Címerhatározó/Bogát-Radvány nemzetség címere
Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Bogát-Radvány nemzetség címerével foglalkozik.
A nemzetségből származtak a következő családok: cselei Cseley, dobi Doby, morvai Gyapoly, kólcs-hosszúmezői Hosszúmezey, kólcs-hosszúmezői Körtvélyessy, magyar-isépi Isépy, luczi Luczy, monoki Monoky, magyar-isépi Morvay, possai és legenyei Possay, rákóczi és felső-vadászi Rákóczy, szadai Szaday.
A tatárjárás előtti korszakból még csak a Bogát-Radvány nemzetségről emlékeznek meg okleveleink; de ez a nemzetség nem foglalás, hanem királyi adomány révén jutott az Ondava völgyének és a Hegyaljának birtokába. A Bogát-Radvány nemzetség, mely Kézai krónikája szerint Csehországból veszi eredetét, a tatárjárás előtt Lazony, Lúcz, Berettő birtokosa és ezeket a birtokokat Csepán fia Csiz, István fivére Phylke (Filke) megöletése miatt, a nevezett Istvánnak engedte át. A birtokokat azután Bogát fia István, Csele fia Szécs és Pongrácz, Ipolt fia Albert, 1227-ben az ugyanazon nemzetségből származott Mog fia Sándornak engedték át. A tatárjárás után, Filke megöletése miatt, a nemzetség tagjai újból megegyeznek és a fenti Czíz Mérk és Sóskút nevű birtokait átadja Istvánnak és rokonainak, míg ú maga és Gyapol nevű fivére, Körtvélyes, Arács, Rákócz és Morva birtokosai maradnak. Ez egyezség alkalmával a nemzetség következő tagjait említik: Izsépi Sztancs, Berethei István, Cselei Domonkos, Lazonyi Mogh, Lúczi Simon, Megyaszói Radván, Szada Marczel fia Simon. (Hazai okmt. V. 23.) Ez oklevélből láthatjuk, hogy a nemzetség már ez időtájt igen kiterjedett 517volt. A XIII. századból fenmaradt oklevelek szerint (1282) Morvát, Ekellőt és Sinket, a Kasuhi-Sztáncsi ág pedig 1290 táján Uport bírta. A fenti Csepán fia Csíz (1227-52) utóda Balázs (1327-57) Rákóczról írja magát; fiai közül Benedeket (1348-51) Rákóczinak és Gyapol Jánost (1348-51) Morvainak nevezték. János fiától, Benedektől, a ki néha Gyapolfinak is mondatik (1409-1413), származik a Rákóczy család; testvérei közül Jakab (1391-1413) fia Miklós (1438-47) a Morvai, és László (1392-1447) a Morvai-Gyapolfi család őse. A Monoki és a Dobi családok valószínűleg Mog fia Sándortól származnak, a kit az 1227-ben kötött egyezség is említ. Az ő utóda lehet az a Monoki László, a ki 1321-49 között szerepel. Unokája, Péter, a Doby család őse. A Bogát-Radvány nemzetségből az említetteken kívül még a következő családok váltak ki: Bogáti, az 1227-iki egyezségben szerepelt Bogát utódainak egyikétől származik. Bánóczi, 1381-ben említtetik. Cselei őse Pongrácz (1309). Csizi, 1408-09-ben említtetik. Halápi, a nemzetség Zala vármegyében letelepedett mellékhajtása. Izsépi, a XIV. század kezdetén válik ki. Kasuhi, a Sztáncsi ágból származik. Kolcs-Hosszúmezei Körtvélyessy, mely családról a XV. századtól kezdve vannak adataink. Lúczi, már az 1252. évi egyezségben említtetik; 1424-ben pedig a Dobi és a Monoki családdal a szerencsi apátság kegyura. Monoki a Rákóczi ágból származik és őse László (1321); Miklós 1625-ben II. Ferdinándtól bárói méltóságot nyert; 1643 táján magvaszakadt. A Sztáncsi a Kasuhi családdal közös eredetű; őse László, a XIII. század második felében. A nemzetség tagjai közül többen viseltek közhivatalt, így Cselei János (1436) zempléni, Monoki Péter (1372) sárosi, Miklós (1438 és 1454) és Rákóczi György (1525-26) Zemplén vármegye alispánja, Rákóczi András (1505) országgyűlési követ, Körtvélyesi András egri püspöki helynök (1459-74.)[1]
- Irodalom:
A címer ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.
Külső hivatkozások:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bog%C3%A1tradv%C3%A1ny_nemzets%C3%A9g
Lásd még: