A Hét Szakácskönyve/Pecsenyék/Vagdalt marha-pecsenye

A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból.

A Hét Szakácskönyve

Vagdalt marha-pecsenye

ElőszóLevesekLevesbe valókElőételekPástétomokMártásokÉtelekHalakPecsenyékVadhúsokFőzelékekTésztákItalokDesszertekBefőttekSüteményekTartósításÜnnepi ebédekSaláták és díszítésekKülönlegességekUtóirat


Tegyünk deszkára egy kiló marhapecsenyét, és fél kiló kövéres sertésuhussal együtt vagdaljuk jól meg. Vigyázni kell, hogy semmi inas, vagy csomós rész ne maradjon benne.

Akkor két zsemlyét áztassunk meg hideg vízben, és csavarjuk jól ki a vizet a zsemlyéből. Csak ha a zsemlye már teljesen víztől mentes, akkor gyúrjuk úgy össze, mintha tészta lenne; tegyük ezt a megvágott pecsenyéhez; ugyanakkor tegyünk a húsba egy kávés kanál sót, egy kávés kanál tört borsot, egy kávés kanál igen apróra vágott vereshagymát és két egész nyers tojást. Ezt a vegyüléket addig gyúrjuk, míg a fűszerek és a zsemlyerész egészen elkeveredik a hús között.

Ha ez megtörtént, egy tepsit kenjünk ki fagyos zsírral és hintsük meg annyi liszttel, a mennyi a zsírra tapad. A húst gyúrjuk csinosan formálva, hosszúkás henger alakba; tegyük bele a zsíros tepsibe, egyengessük el úgy, mintha tészta lenne. Felül kenjük be fagyos zsírral és hintsük be liszttel.

Azután tegyük a forró sütőbe; időnként locsoljuk meg zsíros vízzel. Fél óra alatt pirosra süthetjük. Ha készen van, a levébe önthetünk savanya tejfelt; ezzel is forraljuk kissé.

Tálaláskor szép, vékony szeletekbe vagdaljuk fel. Hosszú tálban rakjuk úgy egymás mellé a szeleteket, mintha egész darab pecsenye lenne. Díszítsük ezt felül citrom szeletekkel és öntsük alá a saját tejfeles levét; de ugorkát adva mellé, tejfel nélkül is készíthető.

– Emma asszony: A Hét szakácskönyve Második kiadás, Budapest 1908.