Heraldikai lexikon/Betűk

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Sásd címere
L-betű, Lipót császár monogramja az Esterházy címer boglárpajzsán
Ballusztrádpillér II. Ulászló monogramjával, Vác, Székesegyház
Klaniczay címer
Erdélyi rovásplcák, rovásírásos számokkal, 1890 k.

Névváltozatok:
betük (Tagányi 1880. 6.), «Fidelis» felírás, L betű (Sváby Frigyes Turul 1889/3. 124.), littera: betǘ (Pápai/Bod 373.), extrita litera: ki-vakart, ki-töröltetett betǘ (uo. 260.), hieroglyphicus: valami állatoknak reá-metſzéſekkel tzifrázott (uo. 304.)

de: Buchstabe
Rövidítések

A betűk a heraldikában a pajzson, esetleg más címerrészeken előforduló jelképek. A címerképek közé tartoznak. Főleg az olasz és a spanyol heraldikában használják a pajzson vagy a pajzs mellett.

Idővel az adott név kezdőbetűi mellett egész szavak, rövidítések és rövid mondások (betűjeligék) is megjelentek a címerekben. Ezeket gyakran címerjavításként vettek használatba és külön értelmük van. Feloldásuk hozzájárul a címer történetének ismeretéhez. A Klaniczay család címerében az EDUCATIO szó olvasható.[1] A Máriaffi család 1742-es címerjavításában M.D. monogram, a Mária szó, M.F. monogram és az "et ad me conversio ejus" mondat olvasható.[2]

A betűjelige (de: Buchstabendevise) olyan jelmondat vagy szólás, melyre ezek szavainak kezdőbetűivel utalnak. Ilyen például a W. G. W (Wie Gott Will). A legismertebbek közé tartozik III. Frigyes császár (1440-1493) A. E. I. O. V. alakú rövidítése (ahol a V az U-nak felel meg), melynek többféle megfejtése is van.

A betűcímerek (de: Buchstabenwappen) mezője egy vagy több betűt tartalmaz. Ilyen címerek már a 15. században is előfordultak. Ehhez hasonlók a monogramcímerek (de: Initialwappen). Főleg a városcímerek között fordulnak elő és általában az adott település kezdőbetűinek felelnek meg. Egyes nemesi címerekben az uralkodó monogramja is szerepel, melyet tulajdonosuk gyakran kitüntetésképp kapott. Néha egy-egy olyan szó (de: Wort) is megjelenik a címerben, melyet antiheraldikus címerképnek tartanak. Ilyen pl. a FIDELITAS szó Karlsruhe címerében, a LIBERTAS San Marino államcímerében, mely ott nem címerkép, hanem jelmondat.

Elsősorban Erdélyben a címerviselők megnevezésére rovásírásos feliratokat is használnak.

Aethicus betűi

Aethicus Ister, "szkíta filozófus" 750 tájára datált Cosmografia című művének végéhez egy különleges betűkkel írt ABC-t csatolt. Heinz Löwe, német történész ezt a magyar és az ótörök rovásítással hozza kapcsolatba és az Aethicus-ABC-t a kárpát-medencei avaroktól eredezteti és László Gyula kettős honfoglalás elméletével egyzteti, mely szerint 670 táján a Kárpát-medencében megjelenő késői avarokkal magyarul beszélő népesség is bejött. Vékony Gábor szerint az ABC írásjelei a sorozatos másolások miatt (a kéziratnak 44, az ABC-nek ettől jóval több másolata ismert) erősen stilizálódtak, torzultak, de a betűk neveinek nyelvi elemzése szerinte világossá teszi, hogy az ábécé eredeti lejegyzője ősmagyar és bolgár-török betűneveket hallott, ami arra vall, hogy az ABC olyan területről, a Kárpát-medencéből származik, ahol 700 körül bolgár-török és ősmagyar kétnyelvűség volt. Később igazolta, hogy az Aethicus ABC a 8. századi Kárpát-medencei rovásírás grafémáit tartalmazza. Van olyan vélemény (Szegedi László)[3], mely szerint az ABC mind a 22 (néhány kéziratban 23, sőt 29) betűje magyar számnevekkel kapcsolatos fogalmakat takar, amelyek közül a legegyértelműbbek a 3. cathu ’kettő’ és a 8. hethmu ’hét’ betűnevek, de a 18. (egy másik kéziratban a 9.) intalach betűelnevezés is pontosan megfeleltethető a vogul (legközelebbi nyelvrokonaink) ontollou 'kilenc' számnévvel, valamint a 13. nabaleth ’második tíz’ valószínűsíthető jelentése és a 19. thothimos betűnév szintén tökéletes módon egyezik a votják ťami̮sos ’nyolcad’ számnévvel (ahol a -mos a törtszámnév képzője). Ezenkívül az Aethicus-ABC egyes betűelnevezései megőrizték az ómagyar tővéghangzókat (1. alamou, 3. cathu, 4. delfou, 5. effothu, 6. fomethu, 7. garfou, 8. hethmu, 9. iofithu, 10. kaitu, 11. lethfu), akárcsak a tihanyi apátság alapító levele (1055): utu ’út’. Mivel a 3. cathu 'kettő' a harmadik, a 8. hethmu 'hét' a nyolcadik helyen található és az 1. alamou az 'elő, elem' szóval egyeztethető (Szegedi, 2021.) ez azt jelenti, hogy ebben a rendszerben már a nulla fogalma is ismert lehetett.[4] Egyéb betűelnevezésekben más képzők is feltételezhetők. (Szegedi 2021.) Az Aethicus-ABC betűneveinek -thy, -thu végződése (pl. 5. effothy, effothu) megfelelhet a sorszámnevek magyar -ik végződésének, miként a szelkup ťeťimďej, tetymžely ’negyedik’ esetében ezt a szerepet a -mďej, -mžely képző tölti be. Az is lehetséges, hogy a -thy, -thu végződés a szelkupból ismert kettes (kettős, duális) szám -qi̮ képzőjét rejti (måt ’ház’; måt-qi̮ ’két ház’) és így a 12. malathy (malathi): nyenyec matɁ ’hat’ értelme ’kétszer hat?’ is lehet. A 16. phithyrin (pithirin) és a 22. zothycin (zothichin) szavak -in végződésében is képző tételezhető fel, mivel az ugor nyelvek helyhatározói viszonyító eszközeiben morfológiai elhatárolódás van a névutó és a határozószó között: pl. osztj. itpǝnǝ ~ itn̥, kimpijn̥ ~ kamǝn, vog. jol(i)-pālt ~ jolǝn, numi-pālt ~ numǝn, magyar alatt ~ alant, alul, fölött ~ fent. Az udmurtban az -m a múlt idő képzésére használt igeképző. A zürjénben a ’fél’ fogalmát a ǯi̮n szó fejezi ki, mely egyaránt állhat a rá vonatkozó szó előtt és után. A betűjegyzék végén található 16. phithyrin (pithirin) és 22. zothycin (zothichin) szavakban (számnevekben?) ennek lehet megfelelője az -in végződés, itt azonban valószínűleg nem felező, hanem talán kétszerező képzőként szerepel. (Szegedi 2021.) Aethicus egy nagyon különleges latin nyelvet használ. Sok hibridszavat is alkot görög és latin szavakból. Az egyik ilyen az Istifinsem a Siti- helyett (Prinz 1993. 241.), amiben akár a magyarban is szokásos szóeleji mássalhangzó-torlódás feloldásának módszerét is láthatjuk (Szegedi 2021.), egy szóeleji i- (vagy e-, o-) felvételével (pl. scola - iskola/oskola, Stephanos - István/Estván). Másik példája a latin stilo szó alakjának (a lipcsei, oxfordi és St. Gallen-i kéziratban) felcserélése az istilo alakra a wolfenbütteli kéziratban, amelyet Prinz az anyanyelvi beszéd visszahatásának vél a szerző latin nyelvére.[5]

Aethicus betűelnevezéseinek lehetséges vázlatos etimológiája (Szegedi 2021-2022.):

1. alamou 'elő, túl-, nulla': osztják alǝ̑ŋ ’kezdet, vég; első’,[6] magyar elem ’elő-, túl’[7] 2. becah 'egy': vogul εk,[8] mordvin weigke ’egy’ [9]
3. cathu magy. ’kettő; második’: vog. kiṫ 'kettő'[10] 4. delfou 'három; harmadik': szelkup dong ’három’[11], ősosztj. *kↄlǝ̂m ’három’, *kↄlǝ̂mǝ̂t ’harmadik’ [12]
5. effothu 'négy; negyedik': tkp. ek + fomethu ’1 mínusz 5’: osztj. *ew ’nem’ + *fothu ~ *at(u) ~ *vit(u) ’öt? < nem öt’ vagy *ef ~ *ek ’egy?’ és *fothu stb. ’egy mínusz öt’ [Sz. L.]; kumik auff, kaukázusi avar onku ’négy’[13] 6. fomethu 'ötödik': osztj. wä̆tmǝt 'ötödik',[14] vog. εit,’öt’ [15]
7. garfou 'hat; hatodik': vog. k͕at, χōt ’hat’ [16] 8. hetmu 'hét; hetedik': vog. sǟt, sāD, szanszkrit saptá ’hét’ [17], bolgtör. chit(i) 'hét'
9. iofithu 'nyolc': vog. niollola ’nyolc’ [18] 10. kaithu 'kilenc': osztj. killien 'kilenc'[19]
11. lethfu 'tíz': vog. лȯ̀, lȯβ ’tíz’, lᴖβǝnt ’számol, olvas’ [20] 12. malathi ’el(ül)ső, egy köteg tíz; (egy) darab tíz’: cseremisz малды ’elülső’, mal ’elülső, elülső rész’,[21] oszét mūr, moræ ’morzsa, darab, darabka’, finn muru ’darab, morzsa, darabka’, lapp moarrâ ’összetörni’, magyar morzsa, osztj. mory ’széttörni’.[22]
13. nabaleth ’második tíz’: lapp nubbĕ ’második’, lo.kke ’tíz’,[23] tkp. ’második tíz’ 14. ozechi ’a 14. ujj (a bal láb mutató ujja)’: cser. ońǯ́ǝ̑č́ ’előlről’,[24] onžukt- ’mutatni, láttatni’ < onž ’látni’; [25] Kolozsvári glosszák 1550 k.–1577: asag uj ’mutató ujj’[26]
15. chorizech ’a 15. ujj (a bal láb hüvelykujja)’: votj. č𝒪ľi̊, čụľe̊, zürj. č̕aľ, č̕eľ, ’kisujj’, magy. hüők, hüjek, hüvelyk[ujj][27]; szelk. čonti̮ ’valaminek a közepe; középpont’[28], osztj. χutmetat ’mind a három'[29] 16. phitirin ’nagy (16.) ujj; a jobb láb hüvelykujja’: csuv. pïzị̈ḳ̣ ‹пысăк› ’nagy’, pïsị̈ḳ̣ː-ị ’a/egy nagy (valami)’[30];votj. bi̮rontem ’végtelen; kimeríthetetlen’;[31] török *bī̆r ’egy’ > *barmak ~ *biarŋak ’hüvelykujj, ujj’, tatár birgï ’közel’, ótörök berü ’mögött’; török *bė̄ɫk, *penku̯e, *bǟš, *bêš, *bēṣ̌, *bə̄š- < *bə̄l-, köztörök *bēš, csuvas pil(l)ěk ’öt’, perzsa panǯa ’öt’, urdu pančak ’ötök csoportja’[32]
17. salathy ’sat + leth = a 17. ujj, a jobb láb mutatóujja’: jakut sätińːị ‹сэтинньи› ’a hetedik hónap, November’[33] votj. śiźimeti ’hetedik’[34] 18. intalach 'kilenc; a 18. ujj; a jobb láb középső ujja': vog. ontollou ’kilenc’, tkp.: oldal a tízhez’,[35] osztj. *ont, ontǝ̂r ’valami belseje’;[36] tunguzi *ili-lan < *ili- ’állni < '*három; *középső ujj = kiálló ujj’[37]
19. thothimos ’az utolsó ujj; 19. ujj’: jakut toχsuńːụ ‹тохсунньу› ’a kilencedik hónap, január’; csuv. tị̈ɣ̣ị̈r ‹тӑхӑр›, volgai bolg. *toχụr ’kilenc’, csuv. tị̈ɣ̣ị̈r-mịš ’kilencedik’, ahol -mịš empatikus (együttérző) sorszámnévképző[38] 20. azathot ’nagy (láb)ujj; 19’: permi uʒ́, zürj. voʒ́, votj. aʒ́ ’vorderes (elülső)’ [tkp. ’az utolsó/kezdeti (láb)ujj’, Sz. L.][39] osztj. as, äs ’nagy folyó, Ob’, os, ŏs ’és, is, ismét’, os-, us- ’van’, ı̆sa ’egész(en), minden’, ı̆sat ’mind, egészen’, ŏš ’ész, értelem’, ı̆-śı̆tǝ, eššo ’még’, åšńi-săχ ’medvebőr’,[40] Halotti beszéd 1195 k.: yſa szavának feltételezett jelentése ’íme; bizony’[41] valójában ’nagy, sok, ismét, egészen, csupa’ lehetett [Sz. L.], votj. ’első rész’,[42] cser. užašlaš ’oszt, szétoszt’[43] és -thot ’ujj’: vog. ta͕jǝt, ta͕jt, tājǝt, tѳ̄t (tåit-), tѳt, osztj. tit, szelk. tönak, tyynang ’ruhaujj’; vog. tuľ, tuľä ’ujj’, osztj. lui̯, i̯ui̯, ᴧui̯, tui̯, uráli alapalak *suδˊз ’ujj’[44], osztj. tɯi̯, ᴧɯi̯, ᴧɯi̯, lɯi̯, i̯ᴖ̀i̯, vog. tùľa, zürj. ťśuń, votj. ťšińi̮, ťśińȋ, lapp čuvdde ’ujj’, zürj. ćaľ, čaľ, votj. č𝒪ľi̊, kaz. čụ̈ľe̊ ’kisujj’ < finnugor alapalak *č̕ȣvδ́ ȣ (ćȣvδ́ ȣ)[45]
21. yrchoni ’húsz; a 20. ujj’: jakut syːrbæ, dolgán hyːrbæ, tuvai tʃe:rbi, kipcsak yegirmi, kirgiz dʒɯjɯɾmɑ, baskir jĕgĕrmĕ, volgai tatár jeɡerme, barabai tatár jigirmä, kazah ʒəjəɾmɑ, krími tatár jigirmi, üzbég jɪgɪrmæ, ili török jiɡirmi, újujgur jigirmɛ, óujgur yegirmī, orhoni felirat jẹgirmi, jigirmi/ä, csuvas sʲirʲĕm, çирĕм, óbolgár *ǰiärim, prototörök *ʒ́ẹgirbi ’húsz’, török *ikōn ’húsz (tkp. kétszer tíz)’; török *jaŋɨř ’magányos, egyedüli’; török *jǖř ’száz’ ?< *jǖř-ōn ’a legnagyobb tizes’, mandzsu ǯiri, ǯirun ’nagyon nagy szám’[46]; szelk. jerki ’középső’[47] 22. zothichin ’a legnagyobb szám; az utolsó (lábujj); a jobb láb kisujja’: prototörök *ʒ́ẹgirbi, *θiγ’irmä ~ *θäγ’irmä, *ʒ́ẹgirmi, *jiγ’irbə,’húsz’, török *jüz-on (=*ʒ́ǖř-ōn), jakut sǖrbə, sór čegirbe, tuvai čērbi, lebedi jägärbä ’húsz’, török *ʒ́ẹgirbi < mongol *ǯiγür-(me-) ~ *[φ]arba(n) ’dupla tíz’, török jigit ’fiatalság, fiatal ember’ < *jig- ’új, friss, tkp. új = a következő tíz’, török *jüz-on (=*ʒ́ǖř-ōn), altáji *ǯ[i̯ō]ŕo ’*egy nagy szám, tkp. a legnagyobb szám’, mongol *ǯirin ’két (nő)’, *ǯöbe-ger ’egyik a kettőből’, *ǯaγ/wun ’100’, koreai čjuŋ ’mind (ami szám)’[48]; zürjén ǯi̮n ’fele vminek’, žuge̮dni̮ ’eltör, széttör’[49]
17. rehronta 'szélső?': lapp râw’dâ ’szél(e), vég(e valaminek)’, raggjai ’(egészen)-ig’, raggje ’határ’, riek’tâ ’helyesen; igazán’, ruok’tŏt ’vissza; haza’, ruttâ-lo.kko ’számadás’;[50] osztj. rō̭γettȧ ’egy darabot levág’[51] 20. req̀re ’szélső (ötös számcsoport)’: zürj. re̮t́ś ’darab, falat’, [52] lapp râw’dâ ’széle, vége valaminek’ [53]
17. ātismamilk [ant-, amt- ?] 'belső buzgalom; szomszédos valami(lyen) (szám?)’: osztj. *ont, ontǝ̂r ’valami belseje’,[54] vog. å̄ntėr, ȱntǝr ’belső rész (emberé), anyaméh’;[55] votj. arti̮ś ’szomszédos; melletti; mellette’, aǯ̍i̮n ’előtt; elöl’, -ma- ’-ít igeképző’ (pl. gord ’vörös’, gordmani̮ ’bevörösít’), ma ’mi; ami; vajon’; mi̮l ’kívánság, kedv’, mi̮lki̮d ’hangulat; akarat, kívánság, buzgalom; kedv’;[56] vog. āt́im ’nincs’, mil ’mély’ [57], votj. aǯ̍i̮n ’előtt; elöl’, mi̮lki̮d ’hangulat; akarat’ [58] 16. perseth ’hátsó vagy utolsó (szám?)’: votj. be̮rśǝ̄ ’után(a), mögött(e)’, ber ’későn, kései; hátsó rész’, berat ’azután, utána, később’;[59] kitaj *par, *para (p.ra/rao) ’tíz’; középmongol hüre, irod. mong. üre ’mag, utód, leszármazottak’, dahúr hure, xur, kitaj püres, (p.úr.s) ’leszármazók’, kitaj pür ’leszármazott, utód’ [magyar rügy Sz. L.] [60]
22. dronithi ’utolsó tíz?’: tunguzi *duwē ’vég’, középkoreai tūi (tūih-) ’mögött, hátul; észak’, török *düř ’egyenlő’, *[d]üŋ ’pár’, even dúdgun ’pár, kettő’, ójapán towo ’10; *dupla (kéz)’,[61], kitaj *tuʼur-, (tu.úr) ’elmúlni, meghal’, irod. mong. dügür- ’eltűnni, befejez, végʼ, dahúr duure-, du:r- ’tele lenniʼ, [62]; votj. daurti̮ni̮ ’megkísérel (valamit), igyekszik, törekszik’; dor ’mellék, környék, oldal, vidék’[63] 17. aronithi ’hatvanadik?’: jakut alta, tofalari altï, kirgiz ɑltɯ, baskir ɑltɯ̆, csagatáj altï, csuvas uldă, улттă, óbolgár és prototörök *altï ’hat’, sari-jugur urtamaq, kirgiz, kazah ortan, teleut orton qol ’közpéső ujj’; török *el(l)ig ’ötven; az ujj / tenyér szélessége’, *el(ig) ’kéz’, urjancsi äldik ’kesztyű’, ahol török *-lig, finnugor *luki ’tíz’, török *el és *elig ’kéz’, tunguzi *ŋāla ’kéz’, török ittik, dunai óbolgár exтeмъ ’ötödik’, *etə, koguryŏ *utu, protojapán *itu- ’öt’; török *alt-bïɫ-ōn ’(első + öt) × 10 avagy az első (tizes) 50 után’ > *alt-bïɫ ’hatvan’;[64] lapp ærranit ’letér, elválik (valamitől)’,[65] vog. o̰r ’oldal, tájék, irány, ok; mód’, ur ’valaminek a széle, szegélye, oldala; mód’[66]
7. throdn ’ötven?’: protomongol *taw-ïn, kalmük täw/n ’ötven’; török *dɨr-ŋa- ’megkarcolni’;[67] kitaj dege’er, (de.ge.er) ’ami fölötte van, korábbi, kései’; tum ’tízezer, számtalan’, irod. mong. tümen, dahúr tume, tum [magyar tömén(telen), Sz. L.], kitaj tumen ewur, (tum.en eu.úr) ’tízezer évʼ;[68] mordv. troks, turks ’át’,[69] votj. tros ’sok’[70] 25. thech ’néhány’: osztj. tǫχ ’néhány’, [71] vog. toχ ’úgy’; taľǝχ ’csúcs’; ti̮γ ’ide’,[72] osztj. tǫχ ’néhány’,[73] nyeny. ťaxāʔ ’mögé’[74] baraba tatár tabac ’tenyér, homorú kéz’, japán taba ’maroknyi, köteg’, irodalmi mong. taba ’elégséges’, ójapán töwo ’tíz’, nivchi t‘o ’tíz’[75]
17. ronchi ’hatvan?’: klasszikus japán-kínai készlet roku- ’6’ (jövevényszó), roku-zifu, yuwan (Amami-szigetek) ɾokudʑuː, nakijin (Okinawa) rokʼudʒuː, Ikema-sziget (Okinawa) rokuʒuː, Hateruma-sziget (Okimawa) rukuzu ’60’ (jövevényszvak),[76] vog. rōηχi ’kiált, üvölt’,[77] vog. raη, roηχǝ ’kívül’[78] 22. rati ’lenti száz?’: tunguzi *qon-Rajcəŋ-ken ’9’ = ’1 lent fekszik – társult’, vö. csukcs qonyá-čyŋken ’9’; ójapán -pwo ’ezer’: ausztronéz *Ribu, *γibu ’1000’: kavalai (Tajvan) γasibu, ketagalai/baszáj (tajvan) ḷatsibu ’100’ < *(t)sa-γibu < *ʔətsa-Ribu ’1 × 100’,[79] vog. rāγati ’elesik’, rāγpi ’beszakad’, rāti ’üt, ver, dobog’,[80] vog. rǝpt- ’kevesbedik, eltűnik, elpusztul; összetör, megsebesít’[81]
7. choirí ’középső?’: osztj. kȯittǝp, kǒ͖t•ǝw ’közepe valaminek’, ugor alapalak *kitɜppɜ, *kütɜppɜ ’közép’,[82] vog. χōt ’hat’, χōtpa ’valaki’; χotum ’valahogy’, χuli ’elválik’, χuľi ’elhagy’, χuľi̮γli ’felbukkan, keletkezik’, χuľti, χuľtiγli ’marad’; χuri ’alak, forma’, χurip ’hasonló’,[83] nyeny. xadŕiʔ ’kétségtelenül, csakugyan, bizony(osan), pesze; ámbár, mégis; mégha’,[84] zürj. kai̯ni̮, kani̮s ’felmegy, felmászik, mászik, emelkedik’[85] 15. apizeth ’elülső (szám, tíz)’: votj. odig ’egy’, odigeti, ni̮ri̮śeti ’első’,[86] vog. akw-tit ’ugyanitt’, ēli-pālt ’elöl’; ālpǝl ’korán’, alpi, älp ’test’, [87] késői középkoreai àhwóp, korai középkor. 鴉好 *axob ~ +agop ’kilenc’: újkoreai a ~ késői középkoreai za ’gyermek’ (兒 < +zʌhop' ’9’) + koreai kop- ’behajlítva’ = ’a gyermek (= a kisujj) behajlítva’, vagy korai középkor. *yər-hăn-əp *’egy híján tíz’, ahol *an(i) + *hwon/lo + *op[un] ’nem egyedül/egy a mind [tízből]’ ~ *an(i) + *hwon/lo + *āwo ’egyetlen elvétele nélkül’, vagy korai középkor. *xaw’, *xấw, *xawX (a középkínai 好 írásjegy olvasatai) *’kilenc’[88]
13. efe thi 'megfelezett (szám)': cser. eu̯ǝtḥi̯- ’ketté vág’, ewǝtľ- ’elvág’[89] 24. barac cẏn 'peremszám': zürj. pi̮rni̮ ’bemegy, belép’, votj. pi̊r- ’bemegy, bejut, betér’, cser. pǝ̑·rḙm, purḙ·m ’bemegy, belép, befér’;[90] csuv. sum, türk san, Kāšγ., türkm. sān, nogáj, modern ujg., szalár san ’szám’, Cod. Cumanicus san ’mennyiség’, oszm. tör. san ’hírnév, tisztelet’, karaim san ’szám; jelentés; tisztelet’, ócsuvas *sam vagy *sām[91]
25. tal min ’végső ([tő]szám)’: osztj. tĕj ’valami csúcsa, teteje’, tŏj ’valami vége, csúcsa’, tŏl ’onnan’, talpi̮lt ’onnan, ott’, tĕlpilt ’innen, itt’; tălta ’innen’ (Honti 1984. 235.; 236.)., cser. tò·lam, to·lam ’jön, érkezik’, finn tulla ’ua., lesz’, észt tulema ’jön’, szam. jur. tōś, jen. tuaro, to’ado, to’aro, tavgi tū’am:, kamasz šōlam, uráli alapalak *tule- ’jön’[92] 25. ithetꝯ [-us] 25. eth: 'az ötödik ujj': vog. ɛit, osztj. u̯et, zürj. vit ’öt’[93], osztj. it ’egy; az’, finn ensi (töve: ente-) ’első’[94], vog. -it (-int), a sorszámnév képzője: pl. atit ’ötödik’[95], vog. -it, < ?protouráli -mt sorszámnévképző: njil-it ’negyedik’[96]; vog. ta͕jǝt, ta͕jt, tājǝt, tѳ̄t (tåit-), tѳt, osztj. tit ’ruhaujj’, vog. tuľ, tuľä ’ujj’[97].
27. math 'másik (ujj, szám)': vog. mōt, kitit ’második’; mat ’valami’,[98] vog. māt, mā͕t ’második, másik’, ahol -t névmásképző, zürj. me̮d ’más(ik), második’, votj. mı̊d ’más, másik’, cser. mò·lə̑ ’egy másik’, ahol -lə̑ és a permi -d névmásképző,[99] nyeny. matɁ ’hat’.[100] 14. pomser 'végső-, végtelen-féle (szám)': vog. pε̮η, päηk ’fej’, zürj. pon, pom ’vég, kezdet, valaminek a hegye’, votj. puη, pum ’vég, határ, valaminek a hegye’, mordv. ṕe, ṕä ’valaminek a vége’, finn pää ’fej’, jurák ṕȧ̈ś ’elkezd’, tavgi feai, feae ’valaminek a vége, csúcsa, külseje’, finnugor és uráli alapalak *päηз ’fej’,[101] votj. pum ’vég(e)’, pumtem ’végtelen, szüntelen’,[102] vog. sir ’-féle’[103]
28. poth 'záró, végső, végtelen (szám)': vog. pεnt- ’becsuk’, osztj. pent̀ä ’beföd, bezár <ajtót>’, zürj. pe̮dni̮ ’becsuk, bezár’, votj. pod- ’bezár <ajtót>’, finnugor alapalak *pentз- ’fed’,[104] lapp bâttâ ’hátsó (rész), hátsó fele (valaminek), far’, bitˊta ’darab, részecske’; bodˊdá ’rövid (idő)’,[105] mordv. pevt́eme ’végtelen’; pot(ma)so ’fenekén’; bǝta, bta ’mintha, akár’; potmo ’belső, belseje valaminek’,[106] vog. pǟl ’valaminek a fele, oldal’, osztj. pēḷək ’valaminek a fele’, zürj. pe̮l ’oldal, két összetartozó dologból az egyik’, votj. pal ’oldal, táj, világtáj, időszak, napszak; valaminek a fele; két összetartozó dolog egyike’, cser. pel, βel ’oldal’, pè·lə ’valaminek a fele, egy párból az egyik’, mordv. ṕeľ ’oldal’, ṕeľe ’fél, valaminek a fele’, finn pielos, pielus, ’valaminek a széle’, lapp bælle ’oldal, valaminek a fele, egy párból az egyik’, jurák pēllè, jenyiszeji fele, tavgi fealea ’valaminek a fele, egy része’, szelk. pɛ͔le ’fél’, kamasz ṕՙi̯èл ’fél, oldal’, uráli alapalak *pälä ’fél’[107] 21. vioth 'ötödik, tökéletes, összes, végső (szám, ujj)' (va/vat+tol/ol/o+lith/ith): zürj. vit ’öt’, veti̮mi̮n ’ötven’, vite̮d ’ötödik’,[108] vog. εit, at, osztj. u̯et, finn viisi ’öt’,[109] votj. viťeti ’ötödik’,[110] lapp viđâd ’ötödik’[111] mordv. vet́e ’öt’, vejke, ve ’1’, vejkse ’kilenc’; vet́eće ’ötödik’, vaśeńće ’első’, vejkseće ’kilencedik’[112] zürj. vaťś ’tökéletes(en), teljesen’, votj. voć ’egész, mind, összes’, mordv. v́eše ’egész, minden, összes’, tavgi bánsa ’összes’, kamasz bɯ’šša ’ép, egész’, uráli alapalak *βeńćɤ̈ vagy *βećɤ̈ ’össze’,[113] votj. vi: joz-vi ’a test végtagjai (összességükben)’, jurák βì̮ǩ́ka ’erő’, finnugor (uráli?) alapalak *βäke ’vele’;[114] vog. tuľ, tuľä, osztj. lui̯, i̯ui̯, ᴧui̯, tui̯; lit, li̮t ’ujj’,[115] vog. lᴖβǝnt ’számol, olvas’, zürj. li̮d ’szám, számolás’, votj. lı̊d ’szám, összeg’.[116]
21. vatolith 'harminc(adik) ujj, szám, tíz' (va/vat+tol/ol/o+lith/ith): vog. wāt ’harminc’,[117] lapp vit’tâ ’öt’, vidâs ’ötös’,[118] zürj. veti̮mi̮n ’ötven’, ve̮tni̮ ’elér, utolér’,[119] lapp vit’tâ ’öt’, viđâd ’ötödik’,[120] vog. εit, at, osztj. u̯et, zürj. vit, votj. viť, cser. βǝts, mordv. v́eṫe finn viisi ’öt’;[121] vog. tuľ, tuľä, osztj. lui̯, i̯ui̯, ᴧui̯, tui̯; lit, li̮t ’ujj’,[122] vog. лȯ̀, lȯβ ’tíz’, lᴖβǝnt ’számol, olvas’, zürj. li̮d ’szám, számolás’, votj. lı̊d ’szám, összeg’.[123] 24. coturus [coc- ?] ’két tíz (csomó)?’ (co(t/c)+cur+us): votj. ki̮k ’kettő’, kǝ̑kteťi ’második’, kǝ̑knazǝ̑ ’ők ketten’,[124] vog. k͔ȯs, osztj. kòs, zürj. ki̮ź, votj. ki̊ź ’húsz’, finnugor alapalak *koje ~ *koj(e)ćɤ̈ ’ember, férfi’ (mivel az emberi kéz és lább ujjainak száma 20) < uráli *ći ~ *će mutató névmás, mordv. komś ’húsz’,[125] zürj. ke̮kjà•mi̮s ’nyolc’, ahol mis a permi számnevek utótagja, őspermi ’tíz’, korai ősmagyar *χarmз-mзsз ’három tíz’,[126] mordv. kadoviks ’maradék, hulladék’,[127] zürj. ge̮re̮d ’csomó’, mordv. ḱeŕks ’nyaláb, köteg, felfűzött valami’.[128]
21. pidx ’záró, kisebb (szám)’ (pid+x): osztj. pö̆ṇǝk ’valami előtti rész’, paꬻ ’hüvelykujj’, pŏꬻêl ’oldal’, pi̮r ’valami hátsó része; hátsó, mögötti, következő’,[129] zürj. pe̮dni̮ ’becsuk, bezár’,[130] votj. pi̮d ’láb’, pi̮des (pi̮ds-) ’alja, feneke valaminek’,[131] nyeny. ṕīkće ’hüvelykujj’; szelk. på̄ri̮ ’felső rész, csúcs, orom’.[132] 21. athot ’öt ujj, szám’ (a(t) + thot): vog. at ’öt’, atal ’ötösével’, atpan ’ötven’; χōt ’hat’, χōtpan ’hatvan’[133]
24. loʒoer ’tíz-szélső; szélső tíz, szám’ (lo+ʒo+er): vog. лȯ̀ ’tíz’, lᴖβənt ’számol, olvas’, [134] vog. sēl ’oldala, széle valaminek’, ugor alapalak *śelз ’szél’[135] 16. ronset ’külső rész, határ, száz’ (ron+set): vog. raη, rᴖηχə ’kívül’, ugor alapalak *raηз ’rá’,[136] vog. sāt ’hét; száz’[137]
18. vouthi – ’összes, csökkenő, forduló (szám)’ (vou+thi): osztj. wul, wun ’nagy’, wan, u̯an ’rövid, közeli’; wet ’öt’, wătta ’át, keresztül’,[138] vog. vuoľ ’folyó fordulója’,[139] 15. Ohesir - ’az egyik, egy kevés, óriás (?) (szám)' (oh(e)+sir): votj. aǯ̍ ’első rész(e), eleje’; odig ’egy’, og ’egy; mintegy, körülbelül’, ok ’egy; körülbelül, mintegy’, ogez ’(az) egyik’,[140] lapp væha ’(egy) kevés, (egy) kicsi; egy kicsit, egy keveset, kissé’,[141] és sir: lásd pomser
25. ȯ̇l (vagy ȯ̇l merlath) - ’alsó, él (szám?)’ (ol): vog. i̯aлɛ•χ ’alsó’, osztj. i̮l ’alsó’, votj. ul ’valaminek az alja, alul eső része’[142] 25. merlath (vagy ȯ̇l merlath) - ’töredék vagy határtalan tíz’ [mer + lath]: vog. mȯr- ’törik’, mȯrl- ’tör’, finn muru ’darabka, töredék’, jurák marδā ’áttör, eltör’, szelk. morru ’darab, falat’, uráli alapalak *mura( - ) vagy *murз( - ) ’mar’[143]
27. gch (vagy gch peth) - ’középső vagy végső (szám?)’ [g + (i)ch]: vog. kȯťťəl ’közép’, osztj. kǒ͖t ’köz’, cser. kə•δäl ’a test közepe, test, (két végpont közti) közép’, finnugor alapalak *kitз vagy *kütз ’köz’[144] 21. xertȗ - ’emelkedő vagy forduló (szám?)’ [xer + tu(m?)]: vog. χāηχi ’fölmegy, emelkedik’, χar ’felszín, felület’; χūr, k͔ur ’valaminek a széle’, χuri ’alak, forma’, χūrum, k͔ō̭əm ’három’[145]
26. joh (vagy joh math) - ’belső (szám?)’ [jo + (o)h]: magy. jonh ’szív, lélek; epe; ágyék; has, gyomor, belső rész; máj = belső rész + has’ < *johon: *jo,: vog. i̯ün, i̯un ’otthon’, jun ’benn a házban, otthon’, ju ’be, haza’, osztj. i̯o̬χpa, i̯ŏ̬γĭ ’haza, vissza’, a johon *hon utótagja: osztj. kŏ̭n, zürj. ki̮ne̮m: ’has’[146] 17. rozeth - ’darab vagy rész, ingadozó (szám?)’ [ro(ze) + (se)th]: vog. -riś, -rėś, -räś kicsinyítő képző, zürj. re̮t́ś ’darab, falat’, cser. rezi̮k ’rész’, finnugor alapalak *räćз ’darab, rész’[147]

Amennyiben beigazolódna az Aethicus-ABC betűelnevezéseinek magyar etimológiája, ezt azt is jelenti, hogy ezen ABC a legrégibb magyar nyelvemlékünk és alátámasztást nyerne László Gyula kettős honfoglalás elméletések azon feltételezése, hogy a honfoglaló magyarok 895-ben magyarul beszélő népességet találtak a Kárpát-medencében.

Aethicus Isterről szinte semmit sem tudunk. A kozmográfiája szerint "szkíta" nemesi családból származott. Mivel a török népeket (Turchos) részletes módon írja le, (Prinz 1993. 119. 188. jegyz.) és külön is megemlíti azt, hogy nagyon büszkék a függetlenségükre a Római Birodalommal szemben, ez ara utal, hogy Aethicus avar származású volt. (Prinz 1993. 17–18.)[148] A kozmológiai rendszere szerint a teremtéskor a szellemi létezők, vagyis az angyalok és az ördög lényege is eredetileg egy masszában foglaltatott benne. E massza már magába foglalta a Földet, lakóit és a fölötte elhelyezkedő levegőréteget, ám leginkább egy puha, szurokszerű anyagból állott, amiből majd a tenger és annak élőlényei fejlődtek ki, az ég és az égitestek pedig mintegy átlátszó masszaként azon részek felett helyezkedett el, amelyből utóbb a szárazföld és a tenger kialakult, s már valamiféle hártya akkor is gondoskodott arról, hogy hat felső ég lakói az alsó világ lakói előtt láthatatlanok maradjanak. A Föld lapos, egy szakadékszerű mélység felett terül el, és az óceán öleli körül; az univerzumot felülről a hét égbolt határolja, amelyek közül a legalsón találhatók a csillagok, a Nap és a Hold, az e felett elhelyezkedő hat eget pedig az angyalok és a szentek lakják. A Föld széle Aethicus szerint nagy valószínűséggel összeér a buraként ráboruló éggel, s e kapcsolódási pontról erednek a szelek.[149] A hat- illetve hétosztatú világ képe pedig ismert a török népek mitológiájában, illetve azon finnugor népeknél is, melyek hosszabb ideig éltek török népek szomszédságában. Ebből pedig azt a következtetést is levonhatjuk, hogy Aethicus a saját etnikai hovatartozása alapján alakította ki a kozmológiai rendszerét. Az obi-ugoroknál a világ felső (Ég), középső (Föld) és alsó világra (Alvilág) oszlik. Az Ég hétrétegű, melynek legfelső emeletén él maga Numi Torəm főisten, a hat másik emeleten pedig a segítői. Az Alvilág is hét rétegből áll, ahol minden emeleten egy-egy Talmas, vagyis segítő él, a legalsón, a hetediken pedig maga az Alvilág ura lakik.[150] Aethicus nagy jelentőséget tulajdonít a nyers szuroknak, amelyet részben az arab humar ’földi szurok’ kifejezéssel nevez meg.[151] A humarrica kifejezést földrajzi névként is használja.[152] A szurok fogalma pedig a magyar őstörténet szempontjából is jelentőséggel bír. A szovár szavat a régi magyar nyelvben a földi szurkot tartalmazó talaj megnevezésére használták. A Szovár ’földi szurok’ jelentésű helyneveket Benkő Loránd is a „földi szurok, aszfalt” jelentéskörhöz kapcsolta. Szerinte ebből alakulhatott ki a szavárd– savartoi asphaloi görög-magyar képzettársítás.[153]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nagy Iván VI. 269. l.
  2. Nagy Iván VII. 303. l.
  3. Szegedi László: A rabanbán név magyarázata, a székely és a magyar őstörténet vázlata. Előadás: A magyarság eredete - merre mutat a nyelv, és merre a történettudomány? Magyarok X. világkongresszusa. Magyarok Világszövetsége, Budapest, 2021. aug. 17. [a tanulmánykötet előkészületben, Szerk. Sántha Attila]
  4. Vö.: Heinz Löwe: Aethicus Ister und das alttürkische Runenalphabet. Deutsches Archiv für Erforschung und Mittelalters. 32. 1976/1. 1-22. [1][2][3]; Vékony Gábor: A szarvasi felirat és ami körülötte van. Életünk 23. 1985/12. 1141–1143.[4]; Uő.: A székely írás. Emlékei, kapcsolatai, története. Budapest, 2004. 231–242.; Uő.: A székely írás emlékei, kapcsolatai, története. Budapest, 2004. 232.; Szegedi László: Aethicus Ister és a magyar őstörténet. [kézirat] Valóság.
  5. Otto Prinz: Untersuchungen zur Überlieferung und zur Orthographie der Kosmographie des Aethicus. Deutsches Archiv für Erforschung des Mittelalters. 37. 1981. 490.
  6. Honti László: Chrestomathia Ostiacica. Budapest, 1984. 1984. 214.
  7. TESz. I. 757. (Benkő Loránd főszerk.: A magyar nyelv történeti etimológiai szótára. Budapest, I-III. 1967-1976. IV. 1984. [szómutató]) [TESz.]
  8. Zsirai Miklós: Az obi-ugor igekötők. Értekezések a Nyelv- és Széptudományi Osztály Köréből. XXV. kötet, 3. szám. Budapest, 1933.48.
  9. Reguly Antal hagyományai. A' Magyar Tudományos Akadémia megbízásából kiadta Hunfalvy Pál. A' vogul föld és nép. (A M. Tudom. Akad. Évkönyvei. 12.) Pest, I. 1864. 14. (alább: Hunfalvy 1864.)
  10. TESz. II. 476., 473.
  11. James Forsyth: A History of the Peoples of Siberia. Russia’s Noth Asian Colony 1581–1990. Cambridge, 1992. 20.
  12. Honti 1984. 76., 77.
  13. Johann Friedrich Fritz: Neu eroͤffnetes in Hundert Sprachen bestehendes A.b.c. Buch... Lipcse, 1743. 91.
  14. Honti 1984. 78.
  15. TESz. III. 46.
  16. TESz. IV. 149.
  17. TESz. II. 101.
  18. Hunfalvy 1864. 4.
  19. Hunfalvy 1864. 4.
  20. TESz. IV. 164.
  21. Agyagási Klára: Az átadó nyelvjárások kérdése a csuvas nyelv mari eredetű jövevényszó-állományában. Nyelvtudományi Közlemények 97. 2000. 172.
  22. В.И. Абаев: Историко-этимологический словарь осетинского языка. Leningrád: Издательство Российской Академии наук, 1973. II. 132–133.
  23. Lakó György: Chrestomathia Laopponica. Budapest, 1986. 82.
  24. Bereczki Gábor: Chrestomathia Ceremissima. Budapest, 1990. 112.
  25. Budenz József: Cseremisz tanulmányok. Nyelvtudományi közlemények 3. 1864/3. 423. (első közlemény)
  26. Beke Ödön: A magyar Etymológiai Szótárhoz.; Uő.: Magyarázatok. Az ujjak nevei. Magyar Nyelvőr 62. 1933/1–2. 31-32. [helytelenül szláv jövevényszónak tartja; Sz. L.]
  27. Munkácsi Bernát: Kisebb közlések – Mélanges. Keleti Szemle 8. 1907. 341.
  28. Hajdú 1989. 159.
  29. Honti 1984. 78.
  30. Lars Johanson: Turkic. Cambridge: Cambridge University Press, 2021. 199., 298.
  31. Csúcs Sándor: Chrestomathia Votiacica. Budapest, 1990. 117., 118., 134., 135., 136.
  32. Václav Blažek: Altaic Languages. History of research, survey, classification and a sketch of comparative grammar. Brno, 2019. 220–221., 223–224.
  33. Johanson 2021. 217.
  34. Csúcs 1990. 137., 138.
  35. TESz. IV. 147.
  36. Honti 1984. 81.
  37. Blažek 2019. 249., 273–274.
  38. Johanson 2021. 217.; 531., 536.
  39. Szilasi Móric: Adalékok a finn-ugor palatalis mássalhangzók történetéhez. Értekezések a Nyelv- és Széptudomámyok Köréből. Budapest 18. 1904/8. 20.,
  40. Honti 1984. 216.
  41. TESz. II. 237.
  42. Csúcs 1990. 57., 115., 116.
  43. TESz. II. 1100.
  44. TESz. III. 1029.
  45. Heikki Paasonen: Adalékok a magyar nyelv szófejtő szótárához. Nyelvtudományi Közlemények 40. 1911. 355–356.
  46. Blažek 2019. 218.; 217.; 227.; 234.; 242–243.
  47. Hajdú Péter: Chrestomathia Samoiedica. Budapest, 1989. 98.
  48. Blažek 2019. 218., 219.; 227.; 229.; 236.; 237.; 240.; 248.; 256.; 258.)
  49. Rédei Károly: Chrestomathia Syrjaenica. Budapest, 1978. 130., 158.
  50. Lakó 1986. 204., 205.
  51. TESz. III. 426.
  52. TESz. III. 392.
  53. Lakó 1986. 204.
  54. Honti 1984. 81.
  55. TESz. IV. 147., II. 489.
  56. Csúcs 1990. 115., 116.; 60., 131., 133., 134., 142., 143.; 132.
  57. Kálmán Béla: Chrestomathia vogulica. Budapest, 1989. 99., 109.; 106., 107.
  58. Csúcs 1990. 115., 116.; 60., 131., 133., 134., 142., 143.; 132.
  59. Csúcs 1990. 117., 118., 31., 135.
  60. András Róna-Tas: Khitan Studies I. The Graphs Of The Khitan Small Script.... Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae. 69 2016/2. 129., uő. 2019. 65–67.; uő. 2019. 69.
  61. Blažek 2019. 216–217.; 217.; 218.; 229.; 232.; 236.; 240.; 244.; 246.; 248.; 261.
  62. Róna-Tas 2020. 74.; 80–81.
  63. Csúcs 1990. 120.; 121.
  64. Blažek 2019. 217.; 218.; 219.; 227.; 228–229.; 229.; 232.
  65. Lakó 1986. 84.
  66. TESz. II. 230.
  67. Blažek 2019. 219.; 233.; 240.
  68. Róna-Tas 2020. 77., 81.
  69. Keresztes 1990. 70., 152.
  70. Csúcs 1990. 141.
  71. Honti 1984. 235.
  72. Kálmán 1989. 52.; 114.; 115.
  73. Honti 1984. 235.
  74. Hajdú 1989. 56.
  75. Blažek 2019. 216.; 219.; 233.; 240.
  76. Blažek 2019. 270.
  77. Kálmán 1989. 112.
  78. TESz. III. 323.
  79. Blažek 2019. 258.; 278.
  80. Kálmán 1989. 111.
  81. TESz. III. 384.
  82. TESz. II. 634., IV. 154.
  83. Kálmán 1989. 49.; 51.; 52.; 101.; 102.
  84. Hajdú 1989. 93.
  85. TESz. II. 16.
  86. Csúcs 1990. 44.
  87. Kálmán 1989. 52.; 98.
  88. Blažek 2019. 219.; 233.; 264–265.
  89. Honti 1984. 217.
  90. TESz. I. 890.
  91. TESz. III. 667.
  92. TESz. III. 827.
  93. TESz. III. 46.
  94. TESz. I. 716.
  95. Kálmán 1989. 49.
  96. Abondolo 2006. 414.
  97. TESz. III. 1029.
  98. Kálmán 1989. 49.; 106.
  99. TESz. II. 852–853.
  100. Hajdú 1989. 103.
  101. TESz. I. 862.
  102. Csúcs 1990. 136.
  103. Kálmán 1989. 113.
  104. TESz. I. 858.
  105. Lakó 1986. 178.; 179.
  106. Keresztes 1990. 66.; 70.; 134.; 147.
  107. TESz. I. 871.
  108. Rédei 1978. 66–67.
  109. TESz. III. 46.
  110. Csúcs 1990. 44.
  111. Lakó 1986. 83.
  112. Keresztes 1990. 61.; 62.
  113. TESz. III. 43.
  114. TESz. III. 1110.
  115. TESz. III. 1029.; IV. 155.
  116. TESz. II. 1079.
  117. Kálmán 1989. 117.
  118. Lakó 1986. 46.
  119. Rédei 1978. 156.
  120. Lakó 1986. 80.
  121. TESz. III. 46.
  122. TESz. III. 1029.; IV. 155.
  123. TESz. II. 1079.
  124. Csúcs 1990. 126.
  125. TESz. II. 174.
  126. TESz. II. 61.
  127. Keresztes 1990. 138.
  128. TESz. II. 693.
  129. Honti 1984. 231.
  130. TESz. I. 858.
  131. Csúcs 1990. 135.
  132. Hajdú 1989. 111.; 165.
  133. Kálmán 1989. 99.; 101.)
  134. TESz. II. 1078–1079
  135. TESz. III. 705
  136. TESz. III. 323
  137. Kálmán 1989: 112
  138. Honti 1984: 238; 239
  139. TESz. III. 1079
  140. Csúcs 1990: 115; 133
  141. Lakó 1986. 212.
  142. TESz. I. 121
  143. TESz. II. 841
  144. TESz. II. 631
  145. Kálmán 1989: 100; 102
  146. TESz. II. 279
  147. TESz. III. 392
  148. Otto Prinz: Die Kosmographie des Aethicus. In: Otto Prinz szerk. Monumenta Germaniae Historica. Quellen zur Geschichte des Mittelalters. München, 1993.[5]
  149. Nótári Tamás: Az univerzum képe Aethicus Ister Cosmographiájában. Belvedere 17. 2005/5–6. 39–40.[6]
  150. Nagy Zoltán: „Az õseink még hittek az ördögökben”. Vallási változások a vaszjugani hantiknál. Budapest, 2007. 51–66., 75–77.[7]; K. F. Karjalainen: Die Religion der Jugra-Völker. Porvoo, II. 1922. 33.[8]; Jankovics Marcell: Csodaszarvas a csillagos égen. In: Ahol a madár se jár. (Tanulmnykötet) Budapest, 1996. 26–30., 34.[9]; Diószegi Vilmos: Samanizmus. Budapest, 1998. [10]
  151. Prinz 1993. 92. 35. jegyz., 98. 63. j.; Georg Wilhelm [Friedrich] Feytag: Lexicon Arabico-Latinum. Halis Saxonum, 1830. I. 424.
  152. Prinz 1993. 22., 92. 35. jegyz.
  153. Benkő Loránd: A Szovárd-kérdés. Fejezetek egy ómagyar nemzetség történetéből. Budapest, 2009. 115–120.
  154. Heinrich Wuttke szerk: ’Cosmographiam Aethici Istrici ab Hieronymo ex Graeco in Latinum breviarium redactam. Lipcse, 1853.

Lásd még[szerkesztés]