Heraldikai lexikon/Cet

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Fájl:Cet (heraldika).PNG

Névváltozatok: balæna: tzethal (Pápai/Bod 78.), cephalus: egy tengeri bolyókás nagy fejǘ hal (uo. 105.), cetaria: olly hely, a' hol nagy halakt sóznak-bé, cetarius: tzethal árúló, hal áros, cetus: nagy tengeri tzét-hal, immania cete: rettenetes nagy tzét-halak (uo. 107.), orca: tengeri tzethal, hordó, kád, tonna, désa, tsobán (uo. 436.), nagyfejű hal (Nagy Iván VII. 143.), tengeri szörny (Nagy Iván. IV. 181.), tengeri-, vízi-, halfarkú-, halszörny (Gudenus I. 415.), bálna, cethal, cet hal

la: cetus, balnea; wallfisch (NySz. I. 348.), orca (NySz. I. 1274.)

„Az czet halnac teste mint egy paissal és ereos peczöttel bę feodeottetett” [Károli: Biblia I. 538.] (NySz. I. 969.); „A tzet annyi vizet okádik ki a mellette elmenő nagy gállyákba, hogy sokszor elis mereti eoket” [Miskolczi: Vadkert 536.] (NySz. I. 1058.)

fr: baleine, en: whale
Rövidítések:


Delfin Otranto címerében
A báró Fischer család címere
A báró Fischer címer egyik változata, négylábú halszörny pajzstartókkal
Norvégiai halszörny Adriaen Coenen Visboeck (1585) című művében. Kompozíciója hasonlít a Visconti hercegek címerére.
Cet Adriaen Coenen Visboeck (1585) című művében. Az állatnak mellső lábai is vannak.

A cet ritkán előforduló címerkép a heraldikában. Valamivel gyakoribb az északi országok heraldikájában, a baszk területeken (ahol Európában valószínűleg először jelent meg a bálnavadászat) és a modern címertanban, ott is a kommunális heraldikában.

Egykor halnak vélték, ezért pikkelyes testtel ábrázolták, a szájában gyakran hosszú agyarakkal vagy fogakkal, füllel (és gallérral), bika- vagy kígyófejjel. Az efféle ábrázolások abból adódnak, hogy egykor a legtöbb heraldikus vagy címerfestő egyáltalán nem látott valódi bálnát a természetben, ezért annak képi megjelenítését erősen befolyásolták a bestiáriumok leírásai és a cethez kapcsolódó hiedelmek. A heraldikában, főleg a mai modern címertanban, előfordulnak a különféle cetfajták nem-stilizált, természetes alakjának megfelelő ábrázolásai is, gyakran a légzőnyílásból szökőkútszerűen kilövellő vízzel. Az angol heraldikában előfordul sisakdíszként is, valamint megtalálható a Whalley család és a hasonló nevű apátság címerében, melyek nyilvánvalóan beszélő címerek, továbbá Biarritz 14. századi címerében.

A Talmud szerint a Leviathan rettenetes bálna, melyet a régi csillagászok a Sárkány csillagképpel azonosítottak. Ezért egyes heraldikai bálnaábrázolásokat, főleg azokat, melyek pajzstartóként szerepelnek, könnyű összetéveszteni a sárkánnyal (vagy a [tengeri] kígyóval), mert pikkelyes teste nagyon hasonlít ahhoz, de általában nincsenek lábai. Ilyenek pl. a nagyszalatnyai Fischer család 1692-es bárói címerének pajzstartói, a két összekulcsolt halszörny (marina monstra piscium figurae haud absona)[1] is. Más bálnafájták régen két, ritkán négylábúak voltak, mint pl. a fent nevezett címer egyik változatának pajzstartói. A báró Fischer család pajzstartó halszörnyeinek fókaszerű fejformája megegyezik az Adriaen Coenen (1514 - 1587), holland természetbúvár Visboeck (1585) című művében látható egyik halszörny ábrázolásmódjával. Coenen a tengeri szörnyek képét Conrad Gessner (1516–1565), svájci humanistától és természettudóstól vette át,[2] az ő forrása pedig valamilyen bestiárium lehetett. Átvette Olaus Magnus tengeri szörnyeit is. Miként az a báró Fischer család címerének példáján is látható, a halszörnyek ábrázolásmódja általános mintát követhetett és a bécsi udvar címerfestői is ezen mintákhoz fordultak a különleges címerállatok megrajzolásánál.

A cet (a delfin és más halak) a címerleírásban lehet nyitott szájú (de: abgestanden), ha kitátott szájjal ábrázolják, valamint uszonyú (de: beflosset, berundelt, gefiedert), ha a testétől eltérő színű uszonnyal (és/vagy farokkal) ábrázolják (pl. vörös uszonyú aranycet). A francia heraldikában a bálnát vörös fogakkal ábrázolták és ezt "fogú"-nak (fr: fierté) nevezték. Gyakran fierté a vörös fogú, uszonyú és farkú cet is a francia heraldikában.

A morhon a bestiáriumokban bálnaszerű lény, melynek két kifúvónyílása és oroszlánszerű sörénye van. Ritkán előfordul sisakdíszként az angol heraldikában. (Coenen Visboeck című művének bálnája is hasonlít hozzá.)

A kanadai heraldika újítása az ogopogo pajzstartó, egy szörny, melyet a 19. században láttak New Brunswick egyik tavában. Átmenet a bálna és a sárkány között. Mellső lábai is vannak.

A cet szimbolikája[szerkesztés]

A cet régen olyan víziszörny volt, mely az alsó, az alvilág, a déli égbolt, a külső hideg és sötétség, a tél, a halál megtestesítője. Pozitív párja a delfin volt. A régi hiedelmek szerint más állatokhoz (bika) hasonlóan a Földet egy vagy több óriáscet hordozza a hátán. A középkori művészetben gyakran ábrázolták a pokol bejáratát a halszörnyeteg nyitott szájaként. Ugyanakkor a Jónást elnyelő cet, melyet a középkori ábrázolásokon több állat testrészeiből állítottak össze, a saját testén belül óvja meg a háborgó tengerbe vetett prófétát, majd biztonságosan partra teszi.

A különféle tengeri szörnyekről Abraham Ortelius Islandia című térképe (1585) ad képet, mely Theatrum orbis Terrarum (Antwerpen, 1587) című atlaszából való. (A holland mellett több kiadása is ismert: 1585, 1587, 1590 [latin], 1591 [német], 1592 [latin], 1595 [latin], 1598 kétszer [egyik francia], 1601 [latin], 1602 [spanyol és német], 1603 [latin], 1606 [angol], 1608/1612 [olasz], 1609/1612 [latin], 1609/1612/1641 [spanyol].) A tékép hátulján a nagybetűkkel jelölt 13 tengeri szörny leírása is szerepel, melyek közül sokat vett át Olaus Magnus, Carta Marina (1539) című térképéről, de Olaus Magnus egyes szörnyei megtalálhatók Adriaen Coenen könyvében is. A bálnák egyes fajtái között vannak olyanok, melyeket négy lábbal, két mellső lábbal vagy lábak nélkül ábrázoltak.

Ortelius Islandia című térképének változatai és tengeri szörnyei

Olaus Magnus Skandinávia térképe (Carta Marina, 1539), annak egyes földrajzi területei és azok tengeri szörnyei

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lásd Gudenus I. 415.
  2. Coenen heraldikai forrásokat is használt. A tengeri (sün)disznó (histrix) ábráját (mely kis disznó hosszú tüskékkel, s mely előfordul XII. Lajos Francia király, mint Orléans hercege és Blois grófja címerének sisakdíszeként) és leírását például Claude Paradin 1557-es művéből vette át.

Lásd még[szerkesztés]

delfin