A Hét Szakácskönyve/Vadhúsok/Vadliba

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

ElőszóLevesekLevesbe valókElőételekPástétomokMártásokÉtelekHalakPecsenyékVadhúsokFőzelékekTésztákItalokDesszertekBefőttekSüteményekTartósításÜnnepi ebédekSaláták és díszítésekKülönlegességekUtóirat

A vadlúd pecsenye legjobb ősszel, mert akkor sok fiatal van közötte, a melyek elég jó húsban vannak, ámbár ezek a vad madár félék sohasem valami kövérek.

A vad-ludat tisztitsuk meg tollától, azután forrázzuk le vízzel; ha minden tolltokot kiszedtünk belőle, vágjuk fel a melle alatt. A belét szedjük ki, a májat és zúzáját tisztitsuk le, az egész húst mossuk jól meg és vékony szalonna szeletekkel tűzdeljük meg sűrűn, sózzuk be, tegyük tepsibe, és öntsünk alá 2 deci ecetet, néhány szem borsot és vagy három darab babérlevelet; továbbá kevés petrezselyem-gyökeret apróra vágva, nemkülönben zellert és sárgarépát is.

Süssük gondosan, többször meglocsolva, egészen addig, a míg szép piros lesz a lúd.

Tálaláskor vagdaljuk fel csinos darabokba, rakjuk össze hosszú tálban, úgy mintha egész lenne. Öntsük a levét szitán keresztül reá, hogy csak tiszta zsíros lében ússzék.

Körítsük sós vízben főtt burgonyával, melyet vajjal önthetünk le.

– Emma asszony: A Hét szakácskönyve Második kiadás, Budapest 1908.