Heraldikai lexikon/Francia heraldika

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Francia rangjelölő koronák: Royale - Dauphin - Des Enfants de France (royale avant François 1er) - Duc - Marquis Comte - Vicomte - Vidame - Baron - Tortil de chevalier
Egy lap a le Breton címerkönyvből

Francia heraldika, a legrégibb heraldikai rendszer. A címertan Franciaországban keletkezett, ma azonban nem áll semmilyen szabályozás alatt és a közvélemény részéről csekély iránta az érdeklődés, ennek ellenére a heraldikai irodalom ma is igen terjedelmes és szerteágazó. A francia heraldika a legerősebb hatást a környező országokra, főleg az angol heraldikára gyakorolta, de befolyása egész Európában érezhető.

A francia heraldika története[szerkesztés]

A 12. század közepétől Franciaországban jöttek létre az első címerek. A század közepétől itt alakult ki a heraldika nevezéktana, szabályai, majd elmélete és művészete. A francia címereket már nagyon korán pontos előírásokkal szabályozták. Itt alakult ki a címerleírás is, mely ezen nevezéktanon és szabályokon alapul és rendkívül pontos, bár az aprólékos nevezéktana miatt rendkívül bonyolult rendszer, ami a kívülállók számára nehezen érthetővé teszi. Ez a nevezéktan és leírási rendszer Angliában is elterjedt. Itt jött elsőként divatba a női címerek rutapajzsra helyezése is. A 13.században itt jelennek meg az első egyházi címerek (Guillaume de Joinville püspök 1209-1219-es érméin) és városi címerek is. Az első paraszti címer 1369-ből származik. A nem nemesek kezdetben szabadon válazthattak maguknak címert. A sisak a 16.századtól lett a nemesek kiváltsága, de több polgár is tovább használta. A mellékjegyek (származásjegyek stb.) haszálatát pontosan szabályozták. A francia heroldok címert csak a király utasítására adományozhattak. XIV. Lajos 1696-os rendelete értelmében mindenkinek regisztráltatnia kellett a címerét, amivel a király a kincstár bevételeit igyekezett feltölteni. Ennek eredménye az Armorial Général, amely kb. 110 ezer címert tartalmaz, melyek közül 90% a nemeseké és a becslések szerint kétharmaduk erre az alkalomra készült. Az 1789-es forradalo után kialakult a napóleoni heraldika, mely a rangfokozatokon alapuló mesterséges hierarchikus rendszer volt.

A francia heraldika jellege[szerkesztés]

A francia címerek nagyon pompázatosak. Uralkodik az arany és a kék szín használata, gyakoriak a bundabőrök, valamint a címerképekkel beszórt vagy bevetett mezők és a többszínű sisaktakaró. A francia heraldikában használt címerábrák és azok elrendezése nagyon hasonlít az angolhoz. A sisak szinte mindig nyitott és aranyozott vagy ezüstözött. A reneszánsz óta a sisakon csak a rangjelölő korona látható, de ez a 18. századra teljesen eltűnt és a pajzs fölött csak a rangkorona maradt meg. A címerképek közül nagyon gyakori a heraldikai liliom, ami a francia királyok címernövénye volt. Az arisztokráciánál általános volt a pajzstartók használata. A jelmondatot a címer fölé helyezték. Gyakoriak a címersátrak és -palástok, valamint más címerdíszek. A főnemesi címerek pajzsai rendszerint osztottak. A városi címerek megtartották egyszerűségüket és kifejezőképességüket. A városi címerekben gyakori a kék pajzsfő, benne 3 arany liliommal vagy liliomokkal beszórva. Gyakori a falkorona és általános a jelmondat. A városi címerekben a pajzs alatt (a 19. századtól) sokszor kitüntetések és rendjelek is találhatók. A napóleoni heraldikában (Franciaországban és a vazallus államokban) többé nem használtak sisakot, sisakdíszt, pajzstartót, jelmondatokat, de a rang jelölésére bevezették a tollas fövegek (toque) rendszerét. A címerek túlzsúfoltak és bonyolultak. Bizonyos címerképekkel és azok elrendezésével a nemesek és tisztek, valamint a polgári, városi címerek különféle rangfokozatait fejezték ki. A városokat a pajzsfőbe helyezett N-betűvel, császári koronával, méhekkel rangsorolták.

https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Heraldic_external_ornaments_%28Ancien_R%C3%A9gime%29

https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Coats_of_arms_of_France_by_office

http://www.encre-et-lumiere.com/forum/lenluminure/heraldique-et-manuscrits

Szervezetek[szerkesztés]

Egyesületek[szerkesztés]

Société Française d'Héraldique et de Sigillographie. 1880-ban alapított címertani és pecséttani egyesület, párizsi székhellyel.

Conseil héraldique de France (francia feraldikai tanács)[1]

Kiadványok[szerkesztés]

Revue française d'héraldique et de sigillographie. A Société Française... kiaványa, Párizs, 1938-tól

Revue héraldique

Annuare général héraldique (heraldikai évkönyv)[2]

Annuaire du Conseil héraldique de France (a francia feraldikai tanács évkönyve)[3][4]

Irodalom[szerkesztés]

La Chesnaye-Desbois, François Alexandre Aubert de (1699-1784): Dictionnaire généalogique, héraldique, chronologique et historique : contenant l'origine & l'état actuel des premieres maisons de France, des maisons souveraines & principales de l'Europe... I- Párizs, 1757- [5]

Guigard, J.: Bibliothéque héraldique de la France. Paris 1861.

Saint-Allais, Nicolas Viton de, 1773-1842 - La Chabeaussière, Ange Jacques Marie Poisson de, 1755-1823?: Nobiliaire universel de France, ou Recueil général des généalogies historiques des maisons nobles de ce royaume. Párizs, I-XXVI. 1872-[77] [6] [7][8]

Hozier, Louis Pierre d' (1685-1767) - Hozier de Sérigny, Antoine Marie d' (1721-1810?): Armorial général de la France. Párizs, I-XXVI. 1865- [9]

Courcelles, Jean Baptiste Pierre Jullien de (1759-1834): État actuel de la pairie de France; ou, Notices historiques et généalogiques ... extrait de l'Histoire généalogique et héraldique des pairs de France, des grands dignitaires de la couronne, des principales familles nobles dy royaume et des maisons princières de l'Europe. Párizs, I-III. -1826. [10]

SAFFROY, Gaston: Bibliographie généalogique, héraldique et nobiliaire de la France, des origines à nos jours, imprimés et manuscrits. Paris, librairie Gaston Saffroy, 1968-1988. 5 vol.

ARNAUD, Étienne: Répertoire de généalogies françaises imprimées. Nancy, Berger-Levrault, 1971-1982. 3 vol.

Prévost, Gustave Amable (1846- ) szerk.: Armorial général de France (édit de novembre 1696) Généralité d'Alençon. Pub. d'après le manuscrit de la Bibliothèque nationale, avec introduction, notes et tables. Rouen-Párizs, I-II. 1922. [11][12]

Nouveau manuel du blason. Párizs, 1854

Armorial de la noblesse de France. Párizs, 1858

Mailhol, Dayre de ( -1898): Dictionnaire historique et héraldique de la noblesse française : rédigé dans l'ordre patronymique d'après les archives des anciens parlements, les manuscrits de d'Hozier et les travaux des auteurs ; contenant un vocabulaire du blason, et la notice des familles nobles existant actuellement en France avec la description et le dessin de leurs armes. Párizs, I-II. 1895-1896. [13]


Mathieu, R.: Le système héraldique français. Paris, 1946

Saffroy, G.: Bibliographie héraldique, généalogique et nobiliaire de la France. 4 Bd. Paris 1968 ff.

Joubert, P.: Nouveau guide de l'héraldique. Rennes. 1984

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

angol heraldika