Címerhatározó/Péter címer

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
< Címerhatározó(Címerhatározó/Athai címer szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Ez az oldal a címerhatározó kulcsának részeként a Péter nevű családok címerével foglalkozik.


Péter 1626[szerkesztés]

Péter címeres levél, 1626
A Péter címeres levél pecsétje

Péter-címer 1626.jpg

Péter címer, II. Ferdinánd, Bécs, 1626. június 17 (magántulajdon)

"A Péter armális külsőségei, szövege

A Péter család oklevele is azok közé tartozik, amelyek magánkézben vannak, s tudományos feldolgozásuk nem történt meg. Az uralkodói aktusokat rögzítő Királyi Könyvekbe nem vezették be, a család korábbi lakhelyének megfelelő megyei levéltárban róla készült másolatot nem találtam. Az armálist a család Debrecenben élő tagjainak jóvoltából vehettem kézbe, 2007-ben.

Első ránézésre megállapítható volt, hogy eredeti oklevélről van szó, amelyet tulajdonosai megbecsülnek. A többnyire hajtogatás következtében kialakult, kisebb szakadásokat szakszerűen megragasztották, s jelenleg az oklevelet kihajtva, a gyűrődésektől védve, száraz, sötét helyen tárolják.

Az oklevél alakja nem egészen szabályos, 71–72 cm x 48,3 cm-es, fekvő téglalap, alsó, felhajtott széle (plicája) 12,5 cm széles. A rajta függő kör alakú, enyhén kopottas, vörös színű, kétoldalú viaszpecséten védőburkolat nincs, átmérője 14 cm. A pecsétet tartó zsinór ma is élénk színei vörös, fehér, zöld és arany. Az oklevél bal felső sarkában elhelyezett címerkép arany keretének mérete 12 cm x 11,5 cm. A kereten belül a rózsaszínnel damaszkolt háttérre festett címert ezüst rózsával lezárt babérkoszorú övezi. A babérkoszorú és a keret közötti teret arannyal damaszkolták, s úgy tűnik, a keret belső szélén egy keskeny sávot kékre festettek (mára ez a festék csak foltokban és halványan maradt meg). Az oklevélen (a lakhely szerinti megye közgyűlésén történt publikálásra utaló) kihirdetési záradék nincs. Az uralkodó saját kezű aláírása közvetlenül a szöveg alatt, baloldalt, míg a kancelláré és a királyi titkáré a szövegtesttől elkülönítve, a plica alá rejtve található.

Az arany tinta több helyen is megkopott, emiatt és három, kisebb szakadás miatt a szöveget több helyen nem lehet elolvasni. Ezen a problémán főként az összehasonlító módszer alkalmazásával, majdnem 100%-ban lehetett segíteni, fi gyelemmel arra, hogy a nemesi okleveleknek formulája van (bizonyos részek sablonosak). Számos, a vizsgált oklevélhez hasonló, illetve azzal nagyjából egykorú oklevélszöveget tanulmányoztam át e módszer alkalmazásához.2 Másolásról persze szó sem lehetett, hiszen, pl. a méltóságok felsorolása mindig a konkrét keltezési időponthoz kötött, annak megfelelően, ahogy az azokat betöltő személyek cserélődnek. Ráadásul az összehasonlítás során kiderült, hogy a Péterek nemeslevele több, kisebb eltérést is mutat a szokásos formulától, ezért fokozott körültekintéssel kellett eljárnom. A címerleírás tekintetében a címerkép is fogódzóul szolgált.

Az oklevél alább közölt, latin nyelvű szövegében a szögletes zárójelek jelzik a kipótolt részeket. A hagyományos zárójelekben álló részek a kancelláriai írnok által rövidítésként elhagyott szótagokat tartalmazzák.

NOS FERDINANDUS SECUNDUS DEI GRATIA ELECTUS ROMANORUM IMPERATOR SEMPER AUGUSTUS AC GERMANIÆ, HUNGARÆ, BOHEMIAE, DALMATIÆ, CROATIÆ, SCLAVONIÆ, RAMÆ, SERVIÆ, GALLITIÆ, LODOMERIÆ, CUMANIÆ, BULGARIÆQUE ETC. REX. ARCHIDUX AUSTRIÆ, DUX BURGUNDIÆ, BRABANTIÆ, STYRIÆ, CARINTIÆ, CARNIOLÆ, MARCHIO MORAVIÆ, DUX LUCEMBURGÆ, AC SUPERIORIS ET INFERIORIS SILESIÆ, WIRTEMBERGÆ, ET THEKÆ, PRINCEPS SVEVIÆ, COMES HAPSPURGI, TYROLIS, FERRETIS, KIBUR[gæ,] Goritiæ, Landgravius Alsatiæ, Marchio Sacri Romani imperii supra Anasum Burgoviæ, ac Utriusque Lusatiæ, Dominus Marchiæ Sclavonicæ, Portus Naonis et Salinarum etc. [Memoriae] commendamus tenore presen(tium) sig(nifi )cantes quibus expedit universis, quod nos cum ad nonnullorum fi delium n(ost)rorum humillimam Supplicationem nostræ propterea factam Maiestaty, tum vero attentis et consideratis fi deli[tate et fi del]ibus servitis MATTHIÆ PETER qua [Ipse sacrae pr]imum Regni Hungariæ Coronæ et deinde Maiestati n(ost)ræ pro locorum [et] temporum varietate fi deliter exhibuit et impendit, ac in posterum se exhibere et impendere velle [pollicetur]. [C]um igi[tur ob id] tum [vero] ex gratia et munifi centia n(ost)ra Regia, qua quosque de’ Nobis ac Republica Christiana benemeritos et virtut[isque] colende studiosos, antecessorum nostrorum divorum quondam Hungar(iae) regum exemplo prosequi, [eisque] certa virtutum suarum [moni]menta, quae ad ma[io]ra q[uaequae præst]anda eos incitare possent, decernere consuevimus. Eundem itaque MATTHIAM PETER, ac per ipsum BENEDICTUM similiter PETER fratrem carnalem [et uterinem e statu] conditione ignobili, de Regiae n(ost)ræ potestatis [plenitudi]ne et gratia speciali, in coetum et numerum verorum atque indubitatorum regni nostri Hungar(iæ) partiumquæ eiusdem Corona subiectarum nobilium duximus coo[ptandos, an]numerandos et adscribendos. Annuentes et ex certa n(ost)ra scientia animoque deliberato concedentes, ut ipsi a modo imposterum fut[ur]is et perpetuis semper temporibus, [omn]ibus illis gratiis, honoribus, indultis, privilegis et im[munitatibus libertatibus, iuribus], prærogativis [quibus] ceteri,v[eri, anti]qui et indubitati regni nostri Hungariæ et partium ei subiectarum nobiles, hactenus quomodolibet de iure vel consuetudine usi sunt et gavisi, utunturque et gaudent, [uti], frui et gaudere possint ac valeant haeredesque et poste[ritates ipsorum utriusque sexus universae valeant atque possint]. In cuius quidem nostrae erga ipsos exhibitae gratiae et clementiae ac liberalitatis testimonium, veraeque et indubitatae nobilitatis signum haec arma seu nobilitatis insignia. SCUTUM [videlicet mil]itare erectum coelestini colo[ris, fundum illius viridi campo occupante, super quo] Lupus naturalis suo colore effi giatus cauda refl ecta [anterioribus] tria lilia fortiter con[…]ta intertenere distentis […]ere posterior[ib]us [pedibus] erecte stare ac ad dextram scuti partem fuse convertere visitur. Scuto incumbentem galeam militarem [apertam reg]io diademate alterium Lupum medio[tenus eminen]tem cauda sursum refl exa ac de cætero inferiori per omnia similem proferente ornatam. A summitate vero sive cono galeae la[ciniis seu] lemniscis, hinc rubris et [fl avis, illi]nc vero nitidis et fuscis in scuti extremitates sese passim diffundentibus [scutumque ipsum decenter exornantibus,] quemadmodum haec omnia in principio seu capite praesentium l(itte)rarum nostrarum pictoris manu et [arti]fi cio propriis suis coloribus clarius depicta esse conspiciuntur. Eidem MATTHIÆ PETER ac per ipsum superius nominatim specifi cato persone, ipsarum[que hae]redibus et posteritatibus utriusque sexus [universis], gratiose danda duximus et conferenda. [De]cernentes et ex certa nostra scientia [animo]que deliberato concedentes, ut ipsi a modo imposterum futuris semper et perpetuis temporibus, eadem arma seu nobilitatis insignia more aliorum r[egni no]stri Hung[ariae et] partium ei subiectarum nobilium, sub iisdem iuribus, praerogat[ivis, in]dultis, libertatibus et immunitatibus, quibus ipsi vel natura vel antiqua consuetudine usi sunt et gavisi utunturque et gaudent, ubique in praeliis, certaminibus, pugnis, hastiludiis, torneamentis, duellis, mono[machiis, aliisque] omnibus e[t sing]ulis ac quibusvis [exercitiis, militarib]us et nobilitaribu[s, necnon sigillis,] velis, cortinis, auleis, annulis, vexillis, clipeis,[tentoriis, domibus et s]epulchris, [general]iter vero in quarumlibet rerum et expeditionum generibus, sub merae vetustae ac sincerae nobilitatis titulo, eos [ac haeredes ipsorum utriusque se]xus universos ab omnibus cuiuscunque status, [dignitatis, conditionis et præm]inentiae homines existant, insignitos et ornatos dici, [nominari], haberique et reputari volumus et mandamus ferre, gestare, illisque in [æ]vum uti, frui et gaudere possint atquæ valeant hæredesquæ posteritates ipsorum utrius[que s]exus universae valeant atque possint. IMO nobi[litamus, damus et concedimus] praesentium per vigorem. In cuius rei memoriam fi rmitatemque perpetuam [praesen]tes l(itte)ras n(ost)ras Duplici Sigillo nostro, quo ut Rex Hungariæ utimur impendenti communitas. Eidem MATTHIÆ PETER [ac] per ipsum Benedicto similiter PETER [supradictis], ipsorumque hæredibus et posteritatibus utriusque sexus universis, iam natis et deinceps nascituris, gratiose dandas duximus et concedendas. DATUM per manus fi delis nostri nobis syncere dilecti Reverendissimi in Christo Patris Domini Petri Pázmány ArchiEpiscop[i…] Strigonien(sis) Lociquæ eiusdem Comitis perpetui Primatis Hungariæ, Legati nati summi et Secretarii Cancellarii et Consiliarii n(ost)ri in Civitate nostræ Vienna die Decima Septima Mensis Iunii Anno Domini Millesimo Sexcentesimo Vigesimo Sexto regnorum nostrorum Romani Octavo, [Hungariæ et r]eliquorum nono, Bohemiæ vero anno Decimo. Reverendissimis [ac] Venerabilibus in Christo Patribus Dominis præfato Petro Pazmany, Metropolitanæ Strigonien(sis) et Ioanne Teleghdy Colocensis et Bachien(sis) Ecclesiarum cano[nice unitarum] Electo Archi[episc]opis, Joanne Pyber electo Agriensis, Petro Domitrovith Zagrabien(sis), Emerico Lossy electo Varadiensies, Stephano Szenthandrassy de Chykamadeffalva electo Transylvanien(sis), Francisco Erghelio Vesprimien(sis), Paulo David electo Quinque Ecclesien(sis), Nicolao Dallos electo Jaurien(sis), Stephano [Senni]ey de Kis Sennie Vacien(sis), præfato Joanne Thelegdy administratore Nittrien(sis), Gregorio Nagyffalui electo Sirmien(sis), Joanne Pos[ga]y electo Bosnen(sis), Joanne Ivanchy electo T[in]ninien(sis), Georgio Dubousky electo Chanadien(sis), Comite Vincentio Zucconi Rosonensis, fratre Joanne Baptista Agatich Segnien(sis) et Modrusien(sis), Ecclesiarum [epi]scopis ecclesias DEI foeliciter gubernan(tibus). ITEM Sp(ectabi)libus ac Magnifi cis Comite Nicol[ao Eszt]erhassy de Galantha præfati Regni nostri Hungariae Palatine, Comite Melchiore Alaghy de Bekeny Iudice Curiæ nostrae Regiae,Comite Georgio a Zrenio dic[torum regnorum nostroru]m Dalmatiæ, Croatiæ et Sclavoniæ Bano ac Agazorum nostrorum Regalium Magistro, Comite Christophoro B[anffi ] de Alsó Lindua Tavernicorum comite Paolo de Nadasd cubiculariorum, Paulo Rakoczy de felseő Vadasz ianitorum, Thoma Bosznyak de Magyarbeell [dapi]ferorum, [Paulo Pallffy] de Erdod pincernarum et Emerico Czobor de Czobor Szenthmihaly curiae nostrorum Regalium Magistris ac S[tepha]no Pallffy de dicta Erdeod comite comitatus Posoniensi, ceterisque quam plurimis regni nostri Hungariae COMITATUS tenentibus et HONORES.

Ferdinandus
Petrus Pazmany
Archiepiscopus Strigoniensis
Laurentius Ferenczffy

A fentiek szerint rekonstruált latin szöveget magyarra fordítva a következőt kapjuk.

Mi, II. Ferdinánd, Isten kegyelméből mindig felséges választott római császár, Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország, Bulgária stb. királya. Ausztria főhercege, Burgundia, Brabant, Stájerország, Karintia, Krajna hercege, Morvaország őrgrófja, Luxemburg, Felső- és Alsó Szilézia, Württemberg és Téka hercege, Svábország fejedelme, Habsburg, Tirol, Ferrete, Kiburg, Görcz grófja, Elzász tartománygrófja,

az Enns feletti Burgau és mindkét Lausitz római szent birodalmi őrgrófja,3 a Szláv Őrgrófság, a Naon-i rév és Salzburg ura, stb. Emlékezetül adjuk jelen oklevelünk erejével, tudatván mindazokkal, akiket illet, hogy Mi, néhány hűséges emberünknek Felségünk elé terjesztett alázatos kérelmére, továbbá mérlegelve és fi gyelembe véve PÉTER MÁTYÁSNAK a hűségét és hűséges szolgálatait, amelyeket személyesen először a Magyar Királyság Szent Koronájának, azután Felségünknek különböző helyeken és időkben híven tanúsított és teljesített, és a jövőben is tanúsítani és teljesíteni ígér. Minél fogva királyi kegyelmünkből és bőkezűségünkből azoknak, akik Előttünk és a Kereszténység előtt érdemesek és szorgalmasak az erények gyakorlásában, elődeinknek, Magyarország néhai dicső királyainak példáját követve, erényeiknek elismerését, amely őket még nagyobbak teljesítésére buzdíthatja, el szoktuk határozni. Ezért tehát ugyanezt a Péter Mátyást és általa fi vérét, a hasonlóan Péter Benedeket, nemtelen állapotából és helyzetéből (kiemelve)4 királyi hatalmunk teljességével és különös kegyelmünk által Magyarországnak és a Koronája alá rendelt részeknek igazi és kétségtelen nemesei rendjébe felvesszük, befogadjuk és soroljuk. Megengedve és megfontolt elhatározásból beleegyezve, hogy ők mostantól fogva a jövőben örök időkig mindazon kegyekkel, tisztségekkel, kedvezményekkel, kiváltságokkal, szabadságokkal, jogokkal, előjogokkal és mentességekkel, amelyekkel Magyarországunk és a hozzá tartozó Részek többi igazi, régi és kétségtelen nemesei eddig bármilyen jog vagy szokás alapján éltek és élnek, azokkal mindkét nembeli összes örököseik és utódaik élhessenek, azokat élvezhessék és bírhassák. Irántuk tanúsított kegyelmünk, jóakaratunk és nagylelkűségünk bizonyságául, továbbá igazi és kétségtelen nemességük jeléül a következő címert, avagy nemesi jelvényt adományozzuk. Tudniillik kék színű, álló hadi PAJZSOT, amelynek alapját zöld talaj foglalja el, amelyen természetes színű farkas képe látható visszahajló farokkal, [mellső lábaival összefogva] három liliomot tartva maga előtt, szétterpesztett hátsó lábain állva, a pajzs jobb oldala felé fordulva. A pajzson nyitott rostélyú katonai sisak királyi koronával, amelyen felfelé hajló farkával, de egyébként mindenben az alsóhoz hasonló farkas látható a törzsétől kiemelkedve. A sisak csúcsáról innen vörös és [sárga], onnan pedig fényes és sötét szalagok és foszlányok ereszkednek alá a pajzs széleiig, amelyek mindenüvé kiterjedve magát a pajzsot megfelelően ékesítik, miként mindez jelen oklevelünk elején a festő keze által művészien saját színekkel világosan megfestve is látható. Ennek a PÉTER MÁTYÁSNAK és ő általa a fent név szerint megjelölt személynek és mindkét nembeli örököseiknek és utódaiknak ezt a címert kegyesen adtuk és ajándékoztuk. Elhatározva, eltökélt szándékkal és megfontolt lélekkel megengedve, hogy ők mostantól fogva a jövőben mindig és örök időkig ezt a címert, mint a nemesség jelvényét Magyarország és az alávetett Részek igazi, és kétségtelen nemeseinek a szokása szerint, ugyanazokkal a jogokkal, előjogokkal, kedvezményekkel, szabadságokkal és kiváltságokkal, amelyekkel azok akár természetnél, akár régi hagyománynál fogva éltek és amelyeknek örvendtek, élnek és örvendenek mindenütt, úgymint csatákban, ütközetekben, dárdavetésen, lovagi tornákon, bajvívásokon, párviadalokon, egyéb katonai és nemesi gyakorlatokon, nemkülönben pecséteken, kárpitokon, üstökön, szőnyegeken, gyűrűkön, zászlókon, pajzsokon, hajítófegyvereken, házakon, sírokon, és általában bárminemű tárgyon és bármiféle vállalkozás során, a régi és hamisítatlan nemesség címén, őket és valamennyi mindkét nembeli örökösüket bármely rangú, rendű, állapotú és méltóságú ember részéről felékesítettnek és felruházottnak mondatni, neveztetni, elismertetni és tartatni akarjuk, és a címert hordani és viselni megparancsoljuk, valamint, hogy ők maguk és utánuk következő mindkét nembeli örököseik azt használhassák, élvezhessék és annak örvendhessenek. Sőt, őket jelen oklevelünk által megnemesítjük és nekik nemességet adunk és adományozunk. Ennek a dolognak az emlékére és örök erősségére Kettős Függőpecsétünkkel, amelyet mint Magyarország királya használunk, megerősített nemesi kiváltságlevelünket ugyanennek a PÉTER MÁTYÁSNAK, és általa a fent már említett fi vérének, a hasonlóan PÉTER Benedeknek és azok mindkét nemű összes már megszületett és ezután születendő örököseinek, és utódainak kegyesen adtuk és átengedtük. Kiadatott a Mi őszintén kedvelt hívünk, a Krisztusban Főtisztelendő Pázmány Péter esztergomi érsek atya, ugyanazon vármegye örökös főispánja, (a szentszék) született legmagasabb Követe, Magyarország Prímása, Kancellárunk és tanácsosunk által Bécs városunkban, az Úr 1626. esztendejében, június havának 17. napján, Római (birodalombeli) uralkodásunknak a nyolcadik, a Magyarországinak a kilencedik, a Csehországinak pedig a tizedik évében. Főtisztelendő és tisztelendő atyák a Krisztusban, az említett Pázmány Péter esztergomi érsek és Telegdy János a kánonilag egyesült kalocsai és bácsi egyházak érseke, Pyber János választott egri, Domitrovics Péter zágrábi, Lóssy Imre választott váradi, csíkamadéfalvai Szentandrássy István választott erdélyi, Ergeli Ferenc veszprémi, Dávid Pál választott pécsi, Dallos Miklós választott győri, kissennyei Sennyey István váci, a már említett Thelegdy János nyitrai adminisztrátor, Nagyfaluy Gergely választott szerémi, Posgay János választott boszniai, Ivánczy János választott tinnini, Dubovszky György választott csanádi, gróf Zucconi Vince rozsnyói, fráter Agatics János Baptista zenggi és modruszi püspökök, Isten egyházát szerencsésen kormányozva. Továbbá tekintetes és nagyságos gróf galántai Esterházy Miklós az előbb mondott Magyarországunk nádora, gróf bekényi Alaghy Menyhért országbíró, gróf Zrínyi György Dalmácia, Horvátország és Szlavónia bánja és királyi főlovászmesterünk, gróf alsólendvai Bánffy Kristóf tárnokmester, gróf Nádasdy Pál főkamarás, felsővadászi Rákóczi Pál főajtónálló, magyarbéli Bosnyák Tamás főasztalnok, gróf erdődi Pálffy Pál főpohárnok, coborszentmihályi Czobor Imre főudvarmester, gróf erdődi Pálffy István pozsonyi főispán, valamint a többi MÉLTÓSÁG, akik Magyarország vármegyéit kormányozzák.

Ferdinánd
Pázmány Péter esztergomi érsek
Ferenczffy Lőrinc
" (Fodor László fordítása)

Fodor László: A Péter család nemesi oklevele 1626-ból. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2008/4. 454-459.

  • Irodalom:

Fodor László: A Péter család nemesi oklevele 1626-ból. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2008/4. 453-464. [1]

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:


dálnoki Péter[szerkesztés]

Dálnoki Péter család címere, Sándor János faragása.jpg

  • Irodalom:

Pálmay József: Háromszék vármegye nemes családjai. Sepsi-Szent-György, 1901. 354-355. [2]

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.


Külső hivatkozások:



Péter család a zöld puskások között[szerkesztés]

A zöld puskások közé tartozó családok (első és második címeres levél):

Fejér György, Boda Zakariás, Pap Péter, Marton Illés, Varga Mihály, Bretan Zakariás, Koncz István, Lukács Péter, Vlaik János, Ravasz Máté, Illyei Pál, Marján Farkas, Péter István, Marián Márk, Flora Tódor, György János, Illyes Tódor, Sztoján Tamás, Sztoján Pál, Marian János, Boda Dániel.

Keldi Farkas Illés, Prekup Kosztin, Mány András, Haragos László, disznópataki Boda György, Antal Miklós, josipláposi Balázs András, Batuza Gergely és János, Román Lukács, Pap János, Hordó István, tordavilmai Géczy János, oláhláposi Pinte György, Isák János, Joszif Demeter, Páska Tivadar, peteritei Frakas Dániel, Bohoczel Konstantin, Lázár Gábor, sósmezői Prekup Farkas, Boér Mihály, bojérfalvai Rogozan Simon (zöld puskások)

1658. augusztus 1. Tasnád II. Rákóczi György nemesség és címer

  • Irodalom:

A család címerének ábrája a címerhatározóban még nem szerepel.

Külső hivatkozások:

[3]

Vö. Puskások címere

Rövidítések


athai Péter[szerkesztés]

Athai Péter címer, 1703.png

Athai Péter István 1703. december 1., Bécs I. Lipót nemesség és címer általa: gyermekei János, Mihály, Gergely, István, Bálint, Márton, Miklós

B 2 Erdélyi kancellária Okl. Acta gen. 1707/39

+++++++++

Erdélyi nemesség, magyar nemesség, címer, I. Lipót - magyar király, athai Péter István lófő és fiai, János, Mihály, Gergely, István, Bálint, Márton, Miklós részére, Bécs, 1703.12.01. Erdélyi Királyi Könyvek - B 18 5. köt. pag. 376.[4]

  • Irodalom:


  • Külső hivatkozások:

[5]

Rövidítések


Lásd még:

A Címerhatározó alfabetikus tartalomjegyzéke
ABCCsDEFGGyHIJKLLyMNNyOÖPQ | RSSzTTyUÜVWXYZZs