A Hét Szakácskönyve/Előszó

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Hét Szakácskönyve

Előszó

Előszó Levesek Ételek Italok Sütemények Desszertek Tartósítás Egyéb


Előszóként

Emmacímlap.png

A XIX. század végén (1890) megjelent polgári szellemiségű folyóirat, A Hét az első modern magyar irodalmi lap, amely többek között a Nyugat című lap elődjének is tekinthető. Szerkesztője Kiss József költő, de munkatársai között ott találjuk a huszonnégy esztendős Veigelsberg Hugót, akit mai napig álnevén, Ignotusként ismerünk.

1893-tól indult az a receptpályázat, amelynek eredményeképp az olvasók által beküldött receptek legjobbjait, „Emma asszony szakácskönyvét” A Hét szakácskönyve címmel először 1902-ben adták ki. Még két kiadást ért meg, az utolsót 1908-ban, a Nyugat megalakulásának évében adták ki.

Az 1906-ig méltán népszerű rovat, recepteket beküldői között sok városi és vidéki polgárasszony, de ismert személyek levelei is megjelentek: Bársony István, Bródy Sándorné, Erdős Renée, Fadrusz Jánosné, Gelléri Mór, Glück Frigyes, Herman Ottóné, Tömörkény István, Vészi Margit, hogy csak a legismertebbeket emeljük ki – a magyar művelődéstörténet nagyjai és/vagy a feleségük.

A receptek között megtaláljuk az alföldi, erdélyi, sváb, örmény, görög, zsidó, francia, angol, olasz, sőt kínai ételek leírását, melyeket Ignotus–Emma eszmefuttatásai kísérnek.

Emma asszony 1893-ban született, talán egy füstös pesti kávéházban vagy szerkesztőségi szobában, tizenhárom évet élt, de komoly életművet: egy kötetre való levelet és egy remek szakácskönyvet hagyott ránk.

Részlet Bächer Iván előszavából

„ Ez a könyv nem egy könyv. Hanem számos. Receptkönyv, történelemkönyv, életmód-história, irodalomtörténet és nemes, veretes irodalom is, kedves, néha egészen csillogó stílben írt fejezetekkel, amelyekben ügyes versezetek is megbújnak olykor. Receptkönyv ez, persze, és mindenekelőtt; haszonnal böngészhető; százával készíthetjük, főzhetjük, süthetjük meg vezérletével a kosztokat ma is. De azért a könyv sok recipéjének száz év teltével már elsősorban kultúrtörténeti jelentősége van... Ez a könyv olyan, mint amilyennek szerkesztője, Ignotus megálmodta Magyarországot: százszínű és százszívű, százízű és százillatú, százgyökerű és százerű - és mégis egy, harmonikus, békés, mint egy hatalmas kondér, sokféle húsból, rengeteg zöldből, kicsiny fűszerből lassúdan, gyöngyözve összefőtt közép-európai húsleves. Nagymagyarország szakácskönyve ez. De ennek a Magyarországnak nem a területe, hanem a szíve, a lelke és mindenekelőtt a kultúrája nagy. Az a Magyarország ködlik föl e könyvből, amely Magyarország valóságosan, sajnos, sosem volt, nincsen, és nem is lesz soha.”

– Bächer Iván


„ Akit az effélék érdekelnek, e gyüjteményből világosan megláthatja, mint szürődnek össze a mi konyháinkon Nyugat és Kelet majd minden főzőmódjai. Látja, a magyar konyha alapjául, a pásztornépek egyszerü bográcsos főztjeit, melyek egyre finomodva s fejlődve, feljutnak a paprikás csirke, a borjupörkölt, a turóskása, a tejfölös főzelékek, a töltött káposzta és – isten áldd meg a magyart! – a rétesek Csimborasszójáig. Látja észak felől lehatolni a tésztás és krumplis ételeket; délkelet felől mindhatalmasabb erővel a paradicsomos és zöld és vörös paprikás fogásokat; délnyugat felől a rizses, borsós és sajtos olasz ételeket, és – a zsidó konyha közvetítésével – a Provence, meg a Rajnavidék, meg Velencze, meg Spanyolország páczolt vagy hagymás ételeit, vegyülve a délnyugat s a lengyel északkelet czukros és mandulás hús-ételeivel. A káposzta meg a halikra, meg a czibere, czékla- s egyéb savanyu levesek rokonná teszik a mi főztünket az oroszszal s a románnal, s a kukorcizamálé is a mi hazánkon át egyesiti a Campagnából elszakadt oláh pásztornépet a Campagnában most is ott élő olasz pásztorral. Hát a sváb gombócz, a német-olasz kolbász meg más egyebek, amiken azonban kivétel nélkül megérzik, amiről Jókai Mór az „Uj földesur”-ban külön regényt irt: a magyar föld átalakitó ereje?! Mert, hiába, akárhányféleképen főzzünk is, sehol sem főznek ugy mint nálunk s nem utolsó érdekessége éppen A Hét olvasói reczeptjeinek, hogy némi figyelemmel mindig kilátni belőlük a finom nuanceot, melyben a franczia vagy olasz, vagy északi vagy délszláv étel magyar verziója az eredetitől különbözik.”

Miért ajánlom

Én is csak hallottam erről a könyvről, de egy szerkesztőnk ígérte, hogy felrakja, ezért készítettem ezt az előszót. A könyvet nem olvastam, nem ismerem a tartalmát, az itt felvázolt alcímek megváltoztathatók a könyv szerint.

Ha valakinek megvan a könyv és felküldi a Wikikönyvekbe – szívesen segítek a formázásában. (a szerk.)


Ignotus

Ignotus Hugó

Ignotus Hugó, (szül. Veigelsberg Hugó, Pest, 1869. november 17.[1]Budapest, 1949. augusztus 3.) magyar költő, író és újságíró. A magyar kritikatörténelem meghatározó alakja, a Nyugat első húsz évében a folyóirat főszerkesztője. A városi költészet egyik kiemelkedő képviselője.

Ignotus a modern magyar irodalom szervezője: hatalmas szerepe van abban, hogy a Nyugat aranynemzedéke világszínvonalra emeli a magyar irodalmat. L’art pour l’art definiálja művészetét, szemben áll a maradisággal, a haladás híve.

Az „Ignotus” kezdetben írói álneve volt, de 1907-ben törvényesen is fölvette ezt a nevet: előbb Ignotus-Veigelsberg Hugó, utóbb Ignotus Hugó alakban. Magyar nyelvű írásait továbbra is végig „Ignotus”-ként írta alá, a német nyelvűeket pedig ettől kezdve „Hugó Ignotus”-ként.[2] A szó latinul ’ismeretlen’-t jelent.

Élete

Édesapja Veigelsberg Leó, a Pester Lloyd főszerkesztője és vezércikkírója, édesanyja Schönberger Katalin. Ignotus beleszületett abba a német és magyar ajkú, magyar-zsidó, kettős identitású szerepbe, amely az asszimiláns pesti zsidó értelmiséget jellemezte a századforduló környékén. Édesapja az első magyar-zsidó értelmiségi réteghez tartozott.[3] A pesti zsidó értelmiség jelenléte a gazdaságban is jelentős volt. Ignotus egy percig sem feledkezett el származásáról.

Testvérei: Veigelsberg Viktor (1875–1958), aki a budapesti egyetemen szerzett jogászdiplomát, majd mint pártfogó ügyvéd dolgozott és Veigelsberg Emma (1871 körül–1944) némettanárnő. Ők mindketten Véghelyire változtatták nevüket.[4][5]

Ignotus Hugó Budapesten végzett jogot, majd újságíró lett. 1891-től A Hét című irodalmi folyóiratnál dolgozott, az újságban már egyetemi éveiben is jelentek meg írásai. 1893-tól indult az a receptpályázat, amelynek eredményeképp, az olvasók által beküldött receptek legjobbjait, „Emma asszony szakácskönyvét” – „A Hét szakácskönyve” címmel először 1902-ben adták ki. Még két kiadást ért meg: az utolsót 1908-ban, a Nyugat című folyóirat megalakulásának évében adták ki.

1900. július 2-án Budapesten a Terézvárosban feleségül vette Steinberger Jankát, Steinberger Jakab és Klein Júlia lányát,[6] a házasságuk 1914-ben válással végződött.[7]

thums
thums
Ignotus Hugó sírja Budapesten. Kerepesi temető: 24/1-2-72. Martsa István alkotása.

1902-től a Magyar Hírlap munkatársa, s mint riporter, volt Németországban, Törökországban, a Balkánon és az USA-ban is. Nagy nyelvtudásával mindenhol kiismerte magát, külföldi tapasztalatai nagymértékben befolyásolták hazájáról alkotott nézeteit. 1906-ban ő az egyik alapítója a Szerda című folyóiratnak, csakúgy, mint az 1908-ban induló Nyugat című folyóiratnak is, amelynek 1908–1929 között főszerkesztője volt. Elsőnek értette meg Ady Endre eredetiségét (1906) és Babits Mihály értékeit (1908). Lelkesedett Móricz Zsigmondért, 1915-ben ő fedezte fel Tersánszky Józsi Jenőt.

1916. április 9-én Budapesten feleségül vette Somló Alice-t (a közéletben Lili), Spitzer Jakab és Abeles Klára leányát,[8] ám házasságuk 1929-ben válással végződött.[9] 1919-ben, a Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált az ellenforradalom és a felelősségre vonás elől, s Ausztriában dolgozott újságíróként. 1926-ban a legelsők egyikeként hívta fel a figyelmet József Attilára. Osvát Ernő halála után (1929) levették nevét a folyóiratról; ezért hosszas és személyes vitát kezdett Babits Mihállyal. 1929. augusztus 27-én Budapesten feleségül vette Berényi Lilit, Berényi Dávid és Krausz Julianna lányát.[10] 1934. április 3-án áttért a római katolikus vallásra,[11] 1938-ban a zsidótörvények miatt Amerikába menekült. 1944-ben az amerikai American Academy and the National Institute of Arts and Letters-től irodalmi díjat vett át.[12] 1948-ban halálos betegen települt haza. Ő töltötte be Gyulai Pál halála után az „irodalmi vezér” posztot.

Fia, Ignotus Pál méltó folytatója volt az apja teremtette publicisztikai hagyománynak, a Nyugat őrségváltása után létrehozta az egyik ellen-Nyugatot, a Szép Szó című folyóiratot.[13]

Költészete

Ignotushoz a líra állt a legközelebb, viszont csupán egy maroknyi vers maradt ránk tőle. Másodrendűnek érezte költői tehetségét a Nyugat aranynemzedékének költői-írói mellett.[14] Költőként gyorsan elhallgatott, mindössze két verseskötete jelent meg. Költészete szinte kizárólag szerelmi költészet. Verseinek motívumrendszerében hétköznapi képek dominálnak, hangnemére, látásmódjára a vallomásos jelleg a jellemző.

Újságírói munkássága

Újságíróként dolgozott A Hétnél, a Magyar Hírlapnál, a Nyugatnál, a Keleti újságnál, emigrációjában amerikai magyar lapoknak írt (Szabadság, Harc).

Ignotus publicisztikájának állandó eleme a dualista rendszer védelme - kritikai attitűddel. Ignotus kiváló elbeszélő és tudatos mítoszépítész az újságírás területén. I. Ferenc József halála alkalmából írt cikkében az elhunyt uralkodót felmagasztalja, véleménye szerint Magyarországnak Mátyás király óta nem volt nemzetibb királya Ferenc Józsefnél.[15]

Az utolsó békeévben prófétai erővel ír politikai cikkeket a Nyugatba, prófétaként a népért könyörög, elemzi az ország kétségbeejtő helyzetét, ostoroz és aggódik hazája sorsa miatt. Háborús írásaiban, vízióiban előre látja a megcsonkított Magyarországot, és az ország keletre tolódását.[16]

Ignotust ifjabb Andrássy Gyula miniszterelnökhöz baráti és familiáris kapcsolatok fűzték. A Monarchia „közös” miniszterének elgondolásai Ignotus publicisztikái során jutottak el az emberekhez. Formába öntötte baráti beszélgetéseiket, így az ő véleménye is megjelent a cikkekben. Ignotus azonban soha nem azonosult teljesen Andrássy nézeteivel. Mindemellett Tisza Istvánnal egyáltalán nem volt képes a közös munkára.[17]

Ignotus és a Nyugat

A Szerda hetilap méltó utódja a Nyugat, Ignotus mindig is alkalmas volt a folyóirat-teremtésre. Megnyerte a tervnek Hatvany Lajost, a nagy műveltségű, irodalomtörténésznek tanuló bárófiút, valamint Osvát Ernőt, a kor legnagyobb szerkesztőegyéniségét.

A Nyugat első száma Ignotus program- és vezércikkével jelent meg 1908 január elején. Ebben a nagy vihart kavart írásában a Kelet és Nyugat ellentétéről és kapcsolatáról, kis népek dilemmájáról fogalmazza meg érzéseit. „A nap s az emberiség s a történelem keletről nyugatra tart. Kelet népének is ez az útja, s ha járja: azon nap alatt jár, annak az emberiségnek felese, annak a történelemnek alakítója, mint a legnagyobb nemzetek. (...) S így van megírva, hogy égen és földön, tudásban, szépségben és munkában mindenütt honfoglaló legyen kelet népe.”[18]

Ignotus jelentőségét jól mutatja az alábbi, Fenyő Miksától származó idézet: „Ha a Nyugat nem lett volna Nyugat Ady nélkül, aligha lett volna Ignotus nélkül.”[19]

1908–1918 és 1919–1928 között ő volt a Nyugat legfontosabb ideológiateremtője. Ignotus munkásságának vezérfonala a gondolatszabadság, ami miatt sokan nemzetietlenséggel és magyartalansággal vádolták.[20]

Kritikái

L’art pour l’art meghatározza művészetét, szemben áll a maradisággal, a haladás híve. Éles kritikai karddal áll ki a nyugatos írók és költők mellett, és harcol a maradiság ellen. Nála a mérce az esztétikai teljesítmény, a művészi tökély. Szerinte Ady a mérce, mindent hozzá kell mérni.[21] Ady Endre kortársa és irodalmi „ellenfele”, Szabolcska Mihály verseivel kapcsolatos kritikáiban valóban a népiesség, az elmaradottság ellen szólal fel. Kifejti, hogy a népiesség nagy érték, de a haladás felé kell tekinteni.[22]

Ignotus színházi kritikákat is írt, kritikáiból fontos információkat kaphatunk a közönségről is. Ő volt az első, aki név szerint említette a rendezőket. Gondosan és művészien megszerkesztett politikai témájú kritikáiban harcol a nemesi reakció ellen, de nem lép túl a polgári liberalizmuson.[23]

Irodalmi jelentősége

Ignotus a magyar kritikatörténelem egyik legnagyobb alakja, irodalomszervezésének hatása aligha mérhető fel. Az utókor gyorsan megfeledkezett róla, holott majdnem három évtizeden át a modern magyar irodalom harcos kritikusa volt. Megalapozta az impresszionistának nevezett, élményközpontú, intuitív kritikaírást, mely a teljes művészi és befogadói szabadságot hirdeti. Sajnos, gazdag publicisztikájának nincs recenziója, és részletes életrajzot sem írtak róla.[24]

Díjai

Művei

  • A Slemil keservei (1891)
  • Vallomások (1895)
  • Változatok G-húron (1902)
  • A Hét szakácskönyve (1902), (1906), (1908)
  • Olvasás közben (1906)
  • Feljegyzések (1909)
  • Kísérletek (1910)
  • Színházi dolgok (1912)
  • Egy év történelem (1916)
  • Ignotus verseiből (1918)
  • Ignotus novelláiból (1918)

Jegyzetek

  1. Házassági anyakönyvi bejegyzései alapján.
  2. Lengyel András. Neve, ha van…. Élet és Irodalom LVII. évf. (16. szám), p. 2013. április 19., 2. Hozzáférés ideje: 2013. április 20.  
  3. Kőbányai János, „A Monarchia köldökzsinórján: a magyar zsidó értelmiség viszonya a Monarchiához - Ignotus publicisztikája a Nyugatban”, Múlt és Jövő, 22. évf. 4. sz. (2012), 45-52.old.
  4. Kosztolánczy Tibor: „Gondolkodó irodalom”
  5. Véghelyi Emma halotti bejegyzése (Bp. VI. ker. 591/1944)
  6. Budapest VI. ker. állami házassági anyakönyv 238/1900. folyószám
  7. Bpesti kir. tszék 25.818/914. sz. ítélete.
  8. Budapest II. ker. állami házassági anyakönyv, 226/1916. folyószám.
  9. Budapesti kir. törvényszék 1.P. 42005/1929. sz. ítélet.
  10. Budapest V. ker. állami házassági akv. 560/1929. folyószám.
  11. A Budapest zugliget-városmajori r. kath. plébánia által 7/1938. sz. alatt kiadott keresztlevél szerint.
  12. http://www.archive.org/stream/literaryprizesan010117mbp/literaryprizesan010117mbp_djvu.txt
  13. Komlós Aladár, Bevezetés a magyar-zsidó irodalomba (Budapest-Jeruzsálem: Múlt és Jövő, 2009), 234-249. old.
  14. Kőbányai János, A magyar zsidó irodalom története (Budapest: Múlt és Jövő, 2012), 503-506. old.
  15. Ady Endre „Ignotus háborús könyve”, Nyugat, 10. évf. 3. sz. (1917).
  16. Fenyő Miksa, Följegyzések a „Nyugat” folyóiratról és környékéről (Niagara Falls/Ont.: Pátria, 1960), 300-303 old.
  17. Kőbányai János, A magyar zsidó irodalom, 512-515 old.
  18. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00001/00001.htm
  19. Fenyő Miksa, Följegyzések, 304. old.
  20. Fenyő Miksa, Följegyzések, 306. old.
  21. Komlós Aladár „Ignotus, a kritikus”, Kortárs, 1965. 1. sz. (9. évf.), 129. old.
  22. Firta Gábor „Modernitás és modernizáció: tanulmányok a modern magyar próza és kritikai gondolkodás témaköréből” (Szombathely: Savaria Univ. Press, 2011), 87-90. old.
  23. Komlós Aladár, Bevezetés, 234-249. old.
  24. Komlós Aladár, Bevezetés, 234-249. old.

Források

  • Ki kicsoda a magyar irodalomban?: 1000-től 2000-ig. Szerk. Gerencsér Ferenc. [Budapest]: Tárogató. ISBN 963-86071-0-6  
  • Budapesti polgári anyakönyvek – házasságok
  • Ignotus, A Nyugat útja (s.n., 1930)
  • Ignotus, Ignotus válogatott írásai (Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1969)
  • Ignotus,Versek (s.n., 1895)
  • Ady Endre, „Ignotus háborús könyve”, Nyugat, 10. évf. 3. sz. (1917)
  • Babits Mihály, „Ignotusról”, Nyugat, 17. évf. 23. sz. (1924)
  • Fenyő Miksa, Följegyzések a „Nyugat” folyóiratról és környékéről (Niagara Falls/Ont.: Pátria, 1960)
  • Firta Gábor, „Modernitás és modernizáció: tanulmányok a modern magyar próza és kritikai gondolkodás témaköréből” (Szombathely: Savaria Univ. Press, 2011), 87-90. old.
  • Kőbányai János, A magyar zsidó irodalom története (Budapest: Múlt és Jövő, 2012)
  • Kőbányai János, „A Monarchia köldökzsinórján: a magyar zsidó értelmiség viszonya a Monarchiához - Ignotus publicisztikája a Nyugatban„, Múlt és Jövő, 22. évf. 4. sz. (2012) , 45-72. old.
  • Komlós Aladár, Bevezetés a magyar-zsidó irodalomba (Budapest - Jeruzsálem: Múlt és Jövő, 2009), 234-249. old.
  • Komlós Aladár, „Ignotus, a kritikus”, Kortárs, 9. évf. 1. sz. (1965), 128-134. old.
  • Schöpflin Aladár, „Ignotus sorsa”, Nyugat, 17. évf. 23. sz. (1924)
  • Szilágyi V. Ferenc A magyar irodalom arcképcsarnoka (Budapest: Anno K.,2008) 72. old.
  • Hegedűs Géza, A magyar irodalom arcképcsarnoka http://www.mek.oszk.hu/01100/01149/html/ignotus.htm 2014.03.29.

További információk