iglic, ekenyűg. Ononis spinosa A hüvelyesek (Leguminosae) családjába tartozó, legelőkön, parlagokon, utak mentén sokfelé gyakran előforduló, tövises szárú, bokros félcserje. Gyökere 30—40 cm hosszú, 1—2 ujjnyi vastag (homokbuckákban 1 m-nél is hosszabb és kar vastagságú), agancsszerűen többfejű, egyszerű vagy elágazó, mélyen barázdás, csavarodott, kívül világos szürkésbarna, belül sárgásfehér, fás állományú; enyhe ízű és szagú. Szára 50—70 cm magas, felül lágy, alul elfásodó. Az alsó levelei hármasak, a felsők egyszerűek. A levélkék lándzsásak, fűrészesek. Virágai egyesével ülnek, pártáik rózsaszínűek; júniustól szeptemberig virágzik. A növény gyökerei (Onmiidis radix) és a virágos, leveles hajtásai (Ononidis herba) adják a drogot. A gyökerekről az agancsszerű gyökórfejet maradéktalanul el kell távolítani. A gyökér beszáradási aránya kb. 3 : 1; a hajtásé pedig kb. 4 : 1 . A gyökérdrog glikozidokat, cseranyagot, cukrot, zsírosolajat, illóolajat stb. tartalmaz. Vese- és hólyagbajok, valamint reumás bántalmak elleni teakeverékek alkotórésze. A hajtásdrog glikozidákat, cseranyagot, illóolajat stb. tartalmaz. Ugyancsak vizelethajtó hatása ismert.


Iringó[szerkesztés]

Mezei iringó, ördögszekér. Eryngium campeatre Szárazabb talajokon, néhol tömegesen élő, szúrós virágú és levelű, kellemetlen gyom. Tövéről leszakadt bokrát a szél ősszel messzire görgeti. Gyökere 20—30 cm hosszú, hüvelykujjnyi vastag, húsos, a petrezselyméhez hasonló ízű és szagú. A gyökere (Eryngii radix) szaponint, egy alkaloidát, nyomokban illóolajat és cseranyagot tartalmaz. Főzetét vese- és hólyagbántalmak esetén vizelethajtóul, epekő ellen használják.

A Kék iringónak (Eryngium plánum L.) pedig a levelét használják szamárhurut, bronchitisz ellen és szívnyugtatóul. A drog szaponint, egy alkaloidát, cseranyagot és illóolajat tartalmaz.


Izsóp[szerkesztés]

Kerti izsóp. Hyssopus officinalia Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó, a Földközi- tenger vidékéről származó, nálunk nagyban termesztett, illatos félcserje. Szára 50—70 cm magas, egyenes, négyoldalú, tövén elfásodó. Levelei keresztben átellenesen állnak, 2—4 cm hosszúak, hosszúkás lándzsa alakúak, hegyesek vagy tompák, ép szélűek. A virágok 7—9-esével álörvökben állnak, fehér, kék vagy piros színűek; július—augusztusban nyílnak. A növény virágzó leveles hajtásainak felső, legfeljebb 40 cm hosszú részeit kell levágni. Évente kétszer aratható. A drog (Hyssopi herba) illóolajat, glikozidát, cseranyagot, keserűanyagot, festéket, gyantát, cukrot tartalmaz.

Hatása: köhögéscsillapító, izzadást gátló, szélhajtó, étvágyjavító, vérnyomásemelő, asztmás és hörghurutos bántalmakat szüntető. Ipari és háztartási fűszer. Illóolaját a konzerv- és likőripar alkalmazza. Termesztése: Talajban nem válogatós, csupán mészigényes Termesztésére meleg fekvésű köves talaj is megfelelő. Magról vagy tőosztással szaporítható. Magját áprilisban 50 cm sortávolságban végleges helyére vetik. Virágzó hajtásait júliusban, majd sarjúhajtásait augusztus—szeptemberben aratják. A szárított anyagról a levelek könnyen leperegnek, ezért ügyelni kell, nehogy elkallódjanak. Terméshozam 10—15 q száraz áru kat. holdanként.


Japánakác[szerkesztés]

Sophora japonica A hüvelyesek (Legwminosae) családjába tartozó, városok és falvak utcáin és terein sokfelé ültetett, terebélyes koronájú díszfa. Levelei szárnyasán összetettek, a fehér akácéra emlékeztetők, de a levélkék keskenyebbek, hegyesek és sötétebb zöld színűek. Virágzata 20—30 cm hosszú, terebélyes buga. A virágok zöldesfehérek, szagtalanok. Hüvelytermése 5—10 cm hosszú, cikkes, gyéren fűzött gyöngysorszerű; július—augusztusban virágzik. A még ki nem nyílt virágbimbókat kell gyűjteni. Akkor alkalmasak gyűjtésre, amikor a virágzat alsó virágai közül 1—2 már kinyílt. A virágzati ágakról a bimbókat le kell fosztani, majd ponyvára kiterítve — akár napon is — meg kell szárítani. Kb. 3 kg friss bimbóból lesz 1 kg száraz áru. A drog 12—30% rutint (szoforin-flavonol) tartalmaz. A levelekben 4% rutin van. A termés rutinmentes, de tartalmaz szofora-flavonolozidot, szoforikozidot és szoforarabiozidot. Iparunk a virágbimbóból előállított rutinból vérnyomáscsökkentő gyógyszert készít. Háziszerként tea formájában is használják. Vérző aranyér kezelésére ülőfürdőként alkalmazzák forrázatát is.


Kakukkfű[szerkesztés]

Vadkakukkfű, mezei kakukkfű, démutka. Thymtts serpyllum

Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó, jellemző kellemes illatú és aromás, kámforos ízű, szárazabb füves helyeken élő félcserje. Több változatban fordul elő, gyógynövénynek mindegyikük egyformán felhasználható. Száruk 10—30 cm magas, kúszó vagy felemelkedő, felül lágy, alul elfásodó, egyszerű. Leveleik keresztben átellenesek, 0,5—2 cm hosszúak, kerülékesek vagy hosszúkás tojásdadok, egyes fajtaváltozatoknál keskenyszálasak vagy lapát • alakúak, ép szélűek, kopaszok vagy többé-kevésbé szőrösek. Virágzatuk fejecske vagy szaggatott füzér. Virágaik kicsinyek, pártáik bíborvörösek vagy rózsaszínűek, ritkán fehérek; május—júniusban nyílnak. Virágos, leveles hajtásaikat kell gyűjteni, az alsó, elfásodott, levéltelen szárrészek nélkül. Beszáradási arányuk kb. 3:1, A drog (Serpylli herba) 0,1—0,5% (timoltartalmú) illóolajat. keserűanyagot, cseranyagot, sókat tartalmaz. Teáját szélbántalmak, étvágytalanság, köhögés és görcsök ellen használják. Háztartási, likőr- és élelmiszeripari fűszer is.

A Földközi-tenger mellékéről származó, a vad kakukkfüveknél illatosabb, aromásabb fajtáját, a kerti kakukkfüvet (Thymns vulgáris L.) termesztjük. Ennek hajtásai erőteljesebbek, a 40 cm hosszúságot is elérik, elágazók. Levéllemezük 6—10 mm hosszú, szálas, lándzsás vagy tojásdad, begöngyölődött élű, gyéren vagy sűrűbben szőrös, illóolaj-mirigyektől pontozott. A drog (Tymi vulgáris herba) 1—2% (timoltartalmú) illóolajat, cseranyagot, keserűanyagot, szaponint és gyantát tartalmaz. Hatásában a vadkakukkfű drogját felülmúlja. A kerti kakukkfű illóolaja 20—50% timolt (kakukkfűkámfor), karvakrolt, 15% p-cimolt, kevés pinent és mentént, 15% borneolt, 15% linaloolt és cineolt tartalmaz. Az illóolaj epehajtó, bélféregűző, bőrvörösítő kenőcsökbe és bedörzsölőkbe viszketést csillapító kenőcsökbe, szájvizekbe, fűszerekhez, a parfümériában, szappanokhoz, likőrökhöz nyer felhasználást. A timol fertőtlenítőszer, bélféregűző hatású. Alkalmazzák szájvizekhez, fogpépekhez, hajvizekhez, kenőcsökbe. Termesztése. Meleg fekvésű, középkötött, meszes talajt igényel. Szaporítható magról palántaneveléssel vagy tőosztással. A magokat márciusban langyoságyban el kell vetni, majd a nyár elejére már kiültethető palántákat lehet nyerni, amelyekről majd a következő évben már drognak való anyagot lehet aratni. A tavasszal tőosztással szaporított kakukkfű már nyárra termést ad. Kedvező körülmények között ősszel másodszor is aratható. Terméseredmény: 5—8 q szárított növény kat. holdanként.


Kálmos[szerkesztés]

+

Orvosi kálmos, bécsisás. Acorus calamus A kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozó, mocsarakban, állóvizek partjain, árkokban élő, évelő növény. Oyökértörzse a talajban vízszintesen kúszik, gyakran 1 minél is hosszabb, elágazó, 1—2 ujjnyi vastag, lapítottan hengeres, húsos, kívül zöld vagy csontszínű, belül szürkésfehér, jellemző illatú, aromás ízű. A gyökértörzs felső oldalán levélripacsok valamint az elhalt levelek rostmaradványai láthatók

alsó oldalából pedig sok vékony,

hosszú járulékos gyökér ered. Szára négyoldalú, kb. fél méter hosszú, rajta egy levéllel és egyetlen torzsvirággal. A levelek kard alakúak, 50—100 cm hosszúak, ép szélűek, mindkét lapjukon erősen kiemelkedő borda húzódik végig. A kálmos gyökértörzsét kell gyűjteni. Az iszapból kiásott gyökértörzset gondosan meg kell tisztítani a levelektől, levélmaradványoktól, gyökerektől, korhadt részektől, valamint az iszaptól; egy részüket kérgüktől is meg kell hámozni. Hámozatlan és hámozott gyökértörzsekből álló áruként kerül forgalomba. A hámozatlan gyökértörzs beszáradási aránya 3,5: 1. 4,5 kg friss gyökértörzsből pedig 1 kg hámozott, szárított áru lesz. A drog (Calami rhizoma) 1—3% illóolajat, nyálkát, cseranyagot, keményítőt, keserű glikozidát tartalmaz. A kálmosgyökértörzs étvágygerjesztő, emésztést serkentő, vértisztító és erősítő hatású teakeverékek igen gyakran alkalmazott alkotórészeként szerepel. Fontos likőripari fűszer mind a drog, mind pedig az illóolaja. A kálmos levele a gyökértörzséhez hasonló illatú; gyűjtőhelyének felkutatása ennek alapján könnyű, mert semmiféle más hasonló levelű vízinövény levele nem illatos.


Kamilla[szerkesztés]

Orvosi székfű. Bubulyka, katóka, pipiske. Matricaria chamomilla

A fészkes virágzat úak (Compositae) családjába tartozó, az ország minden táján megtalálható, nagy tömegekben azonban az Alföldünk szikes legelőin termő, közismert, egyéves növény. Termesztjük is. Gyökere kicsiny, dúsan ágas. Szára 10—40 cm magas, egyenes vagy felemelkedő, merev, elágazó, hengeres, osöves. Levelei szórtak, ülők, hosszúkás, lándzsás kerületűek, kopaszok, zöldek, az alsók háromszor, a középsők kétszer, a felsők egyszer sallangosan szeldeltek, a sallangok fonalasak. Virágfészkei hosszú kocsányokon laza bogokban állnak. A vacok eleinte félgömb alakú, virágzáskor kúp alakúra megnyúlik, a belseje üressé válik. A fészkek 12 — 18 nyelves, fehér sugárvirágból és számos, hengeres, sárga korongvirágból állnak. A sugárvirág nyelves karimája kezdetben felálló, majd elálló, később visszahajtott. A virágzat jellemző, kellemes illatú. Az Alföldön április végétől május végéig, más vidékeken június—júliusban is virágzik. A kamillavirág egyik legfontosabb, legkeresettebb gyógynövényünk. A Tiszántúlon minden évben nagy tavaszi esemény a kamillavirág gyűjtése; aki csak teheti, részt is vesz ebben a munkában. A szövetkezeti felvásárlóknak is jól fel kell készülniük a virágok nagy tömegének fogadására, kezelésére és megszárítására. Megfelelő átvevőhelyet kell berendezni, s főleg pedig kellő számú szárítópadlást kell elkészíteni. A padlások padozatait már jó előre hibátlanra, szép simára kell tapasztani, hogy a gyűjtés idejére kellően meg is száradhassanak. A virágzási idő közeledtekor naponta meg kell figyelni a gyűjtőterületeket, hogy éppen a kellő időben lehessen hozzáfogni a virágok szedéséhez. A virág akkor alkalmas gyűjtésre, amikor a fészkek korongvirágai már sárgák, a sugárvirágok (amelyeket „sziromnak" neveznek) pedig már vízszintesen vagy annál valamivel lejjebb állók. Ilyenkor a kamillamező már fehéret mutat> s ha a virágok között járunk, cipőnk sárgaporos lesz a ráhullott virágportól. A virágot már régóta szedőfésűvel gyűjtik. Ez az alkalmatosság egy olyan, oldalakkal is ellátott lapát, amelynek az elülső része a fésű fogaihoz hasonlóan behasogatott. A virágfejek a fogak között nem férnek át, leszakadnak és a lapátban maradnak. Egyes gyűjtők a saját szerszámukkal dolgoznak, mások pedig a szövetkezetektől kölcsönöznek. A kamillavirág-áru jó minőségének biztosítása — mint minden más gyógynövényé is — már a gyűjtésnél kezdődik. Nem szabad korábban megkezdeni a gyűjtést, amikor a virágzat még fejletlen; viszont késlekedni sem szabad, mert ha a virágzat túlnyílik, amikorra megszárad, széthullik „ellisztesedik". A gyűjtők, mielőtt a szedőfésű tartalmát a zsákba ürítenék, kapkodják ki a virágok közé került idegen növényi részeket, és szaggassák le a fésű fogai alatt lelógó szárakat. A gyűjtött friss virágot mielőbb el kell szállítani az átvevőhelyre. Zsákban a friss virág hamar befülled, bemelegszik, huzamosabb idő után teljesen tönkre is mehet. Ezért ha a gyűjtőhely távolabb esik a beváltóhelytől, az esetleg már bemelegedett virágot útközben a zsákból ki kell üríteni, és szétterítve le kell hűteni. Az átvevőhelyen a virágot, a hosszabb szárrészektől és az idegen fűféléktől való megtisztítás céljából, megfelelő lyukbőségű rostán áthullatják. A rostán áthullott rész kerül a mérlegre. Megszárításra a virágot nem szabad rétegesen kiteríteni, hanem szinte virágot virág mellé kell vékonyan a padozaton elhinteni, így a virág rövid idő alatt megszárad anélkül, hogy közben át kellene forgatni, ami ártana a virágnak, mert zúzódik, törődik. Jól bemelegedő padlásokon a kiterített virág 5—6 nap alatt megszárad. A megszáradt virágot seprővel óvatosan kupacokba kell terelni, és lehetőleg vékony vaslemezből készült lapáttal zsákba szedni. A beszáradási aránya kb. 5: 1. A kamillavirág egy részét friss állapotban veszik át a vállalatok a szövetkezetektől, s az anyagot műszárító berendezéssel szárítják meg. A drog (Chamomülaefloa) 0,2-0,7% sötétkék színű, 3 - 5 % azulón-tartalmú illóolajat, glikozidákat, cseranyagot, keserűanyagot, növényi savakat, cukrot stb. tartalmaz. A kamillavirág világszerte a legismertebb, gyakori háziszer és a legtöbb állam gyógyszerkönyvében szereplő hivatalos drog. Forrázással készült teája nyugtató, görcsoldó, szélhajtó, gyomorerősítő, emésztést serkentő, izzasztó, fertőtlenítő, gyomor- és bélbajokat megszüntető hatású. Külsőleg szemborogató, toroköblítő, foghúserősítő. Nem csupán gyógyteaként használják, hanem sokaknak mindennapi italuk is, mert íze kellemes és jó közérzetet nyújt.


Kankalin[szerkesztés]

A kankalinfélék (Primulaceae) családjába tartozó, erdőkben, cserjés helyeken, hegyi réteken termő tavaszi vagy orvosi kankalin (Primula veris L.), és a szártalan vagy közönséges kankalin (Primula vulgáris évelő növények, egyforma értékű gyógynövények. Mindkétfajta kankalin gyökérzete legfeljebb kisujjnyi hosz- 184 szú és vastag görcsös gyökértörzsből, valamint az abból eredő számos, 10—15 cm hosszú, vékony járulékos gyökerekből áll. A gyökérzet barnássárga színű, enyhe szagú, karcoló, kesernyés ízű. A tavaszi kankalin levelei tőállók, lant alakúak, 10-20 cm hosszúak, ráncosak, csipkés szélűek, halványzöldek, fonákukon molyhosan szőrösek. A virágzati kocsány 15—20 om hossza, rajta a virágok ernyőbe csoportosultan állnak, pártájuk sötét sárga színű; április—májusban nyílnak. A közönséges kankalin levelei szintén tőállók, 10—15 cm hosszúak, fordított tojásdadok, ráncosak, csipkések, gyéren szőrösek. A tőkocsány 5— 10 cm hosszú, egy virágú, a párta halványsárga; márciusáprilisban virágzik. Mindkét kankalinfajta gyökérzetét, valamint a tavaszinak a virágait is kell gyűjteni, a tőkocsányról lecsipegetve. A gyökérből 4, a virágéból pedig 5 kg szükséges 1 kg száraz áru előállítására. A gyökérdrog (Primuláé radix) szaponint, cseranyagot és glikozidákat tartalmaz. Köhögés elleni teakeverékek alkotórésze. Patikában nyálkaoldó hatású kanalas orvosságot készítenek belőle. A virágdrogot (Primuláé flos) is hasonló célra használják, de annak hatása enyhébb. Tartalmaz szaponint, flavont és fenolglikozidát. a: Tavaszi kankalin; b: Közönséges kankalin


Kapor[szerkesztés]

Anethum graveolens L. Szára 1 —1,5 m magas, egyenes, barázdált, a tetején elágazó. Levele finom sallangokra szeldelt. Ernyős virágzata sok nyúlánk sugarú, a szirmok sárgák. Termése 2—4 mm hosszú, elliptikus, éretten két résztermésre esik szét. Az ernyősvirágzatúak (Umbelliferae) családjába tartozó, közismert fűszernövény termesztése ipari célokra nagy területeken folyik. A kapor azonban nem csupán kedvelt fűszer, hanem, főleg a virágos hajtásából (Anethiherba) emésztést serkentő, szélhajtó és bélféregűző teát is készítenek. A kapor virágos hajtásából és terméséből (Anethi fructus) illóolajat is állítanak elő a konzervipar számára. A konzervkészítményeket célszerűbben ízesíthetik a fűszernövények illóolajával, mint a növényi részek őrleményével. Levélzete a szárról lemorzsolva is kerül forgalomba. A kaporlevél 0,5—1,5% illóolajat (15% karvontartalommal) és phellandrént tartalmaz. A kaportermés tartalmaz 2,5—4% illóolajat, 10—20% zsíros olajat, proteint és egy amint. A kapor illóolaja 40—60% karvont, d-limonent, phellandrént, terpinent, miriszticint, kapor-apiolt, A- és C-vitamint tartalmaz. Az érés növekedésével szaporodik az olaj karvontartalma, a phellandrén-tartalma pedig csökken. Hatása szélhajtó, vizelethajtó, bélféregűző; bedörzsölőszerekhez, fűszerként és likőrökhöz alkalmazzák. Termesztése. Talajban ugyan nem válogatós, azonban a jó táperőben levő, jól megmunkált talajt mégis meghálálja. Magját márciusban vetik 25—30 cm sortávolságban, 2—3 cm mélyen. Levéláru előállítására még virágzása előtt learatják, megszárítják, majd 3 mm lyukbőségű rostán a finom levélzetet a szárról lemorzsolják. A rostán átjutott szártörektől az anyagot ismételt rostálásokkal tisztítják meg. A magtermésért nevelt kaprot éretten aratják, csépelik, majd a termést kiterítve még utánszárítják. Lemorzsolt levéláruhozam 12—15 q; maghozam 12—15 q kat. holdanként.


Kapotnyak[szerkesztés]

Asarum europaeum Erős hatású. A farkasalma-félék (Aristolochiaceae) családjába tartozó, árnyas erdőkben (főként bükkösökben) élő, áttelelő levelű, évelő növény. Oyökértörzse barna, vékony, kúszó, elágazó, fekete borsra emlékeztető szagú, csípős, kesernyés ízű. Szára nagyon rövid, csúcsán két, földre terülő levél fejlődik. A levél lemeze kerek vese alakú, öblös vállú, ép szélű, bőrnemű, felszínén fénylő sötétzöld, fonákán szürkészöld. Virágai a levelek alatt rejtőznek, 10—15 mm hosszúak, köcsög alakúak, húsosak, hússzínűek; márciusban, áprilisban nyílnak. Kivételes gyógynövény, amelyet gyökerestől és levelestől kell gyűjteni. 4—5 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. A drog (Asari herba cum radice) illóolajat, glikozidát, cseranyagot, nyálkát és baktériumölő anyagot tartalmaz. Erős hatása miatt háziszerként használni nem ajánlatos. A gyógyszeripar asztma elleni cseppeket állít elő a drogból.


Katángkóró[szerkesztés]

Mezei katáng, vad cikória. Cichorium intybus A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, útonútfélen mindenféle igen elterjedten termő, évelő növény. Nemesitett változatának gyökerét pótkávé készítésére nagyban termesztik. Gyökere karó alakú, 10—25 cm hosszú, legfeljebb ujjnyi vas- tag, kívül világos szürkésbarna, belül fehéres színű, húsos, később fás állományú, szagtalan, kesernyés ízű. A fiatalabb növény csupán tőleveleket fejleszt, majd később hajt szárat is. Szára 1 m magasra is megnő, kemény, bordázott, elágazó. Tőlevelei 20—30 cm hosszúak, lándzsa alakúak, durván, öblösen fogasak (a gyermekláncfűéhez hasonlók). Szárlevelei kisebbek, ülők, a felsők lándzsásak, épek. Virágfészkei a szárhajtások felső részán egyenként vagy csoportosan állnak. Pártájuk világoskék színű, napos időben nyílnak. A növény gyökereit (Cichorii radix), valamint a vékonyabb, 40 cm-nél nem hosszabb szárhajtásait a tőlevelekkel együtt (Cichorii herba) kell gyűjteni. Mind a gyökér, mind a fű kb. 3 : 1 arányban szárad meg. A gyökérdrog tartalmaz 10— 15% inulint, 0,1-0,2% intibint, 4,5-9,5% fruktózt, 4,7- 6,5% pentozánt, kolint, laktucerolt, gumit és laktopikíin-tartalmú tej nedvet. A fűdrog tartalmaz: inulint, fruktózt, kolint, gyantát, cianidin- származékot, 0,1—0,2% cikoriin glikozidikus keserűanyagot. Teáikat étvágygerjesztőül, emésztést serkentőül, epe- és májbántalmak, valamint magas vérnyomás ellen használják.


Kecskeruta[szerkesztés]

Oalega qfficinalis A hüvelyesek (Leguminosae) családjába tartozó, vízpartokon, áradásos helyeken élő, évelő növény. 188 Szára l m magasra is megnő, egyenes, elágazó. Levelei szárnyasán összetettek, a levélkék 2—3 cm hosszúak, lándzsásak; szálkahegyűek. Virágai fürtösek, pártájuk fehéreslila színű; július—augusztusban nyílnak. A növény vékonyabb, legfeljebb 40 cm hosszú virágos, leveles hajtásait kell gyűjteni. A drog (Oalegae herba) galegnvalkaloidát, galuteolin flavonglikozidát, keserűanyagot, cseranyagot, szaponint, szacharózt, zsírosolajat tartalmaz. Teája vércukorszint-csökkentő, vizelethajtó, izzasztó hatású. Szoptató anyáknak tejszaporítószer.

Kenderkefű[szerkesztés]

Nagyvirágú kenderkefű. Oaleopsis speciosa Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó, erdőkben, patakok mentén nagy állományokban termő, egyéves növény. Szára gyakran 1 m magasra is megnő, elágazó, négyoldalú, a csomóknál duzzadt. Levelei keresztben átellenesek, 4—6 cm hosszúak, tojásdadok, fűrészesek, lekerekített vagy ékvállúak, szőrösek. Virágai a szár végén, valamint lejjebb, a levelek hónaljában is, álörvökben állnak. A párta 2 cm hosszú, sárga színű, az alsó ajak középcimpája lila. A csészefogak éréskor merevek, szúrósak; júniustól szeptemberig virágzik. A növény vékonyabb, legfeljebb 40 cm hosszú hajtásai gyűjtendők virágzáskor. 4—5 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. A drog (Gfaleopsidis herba) tartalmaz 0,7—0,8% kovasavat, amelyből 0,15% vízben oldódó, keserűanyagot, illóolajat, 5— 10% cseranyagot, neutrális és savanyú szaponint, zsírt, viaszt, gyantát, pektinszerű anyagot. Teáját légzőszervi és húgyszervi betegségek ellen használják.


Kerekrepkény[szerkesztés]

Földi borostyán. Glechoma hederacea Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó, erdőkben, cserjésekben, réteken, utak mentén sokfelé előforduló, enyhén illatos, évelő növény. Gyökérzete vékony, kúszó, több szárat, közöttük kúszószárat is fejleszt. Szára 15—30 cm hosszú, lecsepült vagy felemelkedő, négyoldalú. Levelei keresztben átellenesen állnak, 1—3 hoszszúak, az alsók kerek vese alakúak, a felsők keskenyebbek, csipkés szélűek, sűrűn vagy gyéren szőrösek. A kúszószárak nyári levelei jóval nagyobbak. Virágai a felső levelek hónaljában 2—6-osával csoportosulnak. Pártájuk 1—1,5 cm hosszú, liláspiros vagy liláskék színű. Kora tavasztól virágzik. A növény föld feletti részét kell gyűjteni virágzáskor. 5—6 kg friss anyagból nyerhető 1 kg száraz áru. A drog (Hederae terrestü herba) keserűanyagot, cseranyagot, szaponint, 0,03—0,06% illóolajat, kolint, gyantát, viaszt tartalmaz. Teáját epe-, vese-, gyomor- és légzőszervi megbetegedések ellen használják. Alkalmazása teakeverékekben javasolt, mivel magában a drog erős hatású!


Keserű mandula[szerkesztés]

Prunus amygdalus Batsch (Amygdalus communis A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó fák magbelét a cukrászok marcipán készítéséhez a mandula ízének a „kiemelésére", a szeszipar pedig hasonló célból a mandulalikőr készítésére használja. A mandulának a nagyobb értékét azonban a magbelekből kipréselt zsírolaj jelenti. Az olajat kenőcsök készítésére, valamint órák, műszerek olajozására használják. Az olaj kipréselése után visszamaradó pogácsát (Placenta amygdalarum) megőrölve kozmetikai célokra is használják, mert forrázatát mosdóvízhez adva, a zsíros, pattanásos arcbőrt gyógyítja. A pogácsából régebben „keserűmandulavizet" is készítettek, amelyet koszorúérbántalmak ellen rendeltek az orvosok. A gyomorsavtúltengésben szenvedőknek ajánlják, hogy gyomorégés ellen naponta rágcsáljanak el 2—3 szem keserűmandulabelet. Nagyobb mennyiség elfogyasztásától azonban tartózkodni kell, mert kéksavtartalmánál fogva mérgezést okoz! (Szilva- és cseresznyemagvak is tartalmaznak kéksavat!)


Közönséges kígyószisz[szerkesztés]

, terjőke. Echium vulgare L. Az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozó száraz, kőtörmelékes talajon, utak mentén termő, szúrós serteszőrökkel borított, kétéves növény. Szára 1 m-nél magasabbra is megnő, egyenes, egyszerű. Tőlevelei rózsában állnak, 15—25 cm hosszúak, keskeny lándzsa alakúak, ép szélűek. Az alsó szárlevelek nyelesek, egészen 15 cm hosszúak, a felsők kisebbek, ülők. Virágai a szár felső részén fürtös füzérben állnak, a füzérek kunkorodok. A párta kék vagy vöröslő színű, harang alakú, a bibe kétágú, a pártából hosszan kinyúlik. Júniustól augusztusig virágzik. A növény virágos hajtásának felső, legfeljebb 40 cm hosszú részét kell gyűjteni. Kb. 4 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. A drog (Echii herba) glikozidát, cseranyagot, keserűanyagot és baktériumölő anyagokat tartalmaz. Teáját bélfertőzés, bélhurut ellen fogyasztják. Vérnyomáscsökkentő hatása is ismert. Külsőleg lábszárfekély borogatására használják.


Komló[szerkesztés]

Vadkomló. Humulus Iwpidus Az eperfafélék (Moraceae) családjába tartozó, vízpartokon, árokpartokon, nyirkosabb cserjésekben élő, jobbra csavarodó, hosszú, lágyszárú, horgas szőrökkel fákra, cserjékre felkapaszkodó, kétlaki növény. Több fajtaváltozatban sörgyártásra nagyban termesztik. Levelei átellenesek, hosszúnyelűek, széles, tojásdad kerületűek, 3—5 karéjúak, érdes tapintatúak. Porzós virágai kicsinyek, fehéreszöld színűek. Termős virágzata sűrű virágú álfüzér. Minden virág egy pálhalevél hónaljában ül. Éréskor a pálhák kb. 2 cm hosszúra megnőnek, és „komlótoboz"-nak nevezett álfüzért alkotnak. A termés kb. 2 mm hosszú, tojás alakú makkocska, amelyet fénylő sárga mirigyek (Iwpvlin) borítanak; júniusban—júliusban virágzik; termése szeptembertől érik. Teljesen még nem érett, zöld színű termésfüzéreit kell gyűjteni. Kb. 4 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. A drog (Humuli lupuli strobulus) illóolajat, keserűanyagot, gyantát, aszparagint, cseranyagot, enzimet tartalmaz. Teája idegnyugtató, enyhe altató hatású. Háztartásokban kenyérsütéshez és sör készítésére is használják.


Koriander[szerkesztés]

Coriandmm sativum Az ernyősvirágúak (Umbelliferae) családjába tartozó, a Földközi-tenger vidékéről származó, nálunk is nagyban termesztett, egyéves fűszernövény. Szára 40—60 cm magas, egyenes, hengeres, felül elágazó. Tőlevelei hosszúnyelűek, szárnyaltak, a levélkék behasogatottak, csipkés szélűek. Szárlevelei nagyhüvelyuek, egyszer-kétszer szárnyasán összetettek, a levélkék szárnyasán szeldeltek. A felső levelek szálasak. Virágzata 5—8 ágú, összetett ernyő; az ernyőcskék 3—15 virágúak. A virágok szirma fehér vagy halványpiros; a szélső szirmok sugárzók. Termése 3—5 mm átmérőjű, gömbölyű, barnás-sárga színű, kemény, bordás ikerkaszat, amely gyakran két termésrészre esik szét. Belseje üreges. Az egész növény, így a termés is éretlen állapotban poloskaszagú; aromás, kesernyés kissé csípős ízű. A drog (Coriandrifructus) kb. 1% illóolajat, 15% zsírosolajat, cukrot, fehérjét, C-vitamint tartalmaz. A koriander termése igen elterjedten alkalmazott ipari és háztartási fűszer. Gyógyításra szélhajtó, emésztést javító és vértisztító teakeverékekhez adják. A koriander termesztésével gazdaságaink mind kiterjedtebben foglalkoznak, mert kis munkaigényű és bő terméshozamú növény. Termesztése. Talajban nem különlegesebben válogatós, igényét kielégíti a melegebb fekvésű, meszes vályogtalaj. Magját március végén vagy április elején vetik állandó helyére 40—50 cm sortávolságban. Augusztus—szeptemberben aratható, amikor a termések kétharmada sárgulni kezd. Az érett termések könnyen peregnek, ezért akkor célszerű aratni, amikor még harmatos. Terméshozama 6—8 q kat. holdanként.


Korpafű[szerkesztés]

+

Kapcsos korpafű. Lycopodium clavatum A korpafűfélék (Lycopodiaceae) családjába tartozó, nyugati határszéleink sovány talajú erdőiben termő, kúszó szárú, harasztnemű növény. Érett spóráit (Lycopodii spóra) gyűjtik, amely tömegben világossárga, sikamlós, porszerű anyag. Csa- pott kávéskanálnyi adagokban vízzel lenyelve, vizelethajtóul és krónikus székrekedés ellen használják, valamint haj- és testhintőporok alkotórésze. A korpafű spóráját a „görögtűz" nevű tűzijáték készítésére, valamint a színpadon hirtelen fellobbanó és eltűnő láng keltésére is alkalmazzák. Tartalmaz kb. 4% zsírosolajat, 20—40% szénhidrátot, nyomokban alkaloidát.

Kosbor[szerkesztés]

A kosborok több fajtája él nálunk, amelyek közül a legnagyobb tömegben az agár kosbor, Orchis morio L. fordul elő Füves helyeken, réteken terem, tavasszal virágzik. A növények virágzáskor gyűjtött leánygumói (Saiep tuber) szolgáltat- ják a drogot. A drog nyálkát, keményítőt, cukrot, fehérjét, zsírt tartalmaz. A patikában a kanalas nyákos orvosságot készítenek belőle, bélhurutnál a gyulladásos bélfal bevonószeréül. Tartalmaz 50% nyálkát, 24% keményítőt, 10% fehérjét, 1% cukrot, zsírt.


Kökény[szerkesztés]

Prunus spinosa A rózsafélék (Bosaceae) családjába tartozó, erdők szélén, bozótos, cserjés helyeken, legelőkön sokfelé előforduló, 1—2 m magas, ágtövises cserje. Levelei nyelesek; lemezük 2—3 cm hosszú, elliptikus vagy fordított tojásdad, csipkésen fűrészes. Virágai rendszerint a lombfejlődés előtt egyenként vagy többesével jelennek meg. A szirmok 5—8 mm hosszúak, fehérek. Termése kb. 10 mm átmérőjű, gömbölyű, húsos burkú, kékeshamvas fekete, fanyar ízű, bogyószerű csontár. Március végétől április végéig virágzik. Kinyílt virágait és érett terméseit kell gyűjteni. A bokrok alá ponyvát kell teríteni, s róluk a virágokat bottal leverni. A virágokhoz hullott ágrészeket rostával kell kiválogatni. A termést kocsány nélkül kell gyűjteni. A friss virágból 5 kg, a termésből 3 kg szükséges 1 kg száraz áru előállítására. A virágdrog (Pruni spinosaeflos) glikozidákat, a termésdrog (Pruni spinosae fructus) pedig cukrot, almasavat, cseranyagot, C-vitamint, pektint, festőanyagot tartalmaz. A virág teája enyhe hashajtó, vértisztító, vizelethajtó és magas vérnyomást csökkentő hatású. A termés főzetét bélhurut ellen fogyasztják.


Kökörcsin[szerkesztés]

+

Nagykökörcsin, leánykökörcsin. Pulsatilla grandis ([[Anemone pulsatilla]] Erős hatású! A boglárkafélék (Ranuneulaceae) családjába tartozó, az Alföld kivételével, száraz pusztafüves réteken, sziklagyepekben, néhol homokon termő, kora tavasszal virító, évelő növény A viráglepel kék, nagy, szőrös. A levél háromszor szárnyasán hasogatott. Virágaiból és leveleiből (Pidsatillae herba) vese-, hólyag-, köszvényes és csúzos bántalmak elleni teát készítenek. Mezei zsurlóval egyenlő mennyiségben összekeverve szokták használni. Tartalmaz ranunkulint, laktont, anemonekámfort, cseranyagot, gyantát, 0,5% szaponint.


Kömény[szerkesztés]

Konyhakömény. Garum carvi Az ernyősvirágzatúak (Umbelliferae) családjába tartozó, hegyvidékeink nyirkosabb rétjein vadon termő, terméséért (köménymag) nagyban is termesztett kétéves fűszer- és illóolajat tartalmazó növény. Az első évben csupán tőrózsában álló leveleket hoz, a második évben hajt virágzó szárat. Szára 60—80 cm magas, egyenes, elágazó. A szár alsó levelei arasznyi hosszúak, hosszúkás kerületűek, háromszor szárnyasán összetettek. A felsők kisebbek, hártyás hüvelyűek. Virágzata 5—10 sugarú összetett ernyő. A virágok aprók, fehérek. Termése ikerkaszat, 4—7 mm hosszú, két végén hegyes henger alakú, barna színű, éréskor két, sarlószerűen meggörbült termésrészre hasad. A „köménymag" szaga és íze igen jellemző. A drog (Carvi fructus) 3—7% (karvontartalmú) illóolajat, továbbá 10—20% zsírosolajat, 20% fehérjét, csersavat stb. tartalmaz. Elterjedt ipari és háztartási fűszer. Szélhajtó és emésztést javító teakeverékek alkotórésze. Termesztése. A kömény, nagy terméshozamot csak mélyrétegű, tápdús, nyirkos, középkötött, meszes, homokos vagy vályogtalajon ad. Magját április elején valamilyen egyéves társnövennyel (mák, borsó, árpa) 40 cm sortávolságban kell elvetni. Jó maghozamot azonban csakis tiszta vetésű állománytól lehet várni. A kömény a következő év júniusától kezd érni. A learatott növényt kévékbe kötve után kell érlelni, majd a cséplése után még megszárítás végett ki is kell teríteni, végül pedig rostálással ki kell tisztítani. Aratni akkor kell, amikor a termések barnulni kezdenek, de még nem kemények.


Kõrisfa[szerkesztés]

Magas kőrisfa. Fraxinus excelsior Az olajfafélék (Oleaceae) családjába tartozó, nálunk is erdőségeket alkotó, nagy termetű fa. A leveleiből (Fraxini folium) készült enyhe tea hashajtó és vizelethajtó hatású. A fa vékonyabb ágai kérgéből (Fraxini cortex) pedig reuma és ízületi bántalmak elleni teát készítenek. A virágos kőris (FraxinusornusL.) naposabb fekvésű karsztosaink uralkodó fája. A Földközi- tenger mellékén termő fák beszárított cukros nedve, a „manna", hashajtó hatású gyógyszert szolgáltat. A kőrisfalevél drogja kvercitrin flavonglikozidát, mannitot, cser anyagot, inozitot, illóolajat, dextrózt és gumit tartalmaz.


Körömvirág[szerkesztés]

Kenyérbélvirág, gyűrűvirág. Calendula officinalis A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, gyógy- és ipari növényként is termesztett egyéves kerti növény. Szára 40—60 cm magas, egyenes, elágazó. Levelei 10—15 cm hosszúak, hosszúkás-visszás tojásdadok, tompák, húsosak. Virágfészkei a szárak csúcsán állnak, 5—10 cm szélesek. Virágzata nyelves sugárvirágokból és csöves korongvirágokból áll. A su-

gárvirágok — fajtaváltozatok szerint — kevesebb vagy több sorban állnak, pártájuk 2—3 cm hosszú, citromsárgától egészen narancsvörös színűig. Termései meggörbültek, csónakszerűek, puha tüskéjűek. Az üde nyílásukban leszedett fészkes virágzatok (Calendulae flos cum calycibus), valamint a jóval értékesebb, a fészkekből kicsipegetett nyelves karima- vagy sugárvirágok (Calendulae flos sine calycibus) adják a drogokat. Beszáradási arányuk 5-6 : 1. A körömvirágdrog karotint, glikozidákat, keserűanyagot, kevés illóolajat és színanyagokat tartalmaz. Forrázatát belsőleg gyomorés bélfekély ellen; külsőleg pedig nehezen gyógyuló sebek, fekélyek borogatására használják. Színanyagával élelmiszereket, gyógysze- Körömvirág reket és italokat festenek. Termesztése. Talajban nem válogatós, laza homokon kívül mindenütt jól megterem. Magját március végén 40 cm sortávolságba kell elvetni, majd 20 cm-re egyelni. Júniustól őszig virít. „Fészkes áru" előállítására az üde nyílásban levő virágzatokat legfeljebb 1 cm-es szárrésszel le kell csípni, majd napfény kizárásával meg kell szárítani. Egy kat. holdról kb. 4 q ilyen árut lehet nyerni. „Sziromáru" előállítására az üdén nyíló virágzatokból a sugárvirágokat ki kell csipegetni, majd szintén gondosan meg kell szárítani. Nem célszerű a megszáradt fészkekből utólag kicsipegetni a virágokat, mert a csészelevelek az anyaghoz morzsolódva rontják az áru minőségét. Kb. 1 q száraz sziromáru nyerhető 1 kat. hold területről.


Kukorica[szerkesztés]

Tengeri. Zea mays L. Hozzánk a trópusi Amerikából származó, a pázsitfűfélék (Oramineae) családjába tartozó, országszerte takarmánynak ós ipari célokra termesztett növény torzsavirágzatának bibeszálai hasznos drogot szolgáltatnak. A „kukoricabajuszt" a termés betakarításakor össze kell gyűjteni, és gondosan meg is kell szárítani. A borítólevelekből kiálló rész gyakran romlott, penészes, amelyet az anyagból maradék nélkül el kell távolítani. A drog (Maydis stigma) 2—3% szaponint, barna és sárga színanyagot, 4—5% cseranyagot, 2% gyantát, 0,14% (karvakrolt tartalmazó) illóolajat, 2% zsírosolajat, pentozánt, egy alkaloidát, egy keserű glikozidát tartalmaz. Magában vagy más, hasonló hatású drogokkal keverékben a húgyutak bántalmai, vesekő és hólyaghomok esetén, cukorbaj ellen használják. Fogyasztó teákhoz is adják. A kukoricamagból előállított keményítő púderek, hintőporok alkotórésze és pilula-kötőanyag. A kukoricacsírából előállított zsírosolaj szintén használható étkezési vagy ipari célokra is.


Kutyabenge[szerkesztés]

Lángfa, ebsefa. Frangula alnus Mül. (Bhamnus frangula L,) A bengefélék (Rhamnaceae) családjába tartozó, nedves, lápos réteken és erdőkben termő, 2—3 m magas cserje vagy kisebb fa. Ágainak kérge szürke, fénytelen, paraszemölosökkel sűrűn borított. A kéreg 1—2 mm vastag, belül zöldessárga színű. A levelek szórtak, nyelesek. Lemezük 4—8 cm hosszú, ellipszis vagy fordított tojásdad alakú, kihegyezett vagy enyhén kicsípett, ép szélű. Virágai kicsinyek, zöldesfehérek, az ágak végén 2—6- osával állnak. Termése gömbölyű, borsónyi, csonthéjas bogyó, mely kezdetben zöld, majd piros, éretten pedig fekete színű. Májustól virágzik. Később a cserjéken egyidőben virágok és termések is vannak. A kutyabengének legalább hüvelykujjnyi és annál vastagabb ágairól kell a kérget gyűjteni. A vékonyabb ágak kérge értéktelen. Gyűjtésnél a kérget 20—30 cm távolságban körül kell metszeni, két-két gyűrűs metszést egy hosszanti metszéssel öszsze kell kötni, majd a kérget az ágról már könnyűszerrel le lehet fejteni. Kb. 3 kg friss kéregből lesz 1 kg száraz. A drog (Frangulae cortex) anthraglikozidákat, keserűanyagot, csersavat, cukrot, enzimet stb. tartalmaz. Tea vagy kivonat alakjában hashajtó hatású. Gyakori alkotórésze az étvágyjavító, emésztést serkentő, hashajtó, epe- és májbántalmak elleni teakeverékeknek. A friss kéreg hánytató hatású; csakis egy évig tartó tárolás, vagy 100 °C hőmérsékleten egy órán át tartó hevítés után válik hashajtó hatásúvá. A mogyoró, az éger, a madárcseresznye és más paraszemölcsös kérgű cserjéktől a kutyabengét könnyű megkülönböztetni. Ha a kutyabengeágak kérgét óvatosan megkaparjuk, a kaparás alatt barnapiros szín tűnik elő. Ha a kéreg belső oldalát lúgos (pl. szalmiákszesz) oldattal megnedvesítjük, ez a rész piros színűvé válik az antrachinon-származékoktól.


Legyezőfű[szerkesztés]

Réti legyezőfű. Filipendvia vlmaria A rózsafélék (Eosaceae) családjába tartozó, nyirkos réteken, vizek mellett élő, évelő növény. Gyökere dúsan elágazó, vörösbarna színű, erős szagú. Szára 60—100 cm magas, egyenes, elágazó. Levelei 20—30 cm hoszszúak, szárnyasán összetettek, felső lapjuk sötétzöld, fonákuk fehéren molyhos. Virágzata arasznyi hosszú, dús fürt. A virágok aprók, sárgásfehérek (a bodzáéra emlékeztetők); július—augusztusban nyílnak. A növény szárának felső, legfeljebb 40 cm hosszú, virágos leveles részét kell gyűjteni. Kb. 4 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. A drog (Filipendulae herba) glikozidát, illóolajat, szalicilt, csersavat és aromás anyagokat tartalmaz. Teája izzasztó, vizelethajtó és lázcsillapító hatású.


Len[szerkesztés]

Linum usitatissimum A lenfélék (Linaceae) családjába tartozó, rostjáért, illetve magjáért kétféle változatban nagyban termesztett, egyéves növény. A rostlen magjai kicsinyek, viszont a maglen rostjai elfásodottak, fonásra, szövésre nem használhatók. A drogot szolgáltató lenmagvak (Lini semen) kb. 4 mm hoszszúak, kb. 1 mm vastagok, lapos tojás alakúak, fénylő barnák, az egyik végükön hegyesek. A lenmag 30—40% zsírosolajat, 20% fehérjét, lecitint, keserű anyagot, kéksavglikozidát, a maghéjban nyálkát stb. tartalmaz.

A magot langyos vízzel leöntve nyákos folyadékot készítenek belőle, amely béltmrutos bantalmakban a bélfalak izgalmi állapotának a csökkentésére bevonóul adnak. Ezt a nyákos folyadékot régebben a haj göndórítésére is használták a fodrászok. A mag őrleményét pépes borogatóul, kelések érlelésére használják. Az olaj kipréselése után visszamaradó pogácsát (Lini semmis placenta) megőrölve szintén borogatónak használják gyulladásos testrészek „tüzének" csillapítására. A lenpogácsát takarmányozzák is.


Lepkeszeg[szerkesztés]

Görögszéna. Trigonella foenumgraceum A hüvelyesek (Leguminosae) családjába tartozó, takarmányozásra is termesztett, ánizsra emlékeztető illatú, egyéves növény. Magja (Foenigraeci semen) alkaloidot, kolint, keserű- anyagot, nyálkát, zsírosolajat, fehérjét és C-vitamint tartalmaz. Főzete bélgörcsöt szüntető, szélhajtó és húgykőoldó hatású, őrleményéből lágyító pépes borogatót is készítenek.


Lestyán[szerkesztés]

Levisticum officináié Az ernyősviragzatúak (Umbélliferae) családjába tartozó, termesztett évelő növény. Gyökérzete vaskos gyökértörzsből, és a belőle eredő 10—30 cm hosszú, ujjnyi vastag, húsos, kívül sárgásbarna, belül fehéres színű gyökerekből áll. Szaga és íze a petrezselyemére emlékeztet. Szára 1—2 m magas, egyenes, elágazó. Az alsó levelei egészen 60 cm hosszúak, széles, tojásdad kerületűek, hosszúnyelűek, bőrneműek, kétszer szárnyaltak. A levélkék csúcsuk felé bevagdaltak fénylő sötétzöld színűek. A szár felső levelei egyszerűbbek és kisebbek. Virágzata 1—2 arasznyira terebélyesedett, összetett ernyő. Az ernyőcskék sokvirágúak, a virágok sárgák. Termése sárgásbarna, 5—7 mm hosszú, két részterméskére hasadó kaszat; július—augusztusban virágzik. A növény gyökérzete (Levistici radiz), valamint a tőlevelei (Levistici fólium) adják a drogot. A gyökér kb. 4 : 1, a levél pedig kb. 5: 1 arányban szárad be. A gyökérdrog illóolajat, angelikasavat, cukrot, keményítőt, szerves savakat tartalmaz. Epekő- és húgykőoldó hatású teakeverékek alkotórészeként szerepel. A levéldrog vizelethajtó hatású. Likőripari fűszer is. Termesztése. Mélyrétegű, nyirkosabb, tápdús talajt igényel. Magvait július—augusztusban, beérésük után azonnal el kell vetni szabadágyakban, majd a palántákat legkésőbb október végéig állandó helyükre, 60x50 cm távolságra ki kell ültetni. A következő évektől fejlődő virágszárat a gyökér dúsabb fejlődése érdekében le kell vagdosni. A második vagy a harmadik éves növény gyökereit kell ősszel kitermelni, majd azokat a talajtól meg kell mosni, a könnyebb száradás érdekében pedig hosszukban fel kell hasogatni. Kb. 15 q száraz gyökeret lehet 1 kat. hold területről nyerni.


Levendula[szerkesztés]

Francia levendula. Lavandula qfficinalis Ghaix. (Lavandula vera Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó, a Földközitenger mellékéről származó, nálunk is nagyban termesztett félcserje illatos virágait üde nyílásukkor a szárakról lefosztják és gondosan megszárítják. A drog (Lavandulae flos) kb.1% illóolajat, csersavat, keserűanyagot stb. tartalmaz. Teája idegnyugtató, görcsoldó és étvágyjavító hatású. A virágból előállított illóolajat főként illatszerek készítésére használják. Az „angol" levendula néven termesztett hibrid levendula (Lavandula intermedia Em.) illóolaja kisebb értékű. Szára fél méternél magasabbra is megnő, elágazó. A levelek hosszúkás szálasak vagy lándzsásak, 2—3 cm-esek, szélük hátragöngyölődött, alul eleinte szürkén molyhosak, később zöldek. A virágok szaggatott vékony álfüzérben állnak. A párta ibolyakék (halványabb vagy sötétebb); a csésze liláskék. Termesztése. Talajban nem válogatós, sőt extrém területek betelepítésére is alkalmas. A francia levendula magról, az angol dugványról szaporítható, mivel ez hibridnövény, magot nem érlel. A magot a csíráztatás elősegítésére vetés előttfagyasztani kell. A magokat ősszel szabadágyba vetik, 15—20 cm-es sorokban. Tavasszal, 4—5 leveles korukban a palántákat erősítés céljából 20—30 cm-es sorokban, 8—10 cm-es távolságokban áttűzdelik. A növénykéket 15 cm-es korukban 10 cm-re visszavágják, hogy jobban bokrosodjanak. Amikor a növények arasznyira megnőttek, végleges helyükre 100 X 100 cm sor- és tőtávolságokban kiültetik. A 4—5 éves levendula-kultúrából 3—5 q mor-zsolt, száraz virág nyerhető.


Libapimpó[szerkesztés]

Potentüla anserina A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, nyirkos réteken, árokpartokon, folyó menti fövenyeken termő, évelő növény. Szára a talajon messzire elkúszik, csomóin gyökerezik. Tőlevelei felállók vagy elterülők, nyelesek, 10—20 cm hoszszúak, 2—4 cm szélesek, szaggatottan szárnyasán összetettek. A levélkék átellenesen ülnek, durván fűrészes szélűek, felszínükön sötétzöldek, fonákukon ezüstösen fehéren, selymesen molyhosak. Virágai hosszú kocsányúak, 1—2 cm átmérőjűek, a szirmok fénylő aranysárgák; egész nyáron át nyílnak. A növény tőleveleit és virágzó, leveles szárát együtt kell gyűjteni. 4—5 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz. A drog (Anserinae herba) tartalmaz: 2—10% ellagcsersavat, egy görcsoldóanyagot, egy szívreható anyagot, kvercitrin flavont és a kvercetin aglikonját. Főzetét belsőleg gyomor- és bélvérzés, hasmenés, bélhurut, gyomor- és bélfekély ellen használják. Aranyeres bántalmak kezelésére ülőfürdőket is készítenek belőle.


Libatop[szerkesztés]

Mirrhafű, mexikói tea. Chenopodium ambrosioides A libatopfélék (Chenopodiaceae) családjába tartozó, nálunk vadon nem termő, termesztett, egyéves, illatos növény. nusolajjal A drog Virágos, leveles hajtásai (Chenopodii herba) 1—3% (kevés aszkaridol-tartalmú) illóolajat és szaponinokat tartalmaznak, teája erősítő, étvágyjavító és vizelethajtó hatású, Óvatosan használandó, mert az erős hatású drogok közé tartozik. Intenzív bélféregűző hatásáért a Chenopodium ambrosioides vat. anthelminticum változatát termesztjük. Ennek a drogjából nem készítenek teát mert mérgező; a friss növényből előállított illóolajat használja fel a gyógyszeripar bélféregűző gyógyszerek készítésére. Az illóolaj 60—80% aszkaridolt tartalmaz. A latin-amerikaiak a libatopfű illóolaját zsírosolajjal keverve az állatok rühössége elleni bedörzsölőszernek használják. Ugyanezzel a szerrel bedörzsölt állatokat a bögöly legyek is elkerülik. A féregűző libatop egynyári vagy évelő növény. Szára pirosan befuttatott, levelei az előbbinél keményebbek, kissé fénylők, mélyebben fűrészfogasak. Virágzata tömött, levéltelen füzér. Magját az elvetés előtt burokjából kidörzsölik. Mérgező illóolaja állatgyógyászati bélféregűző. A felszívódás meggátlására riciadják. Más hashajtót nem szabad egyidejűleg használni. -


Lóhere[szerkesztés]

Vörös vagy réti lóhere. Trifolium pratenae L. — Fehér lóhere. Trifólium repens A hüvelyesek családjába tartozó, vadon is előforduló, de takarmányozás céljára nagyban termesztett növények. Virágzatukból (Trifoliiflos) kell a drogot előállítani, amely egy kéksavghkozidát, A-vitamint, kszantint, glikozidát, cseranyagot, aszparagint stb. tartalmaz. Illóolaja baktericid. A lóherevirág-teát máj-, epe-, cukorbaj, ízületi és reumás bántalmak ellen fogyasztják. Fürdőjét reuma és ízületi bántalmakra használják. A virágzat gyűjtésére célszerűen fel lehet használni a „kamillafésűt". A friss virágzatokat jól bemelegedő padláson kell szárításra kiteríteni, hogy gyors megszáradással megőrizzék eredeti fehér, illetve piros színüket.


Lórom[szerkesztés]

Lósóska fajok. Rumex species. Keserűfűfélék (Polygonaceae) családja. Több fajtában, parlagokon, réteken, szemetes helyeken élő, magas szárú, nagy levelű, dús, szaggatott örvös virágzatú, kétéves vagy évelő növények. Közöttük legismertebb a réti lórom (Rumex obtusifolius L.) amelynek a gyökere 4,3% antrakinon-származékot tartalmaz 5—10% csersavat tartalmazó érett terméseikből (Rumicis fructus) makacs bélhurut elleni teát készítenek. Leveleiket a népi gyógyászatban bőrbántalmak ellen borogatóul használják. Gyökereiket inkább állatgyógyászati célokra használják. Fozetüket szarvasmarhák kérődzésének elmaradása ellen alkalmazzák.


Macskagyökér[szerkesztés]

Macskagyökönke Valeriána officinalis A macskagyökérfélék (Valerianaceae) családjába tartozó, nyirkos, lápos réteken előforduló, de erdőkben, szakadékos, partos helyeken is megtermő, évelő növény. Gyökértörzse 3—5 cm hosszú, egészen kisujjnyi vastag; belőle számos, 10—15 cm hosszú, 2—3 mm vastag, rostos gyökér ered. A gyökérzet szaga átható, nem kellemes, jellemző. Szára egyenes, gyakran 1 m-nél is magasabb, barázdás, csöves, a virágzatban elágazó. Levelei keresztben átellenesek, szárnyasán összetettek, az alsók hosszú nyelűek, a felsők ülők. A levélkék lándzsásak vagy elliptikusak, durván fogazottak. Virágzata a szár tetején szétterülten, erősen elágazó, dús virágú bogernyő. A virágok aprók, fehérek vagy rózsásak, enyhe, kellemes illatúak. Termése tojásdad, lapos makkocska; május—júniusban virágzik. Gyűjtendő a növény gyökérzete. A gyökértörzsekről a szár és levélcsonkokat is maradéktalanul el kell távolítani. Kb. 5 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. A drog (Valeriánáé radix) 0,1—1% (valerianasav-tartalmú) illóolajat, alkaloidákat, szerves savakat, cukrot, keményítőt, csersavat, gyantát stb. tartalmaz. Idegcsillapító, nyugtató és enyhe altató hatású teakeverékek elmaradhatatlan alkotórésze. Hasonló célú gyógyszerkészítmények előállításánál is alkalmazzák. A gyökeret macskáktól elzárható helyen kell megszárítani, mert a szagát kedvelik, a kiterített anyagban hancúrozva, be is szennyezik. A macskagyökérdrog iránt egyre fokozottabb érdeklődés mutatkozik, ezért a növényt már termesztjük. Termesztése. A macskagyökér mérsékelten nyirkos, lazább, humuszos talajt igényel. A magokat tavasszal szabadágyban elvetik, majd ősszel a palántákat 50x30 cm sor-, illetve tőtávolságban állandó helyükre kiültetik. Jól megmunkált, gyommentes talajon helybenvetéssel is jól szokott sikerülni. A gyökerek fejlődése érdekében a tavasszal megjelenő virágszárakat, valamint később a lombozat felsőbb részét is célszerű visszavágni. A gyökereket kitermelésükkor azonnal meg kell mosni, mert megszáradásuk után a gyökerek közül a talajt már igen körülményes volna eltávolítani. Terméshozam: 4—6 q száraz gyökéráru kat. holdanként.


Májfű[szerkesztés]

+

Májvirág, májfűkökörcsin. Hepatica nobilis Mill. ([[Anemone hepatica]] A boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó, a Dunántúl árnyas erdőiben termő, évelő növény. Szára jelentéktelen, a talajból ki sem emelkedik. Levelei tőállók, hosszú nyelűek, áttelelők. Lemezük bőrnemű, széles tojásdad, 5—10 cm hosszú, háromkaréjú. Tőkocsányai 5—15 cm hosszúak, egyvirágúak. A virágleplek 6—10 levelűek, 1,5 cm hosszúak, égszínkék színűek; március—áprilisban, még lombfejlődés előtt virágzik. A növény kifejlett, ép leveleit legfeljebb 3 cm hosszú levélnyéllel kell gyűjteni. A friss anyag beszáradási aránya kb. 5 : 1 . A drog (Hepaticae folium) glikozidát, csersavat, szaponint tartalmaz. Teáját epe-, máj- és vesebántalmak ellen fogyasztják.


Majoránna[szerkesztés]

Majorana hortensis Münch. (Oríganum majorana Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó, a Földközitenger mellékéről származó, nálunk is nagy területeken termesztett, egyéves fűszernövény. Szára 30—40 cm magas, négyoldalú, merev, elágazó. Levelei keresztben átellenesen állnak, rövid nyelűek. 1—2 cm hosszúak, tojásdadok, tompák, ép szélűek, szőrösek. Virágai gömbölyded vagy hosszúkás, összetett álörvökből állnak. Murvái négy sorban cserépfedélszerűen egymásra borulok, 2—4 mm hosszúak, széles tojásdad vagy vese alakúak. A virágok kicsinyek, pártájuk fehér vagy pirosló. Termése négy makkocska; júliusaugusztusban virágzik. A növény általában kétszer aratható. Szárait le kell vágni, majd megszárítás után a virágzatot és a leveleket le kell morzsolni róluk. A lemorzsolt anyagot a szártöredékektől és a homoktól többszöri átrostálással és szitálással meg kell tisztítani. 7—8 kg frissen vágott anyagból lesz 1 kg száraz, morzsolt és tisztított áru. A drog ( Majoranae herba) kb. 1% illóolajat, keserűanyagot, 10% csersavat, gyantát stb. tartalmaz. Általánosan ismert, illetve használt ipari és háztartási fűszer. Lepárlással készült illóolaját főleg az élelmiszer-, illetve a konzervipar használja fel. A majoránnából készített tea szélhajtó, étvágygerjesztő, köhögéscsillapító és idegnyugtató hatású. Termesztése. Meleg fekvésű, tápanyagokban gazdag, középkötött talajt igényel. Különösen a dunai öntéstalajokon termeszthető eredményesen. Magról szaporítják, palánta-előneveléssel vagy állandó helyére való vetéssel. Biztosabb a palántaneveléssel való termesztés, amikor a magokat márciusban melegágyban elvetik, majd a palántákat májusban 15—20 cm növénytávolságban, általában tíz palántát összefogva végleges helyükre kiültetik. Először júliusban, teljes virágzáskor aratják 5 cm tarló meghagyásával. Szeptemberben, október elején másodszor is vágható. A virágok, a fellevelek és a lomblevelek lemorzsolására 2,5—3 mm-es rostát kell használni. Terméshozam: 8—10 q morzsolt áru egy kat. holdról.


Mák[szerkesztés]

Papaver somniferum Mákfélék (Papaveraceae) családja. Az érett, magjától kicsépelt mák terméstokja — a „mákgubó" — nagyon fontos gyógyszeripari alapanyagunk. Gyűjtését országos jelszó kíséri: egyetlen darabja se vesszen el felhasználatlanul! Gyűjtéséből az iskolák, úttörőcsapatai is kiveszik a részüket. A drog (Papaveris oaput, Capita papaveris, Papaveris fructus maturus sine seminibus) többféle értékes fájdalomcsillapító és bódító hatású alkaloidát tartalmaz, amelyek közül a közönség előtt a morfin és a kodein az ismertebbek. Ezeket és a számos társalkaloidákat együttesen ópiumalkaloidáknak nevezték, mert régebben az alkaloidákat ópiumból állították elő, amelynek a nyeréséhez az éretlen mákfejeket kellett bemetszeni. Természetes, hogy ezek a termések magot már nem érleltek. Kabay János magyar gyógyszerész felfedezése nyomán a költséges eljárás helyett az eddig értéktelennek tartott üres máktokokból állítják elő a morfint és származékait. Az évi sok ezer tonnányi mákgubót Tiszavasváriban (Büdszentmihály), még Kabay által létesített, azóta már többször korszerűsített nagyüzem dolgozza fel. A mákgubó mérgező hatása miatt háziszerként nem használható! Azelőtt csecsemők számára köhögéscsillapító, nyugtató kanalas orvosságot készítettek belőle, valamint porítva asztma elleni füstölőszerekhez is adták.


Málna[szerkesztés]

Málnaszeder. Bubus idaeus A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, hegyvidékeken vadon termő, sokfelé pedig termesztett, közismerten finom gyümölcsű cserje levelei (Rvbi idaei folium) aromás anyagokat, szerves savakat, C-vitamint és cseranyagot tartalmaznak. A drog cukorbaj, vese- és hólyagbántalmak elleni, valamint izzasztó teakeverékek alkotórésze. A kínai tea pótlására is fogyasztják.


Martilapu[szerkesztés]

Kereklapu, partilapu, lókörműfű, szattyú. Tussilago farfara A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, nyirkos réteken, csatorna- és árokpartokon, agyagos szakadékos helyeken, gyakran téglagyári agyagbányákban is nagy Gyökértörzse kisujjnyi vastag, hengeres, kúszó; ebből sok fonalas gyökér ered. Szárai kora tavasszal, a levelek megjelenése előtt fejlődnek. 10—30 cm hosszúak, pikkelylevelesek, tetejükön egy virágzattal. A fészek kb. 2 cm átmérőjű; fészekpikkelyei egysorosak. A virágok élénksárgák, csészéjük fehér bóbitaszőrökből áll. Levelei tőből erednek, hosszú nyelűek. Lemezük 10—25 cm széles, szíves kerekded vagy szögletes kerületű, Bzéle öblös, egyenlőtlenül aprón fogazott, felszínén sötétzöld, fonákján pedig fehéren vagy szürkén molyhosan szőrös. Erezetük 7—11 ága a levél nyelébe tenyeresen összefut; márciusáprilisban virágzik. A martilapu virágzatait (Farfarae flos) félig nyitott állapo- tukban kocsányrész nélkül, valamint a kifejlett, ép, egészséges leveleit (Farfarae folium), legfeljebb" 3 cm hosszú nyélrésszel kell gyűjteni. Mindkét fajta növényrészből 6 kg friss anyagra van szükség 1—1 kg száraz áru előállításához. A virágdrog nyálkát, xantofillt (sárga festéket), cseranyagot, nyomokban illóolajat, faradiol-triterpént, fitoszterineket és szteréneket tartalmaz. A levéldrog nyálkát, 0,05% keserűglikozidát, 17% vaszöldítő csersavat, galluszsavat, inulint, paraffint, sztearinsavat, palmitinsavat, fitoszterineket, sok salétromsavat, kb. 3% cinksót tartalmaz. Teája légzőszervi megbetegedések igen hatásos gyógyszere. A levelet asztmások — görcsös köhögésük csillapítására — pipába tömve is füstölik. Gyomor- és bélfekély elleni teák alkotórészeként is használják.


Maszlag[szerkesztés]

Csattanó maszlag, redőszirom, csodafa. Datura stramonium

Erősen mérgező!

A burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó, legelőkön, szemetes, trágyás helyeken gyakran nagy állományban termő, egyéves, kellemetlen szagú növény. Szára 60—100 cm magas, terebélyesen elágazó, kopasz. Levelei nyelesek: lemezük 10—15 cm hosszú, széles tojásdad, kihegyezett, öblösen fogas, ékvállú, húsos, kopasz. Virágai a levelek hónaljában egyesével ülnek. Csészéjük 3—4 cm hosszú, hengeres, fogas szélű. A •párta fehér, 6—7 cm hosszú, tölcsérszerű, fent 5 cm átmérőjű redős, karimája 5 fogú. Termése diónyi, szúrós tüskékkel borított, 4 kopáccsal hasadó, sokmagvú tok. A magok feketék, lapos vese alakúak, 3 mm átmérőjűek. Júniustól szeptemberig virágzik. A kifejlett, ép, egészséges leveleket kell gyűjteni. Kb. 6 kg frissből lesz 1 kg száraz. A drog (Stramonii folium) erősen mérgező hatású alkaloidokat (hioszciamin, szkopolamin) tartalmaz. Háziszerként semmi esetre sem használható, az ipar állít elő belőle fájdalomcsillapítót és görcsoldó hatású gyógyszereket. Az asztmások, görcsös köhögésük csillapítására füstölőporok és szivarkák formájában használják. A trópusi tájakról származó, gazdagabb hatóanyag-tartalmú indián- vagy mételmaszlagot (Datura innoxia) is termesztjük, amelynek az ipar — a levelén kívül — a magját is feldolgozza. Ez, az előbbinél nagyobb termetű, egyéves növény. Virágai, termései és magvai is nagyobbak. Levelei molyhosak, fogasak vagy majdnem épek. Érett magvai barna színűek.


Mecsekifű[szerkesztés]

Mecseki tea, nagyvirágú méhfű. Melittis grandiflora (Melittis melissophyllum Ritkás erdőkben, cserjés, füves helyeken termő, kumarin illatú, évelő növény. Az ajakosvirágzatúak (Labiatae) családjába tartozik. Szára 30—40 cm magas, egyenes vagy hajladozó, négyoldalú, szőrös. Levelei átellenesen állnak, 5—10 cm hosszúak, tojásdadok, durván csipkés, fogas szélűek, gyéren szőrösek. Virágai a levélpároknál 5—7-esével csoportosan állnak; pártájuk 3—4 cm hosszú, fehér vagy rózsás, foltos színű; május—júniusban virágzik.

Gyűjtendő a növény föld feletti része virágzáskor. Kb. 4 kg friss anyagból nyerhető 1 kg száraz áru. A drog (Melittidis herba) glikozidát, cseranyagot, keserűanyagot és kumarint tartalmaz. Teáját emésztő- és légzőszervi bántalmak ellen fogyasztják. Üdítő italként is kedvelik.


Meténg[szerkesztés]

Télizöld meténg, kis meténg, börvény, koszorúzöld. Vinca minor A télizöldfélék (Apocynaceae) családjába tartozó, hűvös párás levegőjű erdőkben — nagyobb tömegekben a nyugati részeken — termő, örökzöld, kúszó szárú félcserje. Gyakori kerti dísznövény; temetőben sírokra ültetik. Lombját koszorúkötésre is felhasználják. A gyógyszeripar számára nagyobb területeken termesztjük. Gyökérzete vékony, elágazó. Kúszó hajtásai a fél métert is meghaladják, csomóiknál gyökerezők, illetve arasznyi hosszú, felálló, leveles, virágos szárat fejlesztenek. Levelei átellenesen állnak, a szár csúcsán rendszerint négyesével helyezkednek el. Rövid nyelűek, 2—4 cm hosszúak, elliptikusak vagy lándzsa alakúak, hegyesek, ép szélűek, viaszos fénylő zöld színűek. A virágok a levelek hónaljában hosszú kocsányon egyesével állnak. 2—4 cm átmérőjűek, ibolyáskék színűek, a párta öt osztatú, a cimpák ferdén levágottak; április—májusban virágzik. A növény leveles hajtásait kell gyűjteni. 3—4 kg frissen gyűjtött anyagból lesz 1 kg száraz áru. A drog (Vivcae minoris herba vagy Vincae per incae herba) 0,3% izovinkamint és más alkaloidokat, cseranyagot, pektint, vinoin keserűanyagot, karotint, robinozidot tartalmaz. Teáját nyugtatónak, vizelethajtónak, étvágygerjesztőnek és magas vérnyomás elleni háziszernek használják. Iparunk magas vérnyomás és agyérszűkülét elleni, valamint nyugtató hatású gyógyszert állít elő belőle. A szükségletet régebben a vadon gyűjtésen kívül termesztéssel is biztosítottuk; hatóanyagának előállítása ma már szintetikus úton történik.


Mogyoró[szerkesztés]

Közönséges mogyoró. Gorylus avellana A nyírfafélék (Betvlaceae) családjába tartozó, erdős, cserjés helyeken sokfelé vadon élő cserje. Jó csemegét adó terméséért több fajtában termesztik is. Fáját szerszámnyélnek használják. A cserje kifejlett, ép leveleit kell gyűjteni. Beszáradási aránya kb. 4 : 1. A drog (Coryli fólium) kevés illóolajat, 1,5% cseranyagot, palmitinsavat, cukrot stb. tartalmaz. Teája izzasztó, vizelethajtó, bélhurutot megszüntető hatású. Külsőleg toroköblítőnek, aranyeres bántalmak ellen ülőfürdőnek, bőrkiütések ellen borogatóul használják. Tea és dohánypótló készítésére is alkalmazzák. A mogyorócserje vesszőinek kérgét (Coryli cortex) népi szerként használják, aranyérbántalmak kezelésében ülőfürdőnek, valamint bélhurut elleni teának, összehúzó hatású. Mind a levél, mind a kéreg meglehetősen jól pótolja a külföldi eredetű gyűrűfa (Hamamelis virginiana L.) levél- és kéregdrogját.


Nadragulya[szerkesztés]

Maszlagos nadragulya. Atropa belladonna Erősen mérgező! A burgonyafélék (Solanceae) családjába tartozó, bükk- és gyertyánirtásokban, ritkás erdőkben termő, évelő növény. Fontosabb előfordulási helyei: a Hegyalja, a Bükk, a Mátra, a Börzsöny és a Pilis hegyvidékek. Gyökere karó alakú, 30—50 cm hosszú, 2—3 ujjnyi vastag, egyszerű vagy elágazó, több fejű, húsos, kívül szürkés világosbarna, belül szennyes fehér színű, enyhe szagú, undorító ízű. Szára 1—2 m magas, egyenes, hengeres, tetején elágazó. Levelei nyelesek, alul szórtan, feljebb párosan állók. Lemezük 10—20 cm hosszú, ellipszis vagy tojásdad, kihegyezett, ép szélű, nyélbe keskenyedő. Virágai levélhónaljiak; a csésze 5 cimpájú; a párta 2—3 cm hosszú, hengeres harang alakú, szennyes-ibolyaszínű. Termése 10—15 mm átmérőjű, lapított gömb alakú, fénylő fekete, lila nedvű, sokmagvú bogyó; júniustól szeptemberig virágzik. A növény levelét és gyökerét kell gyűjteni. A levél kb. 6 : 1, a gyökér pedig kb. 5 : 1 arányban szárad be. Mind a gyökérdrog (Belladonnae radix), mind a levéldrog (Belladonnae folium) fő hatóanyag-tartalma az erősen mérgező hatású atropinalkaloid, amely a gyűjtésük után a száradás alatt a hioszciaminból alakul ki a drogokban, mégpedig a gyökérben kb. 0,5%, a levélben pedig kb. 0,25%. Termesztése. Humuszban gazdag, mélyrétegű talajt igényel, fekvése félárnyékon is lehet. Augusztusban érő termé- réssel ki kell szabadítani, majd azonnal hidegágyban elkeli vetni. Télire a palántákat takarással kell a fagytól óvni. Tavasszal 80 X 80 cm távolságokban végleges helyükre ki kell ültetni őket. Nyár végén a levelek legfeljebb egyharmadát le lehet szedni, a harmadik év őszén pedig már a gyökérzetet is érdemes kitermelni.


Napraforgó[szerkesztés]

Helianthus annuus A fészkesvirágzatúak (Composüae) családjába tartozó, olajos, terméséért országszerte nagyban termesztett, egyéves növény, üdén nyílott, nyelv alakú, élénksárga színű karimavirágait kell gyűjteni. Fonnyadt, fakult színű virágok nem lehetnek az áruban. Szigorúan árnyékban kell szárítani, mert a napfényben a virágok kifakulnak. 5—6 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. A drogot (Heliarvthi flos) forrázat alakjában magas vérnyomás ellen és idegcsillapítótóul teázzák. Lázcsillapító hatása is ismeretes. Sárga színanyagot is állítanak elő belőle. A virág luteint, karotint, kriptokszantint, kvercimeritrin flavonglikozidát, kolint, betaint tartalmaz. Magjának étkezésre is kiváló zsíros olaját az ipar alkalmazza, pl. gyógyszeres kenőcsök készítésére is használják.


Nőszirom[szerkesztés]

A nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó, kertekben sokfelé termesztett Iris-fajok vaskos, húsos gyökértörzsei megszárítva kellemes, erdei ibolyára emlékeztető illatú, s ezért a kereskedelemben „ibolyagyökér" néven is szerepel. A drogot (Iridis rhizoma) főleg az illatszeripar használja. Porítva fogporok és hintőporok alkotórésze. A gyökértörzset megfaragva régebben ibolya- vagy tejgyökér néven, fogzás elősegítésére a csecsemőknek rágni adták. Mivel egészségtelennek bizonyult, nálunk a forgalomba hozatalát már évekkel ezelőtt eltiltották. Nyálkaoldó hatású teakeverékek alkotórészeként is alkalmazzák az Iris gyökértörzset. Tartalmaz 0,1% illóolajat, 7% cukrot, 20—50% keményítőt, 10% zsírolajat, nyálkát, viaszt és oseranyagot


Nyárfa[szerkesztés]

Fekete nyárfa. Populus nigra A fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó, sokfelé ültetett, közismert kétlaki fának a még zárt rügyeit (levél és virágrügyek) kell januártól március közepéig gyűjteni. A később gyűjtött rügyek már feslőben vannak, vagy pedig szárítás alatt kifeslenek: értéktelenné válnak. A rügyek 2—3 cm hosszúak, hosszúkás lándzsásak, hengeresek, kihegyezettek, zöldesbarna színűek, pikkelyleveleik fedelékesen borítják egymást, belül sűrű, balzsamos illatú gyantától ragadós nedvűek. Kb. 2 kg friss rügyből lesz 1 kg száraz. A drog (Populi gemma) illóolajat, gyantát, szaponint, glikozidát, savakat tartalmaz. Teája nyálkaoldó és vizelethajtó hatású. Régebben igen népszerű háziszer volt a „pipom-pápom" kenőos, amelyet úgy készítettek, hogy a rügy balzsamanyagát zsírban vagy faggyúban kiolvasztották, és hajra, ajakra, égésre, fagyasra, aranyeres daganatokra stb. használták.


Nyírfa[szerkesztés]

Közönséges nyírfa. Betula pendtda A nyírfafélék (Betulaceae) családjába tartozó, fiatalon fehér, foszló kérgű, hajlékony, csüngő lombú, sokfelé parkokban is ültetett szép fa. A fa kifejlett ép, egészséges leveleit kell gyűjteni. A levelek hosszú nyelűek, lemezük 3—7 cm hosszú, tojásdad, háromszögű vagy deltoid alakúak, felszínükön sötétzöldek, fonákukon halványabbak, kihegyezettek, kétszeresen fűrészelt szélűek. Kb. 3 kg friss levélből lesz 1 kg száraz. A drog (Betvlae folium) glikozidákat, szaponint, cukrot, cseranyagot, keserűanyagot, gyantát tartalmaz. Teáját vese és hólyagbántalmak ellen vizelethajtóul használják.


Nyúlszapuka[szerkesztés]

Réti nyúlhere. Anthyllis vulneraria A hüvelyesek (Leguminosae) családjába tartozó, szárazabb hegyi réteken vadontermő, takarmánynak pedig termesztett évelő növény. Szára 20—30 cm magas, levelei szárnyasán összetettek, szőrösek. Virágai sárgák, fejecskékben állnak. A növény virágzó föld feletti részét (Anthyllidis herba) kell gyűjteni. Beszáradási aránya kb. 4: 1. A drogból vese-, hólyag-, cukorbetegségek elleni teát készítenek. Teáját betegségek után erősítő kúrákhoz is ajánlják. Tartalmaz szaponint, fehérjét, cseranyagot.


Olajfűz[szerkesztés]

Ezüstfűz. Elaeagnus angustifolia Az ezüstfafélék (Elaeagnaceae) családjába tartozó, tévesen „olajfának" nevezett, dísznövényként és sövényként is sokfelé ültetett, tövises, illatos virágú fa, illetve cserje. A levelek alul a hajtásokkal együtt ezüstfehérek, tojásdadok vagy keskeny lándzsásak, ép szélűek. Termései borsónyi, vékony húsú, összehúzó-savanykás ízű csontárok. A levelekből (Elaeagni folium) magas vérnyomás elleni teát készítenek. A teája, kivételesen nem forrázással, hanem csak langyos vízben áztatással készül. Az áztatás ideje 6—8 óra. A drog elaeagnin alkaloidát tartalmaz.

Orbáncfű[szerkesztés]

Csengőiinka, lyukaslevelűfű. Hypericum perforatum Az orbáncfűfélék (Guttiferae) caládjába tartozó, füves, cserjés helyeken, erdőszéleken, erdősávokban termő, évelő növény. Szára 50—80 cm magas, egyenes, felső részében dúsan elágazó. Levelei keresztben átellenesen állnak, átlag 2 cm hoszszúak, hosszúkás tojásdadok, tompák, ép szélűek, áttetszően pontozottak. Virágzata dús virágú, sátorozó bogernyő. A virágok csészelevelei lándzsásak; a szirmok sötétsárgák, porzóik számosak. Termése 6—10 cm hosszú, tojásdad tok. Egész nyáron át virágzik. A friss virágok tenyérben összemorzsolva vörösbarna színű levet eresztenek. Gyűjtendő a virágzó növény szárának felső, legfeljebb 40 cm hosszú része. Beszáradási aránya 3—4: 1. A drog (Hyperici herba) glikozidát, cseranyagot, színanyagot, cukrot, kolint, pektint, nikotinsavat stb. tartalmaz. Teáját gyomor- és bélfekély, magas vérnyomás, emésztési zavarok, belső és külső vérzések, vese- és epebántalmak ellen használják. Forrázatával külsőleg bőrbántalmakat és nehezen gyógyuló sebeket kezelnek, öblögetőként torokgyulladás és fogínysorvadás ellen is használják.


Orvosi csucsor[szerkesztés]

Madárcsucsor. Solanum laciniatum A burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó, Ausztráliából származó, nálunk nagyban termesztett, egyéves növény. Gyökere vaskos, karószerű, elágazó. Szára 2 m-nél magasabbra is megnő, elágazó, lágy, alján 2—3 ujjnyi vastag. Levelei szórt állásúak, 30—40 cm hosszúak, széles lándzsás keletűek, szárnyasán osztottak. Virágzata 5—15 virágú laza álfürt; a párta liláskék színű. Termése 2—3 cm hosszú, nyújtott gömb alakú, éretten narancssárga színű, sokmagvú bogyó. A magok lencse alakúak, kb. 1,5 mm átmérőjűek; júliustól szeptemberig virágzik. Begyűjtésre, illet ve gyáripari feldolgozásra a növény levelei és a vékonyabb szárrészek kerülnek. Évente két-háromszor aratható. A friss anyag beszáradási aránya kb. 7 : 1 A madárcsucsor szolaszoalkaloidot tartalmaz, amely szív-, ízület, reuma és különféle hormonális zavarok elleni gyógyszerkészítmények alapanyaga. Jelentős a szteroid hormonkészítmények alkalmazása; ma ezek a legkeresettebbek. Teaként nem használják.


ökörfarkkóró[szerkesztés]

Szöszös ökörfarkkóró, mezei gyertya, sárga virág. Verbascum phlomoides A tátogatok (Scrophvlariaceae) családjába tartozó, homokos legelőkön, erdőtisztásokon, köves talajokon, töltéseken élő, kétéves növény. Az első évben csupán tőlevelei fejlődnek, amelyek 20—30 cm hosszúak, nyelesek, lándzsásak vagy hosszas tojásdadok, hegyesek, durván csipkés szélűek, elágazó szőrök sűrűn borítják, sárgás vagy szürkészöld színűek. Szárai a második évben jelennek meg, egyenesek, 1—1,5 m magasak, erőteljesek. Az alsó szárlevelek a tőlevelekhez hasonlóak, a felsők kisebbek, széles-tojásdadok, ülők. A virágok a szár felső részén hosszú fürtben állnak. A párta kerek, 3—5 cm széles, fénylő sárga színű, kívül molyhos, 5 karéjra osztott. A csésze 5 cimpájú. Termése kb. 1 cm átmérőjű, gömbölyded, sok, apró magvú tok. Fő virágzási ideje június—augusztus. A kinyílt virág pártáit csészéjükből kiszedve a reggeli órákban kell gyűjteni, mert később becsukódnak. Csakis a kinyílt pártákból álló áru tetszetős külsejű. Az körfarkkóró virágját — eltérően más virágoktól — a tűző napra kiterítve kell megszárítani. A virág csakis a leggyorsabb megszárítással őrzi meg eredeti, szép világossárga színét. Az idejében kiterített virág naplementéig meg is szárad. A virág akkor kellően száraz, ha a próbául kivett rész az ujjak között elmorzsolható. Kb. 7 kg friss virágból lesz 1 kg száraz. A megszárított virág erősen nedvszívó tulajdonságú, ezért az elszállításig levegőtől jól elzárva kell tárolni. Célszerű uborkásüvegben, bádogkannában vagy nylonzsákban tartani. Az áru lehetőleg postán szállítandó mert rövidebb idő alatt érkezik a címzetthez, mintha vasútra adnák. Megfelelő, ha az elszállításra háromrétegű nátronpapír zsákba csomagolják az árut. A drog (Verbasci flos) 10% cukrot, 3% nyálkát, savanyú és neutrális szaponint, szapogenint, keserűanyagot, glikozidikus festőanyagot, heszperidint, almasavat, zsírt, nyomokban illóolajat tartalmaz. A drogból készült tea nyálkaoldó, izzasztó, vizelethajtó, vértisztító hatású. Mint fej mosószer a szőke haj ápolója. Az ugyancsak gyakran előforduló keskenylevelű ökörfarkkóró (Verbascum thapsiforme Schrad). virágpártái is gyűjthetők. Ennek termete hasonló a szöszös ökörfarkkóróéhoz, de levelei keskenyebbek, majdnem ép szélűek, a szárlevelek a következő levélig lefutók. Külön kívánságra az ökörfarkkóró levelei is gyűjthetők. A friss levél kb. 5 : 1 arányban szárad be.


ördögharaptafű[szerkesztés]

Fekélyfű. Succisa pratensis A mácsonyafélék (Dipsacaceae) családjába tartozó, nyirkos, lápos réteken termő, szeptemberben virágzó, évelő növény. Szára 40—60 cm magas, egyenes, vékony, tetején elágazó. Az alsó levelek lapockásak, a felsők lándzsásak, épek vagy hasogatottak. Virágzata gömb alakú, 1—2 cm átmérőjű. A virágok liláskék színűek. A növény föld feletti részét kell gyűjteni virágzáskor. Beszáradási aránya kb. 4: 1. A drog (Succisae herba) csersavat, szaponint, keserűanyagot, szkabiozid glikozidát és baktériumölő anyagokat tartalmaz. Teáját gyomor- és bélfekély, gyomorvérzés ellen, valamint köhögés csillapítására haználjak. Aranyeres bántalmak ellen a fűből ülőfürdőt készítenek.


örvénygyökér[szerkesztés]

örménygyökér. Inula helenium A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, nálunk főleg a Dunántúl délibb vidékein, nyirkos réteken, patakok mentén kisebb-nagyobb állományokban termő, évelő növény. Gyökere karószerű, 20—25 cm hosszú és 3—4 ujjnyi vastag, kevés ágú, kívül barnássárga, belül fehéres, frissen enyhe, megszárítva erősebb, jellemző szagú, fanyar, kesernyés ízű, Gyökértörzse rövid, 1—2 ujjnyi vastag. Tölevelei 50—100 cm hosszúak, lándzsa vagy hosszúkás tojásdadok, hegyesek, csipkés szélűek, nyélbe keskenyedők, szőröktől sárgászöld színűek. Szára 1—2 m magas, erőteljes, elágazó. Szárlevelei szórt állásúak, az alsók a tőlevelekhez hasonlóak, de kisebbek, a felsők fokozatosan kisebbedők és ülők. A virágzatok sátorozó fürtben állnak. A virágfészek kinyílva 5—8 cm széles; a virágok sötétsárgák; júniustól szeptemberig nyílnak. Gyűjtendő a növény gyökérzete. A vaskos gyökereket fel kell hasogatni, hogy könnyebben megszáradhassanak. Az őszi gyűjtésű gyökereket fűtött helyiségben kell megszárítani, mert lassú szárítással megpenészedhetnek. Beszáradási arányuk kb. 4: 1. A drog (Enulae vagy Inulae radix) 30% inulint, 2% illóolajat, nyálkát, keserűanyagot, gyantát és baktériumölő anyagokat, 30% cukrot tartalmaz. Főzetét asztma, magas vérnyomás, vesebántalmak, étvágytalanság, epebántalmak és bélférgek ellen, valamint a húgyutak fertőtlenítésére használják.


öszi kikerics[szerkesztés]

őszike, csicsiskoma. Colchicum autumnale Erősen mérgező! A liliomfélék (Liliceae) családjába tartozó, nyirkosabb réteken és legelőkön sokszor nagy tömegekben termő, augusztusszeptemberben virító évelő növény. Gumója diónyi, sötétbarna hártyás burokba zárt, tömör állományú, fehéres színű. Levelei áprilisban kezdenek fejlődni, kifejlődve 20—30 cm hosszúak, hosszúkás lándzsa alakúak, húsosak, fényeszöldek. A virág leple alul 15—20 cm hosszú, teljesen beszűkülő (kocsányszerű), fent pedig szétterülten 5—8 om átmérőjű, 6 cimpájú, világoslila színű. Tokterméaei 1—3-asával a levelek között jelennek meg, 4—6 cm hosszúak, elliptikusak, eleinte zöldek, majd osontszínűek, éretten (július—augusztusban) barnák, hártyásfalúak, 3 kopáoosal nyílók, sokmagvúak. A magok 1,4—2 mm átmérőjűek, gömbölyűek, éretten sötétbarnák, rendkívül kemények. A növény érett magja adja a drogot. A drog (Golchici semen) kolhioin alkaloidot és sok zsírosolajat tartalmaz. Veszedelmessége miatt ma már gyógyászati jelentősége nincsen. A drogból előállított kolhicint a növénynemesítéshez és növekedés serkentésére és változatok előállítására használják. Ujabban kísérletek folynak a kolhicinnel, mint a rosszindulatú daganatok növekedését késleltető, vagy teljesen meg is szüntető hírében álló szerrel. A kikericsmag gyűjtése csakis a kaszálókon folyhat eredményesen. A júniusi főkaszáláskor a rendekből, az akkor még csak félérett tokterméseket összegyűjtik; padláson vagy napra kiterítve utánérlelik; majd a magokat a tokból kicsépelik, szelelőrostával megtisztítják és teljes megszárításra ismét kiterítik. Kb. 10 kg félérett friss toktermésből lesz 1 kg száraz, tisztított mag. Ha egy maroknyi magot néhány másodpercig összeszorítva tartunk, majd tenyerünket szétnyitva a magok szétválnak és nem tapadnak egymáshoz, akkor az áru kellő száraznak mondható.


Keserű pacsirtafű[szerkesztés]

. Polygala amara A pacsirtafűfélék (Polygcdaceae) családjába tartozó, erdőszéleken, dolomitos, mészköves gyepeken élő, kistermetű, évelő növény. Virágos, föld feletti része (Polygalae herba) keserűanyagot, szaponint és csersavat tartalmaz. Teája nyálkaoldó és étvágygerjesztő. A keserű pacsirtafű nálunk meglehetősen gyéren fordul elő, helyette a gyakrabban előforduló, hegyi réteken termő közönséges pacsirtafűvel (Polygala vulgáris L.) gyűjtjük. Hatóanyag-tartalma a keserű pacsirtafűét megközelítően azonos.


Palástfü[szerkesztés]

Közönséges palástfű. Alchemilla vulgáris A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, magasabban fekvő hegyi réteken élő, alacsony termetű, évelő növény. Levelei hosszú nyelűek, lemezeik kerek-karéjosak, szőrösek. Virágai zöldek, ernyőcskékben állók; áprilistól őszig virítanak. A növény virágos föld feletti részét (Alchemülae herba) kell gyűjteni. Beszáradási aránya kb. 4 : 1. A drog 6—8% tannin típusú csersavat, ellag típusú csersavat, glikozidát tartalmaz. Teáját menstruációs vérzések csillapítására, gyomor- és bélhurut ellen isszák. Főzetével gyulladásos testrészeket (pl.aranyeret) borogatnak, illetve fürdetnek.


Paprika[szerkesztés]

Törökbors, spanyolbors, kertibors, pogánybors. Capsicum annuum A burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó, étkezésre és fűszerezésre felhasználható terméséért nálunk is nagyban termesztett, egyéves növény. Hazája Közép-Amerika, ahonnan az 1500-as években hozták Európába. Hozzánk a törökökkel került az 1750-es évek táján. Szegeden és Kalocsa környékén alakult ki a két legnagyobb fűszerpaprikatermelő központunk. A fűszerpaprikát csípős ízű, mérsékeltebben csípős vagy teljesen csípősségmentes változatokban termelik, illetve készítik ki. Így csípősségmentes, csemege-, félédes, rózsa- és csípős (erős) paprikaként kerül forgalomba. A paprika csípősanyaga a 0,1—0,2% kapszaicin, amely a termés válaszfalain levő hólyagocskákban van. A paprika tartalmaz még továbbá A-, B- és C-vitamint, rutint, kapszaicint, illóolajat, zsírosolajat (a magban), színanyagokat stb. Gyógyszerészeti célokra a csípős paprikát használják. Szeszes kivonata bőrvörösítő, illetve hajszálértágító hatású. Reuma elleni bedörzsölőszerekhez és hajvizekhez adják.


Papsajt[szerkesztés]

Kereklevelű mályva. Malva neglecta A mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó, úton-útfélen elterjedt, egyéves vagy évelő növény.

Palástfű[szerkesztés]

Az egyéves növény gyökere vékony, egyszerű; az évelőnek gyökértörzse is van, amelyből több, a talajon elterülő, s csak a vége felé emelkedő szár fejlődik. A levelek szórt állásúak, hosszúnyelűek. Lemezük 3—8 cm átmérőjű, majdnem kerek vagy vese alakú, tenyeresen 5—7 karéjú, hegyesen csipkés szélű. A virágok a levelek hónaljában csoportosulnak, kocsányosak, csészéjük kettős, öt sziromlevelük rózsásfehér színű. Termésük 5 — 7 mm átmérőjű, korong alakú 10—15 részterméskére széteső; júniustól őszig virágzik. A növény levelét, legfeljebb 3 cm hosszú nyélrésszel lecsípve kell gyűjteni („csípett" papsajtlevél). Gyűjthető szedőfésűvel is, de az így gyűjtött levelekből álló áru („fésűs" papsajtlevél) kisebb értékű, mert a levelek hosszabb nyélrésszel leszakadtak. Kb. 5 kg friss levélből lesz 1 kg száraz. A drog (Malvaefolium) nyálkát, cseranyagot tartalmaz. Forrázatát belsőleg köhögés ellen és bélhurutban bevonószerként fogyasztják; külsőleg toroköblítésre és lágyító borogatásra alkalmas. Külön kívánságra a papsajt egész föld feletti része is gyűjthető; az ilyen áru „kaszált" papsajt néven kerül a kereskedelembe, illetve állatgyógyászati célokra.


ERDEI MÁLYVA[szerkesztés]

Gyógynövény az ERDEI MÁLYVA (Malva silvestris L.) is, amelynek „csípetten" gyűjtött levéldrogja a kereklevelű mályváéhoz hasonló értékű. Ennek a mályvának azonban a kinyílt virágait is gyűjtjük, csészéstől, kocsányostól együtt. Az erdei mályva erdők szélén, utak mentén, törmelékes talajokon élő egy- vagy kétéves, esetleg évelő növény. Szára 50—100 cm hosszú, felálló vagy felegyenesedő, néha a talajon elterülő. Levelei a kereklevelű mályváénál nagyobbak, egészen 15 cm átmérőjűek, mélyebben karéjosak. Virágai a levelek hónaljában csomókban állnak, csészéjük kettős, öt szirmuk van, azok kb. 2 cm hosszúak, csúcsukon kicsípettek, rózsaszínűek, szárítás alatt megkékülnek. Termése cikkekre hasadó korong. Kb. 5 kg friss virágból lesz 1 kg száraz áru. A drog (Malvae silvestris flos) köhögéscsillapító, nyálkaoldó teák gyakori alkatrésze. Forrázata torokgyulladás elleni öblögetőszer. Tartalmaz: nyálkát, malvin antocián glikozidát, cseranyagot.


Pásztortáska[szerkesztés]

Capsella bursa pastoris A keresztesvirágúak (Cruciferae) családjába tartozó, mindenfelé tömegesen előforduló, egy- vagy kétéves növény. Szára 20—50 cm magas, elágazó. Tőlevelei rózsában állók, hosszúkás lándzsás kerületűek, 5—10 cm hosszúak, szárnyasán hasogatottak, szeldeltek. Szárlevelei kisebbek, fogas szélűek vagy épek. Virágzata kezdetben sátorozó, később megnyúlt fürt. A virágok kicsinyek, fehérek. Termésük szív alakú, majdnem háromszögletű, sokmagvú becőke. Legnagyobb tömegében április—májusban, egyébként pedig egész nyáron át virágzik. A növény virágos, leveles szárának legfeljebb 30 cm hosszú felső része gyűjtendő. Kb. 5 kg friss fűből lesz 1 kg száraz. A drog (Bursae pastoris herba) tartalmaz: 1% kolint, acetilkolint, kálisót, tiramint, diozmin flavonglikozidát, cseranyagot, gyantát, zsírosolajat (a magban). Teáját gyomor- és bél vérzés, valamint erős méhvérzés csökkentésére használják.


Pemetefű[szerkesztés]

Orvosi permetfű. Marrubium vulgare Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó, kötöttebb talajú legelőkön, parlagokon, utak mentén termő, évelő növény. Minden részében igen keserű ízű. (Szóra 30—60 cm magas, elágazó, négyoldalú, csöves, főleg az alján fehéren gyapjas-szőrös. Levelei keresztben átellenesen állnak, nyelesek. Lemezük kerek vagy tojásdad, tompa csúcsú, csipkés élű, felszínén ráncos és gyéren gyapjas, fonákán fehéren molyhos szőrű. Virágai a szár felső részén gömb alakú álörvökben tömötten állnak. A párta fehér; a csésze 10 szúrós, kampósan hátragörbült fogú; júniusjúliusban virágzik. A kereskedelem a pemetefűnek kétféle árutípusát igényli: az áprilisban—májusban gyűjtött, zsenge szárú, leveles hajtásokból állót, valamint az olyan árut, 6 .• Fekete pemetefű amely legkésőbben júniusban gyűjtött, üdén virágzó, legfeljebb 30 em hosszú hajtásokból áll. Az elvirágzott, kórós állapotban gyűjtött pemetefű gyógyászati célokra nem használható. Kb. 4 kg friss anyagból kapunk 1 kg száraz árut. A drog (Marrubii herba) 0,3 — 1% marrubiin keserűanyagot, 7% cseranyagot, 0,05% illóolajat, 0,25% kristályos keserűanyagot, gyantát, viaszt, zsírt, nyálkát tartalmaz. Teáját légcsőhurut, étvágytalanság, epe- és májbetegségek ellen fogyasztják. A pemetefüvet gyógycukorkák és keserű likőrök készítésénél is használják. Külön kívánságra a FEKETE vagy bokros PEMETEFŰ hófű (Marrubium peregrinum virágzó, föld feletti része (Marrubii nigri herba) is gyűjthető. A fekete pemete az orvosinál még gyakoribb, de inkább szárazabb, homokos talajokon élő, terebélyesen ágas, vékonyan szürkén molyhos, évelő növény. Szára 40—60 cm magas. A felső levelek hosszúkásak, lándzsásak, fűrészesek, hegyesek, gyengén ráncosak, a középsők szélesebbek, az alsók majdnem kerekek és tompák. (Korai zsenge hajtásai az orvosi pemetéhez eléggé hasonlók, azzal nem tévesztendők össze). Virágai a levelek hónaljában 5—10-esével állnak, pártájuk fehér, csészéjük ötfogú. A növény egész föld feletti részét kell nyár vége felé gyűjteni, amikor lényegében már elvirágzott, szára szívós, kórós. A hajtásokat — saját szárával — maroknyi csokrokba kell kötözni, s szellős helyen kiterítve, gondosan meg kell szárítani. Az anyag kb. 3 : 1 arányban szárad be. Megfestve, tartós dísznövényként és koszorúk készítésére használják. Sokfelé, az orvosi pemetefű helyett, háziszerként is ismeretes.


Petrezselyem[szerkesztés]

Petroselinum crispus Nym. (Petroselinum hortense Az általánosan ismert ipari és háztartási fűszert szolgáltató növény gyógyítására is alkalmas hatóanyagokat tartalmaz. A gyökérdrog (Petroselini radix) apiol- és miristicin-tartalmú, 0,5—1% illóolajat, apiint, nyálkát, cukrot tartalmaz. A levéldrog (Petroselini folium) 0,3%-ig illóolajat, flavonglikozidát, C-vitamint tartalmaz. Mindkétféle drog vizelethajtó, étvágyjavító, vesekőhajtó, és hólyaghurut elleni teák alkotórésze. A termésdrog (Petroselini fructus) 2—7% illóolajat, apiin glikozidát, petrosilan-tartalmú zsírosolajat tartalmaz. Teáját vizelethajtóként használják a népgyógyászatban, holott az igen veszedelmes „orvosság", mert vesevérzést, terhes nőknél pedig még abortuszt is okozhat. Illóolaját az élelmiszeres a likőripar alkalmazza.


Pipacs[szerkesztés]

Vadmák. Papaver rhoeas A mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó, mindenfelé előforduló, sok helyen tömegesen termő, közismert, egyéves növény. Kinyílt virágainak a sziromleveleit kell gyűjteni. A frissen gyűjtött anyag kb. 8 : 1 arányban szárad be, miközben elveszíti élénkpiros színét és bíbor-lila vörössé válik. A friss szirmokat nem szabad a gyűjtőzsákba erősen begyömöszölni, mert ha megtörődnek, elveszítik megkívánt színüket és fekete foltossá válnak. Kiterítésük előtt az esetleg egymással összetapadt szirmokat is szét kell választani, mert ha úgy hagyjuk, megromolhatnak. A drog (Papaveris rhoeados flos) sok nyálkát, nyomokban alkaloidot, továbbá glikozidát, színanyagot tartalmaz. Forrázatát külsőleg szemborogatásra és toroköblítésre használják. Teája köhögéscsillapító és enyhe nyugtató hatású. A drogot teakeverékek „díszítésére" is gyakran alkalmazzák.


Pirosítógyökér[szerkesztés]

Homoki pirosító, báránypirosító. Alkanna tinctoria Az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozó, tömegesen gyűjthető mennyiségben kizárólag Bugac homokbuckáin termő, szúrós serteszőrös, évelő növény. Gyökere 1—2 arasznyi hosszú, karószerű, a nyaknál 1—3 ujjnyi vastag, több fejű, szagtalan, belül fehér, kérge laza, könnyen lefoszló, sötétbarnás-vörös színű. Szárai a talajon sugarasan elterülnek, 10—30 cm hosszúak. A szár levelei 1—2 cm hosszúak, lándzsásak. A gyökérfejen rózsában álló, 5—10 cm hosszú, keskeny lándzsa alakú levelek is fejlődnek. A virágok igen aprók, pártájuk azúrkék színű; április—májusban nyílnak. Gyűjtésekor a gyökerekről a szürke pikkelylevelekkel borított gyökérfejeket maradéktalanul el kell távolítani. Szárítás alatt az anyagot gyakran át kell viliázni, hogy a gyökerek laza kérge alatt rejtőző homok onnan minél inkább kihulljon. A száraz áru felszedésénél a kéregtörmeléket a homoktól meg kell szitálni, és azt is a zsákba tenni, mert a kéreg alkotja a drog festéktartalmú értékes részét. Beszáradási aránya kb. 4: 1. A pirosítógyökér-drog (Alkannae radix) tartalmaz: 5,6% anhuzasavat (anhuzapiros), alkannasavat (alkannapiros), gyantát, cseranyagot, viaszt. A kétféle piros színanyag vízben nem, azonban szeszben, petróleumban, illóolajban, zsírokban stb. jól oldódik. Adagolásuk szerint sárgától egészen sötétpirosra színeznek. A gyökér kérgéből a zsírban vagy szeszben oldódó alkannin festékanyagot állítják elő, amelyet élelmiszerek (sajtok, italok) kozmetikai szerek (pirosítok), fa- és papíranyagok, gyógyszerek, bőrök, tinktúrák színezésére használnak.


Porcikafü[szerkesztés]

Borzas porcikafü. Herniaria hirsuta Szegfűfélék (Caryophyllaceae) osaládjába tartozó, tömegesen kizárólag Somogy és Veszprém megyék homokos talajain, vetésekben, majd rozstarlókon termő, borzas szőrű, szürkészöld színű, egy- vagy kétéves növény. Gyökere vékony, fonalas. Szárai a talajon sugarasan elterülnek, 10—30 cm hosszúak. A levelek átellenesen állnak, kb. 1 cm hosszúak, elliptikusak vagy lándzsásak, ép szélűek. A virágok 5—10-esével a levelek hónaljában csomóban ülnek. Igen aprók, pártájuk fehéres szinű; májustól szeptemberig nyílnak. A növény egész föld feletti részét kell gyűjteni.1 Beszáradási aránya kb. 5:1. A drog (Herniariae herba) megszárítva enyhe, kumarinra emlékeztető illatú. Tartalmaz: 3%herniarin neutrális szaponint, 0,4% herniariasavat (savanyú szaponin), 0,6% illóolajat, 0,2% umbelliferon- metilétert (herniarin), cseranyagot. Teája vese- és hólyagbántalmakban vizelethajtó. Használható drogot szolgáltat a borzas porcikához hasonló alakú, de élénkzöld színű kopasz porcikafű (Herniaria glabra) is, amely nálunk csak igen szórványosan fordul elő, gyakorlatilag nem is gyűjtik. A porcikafű nem tévesztendő össze a porcsinfűvel és a szikárkával.


Porcsinfű[szerkesztés]

Madárkeserűfű, porcfű, disznópázsit. Polygonum. aviculare A keserűfűfélék (Polygunaceae) családjába tartozó, szárazabb réteken, tarlókon, utak mentén, taposott helyeken mindenfelé elterjedt, közönséges, egyéves növény. Szárai a talajon szétterültek (vagy füvek között felállók), 20—40 cm hosszúak, ízeitek, szívósak, az ízeket barna, hártyás hüvely veszi körül. Levelei lándzsa alakúak vagy elliptikusak, ép szélűek, szélükön érdesek, 1—2 cm hosszúak. Virágai aprók, a levelek hónaljában csomókban állnak. Lepelleveleik zöldesfehérek, szélükön halványpirosak. Egész nyáron át virágzik. A növény leveles hajtásait kell gyűjteni. Kb. 3 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. A drog (Polygoni herba) 1,2%, vízben nem oldódó kovasavat, 0,24%, vízben oldódó kovasavat, 3,5% cseranyagot, C-vitamint, gyantát, viaszt, zsírt, cukrot, nyálkát, nyomokban illóolajat, antrakinon-származékot, kvercetin glikozidát tartalmaz. Teáját vese- és hólyagbántalmak, bélhurut, légcsőhurut ellen használják.


Pozsgás zsázsa[szerkesztés]

Lepidium cartilagineum A keresztesvirágúak (Cruciferae) családjába tartozó, szikes legelőinken sokfelé tömegesen termő, évelő növény. Szára 20—30 cm magas, elágazó. A szár alsó levelei ellipszis alakúak, a felsők lándzsasak, húsosak, bőrneműek, kékeszöld színűek. Virágai fehérek, a hajtások felső részén állnak. A növény föld feletti részét gyűjtjük virágzáskor (Lepidii cartilaginei herba). A drog baktériumölő hatását ismerik. Tartalmaz: mustárglikozidát, illóolajat, kolint, cseranyagot stb. Teáját influenza elleni védekezésül, mandulagyulladásnál öblögetőül használják.


Ragadós galaj[szerkesztés]

Galium aparine A buzérfélék (Rubiaceae) családjába tartozó, cserjésekben, akácosokban, árokpartokon élő, horgas tüskékkel borított, ruhára és állatok szőrébe kapaszkodó, kúszó szárú egyéves növény- Virágzó hajtása is (Oalii aparinis herba) kell gyűjteni. Beszáradási aránya kb. 5: 1. A drog idegnyugtató, enyhe altató és vérnyomáscsökkentő hatású. Glikozidákat, cseranyagot és kevés illóolajat tartalmaz.


Római kamilla[szerkesztés]

Római székfű. Anthemis nobilis A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, Franciaország nyugati részein vadon termő, nálunk telt virágú változatában termesztett, illatos, évelő növény. Gyökere több szárat hajt. Szárai 20—40 cm hosszúak, felemelkedők vagy heverők, elágazók. Levelei kétszer szárnyasán szeldeltek, molyhosak. A virágzatok hosszú kocsányúak, gömbölydedek, 2—3 cm átmérőjűek; a virágok mind nyelvesek, fehérek; június—júliusban nyílnak. A növény kinyílt virágzatait gyűjtik kocsány nélkül. Beszáradási arányuk kb. 5 : 1. A drog (Chamoműlae romanae flos) 1—1,7% illóolajat, 0,6% keserűanyagot, cseranyagot, apiint, kvercitrin flavonglikozidát, dioxi-fahéjsavat, taraxosterint, kolint, cukrot, inozitot tartalmaz. Forrázatát gyomorerősítőnek és szélhajtónak használják. Mosóvízként hajápolószer. Illóolaját az illatszeripar és a likőripar hasznosítja.

Római kömény[szerkesztés]

Egyiptomi kömény. Cuminum cyminum L. Az ernyősvirágzatúak (Umbelliferae) családjába tartozó, a Földközi-tenger mentén, valamint távolabb, Keleten honos, fűszeres kaszatterméséért (Gumini fructus) nálunk is termesztett, egyéves növény. Tartalmaz: 2—5% illóolajat, 10% zsíros olajat, kolint, gyantát, cseranyagot, fehérjét. A drogot sajtba keverik, kenyérbe sütik, kiflire, pogácsára, teasüteményekre hintik. Főzetét kólika és étvágytalanság ellen isszák. Illóolajával reuma elleni bedörzsölök készülnek.


Rovarporvirág[szerkesztés]

Pyrethrum cinerariaefolium Trev. (Chrysanihemum cinerariaefolium A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, Dél-Európa karsztos vidékein is vadon termő, nálunk termesztett, évelő növény. Virágzata (Pyreihri flos) rovarölő, emberre és állatra is ártalmas anyagokat: piretrin I és piretrin II nevű észtereket (0,5—J.,5%), 0,3% illóolajat, krizantint, gyantát, egy glikozidát tartalmaz. A piretrin I mérgezőbb, mint a piretrin I I . Finomra megporítva a növényvédelemben porozószerként, lakásokban bolhák, poloskák, svábbogarak ellen, valamint hintőporokhoz keverve az állatok bőrén élősdiek ellen használják. Finom, szagtalan petróleummal készült rovarporvirág-kivonatot legyek, szúnyogok, molyok irtására használják. Termesztése. Meszes, kötöttebb, sőt erodált, köves talajokon is jól fejlődik. Magját áprilisban hidegágyban elvetik, majd nyár vége felé a palántákat végleges helyükre 50x30 cm sor és tőtávolságban kiültetik. Virágzatát félig nyílott állapotban, legfeljebb 2 cm hosszú szárrésszel kell gyűjteni. Terméshozam: a második évtől emelkedőén 1—5 q száraz virág. Savanyú kémhatású talajon termesztve a virágzatok száma és piretrin-tartalma növekszik.


Rozmaring[szerkesztés]

Rosmarinus qfficincdis L, Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó, a Földközitenger mellékén vadon termő, nálunk cserepekben nevelt, illatos félcserje. Télálló fajtájának kitenyésztésével hazánkban most foglalkoznak. A növény levelei (Rosmarini folium), valamint a virágai (Rosmarini flos) adják a drogot. A drogok 1—2% illóolajat, szaponint, cseranyagot, nikotinsavat stb. tartalmaznak. A virágot különféle teakeverékek aromásítására használják. A levéldrogból készült forrázatot szélhajtóul, vét vágygerjesztőül, idegerősítőül, epehajtóul, görcscsillapítónak, kellemetlen menstruációs és klimaxos érzések megszüntetésére fogyasztják. Az illóolajából reuma elleni bedörzsölot," molyirtoszert, illatszereket készítenek.


Rózsa[szerkesztés]

Rosa centifolia Rózsafélék (Rosaceae) családja. A kerti rózsák minden faj- és szín változatának virágleveiei (Rosae flos) drog céljára gyűjthetők. A kereskedelem megköveteli, hogy a sötétpirosakat külön gyűjtsék, a más színűek azonban egymással össze is keverhetők. A drog 10—20% csersavat, galluszsavat, 0,01% illóolajat, kvercitrin flavonglikozidát, cianin antocianglikozidát és aglikonját, viaszt, cukrot tartalmaz. Hatása erősen összehúzó. Használják bélhurut, gyomor- és bél vérzés ellen. Külsőleg (öblögetőként) mandulagyulladás és fogínysorvadás esetében. Gyógyteák díszítésére, dohányillatosítónak és füstölőkeverékekhez is alkalmazzák.


Rőzsameténg[szerkesztés]

Vinca rosea L. (Gatharanthus roseus G. Don. Lochnera rosta Reichb.) A télizöldfélék (Apocynaceae) családjába tartozó, Ázsia, Afrika, Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi területein honos félcserje vagy évelő növény. Európa és más földrészek mérsékeltebb éghajlatú tájain kertekben dísznövényként nevelik. Gyógyszeriparunk számára nagyban termesztjük. Gyökere kb. 10 cm hosszú, erősen elágazó, kívül, belül fakosárga színű. Szára 40—60 cm hosszú, egyenes vagy felegyenesedő, elágazó, húsos, enyhén vagy erősebben pirosló. Levelei keresztben átellenesek, nyelesek; lemezük 4—10 cm hosszú, elliptikus, ép szélű, tompa csúcsú, fénylő zöld, kopasz. Virágai a hajtások csúcsán 6—10-esével ülnek, fordított gyertyatartó alakúak, nem egyszerre nyílnak, átlag 4 cm átmérőjűek. A párta ötosztatú, fehér vagy lilásrózsaszínű, a cimpák kissé ferdén levágottak, kihegyezettek. A csésze 5 visszahajló szálas cimpájú; július elejétől szeptember végéig virágzik. A növényt szeptember közepe táján takarítják be, mert akkor tartalmazza a legtöbb hatóanyagot. Az ipar minden részét, a gyökerét is feldolgozza. Beszáradási aránya 6—7:1. A drog (Catharanthi herba cum radice) rosszindulatú daganatok növekedését meggátló hatású alkaloidákat tartalmaz. A népi gyógyászatban — eredeti termőhelyén — régóta használják skorbut, cukorbaj, fehérvórűség, bőrkiütések, fekélyek és még sokféle más betegség ellen.


Rutafű[szerkesztés]

Szagos ruta, kerti ruta. Ruta hortensis MM. (Ruta graveolens A rutafélék (Rutaceae) családjába tartozó, a Földközi-tenger mellékéről származó, nálunk is termesztett, erős szagú félcserje. /Szára 1 m magasra is megnő. Az alsó levelek nyelesek, kétháromszor szárnyasán összetettek, kékeshamvasok, mirigyesen pontozottak; a felsők ülők, egyszerűek. Virágai ernyőkben állnak; pártáik zöldessárgák; május—júniusban nyílnak. A növény lágy hajtásának felső, legfeljebb 30 cm hosszú, virágos, leveles részeit aratjuk. Kb. 4 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. Aratásánál óvatosan kell eljárni, mert a növényt borító mirigyszőrök váladéka a csupasz testen nehezen gyógyuló gyulladást okoz. Megszárítva elveszti ezt a kellemetlen tulajdonságát. A drog (Rutae herba) rutint, illóolajat, keserűanyagot, cseranyagot, egy mérgező hatású vegyületet és több más anyagot tartalmaz. Magában nem alkalmazható, orvosi tanácsra teakeverékekben magas vérnyomás és epebántalmak ellen használják. Termesztése. Meleg fekvésű, tápanyagban dús, középkötött talajon termesztik. Magját április elején 15—20 cm sortávolságban szabadágyban elvetik, majd ősszel a palántákat 50 X 50 cm távolságokban végleges helyükre kiültetik. Évente kétszer aratható. Tavasszal a növények elfásodott szárait a talajtól kb. arasznyira vissza kell vágni. A második évtől kezdve 5—6 q drog nyerhető egy kat. holdról.


Salamonpecsét[szerkesztés]

Orvosi vagy szagos salamonpécsét. Polygonatum odoratum A liliomfélék (Liliaceae) családjába tartozó, erdőkben, cserjésekben igen gyakori, évelő növény. Szára ívesen hajló. Levelei ülők, széles lándzsa alakúak, párhuzamosan erezettek. A kocsányok 1—2 virágúak, a lepel zöldesfehér színű. A gyökértörzs a talajban vízszintesen helyezkedik el, fehéres színű, felső részén pecsétlenyomatszerű bemélyedések láthatók. Gyökértörzse (Polygonati rhizoma) glukokinint, szaponint, nyálkát, és egy digitáliszhoz hasonló hatású glikozidát tartalmaz. Szívserkentő, vizelethajtó, cukorbaj elleni hatását ismerik. Háziszerként azonban óvatosan használandó, mivel mérgezést okozhat!


Salátaboglárka[szerkesztés]

Ranunculus ficaria L. (Ficaria verna Huds). A boglárkafélék (Ranunculaeeae) családjába tartozó, nyirkosabb erdőkben és cserjésekben termő, kora tavasszal virító, kicsiny, évelő növény.

A leveleiből (Ficariae folium) készült teát elégtelen veseműködés és magas vérnyomás eilen isszák. A korai, zsenge leveleiből salátát is készítenek. A drog alkaloidákat, szaponint, szerves savakat és C-vitamint tartalmaz.


Sarlós gamandor[szerkesztés]

Teucrium chamaedrys Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó, szárazabb füves, cserjés helyeken termő félcserje. Szára 10—30 cm hosszú, ívesen felemelkedő, alján elfásodó. Levelei tojásdadok, 2—3 cm hosszúak, bevagdaltan csipkés székiek, élénkzöldek, gyéren szőrösek. Virágai a levelek hónaljában álörvökben állnak; pártájuk bíborpiros; júniustól augusztusig nyílnak. A növény virágos, leveles, lágy hajtásait kell gyűjteni. Kb. 3 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. A drog (Chamaedryos herba) illóolajat, cseranyagot és keserűanyagot tartalmaz. Teáját emésztési zavarok ellen használják.


Sédkender[szerkesztés]

Sédfű. Eupatorium cannabinum A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, nyirkos réteken, vizek mellett sokfelé termő, évelő növény. Szára egyenes, erőteljes, 1 m-nél magasabbra is megnő, a virágzatban elágazó. Levelei tenyérnyiek, 3—5 szeletre hasogatottak. Ernyős virágzata éréskor szétterül. Virágai húspirosak; júniustól augusztusig nyílnak. Virágzás kezdetén, a növény leveles hajtásának felső, legfeljebb 40 cm hosszú részét kell gyűjteni. A teljes virágzásban gyűjtött részekből álló áru elveszíti tetszetős külsejét, mert szárítás alatt a virágok teljesen elnyílnak, helyüket a termések szőrbóbitái foglalják el. Beszáradási aránya kb. 4: 1. A drog (Eupatorii herba) illóolajat, glikozidát, keserűanyagot, oseranyagot, eupatoriopikrint, gyantaalkoholt tartalmaz. Teáját vese-, epe- és májbántalmak ellen használják. Enyhe hashajtó hatása is van.


Seprözanót[szerkesztés]

Seprőfű. Sarothamnus scoparius A hüvelyesek (Leguminosae) családjába tartozó, különösen a dunántúli sovány talajú erdők szélére telepített és ott vadon is elterjedt, magasra növő, vesszős félcserje. Virágai sárgák, illatosak, májusban nyílnak. Levelei hármasak, a levélkék hosszúkásak. A cserje legfeljebb 50 cm hosszú, virágos hajtásait (Sarothamni herba) kell gyűjteni. A drog szívre és vesére ható anyagokat tartalmaz. Az ipar állít elő belőle gyógyszerkészítményeket. Tartalmaz alkaloidákat, glikozidát, illóolajat, keserűanyagot és cseranyagot. A cserje vesszős hajtásaiból seprűt kötnek.


Somkóró[szerkesztés]

Orvosi somkóró, kőhere, vad lóhere, sárkerep. Melüotus officinalis A hüvelyesek (Leguminosae) családjába tartozó, szárazabb és meszes talajokon, köves helyeken, parlagokon, utak mellett, sokfelé tömegesen termő kétéves, a második évben virágzó növény. Gyökere több szárat fejleszt, ujjnyi vastag, hossza 1 m-t is meghaladó. Szára 1—2 m magas,- egyenes, hengeres, elágazó. Levelei szórtak, hármasak. Levélkéi hosszasak, elliptikusak vagy lándzsásak, 1—3 cm hosszúak, felső részükön fűrészes szélűek, zöldek, kopaszok. Virágzata arasznyi hosszúra is megnyúló, vékony fürt; a virágok kicsinyek, pártájuk élénksárga színű; egész nyáron át virágzik. A növény kumarintól kellemes illatú. Fűárut (Meliloti herba), valamint virágárut (Meliloti flos) kell belőle előállítani. A virágból kétfélét: „fosztottat" és „morzsoltat". Fűárunak a növény üdén virágzó, legfeljebb 40 cm hosszú, vékonyabb hajtásait kell gyűjteni. Kb. 4 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz. A fosztott virágárunak levelet nem tartalmazó, tisztán üdén nyíló virágokból kell állnia. Kb. 5 kg friss virágból lesz 1 kg száraz. A morzsolt virágáru előállítására a növény virágos hajtásait levágják, megszárítják, s majd azután morzsolják le róluk a virágot. A virágokhoz levél is kerül; a levéltartalom azonban nem haladhatja meg a 15%-ot. A virágdrogokat főképpen dohányillatosítónak használják. A fűdrogból készült teát gyomor-, bél- és légzőszervi megbetegedések ellen, lágyító borogatóul kelésekre, fekélyekre, visszérgyulladásra is használják.


Sóskaborbolya[szerkesztés]

Sóskafa. Berberis vulgáris A sóskafafélék ( Berberidaceae) családjába tartozó, száraz, napos, bozótos helyeken élő, 2—3 m magas, tövises cserje. Gyökere erőteljes, szívós, tömör, kívül barna, belül világossárga színű, szagtalan, igen keserű ízű, erősen sárgára színező. Levelei 2—5 cm hosszúak, elliptikusak vagy fordított tojásdadok, hegyesek vagy tompák, szálkásan fűrészesek, fogasak, ékvállúak, savanykás ízűek. Virágzata, lecsüngő, sokvirágú fürt. A virágok harang alakúak, illatosak, sárgák. Termése 5—10 mm hosszú, kb. 3 mm vastag, kétmagvú, vörös színű, savanyú ízű bogyó; május—júniusban virágzik. A cserje érett termését (Berberidis fructus) kocsány nélkül, gyökerének vékonyabb ágait (Berberidis radix), valamint a vastagabb gyökerek kérgét (Berberidis radicis cortex) kell gyűjteni. A termésnek kb. 5: 1, a gyökérnek kb. 2 : 1, a kéregnek pedig kb. 3 : 1 a beszáradási aránya. A gyökér- és a kéregdrog 1,3% berberin, oxiakantin, berbamin, palmatin, jatrorrizin, kolumbamin, berberrubin alkaloidákat, kelidonsavat, gyantát, cseranyagot tartalmaz. Főzetüket gyomor-, bél-, máj- és epebántalmak ellen, valamint enyhébb hatású hashajtóként használják. A termésdrog 5% cukrot (glukóz, fruktóz), 6,5%-ban gyümölcssavakat, C-vitamint, pektint, gumit tartalmaz. Teáját bélhurut ellen használják. A friss termésekből erősítő hatású bort és szörpöt készítenek.


Szagosmüge[szerkesztés]

Erdőmesterfű, májusfű. Asperula odorata Galium odoratum A buzérfélék (Rubiaceae) családjába tartozó, árnyas erdőkben, főként bükkösökben nagy állományokban termő, évelő illatos növény. Gyökértörzse kúszó, vékony. Szára átlag arasznyi magas, egyenes, lágy, négyélű, egyszerű. Levelei 6—9-esével örvökben állnak. Az alsó levelek hosszúkás, visszás tojásdadok, 4—6 cm hosszúak, a középsők és a felsők nagyobbak, szálkahegyűek, kopaszok, zöldek, érdes szélűek. Virágai a szár tetején hosszú kocsányú sátorozó bogernyőben állnak. A virágok kicsinyek, pártájuk fehér színű; május második felében nyílnak. A növény föld feletti részét kell virágzáskor gyűjteni. Kb. 5 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. A drog (As-perulae herba) kumarint, keserűanyagot, cseranyagot és baktériumölő anyagokat tartalmaz. Teáját vese-, máj- és epebantalmak ellen, valamint nyugtatóként, vértisztítóként és izzasztónak használják. A fűvel dohányt is illatosítanak.


Szamóca[szerkesztés]

Erdei szamóca, földieper. Fragaria vesca A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, erdőkben, tisztásokon, bokros helyeken sokfelé tömegesen termő, finom gyümölcsű, évelő növény. Fajtaváltozatait nagyban termesztik. Qyökértörz8éból hosszú föld feletti indák erednek, amelyek csomóiknál gyökereznek és szárat hajtanak. Lomblevelei tőrózsákban állók, hosszúnyelűek, három levélkéjűek. A levélkék 4—8 cm hosszúak, tojásdadok, felső részükben durván fűrészesek, szőrösek. A virágok hosszúkocsányúak, a pártáik fehér színűek; május—júniusban nyílnak. A növény kifejlett, egészséges leveleit kell gyűjteni, legfeljebb 3 om hosszú nyélrésszel. Beszáradási arányuk 3—4:1. A drog (Fragariaefolitm) ellagcsersavat, kvercetint, citrált, kvercitrint, aromás anyagokat tartalmaz. Teáját bélhurut ellen és enyhe izzasztóként használják. Cukorbaj elleni teakeverékek alkotórésze is. Teájának íze kellemes, ezért a „valódi" tea helyett is fogyasztják.


Szappanfű[szerkesztés]

Orvosi szappanfű. Saponaria officinalis A szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó, árkok és utak mentén, töltéses helyeken sokfelé előforduló, évelő növény. Hlatos, teltvirágú változatban kertekben is ültetik. Gyökérzete barna színű, gyökértörzse ujjnyi vastag, belőle tarackos gyökérágak fejlődnek. Szára 30—50 cm magas, egyenes, a virágzatban elágazó. Levelei a szárcsomóknál átellenesen ülnek, tövüknél kissé egymással összenőttek. Lemezük 5—10 cm hosszú, lándzsa alakú, hegyes, szélén érdes. A virágok a szár csúcsán álernyőkben állnak. A párta 5 tagú, 3—4 cm hosszú, fehér vagy rózsaszínű; egész nyáron át virágzik. A növény bármely része vízzel összedörzsölve habzik. A növény virágos hajtásait kell gyűjteni. Kb. 4 kg frissből lesz 1 kg száraz. A drog (Saponariae herba) 5% szaporubrint (szaponáriaszapotoxin), szaporubrinsavat (szaponin), kevés zsíranyagot tartalmaz.

Forrázatát erős hatású nyálkaoldóként használják. Régebben a növény gyökerét is gyűjtötték, amely vörös szappangyökér (Saponariae rvbrae radix) néven került forgalomba.


Szarkaláb[szerkesztés]

Keleti szarkaláb. Consolida orientális A boglárkafélék (Banuncvlaceae) családjába tartozó, vetések szélén, parlagokon, dűlőutak mentén, tiszántúli tájainkon többfelé nagyobb csoportokban termő, egyéves növény. Fajtaváltozatait kertekben is ültetik. Szára egyenes, 40—60 cm magas, egyszerű. Levelei keskeny sallangokra szeldeltek. Virágai a szár felső részén sűrű fürtökben állnak, sarkantyúsak, bíborlila színűek. Termése sokmagvú, hosszúkás tüsző; zömében június—júliusban virágzik. A növény üdén kinyílt virágait kell gyűjteni. Kb. 5 kg friss virágból lesz 1 kg száraz. A drog (Calcatrippae flos) glikozidákat, nyálkát, színanyagot tartalmaz. Forrázata belsőleg enyhe hashajtó és értágító hatású. Külsőleg szemborogatóul használják. A szarkalábvirágot teakeverékekhez díszítőként is adják. A vetési szarkoláb (Consolida regalis Oray vagy Delphinium consólida L.) virágait gyűjtöttük régebben. Ma már csak a keleti szarkaláb virágait igényli a kereskedelem.


Százszorszép[szerkesztés]

Rukerc. Bellis perennis A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, réteken, legelőkön gyakran előforduló, kicsiny, évelő növény. Parkok gyepének a díszítésére fűmagokhoz is keverik. 3—5 cm hosszú tőlevelei rózsában állnak, fordított tojásdadok vagy lapockásak, finoman csipkés, fogas szélűek. Tökocsányuk 5—10 cm hosszú, rajtuk egy 2—3 cm átmérőjű fészekvirágzat fejlődik. A sugárvirágok fehérek, pirosas csúosúak; a korongvirágok sárgák; kora tavasztól virágzik. A növény kinyílt virágzatait legfeljebb 1 cm hosszú kocsányrésszel lecsípve kell gyűjteni. 5—6 kg friss virágból lesz 1 kg száraz. A drog (Bellidisflos) inulint, szaponint, nyálkát, csersavat, keserűanyagot tartalmaz. Teája nyálkaoldó, vizelethajtó, izzasztó, vértisztító és vérnyomáscsökkentő hatású.


Szeder[szerkesztés]

Hamvas szeder. Rubus caesius A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, ligetekben, nagyobb folyóink árterében, árokpartokon, szántókon sokfelé tömegesen élő, tusira,

Százszorszép[szerkesztés]

kés cserje.

Szárai ívesen lehajlók, gyakran földre terülök. Levelei szórt állásúak, hármasak. A levélkék vékonyak, keskeny vagy széles szív alakúak, hegyesek, szélük gyengén karéjos és durván fűrészes, válluk lekerekített, mindkét lapjukon gyengén szőrösek. Virágai sátorozva állnak, kocsányuk hosszú, finoman tüskés és mirigyes. Sziromlevelük fehér színű. A termések hamvaskékek. A növény levélzetét kell gyűjteni. Nagyüzemi gyűjtésnél — kivételesen — napon kiterítve is szárítható. Kb. 4 kg friss levélből lesz 1 kg száraz áru. A drog [Rvbi (fruticosi) folium kb. 10% cseranyagot, fiavont, 37 mg C-vitamint, kevés inozitot, alma-, oxál- és borostyánkősavat, etilidén-tejsavat tartalmaz. Teáját hasmenés ellen, valamint izzasztóul, vizelethajtóul fogyasztják. Cukorbaj elleni teakeverékek alkatrészeként is alkalmazzák. Jelentős tömegét a magyar Plánta tea készítésére használjuk fel, amely kellemes élvezeti ital; illata, aromája a kínai tea benyomását kelti. Főleg gyermekeknek és olyan felnőtteknek ajánlható, akiknek a kínai tea izgató hatása miatt árt. Rubus fruticosus a szederfajok gyűjtőneve, megkülönböztetésül a fái „szedertől", az eperfától (Morus álba).


Szeklice[szerkesztés]

Sáfrányos szeklice, pórsáfrány, olajözön. Carthamus tinctorius). A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, Afrikából származó, nálunk is termesztett, egyéves növény. Szára egyenes, merev, 1 m-nél magasabbra is megnő, felső részében elágazó. Levelei 5—10 cm hosszúak, tojásdadok vagy elliptikusak, kemények, ép szólűek vagy tüskés fogúak. Virágfészkei sátorban állnak. A fészkek gömbölydedek, fészekleveleik tüskés szélűek. A virág pártái 2—3 cm hosszúak, nyíláskor narancsszínűik, elvirításkor, illetve megszárítás után sötétpirossá válnak ; júniustól szeptemberig nyílnak. Termése a napraforgóéhoz hasonló, de kisebb. A drog (Carthamiflos) 2—6% kartamin piros festéket, szaflorsárga és egy további sárga festéket tartalmaz. Élelmiszerek, cukrászati készítmények, gyógyszerek, borok, likőrök színezésére használják. Teája nyálkaoldó hatású. A szeklice termése 15% étkezésre is alkalmas finom zsírosolajat tartalmaz. Olaja előállítása céljából Nyugat-Európában nagyban termesztik. Termesztése. Meleg fekvésű, tápdús, középkötött talajt igényel. Magját április elején szabadföldben 40—50 cm sortávolságban vetik, majd 25 cm növénytávolságban egyelik. A virágokat teljes nyílásukkor, azonban inkább elnyílásuk felé kell a fészkekből kicsipegetve gyűjteni, majd napfény kizárásával gondosan megszárítani. Terméshozam kb. 1 q száraz virág kat. holdanként. Kb. 4 kg friss virágból lesz 1 kg száraz.


Szélfű[szerkesztés]

Egynyári szélfű. (Mercurialis annua). A kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjába tartozó, kertekben gyomokként, valamint erdők szélén gyakori, egyéves, lágyszárú gyom. Szára 20—30 cm magas, tetején virágzatban elágazó. Levelei átellenesen állnak, tojásdadok, durván fűrészfogasak. Virágai aprók, zöldek. A növény föld feletti részét gyűjtik virágzáskor. 1% szaponint, illóolajat, glikozidát és keserűanyagot, metilamint, trimetilamint és egy kolinszerű anyagot tartalmaz. A drogot (Mercurialis herba) inkább csak az állatgyógyászatban használják hashajtóul és vizelethajtónak.


Szemvidítófű[szerkesztés]

Orvosi szemvidítófű. Euphrasia rostkoviana Hayne (Euphrasia officinalis). A tátogatok (Scrophvlariaceae) családjába tartozó, hegy- és dombvidékeink nyirkosabb rétjein termő, egyéves növény. Szára 10—20 cm magas, bokrosán elágazó. Levelei keresztben átellenesen állnak, az alsók ék alakúak, a felsőbbek széles, tojásdadok, 1—1,5 cm hosszúak, erősen kihegyezetten fogas szélűek. Virágai a levelek hónaljában egyenként ülnek, pártájuk kb. 1 cm hosszú, kétajkú, tarkázott fehér színű. Egész nyáron át virágzik. A növény virágos föld feletti részét kell gyűjteni. Kb. 4 kg friss anyagból kapunk 1 kg száraz árut. A drog (Euphrasiae herba) aukubin (rhinantin) glikozidát, 0,15% illóolajat, zsírosolajat, keserűanyagot, 3—8% galluszcsersavat, gyantát, kék festéket tartalmaz. Teája gyomor- és bélfekély elleni szer. Forrázatát „szemgyengeség" ellen borogatásul használják.

Szentperje[szerkesztés]

Illatos szentperje. Hierochlo? odorata Beauv. A pázsitfüvek (Oramineae) családjába tartozó, száraz, füves helyeken, homokon termő, kumarin illatú, évelő növény. Levelei hosszúak, 1 cm szélesek. Oyökértörzse tarackos. Virágai összetett füzérben állnak. A növény kifejlett leveleit (Hierochlose folium) kell gyűjteni. A drogból készült teát légzőszervi megbetegedések ellen fogyasztják. Dohányillatosító és likőrfűszer.


Sziki üröm[szerkesztés]

Sziki üröm Artemma marítima A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, Alföldünk szikes talajain élő, illatos, évelő növény. Föld feletti, virágzó hajtásai (Artemisiae maritimae herba) illóolajat, keserűanyagot elnyomókban szantonint tartalmaznak. Teájuk étvágygerjesztő, emésztést serkentő hatású. A drogot borászati fűszerként is alkalmazzák. Kinyílás előtt gyűjtött virágfészkeiből bélféregűző teát készítenek.


Szilfa[szerkesztés]

Mezei szil. Ulmus campestris A szilfafélék (Ulmaceae) családjába tartozó, sokfelé élő fák vagy magas cserjék. A fa fiatalabb ágairól lefejtett kéreg (Ulmi cortex) 3% cseranyagot, nyálkát, keserűanyagot, glikozidát stb. tartalmaz. Főzetét hasmenés ellen, vizelethajtónak, skrofulózis, vesekő ellen és vértisztítónak fogyasztják. Külsőleg bőrkiütések borogatására, toroköblítőnek és aranyeres bántalmakban ülőfürdőnek használják.


Szulákfű[szerkesztés]

Apró szulák, folyófű, folyondár. Convolvulus arvemis A szulákfélék (Gonvólvulaceae) családjába tartozó, szántókon, parlagokon, utak mentén, kerítéseken, házak körül sokfelé előforduló, felkapaszkodó szárú, egyéves gyom. Levelei tojásdadok, ellipszis vagy dárda alakúak. Virágai tölcsér alakúak, fehérek vagy rózsásak. A növény virágos, leveles hajtásait kell gyűjteni. Beszáradási aránya kb. 4 : 1. A drog (Convolwli herba) hashajtó, vizelethajtó, asztma elleni és magas vérnyomást csökkentő hatóanyagokat tartalmaz, úgymint: gyantaglikozidát, hashajtógyantát, egy vórzósalvadást elősegítő anyagot.


Szurokfű[szerkesztés]

Vad majoránna. Origanum vulgare Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó, napos, füves, cserjés helyeken, erdei vágásokban termő, illatos, évelő növény. Szára egyenes, 40—60 cm magas, a virágzatban elágazó, barnásvörös színű. Levelei keresztben átellenesen állnak, a szár alján 3—5 cm hosszúak, felfelé kisebbedők, tojásdadok, hegyesek, ép szélűek, mirigyesek. Virágzata sokágú bog. A virágok kicsinyek, pártájuk pirosas színű; egész nyáron át nyílnak. A növény virágos hajtásának felső, legfeljebb 40 cm hosszú részét kell gyűjteni. A friss anyag beszáradási aránya kb. 3 : 1. A drog (Origani herba) 0,1—0,4% — 10% timol tartalmú — illóolajat, 8% vaszöldítő csersavat, keserűanyagot, gyantát tartalmaz. Teája köhögéscsillapító, étvágyjavító ós idegnyugtató hatású. A kerti majoránna Szurokfű helyett fűszerként is használják.


Szúrós gyöngyajak[szerkesztés]

Leonurus cardiaca Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó, ligetekben, erdők szélén, kerítések mentén, töltéseken termő, évelő növény. Szára szívós, egyenes, 1 m-nél magasabbra is megnő, alig elágazó, négyélű, az alján hüvelykujjnyi vastag. Az alsó levelek kb. 10 cm hosszúak, széles tojásdadok, tenyeresen öthasábúak vagy karajosak, a felsők keskenyebbek, háromkaréjúak. A virágok a levelek hónaljában álörvökben ülnek; pártájuk rózsaszínű, csészéjük szúrósfogú. Június—augusztusban virágzik. Gyűjtendő a növény virágos, leveles hajtásának felső, legfeljebb 40 cm hosszú része. Kb. 4 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. A drog (Leonuri cardiacae herba) 1% glikozidát, 0,2% illóolajat, 5% cseranyagot, keserűanyagot, C-vitamint, sztahidrin alkaloidát tartalmaz. Teája enyhe szívserkentőként, asztma ellen, idegnyugtatóként, pajzsmirigy-túltengés ellen, szélhajtóként, prosztatagyulladás ellen használják.

Tarackbúza[szerkesztés]

Pörje, kutyaperje, fűgyökér. Agr&pyron repens Beauv. A pázsitfüvek (Gramineae) családjába tartozó, silányabb talajokon, szántókon, kertekben sokfelé tömegesen előforduló, nehezen kiirtható, kártékony, évelő gyom. Tarackos gyökértörzse messzire szerteágazik a talajban. ízeit, 2—3 mm vastag, sárgásbarna színű, belül csöves. A csomókon hártyás allevelek és fonalas járulékos gyökerek erednek. Föld feletti szára 60—100 cm magas, egyenes, hengeres. Levelei 10—20 cm hosszúak, 5—8 mm szélesek, hosszú hüvelyűek. Virágzata végálló, 8—12 cm hosszú, összenyomott kalász. Gyűjtendő a növény tarackos gyökértörzse a föld feletti részek maradványaitól, valamint az allevelektől és járulékos gyökerektől megtisztítva. Célszerű szántáskor boronával összegyűjteni. Napon kiterítve is szárítható. Kb. 3 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. A drog (Graminis rhizoma) tartalmaz kg 50% szénhidrátot, amely 4—8% triticin-tartalmú, továbbá szaponint, vanilin glikozidát, emulzin enzimet, nyálkát, A- és B-vitamint, 1,5% zsírosolajat, sok káliumsót, kovasavat, almasavat, kevés illóolajat, 3% fruktózét, levulózét, 10% gumiszerű, nitrogén-tartalmú anyagot. A csillagpázsit gyökértörzsével szemben, keményítő nem található benne. Vizelethajtó, cukorbetegség elleni és vértisztító hatású teakeverékek alkotórésze. A tarackbúza gyökértörzse nem tévesztendő össze a csillagpázsit gyökértörzsével.


Tárkonyüröm[szerkesztés]

Esztragon, tárkony. Artemisia dracunculus A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, termesztett, évelő fűszernövény. Gyökérzete tarackszerű, a talajban messzire kúszik. Szára 60—100 cm magas, elágazó. Levelei 3—8 cm hosszúak, szálaslándzsásak, hegyesek, kissé fénylők. Fészkes virágzatai dúsan szétágazó bugában állnak. A virágok sárgásbarnák; augusztusszeptemberben nyílnak. A drog (Dracunculi herba) 0,2—0,8% — a frissben 0,1—0,4% — illóolajat, cseranyagot, keserűanyagot tartalmaz. Fűszer, ecetfűszer, étvágyjavító, uborka- és salátafűszer, mártásokhoz, levesekbe, főzelékekbe. Konzervipari és likőripari fűszer. Illóolaját a konzervipar hasznosítja. Teája vesetisztító és epehajtó hatású. Termesztése. Meleg fekvésű, kissé nyirkosabb, tápdús, középkötött talajt igényel. A francia vagy német tárkonyt érdemes termeszteni, amely átható fűszeres illatú, az ánizshoz hasonló ízű, esztragol-tartalmú. A francia tárkony magot nem hoz, tehát dugványozással vagy tőosztással szaporítják. 60x60 cm sor- és tőtávolságban tavasszal telepítik. A tárkony leveles hajtásait virágzás előtt aratják, 8—10 cm tarló meghagyásával. Kat. holdanként 8—10 q szárított anyag várható.


Tavaszi hérics[szerkesztés]

+

Kaporrózsa, sárga kökörcsin. Adonis verncdis Mérgező! A boglárkafélék (Banuncviaceae) családjába tartozó, szárazabb, napos, füves lejtőkön, köves, homokos mezőkön, helyenként tömegesen termő, évelő növény. Gyökérzete fénylő fekete színű, arasznyi hosszú, elágazó, több fejű. Szára 15—25 cm hosszú, egyszerű vagy kevés ágú. Levelei szórtak, többszörösen finoman szeldeltek, keskenyszálasak. Virágai a szárak csúcsán egyesével fejlődnek, 1—2 cm hosszú szirmaik sugarasan szétterülök, fénylő sárgák, számuk 10—20; öt csészelevelük zöldes vagy ibolyásbarna színű. A terméskék 10—15 mm átmérőjű bunkócskákban állnak; április—májusban virágzik. A növény virágos föld feletti részét kell gyűjteni. Árnyékos helyen kell megszárítani, mert napfényben a virágok kifakulnak. Kb. 4 kg friss anyagból kapunk 1 kg száraz árut. A drog (Adonidis vernalis herba) szagtalan, keserű ízű. Tartalmaz: A digitálisz hatóanyagaihoz hasonló hatású glikozidákat: adonidozidot, adonivernozidot, adonitoxint, cumarint, 4% adonit cukoralkoholt, akonitsavat, gyantát, zsírt, fitoszterint, kolint, kvercetinszerű flavonglikozidát, dimetoxikinant. Szívre ható, erősen vizelethajtó, koronaér-tágító. A tavaszi héricsfű háziszerként nem használható, az ipar állít elő belőle gyógyszerkészítményeket.


Tejoltó galaj[szerkesztés]

Tejoltófű. Galium verum A buzérfélék (Rvbiaceae) családjába tartozó, szárazabb réteken, erdei vágásokban, cserjésekben termő, évelő növény. Szára egyenes, 40—60 cm magas, 2—3 mm vastag, merev. Levelei keskenyszálasak, 3-4 cm hosszúak. Virágzata tömött buga. A virágok kicsinyek, sárgák, mézre emlékeztető illatúak; nyár elejétől nyílnak. A növény föld feletti részét kell gyűjteni virágzáskor. Beszáradási aránya 3—4 : 1. A drog (Oalii veri herba) galiozin glikozidát, rubiadid glikozidát, aszperulozid glikozidát, cseranyagot, nyomokban illóolajat, az állati tejet megoltó enzimet, sárga festéket, növényi savakat tartalmaz. Teáját vese-, epe-, máj- és légzőszervi megbetegedések ellen használják. Régebben sajtot is festettek- vele.


Tisztesfü[szerkesztés]

Tarlóvirág. Stachys annua Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó, nagy tömegekben különösen búzatarlókon termő enyhe, kellemes illatú, jó méhlegelőt is szolgáltató, egyéves növény. Szára 20—40 cm magas, bokrosán elágazó. Levelei keresztben átellenesen állnak, 2—4 cm hosszúak, landzsásak, hegyesek, fűrészes élűek. Virágai a hajtások végén nyúlánk füzérekben állnak; pártájuk halvány-vaj sárga; egész nyáron át virágzik. A növény föld feletti részét üde virágzáskor kell gyűjteni. 3—4 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. A drog (Sideritidis herba) glikozidát, csersavat, keserűanyagot, nyálkát, kolint, betaint, illó olajat tartalmaz. Teáját légzőszervi megbetegedések ellen, régebben epilepsziás és hűléses megbetegedések ellen is használták.


Tölgyfa[szerkesztés]

Kocsányos tölgy. Quercus robur L. Kocsánytalan tölgy. Quercus petraea A bükkfélék Fagaceae) családjába tartozó, erdőt is alkotó fák. A kocsányos tölgy 50 m magasra is megnő, ágai vaskosak, összevissza görbülök. Fiatal ágai fénylők, zöldek vagy vörösbarnák, szemölcsökkel borítottak. Levelei szórt állásúak, a levél nyele 4—8 mm hosszú, lemeze 10—18 cm hosszú, 6—8 cm széles, fordított tojásdad, kopasz, bőrnemű, a felszíne fénylő, fonáka fénytelen, 4—6 lekerített, különböző nagyságú karéja van. A tölgyfa egylaki növény; porzós barkái 2—4 cm hosszúak; termős virágai 1—5-ösével közös nyélen ülnek. Termése a makk. Április—májusban virágzik.

A kocsánytalan tölgy az előbbinél alacsonyabb fa. A levél nyele 2—3 cm hosszú, karéjai lekerekítettek, a fonáka pelyhes. Virágzott tengelye igen rövid. Májusban virágzik. Az igen közismert fák fiatalabb ágairól lefejtett kéreg (Quercus cortex) tetemes csersavtartalmánál fogva erősen összehúzó hatású. Főzetét belsőleg hasmenés, gyomor- és bélvérzés ellen; külsőleg pedig fagyásos, gyulladásos vagy izzadó testrészek öblögetésére és borogatására használják. Aranyeres bántalmak ellen ülőfürdőket is készítenek belőle. A fa leveleiből álló drog (Quercus folium) hasonló célokra használható, azonban az előbbinél enyhébb hatású. Régebben a fák makktermését is gyűjtötték (Quercus glandes), amelyet megpörkölve „makk-kávéként" fogyasztottak. A makk-kávénak erősítő hatása van, azért angolkóros gyermekekkel is itatták. Naponkénti fogyasztásával az öregkor krónikus bélhurutbántalmai lényegesen csökkenthetők. Limozinforgács néven az öreg, elavult konyakoshordók felaprított fája kerül forgalomba, amelyet konyakok ízének és színének megjavítására használ a szeszipar. A tölgyfakéreg 7—22% (az idősebb kéreg 2—4%) vaskékítő csersavat, galluszsavat, ellagsavat, ciklohexánt, kvercitet, kvercint, szénhidrátot, gyantát, zsírt, flobafént tartalmaz. A tölgyfalevél kevesebb csersavat tartalmaz, mint a kéreg; van benne kvercitrin flavonglikozida, kvercetin ágiikon. A nyers tölgyfamakk kvercitet, 7% csersavat, 7% cukrot, 37% keményítőt, 6% fehérjét, 5—15% zsírosolajat tartalmaz. A pörkölésnél elveszíti cser savtartalmát, keményítője dextrinné alakul.


Tölgyfazuzmó[szerkesztés]

Evernia prunastri Hűvösebb, páradúsabb tájakon, általában lombos fák törzsén és ágain, különféle cserjéken, leginkább pedig tölgyeken élő zuzmótelep. A telep felegyenesedő, bokrosán álló, puha, felszínén szürkészöld, fonákán szenynyesfehér, villásan elágazó, hasadozott, ágszerű, 4—8 cm hosszú lemezekből áll. A zuzmótelepet a fákról le kell kaparni, Tölgyfazuzmó majd az idegen fajú zuzmóktól, kéregdaraboktól és minden más idegen anyagtól meg kell tisztítani. Beszar adási aránya kb. 2 : 1. A drog (Lichen quercus) illatszeripari alapanyag. Tea formájában légzőszervi megbetegedések ellen használják. Tartalmaz: lichenol everniasav-metilészter tartalmú illóolajat, everniasavat, orcint, everninsavat, szénhidrátot. Klorofillmentes kivonatát szappanhoz, az illatszergyártásnál illatanyagnak, valamint illatrögzítő szernek használják.


Turbolya[szerkesztés]

Zamatos turbolya, illatos turbolya. Anthryscus cerefolium. Az ernyősvirágzatúak (Umbelliferae) családjába tartozó, akácosokban, cserjésekben, sövények és kerítések mentén helyenként vagy tömegekben termő, ánizsra emlékeztető illatú, egyéves növény. Szára 40—70 cm magas, hengeres, lágy, hajladozó, kopasz. Levelei vékonyak, puhák, világoszöldek. Az alsó levelek nyelesek, a felsők levélhüvelyeken ülnek. Lemezük kb. 10 cm hosszú, háromszög kerületű, 2—4-szer szárnyasán összetett. Ernyős virágzata 2—5 sugarú. Virágai aprók, fehérek. Termése kb. 10 mm hosszú, vékony ikerkaszat; prilismájusban virágzik. Gyűjtendő a növény föld feletti része virágzáskor. Kb. 5 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. A drog (Cerefolii herba) 0,05% illóolajat, flavonglikozidát, apiint, keserűanyagot tartalmaz. Teáját vese-, hólyag-, légző- és emésztőszervi megbetegedések ellen használják. A kora tavasszal megjelenő zsenge hajtásaiból salátát is készítenek.


Tüdőfű[szerkesztés]

Orvosi tüdőfű, tüdőgálna, pettyegetett fű. Pvlmonaria qfficinális Az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozó, árnyas erdőkben, különösen bükkösökben és gyertyánosokban élő, évelő növény. Gyökérzete feketés színű, elágazó, gyökértörzse többfejű. Tőlevelei virágzás után jelennek meg, rózsában állók, hosszú nyelűek, lemezük 10—15 cm hosszú, tojásdad, kihegyezett, épszélűek, felszínükön sötétzöld és gyakran fehéren pettyesek, fonákukon szürkészöld színűek, érdes tapintatúak. Szárai már kora tavasszal megjelennek, átlag arasznyi hosszúra nőnek. A szár levelei ülők, lándzsásak, hegyesek, a tőleveleknél jóval kisebbek. A virágok csövesek, 1—1,5 cm hosszúak, előbb pirosak, majd kék színűre változnak; márciustól májusig nyílnak. A növény kifejlett, ép, egészséges tőleveleit legfeljebb 3 cm nyélrésszel kell gyűjteni. Kb. 5 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. A drog (Ptdmonariae folium) 1% vízben oldódó, valamint 3% vízben nem oldódó kovasavat, továbbá nyálkát, 6—10% vaszöldítő csersavat, 13—15% különféle ásványi anyagot, szaponint tartalmaz. Teája a leghatásosabb légzőszervi megbetegedések elleni szer.


Tyúkhúr[szerkesztés]

Tikhúr, csibehúr, tyúkbegy. Stellaria média A szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozó, nyirkosabb, megmunkált talajokon, erdőkben, ugarokon élő egy- vagy kétéves növény. Baromfiak kedvelt csemegéje. Szára 15—30 cm hosszú, lágy, heverő vagy felemelkedő, elágazó. Levelei keresztben átellenesen állnak, az alsók nyelesek, a felsők ülők, 1—3 cm hosszúak, tojásdadok, hegyesek, épszélűek, puhák, húsosak, kopaszok. Virágai 3—4-esével álernyőkben állnak; a sziromlevelek fehérek, majdnem tövükig kéthasábúak; kora tavasztól őszig virágzik. Gyűjtendő a növény föld feletti része virágzáskor. Kb. 7 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. Jól bemelegedő padláson, vékonyan kiterítve minél rövidebb idő alatt kell megszárítani, hogy az áru eredeti zöld színét megőrizze. A drog (Stellariae herba) szaponint, sókat, illóolajat tartalmaz. Teája vese- és epeműködést serkentő házi szer. Kőoldó hatásúnak is ismerik.


Űtifű[szerkesztés]

Lándzsás vagy keskenylevelű útifű, kígyónyelvűfű. Plantago lanceolata Az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába tartozó, réteken, legelőkön, utak mentén, parlagokon sokfelé elterjedten élő, évelő növény. Oyökértörzséből számos rostszerű mellékgyökér ered. Levelei tőrózsában állnak, 10—30 cm hosszúak, keskeny lándzsa alakúak, hegyesek, ép szélűek, nyélbe keskenyedők, kopaszok, 3—7 hossz-erűek. Tőkocsánya 10—30 cm magas csúcsán 5—7 mm vastag, majdnem gömbös, tömött füzérvirágzattal. A virágok aprók, pártájuk fehéres színű; áprilistól júniusig nyílnak. A növény kifejlett, ép, egészséges leveleit kell gyűjteni. 6 kg friss levélből lesz 1 kg száraz áru. A drog (Plantaginis lanceolaiae folium) nyálkát, C-vitamint, 6% cseranyagot, citromsavat, invertáz- és emulzinenzimeket, aukubin (rinantin) glikozidát, planteóz triszacharidot (galaktoz, fruktóz, glukóz), 18% proteinanyagot, 1—2% zsírt tartalmaz. Az útifűfajok baktériumölő, sebgyógyító hatása az aukubin enzimatikus bomlástermékének tulajdonítható. Az útifűtea nyálkaoldó, köhögéscsillapító hatású. A drogból gyógycukorka is készül. Bégi népi szerként a friss levelekkel nehezen gyógyuló sebeket kezelnek. Kifejezett kívánságra az útifű széles, vagy nagylevelű fajának (PlarUago major leveleit is lehet gyűjteni. Ennek a fajnak a levelei 10—20 cm hosszúak, tojásdadok, szíves vállúak, aljuk felé fogas élűek, tenyeresen héterűek. A drog (Plantaginü majorisfolium) nyálkát, aukubin (rinantin) glikozidát, C-vitamint, invertin- és emulzinenzimeket, oitromsavat, 4% cseranyagot tartalmaz. Magjának főzete enyhe hashajtó hatású. A drog felhasználása mint a keskenylevelű útifűé.


Vadárvácska[szerkesztés]

Háromszínű árvácska. Viola tricolor L. Mezei árvácska. [[Viola arvensis]] Az ibolyafélék (Violaceae) családjába tartozó, erdőkben, füves helyeken, megmunkált talajokon egyaránt, gyakran nagy állományokban termő, egyéves vagy évelő növényfajok. Száruk egyenes, felálló vagy lecsepült, 20—40 cm hosszú, lágy, egyszerű vagy elágazó. Leveleik 3—5 cm hosszúak, nyelesek, az alsók szív alakúak vagy tojásdadok, a felsők lándzsásak, hegyesek, gyengén csipkés élűek. A pálhalevelek nagyobbak, tojásdadok, mélyen szárnyasán szeldeltek. Virágaik levélhónaljiak, hosszú kocsányúak, sarkantyúsak, sárga, ibolya vagy kék színűek, vagy pedig az alsó szirmok sárgák, a felsők ibolyásak vagy kékek. Termésük három kopácsra hasadó sok magvú tok. Virágzási idejük: május—augusztus. Föld feletti részüket virágzáskor kell gyűjteni. 5—6 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. A drog (Violae tricoloris herba vagy Jaceae herba) violakvercitrin (rutin-rutinozid) flavonglikozidát, kvercetin aglikont, violanin antocián glikozidát, cukrot, savakat, nyomokban szabcilsav-metilésztert, illóolajat tartalmaz. Teája erősítő, vértisztító (pl. csalánkiütés), nyálkaoldó, vérnyomáscsökkentő hatású.


Vadgesztenye[szerkesztés]

Lógesztenye, bokrétafa. Aesculus hippocastanum). A vadgesztenyefélék (Hippocastanaceae) családjába tartozó, parkokban, fasorokban,. temetőkben sokfelé ültetett díszfa. A fa nagy bugában álló, fehér vagy pirosas virágai (Hippocastani flos), az öt—hét levélkéjű, tenyeresen összetett levelei (Hippocastani folium), valamint a tüskés tokterméséből kifejtett, vörösesbarna, vékony, de szívós, nagy festék- és csersav-tartalmú héjú magjai (Hippocastani semen), újabban pedig a fa kérge (Hippocastani cortex) szolgáltatják a drogokat. A virágdrog kampferol ramnoglikozidát, rutint, izokvercitrin flavonglikozidát, cseranyagot, kolint, purinszármazékokat és szaponint tartalmaz. Hatása összehúzó, rősítő, gyomor- és bélgörcsoldó, trombózist megelőző. A levéldrog tartalmaz: eszkuletint, eszkulint, fraxin glikozidát, C-vitamint, kvercitrint, kolint, kevés szaponint, purinszármazékokat (adenozin, adenin, guanin). Házi szerként bélhurut, belső vérzések ellen; külsőleg pedig pattanásos arcbőr kezelésére mosdóvíz gyanánt használják. A külföldi eredetű Hamamelisz (gyűrűfa) cserje levelének — kozmetikai arcvizek készítésére — pótlésára alkalmas. A magdrog tartalmaz: 10—30% eszcint, szaponint, 40—60% keményítőt, 9% cukrot, 8—10% fehérjét, 2% katekin-csersavat, kolint, purinszármazékokat, 5% oleíntartalmú zsíros olajat, flavonokat, kolint, B-, C-, K-vitamint. Készítményei az erek átbocsátóképességét csökkentik (eszcinhatás), az érrendszert erősítik, trombózist, lábszárfekélyt, a visszérgyuUadast gyógyítják, a véralvadást lassítják, enyhítik a fájdalmas havi vérzést, megszüntetik- a sérülések utáni, valamint az agy- és tüdővizenyőt stb. A vadgesztenyefa kérgéből előállított eszkvlin kumarinszármazékot napozó, fényvédő kenőcsök és krémek, napolajak készítésére használják. A készítmények az ártalmas ultraviola sugarakat elnyelik. A szaponintartalmától megfosztott magot állatok takarmányozására fel lehet használni. A magot házi szerként finom kelmék mosására is használják. Előállítható a magból étkezésre is alkalmas zsírosolaj, alkohol, cserzőanyag és ragasztóanyag (dextrin) is.


Varádicskóró[szerkesztés]

Gilísztaűző varádics. Tanacetum wlgare (Chrysanthemum wlgare Bernn.) A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, nyirkosabb réteken, csatornák és árkok partján termő, szagos, évelő növény. Szára 1 m-nél magasabbra is megnő, egyenes, egyszerű. Levelei egyszer-kétszer szárnyasán szeldeltek. Virág fészkei sátorozóan összetettek. A virágfészkek félgömb alakúak, 5—8 mm átmérőjűek, kemények; a virágok sötétsárga színűek; júniustól szeptemberig nyílnak. A növény sátorozó virágzatait kell gyűjteni üde nyílásukkor. 3—4 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. A drog (Tanaceti flos) 0,2—0,6% illóolajat, 0,01—0,05% tanacetin I és tanacetin II keserűanyagot, egy glikozidát, gyantát, viaszt, gumit, cseranyagot, almasavat, borkősavat, vajsavat, galluszsavat tartalmaz. Az illóolajában 70% tanaceton (b-tujon), tujilalkohol, pinén, borneol, 1-kámfor és kampfén van. A virág teáját bélféregűzésre használják. Óvatosan alkalmazandó, mert mérgező is lehet.


Varjúhájfű[szerkesztés]

Növények/Növények gyógyhatása/B/Borsos varjúháj, borsos szaka. Sedum acre A varjúhájfélék (Crassidaceae) családjába tartozó, száraz réteken, köves talajokon, napos sziklákon, homokon termő, sárga virágú, minden részében csípős ízű, pozsgás évelő növény. Megszárítva elveszti csípősséget. Sokáig frissen megmaradó koszorúkat is szoktak belőle kötni.

Tartalmaz: egy csípős anyagot, szemadin alkaloidát, 12% rutin flavonglikozidát, 12% cseranyagot, nyálkát, gumit, szerves savakat.

A növény virágos hajtásaiból (Sedi herba) idegnyugtató, enyhe altató hatású, epilepszia elleni, magas vérnyomást csökkentő, vérző aranyér elleni és hashajtó hatású forrázatokat készítenek.

A friss növény kisajtolt nedvét reumás bántalmak ellen, bedörzsölőként használják. Varjútövis Varjúbenge. Rhamnus catharticu&

A bengefélék (Rhamnaceae) családjába tartozó, erdőszéleken, cserjésekben élő, magas tövises cserje. Levelei ellipszis alakúak, kihegyezettek. Virágai zöldessárgák. Csontái-termései borsónyiak, éretten feketék. Érett terméseit (Ehamni cathartici fructus vagy Spinae cervinae fructus) kocsány nélkül kell gyűjteni és „borsszárazra" megszárítani.

A drog tartalmaz: antracénszármazékokat: antrakinonok, antrakinon glikozidák, antranolok. Flavonszármazékokat: xantoramnin, ramnoxantin, ramnetin, kvercetin, kampferol és annak glikozidjai. Hatása hashajtó, vizelethajtó, vértisztító. Sárga színanyagánál fogva padló és parketta színezésére is használják a háztartásokban.

Vasfű[szerkesztés]

. Növények/Növények gyógyhatása/K/Közönséges vasfű, uborkafű. Verbéna officinái A vasfűfélék (Verbenaceae) családjába tartozó, parlagokon, folyók és utak mentén termő, évelő növény Szára 50—80 cm magas, egyenes, elágazó, merev, négyoldalú, barázdált. Levelei átellenesen állók, az alsók nyelesek, a felsők ülők, szárnyasán szeldeltek vagy háromhasábúak, a szeletek bevagdalt csipkések. Virágai kicsinyek, a szárak végén hosszú, vékony, laza füzérekben helyezkednek el, pártájuk halványpiros; június—júliusban virágzik.

Gyűjtendő a növény virágos, leveles hajtásának felső, legfeljebb 40 cm hosszú része. Beszáradási aránya kb. 4 : 1 .

A drog (Verbénáé herba) keserűanyagot, csersavat, glikozidát, nyálkát, invertinenzimet, szaponint, cukrot, emulzint, kevés illóolajat tartalmaz. Teája üdítő, erősítő, étvágyfokozó, hörghurut- és szamár köhögést csillapító, máj- és epebántalmakat megszüntető hatású. A háztartásban savanyúság eltevésénél ízesítőül is használják.

Vérfű[szerkesztés]

Növények/Növények gyógyhatása/Ö/Őszi vérfű. Sanguisorba officinalis A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó, nyirkos réteken, csatornák mentén, lápokban termő, évelő növény. Levelei szárnyasán összetettek; a levélkék ellipszis alakúak. A virágzat sötét bíborszínű, hengeres vagy tojás alakú; ősz felé nyílik. A növény föld feletti részét (Sanguisorbae herba) kell gyűjteni virágzáskor. A drogból készült teát hasmenés, gyomor- és bélvérzés, erős havi vérzés ellen fogyasztják. Aranyér kezelésére öblögetőt is készítenek a fűből. Tartalmaz: 2—4% szangviszorbin szaponint, cseranyagot, C-vitamint, flavonglikozidát.

Veronikafű[szerkesztés]

Orvosi veronika. Veronitu officinaliti A tátogatok (Scrophulariaccae) családjába tartozó, erdőirtásokban, füves, cserjés helyeken élő, évelő növény. Gyökérzete kúszó, a gyökértörzsből több, heverő szár fejlődik. Szára 20—30 cm hosszú,

hengeres, csomóin gyökerező, ágai és virágfürtjei felemelkedők. Levelei átellenesek, 2—3 cm hosszúak, elliptikusak vagy hosszúkás fordított tojásdadok, szőrösek, tompák, fűrészes élűek, rövid nyélbe keskenyedok. Virágzata laza fürt; a párta lila vagy világoskék; június—júliusban virágzik.

Gyűjtendők a növény hajtásai virágzáskor. Kb. 4 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz áru. A drog (Veronicae herba) szaponint, keserűanyagot, aukubin glikozidát, cukrot, gumit, gyantacseranyagot, szerves savakat tartalmaz. Teáját köhögés csillapítására, asztma és szívasztma ellen használják. Az ösztörűs veronika (Veranka chamaedrys ugyancsak virágzáskor gyűjtött föld feletti részéből álló drog (Veronicae chamaedryos) pótolja az orvosi veronikát, külön kívánságra tehát az is gyűjthető. Semmi szín alatt sem szabad azonban a kétféle növényt egymással összekeverni. Az ösztörűs veronika szára egyenes, felálló, levelei puhábbak, bevagdaltan csipkések, fűrészesek.


Vérontó pimpó[szerkesztés]

Vérhasgyökér. Potentüla erecta Rausch. A rózsafélék (Rosacea) családjába tartozó, nyirkos réteken, lápos erdőkben termő, göcsös gyökértörzsű, sárga virágú, alacsony, évelő növény. Oyökértörzse (TormenHUae rhizoma) sok csersavat tartalmaz. Főzetét belsőleg makacs bélhurut ellen, belső vérzések csillapítására, külsőleg gyulladt testrészek borogatására, fogíny erősítésére és torokgyulladás ellen öblögetoül használják. A drog tartalmaz: 20% katekin vaszöldítő csersavat, tormentillavöröst, flobafént, tormentillin glikozidát, tormentolt, ellágsavat, gyantát, gumit, kinosavat, illóolaj-nyomokat.


Vidrafű[szerkesztés]

+

Vidraelecke, keserű lóhere. Menyanthestri fóliata A tárnicsfélék (Gentianaceae) családjába tartozó, lápos, zsombékos helyeken termő, évelő növény.

veikéből összetettek. A levélkék 3—10 cm hosszúak, elliptikusak, ülők, húsosak, zöldek, kopaszok, gyengén hullámos élűek. Tökocsányai arasznyi hosszúak, rajtuk a virágok laza fürtben állnak. A virágok pártája vörösesfehér színű. Termésük sokmagvú, borsónyi tok; április—májusban virágzik. A növény hármas levélkéit, legfeljebb 3 cm hosszú tőkocsány résszel lecsípve kell gyűjteni. Kb. 6 kg friss levélből kapunk 1 kg szárazat. A drog (Trifolii fibrini folium) szagtalan, igen keserű ízű. Tartalmaz: 1% meniantin keserű glikozidát, gencianin glikozidát, pektint, szaponint, 5% cseranyagot, 0,07% illóolajat, zsírosolajat, kolint, enzimet, viaszt, flobafént, fitoszterint, protokatekinsavat, meniantol aglikont.


Vízimenta[szerkesztés]

Balzsamfű. Mentha aquatica Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó, nyirkos réteken és vizek mellett termő illatos, évelő növény. Szára kb. fél méter magas, négyszögletes. Levelei tojásdadok, sötétzöldek, fűrészesek. Virágai gömbös fejecskékben állnak; pártájuk bíborlila színű. A növény föld feletti részét kell gyűjteni virágzásakor. A drog (Menthae aqwarticae herba) 0,3—0,8% illóolajat 36% szabadlinalool-, linalilacetát-, carvon-, szeszkvirterpén-tartalommal, valamint 7% cseranyagot tartalmaz. Forrázatát belsőleg szélhajtónak, gyomor- és epebántalmak ellen, bélféregűzőnek, külsőleg pedig reumás bántalmak ellen bőrvörösítő borogatóul használják.


Zsálya[szerkesztés]

Orvosi zsálya. Kerti zsálya. Salvia officinalis). Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó, Dél-Európa karsztos vidékein vadon tömegesen termő, nálunk termesztett, 60—100 cm magas, bokros, illatos félcserje. A fiatal, lágy hajtásai virágzáskor 20—30 cm hosszúak, molyhos szőrűek. A levelek keresztben átellenesen állnak, nyelesek, a felsők ülők. Lemezük 2—6 cm hosszú, lándzsa vagy hosszúkas tojásdad alakú, tompa osúosú, aprón osipkés szélű, molyhos szőrökkel sűrűn borított, szürkészöld vagy fehéresszürke színű. Az alsóbb levelek alján gyakran magában álló vagy páros oimpa van. Virágai a szár felső részén 3—4-esével álfüzérben állnak. A párta kb. 2 om hosszú, ibolyáskék, néha rózsás vagy fehér színű; június —júliusban virágzik. A kifejlett, ép leveleit a száraktól lefosztva kell gyűjteni. Kb. 4 kg friss levélből lesz 1 kg száraz. A drog (Sálviat officináit* folium) tartalmaz: 1—3 százalék illóolajat, 3—8 százalék katekinosersavat, keserűanyagot, savanyú glikozidát, glikozidát, gyantát, fumársavat, urzolasavat, oleandolsavat, oxitriterpénsavat, klorogénsavat, kávésavat, nikotinsavat, nikotinsavamidot, viaszt, ösztrofitonoidát, amely a tbc-bacillusokra -50% tujont, 8—14% borneolt, gén hatású anyagot, hat. Az illóolaj tartalmaz: 30%- 15% eukaliptolt, linaloolt stb. Forrázatát belsőleg a húgyutak fertőtlenítésére, bélhurut ellen, legyengítő izzadás meggátlására használják. Teája általában összehúzó hatású. Használják továbbá külsőleg torok- és gyulladásos testrészek öblögetésére, illetve borogatására. Aranyérbántalmak ellen fürdőt is készítenek a zsályalevélből. A drog fűszerkeverékek alkotórészeként is szokott szerepelni. Ez idő szerint kizárólag illóolaj előállítására muskotály- vagy akarlátzaályát (Saivia adarea L.) is termesztenek. Ez kétéves növény, amely az első évben 1—2 tenyérnyi nagy, szív alakú, vastag, ráncos, szőrös, durván fogazott szélű leveleket fejleszt; a második évben jelenik meg a kb. 1 m magas virágazára. Virágai és hártyás murvalevelei az orvosi zsályáénál nagyobbak, halvány lilás rózsaszínűek. Illóolajával, amelyet a növény virágzásakor learatott anyagból állítanak elő, muskotály zamatú borokat készítenek. A drog (Salviae aclareae herba) tartalmaz: 0,3—0,14% illóolajat, szklareol keserűanyagot, cseranyagot. A magban 30% linolsavtartalmú zsírosolaj van. Forrázatát belsőleg felfúvódás ellen használják. Külsőleg száj-, illetve toroköblítőként, gyulladásokra és daganatokra borogatóul alkalmazzák.


Zsurló[szerkesztés]

Mezei zsurló, kannamosófű, bábaguzsaly, cindrót, bókarokka. Equisetum arvense L. A zsurlófélék (Equisetaceae) családjába tartozó, nyirkos réteken, kapásokban, árokpartokon, töltéseken termő, érdes tapintatú, virágtalan (spórás) növény. Gyökértörzse a talajban mélyen kúszó, elágazó, feketés színű. Kora tavasszal egyszerű, ágatlan spóratermő szárakat hajt majd májusban jelennek meg ágas, meddő hajtásai . A meddőhajtások szára 20—50 cm magas, egyenes vagy felemelkedő, 3—5 mm vastag, ízeit, merev szürkészöld, csöves, felületén 6—20 borda vonul végig. A szár csomóinál az oldalágak örvösen állnak, 5—10 cm hosszúak, 4—5 élűek, mély barázdájúak, néha újból elágazók. A mezei zsurló nem tévesztendő össze a mérgező hatású mocsári zsurlóval, (Equisetum palustre), valamint a gyógyászati célokra ugyancsak alkalmatlan ágas zsurlóval (Equisetum ramosissimum Desfi), valamint az óriás zsurlóval (Equisetum maximum, Lam). A növény nyári meddőhajtáaait kell gyűjteni. Kb. 4 kg friss anyagból lesz 1 kg száraz ára. A drog (Equiseti herba) 8—10% kovasavat, szaponint, szerves (akonit-, alma-, oxál-) savakat, keserűanyagot, ekvizetonint, zsírt, gyantát, ekvizetrin flavonglikozidát tartalmaz. Főzete vizelethajtó, vesetisztító, izzasztó, vérzéscsillapító, továbbá epe- és májbántalmak elleni teakeverékek gyakran alkalmazott alkotórésze. Reuma, osúz és mészlerakódás okozta bántalmak ellen is használják.

Ágas zsurló[szerkesztés]

Ágas zsurló (Equisetum ramosissimum Desfi), gyógyászati célokra alkalmatlan Az ágas zsurló szárazabb talajokon, homokon, vasúti sínek között terem, zöldesszürke színű, a mezei zsurlóénál érdesebb tapintatú, szárai bokrosán fejlődnek, esetleg csak aljukon ágasak.


Mocsári zsurló[szerkesztés]

(Equisetum palustre),mérgező hatású A mocsári zsurló mocsaras, vizenyős helyeken terem, alakja hasonlít a mezei zsurló ágas hajtására, de nem érdes, hanem sima tapintatú, szára 6—10 éles bordájú, az oldalágak 6—8 élűek, a szárak csúcsán a spóratermő füzérek gyakran megtalálhatók.


Óriás zsurló[szerkesztés]

(Equisetum maximum). gyógyászati célokra alkalmatlan Az óriás zsurló hegyvidékek árnyas, szakadékos helyein terem, szára 1 m-nél magasabbra is megnő és ujjnyi vastag, csontfehér színű; az oldalágak hosszúak, vékonyak, dúsabb örvökben állnak.