Heraldikai lexikon/Címerjel

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Névváltozatok:
jelvény (Bertényi Új m. 44.), deviza (Novák Ádám 2015. 189. [181-200.][1]), rangjelvény

en: badge, cognizance [norman cognoissasnce], it: impressa, cs: odznak
Rövidítések

Perényi János ( -1458) tőketerebesi sírköve (1438-39). Perényi János az egyetlen magyar, akinek címerpajzsa körül, például tőketerebesi sírkövén megjelenik a Lancaster-ház devizája, az úgynevezett SS lánc v. gallér(ék). Az SS insignia-t gyakran tévesen tulajdonítják a ciprusi Lusignan királyok Kardrendje jelvényének.

Címerjel, a címertől független heraldikai szimbólum. Főleg az angol heraldikában használják, de a 13. század végétől elterjedt Dél-Európában, Franciaországban és a 14. századtól Németországban is. Skandináviában szinte ismeretlenek. Használata főleg a 14-15. században dívott, majd a 15. században lehanyatlott. A pajzs és a sisakdísz mellett a harmadik örökletes megkülönböztető eszköz. Jelképezhet egy családot vagy intézményt is. A középkorban a címerviselő mellett annak csatlósai is hordták és néha láthatók a lobogókon és a lándzsazászlócskákon. Ezzel ellentétben a zászlókon és a heroldok öltözékén mindig a címert tüntették fel. Angliában ma a címerviselő olyan rokonai is viselik a címerjelet, mint a címer nélküli vők, a nőági unokák, akik nem jogosultak a címer és a sisakdísz használatára.

Általában önálló jelkép, de tágabb értelemben ide sorolhatók a pajzson alkalmazott jelvények is a címertörés, a származás stb. kifejezésére. Ide sorolhatók a rendi jelvények, a lovagrendek tagjainak köpenyére illesztett keresztek, az uralkodói monogramok stb. Ma lényegében csak Nagy Britanniában használják, ahol a címerjelek nagyon változatosak. Lebegő kép, mely gyakran több címerképből van összeszerkesztve (pl. liliom, melynek szirmai állatfejekben végződnek vagy ooldalsó szirmai szárnyként tárulnak széjjel) és sokszor kör alakúak vagy szimetrikusak. Utalhat a tulojdonosa nevére, egy történeti eseményre, házasságra. A 15. századi angol trónharcokat is a címerjelekkel, a vörös és a fehér rózsa harcaként írták le. A címerekhez hasonlóan sor kerülhetett a címerjelek egyesítésére is, pl. a(z uralkodói) házasságok alkalmával.

Az angol heraldikában gyakran átveszi a sisakdísz szerepét. A fejfedőkön ismertető jelként kis ágacskákat, növényeket, virágokat is viseltek. Ilyen jelvény volt az angol Plantagenet család rekettyeága (planta genista), melyről a dinasztia a nevét vette. Először II. Henrik (1104-1189) használta, de a 16. század és 1906 között nem adományoztak új címerjeleket, ma azonban a virágkorát éli.. A címerjelet viselték a ruházaton, fejfedőkön, zászlókon, fegyvereken, bútorokon stb. Skóciában csak a törzsfők használhatnak címertjelet. A skót klánoknak a heraldikai jelképeiken kívül ma is vannak virág címerjelei. A szokványos címerjelek mellett Angliában használnak csomókat (en: knots) is megkülönböztető jelként. Ezek különleges csomók, összehurkolt szalagokból vagy kötelekből, melyeknek külön elnevezésük van, mint pl. Stafford Knot, Wake and Ormond Knot. Ezeket a csomókat más címerjelekkel is kombinálhatják. .

A legtöbb európai nemzet állami jelképei mellett használ valamilyen külön jelképeket is, melyek gyakran függetlenek a heraldikától. Ezt olaszul impressanak nevezik. Rendszerint valamilyen egyszerű jelképből és a vele összefüggő jelmondatból áll. Az ilyen kép neve corpo, azaz test, a szövegé 'anbima', azaz lélek, mivel enélkül a test nem létezhet. Magyarországon csak kivételesen fordul elő. Thuróczi krónikájában említést tesz a Nagy Lajos temetéről, amikor három lovon ülő vitéz a sisakján aranykoronás struccmadárhoz hasonló hadi jelvényt viselt, amilyet a király is hordott életében. Jagelló Ulászló koronás W-betűt használt jelvényként, utóda, II. Lajos pedig pajzsrta helyezett koronás L-betűt. A Neumann család mengnemesítése után saját címerjeleket használt.