Heraldikai lexikon/Delfin

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez


Névváltozatok: delphin, delphinus: tengeri diſznó-hal (Pápai/Bod 193.), delphin (Nagy V. 371.), 1604: Delphin (MA. Aríon a.), delfin hal: delphinus, tengeri disznó (NySz I. 492.), disznó hal, meerschwein, porcus marinus (NySz. I. 1274.), tengeri ártány [1604: MA. Délphin a.], tengeri disznó hal [1708: PP. Delphin a.] (TESz. I. 608.)

fr: dauphin, en: dolphin, de: Delphin, it: delfino, la: delphinus, hu. la: delphin

„A czipejen alol mint ha sárkány vólna, delphin hal módgyára vagyon farka” [Huszti Péter: Aenesis. Kolozsvár, 1624. (1. kiad. 1582) 15.], „Balénák, cethalak és georbe delphinek cupidonak harachot fevzetnek” [Zrínyi II. 104], „Az ő fajzatit delfin avagy tengeri disznó annyira szereti, hogy az annyok inkább magát is elfogatja, hogy semmint azokat prédára hagyja” [Miskolczi: Vadkert. 1540.] (NySz. I. 492.).


Rövidítések:

Magyarország címere delfin pajzstartókkal. Cassianus: De institutis coenobriorum, Buda, 1490 k., fol. 101r, a XI. könyv címlapja.
Magyarország címere delfin pajzstartókkal, kapocs Szent Ágoston: Isten városa című művének borítóján, 1475-1480
Augustinus, Aurelius De civitate Dei corvina vörösbársony kötése.jpg

Delfin, a hagyományos szemlélet szerint a halak közé tartozó címerkép, a halak királya. Valójában emlős, de a heraldikában hal formájában ábrázolják, nagy kerek fejjel, vagy megnyújtott pofával, a szájában fogakkal, néha agyarakkal, a fején fülekkel, tarajos hátúszókkal vagy gallérral a nyaka körül, általában pikkelyes testtel. Viszonylag gyakran előfordul a magyar heraldikában is. Delfin van pl. a breznóbányai Herényi család, a br. Petrichevich Horváth család, a Wesselényi család grófi ágának címerében és delfin hátán hárfázó szirén van a dezséri Boleman család címerében. Az 1789-es forradalomig, valamint 1814-30 között delfint viselt a Dauphin, azaz a francia trónörökös a személyi címerében. Ha a delfin szeme csukva van, a szája pedig tátva (és nincs nyelve), a neve Schmeitzel szerint epedő, sóvárgó (schmachtend). Az élénk (de: belebt) delfin szája csukva van, szemei, fülei, szakálla és taréja más színű, mint a teste. Az alvó (de: abgestanden) delfin egyszínű, nyitott szájjal.

Delfin van a Petrichevich Horváth czímerben (410. ábra).

A delfin a Föld közepének, a földanya köldökének jelképe. A Jónást elnyelő halat néha delfin alakban is ábrázolják. Gyakran tűnik fel a római katakombákban is. Horgonnyal vagy kereszttel együtt Krisztus halálát és feltámadását is jeletheti. A hajózás, a Bölcsesség egyik jelképe, a megmenekülés, a halhatatlanság szimbóluma is. A hal a keresztény szimbolikában gyakran vesz fel delfin alakot, mert már az antik hagyományokban is mint rendkívül jámbor állat szerepel (pl. Arion). A hagyományos jelképrendszerben a cet és a disznó ellentétpárja (gr: delphax 'disznó', delfís, delfínos 'tengeri disznó, delfin'), az anyaméh, a nőies őselem, a tenger szimbóluma (gr: delphüsz 'anyaméh'). Ezért egyes (heraldikai) forrásokban a cetet és a delfint négy rövid lábbal és hosszú agyarakkal ábrázolják, ami jobban hasonlít a vaddisznóra, mint a delfinre.

A szepesszombati templom faragott oltárának alján delfinek vannak. Valószínűleg a híres P. mester faragta.


Lásd még: halak, cet