Címerhatározó/Békés címere

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként Békés város címerével foglalkozik.

---

Békés város pecsétje

A város jelenlegi címerét Békés Város Önkormányzata Képviselő-testületének 10/1995. (III. 31.) Kt. számú rendeletében szabályozták. A rendelet 1. § 1. pontja a címer leírása: „A címerpajzsban kék mezőben, levágott, derékszögben behajlított páncélos jobb kar."

Békés címerábrája: kék mezőben, vállban levágott, derékszögben behajlított, ezüstszínű páncélba öltöztetett jobb kar, mely vörös színű, négy ezüst körrel díszített, arany nyelű és szegélyű zászlót tart. A zászlót alaposan szemügyre véve látható, hogy nem közönséges zászlóról, hanem díszzászlóról mintázták. A zászlók egyenes, sima nyelétől eltérően ennek nyele gömbön ülő, levél alakú csúcsban végződik és - talán a kézfej ezüst és a zászlónyél arany színének jobb elválását hangsúlyozandó, de mindenképpen csak a díszítőfunkciót szolgálva - a középkori lovagi tornajátékok bajvívó kopjáihoz hasonlóan a kéz csúszását megakadályozó középső bevágás is szabályosan kidolgozott.

Békés város címerén ezüstszínű, szembenéző, nyitott, pántos (torna) sisakot látunk, e sisakfajta a 16. századtól vált kizárólagossá. A sisakon szabályos háromleveles, aranyszínű heraldikai korona nyugszik. A sisakdísz a pajzson ábrázolt, ezüstszínű páncélba öltöztetett férfikar, ezúttal azonban már törökös görbe szablyát tartva.

Békés város mostani címerábrája nem jelenlegi tervezés eredménye! Az előkészületek során felkutatták a címer korábbi változatait és ezek közül a legteljesebbet, az Országos Levéltár gyűjteményében kéziratként megtalálható, 1906ban Altenberger Gusztáv és Réső Ensel Sándor által összeállított „Magyarország címertárá"-ban Békés mezőváros címereként rögzített (színjelzéssel ellátott) változatot fogadták el.

Békés város 1906-ban rögzített címere

Egy 1467-ben kelt oklevében (OL Dl. 45246) Eztragh János, a város bírája tanúsítja, hogy Kalmár Demeter békési polgár egy fél telket, mely Chapo Gergely és Eztragh Pál telkei között fekszik, tartozékaival: kerttel és házzal együtt 9 aranyforintért eladott Thyrgen László özvegyének. A városbíró az oklevél szövege szerint állítását a város pecsétjével igazolja, aminek azonban mára már csak a helye látszik. Eddigi ismereteink szerint ez lenne a békési középkori pecsét egyetlen előfordulási helye, ábráját így sajnos nem ismerjük. Meglétére még egy közvetett adatunk van 1620-ból: itt a Békés és Doboz közti határ megállapítására szolgáló tanúvallomásokban elhangzik, hogy a város jegyzője András deák, a város pecsétjét és kiváltságleveleit Nagyváradra menekítette, ott azonban az 1598-as ostrom során minden elpusztult.

Békés középkori címere minden bizonnyal az önként felvett címerek sorába tartozott, hiszen királyi adománylevélre sehol nincs utalás, ilyet egyébként egyetlen Békés megyei település esetében sem ismerünk. Megjegyezzük még, hogy e korból csak egy Békés megyei címerábrát ismerünk, ez Gyula város pecsétje, mely a Maróthi-uradalom központja lévén, a XV. században megyénk legnagyobb városa.

A középkori pecsét ábrája tehát ismeretlen - bár megléte bizonyított. A címerfelvétel mindenképpen a világi földesúrtól való önállósodási törekvést jelez, tehát nyilván nem szerepel ábránkban Maróthi László pecsétjének a heraldikában „farkasfog"-ként emlegetett mesteralakja. Egy biztos, a békési polgárok tudatában folyamatosan élt városuk kiváltságolt helyzete. Ezzel kapcsolatban lássuk Haan Lajos, megyénk történetének első összefoglalója magyarázatát: „Békés egész a XV. század elejéig a korona birtoka s vára királyi vár volt. Ennélfogva lakosai mint ilyenek, némi kiváltságokkal birtak. A XV. század elején, valószínűleg adomány utján mind a vár, mind a város a hatalmas Maróthyak birtokába jutott. Ezeknek magva szakadtával ismét a koronára szállott. Később Corvin János herceggé lett. De az 1561. eszt. Öszveírás ismét úgy említi, mint a kir. Felség birtokát. Ennélfogva a lakosság hol némi szabadságot élvezett, hol ismét uri hatóság alá került. Innen a békési nép közt azon szájról szájra maradt hagyomány (kiemelés a szerzőtől), mely szerént még most is szeretik emlegetni: hogy ők valaha szabad város voltak."

Békés címere [1711]

Az első ismert békési címer a hosszú török uralom (1566. szeptember 2.-1695. január 18.: Gyula el-, illetve visszafoglalásának időpontja, annak sorsában osztozott városunk is) utáni negyedik, immár utolsó visszatelepülés idejéből származik. Ezt a visszatelepülést (Kabai Dániel ref. lelkész 1711. december 28-i beiktatása alapján) 1711-re tehetjük, vármegye-monográfiájában Karácsonyi János a pecsét készültének idejét is erre az évre datálja. Hogy valóban mikor készülhetett a pecsét, arra nézve nincs írásos bizonyíték, a békési levéltárban őrzött iratok közül (itt őrzik a Békésre vonatkozó anyagot, ami rendkívül gyér még a többi megyei helységéhez képest is) egy 1806. május 3-án kelt jegyzőkönyv a legkorábbi dokumentum, amin szerepel. Több okunk van azonban feltételezni, hogy Karácsonyi adatközlői nem sokat tévedtek az évszámot illetően. Először is nézzük a pecsét köriratát: „NEMES BIKIS VÁROSSA PETSÉTI". Ha a városnév szempontjából megnézzük a megyénkről készült régi térképeket, az írásmód változása szembetűnő. Hevenesi Gábor 1690-es években készült kéziratos atlaszában egyenesen „Kikis" szerepel, Mikoviny Sámuel 1744. körüli térképén már „Bekes" az írásmód. A békési levéltárban őrzött ún. bőrkötéses kódexben, melyben 1714-től vezették a jegyzőkönyvnek nevezhető feljegyzéseket, „nemes BEKES várossa" a kezdőlap szövege. A pecsét szó írásmódja is adhat némi támpontot, ha megnézzük megyénk akkoriban készült pecsétnyomóit. Doboz 1713-as, Mezőberény 1708-as, Szarvas 1723-as nyomóján szintén „petséti" szerepel, míg Vésztő 1740-es és Öcsöd 1744-es nyomatán már „pecsét" a felirat.

A békésiek címeralkotásának szükségességét az is alátámasztja, hogy a török kiűzése, a megye visszatelepülése utáni vármegyei alakuló közgyűlést Békésen, mint a megye egykori székhelyén tartották 1715. július 23-án. Az összeírások számszerű adatai alapján pedig azt látjuk, hogy 1715. és 1730. között a megye legnépesebb - még Gyulát is megelőző - települése.

Szembetűnő a címeren - főként a többi megyei település pecsétnyomóihoz képest - a heraldikai igényesség. Míg a XVIII. századi Doboz, Gyulavári, Körösladány, Mezőberény, Öcsöd, Szentandrás, Vésztő címerábrái csupán körbe foglalt, felirattal körbefuttatott képek, Békés pecsétjén a címer minden fontos részlete, ismérve jelen van (pajzs a címerábrával, sisak a sisaktakaróval, sisakdísz). Még Gyula város ekkori címere sem ilyen szabályos, egyedül Szarvas 1723-as címerén találunk - talán - pajzsba foglalt ábrázolást, de a többi részlet itt is hiányzik. Hogy az 1711-es címerábra mennyire támaszkodott a békési polgárok emlékeire, azt nem tudhatjuk, egy azonban biztos: heraldikailag képzett szakember készítette. Ilyen mestereket ezidőben az ötvöscéhekben találhatunk. Mivel ötvöscéhről Békés megyében nincsen tudomásunk, készíttetése így nyilván nagyobb költséget jelentett. Úgy tűnik azonban, hogy a városi kiváltságaikat talán csak hagyományaikban őrző békésieknek még így is fontos volt. Máig sok vitára ad alkalmat a pecsétábra jelentéstartalma. Mint már említettük, készítéséről nincs írásos dokumentum, így azt sem tudjuk, hogy 1711-ben részleteit milyen okokból, milyen jelentéssel készítették, ruházták fel. Mindenesetre az 1711-es pecsét rajzát közlő Karácsonyi János - aki még a pecsétnyomót is látta, a róla írtakat pedig nyilván a békési, régi kiváltságaikat hangsúlyozó tisztviselőktől hallotta - a következőket írja: „Megtelepedésükkor még élénken élt bennük a tudat, hogy városuk némileg szabadalmazott hely s azért pecsétjükbe egy hajdú-zászlót tartó férfikart rajzoltattak..."

Manapság gyakran igyekeznek a békési pecsétet a Bocskai által 9654 hajdúvitéznek adományozott ún. kollektív hajdú címerrel kapcsolatba hozni, azonban az 1605. december 12-én Korponán kiállított kiváltságlevélben leírt címernek csupán egyetlen motívuma szablya - található meg a békési címerábrán.

A címerábrát csücsköstalpú pajzs hordozza, ez gen egyszerűen leírható: zászlót tartó férfikar. Vajon milyen jelentést hordozhat egy zászló, és miért emlegetik „hajdú"-zászlóként? Zászlónk „fecskefarkas" hadilobogó, a XVII. század jellegzetes, ún. gonfalon (vagy gonfanon) típusú hadizászlaja. A hadi célokat szolgáló zászló ezidőben nemcsak a megkülönböztetést, a vezér helyének megtalálását szolgálta, fontos morális szerepet is játszott, a harcoló csapat látható jelképe volt. A magyar inszurrekciós (insurrectio = nemesi felkelés; a nemesi hadkötelezettség sajátos magyar gyakorlata) egységek saját zászlaik alatt vonulhattak fel, köztük a megyei önkormányzatok és a kiváltságolt területek.

Vagyis a zászló köztudottan rendkívül fontos és meghatározó jelkép minden érintett és képviselt számára, benne a szuverenitás, az autonómia, az önállóság, az önkormányzati lét fejeződik ki, a kapcsolódó felelősségvállalással együtt. Érthető tehát a címerképben a zászló-motívum használata: a hosszú török uralom pusztításai után újjáéledő országrészek, esetünkben Békés vármegye helyreállítása - közigazgatásilag is - során jó előre igyekeztek kinyilvánítani Békés város függetlenségét a címerrel is. A török kiűzése után címert alkotó települések előszeretettel alkalmaztak a hajdú vitézségre utaló elemeket ábráikban, a „hajdú" fogalommal járó kiváltságokra is utalva ezzel. Címerleírásában a Somogy megyei Igal szintén hajdúzászlót említ, a címerábrát a település hajdúinak török elleni hősies helytállásával magyarázza.

Bár a forrásokban nem közlik, milyen zászló alatt vettek részt a hajdúk a Rákóczi-szabadságharcban, azt azonban tudjuk, hogy még az 1848-as honvédtoborzások idején is ragaszkodtak ősi lobogójukhoz, az ún. Bocskai-zászlóhoz. Felesküdni is csak erre voltak hajlandóak. A hajdúszoboszlói múzeumban ma is megtalálható zászlót a hagyomány Bocskai ajándékának tartja, néhány szakember azonban inkább a XVII. század végére, a XVIII. század első éveire teszi elkészültét. Egy biztos: a békési címer keletkezésének idején már biztosan megvolt. Mint ekkoriban minden hadilobogó, ez is gonfalon típusú, elő- és hátoldalán a szoboszlói lovashajdúknak adományozott címer ábrája, illetve sisakdísze látható. Típusán kívül azonban más hasonlóságot nem mutat a békési pecsét ábrájával: alapszíne zöld (a későbbi - már színezett - békési címeren következetesen vörösnek ábrázolták a kézben tartott zászlót), és mintája sem egyszerűsíthető le 4 sematikus körre. A hajdúzászlóként emlegetett címerábra vörös színe egyébként is „különösnek" tekinthető, figyelembe véve, hogy a - XVIII. század közepére kialakult - hagyományosan „hajdúszínnek" tekintett színösszetétel a kék-fehér. A hajdú hadizászlók, díszlobogók alapszíne is általában a világoskék és a későbbi hajdú uniformisban is a kék szín dominál. A hajdúknál maradva, a zászló motívuma több hajdúváros címerében is felbukkan, bár többnyire a pajzs külső díszeként. Ebből a szempontból Vámospércs (Bocskai kiváltságlevelében szereplő egyik szabolcsi „nagyhajdú" város) címere különösen érdekes: itt láthatjuk a hajdúk színét viselő kék-fehér hadilobogót a címerpajzsban is alkalmazva. Egyetlen hajdútelepülés címerében találkozunk vörös színű zászlóval, és ez a fentebb már említett szoboszlói lovashajdúké, ahol a sisakdísz tigrise jobb mancsában vörös színű hadilobogót tart.

Mint láttuk, a békési pecséten „hajdúzászlónak" nevezett hadilobogónak sem a hajdú települések címereiben, sem egyéb jelképeiben nem találtuk meg előképét, kutatásaink során viszont rátaláltunk egy, a miénkhez kísértetiesen hasonló címerhordozóra, és ez a jászkunok ún. váltsági zászlaja. Ezt Mária Terézia adományozta 1745-ben, egyértelműen toborzózászló volt, későbbi forrásokban is gyakran emlegették, mint „a toborzáskor felütött veres zászlót". Esetünkben különösen fontos, hogy a jászkunok említett zászlója nemcsak színében, de külső megjelenésében is mintaképül szolgálhatott a békési címerben ábrázolt lobogóhoz. Viszont ha a pecsét keletkezésének 1711-es dátumát elfogadjuk, ez ellentétben áll a most mintaképként ismertetett zászló adományozásának 1745-ös dátumával. Ez esetben fel kell tételeznünk, hogy - más, évszázadokon át használt pecsétnyomókhoz hasonlóan időnként kopását, sérüléseit javítgatni kellett, sőt el is veszhetett és akkor a meglévő ábrák alapján újra is csináltathatták. Ilyenkor az eredeti lenyomathoz való ragaszkodás mellett óhatatlanul előfordulhatott a kisebb részletek finomítása is. Amennyiben feltételezzük, hogy a jászkunok 1745-ös zászlaja mintaképként befolyással lehetett a pecsét ábrázolásának alakulására hisz az akkoriban létezett hajdú jelképek között nem találunk mintát - a címerábra eredeti jelentéstartalma ettől még nem változott.

Figyelmesen szemlélve a Karácsonyi által közölt ábrát, észrevehetjük a jól láthatóan a zászlót díszítő négy kis kört. Akár helytálló a legkorábbi ismert békési címer 1711-es keltezése, akár nem, akár már az első változaton szerepelt a 4 kis kör, akár csak az 1745-ben készült jászkun zászló mintájára került az ábrába, mindenképpen jelentéssel kellett bírnia, a címerképben ábrázolt zászló címerhordozó funkcióját kellett kiemelnie. E funkció azonban csak annyit jelentett, hogy a kiváltságolt természetes vagy jogi személy címerét ábrázolták a zászlón. A jászkun zászló analógiája azért nagyon fontos, mert azon nem egyetlen ábra, hanem a későbbi Jász-kun kerületet alkotó mindhárom népcsoport saját címere külön-külön szerepel (jász, kiskun, nagykun nemzet, plusz az éppen hivatalban levő nádor), és a négy címer az összetartozás jeleként egy nagy közös babérkoszorúba van foglalva. Ennek mintájára tehát úgy kell gondolnunk, hogy Békés esetében is a hadilobogón jelzett 4 kis kör valakiknek vagy valamiknek az összetartozását jelzi, akár az autonómia és a kiváltságok szempontjából is. Máig nem tisztázott azonban az együvé tartozást hangsúlyozó négy kis kör jelentése, aminek legfőbb oka, hogy a címeralkotók ezzel kapcsolatos mondanivalóját nem ismerjük, a címerábra jelentését ugyanis (mint már volt róla szó) senki nem foglalta írásba. Helytörténészek egy részének véleménye szerint a török hódoltság idején létezett négy várat szimbolizálná, részletezve: Gyula, Békés, Szarvas, Sarkad. A felsorolás azonban nem igazán helytálló, hisz Sarkad bár a török időről-időre kísérletet tett meghódítására és ilyenkor rövid időre birtokolta is - a török hódoltság túlnyomó részében az erdélyi fejedelemség egyik végvárának szerepét játszotta. Közigazgatásilag sem tartozott területünkhöz, a sarkadi település a múlt század közepéig Bihar megye része volt.

Mit jelenthet akkor a 4 kis kör? A XVIII. század elején, első felében alkotott címerben azonban - régi kiváltságaikat is hangsúlyozandó nyilván az őslakosok emlékezetében élő városnegyedekre kívántak utalni. Nézzük meg tehát a török korban készült összeírásokat! Eszerint Békésen 4 (!) városnegyedet vettek számba: „Malom ucca, Forrószeg ucca, Bánhíd ucca, Kastélszeg". Nézzük őket sorjában! A Malom utcai városrészből lett a későbbi Malomvég, Bánhíd utca ma Bánhida, a Kastélszeg utca nyilván a Maróthy kastély, majd törökkori palánkvár környéke. A Forrószeg utca helye ma is vitatott, de ha a negyedek földrajzi elhelyezkedését nézzük, szembetűnő, hogy kettő (Malomvég, Bánhida) a ma Holtágként vegetáló Fehér-Körös jobb oldalán feküdt, Kastélszeg pedig Bánhidával átellenben a bal oldalon. Következésképpen Malomvéggel szemben is lennie kellene lakott résznek, ez lenne a negyedik városnegyed. Mivel az itt ma is létező Szent Pál sor utcanév feltehetően a középkori Szent Pál kápolnára utal vissza, valószínűsíthető, hogy itt volt a negyedik városrész, amelyet a török összeírások Forrószeg utcaként sorolnak fel. Összefoglalva: az 1711-ben (vagy valamivel később) alkotott címerábra zászlóján ábrázolt négy kis kör legvalószínűbben az 1700. körüli Békés négy, földrajzilag elkülönülő, régi városi kiváltságaiban azonban összetartozó városrészét jelenthette.

Az 1856-os réz pecsétnyomó ábrája

Mint láttuk, Karácsonyi 1895-ben még látta az ercdeti városi pecsétnyomót, vörös pecsétviaszba nyomott ábráját még a század-forduló környékén is használták városi iratok hitelesítésére. Ezzel párhuzamosan azonban festékbe mártott réz pecsétnyomóval készült hitelesítéssel is találkoztunk, ezt 1856-os évszámmal látták el, a köriratban továbbra is mezővárosként rangsorolva Békést. A pajzs formája változatlan, a férfikar által tartott zászló azonban valóban „lobog", a heraldikailag jobbra forduló sisakot már szembefordították, és már a heraldikai korona is rákerült. A sisaktakaró is változott, a pajzs aljáig ér. Békés várost 1872-ben nagyközséggé nyilvánították, ettől kezdve ez szerepel a pecsét köriratában. A vörös pecsétviasszal alábélelt, de már tintába mártott réz pecsétnyomóval készült papírfelzetes pecséten a pajzs még egyszerű csücsköstalpú forma, a zászló nyelét azonban kissé megdöntötték, és az egész ábrázolás tömzsibb, nyomottabb formát mutat. Bár a századforduló tájékán még régi „város" feliratú, vörös pecsétviaszba nyomott hitelesítéssel is találkozunk, a városi rang elvesztésével mindenképpen új pecsétnyomót is kellett készíteni. Ezt 1889-es évszámmal látták el, képét Karácsonyi is közli. Kis változások itt is történtek, a pajzs barokkos formát kapott, a zászló nyele ismét függőleges lett. A sisaktakaró leveles, stilizált formája azonban változatlan. A tipárium mellett a pecsét egyszerű felragasztással használható papírnyomataival is gyakran találkozhatunk a városi iratokon, ezek tulajdonképpen színes dombornyomással készült, zárópecsétként alkalmazott „bélyegek". A levéltári dokumentumokon talált példányok rendkívül sok kettős (háttérszín, illetve a címer és a körirat színe) színváltozatban fordulnak elő.

Ezen a papírfelzetes pecséten már „nagyközség" a felirat

A Karácsonyi által közölt viaszpecsét

Ebben az időben - nyilván a város jelentőségét hangsúlyozandó - az újonnan épülő középületekre is szinte kivétel nélkül felkerül homlokzatdíszként a város címere. Így például az 1883-ban felavatott Bérház bejárata fölé, az 1905-ben átadott Városháza ablakkereteibe, de legszembetűnőbb a főtéren álló artézi kút felépítményén.

• 
• 
  Békés pecsétje 1901
• 

A XIX. század második felében elterjedő gumipecsétek nem kedveztek a bonyolult rajzolatú címerábrák használatának, ennek ellenére Békés város - immár gumifejű - pecsétnyomója nem sokat változott. A körirat évszáma alapján 1901-ben készült változat csupán újra kissé tömzsibb lett a papírnyomatok karcsú pajzsához képest. A levéltári iratok között ennek papírnyomatos formáját is megtaláltuk. Változtatáson ezután már nem esett át, csupán a körirat évszáma módosult időről-időre.

1947-től a címerhasználat szabályozása alapján a közigazgatás minden szintjén az államcímert ábrázoló pecsét használatát rendelték el. Bár a kommunális címer engedélyezett volt, hitelesítő ereje megszűntével fokozatosan feledésbe merült és majd csak az 1960-as évek második felétől kezdték újra elővenni és a közösségi élet egyes színterein - meghívók, rendezvények használni. Békésen (az ebből az évtizedekből megmaradt propagandaanyagok alapján) a legrégibb, 1711-es készítésűnek tartott címert alkalmazták legszívesebben, illetve annak egy erősen stilizált változatát.

A meghívókon használt stilizált címer

A település 1973-ban visszakapta városi rangját és a Minisztertanács 1974. évi 1006. (II. 23.) határozata alapján újra saját címert is alkothatott. Ez azonban még nem volt hitelesítő erejű, hitelesítésre továbbra is államcímeres pecsétet kellett használni, a helyi címert csupán tanácsülési meghívókon, szerződéseken, kiadványokon, levélpapíron emblémaként lehetett szerepeltetni. Békés mindenesetre pályázatot írt ki egy új, a kornak megfelelő címer tervezésére.

A pályázat eredményeként Gaburek Károly festőművész egyik címertervezetét fogadta el a város vezetősége, a várossá nyilvánítási ünnepség dekorációjában is ezt a változatot függesztették ki. A címerek felülvizsgálatára jogosult Képző- és Iparművészeti Lektorátus azonban, amelynek „a hozzájárulás megadása során elsősorban a címertervben a régi címerekből átvett elemek történeti hitelességét, valamint a terv esztétikai és szocialista tartalmát kell ellenőrizni", kifogást emelt a címer ellen.

Gaburek Károly eredetileg elfogadott címerterve

A Lektorátus által javasolt változat

A Lektorátus levele sajnos elkallódott, csupán a művésznek írt, változtatást kérő tanácsi irat maradt meg. A javasolt átalakítások után megszületett és mindenki által elfogadott ábra színeiben erősen megváltozott, mostani szemmel nézve hátrányára. A pajzs a történeti címer kék színe helyett a nemzeti színeket kapta, a zászló pedig vörösből kék-fehér lett. Ennek oka nyilvánvaló, amihez hozzájárul, hogy - mint már említettük - a hagyományos (és zászlónkkal kapcsolatban oly erőteljesen hangsúlyozott) hajdú szín a kék-fehér. A fentebb részletezett, engedélyezett használat során a címer még annyiban módosult, hogy a középső ferde, ezüstszínű sáv vízszintes irányt kapott. Castiliogne Endre 1975-ben megjelent, az akkori városok címereit ismertető könyvében a következőképpen ír a békésiek jelképéről: „A város címere történelmi harcos múltjának és szocialista építésének összefonódását jelképezi. Lakossága ősi mezőgazdasági foglalkozását és a jelen iparosodását a színek és motívumok egyaránt kifejezik. Az ezüst sáv a Köröst ábrázolja. A kék-fehér zászlót tartó páncélos kart a város középkori címeréből őrzi meg."

Újabb változás következett be, amikor az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény lehetővé tette a közigazgatás különböző szintű önkormányzatainak címerhasználatát, illetve közhitelűvé tette azt. Mint láttuk, Békés városa 1995-ben élt a lehetőséggel és - kiválasztva a legteljesebb és legszebb előképetmegalkotta történelmi alapokon nyugvó mai címerét.

(S. Turcsányi Ildikó)

• Irodalom:

S. Turcsányi Ildikó: Békés város címerei. Békési Téka 25. sz. (a Jantyik Mátyás Múzeum tájékoztatója, Szerkesztő: B. Szűcs Irén)

Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007 [1]

A város címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[2]

Rövidítések

Jegyzetek

Lásd még:

• Címerhatározó