Heraldikai lexikon/Betűk

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
L-betű, Lipót császár monogramja az Esterházy címer boglárpajzsán
Ballusztrádpillér II. Ulászló monogramjával, Vác, Székesegyház
Erdélyi rovásplcák, 1890 k.
Udvarhelyszék-színes.png

Névváltozatok:
betük (Tagányi 1880. 6.), «Fidelis» felírás, L betű (Sváby Frigyes Turul 1889/3. 124.), littera: betǘ (Pápai/Bod 373.), extrita litera: ki-vakart, ki-töröltetett betǘ (uo. 260.), hieroglyphicus: valami állatoknak reá-metſzéſekkel tzifrázott (uo. 304.)

de: Buchstabe
Rövidítések

A betűk a heraldikában a pajzson, esetleg más címerrészeken előforduló jelképek. A címerképek közé tartoznak. Főleg az olasz és a spanyol heraldikában használják a pajzson vagy a pajzs mellett.

Idővel az adott név kezdőbetűi mellett egész szavak, rövidítések és rövid mondások (betűjeligék) is megjelentek a címerekben. Ezeket gyakran címerjavításként vettek használatba és külön értelmük van. Feloldásuk hozzájárul a címer történetének ismeretéhez. A Klaniczay család címerében az EDUCATIO szó olvasható.[1] A Máriaffi család 1742-es címerjavításában M.D. monogram, a Mária szó, M.F. monogram és az "et ad me conversio ejus" mondat olvasható.[2]

A betűjelige (de: Buchstabendevise) olyan jelmondat vagy szólás, melyre ezek szavainak kezdőbetűivel utalnak. Ilyen például a W. G. W (Wie Gott Will). A legismertebbek közé tartozik III. Frigyes császár (1440-1493) A. E. I. O. V. alakú rövidítése (ahol a V az U-nak felel meg), melynek többféle megfejtése is van.

A betűcímerek (de: Buchstabenwappen) mezője egy vagy több betűt tartalmaz. Ilyen címerek már a 15. században is előfordultak. Ehhez hasonlók a monogramcímerek (de: Initialwappen). Főleg a városcímerek között fordulnak elő és általában az adott település kezdőbetűinek felelnek meg. Egyes nemesi címerekben az uralkodó monogramja is szerepel, melyet tulajdonosuk gyakran kitüntetésképp kapott. Néha egy-egy olyan szó (de: Wort) is megjelenik a címerben, melyet antiheraldikus címerképnek tartanak. Ilyen pl. a FIDELITAS szó Karlsruhe címerében, a LIBERTAS San Marino államcímerében, mely ott nem címerkép, hanem jelmondat.

Elsősorban Erdélyben a címerviselők megnevezésére rovásírásos feliratokat is használnak.

Aethicus betűi

Aethicus Ister, "szkíta filozófus" 750 tájára datált Cosmografia című művének végéhez egy különleges betűkkel írt ABC-t csatolt. Heinz Löwe, német történész ezt a magyar és az ótörök rovásítással hozza kapcsolatba és az Aethicus-ABC-t a kárpát-medencei avaroktól eredezteti. Vékony Gábor szerint az ABC írásjelei a sorozatos másolások miatt (a kéziratnak 44, az ABC-nek ettől jóval több másolata ismert) erősen stilizálódtak, torzultak, de a betűk neveinek nyelvi elemzése szerinte világossá teszi, hogy az ábécé eredeti lejegyzője ősmagyar és bolgár-török betűneveket hallott, ami arra vall, hogy az ABC olyan területről, a Kárpát-medencéből származik, ahol 700 körül bolgár-török és ősmagyar kétnyelvűség volt. Később igazolta, hogy az Aethicus ABC a 8. századi Kárpát-medencei rovásírás grafémáit tartalmazza. Van olyan vélemény (Szegedi László)[3], mely szerint az ABC mind a 22 (néhány kéziratban 23, sőt 29) betűje magyar számnevekkel kapcsolatos fogalmakat takar, amelyek közül a legegyértelműbbek a 3. cathu ’kettő’ és a 8. hethmu ’hét’ betűnevek, de a 18. (egy másik kéziratban a 9.) intalach betűelnevezés is pontosan megfeleltethető a vogul (legközelebbi nyelvrokonaink) ontollou 'kilenc' számnévvel, valamint a 13. nabaleth ’második tíz’ valószínűsíthető jelentése és a 19. thothimos betűnév szintén tökéletes módon egyezik a votják ťami̮sos ’nyolcad’ számnévvel (ahol a -mos a törtszámnév képzője). Ezenkívül az Aethicus-ABC egyes betűelnevezései megőrizték az ómagyar tővéghangzókat (1. alamou, 3. cathu, 4. delfou, 5. effothu, 6. fomethu, 7. garfou, 8. hethmu, 9. iofithu, 10. kaitu, 11. lethfu), akárcsak a tihanyi apátság alapító levele (1055): utu ’út’. Mivel a 3. cathu 'kettő' a harmadik, a 8. hethmu 'hét' a nyolcadik helyen található és az 1. alamou az 'elő, elem' szóval egyeztethető (Szegedi, 2021.) ez azt jelenti, hogy ebben a rendszerben már a nulla fogalma is ismert lehetett.[4] Egyéb betűelnevezésekben más képzők is feltételezhetők. (Szegedi 2021.) Az Aethicus-ABC betűneveinek -thy, -thu végződése (pl. 5. effothy, effothu) megfelelhet a sorszámnevek magyar -ik végződésének, miként a szelkup ťeťimďej, tetymžely ’negyedik’ esetében ezt a szerepet a -mďej, -mžely képző tölti be. Az is lehetséges, hogy a -thy, -thu végződés a szelkupból ismert kettes (kettős, duális) szám -qi̮ képzőjét rejti (måt ’ház’; måt-qi̮ ’két ház’) és így a 12. malathy (malathi): nyenyec matɁ ’hat’ értelme ’kétszer hat?’ is lehet. A 16. phithyrin (pithirin) és a 22. zothycin (zothichin) szavak -in végződésében is képző tételezhető fel, mivel az ugor nyelvek helyhatározói viszonyító eszközeiben morfológiai elhatárolódás van a névutó és a határozószó között: pl. osztj. itpǝnǝ ~ itn̥, kimpijn̥ ~ kamǝn, vog. jol(i)-pālt ~ jolǝn, numi-pālt ~ numǝn, magyar alatt ~ alant, alul, fölött ~ fent. Az udmurtban az -m a múlt idő képzésére használt igeképző. A zürjénben a ’fél’ fogalmát a ǯi̮n szó fejezi ki, mely egyaránt állhat a rá vonatkozó szó előtt és után. A betűjegyzék végén található 16. phithyrin (pithirin) és 22. zothycin (zothichin) szavakban (számnevekben?) ennek lehet megfelelője az -in végződés, itt azonban valószínűleg nem felező, hanem talán kétszerező képzőként szerepel. (Szegedi 2021.) Aethicus egy nagyon különleges latin nyelvet használ. Sok hibridszavat is alkot görög és latin szavakból. Az egyik ilyen az Istifinsem a Siti- helyett (Prinz 1993. 241.), amiben akár a magyarban is szokásos szóeleji mássalhangzó-torlódás feloldásának módszerét is láthatjuk (Szegedi 2021.), egy szóeleji i- (vagy e-, o-) felvételével (pl. scola - iskola/oskola, Stephanos - István/Estván). Másik példája a latin stilo szó alakjának (a lipcsei, oxfordi és St. Gallen-i kéziratban) felcserélése az istilo alakra a wolfenbütteli kéziratban, amelyet Prinz az anyanyelvi beszéd visszahatásának vél a szerző latin nyelvére.
Otto Prinz: Untersuchungen zur Überlieferung und zur Orthographie der Kosmographie des Aethicus. Deutsches Archiv für Erforschung des Mittelalters. 37. 1981. 490.</ref>

Aethicus betűelnevezéseinek lehetséges vázlatos etimológiája (Szegedi 2021.):

Aethicus Ister betűi, 1. alamon.svg 1. alamou – osztják alǝ̑ŋ ’kezdet, vég; első’,[5] magyar elem ’elő-, túl’[6] Aethicus Ister betűi, 2. becach.svg 2. becah – vogul εk,[7] mordvin weigke ’egy’ [8]
Aethicus Ister betűi, 3. cathẏ.svg 3. cathu – magy. ’kettő’ vog. kiṫ 'kettő'[9] Aethicus Ister betűi, 4. delfou.svg 4. delfou – szelkup dong ’három’[10]
Aethicus Ister betűi, 5. effothu.svg 5. effothu - ek + fomethu ’1 mínusz 5’ Aethicus Ister betűi, 6. fomethu.svg 6. fomethu - osztj. wä̆tmǝt,[11] vog. εit,’öt’ [12]
Aethicus Ister betűi, 7. garfou.svg 7. garfou - vog. k͕at, χōt ’hat’ [13] Aethicus Ister betűi, 8. hetmu.svg 8. hetmu - bolgtör. chit(i), magy. ’hét’
Aethicus Ister betűi, 9. iofithu.svg 9. iofithu - vog. niollola ’nyolc’ [14] Aethicus Ister betűi, 10. kaithu.svg 10. kaithu - osztj. killien,[15] magy. ’kilenc’
Aethicus Ister betűi, 11. lethfu.svg 11. lethfu - vog. лȯ̀, lȯβ ’tíz’, lᴖβǝnt ’számol, olvas’ [16] Aethicus Ister betűi, 12. malathi.svg 12. malathi - cseremisz малды ’elülső’, mal ’elülső, elülső rész’ [17]
Aethicus Ister betűi, 13. nabaleth.svg 13. nabaleth - lapp nubbĕ ’második’, lo.kke ’tíz’,[18] tkp. ’második tíz’ Aethicus Ister betűi, 14. ozechi.svg 14. ozechi - cser. ońǯ́ǝ̑č́ ’előlről’[19]
Aethicus Ister betűi, 15. chorizech.svg 15. chorizech - osztj. χutmetat ’mind a három'[20] Aethicus Ister betűi, 16. phitirin.svg 16. phitirin - votj. bi̮rontem ’végtelen; kimeríthetetlen’[21]
Aethicus Ister betűi, 17. salathy.svg 17. salathy - votj. śiźimeti ’hetedik’[22] Aethicus Ister betűi, 18. intalach.svg 18. intalach - vog. ontollou ’kilenc’, tkp.: oldal a tízhez’[23]
Aethicus Ister betűi, 19. thothimos.svg 19. thothimos - votj. ťami̮sos ’nyolcad’[24] Aethicus Ister betűi, 20. azathot.svg 20. azathot - votj. ’első rész’,[25] cser. užašlaš ’oszt, szétoszt’[26]
Aethicus Ister betűi, 21. irchoni.svg 21. yrchoni - szelk. jerki ’középső’[27] Aethicus Ister betűi, 22. zothichin.svg 22. zothichin - zürjén ǯi̮n ’fele vminek’, žuge̮dni̮ ’eltör, széttör’[28]
Aethicus Ister betűi, 17. rehronta.svg 17. rehronta - osztj. rō̭γettȧ ’egy darabot levág’[29] Aethicus Ister betűi, 20. req̀re.svg 20. req̀re - zürj. re̮t́ś ’darab, falat’, [30] lapp râw’dâ ’széle, vége valaminek’ [31]
Aethicus Ister betűi, 17. ātismamilk.svg 17. ātismamilk - vog. āt́im ’nincs’, mil ’mély’ [32], votj. aǯ̍i̮n ’előtt; elöl’, mi̮lki̮d ’hangulat; akarat’ [33] Aethicus Ister betűi, 16. Perseth.svg 16. perseth -
Aethicus Ister betűi, 22. dronithi.svg 22. dronithi - Aethicus Ister betűi, 17. Aronithi.svg 17. aronithi -
Aethicus Ister betűi, 7. throdn.svg 7. throdn - Aethicus Ister betűi, 25. thech.svg 25. thech -
Aethicus Ister betűi, 17. ronchi.svg 17. ronchi - Aethicus Ister betűi, 22. Rati.svg 22. rati -

Amennyiben beigazolódna az Aethicus-ABC betűelnevezéseinek magyar etimológiája, ezt azt is jelenti, hogy ezen ABC a legrégibb magyar nyelvemlékünk és alátámasztást nyerne László Gyula kettős honfoglalás elméletések azon feltételezése, hogy a honfoglaló magyarok 895-ben magyarul beszélő népességet találtak a Kárpát-medencében.

Aethicus Isterről szinte semmit sem tudunk. A kozmográfiája szerint "szkíta" nemesi családból származott. Mivel a török népeket (Turchos) részletes módon írja le, (Prinz 1993. 119. 188. jegyz.) és külön is megemlíti azt, hogy nagyon büszkék a függetlenségükre a Római Birodalommal szemben, ez ara utal, hogy Aethicus avar származású volt. (Prinz 1993. 17–18.)[34] A kozmológiai rendszere szerint a teremtéskor a szellemi létezők, vagyis az angyalok és az ördög lényege is eredetileg egy masszában foglaltatott benne. E massza már magába foglalta a Földet, lakóit és a fölötte elhelyezkedő levegőréteget, ám leginkább egy puha, szurokszerű anyagból állott, amiből majd a tenger és annak élőlényei fejlődtek ki, az ég és az égitestek pedig mintegy átlátszó masszaként azon részek felett helyezkedett el, amelyből utóbb a szárazföld és a tenger kialakult, s már valamiféle hártya akkor is gondoskodott arról, hogy hat felső ég lakói az alsó világ lakói előtt láthatatlanok maradjanak. A Föld lapos, egy szakadékszerű mélység felett terül el, és az óceán öleli körül; az univerzumot felülről a hét égbolt határolja, amelyek közül a legalsón találhatók a csillagok, a Nap és a Hold, az e felett elhelyezkedő hat eget pedig az angyalok és a szentek lakják. A Föld széle Aethicus szerint nagy valószínűséggel összeér a buraként ráboruló éggel, s e kapcsolódási pontról erednek a szelek.[35] A hat- illetve hétosztatú világ képe pedig ismert a török népek mitológiájában, illetve azon finnugor népeknél is, melyek hosszabb ideig éltek török népek szomszédságában. Ebből pedig azt a következtetést is levonhatjuk, hogy Aethicus a saját etnikai hovatartozása alapján alakította ki a kozmológiai rendszerét. Az obi-ugoroknál a világ felső (Ég), középső (Föld) és alsó világra (Alvilág) oszlik. Az Ég hétrétegű, melynek legfelső emeletén él maga Numi Torəm főisten, a hat másik emeleten pedig a segítői. Az Alvilág is hét rétegből áll, ahol minden emeleten egy-egy Talmas, vagyis segítő él, a legalsón, a hetediken pedig maga az Alvilág ura lakik.[36] Aethicus nagy jelentőséget tulajdonít a nyers szuroknak, amelyet részben az arab humar ’földi szurok’ kifejezéssel nevez meg.[37] A humarrica kifejezést földrajzi névként is használja.[38] A szurok fogalma pedig a magyar őstörténet szempontjából is jelentőséggel bír. A szovár szavat a régi magyar nyelvben a földi szurkot tartalmazó talaj megnevezésére használtak. A Szovár ’földi szurok’ jelentésű helyneveket Benkő Loránd is a „földi szurok, aszfalt” jelentéskörhöz kapcsolta. Szerinte ebből alakulhatott ki a szavárd– savartoi asphaloi görög-magyar képzettársítás.[39]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nagy Iván VI. 269. l.
  2. Nagy Iván VII. 303. l.
  3. Szegedi László: A rabanbán név magyarázata, a székely és a magyar őstörténet vázlata. Előadás: A magyarság eredete - merre mutat a nyelv, és merre a történettudomány? Magyarok X. világkongresszusa. Magyarok Világszövetsége, Budapest, 2021. aug. 17. [a tanulmánykötet előkészületben, Szerk. Sántha Attila]
  4. Vö.: Heinz Löwe: Aethicus Ister und das alttürkische Runenalphabet. Deutsches Archiv für Erforschung und Mittelalters. 32. 1976/1. 1-22. [1][2][3]; Vékony Gábor: A szarvasi felirat és ami körülötte van. Életünk 23. 1985/12. 1141–1143.[4]; Uő.: A székely írás. Emlékei, kapcsolatai, története. Budapest, 2004. 231–242.; Uő.: A székely írás emlékei, kapcsolatai, története. Budapest, 2004. 232.; Szegedi László: Aethicus Ister és a magyar őstörténet. [kézirat] Valóság.
  5. Honti László: Chrestomathia Ostiacica. Budapest, 1984. 1984. 214.
  6. TESz. I. 757. (Benkő Loránd főszerk.: A magyar nyelv történeti etimológiai szótára. Budapest, I-III. 1967-1976. IV. 1984. [szómutató])
  7. Zsirai Miklós: Az obi-ugor igekötők. Értekezések a Nyelv- és Széptudományi Osztály Köréből. XXV. kötet, 3. szám. Budapest, 1933.48.
  8. Reguly Antal hagyományai. A' Magyar Tudományos Akadémia megbízásából kiadta Hunfalvy Pál. A' vogul föld és nép. (A M. Tudom. Akad. Évkönyvei. 12.) Pest, I. 1864. 14. (alább: Hunfalvy 1864.)
  9. TESz. II. 476., 473.
  10. James Forsyth: A History of the Peoples of Siberia. Russia’s Noth Asian Colony 1581–1990. Cambridge, 1992. 20.
  11. Honti 1984. 78.
  12. TESz. III. 46.
  13. TESz. IV. 149.
  14. Hunfalvy 1864. 4.
  15. Hunfalvy 1864. 4.
  16. TESz. IV. 164.
  17. Agyagási Klára: Az átadó nyelvjárások kérdése a csuvas nyelv mari eredetű jövevényszó-állományában. Nyelvtudományi Közlemények 97. 2000. 172.
  18. Lakó György: Chrestomathia Laopponica. Budapest, 1986. 82.
  19. Bereczki Gábor: Chrestomathia Ceremissima. Budapest, 1990. 112.
  20. Honti 1984. 78.
  21. Csúcs Sándor: Chrestomathia Votiacica. Budapest, 1990. 117., 118., 134., 135., 136.
  22. Csúcs 1990. 137., 138.
  23. TESz. IV. 147.
  24. Csúcs 1990. 44.
  25. Csúcs 1990. 57., 115., 116.
  26. TESz. II. 1100.
  27. Hajdú Péter: Chrestomathia Samoiedica. Budapest, 1989. 98.
  28. Rédei Károly: Chrestomathia Syrjaenica. Budapest, 1978. 130., 158.
  29. TESz. III. 426.
  30. TESz. III. 392.
  31. Lakó 1986. 204.
  32. Kálmán Béla: Chrestomathia vogulica. Budapest, 1989. 99., 109.; 106., 107.
  33. Csúcs 1990. 115., 116.; 60., 131., 133., 134., 142., 143.; 132.
  34. Otto Prinz: Die Kosmographie des Aethicus. In: Otto Prinz szerk. Monumenta Germaniae Historica. Quellen zur Geschichte des Mittelalters. München, 1993.[5]
  35. Nótári Tamás: Az univerzum képe Aethicus Ister Cosmographiájában. Belvedere 17. 2005/5–6. 39–40.[6]
  36. Nagy Zoltán: „Az õseink még hittek az ördögökben”. Vallási változások a vaszjugani hantiknál. Budapest, 2007. 51–66., 75–77.[7]; K. F. Karjalainen: Die Religion der Jugra-Völker. Porvoo, II. 1922. 33.[8]; Jankovics Marcell: Csodaszarvas a csillagos égen. In: Ahol a madár se jár. (Tanulmnykötet) Budapest, 1996. 26–30., 34.[9]; Diószegi Vilmos: Samanizmus. Budapest, 1998. [10]
  37. Prinz 1993. 92. 35. jegyz., 98. 63. j.; Georg Wilhelm [Friedrich] Feytag: Lexicon Arabico-Latinum. Halis Saxonum, 1830. I. 424.
  38. Prinz 1993. 22., 92. 35. jegyz.
  39. Benkő Loránd: A Szovárd-kérdés. Fejezetek egy ómagyar nemzetség történetéből. Budapest, 2009. 115–120.
  40. Heinrich Wuttke szerk: ’Cosmographiam Aethici Istrici ab Hieronymo ex Graeco in Latinum breviarium redactam. Lipcse, 1853.

Lásd még[szerkesztés]