A Hét Szakácskönyve/Rák-vaj

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

ElőszóLevesekLevesbe valókElőételekPástétomokMártásokÉtelekHalakPecsenyékVadhúsokFőzelékekTésztákItalokDesszertekBefőttekSüteményekTartósításÜnnepi ebédekSaláták és díszítésekKülönlegességekUtóirat

A szépen, tisztán megmosott rákok apró lábait szedjük le gondosan, hogy a nagyollója és farka a rák- testtől szét ne hulljon, ha leves előtt vagy leves után használni akarjuk. (Csak e haszontalan apró lábakból gazdaságos a rák vajat készíteni.)

Ha tehát leszedtük az apró lábakat, tegyük mozsárba és törjük meg azon nyersen, a lehető legjobban, míg csaknem péppé válnak azok a csontos kis részek; akkor tegyünk tiszta kis lábasba egy kanál vajat - vagy zsírt; ha jó forró lesz, tegyük az összetört rák- lábakat a zsírba.

Kavarjuk egy negyed óráig, míg jól meg veresedik és egészen megszárad a rák héjas- része, mert akkorra a zsír szép vörös lesz; szűrjük át szitán e zsírt - vagy vajat - és tegyük félre használatig.

Levesekbe, és némely hal- vagy rák-ételbe kitűnő szolgálatot teszen, igen jó íze és szép színével.

– Emma asszony: A Hét szakácskönyve Második kiadás, Budapest 1908.