Heraldikai lexikon/Őstábla

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sigmund Christoph von Waldburg-Zeil-Trauchburg faszerű őstáblája
Őstábla.jpg
Hálós őstábla
Köralakú őstábla
Félkör alakú őstábla
Fájl:Genealogy-fan-chart.jpg
legyezőszerű őstábla

Névváltozatok:
{{{1}}}
Rövidítések

Őstábla, a vizsgált egyén összes (férfi és női) ősét feltüntető genealógiai tábla. Ha ez nem grafikus formában történeik, hanem genealógiai jegyzékben, ősjegyzékről van szó. Ha fa alakjában ábrázolják, ősfának is lehet nevezni. Ezen táblázat által az egyén őseit egy szempillantás alatt át tudjuk tekinteni. Hátránya, hogy viszonylag nagy a helyigénye, ezért csak korlátozott számú generációt tudunk egy táblán feltüntetni. Az őstábla a sógorsági tábla egy formájának is tekinthető, mert a szülőpárok általában nem egymás közeli vérrokonai.

Az őstáblát különféle grafikai megoldásokkal lehet ábrázolni. A legegyszerűbb és legáltalánosabb a táblázatszerű elrendezés.

Generációk: I. II. III. IV.
1 Egyén (probantus) 2 Apa 4 Apai nagyapa 8 Nagyapai dédapa
9 Nagyapai dédanya
5 Apai nagyanya 10 Nagyapai dédapa
11 Nagyapai dédanya
3 Anya 6 Anyai nagyapa 12 Nagyanyai dédapa
13 Nagyanyai dédanya
7 Anyai nagyanya 14 Nagyanyai dédapa
15 Nagyanyai dédanya

A genealógiai őstáblában az egyes személyeket általában a Kekulé-féle (Sosa-Kekulé vagy Eytzinger-féle) ősszámokkal szokták ellátni, mely a vizsgált egyéntől (probandus) indul, aki az 1-es számot kapja, az apja a 2-est, az anyja a 3-ast stb., és folymatosan halad a távolabbi ősök felé. Az apa ebben a rendszerben mindig a fia (utóda) számának kétszeresét viseli, az anya a fia (utóda) kétszeresét +1-et. Minden páros szám férfi (kivéve a probandust), és minden páratlan szám női őst takar. Ha a táblázat betelt, új táblázatot kezdünk a megfeleő ősszámmal folytatva azt.

A táblázatos ábrázoláson kívül használatos még a kapcsos elrendezés, a hálószerű, a kör alakú, a félkör (szivárvány) alakú, a legyezőszerű, a csigavonalszerű és a faalakú, mely művészi ábrázolás a családfa mintájára, ahol az egyén a fa gyökerénél található.

Kapcsos őstábla Michaël Eytzinger Thesaurus principum hac aetate in Europa viventium (Köln, 1590. 146-147. l.) című művéből, mely az első kiadott őstábla volt. Ebben elsőször mutatja be új ősszámozási rendszerét. A képen III. Henrik francia királyt (mint n° 1, de cujus) és őseit ábrázolja öt generációban.

Az őstáblához hasonló módszert az állatok (versenylovak, kutyák, macskák) törzskönyvének összeállítására is használnak, újabban pedig az állatkertek közti fajmegőrző tenyészprogramokban használják különféle veszélyeztetett állatfajoknál a beltenyésztés elkerülésére és a genetikai változatosság fenntartására.

A múltban különféle őstáblákat (próbákat és igazolásokat) használtak a származás igazolására. Ezeknél előírták, hogy az adott személy apai és anyai ágon is igazolja a száramazását, ha valamilyen hivatalt akart betölteni, magasabb rangra akart emelkedni vagy valamilyen rendbe akart belépni. Ilyenek voltak a nemességi igazolások bizonyos típusai, a kamarási próba (vagy ősfa), a máltai próba (vagy ősfa), az erdélyi próba stb. Ezen próbák és igazolások mind az őstábla egy-egy változatát képezik. Gyakran az ősök címereit is feltüntetik benne. A náci Németországban bizonyos hivatalok betöltéséhez igazolni kellett az árja származást. A vizsgálatot az őstábla mintájára hajtották végre és gyakran őstáblának nevezték.

Az őspróbák táblázatos összeállítása csak a 16. században vette kezdetét (azonban így is a legrégibb genealógiai táblák közé tartozik). A nemesség bizonyos generációra visszamenő igazolását férfi és női ágon egyes egyházi lovagrendek (máltai, calatrava, alcantara, montesa stb.) már a 12. században is előírták. A lovagi tornákon, a 12. századtól még csak 4 nemesi őst kellett kimutatni, amit az élő családtagok, a családi emlékezet és tanúk segítségével is könnyen össze lehetett állítani. A 15-16. századtól egyes próbáknál általában 16 ősre kiterjedő próbát írtak elő egyes intézmények tagságának elnyeréséhez, amihez már levéltári és egyéb forrásokat is fel kellett használni. Ezen szigorúság miatt egyes nemesi családok a 15-16. században elkezdték összegyűjteni családi értesüléseiket és családi könyvek (de: Stammbuch, la: stemmatographia) formájában összeállítani. Ekkor alakult ki az őstáblák mai formája is, amikor apai és anyai ágon fokozatosan haladunk visszafelé. A kor szempontjai szerint helyes összeállításuk módszertanával Gatterer is foglalkozott, aki magyarázó szöveget és forráshivatkozást fűzött az táblán szereplő személyekhez.

Magyarországon az őstáblákat először a nemesi családoknál kezdték használni, melyekre a birtokbereknél, a nemesség igazolásánál és az őspróbáknál volt szükség. Ezeknél szükség volt a bonyolult rokonsági kapcsolatok kimutatására. Ezért a 16. századtól kezdve számos genealógiai tábla és őstábla, latinul deductio jött létre, mint amilyen Rajcsányi Ádám kéziratos műve is. Ezek általában bekerültek a családi vagy megyei levéltárba, ahol ma is kutathatók. Ekkoriban jöttek létre olyan őstáblák is, melyek hivatalos célt szolgáltak és részei lettek például a bírósági peranyagnak. Megemlítették ezeket a temetésen elmondott halotti beszédekben is. Az ősök ismeretének vágya egyes családokban a családi krónika, az ősgaléria létrehozásához és a díszes családfák összeállításához vezetett.

A szabáylos őstáblában az ősök száma minden generációban megkétszereződik, hiszen mindenkinek két szülője van, négy nagyszülője, nyolc dédszülője stb. Ha azonban bizonyos számú generációt követünk visszafelé az időben, hamarosan az a helyzet áll elő, hogy az egyénnek elméletileg többmilliárd őse lenne, több annál, mint amennyi valaha is élt összesen a Földön. Így pl. a 4. generációban az egyénnek 16 őse van (24), 200 évvel korábban (25 éves generációkkal számolva) 256 őse (28), mintegy 1000 évvel korábban pedig 1 099 511 627 776 őse (240). A magyarázat arra, hogy ez még sincs így az, hogy az egyéneknek több közös őse is van, tehát bizonyos generációt visszafelé menve az időben kimutatható lenne minden ember rokonsága egy tetszőleges emberrel. Ezt nevezzük ősvesztésnek (la: implex). Ilyenkor ugyanaz az ős többször is megjelenik az őstábla eltérő helyein. Az őstábla tehát valójában matematikai lag nem bináris fa, nem szabályos nóduszokból álló grafikon, hanem a gráfelmélet szempontjából egy ciklusmentes irányított gráf, Az ősvesztés elsősorban a zárt közösségekben (arisztikrácia, falusi közösségek, céhes közösségek, vallási csoportok, távoli helyek, szigetek stb.) gyakori, ahol a csoport tagjai gyakran házasodnak egymás között. A belterjesen tenyésztett állatoknál a 10%-nál nagyobb ősvesztés sem kirívó.

Az őstábla egyik hátránya, hogy csak azokat tünteti fel, akiknek volt utóda. Azok, akiknek nem voltak gyermekeik egyetlen őstáblán sem szerepelnek, és elvesznének a genealógiai kutatás számára, noha a család szempontjábűl ők is jelentős személyek lehetnek (pl. főpapok, szerzetesek, katonatisztek, tudósok stb.). Ezen utód nélküli ősök azonban megtalálhatók a családfán, esetleg a leszármazási táblán, a vérrokonsági táblán és a sógorsági táblán.

II. Károly spanyol király belterjes őstáblájának ábrázolása

II. Károly panyol király ősjegyzéke (50%-os ősvesztéssel)

1. II. Károly (1661-1700), spanyol király'
2. IV. Fülöp (1605-1665), spanyol király
3. Habsburg Mária Anna (1634-1696)
4. III. Fülöp (1578-1621), spanyol király
5. Habsburg Margit (1584-1611)
6. III. Ferdinánd (1608-1657)
7. Habsburg Mária Anna (1606-1646)
8. II. Fülöp (1527-1598), spanyol király
9. Habsburg Anna (1549-1580)
10. II. Károly (1540-1590), osztrák főherceg
11. Mária Anna (1551-1608), bajor (Wittelsbach) hercegnő
12. II. Ferdinánd (1578-1637)
13. Mária Anna (1574-1616), bajor (Wittelsbach) hercegnő
14. (=4)
15. (=5)
16. V. Károly (1500-1558), spanyol király, császár
17. Portugáliai Izabella (1503-1539)
18. II. Miksa (1527-1576) császár
19. Habsburg Mária (1528-1603)
20. I. Ferdinánd (1503-1564) császár
21. Jagelló Anna (1503-1547)
22. V. Albert (1528-1579) bajor (Wittelsbach) herceg
23. Habsburg Anna (1528-1590)
24. (=10)
25. (=11)
26. V. Vilmos (1548-1626) bajor herceg
27. Lotharingiai Renáta (1544-1602)
28. (=8)
29. (=9)
30. (=10)
31. (=11)
32. I. Fülöp (1478-1506) kasztíliai király
33. I. Johanna (1479-1555), kasztíliai királynő (Trastámara-ház)
34. I. Manuel (1469-1521), portugál király (Aviz-ház)
35. Aragóniai Mária (1482-1517), Trastámara-ház
36. (=20)
37. (=21)
38. (=16)
39. (=17)
40. (=32)
41. (=33)
42. II. Ulászló (1456-1516) magyar és cseh király
43. Candalei Anna (1484-1506)
44. IV. Vilmos (1493-1550) bajor herceg
45. Baden-Sponheim Mária (1507-1580)
46. (=20)
47. (=21)
48. (=20)
49. (=21)
50. (=22)
51. (=23)
52. (=22)
53. (=23)
54. I. Ferenc (1517-1545) lotharingiai herceg
55. Krisztina (1521-1590) dán hercegnő (Oldenburg-ház)
56. (=16)
57. (=17)
58. (=18)
59. (=19)
60. (=20)
61. (=21)
62. (=22)
63. (=23)

Az ősszámok és a rokonság kiszámítása[szerkesztés]

A Kekule-féle (vagy helyesebben a Sosa-Kekule) őszámokból egyszerűen kiszámítható, hogy ki egy tetszőleges ős gyereke vagy szülője. Az 521-es ősről például könnyen megállapítható, hogy ő az 1040. és 1041. számú ősök lánya: (521-1)x2=1040 (+1=1041 anya); valamint a 260. számú ős anyja: (521-1):2=260.

Ha az őstáblán hiányoznak a Kekule-féle ősszámok, de mégis szükségünk lenne ezekre, többféle módon is ki tudjuk számítani. Nézzük meg például, hogy II. Károly spanyol király őstábláján mennyi Jagelló Anna ősszáma? A probandustól visszafelé végigmegyünk az őstáblán a keresett személyig, amit általában többféle útvonalon is megtehetünk, elsősorban magas fokú ősvesztés esetén. Esetünkben Jagelló Anna egyaránt szerepel az őstábla 21., 37., 47., 49. és 61. helyén. Vegyük most a 49. helyet, ahol Jagelló Anna II. Károly anyja apja apja apjának az anyja, azaz II. Károly ükanyja (tehát anya-apa-apa-apa-anya). A 21. pozícióban Jagelló Anna II. Károly apja anyja apjának az anyja, azaz II. Károly szépanyja (apa-anya-apa-anya). Az őstáblán a férfi ősöknél az ősszám mindig az egyén őszáma kétszeresének felel meg, a női ősöknél a kétszeresének +1-nek. Ezt követően már csak a megfelelő számítást kell elvégeznünk.

anya apa apa apa anya
(1x2)+1 =3 3x2=6 6x2=12 12x2=24 (24x2)+1=49
apa anya apa anya
1x2=2 (2x2)+1=5 5x2=10 (10x2)+1=21

Tehát az anya-apa-apa-apa-anya sorban Jagelló Anna ősszáma II. Károly őstábláján 49, az apa-anya-apa-anya sorban 21.

Létezik egy másik módszer is, ahol bináris (kettes számrendszerű) számsort decimális (tizes) számrendszerbeli számmá alakítjuk át. Először is leírunk egy 1-es számot a probandus számára, majd balról jobbra haladva 0-át írunk minden férfi ős és 1-est minden női ős számára.

anya apa apa apa anya
1 1 0 0 0 1 110001 = 49
apa anya apa anya
1 0 1 0 1 10101=21

Ha az őstáblán rendelkezünk a Kekule-féle ősszámokkal, azt is meg tudjuk állapítani, hogy milyen kapcsolat áll fenn a probandus és egy tetszőleges ős között. (Azaz példánknál maradva, Jagelló Anna 49-es ősszámából fel tudjuk állítani az anya-apa-apa-apa-anya sort, 21-es ősszámából padig az apa-anya-apa-anya sort.) Ha a kiinduló ősszám páros, az férfi őst takar, ha páratlan, női ősről van szó. Férfi ős esetén az első ősszámot elosztjuk kettővel, női ős esetén az első őszámból kivonunk 1-et és elosztjuk kettővel, majd ugyanezen lépéseket megismételjük azerint, hogy páros vagy páratlan részeredményt kaptunk-e, míg el nem jutunk az 1-es számig, azaz a probantusig.

(49-1):2=24 24:2=12 12:2=6 6:2=3 (3-1):2=1
anya apa apa apa anya
(21-1):2=10 10:2=5 (5-1):2=2 2:2=1
apa anya apa anya

Ha a 21-es sor megnézzük, megtudjuk, hogy Jagelló Anna II. Károly apja anyja apjának az anyja, azaz szépanyja.

Ezen dedukciót a kettes számrendszerben is elvégezhetjük. Először is a kérdéses ősszámot átalakítjuk bináris számmá. Esetünkben a 49-esnek a kettes számrendszerben 110001 felel meg, a 21-esnek 10101. Ezután a baloldali 1-es számot behelyettesítjük a probantus nevével, majd a fennmaradó számok helyébe apát írunk a 0 és anyát az 1 helyébe.

1 1 0 0 0 1 110001=49
II. Károly anya apa apa apa anya
1 0 1 0 1 10101=21
II. Károly apa anya apa anya

Egy tetszőleges Kekule-féle ősszámból a 2-es alapú (bináris) logaritmussal ki tudjuk számítani a neki megfelelelő generáció-számot is. Az edményt a teljes integrálra kell lekerekíteni. Ha az eredmény 0, az a probantusnak, az 1. generációnak felel meg. Az eredményt könnyen kikereshetjük egy logaritmustáblázatból.

log2<Kekule-szám>

Genetikai őstáblák[szerkesztés]

A genetikában, pontosabban a populáció genetikában a rokonsági és a beltenyésztési koeficiens kiszámítására olyan genetikai őstáblát használnak, melyben az ősöket az utódokkal nyilak kötik össze. Ez lényegében a pathanalízis egyik típusa. A genealógiai őstáblához hasonlóan ez is minden egyén minden ősét tartralmazza, de attól eltérően egy adott személy az őstáblában csak egyszer szerepelhet. A genealógiai őstáblában ezzel szemben gyakran előfordul, hogy ugyanazon személy többször is előfordul, ha az utód közeli vérrokonok (unokatestvérek, másodfokú unokatestvérek stb.) házasságából született, tehát az őstáblán ősvesztésre került sor. Ez az őstábla alkalmas arra, hogy általa a legbonyolultabb rokoni és házassági kapcsolatokat is kifejezhessük. Az egyedszámozás az ABC nagybetűivel történik és mindig a bal felső egyedtől halad végig, egészen az utolsó egyedig (aki a genealógiai őstáblában a probandus szookott lenni). Az egyedszámozás (ősszámozás) tehát ellentétes, mint a genealóogiában. Ha a nagybetűk elfogynak, a soron következő egyedek számozására számokat is adhatunk a betűkhöz (A1, Z1; A2 Z2). A nemeket a szokásos régi jelekkel jelezzük (férfi♂, nő♀). Ha a genetikai őstáblát a genealógiában használjuk, természetesen az egyes személyek nevét is feltüntethetjük benne.

Genealogiai es genetikai ostabla.PNG

A genetikai őstáblán a nyilak azt jelzik, hogy egy egyén milyen más egyéneknek (utódoknak) ad át géneket. Géneket pedig egyenes vagy mellékágon csak olyan elődöktől lehet örökölni, akikkel korábban a közös ős által egyenes ági rokonságban voltunk. Oldalágon tehát a közös őseink által állunk génközösségben és rokonságban az oldalági rokonsággal A fenti genetikai őstblán az A↔I↔M↔O egyének mindannyian egymás egyenes ági rokonai. O ugyancsak N egyenes ági rokona, M pedig J-nek stb. Mivel a testvérek a mellékági genetikai öröklődés alapkövét jelentik, a genetikai őstáblán mindig egymás mellett szerepelnek, hogy elkerüljük a tábla fragmentálódását.

Genealogiai ostabla mellekagiak.PNG

A fenti képen olyan genealógiai őstáblák láthatók, ahol mellékági rokonok is vannak. Az a) őstáblán szülők (A és B) láthatók két gyermekükkel (C és D), a b) őstáblán három gyermekükkel (C, D, E), a c) őstáblán féltestvérek (D és E) láthatók, akiknek csak az egyik szülőjük közös (D szülei A és B, E szülei B és C), a d) őstáblán pedig háromnegyed-testvérek (en: therre-quarter siblings) vannak (F és G), akiknél a három szülő részben közös (F szülei: C és E, G szülei: E és C). Ez az eset akkor áll elő, ha valaki elveszi korábbi házastársa testvérét (akinek voltak gyermekei és kettőjüknek is vannak gyermekeik), vagy pedig ha valaki elveszi testvére korábbi házastársát (akinek első házasságából voltak gyermekei, majd kettőjüknek is vannak gyermekeik). Ennek olyan genetikai szempontból releváns változata is lehet, amikor az anyák (vagy apák) egypetéjű ikrek: d1), illetve, ahol az anyák (vagy apák) féltestvérek: d2). A nyilak minden olyan lehetséges utat (en: route), ágat (en: path) feltüntetnek, amelyen egy előd géneket adhat át az utódainak. Ezért a szülők és gyermekek közti kölcsönös kapcsolat tartalmazza a legbonyolultabb sémát, a legtöbb nyilat. A mellékági rokonok ábrázolása szempontjából a szülők és két gyermek sémája kapja a legfontosabb szerepet, mert a genetikai őstáblán ez az alakzat fog megjelenni minden olyan esetben, amikor egy család mellékági rokonainak (pl. unokatestvérek, másodfokú unokatestvérek stb.) kapcsolatából származnak utódok. Az unokatestvérek pedig azért unokatestvérek, mert a szüleik testvérek voltak. Ez látható a fenti ábra e) őstábláján, ahol mellékági rokonok D és E (a testvérek), G és H (unokatestvérek), E és G (nagynéni-unokaöcs), D és H (nagybácsi-unokahúg), és mindannyiuk közös őse A ás B. C és D, valamint E és F között nincs vérrokonság, csak sógorság.

Genealogiai ostabla unokatestverek.PNG

A rokonházasságok hatására az is megtörténhet, hogy két személy egymásnak egyszerre egyenes és mellékági rokona. A fenti kép a) tábláján, mely unokatestvérek (G és H) őstábláját ábrázolja, D I-nek egyenesági rokona (nagyanyja), valamint mellékági rokona is (dédnénije). Mindez azért lehetséges, mert unokatestvérek (G és H) házasodtak össze és így A és B mindkettőjük közös őse. Ezen a táblán I és D (és E) között megfigyelhető az ősvesztésből eredő generációvesztés is. (Az ősvesztés pedid a G és H közt tátongó üreg által figyelhető meg.) A fenti kép b) tábláján kétszeres unokatestvérek (I és J) őstáblája látható, a b1) őstáblán mindkét unokatestvér szülői egypetéjű ikrek, a c) tábla kétszeres testvér-féltvér unokatestvérek (en: irregular double first cousins) őstáblája, ahol az egyik vonalon az ősök között testvérek, a másikon féltestvérek vannak, míg a d) tábla kétszeres féltestvér-féltestvér unokatestvérek (en: regular double half first cousins) őstáblája, ahol az ősö között mindkét vonalon féltestvérek vannak. A további őstáblák az unokatestvérek további lehetséges eseteit ábrázolják. Az e) tábla iker-unokatestvérek (en: first degree first cousins) őstáblája, olyan unokatestvéreké, akiknek szülei egypetéjű ikrek, az f) tábla fél-unokatestvérek (half first cousins) őstabálája, olyan unokatestvéreké, akiknek a szülei féltestvérek voltak, g) a másodfokú unokatestvérek (en: second cousins) azok, akiknek a nagyszüleik testvérek voltak, h) fél-másodfokú unokatestvérek (en: half second cousins), akiknek a nagyszülei féltestvérek voltak, az i) őstáblán K és N egymás dédunokatestvérei (en: first cousin once removed). Mindezen esetek mellett a legváltozatosabb mellélkági rokonsági kapcsolatok lehetségesek, de lényegében az összes a testvérek, és féltestvérek, esetleg az egypetéjű ikrek eseteinek a variációi. Két egyén egymáshoz viszonyított (a közös ős által fennálló) rokoni viszonyának megnevezése a kánonjogban használt előd- és utódtáblák megnevezései alapján deríthető ki.

Genetikai ostabla kulonleges esetek.PNG

A rokoni kapcsolatok néhány különleges esete szintén figyelmet érdemel. Az a) őstábla olyan ritka esetet ábrázol, amikor egy férfi (A) előző házassábában elvette fia (E) feleségének a lányát (D), majd a következő házasságukban is vannak mindkettőjüknek gyermekeik, ami jogilag teljesen rendben van és nincs szó beltenyésztésről sem. Ilyenkor G és E, valamint F és H féltestvérek, ezért G és H, azon kívül, hogy testvérek, G és H, valamint H és G egymás fél-nagybátyjai, azaz itt reciprok (kétirányú) fél-nagybácsi–fél-unokahúg kapcsolat van. Ebben az esetben a generációk is eltolódnak. Ennek változatai a következő két grafikon is. (Az etnográfiában ennél jóval összetettebb és furcsábbnak tűnő házassági esetek ténylegesen is előfordultak, amikor kozeli vérrokonok, vagy eltérő generációkhoz tartozó egyének között jön létre koíció, mint pl. a férfi átengedi egyik feleségét a nővére fiának (Banks-szigetek), a férfi elveszi testvére lányának a lányát (dieri törzs, Ausztrália), a nőt megözvegyülése után elveszi a volt férje unokája (Melanézia), a férfi elvesz egy nőt, akinek a fivére elveszi a férfi lánytestvérét (a Torres-szoros nyugati szigetei) stb.[1]) A b) táblán K anyja és nagynénje testvérek voltak, a bal oldalon pedig J K-nak fél-nagybátyja, a jobb oldalon K J-nek dédnagybátyja. A c) táblán L anyja és nagynénje féltestvérek voltak, a bal oldalon pedig K L-nek fél-nagybátyja, a jobb oldalon L K-nak fél-dédnagybátyja. A d) táblán F mindkét szülője féltestvér volt, F rokona E-nek és G-nek, de E és G egymással nem rokonok. Ha azonban E és G összeházasodnak, a gyermekük (H) F-nek kétszeresen, generációk közti rokonság által vérrokona lesz, azaz F H-nak kétszeres fél-nagybátyja és H F-nek kétszeres-fél unokaöcse, mivel H mindkét szülője által rokonok. Ennek változata az e) tábla, ahol L ősei nem féltestvérek, hanem testvérek. Ennek olyan szabálytalan változatai is vannak, amikor az unokatestvérek, fél-unokatestvérek, másodfokú unokatestvérek, fél-másodfokú unokatestvérek stb. csak az egyik oldalon tűnnek fel. A szabályos és szabálytalan formáknak összesen mintegy 30 -féle kombinációja lehet. Az egyik szabálytalan (aszimmetrikus) változat az f) táblán látható, ahol I és H fél-nagybácsi-fél-unokaöcs, ileltve elsőfokú unokatestvérek.

Genetikai ostabla beltenyesztes.PNG

Végül pedig a fenti táblán főként az állat- és növénynemesítésben használt néhány beltenyésztési eljárás és vérferztőző kapcsolat genetikai őstáblája látható. Az a) tábla négyszeres másodfokú unokatestvéreket (en: quadruple second cousins) és nyolcszoros harmadfokú unokatestvéreket (en: octuple third cousins) ábrázol, melyet néha az állattnemesítésben használtnak. A diagramban g és h, i és j, k és l, m és n kétszeres unokatestvérek, o és p, q és r négyszeres másodfokú unokatestvérek, s és t nyolcszoros harmadfokú unokatestvérek. Ennek a táblának lehennek komplex irregurális változatai is. Ha a második generációban a testvéreket féltestvérekkel helyettesítjük, négyszeres fél-másodfokú unokatestvéreket és nyolcszoros fél-harmadfokú unokatestvéreket kapunk. A b) táblán J és K háromszoros fél-unokatestvérek (en: triple half first cousins). B, C és D kétszer házasodott, F és H, valamint G és I genetikailag nem rokon, ezért összeházasodhadnak. Gyermekeik (J és K) unokatestvérek, ami a közös nagyszüleiken (B, C, D) keresztül háromszor ismétlődik. Ha csak négy nagyszülő van, mint a c) táblán, mely négyszeres fél-unokatestvérket (en: quadruple half first cousins) ábrázol, még közelebbi rokonságról van szó. Miután A-nak és B-nek gyermekeik voltak, kicserélik a partnerüket C-vel és D-vel és és az új pároknak (A-D és B-C) szintén vannak gyermekeik. Ezért I és J négyszeres fél-unokatestvérek.. Az előző esetekhez hasonlóan itt sincs beltenyésztés. Míg a fél-unokatestvéreknek csak egy nagyszülőjük közös, a kétszeres fél-unokatestvérek két nagyszülője azonos, a háromszoros fél-unokatestvéreknek pedig három nagyszülőjük közös, addig a négyszeres fél-unokatestvéreknek mind a négy nagyszülője azonos. Hosszabb féltestvér-láncokat alkalmazva még bonyolultabb többszörös rokonsági esetek is lehetségesek, mint amilyen a d) őstáblán látható nyolcszoros fél-másodfokú unokatestvérek (en: octuple half second cousins) (U és V) esete, de ezeknek csak a tervszerű állatnemesítéseknél van jelentőége, de kis populációkon belül ez csak rövid távon előzheti meg a beltenyésztést. Az e) őstábla nagybácsi-unokahúg (C-F) házasságot mutat, az f) őstábla a kétszeres unokatestvérek hagyományos (balra) és módosátott (jobbra) táblája, a g) diagram apa és lánya (A-C), a h) diagram anya és fia (B-C), i) testvérek (C-D) vérfertőző kapcsolata.

Ezen genetikai őstáblák részletesebben is tanulmányozhatók F. M. LANCASTER-nél [1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. W. H. R. Rivers: Kinship and social organisation. London, 1914

Lásd még[szerkesztés]

leszármazási tábla, ősjegyzék, családfa, ősfa