Heraldikai lexikon/Nyestprém

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Heraldikai lexikon(Nyestprém szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Névváltozatok:

1622: rubeo pelle mardurina, nyestbőr (Szálkai 2010. 62.), color muſtelinus: menyét-ſzín, piros, deres (Pápai/Bod 404.), mardurinarum ſolutio, marturina: neſt, nuſzt bö́rbö́l való adó, tengeri vám. Artic. XXXII. 1222. Art, XII. 1351 <nyestbőradó> (uo. 669.)

de: Marderfell, cs: kunina, la: martus, fr: fouine, en: marten, pine marten.
Rövidítések:

Nyestprém
A coboly (sobol) és nyest (kunina) vonalkázása Bubennél
Nyestprémmel szegett fejkötő és köntös Zmesskál Jóbné, Geléthffy Petronella síremlékének női öltözetén, 1600

A nyestprém a címertanban ritkán előfoduló prémfajta. A heraldikai borítások részeként a prémek közé tartozik. A Színe és vonalkázása megyegyezik a vörös színével. (A vonalkázását valószínűleg Milan Buben vezette be a [cseh] heraldikába, aki személyes érdeklődésünkre írásban azt közölte, hogy a vonalkázás francia és angol mintát követ, mely néha a cseh heraldikában is előfordult, de ezt nem támasztotta alá semmilyen irodalmi forrással [és ilyet mi sem ismerünk], és olyan konkrét címert sem adott meg, melyben ezt a prémet használták volna.)

A vörös prém Pápai Páriz Ferenc 1708-as szótárában is megtalálható: color muſtelinus: menyét-ſzín, piros, deres (PP. 451., Pápai/Bod 404.). Szerinte a "dalmatica: Veres prémes fejér újjotlan paláſt, mellyet elſö́ben a' Dalmátziai papok viseltenek; de az-után a' tsáſzárok-is viselték." (Pápai/Bod 665.) Miskolc nembeli Bors István felesége, Anna 1231-es esztergomi végrendeletében különféle vörös és bíborvörös prémekből készült ruhákat is hagyott a nővére leányára (supertunicale de scarleto forratas de pellibus variis et pallium et supertunicale et tunicam de scarleto bruneo similiter forratas et pellicum de exameto forratam). (Györffy Tört. földr. II. 256.)


A nyestprém főleg a cseh heraldikai elméletben fordul elő. Már a címertan kezdeteinél is használták, ezért a vörös szín a heraldikában eredetileg valószínűleg a nyestből (Martes foina) származott.

A szó eredete[szerkesztés]

Erre utal a vörös szín francia (gueules), angol, spanyol és katalán (gules) neve. A vörös szín a francia heraldikában a régi francia goules vagy gueule(s) 'torok, száj' szóból ered (vö. magyar rókatorok: prémek), ami arra utal, hogy az állat prémjének a torokrészét használták fel az öltözetben. A francia gueules szó már 1165-ben előfordul. Úgy tartják, hogy a szó eredetileg (legalább a 12. század közepétől) a prémkalapok szegélyét, a nyak és a csukló körüli bőrcsíkot jelentette. Úgy tűnik, hogy egyes esetekben a goules nyestprémből (en: marten fur) készült (az egyik forrásban "goules de martre" szerepel). Az egyetlen gond, hogy a goules sárgásbarna színt jelent, míg a "martre" (menyét) világos bundájú állatot. Az egyik szöveg a hermelin hasát úgy írja le, mint "circa collem et circa manus rubis gulis praeparatam". Lehetséges tehát, hogy az említett prémcsíkokat festették vörösre. Az Oxford English Dictionary szerint a régi francia goules, gueules, középkori latin gulae (tsz.) jelentése vörösre festett hermelin. (A különféle prémeket gyakran hamisították pl. hermelinnel is: vö. prémek.) A gules szó a francia és a középkori latin szavak 'torok' többes számával függ össze. Erre vonatkozó adat a magyarból is van.[1]

A heraldikai nyestprém[szerkesztés]

A heraldikában ebből ered a vörös szín megnevezése és a nyestprém is. A gules 'vörös' vonatkozhat a nyestre vagy más vöröses, barnás bundájú menyétfélére, mert a nyest, nyuszt, coboly, hermelin stb. nevű állatok nevei, hasonlóságuk miatt, könnyen összekeveredhettek egymással. Ezt a prémet ma már nagyjából csak a cseh heraldikában tartják számon, de ott sem használják, illetve soha nem írják le a vöröset nyestprémként a címerekben.

A német trubadúrok a címerek leírásánál azonban még használták a vörös prémet is. Például Konrad von Würzburg (1230 k.-1287) Turnier von Nantheiz (1258 k.) című művének 985. sorában olvashatjuk a kelen rôt kifejezést, melyet pelzrot-ként (vörösprém) fordítanak le németre. További prémek Konrad von Würzburg művéből: bunt (mókus, evet), vêch (mál), hermelȋn, zobel (coboly) és kel (vörös prém). (469: "von zobel swarz also ein kol"; 619: "von hermȋne blanc"; 643: "vêch unde bunt"; 674: "den schilt ein rant al umbevie | von kelen rôt geverwet".) A kel(e) értelme, 'egy prém torokrésze' (Kehlstück). Hasonló lehet a francia heraldikai gueules 'vörös' szó eredete is, amelyet néha úgy magyaráznak, mint 'valamilyen állat prémjének torokrésze', mely egy vörös prémű állat bundája vagy vörösre festett prém. Ez a vörös prém tehát lehet róka (Apor Péternél van adat a rókamálra és indokolt lehet a rókamál bevezetése a magyar heraldikába), nyest vagy egyéb vöröses prémű állat, de ezeknek gyakran pontosan a torokrészénél van egy nagy fehér gégefolt. Ezért a heraldikai nyestprém vagy valóban egy vörösre festett prém lehetett vagy pedig egy vörös-fehér mintázatú prém (mint a kék-fehér evet).

Heraldikai használatának egyik (ritka) példája a Keresztesi másképp Szabó család címerében (1622) található meg, de ott sem a mező vagy egy mesteralak színeként, hanem a címerben szereplő vitéz ruházatának részeként: "katonai személy deréktól felfelé, vértezetbe öltözve és nyestbőrrel szegélyezett skarlátvörös kalapját fehér darutoll ékesíti" ("persona militares umbilicotenus dimidius armisque indutus et in pileo scarlatino rubeo pelle mardurina subducto crista candida grivina decoratus"). A nyestprémes (pelle mardurina) kalap megtalálható a Gáspárdy (1659) [1], Ványi (1690: pileo, mardurina pelle circumdato)[2], Boncz (1698: pileoque similiter rubro, mardurina pelle subdueto)[3], Gull (1755: pileo aeque rubeo, pelle mardurina redueto)[4], Rakittievics (1791: mardurina pelle ornato)[5], Stur (1792: mardurina pelle reducto)[6] és Mecséry (1806: pileo rubro, mardurina pelle reducto)[7] család címerében is.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. "Nest mál, vagy torok béllés". Vectigal transylvanicum. 4. l., NySz. I. 203. l.


Lásd még[szerkesztés]

nyest, cobolyprém, prémek, vörös