Ugrás a tartalomhoz

A Hét Szakácskönyve/Tészták/Szilvaízes derelye

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

A Hét Szakácskönyve

Szilvaízes derelye

ElőszóLevesekLevesbe valókElőételekPástétomokMártásokÉtelekHalakPecsenyékVadhúsokFőzelékekTésztákItalokDesszertekBefőttekSüteményekTartósításÜnnepi ebédekSaláták és díszítésekKülönlegességekUtóirat

Szilvaízes derelye


Egy kilónyi lisztből - a rendes módon - gyúrjunk tésztát; de valamivel mégis lágyabbat, mint a közönséges tészta. E tésztát nyújtsuk ki olyan vékonyra, mint a levesbe való tésztát szoktuk. Egyszerre csak egy levél tésztát nyújtsunk ki, mert e lekváros derelyéhez nem lehet megszikkadt tésztát használni; csak egymásután, sorban készíthetjük el a frissen nyújtott levelekből a derelyéket. Minden levél tésztára egy-egy ujjnyi távolságra, kávéskanállal apró csomócskákban szép szorosan szilva ízt kell rakni.

A levél tésztát félig rakjuk így tele szilva-ízes csomócskákkal; a tészta másik - üres - felét pedig borítsuk a lekvárral megtöltött tésztára. Ilyen formán minden lekvár csomó kimagasló dombocskát fog képezni; e dombocskák körül a tésztát ujjunkkal nyomkodjuk meg, azután rendre szalagonként vágjuk ki a tésztát éles derelye-metszővel. E szalagokat derelye metszővel aprózzuk fel kocka formákba, úgynevezett "derelyéknek". Nagy fazékban forró vízben főzzük meg.

Főzés közben ügyeljünk, mert ez a tészta azonnal a forró víz tetejére szalad; de azért még nincs megfőve. Sokáig nem szabad főzni, ment akkor meg mind kifakad a lekvár belőle. Hat-hét percnyi főzés után kiszedhetjük lyukas kanállal. A tetejét tálaláskor öntsük le forró zsírral és hintsük be pirított zsemlyemorzsával. Azon forrón kell asztalra adni.

– Emma asszony: A Hét szakácskönyve Második kiadás, Budapest 1908.