Címerhatározó/Rákóczy címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Rákóczy , Rákóczi családok címerével foglalkozik.


rákóczi és felső-vadászi Rákóczy[szerkesztés]

I. Rákóczi György erdélyi fejedelem címere a kolozsvári Farkas utcai templom aranykelyhén, 1641
Egyesített erdélyi és Rákóczi-címer a gyulafehérvári nyomda egyik 1636-os kiadványán
Rákóczy-Bánffy házassági címer
Zrínyi Ilona címere, mint I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem özvegye és a Rákóczi-árvák törvényes gyámja, 1682
Rákóczi László (1633/36-1664) kardja

Rákóczi címer varm-abauj-457.jpg

A szikszói csata (1588. október 8.) korabeli német röplapon

A bor iránti korabeli kivételes élénk kereslet miatt az északkelet-magyarországi birtokos elit, sőt városi polgárok és maga Kassa szabad királyi város is Tokaj-Hegyalján igyekezett minél több saját, nemesi kiváltsággal rendelkező, azaz járadékmentes szőlőt szerezni. Mád, a bortermelő hegyaljai mezőváros Pácin urának, Alaghy Ferencnek (†1612) birtoka volt, és ismert, hogy Rákóczi Zsigmond is borkereskedelemmel alapozta meg vagyonát. A Rákóczi család felemelkedése részben a Mágochy-Alaghy örökségnek is köszönhető.

++++++++

Fényes multu család, mely a XVI. századtól a XVIII. század elejéig a magyar történet lapjain a legjelesebb nevekkel tündöklik. Erdély négy fejedelmet kapott a Rákóczy-vérből, Zsigmondot (1544-1608). I. Györgyöt (1630-1648). II. Györgyöt (1621-1660), és I. Ferenczet (1645-1696), 547a kit 1645-ben választottak meg erdélyi fejedelemmé, de tényleg nem uralkodott. A család a Bogáth-Radvány nemzetségből ered; 1334-ben már találkozunk Rákóczy Balázszsal, 1440-ben Rákózcy Jánossal. A XIII. században már Körtvényest, Arácsot, Morvát birták Zemplénben. A "felsővadászi" előnevet 1517-ben Rákóczy Zsigmond vette föl. A magyar grófságot Rákóczy Ferencz erdélyi fejedelem 1664-ben kapta I. Lipóttól, a sárosi örökös főispánságot ugyanaz 1666-ban. A szent római birodalmi herczegi czimet I. Rákóczy György 1645-ben III. Ferdinándtól. A család utolsó férfi sarja, György, II. Rákóczy Ferenc fia, 1756-ban halt meg Francziaországban. Legutolsó tagja a családnak Rákóczy Jozefa Sarolta volt, ki 1780-ban elhunyván, a család végképen kihalt.

Ujabb czimere: kék- és veresben osztott pajzsban, zöld hármas halomból kiemelkedő szekérkeréken álló koronás (vagy koronátlan) természetes (vagy stilizált) fekete sas, emelt jobbjában arany markolatu egyenes vagy görbe kardot tartva. Sisakdísz ugyanaz a sas. Takaró vörös-ezüst.[1]

Siebmacher:

Rákóczy, I. v. Rákócz u. Felső-Vadász.

Rákóczy címer (rákóczi és felső-vadászi) 1.jpg Rákóczy címer (rákóczi és felső-vadászi) 2.jpg Rákóczy címer (rákóczi és felső-vadászi) 3.jpg

Wappen a): Gekrönter n. Adler mit abwärts gesenktem Kopfe, - auf einem auf n Boden stehenden sechsspeichigen Wagenfade stehend. (Siegel mit voller Umschrift des Johann Rákóczy, sowie d. d. 1635 des Andreas Rákóczy und d. d. 1638 seiner Wittwe Elisabeth Leövey. – R. A. BPest, und Jos. v. Csoma-Archiv).
Wappen B): In R. auf einem aus gr. Dreiberge hervorbrechenden Wagenrade stehend ein gekrönter (auch ungekrönter) natürlicher (auch stylisirter) # Adler, in d. erhobenen Rechten ein Schwert mit g. Pari4rstange (auch einen Krummsäbel) haltend. – Kleinod: Der Adler. – Decken: rs.
(Gemaltes Wappen d. d. 2 Oktober 1661 des Franz Georg Rákóczy. Siehe: Bruderschaftsbuch der Marianischen Congregation. Mscr. mit eingemalten Wappen, im Besitze der Gymnasial-Bibliothek zu Ungvár. – Reichenau, nennt dieses Wappen (Siebenbürger Adel, Pag. 10) das „gebesserte” v. 1593 womit er wohl das gebesserte v. J. 1597 gemeint haben mochte. NB. Der Adler, kömmt auch ohne Rad auf gr. Dreiberge stehend vor, so auf einem Sigel d. d. 1607 des Sigismund und auf einer Münze d. d. 1657 des Georg II.
Wappen C): In von R. und B. geteiltem Schilde auf einem auf gr. Dreiberge stehenden sechsspeichigen Wagenrade stehend ein gekr. # Adler, in d. Rechten einen Krummsäbel halten. – Kleinod: Der Adler. – Decken: rg. – bg.
Schwert und Rad, scheinen erst später in das Rákóczy Wappen gekommen zu sein, als „Besserung”. – Das geteilte Wappen, wie hier sub c) blasonirt und reproducirt, wurde auch nach d. Erhebung in d. Grafenund in d. Fürstenstand, von den Mitgliedern des Geschlechtes Rákóczy geführt.
(Gemalte Wappen. Siehe: Historische Bildergallerie zu BPesth. – Siegel d. d. 1637 u. 1648 des Georg I., d. d. 1657 des Franz I., und Münze des Georg II. Rákóczy.).
Hochberühmtes und glänzendes Geschlecht, dessen Name, vom XVI. – bis zum XVIII. Jahrhundert, auf jedem Blatte der vaterländischen Geschichte sich verzeichnet befindet und welches in direkter Reihenfolge, von Vater auf Sohn, dem Lande Siebenbürgen, vier regierende Fürsten gab, als: Sigismund (geb. 1544 † 1608), Georg I., (geb. 1630 † 1648) Georg II. (geb. 1621 † 1660) und Franz (geb. 1645 † 1696). Dieser Letztere, am 8. Febr. 1645 zum Fürsten v. Siebenb. Erwählt, gelangte jedoch nimmer zur wirklichen Regierung.
Die Rákóczy, sollen vom Genus Bogáth-Radván (Radvan et Bogath) ihre uraltadelige Abstammung, gemeinsam mit den Morvay, Körtvélyessy, Czékey, Mónoky u. Isépy abgeleitet haben.
Blasius Rákóczy, tritt bereits 1334 unter diesem Namen auf, Johann aber, i. J. 1440 u. Elisabet Rákóczy, i. J. 1443. Sie erscheinen im Uebrigen schon seit d. XIII. Jahrh. mit Besitz in Körtvélyes, Arács, Morva, ec. im Zempliner Ctt. Prädikat v. „Felsö-Vadász”, v. Sigismund Rákóczy, sub d. 1517 aufgenommen.
Freiherrenstand (ohne Wappenverleihung), sammt roter Siegelwachefreiheit, v. König Rudolf, d. d. Prag, 28. Aug. 1588 für Sigmund Rákóczy.
(L. R. Nr. III. fol. 507).
Erneuerter u. erweiterter Wappenbrief v. König Rudolf, d. d. 27. Maj 1597 für Sigismund Rákóczy. (Orig. im Vörösvárer Archiv).
Freiherrenstand, sub d. 1607 für Ludwig Rákóczy. Polnisches Indigenat, d. d. Warschau, 23. Juni 1654 v. Johann Casimir, König v. Polen. Ungar. Grafenstand, für Franz Rákóczy, Fürst v. Siebenbürgen, v. Kaiser Leopold I., d. d. Eberstorff, 14. Sptb. 1664 u. für d. Nachkommen beider Linien.
Erbobergespanschaft v. Sáros, für Franz Rákóczy, v. Kaiser Leopold I., d. d. Wien, 30 July 1666. Fürstenstand des heil. röm. Reiches, v. Kaiser Ferdinand, d. d. Linz, 16. Dezbr. 1645 für Georg I. Rákóczy u. sein Nachkommen beiderlei Geschlechtes.
Im Mannesstamme erloschen zu la Chapella St. Denis bei Paris, im Juni 1756 mit Georg; gänzlich erloschen, Paris, am 3. July 1780 mit Josefa Sarolta Rákóczy.
(Thaly Kálmán, A. Rákóczy ház utolsó tagjairól és Kihalásáról. Turul, II. 1884. 3. 89 – 96. – Az utolsó Rákóczy herczeg haláláról. Turul, 1885, IV. 87 – 88. – Vom selben Verfasser: II. Rákóczy Ferencz ifjusága. – N. J. IX. 597 – 607 – Dr. Csánki Desö, Magyarorsz. Tört. földr. BPest, 1890. – Dr. Jean Szendrei, Collection, de Bagues de Madame de Tarnóczy. Paris, 1889. Pag. 240).

Rakóczy v. Rákócz u. Felsö-Vadász. Gr. Hz. [Erdély]

Rákóczy címer (rákóczi és felső-vadászi) 4.jpg

Wapen: Gekrönter Adler auf einem auf n. Boden aufgerichteten sechsspeichigen Wagenrande, – mit gesenktem Kopfe stehend. – Kleinod: Die Schildfigur.
[Siegel mit voller Umschrift des Johann Rákóczy, – d. d. 1635 des Andreas Rákóczy und d d. 1638 seiner Wittwe Elisabet Lövey. – NB. Das Rákóczy-Wappen, in dieser Form, wurde zum erstenmale veröffentlicht, in Siebmacher, Der Adel v. Ungarn. – Das Stammwappen der Rákóczy, mag wohl der Adler (oder Geier) gewesen, Schwert und Rad, erst später aufgenommen worden sein. Das geteilte Rákóczy-Wappen (siehe: pag. 11. Taf. 9) wurde auch nach der Erhebung in den Grafen- und Fürstenstand, von den Mitgliedern des Geschlechtes Rákóczy, unverändert fortgeführt].
Blasius Rákóczy, tritt bereits 1334 unter diesem Namen auf; Johann aber, i. J. 1440.
Sie erscheinen übrigens, bereits seit dem XIII. Jh., mit Besitz in Körtvélyes, Arács, Morva ec., im Zempliner Ctte. Sigismund Rákóczy, nimmt 1517 das Prädikat „v. Felsö-Vadász” auf.
Freiherrenstand (ohne Wappensverleihung) sammt roter Siegelwachsfreiheit, v. König Rudolf, d. d. Prag, 28. Aug. 1588 für Sigismund Rákóczy.
(L. R. Nr. III. Fol. 507).
Erneuerter u. erweiterter Wappenbrief v. König Rudolf, d. d. 27. Maj 1597 für Sigismund Rákóczy. (Orig, im Vörösvárer Archiv).
Freiherrenstand, d. d. 1607 für Ludwig Rákóczy.
Polnisches Indigenat v. Johann Kasimir, König v. Polen, d. d. Warschau, 23. Juni 1654. Ungar. Grafenstand v. Kaiser Leopold I., d. d. Eberstorff, 14. Sptb. 1664 für Franz Rákóczy, Fst. v. Siebenbürgen, u. für seine Nachkommen.
Fürstenstand des heil. rm. Reichs, v. Kaiser Ferdinand, d. d. Linz, 16. Dezb. 1645 für Georg I. Rákóczy u. Descendenz. Im Mannesstamme erloschenen zu la Chapelle St. Denis bei Paris, im Juni 1756 mit Georg, gänzlich erloschen, Paris am 3. July 1780 mit Josefa Sarolta Rákóczy.
(Thaly Kálmán, A Rákóczy ház utolsó tagjairól és kihalálásról. Turul, II. 1884. 3. 89–96. – Az utolsó Rákóczy herczeg haláláról. Turul, 1885. IV. 87–88. – II. Rákóczy Ferencz ifjusága. – Dr. Csánki Dezső Magyarorsz. tört. földr. BPest. 1890.
NB. Siebm. Siebenb. Adel, ist im vorliegendem Sinne zu ergänzen und zu berichtigen. – Vergl. übrigens: Pag. 5, 9–11, 28. Taf. 8–10.

  • Irodalom:

A címer ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:



rákóczi Rákóczy[szerkesztés]

Nagy Iván:

Rákóczy címer, rákóczi.jpg

Előbb Zólyom, jelenleg Hont vármegyében van Rákócz helység a selmeczi út mellett fekvő Németi helység szomszédságában. Itt bir és innen vette nevét ezen nemes család, mely jelenleg Hont, Nógrád, Pest megyében él. Gyöke Jakab de Láncz a XVI. században kapta az emlitett rákóczi földet («»penes terram Deutsch azaz Németi helység mellett), és ott Rákóczy Sándor, 1861-ben Hont megyének választott főszolgabirája, most is birtokos.

Czímerök – mint itt látható – a paizs kék udvarában rák, tagjait kiterjesztve; a paizs fölötti sisak koronáján férfi kar könyököl, kivont kardot tartva.XVII. és XVIII. századbeli több pecsét nyomat szerint és után. A rák czélzásképen a Rákóczy névre utal.*

Előttem ismeretes, s mintegy a XVII. századtól kezdve, a család származási táblájaLásd Wagner Tab. geneal. tab. XLVIII. Tán e kötet végén egy terjedelmesebb, teljesebb családfa lesz közölhető a családról.*

Siebmacher:

Rákóczy címer (rákóczi).jpg

Wappen: in B. ein pfalweise aufgerichteter r. Krebs . – Kleinod: Geharn, geb. Arm in d. Faust einen Krummsäbel mit g. Parirstange haltend, dessen Spitze durch den Hals eines schnurrbärtigen, vom Rumpfe getrennten Türkenschädels gedrungen erscheint. – Decken: bg. – rs.
(Viele Siegel des XVII u. XVIII. Jahrh.).
Aus d. Orte Rákócz im Zólyomer (Honter) Ctte stammendes, altes Geschlecht, gegenwärtig (oder noch vor kurzer Zeit), in d. Ctten v. Honth u. Neograd angesessen.
Johann Rákóczy, tritt um 1630; Paul, im Jahre 1672 urk. auf.
In d. Adelsmatrikel des Neograder Ctts, d. d. 1684, erscheint Stefan Rákóczy aufgeführt und ebendort, i. J. 1709 die Wittwe des Mathias Rákóczy. – 1755 wurden unter d. zweifellos Adeligen desselben Ctts aufgenommen: Franz, Anton, Stefan u. Andreas v. Rákóczy.
Johann Rákóczy, tritt 1861 als Obernotar d. Pesther Ctts auf; Alexander aber, in demselben Jahre, als Oberstulrichter v. Honth u. Grundbesitzer auf Rákóczy.
Georg Rákóczy, siegelt sub d. 1606 wie folgt: Geharn. gebogener Arm, in d. Faust einen Krummsäbel haltend (Árvaer Schlossarchiv, Nicol. jun v. Kubinyische Sammlung. – Ganz dasselbe Wappen, finden wir auf einem silbernen vergoldeten Becher mit folgender Umschrift: Rákóczy György csináltatta. 1600.” (Siehe: A magyar. tört. ötvösmü kiáll. lajstroma. Poharak, billikomok ec. Pag. 47. 153.). – Obwohl wir nun, in Magyarorsz. Csal., keinen Georg antreffen, der um diese Zeit herum gelebt, so ist es dennoch zweifellos, dass diese beiden soeben balsonirten Wappen, einem Mitgliede des Geschlechtes Rákóczy II. de Rákóczy angehörten bezw., dass das ebengenannte Geschlecht, zeitweise auch das Helmkleinod als Schildfigur geführt hat.
(N. J. IX. 607 – 609).


  • Irodalom:

A címer ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:


Rövidítések

Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs